Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-09-14 / 74. szám

ő Felségének fel kellett volna írnia; reményük azon­ban, hogy a nm. Helyt.tanács annál készebb leend most a KK. ’s Rt. felírását részéről is pártolni. — Végre azt állitá, ha a másik párt a tisztujitásnál jo­gaiban sértettnek érzé magát, kötelessége lett volna másnap a közgyűlésben megjelenni ’s ott keresni tör­vényes orvoslást, nem pedig holmi „conventiculumok­­ban“. (Nemde hogy fejeiket újra megvéreztessék ’s még emberölésre is szolgáltassanak okot?— Mi pe­dig a kisebbségben maradást illeti: az csak akkor áll, ha a szónok ur az ihr kardokat is számbaveszi.) A negyedik szónok azt állitá, hogy ő minden te­kintetben vétkeznék, ha az újonan de facto válasz­tott tisztikart el nem ismerné,de megbízója megha­gyásából kénytelen kinyilatkoztatni: ha csak ugyan igaz, hogy a nemességnek nagy része a választás he­lyéről fegyveres kézzel elűzetett ’s így alkotmá­nyos joga gyakorlatában, t. i. a választásban részt­venni gátoltatott, úgy az ujonan választott tiszti­kar törvényessége méltán kétségbe hozható. — Ezen magával ellenkező okoskodás mind magának a szó­noknak, mind pedig a hallgatóságnak is kaczajra szolgáltatott okot. *— A most következett szónok a turómezei körlevél foglalatját, melly a hírlapok utján az egész hazának, sőt Európának ist tudtára esett, annyira becsületsértőnek találta a főispánra 's az e­­gész tisztikarra nézve, hogy Ő többé meg sem akar je­lenni a gyülekezetben, ha e becsületsértés illőleg meg nem boszultatik. (Én azt tartom , sokkal becsületsér­­tőbb volt maga a tisztujitás merénye.) — Ezek után szót kért fiumei kam. ügyvéd, ki igen szép fér­fias előadással’s józan logikával megmutatta, hogy épen azon törvényekből, mellyekre az előtte szólók hivatkoznak , kiviláglik a kir. biztos kiküldetésének törvényessége, mert épen ezen törvények rendelik a rendkívüli esetekben annak kiküldetését; már­pedig a múlt tisztújítást nem fogja csakugyan senki rendes esetnek tartani, de különben is ennek meghatározá­sa egyedül ő Felségét illeti. Nem áll továbbá az, hogy ,,erga unilateralem delationem“ történt volna a kir. biztos kiküldetése, mivel a főispán ő mélt. is felkül­­dé azonnal a tisztujitás után relatióját ’s egyébiránt is a kir. biztos épen azért küldetik, hogy mind a két részt ő Felsége nevében kihallgassa. Oda járul te­hát véleménye: álljanak el a Kir. ’s Rt. a kérdéses felírástól annyival inkább, mivel okosan fel nem te­hetni, hogy ő Felsége határzatát vissza fogná ismét húzni, és sokkal nagyobb leend a compromissio, ha a felírás daczára is a kir. biztos kiküldetése újra megerő­­síttetik. E szavakra felszökött ismét a felemlített város­­biró ’s még nagyobb szenvedélyességgel állitá, hogy a kir. biztos kiküldetése által annyira megvan sértve a megyei hatóság, hogy abból országos sérelmet le­hetne képezni, ha a magyaroktól e részben pártolás volna reménylhető, annál inkább, mert a turómezei „dominium“ által (igy gúnyolá a turómezei nemes­ség hatóságát) felterjesztetett vádlevelet az ottani ne­messég nem is értette ’s ez csak némelly részakarók agyában foganszott meg, ’s azért azt a törvények értel­mében előbb a megyével kellett volna közölni, ’s csak ennek kihallgatása után küldeni kir. biztost. Sürget­te tehát újra a felírást, ’s ha időközben megérkeznék a kir. biztos, közöltessék vele a megyének is határzata, ’s ha ő mind a mellett is a vizsgálathoz fogna, mit a szónok azonban hinni nem akar, akkor, ha a KK. ’s RR. neki engedelmeskednek , ő nem ellenzheti, de mi sa­ját személyét illeti, bátran nyilatkoztatja, hogy ő ne­ki nem engedelmeskednek. —­­E veszélyes kifejezést a fanatizált ilírek iszonyú tombolással és szűnni nem akaró “zsi­­o“val fogadták. — Hát ez nem annyit tesz, mint az anarchiát mintegy publice kikiáltani?) A most következett szónok sem lát valami kicsa­pongást a múlt tisztujitásnál, melly a kir. biztos kikül­detését szükségessé tehette volna, ha csak a szurká­­kat s a nemzeti (?) zászlót nem tekintik azoknak. Már pedig Magyarországban néha 10—12 zászló is lobog illy tisztujitás alkalmával ,s még is senkinek sem jut eszébe ezen megütközni, itt pedig az egyet­len egy zászló is szemet szúr. (Elfelejti itt az érde­mes szónok, hogy Magyarhonban a zászlók csak a választandó személyek képviselői valónak, kiknek neveit is magukon hordák, itt pedig az egyetlen egy zász­ló képviselője volt a magyar nemzet ellen törekvő h­on­’s alkotmány-veszélyeztető mozgalomnak.) Most ismét a már emlitett gróf szólamlott meg’s nyilvánitá csudálko­­zását, mint lehete kb­. biztost a törvények ellen ki­küldeni, mert Magyarországban sokszor illy alkalom­mal 1 Otan is részint megsebesülnek részint mégis ölel­nek ,s még sem küldetnek ki kir. biztosok. (Itt vagy az emlékező tehetség hagya el az érdemes grófot, vagy nem igen forgatja a magyar lapokat.) Ezek után a főis­pán ő mit. maga is kimondá véleményét, mellynélfogva ő ugyan nem ellenzé, hogy a Kir. ’s RR. feliráskép fel­­terjeszszék abbeli fájdalmukat, hogy ő Felsége ezen iránta mindig hű ragaszkodással volt megyét kihallga­tás nélkül kir. biztossal fenyitette meg, egyszersmind abbeli kérelmükkel a magas trónhoz járuljanak, hogy ő Felsége őket a kit biztostól minélőbb fölmenteni ’s a megye­hatóság törvényességét elismerni nem aka­rókat arra kényszerűm méltóztassék. ’S e kérelmük sikeritésére jónak találja egyszersmind a vádlók fent­­érintett protestatióját ’s a múlt tisztujitásnál történt kicsapongások megvizsgálására kiküldött megyei vá­lasztmánynak munkálatit is hozzá mellékelni. — De hogy e felírásban a kir. biztos kiküldetése törvényte­lennek nyilatkoztassák, s hogy ezen értelemben sü­r­­gettessék ennek visszahívása, abban ő részéről soha sem fog megegyezni. De miután egy kanonok is igen szenvedélyes előadással törvénytelennek állitá a kir. biztos kiküldetését, ’s annak ő Felsége általi vissza­­hivatását sürgette volna, a többség zajongása által kivítta, hogy a felírás az első indiványozónak értel­mében szerkesztessék, ’s hogy egyszersmind a nagy Helyt.tanácsnak egy az első alispán indítványa sze­rint készítendő válasz küldessék fel. — Szólottak töb­ben ilír nyelven is, mellyet még a horvátok sem igen értenek , mint tolmácsom maga megvallá, — mintegy via facti diplomaticai rangra emelni akarván az ilir nyelvet, s még is azt állítva, hogy azért nem leve­lezhetnek a magyar megyékkel magyarul, mivel ná­­lok a deák nyelv a diplomaticai. — Ezen ilir szó­nokok egyike egész őszinteséggel megvallá, mi­szerint ,,most olly szomorú állapot uralkodik Hor­­váthonban, hogy az atya meghasonlott fiával, a test­vér testvérével, a rokon rokonával; de e siralmas állapotot — mondó nagy okossággal — a horvátpár­­ton lévők okozták, azért actiót nekik.“ — Ezen az actiókkal olly bőkezű ilir szónok előadását hangos ,­zsivnolt követte. (Folytattat­ik.) Hívltrátlól.(folytatás) Továbbá az ugyan e napi gyűlésen Torontál megye levele a nádor, ’s egyéb országos hivatalok választásmódja. Beregé a vegyes házassági határzat kinem nyomathatása, 's a magyar egyháznak Romátóli függetlensége ; Fejére a státus­költségen építendő ismeretes útvonal, nemzeti bank ’s­at.; végre Szabadka kir. város felszólítása a kir. városok új rendszeritése iránt, az országgyűlési tár­gyakkal foglalkozó választmányhoz utasittattak. — Szőnyegre került ekkor Vas megye ismeretes panaszló levele, de viszhangra nem talált; a Rendek megle­­vén győződve, hogy a nemes törvényesen csak or­­szággyülésileg kivetett adó fizetésére szok­tathatik. — A turopolyai nemességnek hozzánk is megküldött barátságos levele , és lelkes felírása hőn pártoltatván, rokonszellemű ’s irányú felirás határoztatok ő felsé­géhez ; e közt szeretve tisztelt főispánunk nem kis megnyugtatásunkra szóval előadó , mikép ő felsége, atyáskodó királyunk, a tények megvizsgáltatását biz­tosa által már elrendeld, ’s igy az orvoslást is biz­ton reménylhetjük — köz­pártolást nyert a fiumei kapitányság felszólitása is a pestfiumei vasút iránt. Trencsiny, Hont, ’s Arad megyék a vontatók ügyé­ben értesitő levelei tudomásul vétetvén , az illető szol­­gabirók által közhirré tétetni rendeltettek. Ezek fona­lán beadó a vontatók megszüntetési módjával meg­­bizott választmányunk , miről múlt közlésünkben te­vénk említést, jelentését, melly­el nem fogadtatván, újólag megbizatott javaslat­ készítésre azon elv mel­lett , hogy a vontatók kiszolgáltatása a lehető leg­szűkebb korlátokba szoríttassék ; idegen utazóinkra nézve pedig a vontatók díja egy állomásra egy forint, 40 krra emeltetvén, ezen határozat november első napjától foganatba vétetni, miheztartás végett pedig erről községeink, ’s egyéb megyék is értesittetni fognak. — Gyűlésünk folyvást tart, magányosak ügyeivel foglalkozva, ha némelly érdekesebb tárgy kerülendene szőnyegre, el nem mulasztandjuk azt a t. közönséggel közleni. Vidéki rövid közlésed. TŰz ! Pozsonyban, levelezőnk tudósítása szerint,f. h. 8 és Dike közti éjjel, mintegy 12 óra tájon tűz támadott, melly, bárha semmi szél nem élesztő lángjait, még­is 8 pompás házat hamvasztott el a belvárosban a sz. Mihály-kapu közelében. Körülményes leírását közelebbi lapjaink adandják. Zala megyének múlt havi közgyűléséről adott közlésünkhez még azon pótlólagos tudósítást vettük, miszerint II r a b­­ v s­z­á­s aláírással a P. H. 16 -ik számába iktatva volt czikk tartalma legnagyobb részt alaptalan ; ’s minthogy némelly tiszti egyének 's kü­lönösen táblabirák­kal ráfogassal sé­rtettek , megyei határozat által a dolog mibenlétének a P. Hirlapban nyilvánítása eszközöltetni rendelteték. — Ugyan on­nan írják, hogy Zalaegerszegen múlt aug. hava utol­só napján esti 7 és 8 óra közt mindenki által érez­hetett földrengés volt, mi sokakat nagy félelembe ejtett. Nyitra September 6án. — Tempora mutantur — ha soha, úgy ez időben városunkra alkalmazha­tók az iró e szavai. A sok, a tömérdek mulatság, vi­galmak tömkelegében, végre szerencsénk vala egy zenészeti estvélyh­ez. Bírálatába bocsátkozni nem is szándékunk „minden nagynak kicsiny a kezdete“ csak kitűzött czélja nem elégít ki bennünket. ’S kér­dezi tán a t. olvasó : miféle ügy egyesíthető polgá­runkat e czélra? Íme a felelet: egy énekiskola meg­­alapittatása! — Első perezben nem tudtuk sajnál­kozzunk e , vagy nevessünk e czélon. — boldog is­ten , Nyitrán énekiskola; énekeltessük ki először a tömérdek sok koldusnak undorig h­aladó szemtelenségét; énekeltessük ki rösz kövezetünket, ’s a bokáig érő sa­rat; énekeltessük ki a számtalan akadályt, mellyen honi nyelvünk terjesztésének gátat vethetnének ; ’s ha mind­ezeket az előnemsorzottakon kívül kiénekel­­tettük , akkor gondoskodhatunk énekiskoláról mulat­ság kedvéért. Májusban, ha nem csal emlékeze­tünk, egy ünnepély alkalmával, németül hallók, mire barátunk figyelmeztetett , megyebeli huszárjainkat megszólíttatni. Furcsa kis eset a haladás szaká­ban ! Még egy tényt akarunk említeni. Múltkor a me­gye kórházából visszatérve, könyörgő sírással ve­gyült hangokat hallónk, a kíváncsiság edzé lépte­inket, é ’s ime egy tisztelt megyei egyént látunk házá­ban önkezeivel szolgáltatni ki az igazságot. Éljen a szabadság, éljen az igazság! Napfényre vele! Tudjuk, hogy az események fontosságát magán- és közéletben idő , hely és viszonyok határozzák el többnyire, ’s igy megtörténik , hogy magában jelen­tőség nélküli eset a viszonyok által , mellyek hozzá csatlakoznak , alig sejtett fontosságunkká válnak. Illy körülményről tudósittatunk egy tiszteletre méltó férfiú által, azon czikkre vonatkozólag, melly a P. H. 1721k számában Biharból közöltetett. Igazság ’s méltányosság kötelességünkké teszi ennélfogva , az általa szerkesztőségünkhez intézett czikket szorul szóra ide iktatni, é s abban foglalt kivonatát az illető egyéntől részünkről is hathatósan igényleni. Felszólítás: Arad , Kisasszony hó 28. 1842. Toperczer Ödön úr, mint Biharbul , N. Várad aug. 13. költ. ’s a „Pesti Hírlap“ aug. 13. 1842. 172. száma, 603. lapja 3dik hasábjába ikta­tott Nyílt­ levél közlője illendően kéretik, ’s illető­leg becsületérzetére felszólittatik , hogy nyílt levele *) jegyében e szavaival „a .Világa i. e. 9ik számá­­bani bihari levelező aradmegyei fi, és állandóul ott lakik,­ érdeklett, vagy gondolt, avagy tudtára lévő egyén kereszt- és vezetéknevét, úgy lakását, ’s sorsát, minden tartózkodás ’s kimélés nélkül, három 13. napok alatt, (a mai naptól számítva) a Pesti Hirlapban felfedezni méltóztassék.“ ISarsbó!. (Ellennyilatkozat) A ,Világ 4 70ik számában Kosztolányi Péter válaszának kezdetén iga­zolni iparkodik Tarnóczy Kázmérnak a Pesti Hír­lapba igtatott tisztválasztási tudósításból tett kiha­gyását. — Felhozott okai igen vizenyősek , ’s czáfo­­latra alig méltók ; átaljában előadása csak annyiban kitűnő, mennyiben logicája helytelen, és újabb bi­zonyságul szolgál, hogy a méltányosságról ’s jelesen osztó igazságról valóban nincs fogalma. — A többi zagyva közt annak bebizonyítására, mily felesleg volt T­u­rul közlésében emlékezni, ezt mondja: „Hogy többen voltak, kik Tarnóczynak alispánná választa­tását óhajtották, hogy T. candidáltatni nem kívánt, hogy elvrokonai művét el nem rontó, ’s végül Balogh egy­hangú választatásához tettleg járult, ezeket én nem vélem beszélendőknek, mert honszeretete tudatik, hogy ő dicsőbbeket is ten, és teend , mint csupán hogy alispánságot jelesen viseljen. Tőle nem is vára­­ték egyéb , hanem hogy Balogh minél diszesebb vá­lasztandását ő is óhajtsa és előmozdítsa.“ Ezen k­oszas, nem a maga idején irt dicsőítő periódusból , a józan logica szerint , Tarnóczyt nem kelle az építészék részleteibe sorolni, de mint fő­szerepet vi­selő személyt , hírlapi czikkjében méltólag magasz­talni. Tudjuk azonban mi barsiak, miért történt ez máskép; mert a­ó­nak dicsőítése, azon hatásnak, mellyel hírlapi czikkjének szülni kelle, ártalmas le­hetett, és mivel Kosztolányi Péter akkori érdeke T, elmellőzteté­sét, épen olly mértékben tanácsié, mint 60 .

Next