Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-06-01 / 44. szám

fVligjelenik e politikai, tudo­mányos és művészeti lap minden hét­­ kétszer. Szerdán és Szom­baton , két-két íven. — Hirleje közöl minden hirdetményt egy négyes szelet sorától három ezüst kiért. Szerda.m Előfizethetni helyben a szer­kesztő-hivatalban ( Sebestyén­­utcza 288 sz. alatt , földszint) félévre postán is, különben 5 e. forinttal , az országban minden, azonkívül csak a cs. kir. fő­­postahivatalnál Bécsben. . •Junius I. &S* Beköszöntvén a pesti Medárd-vásár, bizodalmasan figyelmeztetjük politikai lapunk lisztéit Ol­vasóit, hogy lm annak második félévi folyamára Szerkesztő-hivatalunkban szándékoznak előfizetni, n ősi ezt vá­sári alkalommal legbiztosabban ’s könnyebben eszközölhetik. Az előfizetési k Ut ’ugyanaz marad, i. i. félévre postán­ küldetéssel ii. ’s helyben házhoz­ küldéssel 5 for. pengőben. Külső tartományokba járatandó példányokra nézve legczélszerűbb mód a bécsi főpostahivatalnál rendelkezni. — A .VILÁGC szerkesztőhivatala (belváros, Sebestyén-utcza 2­8­. sz. alatt). TART­ALÓ Al: Magyarország és Erdél­y. Negatio és Gya­­j­nusitás. — Hamburgi ti­­.kárvallottak részére ujabb se­gélyezés.— Hírlapi im­pertinentia.— Fővárosi hírek. — A l­­­e­g­y-segélyezés. — Pesti levél a dunamelléki ref. superintendens-választás tárgyában Czáfolat és fő­­gondnoki körlevél a dunamelléki helv. hitv. egyh­. kö­zönségéhez. — Gömörmegyei tisztvásar­­tó-gyülés e­­redménye. — Tisztválasztó gyűlési előzmények Bor­sodban. Tudósítások: Zólyom, Á­r­v­n­ és So­mogy megyék közgyűlésiről. Vidéki közlés. Eperjesi magyarosodás. — Magyar partvidék (Fiumei letel). Erdélyi országgyűlés. K­ü­l­f­ö­l­d. F­r­a­n­c­­,­i­a­o­r­s­z­­á­g. Gőzerőművek­­keli bánást biztosító módok, élettelen kamraülések, franczia históriai t­ársulat gyűlése. — A Temps elit él­tetik ’s elnyomatik. — A Seine balparti vasúton ismét járnak. N­a­gy b­r­i­t­a­n n­i­a. Választási vesztegetések.— Hamburgot illető biztosítások és aláírások. — Vissza­­pillantás a parliament munkálkodásba. — Rabszolga­­ság-irtó­­s chartista-gyűlés. Németország. Segélyezések Hamburg részé­re. — Az égés terjedelme. Helveczi­a. indirect választások. Brazília. Fontos politikai törvé­nyek. É­s­z­a - a­m­e­r­i­k­a. Panasz Anglia ellen. — Casz tábornok óvástétele Guizothoz a hajókutatási szerződés tárgyában ’s a washingtoni congressus e fölötti vitat­kozásai. Vegyes közlések. Legújabb. D r. Gyümölcstenyésztés lelkészeti gyakorlatban. — S­­óeszmék a sz. kir. városok szavazatjogáról. Mir­lő.­ j Megyaroszzág és Erdély.­ ­ Pest, junius 1 jén 1842. Negatio, és h­amis Ugatás. Negatio, és gyanusitgatás ! Két szó, az em­beri természettel egykorú ugyan, de csak a „P­e­s­ti Hírlap“ kedvencz, és szünetnélküli használata által kaptak honunkban divatra! Negatio — erény lehet, lehet hiba, sőt vétek is;­­s a tagadás ezek közül mi legyen, en­nek használásától függ. Mi részünkről polgári e­­rénynek tartjuk, ha bármelly politikai fértanok igazságát, é s igy azokét is, mik a Pesti Hírlap hasábjaiban nem ritkán olvashatók, tagadjuk ; — ha tagadjuk, hogy elvont (abstract) politikai esz­mék minden országra alkalmazhatók;— ha a gő­gös követelési modort kárhoztatva a politikai vak­buzgóságnak ’s a kártékony vélemény-türelmet­lenségnek üdvös hatását tagadjuk ’s a t.; miután azonban mi, kik csak illy értelemben esküvőnk a negativ zászlójához, tagadásunknak minden egyes esetben okát adók, ’s jövendőre is okát adandjuk, valahányszor ezentúl e szó, általános értelem­ben, ellenünk bár kitől használtatnék, mint nem lé­tezőt tekintendjük. Gyanusitgatás, — ez sohasem erény, hiba többnyire, ’s igen gyakran vélek! — Szü­löttje az irigy rágalomnak, szüli a káros bizalmat­lanságot, ’s mérges ihletivel zavarja az egyesek nyugalmát, rombolja a családi viszonyokat, ’s a politikai életben olly métely, melly a szeretet ol­tárát lerontva gyűlöletet ébreszt, ’s az eszközöl­hető gyakran üdvös egyetértés magvát már csirá­jában elfojtja. E hibába esett a Pesti Hírlap, midőn 39dik számú jegyzetünknek képzelhető legepésebb ma-­­ gyarázatát adá,*) ’se hibába**) esik ujonan, mi­dőn Viszonozási czikkében, bennünket köveik, szavakkal illet: „de nem, ezt Az­ur már nem teszi, mintha megrettent volna, hogy vala­­h­ára már határozott positív véleményt mondott, eszébe jut a negatív szerepe, inga­tag­ságba vonul vissza, alkot, ígér, még mielőtt capi­­tulatióra valaki felszólítaná“ — S ezen a­z a r­a­­t­u­n­k­a­t is gyanusítgató szavak értelme miért jön ránk alkalmazva ? nem másért, mint hogy lapunk 38dik számában egy általános politikai elvet, ebelt hitünk sohasem változott ágazatát jelentek ki, melly e szavakban foglaltatik: „Hogy eskü lé­tetik, ott a megyei közköltségek] arányos része­sülésében elsőségre , hogy ezen elsőség mellett emeli szavát, magánykörben, megyegyű­léseken, hogy e mellett míg csak kezében tollat fogni en­gedtetik, küzdését ígéri; mindezek ellenére nincs mit mondanunk; ezek a valódi meggyőződés di­cséretes és példát igénylő következményei;­­ de a politikai életben kárhoztatjuk az alkut kizáró hőragaszkodást, főleg ha a véleményünk iránt követelt egyedáruság illy módon ajánl­kozik: esküt teszünk ez vagy amaz ügy első­ségére, melly győzzön, vagy bukjék, de úgy hogy bukása fölött a győzők magokat isten 's a civi­­lisált világ előtt megszégyeneljék !‘. Talán jogosítva volnánk igényleni azt, hogy akkor, midőn állításaink czáfoltatnak, főleg ha ezekkel szándékunk bírálata is öszvekapcsoltatik,­­s igy a jelen esetben is, ne csak egyes kifejezé­sek taglaltassanak, de az öszves előadás szellemére is méltó figyelem fordittassék; azonban sem a szellemi, sem a betűszerinti ma­gyarázattól nem vonakodván , ha szerk. ar az a­­dókérdésbeni működésünk szellemére figyelmezett vala, bár­mikép tusakodjék is magamagával,­­s bármi módon akarná is az igazság szózatát elfoj­tani, lehetetlen volna el nem ismerni, hogy rendit­­hetlen hitünk minden kitelhető fegyverével védtük a házi adóbani részvétnek mindenek fölötti elsőbb­ségét;­­s ha azokból, miket az adó tárgyában ed­dig iránk, egyebet nem olvasott volna is , mint azon 38 ik számú értekezésünket, mellynek annyi­ra gyanusitgató epés magyarázatát adá, ismételve mondjuk: lehetlen vala nem érezni azon igazsá­got, hogy honunk szine előtt kijelentett ’s keb­lünk melegével védett véleményünktől vissza nem rettegénk, ingatagságba vissza nem vonulánk! Hivatkozunk e tekintetben érdeklett számunk kö­vetkező szavaira: ,,’S hatás nélkül el nem hang­­zandnak . m­inden oldalr­ul e tárgyban emelkedő szózatok, ’s honunk nemessége részt veend a házi adóban, mert ennek tisztelt és tiszteletre méltó aristocratiájában az igazság magasztos érzete ki nem halt“, úgyszinte abeli kifejezésünkre,­ mi­szerint azt hiszszük, „hogy váratlan csapás érné nemzetünket, ha igazságos lenni nem tudna, nem akarna.“ ’S tegye már most ezekhez , hogy mi a véleményt egyedáróságot nemcsak az adó *) Mirü­l azonban már most alkalommal szólottánk. A. **) Vétkes számlokot bár­kire rá fogni jogosítva nem lévén, a „v­é­t­e­k“ szó használatát ez alka­lommal is örömmel mellőzzük. A. kérdésében, de a politikai életben, és így általánosan kárhoztatok , bizony lehetetlen m­ég ak­kor, ha állításunkat hetyileg tetszik magyarázni ezekből más következményt húzni, minthogy mi kérdéses a czikkben a két különböző politikai véle­ményt taglalánk: egyik t.­­ legbuzgóbban pártoló a házi adóbani igazságos részvétet; a másik az’ alkut kizáró hőragaszkodást, ’s a véleményi egyedárúságot kárhoztató, f­ő­l­e­g ha ez a Pesti Hírlap modorában mutatkozik. —­­S­ime mindezek ellenére másodszor gyanu­­sitgatja már (Szándékunkat az, ki feljajdul ’s gyanusitgatást panaszol, ha egy részt modora, más­részt pedig elvei hibásoknak , károsoknak vagy veszélyeseknek is nyilvánittatnak; pedig e mű­ködés a véleményszabadságnak szabad kifolyása eszméket taglalva senkit sem sért, — amaz, a vé­lemény-türelmetlenségnek epés következménye, jogtalan, és sértő! Mi ugyan öntudatunk érzetében illy előzmé­nyek után is érdemlett hallgatással valánk mellőzök e méltatlan vádakat, ha tanácsosnak nem tartanók ezáltal is bebizonyítani: mennyire terjed szerkesz­tő urnak dagályosan követelt véleményi egyedá­­rusága ’s alkut kizáró hőragaszkodása . — 's] e­­zekrül mondok mi, hogy igy föllépni nem sza­bad , nem tanácsos! — Miről néhány szó talán nem felesleges. A politikai kérdések véletlen során keresz­tül menve t. i., nem jut eszünkbe ollyas, mellyben minden alkut kizárni szabad, vagy tanácsos. — Az alkotmány és kényuraság, az angol sajtó­­szabadság, ’s az orosz birodalmi sajtókorlátozás között 's a t. annyi a fokozat, hogy bármelly vé­­leménynyel légyen is a létező tág téren, azt, mi ön hitéhez közelit, visszalökni nem szabad, nem tanácsos. De mellőzve az általánosságot, mit bi­­zonyítólag hálátlan munkával íveket és íveket le­hetne írni, maradjunk a kérdéses adó lágyánál. ’S kérdezzük szerkesztő urat, már mondott szava­inkkal élve: ha azon váratlan csapás érné nemze­tünket, miszerint igazságos lenni nem tudna, len­ni nem akarna, 's a házi adóbani igazságos rész­vétet megtagadván késznek nyilatkoznék néhány millió forinttal évenkint az országos pénztárhoz járulni, visszalökné e az alkut? feltéve , hogy az alkura meghijják? — ’s szabad ő, 's tanácsos a jelen esetben az alkut kizáró hőragaszkodás? Pedig lapjának­­ 34dik számában semmi, de semmi alku sincs kivéve! — Igaz ugyan, hogy nem so­kára t. i. a Pesti Hírlap 145ik számában egy kis módosítás tételét látja jónak: „Országgyűlésre nézve t. i. igen természetesnek ismeri, hogy a ki szavazatával kisebbségbe került, inkább a vala­mihez mint a semmihez fog nyúlni, értetvén hogy az egésznek jövendőjét nem compromittálja.“ ’S ez az, mit mi mondani akarunk,midőn az alkut kizáró hő ragaszkodást nem helyeslők , azon kis különbséggel, hogy azon elv, mellyel szer­kesztő úr az országgyűlésre vél alkalmazhatnak, alkalmazható mindenüvé, hol határozó szavazatról van szó. —­ De hisz erről már most nem is igen látszik kétkedni, mert nem hihetjük,­­hogy most kifejtve tágított értelmünkben az okoknak egyfor­maságánál fogva ne osztozzék, egész nehézsége

Next