Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-09-17 / 75. szám
FESTE A, ISIS._____ Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlője közül minden hirdetményt, egy ötös szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.VILÁG SZOMBAT, September 1*. Előfizethetni helyben a szerkesztő-hivatalban [Sebestyén-utcza 288. sz. alatt, földszint], félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azon kívül csak a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ czím alatt kéretik beküldetni. Ta va 1y in. Magyarország és Erdély. (Előléptetés, kinevezések. Halálozás. — Türelmetlenség. Hivatalos tudósítások a nemzeti színház igazgatása iránt. — Fővárosi hírek. Tudósítások: Baranya, Marmaros, Zemplény és Zágráb megyék közgyűlésiről.—Pozsonyi tűzvész. — Gróf Zichy Domonkos veszprémi megyés püspök beigtatási ünnepe. — Magyar partvidék. (A fiumei kapitányi megbizottság munkálkodásinak eredménye (folytatás).— Czáfolat Egerből. —A marhadögrül törvényhozási tekintetben. (folytatás.) — Hírlapi kalászok. Külföld. Nagybritannia. (A gyárvidékekeni lázongás csilapszik. Sturge József a qnacker, ugyan ennek elnöklete alatt chartista-gyűlés. Uj csendzavarás Stafffordshireben. A királyné Edinburgba megérkezik.) — Francziaország. (Nemourség népszerűsége körüli fáradozások. Minisztertanács Eu várában. Vámszövetségi érzések. Carmenin Madridba hivatik. Számtalan farkas. Algíri hírek, hadmozgalmak, utak.) Belgium. (Brüsseli népünnepély.) Dánország (Lehmann nyilatkozata a képviselet fölött.) Németország. (Baden-badeni fürdő. Kölni ünnepély; a főegyház alapköve letétetik.) Törökország. (Persa ügy. Izzet engedékenysége; a bolgár keresztyének reményei.) Szerbia (Zendületi mozgalmak jelei.) Északamerika Vegyes közlések. TÁRCZA. Az első magyar iparmű—kiállítás Pesten 1842ben (Vége.)— Schadel né mint Fidel im Wiesbadenben (kritikai vázlat). Hivatalos jelentések és magán-hirdetések. Gabonár. Pénzkelet. Dunavízállás. Magyarország és Erdély. A cs. apóst. kir. Fölsége báró Mednyánszky Alajost a magy. kir. udv. Kamara elnökévé, gróf Almási Móricz pesti váltó-törvényszéki elnököt pedig a m.k.udv. Kamara alelnökévé, egyszersmind valóságos belső titkos tanácsossá méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Biringer Sándor, budai főpostahivatali gyakornok a budai főkocsiposta-expeditióhoz második ideigleni járulnokká neveztetett ki. Az esztergomi érsek és Magyarország prímása , herczegsége Nádasdy Leopold grófot, Komárommegye örökös főispánját, a nm. Hétszemélyis tábla ülnökét és Vajkaszék nádorává méltóztatott kegyelmesen kinevezni. A nm. magyar kir. udv. kamra a megüresült njbudai erdész hivatalra Schreiner Mihály diósgyőri alerdészt alkalmazta. A lubodinai kamarai sebész, Zankó József, f. évi augusztus hó 21 -én meghalt. Fáji Fáy Ferencz, debreczeni váltótörvényszéki ülnök, Perbenye helységében (Zemplényben) munkás élete 63. évében meghalt. Benne a fejdelem hű alattvalót, a hon pedig erényes polgárt vesztett. Béke poraira! A VIIÁG TÁRCKÁJA. Az első magyar iparmükiállitás! Festen . 18 48ben. (Vége.) Ezen első magyar iparmükiállitás, melly ez évben Pesten létesült, nem mutatja ugyan még azon eredményt, mellyet egy országtól, minő kedves hazánk, várni lehetne, minek egyik fő oka az, hogy az egész intézkedés két rövid hónap alatt mintegy rögtönözve volt; több ágaiból a misiparnak és kézi dolgozatoknak mutatványt sem láttunk, de mégis mindenesetre figyelmet érdemel, annál inkább, mivel azon kevés közt, ami van, meglepő tárgyakra, meglepő szépséggel és csínnal dolgozottakra akadtunk. A beküldött tárgyak száma 200ra megy. Az elrendezés csinos, de sokkal czélszerűbbnek gondolnék a jegyzékkönyvecskében is a teremek sora szerint rendezni a tárgyak számsorát, mint úgy ahogy van, összevissza minden látszólagos rend nélkül, és legfelebb a szerint, a mint beküldettek. Mert ki a kiállítás teremeit látogatja, azt sokkal kevésbbé érdekli, ki mit küldött be előbb, mert hiszen ez úgy sem érdeme a beküldőnek, mint az, hogy mi figyelmét magára vonó,rögtön mégis nézhesse készítője nevét. Feltűnőbbeknek ezeket találtuk: sziksó, a kerekegyházi soda gyárból; fejér és sárga selyem, több beküldőtől; aranyzott és ezüstözött fekete kőedény a batizi gyárból (Erdélyben); papírpéldányok a fiumei és slabocsi gyárakból; Vass Imre fátlan téglafedél mintája; Zanggtól Eperjesen egy háromkerekű locomotiv mintája; aranyzott üvegek Pichler losonczi gyárából; Csáforti Tót Terézia szám szerint 30ra menő legkülönneműbb hölgyi munka díszpéldányai; vasöntvények Rusznyáról; iratmásoló gép Andrássy Károly gróf oláhpataki vashámorából; Szíj Sámuel pesti erőművész kilencz rendbeli gyártmányai, mint: malátazúzó gép, szecskametsző, tengerimorzsoló, festékdörzsölő gép ’sat.; Dessewffy Sámuel gróf fintal bőrgyárából különféle bőrök; hydrostaticus tanuló lámpa ’s egyéb készítmények, Morgenthaler pesti bádogostul; magyarbunda, Biske, pesti szűcstől; fahíd vasutakhoz, szegek és horgok nélkül,— egy másik, csap nélkül,— mindkettő amerikai mód szerint: Zojcsák, pesti asztalostól; porczellán edény a pápai és herendi gyárakból; fénymázos bőr, Witkowszkytól; csülleng indigo Szebényi rosnyói chemicustól; posztóneműek a gácsi gyárból és a kassai szegények házából; sakkjátékok Mayer és Neumann pesti esztergályosoktól; Schönborn gróf munkácsi vasgyárából vasöntvények; gőzgép főzés, mosás ’s egyéb használatra, Schuhmantól; szabad kézzel készített 110г 12 ft. brillant billikom a Losoncz melletti üveggyárból, mellyet már a művészeti kiállításban is láttunk ; igen szép asztalos művek, bútorok, Steindl, Coffin és Treschertől; zongorák, Swab, Pachl, és Seilertől; szárgubna Malatinskytól Miskólczon, mellynek alig akadand vevője, annyira tulterhelt czifra; — könyvkötő munkák Kammerlohr és Haenszlertől; csigagép, melly 65 f. erővel 130 m. nyomást tesz; Kempf Annától Budán: virágbokor 50 virágból, igen gyönyörű; és még számos más tárgy, miket mind elősorolni a hely szűke tiltja. Legyen elég még emlitni a faművek közöl egy mozaikot 62 féle magyarhoni fából, Hanky Mihálytól; — a varrományok közöl Hebert Engelbert belföldi kelmékből készített öltönyeit, — ’s Grund Antal varrásnélküli amerikai mód szerint csinált lábbelijeit, Korch Péter pesti bársonygyártmányait. Láttunk jeles mutatványokat kötélverő munkákból, vászonnemüekből, czukorból, szappanból, dohányból is ’s a mechanikai művek közt jeles órákat is. Länderer és Heckenast könyvnyomó intézete is adott szereolap és congrevlapokat és nyomatokat, mellyek igen csinosak; de a kiállítás lajstroma, melly szinte az ő nyomdájokban készült, csakugyan nem alkalmas műipari példányként díszelgni, — mert némelly neveketannyira elferditvék a két külön, magyar és német nyomtatványokban, hogy nem tudni, mellyiknek higyünk. Csak néhányat idézek mutatványul: magyarul: Korch, németül Koch (?); m. Hiesling, n. Kiessling (?); m. Virág Ferencz, n.Klag Franz (?); m. Turowszky, n. Turowsky (?); Tamberger és Fanberger (?); Freier és Troyer (?); Weither és Wer Hier (?) és a többi. A közönség élénk részvétet tanúsít ez új intézet iránt sűrű látogatás és figyelmes szemlélés által, naponkint 5—600 ember, sőt több is, vasárnapokon ezeren felül is, jelenik meg. Emmerling ---— Pest, September 17-én 1842. Türelmetlenség. Különös jelenet az emberiség történetrajzában , hogy az értelemfejlődés minden korszaka türelmetlenséget idézett elő. A fölületesen gondolkozó könnyen azt vélhetné, hogy a türelmetlenség eredeti bűne az embernek’s elválaszthatlan szövetségese a művelődésnek. Nincs nemzet, mellynek évrajzai a türelmetlenség példájit nem mutatnák; nincs ember, ki türelmetlenséget nem gyakorlott, vagy nem szenvedett. Sem hit, sem tudomány, sem művészet nem óhaták meg tőle a nemzeteket; sőt épen ezek látszanak azt előidézni; de valóban csak látszanak, mert az igaz hit, benső vallásosság, alapos tudomány, kiképzett művészet nem szülő oka, hanem irtó eszköze a türelmetlenségnek; és a türelmetlen ember nem lehet igazán vallásos, nem alapos tudományi, nem művészileg képzett. Alig hiszem, hogy találkozzék, ki ennek ellen mondjon. — Vagy a kereszténység, mohamedanismus, Protestantismus, absolutismus, republicanisms, kantismus, hegelismus, részint fegyver-, részint tollharczait fogja-e idézni valaki, hogy hit és tudomány embereit mutasson föl, kiknek példája ellenkező véleményt igazol ? De ott, hol észnek kell birószékbe ülnie, hogy az örökigazság törvényei szerint elvek fölött ítéljen,a mérlegbe nem jő az egyéni tekintély, mellyet férfin önnön kortársai előtt vívott ki magának, ’s az ész nem hagyja magát megvesztegettetni, hogy hamis ítéletet mondjon. — És ha kérdeném most már: áll-e az örökigazság törvényei szerint az elv, hogy minden ember szabadon gondolkozhatik ’s alakíthat magának véleményt és meggyőződést? Kétségkívül igenlő válaszra számolhatnék. ’S ha kérdeném tovább: váljon ez elv szerint cselekedtek-e azok, kik hitben, tudományban, politikában ’stb. saját egyéni véleményöket vagy meggyőződésöket másokra erőszakolni törekedtek, ’s az azt el nem fogadók ellen síkra szálltak, sőt üldözőikké lettek? bizonyosan tagadó feleletet kapnék; mert hisz világos, hogy ezek a véleményszabadságot akarák eltapodni ’s szellemi zsarnokságot gyakorolni azokon, kiknek szintúgy azért adott isten észt, hogy gondolkozzanak, mint nekik, ’s kik ennek szabad használatára szintúgy jogosítva valának, mint a felsőbbséget követelők. Kétségtelen, hogy a türelmetlenség mindig zsarnoki hatalmat gyakorol ,s embertársát nemcsak gyámoltja hanem rabszolgájaként járszalagon vezeti. Ennélfogva mintegy rejtélylyé válik ama tény, mellyet pedig mindennapi tapasztalás bizonyít, hogy épen azok valának az emberiség legszentebb jogainak tettleges eltapodói, kiknek fölvilágosodás és emberi jogegyenlőség hangzott szüntelen ajkaikon; ’s hogy találkozának mindig ollyanok, kik a cselekményekre nem ügyelve, a tanok csillogó álfényétül megvakitottan, szellemzsarnokaikat bálványozni készek valának. ’S e rejtély nem csupán a múlt idők tulajdona. Mindennap találkozunk ma is a türelmetlenség hatalombitorló férfiaival, ’s látjuk, mikép szabad hitet, szabad gondolkozást, szabad szólást, szabad sajtót, szabad földet, szabad polgári befolyást, és isten tudja még milly szabadságokat követelve nem annyira maguk mint embertársaik számára, ugyanezen embertársaiktól önmaguk elvei, tanjai és hatalma ellenében vak hitet, iskolagyermeki gondolatfüggést és szolgai alárendeltséget kívánnak. Az olvasó érteni fogja kétségkívül, hogy itt korunknak csupán politikusait érintem, őket, kik erőnek erejével népboldogító szerepet vállaltak, ’s akarja vagy nem a szegény halandó, kiemelik őt a polgári társasélet jelen viszonyaiból és keble boldogságát önmagok után mérve (Lásd P. H. 166. sz. 548. lap 1ső hasábját magokkal viszik a politikai cselekvőség mezejére, a jogegyenlőség országába ’s a theoriák boldogító valhallajába, a képzelet tündérországába, hogy ott az emberi anyagköntösbül kivetkeztetve,alkotmányuk varázsfáján termett aranyalmával ’s a szabadság örökcsörgedezésü forrásának nektárával elégítsék ki a földiekkel elégületles nekké tett polgárok ábrándos vágyait, ok gyűlölik a gyámságot, mellyet a társadalmi szerkezet ’s a törvények ótalmazó karja nyújt, és gyűlölésére ingerüli azokat (L. P.H. 165.sz. Iso h. kik saját bizonyításuk szerint is (L. P. N. 166. sz. 3. hasáb. „politikai képzettség“ díjával vannak, kiknek tehát, ismét saját elismerések szerint „politikai nevelést“ kell adni. Gyönyörű ellenmondásocska ismét a P. N. non plus ultra logicájából! Nevelés kell! politikai nevelés, de gyámság, politikai gyámság, nem! Ok igen jól ismerjük mi e gyámság elleni ragdalkozást. Legfőbb jelleme ez a túlzó liberalizmus vezérbajnokinak. Ne hagyjátok magatokat vezetni, igy szólnak ők, tegyetek öntetszéstek, önbelátástok szerint, amit más nyújt, az szappanbuborék. Játéknak szép, de gyermeknek való, vagy ha több, mint az, úgy gyámi kegy, de kinek gyámja van, az még kiskorú.“ Ilogy illy szavak izgató hatásukat el nem veszthetik (’s fájdalom, el sem is vesztették, tudni fogja, ki az emberismeret nagytudományának csak küszöbét lépte is át. Hisz a gyermeknek is roszúl esik,ha gyermekségét gúnyolod, vagy életlenebbül bánál vele, mint értelemfejlettsége szerint magát érdemesnek tartja. Hisz ő is mindent együtt akar tenni a nagy emberrel, ’s ifjú éveinek zsenge ürömit számtalanszor megkeseríti a gondolat, hogy ő még sohá nem fog egyenlő lenni a fölserdültekkel, és sokáig nélkülöznie kell azon élvezeteket, azon szabadságokat, mellyeket a férfiak által naponkint gyakoroltatni lát. ’S az okos apa mégsem enged több szabadságot fiának, mint mennyi kora ’s tehetséges fejlettségével arányban áll; nem enged, mert szereti őt, — mert javát akarja. De ti előttetek gyűlöletes szó a gyámság ! Ti szabad kényt engednétek a fiúnak, hogy tetszése szerint tomboljon vagy káromkodjék! ’S fájdalom nagyon is érezhetővé kezd lenni a társasélet minden viszonyaiban az éretleneknek beavatkozása olly ügyekbe , hol csak a „senile consilium“ tapasztalati bölcsesége szabhatja ki biztosan a teendők sorát. Minden kornak van istene! mond a költő. Minden kornak van munkapályája, mondom én! Ha erős, hatalmas nemzetet akartok nevelni, eszközöljétek, hogy minden kor híven szem előtt tartsa munkapályáját. Ha akartok elégedett, békés hazapolgárokat bírni a nemzetben, óvakodjatok vágyaikat elérhetlenek után izgatni, óvakodjatok elhurczolni az ösvényrül, mellyre keblének vonzalma ’s lelkének tehetségei összehangzólag lépteték. Ne akarjatok mindenkiből választópolgárt, megyei szónokot, országgyűlési követet ’stb képezni. Nemcsak e néhány út szerzi meg a kebel boldogságát; nemcsak e néhány ösvény az, mellyen haladva becsületes férfiú’s lelkes hazapolgár nevezetére érdemesülhetni, nemcsak ezen módok által használhatni embertársának ’s nemzetének. De feledém ismét, hogy ti mindig magatok után mértek másokat! Bennetek központosul minden érzelem, minden akarat, minden tudomány. ’S ezért ti nem tűrtök más érzeményt, más akaratot, más tudományt, mint melly a tietekkel azo-