Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-10-19 / 84. szám

PESTRE, 1343. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlője közöl min­den hirdetményt, egy ötös­ szelet sorától lárom krajczárért pengő pénzben. Nem­ rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket. SZERDA: October 10. Előfizethetni helyben a szerkesztő - hivatalban [Uri-utcza 450. sz. alatt, 116 emeletben], félévre postán­­, különben 5 ezüst forinttal; az or­szágban minden — azon kívül csak a bécsi cs. kié fő - postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő - hivatalának“ czim alatt kéretik bekü­ldetni. X a r t a 1 . in. Magyarország és Erdély. Nyugalomba-lépés. Tisztség-sza­bályozás. Nemzeti kép. I. — Orosz tudósok utazásai. Magyar tudós társaság tartandó nagygyűlése. — Almanach-társaság. — Óvás a pesti nyilvános énekiskola részérül. — Pesti első takarékpénztár­­egyesület közgyűlése. — Tudósítások: Fejér, Mosony, Aba­­u­j , Turócz és M­a­r­m­ar­o­s megyék közgyűléséről. — J­á­s­z­be­ré­n­yb­ő­l. (Rendreigazitásul Y. urnak néhány kérdés és felelet. Vége.) A komáromi gyárvéd-egyesü­let évkönyve. Erdélyi ország­gyűlés.—List és társai (folytatás). —Hibaigazítás. — Hírlapi kalászok. Külföld. Francziaország. (Diplomaták látogatásai st. Cloudban. Hajós-apródok sorsa. A miniszterek munkássága. Bor­zasztó eset a Montholon-utczában. St. Ágoston tetemei Algírba vi­tetnek. Franczia vámemelés német gyártványokra. A selymészet terjedése.) N­agy b­r­i­t­ann­ia. (Hamis bankjegy-készítő és forgató hősre jut. Morning Chronicle, Nagybritannia jövendölésfölötti elmél­kedése. Öszszes vagyonérték. — Borszesz. Ítélő bizottság a gyár­kerületi lázongók ügyében. Ifjabb chartista elfogatások. Campbell chartista könyvárus. Liverpooli tűzkár. Polémia Ashburton lord szer­­ződvénye miatt. A.Times£ öröme a német vám-congressus ered­ményén. A Puseysmus terjedése.)—S рапу­olország. (Gibraltárt erősitik.) Portugallia. (Marvadi lázongás.) Olaszország. (Időjárát Róma vidékén.)—Schweiz. (Baden részérül határzár Aargau ellen). Orosz és Lengyelország. (Segély a kazáni égettek számára.) Egyptus. (Dögvészbetegek száma. Mehem­ed Ali átveszi a nagyvezéri díszjeleket.) Ész­akamerika. (Sajtó vélemény az angolamericai szerződményrül. Webster ur lelépte.) TÁRCZA. Magyar és külföldi bibliographia. — Kérelem és fi­gyelmeztetés honi történetíróinkhoz. — Másaik. Hivatalos jelentések és magán-tudósitások. Magyarország és Erdély* A nagyváradi rom. kath. püspök Lajcsák Ferencz­­ excellensiája, a romai pápa ő szentsége megegyezésével, saját kérelmére, gyengélkedő egészsége tekintetéből, a ter­hes püspöki hivatal további viselésétől fölmentetett,’s vég­napjait érsekczimmel valamelly kolostorban fogja tölteni. Ő cs. apost-kir Fölsége legkegyelmesebben megenged­ni méltóztatott, hogy a zombori kir. kamrai igazgatóság­ra ’s az ennek alárendelt kamrai tisztségek ’s uradalmak­ra nézve uj szabályozás történjék, mellynél fogva a je­lenleg fenálló személyzet következő, ujban engedvénye­­zett tisztségekkel fog ideiglenesen szaporíttatni: 1) Az Igazgatóságnál a lajstromzó hivatal nyer egy kia­dót, egy iktatót és egy díjpénzes gyakornokot; a számoló hivatal egy járulnokot, ’s a központi­ pénztár egy tisztír­nokot. Az ujban­ alakított Kis­sztapári uradalomban leend egy tiszttartó, egy tisztirnok egy számtartó, ki egyszersmind kasznár, ennek ellenére, egy tisztirnok az egyesült számtartói és kasznári hivatalra nézve ; és egy urbariális ispán Csonoplán. 3) a Kulai uradalomban Pettau pusztai birtokban egy ispán. 4) a Palán­kai uradalomban Szilbáson egy urb. ispán. 5) Szántóvá uradalomban egy tiszttartó, ki egyszersmind számtartó leend. 6) Az erdészetnél egy fizetéses gyakornok, egy alerdész Szántán, ’s egy alerdész Bukinban. 7) az ügyészi­ hivatalnál egy központi fiscalis Zombor­­ban, ’s egy fiscalis­­ Becsén­ 8) Az árva- és község­számadásokat vizsgáló hivatalhoz egy tisztiséged. 9) A mérnök-hivatalnál egy urbarialis mérnök; egy fizetéses gyakornok az épitészi­ mérnök, ’s egy fizetéses gyakor­nok az urb. mérnök mellé. Nemzeti két»* 1. Szerencsés haza, boldog nemzet, mellynek tagja a törvény szilárd tiszteletén épült erős reménynyel mondhatja: „három év eltelik, ’s királyunk országgyű­lést hirdet“ — mert e szavakban alkotmányi élet rejlik és kezesség — hogy meddő betű ’s önkény bábja­ A VILÁD TÁRCSÁJA. AZ ágyai* b Ibii о g raji k­i a* Со smor a m a. Haladás és párt tekintetében, irta A. N. Z. Pesten , kapható Ennek Gusztáv s általa minden hi­teles könyvárusnál. 1843. — IV és 136. k. 8dr. fűzve, csinos borítékban : 1 fz. p. E czím mutatja, hogy szerző munkájában ,,a sok ol­dalú politicai színezet tarka ábrázolatát részletes alak­ban­ akarta a közönségnek felmutatni. Mi azonban a sok­oldalú színezetet nem találjuk benne. A napirenden levő kérdéseknek, minek: szabadföld, adó, ősiség futólagos megvitatását „ébrülésünk“ rajza előzi meg, és a „rohanva és fontolva“ haladó politikai pártok két orgánjának (Vi­lág és P. Hírlap.) vázlatos ismertetése követi. — Szerző egyikkel sincs megelégedve, miről természetesen sem a P. Hirlap, sem a Világ — bármint sajnálja is ez utóbbi (amarról e tekintetben nem szólhatunk) ebbeli szerencsét­lenségét— nem tehet; befejezésül pedig a pánszláv és ilír mozgalmakat érinti — a­nélkül, hogy itt is, mint szinte az előbbi tárgyakra nézve tetemes újat hozna fel. De illik megváltanunk, hogy a dologhoz értelmesen és több he­lyütt eltaláltan, általában pedig igen szabadon szól , és azért épen nem felesleges szerző véleményét is olvasni, a szőnyegen forgó tárgyakról. Legnagyobb hibája, hogy helyes írása nem tiszta, a nyomtatás pedig gyakran érte­lemzavaró hibáktól hemzseg. Földes­ú­r és jobbágy kézikönyve törvényi tekintetben.­­ Irta Sárváry Ferencz h. és v. ügyv. a debreczeni k.­­tót szék iktatója, Nógrádvárm. tbirája. Debreczenben 1842. k. 8 dr. I. fűzve. 1 f. p. A magyar jobbágyság egykori állapotának rövid váz­lata után, előadja szerző annak jelen helyezetét, mellyet részére az 1836. és 1840. országgyűlés biztosíta, mellyek után igy szól: „És ezen állapotra megnyugvással tekint­het mind a törvényhozás, mind a földesúr, mind a jobbágy;“ és e szavait nyomos, törvényink szelleméből és a dolog­­ lényegéből merített okokkal támogatja, úgy, hogy mi a t.­3 szerzővel itt tökéletesen egyetértünk, ’s azt tartjuk mi is, hogy „nincs egyéb hátra, mint az, hogy sorsának javítá­sán , növekedő szorgalom, értelmesség és becsületesség által önmaga is mindinkább igyekezzék.“ — Ezek után átmegy a jeles szerző főtárgyára, t. i. a jobbágyok tör­vényes viszonyai fejtegetésére, mellyeket a fenálló törvé­nyek nyomán tiszta,­könnyen­ érthető magyarsággal ad elő, úgy, h°gy munkáját valóságos,kézikönyvül“ mindenkinek ajánlhatjuk. ..B­ent­ham derem­i­á­s m­u­n­k­á­i. Is. kötet, Polgári ’s büntető törvényhozási értekezések. Bentham Jer. kéz­irataiból kiadta Dumont István Francziából B­éc­s г Emilét Kolozsvárt, 1842 8 dr. XXVI. és 286. l. borit, fűzve: 1 fr. 40 kr. p. Ha irodalmunk mezején szétnézünk, tapasztalni fog­juk , hogy nálunk a politicai tudományok (mellyek közt­ első helyt foglalnak a törvényhozásiak) majdnem kiváló szerepet játszanak: minden más ágát a tudományoknak háttérbe — ’s talán feledségbe is tolva! Valóban, ha van ország, mellyet a politicusok boldogítottak, e két testvér­hazának boldognak kell lenni, mert alig van tartomány, hol a gondolkozó — és nem-gondolkozó — férfiak közt olly sok tudós — és nem-tudós politicus volna, mint épen ná­lunk. — E szavaink által azonban csak korunk, ’s pedig a mi magyar korunk, egyik nyavalyáját akartuk érinteni, és koránsem szándékunk nem helyeslésünket fejezni ki Bentham iratai fordítása felett, mellyekre nézve ismé­teljük már egyszer nyilvánított azon óhajtásunkat: vajha e tudós, az emberszív és társasági élet mélyébe olly éle­sen látott férfiúnak minden munkáit bírhatná irodalmunk, 's hogy annak olvasása adna kedvet íróinknak fáradozás­ra.—Jelen fordításra nézve pedig megjegyezzük, hogy az általán véve könnyen­ folyó magyarsággal, ’s az erede­tihez híven történt, melly mindig szem előtt tartotta e sza­vakban felállított elvét: „a tévely nyelve mindig ho­mályos, ingadozó, változékony. Az eszmék nagy szegény­sége ’s hamissága eltakarására a nagy szóbőség szolgál. ------Az igazság nyelve egyszerű ’s egyalaku: ugyanazon eszmék, ugyanazon kifejezések.“ v­ a­ tékává nem válik az, mi épen nemzetbe önállásu szel­lemet lehel! Mi tehát illy nyugtató bizodalom­ ápolta remény tükrében nézve jövőnket, ösztönöztetvén a forrón buzgó honszeretettől, polgári életünk képét adjuk­­. honfiaink kezébe, hogy ebből értsék meg, mit kiván előkészületül a nagy feladatú országgyűlés. Bár sikerülne szerencsés tollal kitűzhetni mind a veszé­lyes , mind az üdvös pontokat! — Terhes jövendő nyomul felénk, mert a legköze­lebb országgyűlés nagy teendők fordulópontjára veze­­tendi nemzetünket, honnan csak úgy eszközölheti, erő­szakos megrázkódtatás nélkül, szerencsés következe­tességgel felvirágzandó jólétét, ha szükséges előzmé­nyekben elkészitendi a múltat és jövőt egybecsatoló küszöböt, mellyen biztos ut nyíljék az üdvös átalaku­lásra. — A feloldás kulcsa t. i. múlt és jelenünk mé­­hében fekszik, ’s igy e kettőt szem elől téveszteni nem szabad. Az elsőben feltaláljuk az egyensúlyt, melly bel és kül viharoktól hányatott polgári életünk hajóját sülyedéstől megmenti, mig a másikból kitűnik, miért mutatkoznak itt ’s ott napjainkban nyiladozó ör­vények. Igen hű rajzát iparkodunk eseményeinknek adni ’s a lefolyt ’s jelenidők tükrét felmutatni, hogy ebből lássuk, mit kiván tőlünk a hon boldogsága, mit nemzetünk jóléte szükséges előkészületként. És e pont megrejti okát, minélfogva e képet országgyűlésink szük­séges előzményének tekintjük! — Az ős hajdan képeivel összevetvén korunk ese­ményig az ellebbent nemzet­ élet történetében a tényező alkotmányos erőknek arányos öszhangzását tapasztal­juk. A felső és alsóbb rendű nemesség honvédelem kérte áldozatokban versenyezve, törvényink alkotásá­ban is megtartó kellő befolyását, ’s igy megyei ’s or­szággyűlési téren egyaránt működtek saját körükben. Az alkotmányos tényezők ekint fentarták egyensuly­­jokat ’s bátran haladott polgári létünk hajója örvény­teljes tengeren. — A magasb aristocratia nyomos szó­zata irányt­ adó felül tekintetett ’s nélkülök nagy 's dicső nem történt e honban! — Nem is keletkezett egy mindent magához vonni ’s elnyelni törekvő fractio, melly merénykedésivel a nemtevés és részvétlenség kopár zugaiba szoritott volna egyéb nemzeti tényező­ket. — Azonban egészen más állást nyertek dolgaink századunk két végső tizedében, mert egy hatalmasan munkálkodó elem fejlett ki az úgynevezett szabadel­­műek működésében. Megyei gyűlésinken az ébredő szel­lem nemzetiségünk drága ügyében gazdag táplálékot nyervén, a pangásban elzsibbadt erőt uj életre hozta,­­s ösvényt nyitott önmagának a haladás és átalakulás nehéz pályájára. — Mig így buzgó keblek fogák fel honunk ügyét a középrendű nemesség közt, addig ma­gasb aristocratiánk egy része hidegen fordult el mind attól, mi a hon színén történt vala. — Sajgó fájdalom rezgeti tollunkat, midőn jóakarat­os igazság illyképen tisztet írni aristocratiánkról, mellyet mi szivünk mé­­lyiből tisztelünk, mert történeten alapult hiedelmünk, hogy jogaira méltóbb aristocratia a magyarnál nincs. De mivel olly hűknek óhajtnák képeiket, minek voltak Raphael festeményei, folytatjuk őszinteséggel to­vábbi kifejtését! Az 1836 és 1840 ok t.cz. után váratlan fordulatot értek eszméink, elveink, megyei és sajtós életünk olly annyira, hogy összehasonlítván jelenünket már leper­gett időnkkel, bámulva kiáltunk fel: Egek mennyi vál­tozás illy kevés év alatt! — Az apró tized, kárpótlás nélkül eltöröltetett, a földesúri jogok több csorbát szenvedtek ’s jobbágy feletti hatósága nemcsak korlá­­toltatott, hanem rögtön annyira meggyöngitetett, hogy megtágulni kezdettek honunkban az engedelmesség kötelékei. Ekkor felriadoztak az eddig szendergő va­gyonosok és panaszt emeltek törvényczikkeink , panaszt követeink ellen, feledve hogy önfejükre hull panaszuk, midőn könnyelmüleg engedték át a megyei utasításo­kat néhány jószivű, túlságos újítók szeszélyinek. — E helyzetében nemzeti életünknek, hozzájárult törvény­­czikkeinkhez ezek homálya és kétértelműsége; az ebből származott úri jogok megtámadásai ellen va­gyonosaink a megyék tereimben reméltek pártfogást, de mint gyűléseink históriája mutatja, közönségesen az úgynevezett népbarátok, az ,emberiség 4, borkivonat4, i dőintés" fegyvereivel harczolván, hol csak lehetséges volt, a jobbágy érdekét a földesurénak elibe tették.— Ez ismét bosszantó őket,’s fájt vagyonosainknak, hogy érdekeik a megyékben, hol tetemes vagyonnal bírnak, ’s mellynek előforduló terheihez nagy mértékkel já­rulnak, olly igen rosszul pártoltatnak. De itt újólag önhanyagságukat elfelejtve, az idők mostohaságának, a rósz elvek terjedésének, sőt némellyek kormányunk engedékenységének tulajdonították a most említett e­­redményeket; holott a baj magában aristocratiánkban ’s a conservativ részben alapszik, mert önrészvétlensége által elveszté morális hatását, ’s önelvonulása törülte ki a nemzeti tényezők jelentőségéből! Legszentebbje az ég malasztjának: a vallás ’s az ezzel szorosan egybefüggő kérdések; az egyházi rend, ország- és közgyűléseken majd közvetve, majd köz­vetlenül megtámadtatott, az egyház többször illetlen kifakadásokkal rohantatott meg, ’s nemzetünkkel csönd és viharban osztozó papság gyűlölet nyilaival üldöz­­tetett. És e hatalmas ’s a hazafiság dicső fényében tündöklő testület, mellynek hatalmas befolyása alatt szabadságunk aranylevele szülemlett, ’s melly a trón­nak törvénytelen támadások ellen rendületlen védője, alkotmányunknak pedig a felülről terhesülő veszélyek­ben többször majdnem egyedüli rettenthetlen bástyája volt! — ezen hatalmas testület gyöngeségének fon­­nyasztó értelmében, vallástalanságot okolt. — Igaz, bár ez főok, mégis e tisztes rend kihagyta számolásá­ból önmagát, noha előbb megye ’s országgyűlésén ő fogyott ki morális erejéből, ’s mig az újabb elvek szünetteni életmozgalmiban erőteljesen működtek, az említett tisztes rend kesergő bánatában elhagyá to­latni magát a térről, mellyen a józanabb rész igyeke­zetével párosítva saját munkálkodását, jogkörét kivi. külföldi bibliograplila. Emiéi» Giiszlay pesti könyvkereskedő legújabb árulmányai: Emich­ Gusztáv urnak jeles bel- és külföldi, külö­nösen franczia és angol könyvekkel gazdagon ellátott

Next