Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-10-25 / 85. szám
jogok gyakorlatára, de ezekkel járó némelly terheket nem viselhetnek, azért vélekedése szerint, a városi közgyűlésre kellene bízni, hogy az illetőket némelly kötelességek, jelesül az őrseregbeni szolgálat alól felmentse; ezeknél fogva szóló a 100 és 101 §§ meghagyatni, a 112 §t pedig a közgyűlés által teendő kivételekre vonatkozólag megváltoztatni kiváná. — E véleményben osztozván a Bk. többsége, az határozattá is jön. Néhány rövid és nyomaték nélküli felszólamlás után folytattatok a t.czikk felolvasása, 102 §tól kezdve. A 103 §ra a melly a „díszpolgárokról“ intézkedik, egy megyei követ, ki a polgárok közt mint monda, classificátiót felállítani nem kíván, úgy hívén hogy a czimek ’s megkülönböztetések tekintete napról napra lejebb száll, azt akarja, hogy a jutalom reális legyen, ’s ne puszta czímböl álljon ’s azért ezen 103 § hagyassák ki. E felszólamlás azonban viszhangra nem igen talált, ’s ak, maradjon a megerősítő a kérdéses §t. — A 104 §, melly a testületek és társaságok tagjairól szól, egy korábbi, indítvány nyomán az 1840: XVIII. 1.czikkre vonatkozólag bevittetni rendeltetett. A 105 és 106 §§ok, mellyeknek kihagyatása már a 99 § a) pontja feletti tanácskozás alkalmával inditványoztatott, némi szóváltások mellett ki is hagyatni határoztattak. A 107 §ra melly így szól: 107. §• Azon egyének, kik a jelen törvény kihirdetése alkalmával már polgárok, ha a 99 §ban leírt képességgel nem bírnak, diszpolgárok kint tekintendők. Megjegyeztetvén, hogy illy egyének közt lehetnek ollyanok, kik magok viseleténél fogva nem soroztathatnak egy cathegoriába az érdemeik után csak diszpolgárságot nyerhetett férfiakkal — a szerkezetből a szó „dísz“ kiterültetett. — A „polgárok jogai”ról rendelkező 108 § a) pontja élénkebb vitatkozásokat hívott fel; tartalma e pontnak következő : 103. §• Minden polgár: a) A városi képviselő testület tagjait, és az országgyűlésre küldendő követel, közvetlen választja. Egy érd. követ e kérdést ollyannak tartja, mellytől a városok, sőt az egész haza jövendője függ. Emlékezetbe hozza, hogy midőn a polgárjograi képesség val a szőnyegen, az ellenvéleménynek a 99 § a) pontját különösen azért kivánok változatlan meghagyatni, minthogy, mint mondák, a proletariusok befolyása — csak a képviselők választására terjedvén — nem leend kártékony. Már itt, folytatá a szóló követ, olly egyenes választásról van szó, melly sokkal fontosabb a képviselő választásánál, mert a kir. városok kötelesek lévén a haza boldogságának hű őrjei lenni, a követválasztók az egész hazának tartoznak felelőséggel. Szóló úgy vélekedik, miszerint minden polgár nem bírany annyi képzettséggel, hogy a választandó követben megkívántató tulajdonokat — mellyek nemcsak jóakaratos józan ész— kellőleg megbírálhassa,s kérdi, váljon azon 99 § a pontja szerinti kisbirtokosok, kiknél „a gorombaság a szabadsággal karöltve jár“ minő követet fognak választani? Többire, Éjszakamerikának ismeretes választási zavaraira figyelmeztetvén a őket, ’s a városokban illy után bizonyosan történendő hasonló kicsapongásoknak a megyei nemességre lehetendő káros befolyását megmutatván, szóló úgy van meggyőződve, hogy miután a polgár a városi közgyűlésben nem vesz részt, cs ekként a követségre alkalmasoknak mutatkozó egyéneket annyira nem ismerheti, mint a képviselők, ezen testület nagyobb biztosítékot ad a választásokra nézve, mint a nagy tömeg; azonkívül aki választja a követet, azt utasítnia is kell, már pedig a városi követ az összes polgárság által választatva, utasításait nem ettől, hanem a képviselő testülettől nyerendi, és így mi természetesb, mint hogy a képviselő testület, melly az utasításokat meg nem tartó követet visszahívja, az összes polgársággal, melly majd a követ nyilatkozatait magáéinak vallja, súrlódásokba keveredjék, ’s a nép követével együtt az utasításokat kinevesse. Ezeknél fogva a szóló érdekévet figyelmeztetve akket a kivitel nehézségeire, azt javasolja, hogy, ha már a követválasztók nagyobb számmal kívántatnak, mint a képviselők, úgy a képviselő testület egyedül a követválasztás teljesítésére még egyszer vagy fél-annyi taggal szaporítassék. Majd egy ellenzéki követ szólalt fel, ’s többek közt, előadó, miképp kerülő-választmány, midőn a városi tisztviselőket a képviselő testület által javaslá választatni, azon nézetből indult ki, hogy azon egyéni tulajdonok megbirálhatására, mellyek e vagy ama hivatalra megkívántatok, olly képesség szükséges, mint a nagy tömegnél, melly könnyen tévedhet, nem kereshetni. Másként áll a dolog az országgyűlési követre nézve; itt főtekintetet érdemel a tiszta becsületesség, a legszigorúbb megvesztegethetlenség, mert ott, hol a követ megvesztegethető, a nemzet romlása ki van tűzve;— már pedig azt, ki becsületes, ki nem, ki ki, még a legutolsó polgár is meg tudja bírálni. A követben nem annyira az értelmiség tetőpontja, mint inkább a renditlen erény, becsületesség a kivántató tulajdonok ; mihez képest sokkal nehezebb a tisztviselők közöl kitalálni: ki leszen valamelly hivatalra alkalmas, mint azon vonásokra ismerni, mellyek valakit követségre érdemesének. Szóló nem ismerheti el, hogy akkor függetlenebb a követ, ha ez a képviselő testület által, mint ha ez az összes polgárság által választatik meg, és tapasztalása szerint tudja, hogy majd minden választásoknak az értelmiség adott irányt; nem kell tehát tartanunk olly zavaroktól, mellyek színhelyei az oczeanontúli követválasztások; egyébiránt még nagy kérdés: vájjon szükségkép alkalmatlan-e az, kit a szegénység választ követte! Annyi bizonyos, hogy honunkban a közvetlen választás soha veszélyt nem hoz. Folytatván előadását, az utasításokra nézve—az előtte szónokolt követnek feleletül — azt jegyze meg az érd. szóló, hogy ha a városok egyszer rendezve leendnek, a képviselők véleménye nemigen fog különbözni a nép véleményétől; — tovább menvén, Pest városának ismeretes körleveléről is teve említést, mellyet ollyannak tart , mint hazánk állásának kellő fel nem fogásábul eredettet. — — — Mindezeknél fogva az érd.követ, az előtte szólott véleménye ellenében a szerkezetet pártolva, a város országgyűlési követeit az összes polgárság által kívánja megválasztatni. — Néhány rövid nyomatéktalan felszólamlás után P. vsa követe a körlevél megemlítése által felhívatva érezvén magát előadá először, mikép küldői, azaz P. város tanácsa, választó testülete ’s összes polgársága kívánják a városok rendeztetését, ’s ezt óhajtva törvénytelen esztenzhez nem nyúltak , midőn a városok részére 47 szavazatot követelőleg körlevelet bocsátanak ki, mellyből ellenséges szándékot kisütni épen nem lehet; ugyanazért az érd. követ az előtte szólódnak erre vonatkozó beszédét gyanúsításnak, ’s kifejezéseit imparlamentarisoknak nyilatkoztatá, fentartván magának a körlevél melletti gyámoktait az orsz. ülésben előterjeszteni. — Utána több követ szólalt fel, részint a szerkezetet pártolván, rétegeiknek , ’s midőn Bakics, ki mint legvakmerőbb, kapitányi rangot nyert,egy meglehetős számú csapattal zsákmányolásra küldetett, e népet elcsábítá Jánostól,’s három barátjával , megosztva a naponkint szaporodó csapat kormányát, dúlva és rabolva vonult a felvidék felé, hol egy éjszakán meglepve Detrekő várát — azt erőszakkal elfoglalá, ’s ezen idő óta e szikla vár jön a rabló csapat központi tanyája; innen száguldának ők szerte, ’s miután annyira szaporodott népük, hogy egy vár nem rejtheté őket mindnyáját körébe, őrizetet hagyva Detrekön, elindultak különbféle tájakra, 's mindenütt öldökölve és zsarolva nolosics kiűzé Keselökőböl rokonát. Báti Imre Hontban épite magának várat, ott, hol most Rát mezőváros áll; Peterdy pedig Majnácskőt választá fészkéül, ’s a sereget megosztva, míg nyáron át kiki kénye szerint szerte száguldott, télen Detrekön egybegyülve lelték buja kéjelgés, bor ’s örökös lakoma közt, kéjmámorba merült éllöket. Mint mondám, három év folyt el így, ’s Bakics épen haza érkezett szikla fészkébe, — ’s míg társai elérkeztek, kinyugovék a hosszú zsákmányolás fárasztó terheitől. Kisérjük öt háló teremébe, hisz itt magába száll a bűnös is, ’s lehet, hogy e rablónak éltében is lesznek perezek, mellyekben keblének angyala harózba szálland életének gonosz szellemivel. Im a vad férfiú nincs egyedül; mellette egy agg férfiú ül, ’s ki hinné, ő vendég egy lisztes szerzetes! Mikép vetődött ez undok tanyára, tán rabul czipelék öl magokkal Bakics népei? nem hisz a vezér tisztelettel áll előtte,s míg a lisztes ősz szent ihletéssel beszél, a vad férfiú bús arczáról olvasható hogy a pillanat—ama kevés perszint a kövelválasztást a képviselői testület által teljesítetni kívánván. — Egy érd. követ, az, ki ma e tárgyban először szónokolt, kérdi P. vrsa követétől: várjon „tanácsos-e azon sebeket felszaggatni, mellynek bekötésével épen most foglalkozunk“ ? többi beszédében visszongzásokra szorítkozván, egy ellenvéleményü követnek irányozva — kiváná továbbá is a képviselők általi választást. — Szót emelt most, magát igazolandó, az imént a pestvárosi körlevél miatt megtámadott megyei követ, ’s előadá, miképp magát sértve nem érezheti azon városi követ nyilatkozata által, hiszen ez kötelességénél fogva védi csak képviselteit, kik a körlevél kibocsátása által nagy hibát követtek el, mit észrevételeivel kisérni, nemcsak szólónak , de bárkinek is teljes szabadságában áll. Megemlítvén, hogy azon testület, melly az érd. városi követet megválasztá, nem más mint zárt corporatio , ’s hogy IGOSban még a követek az összes polgárság által választattak, — kijelenté, mikép önszóló) többet nem monda, mint azt, hogy az, ki a körlevélben foglalt elveket magáévá teszi, vagy fel nem fogja az ország állását, vagy épen nem akarja a városok rendeztetését, — ’s ezt, neki mondani teljes jogában álla. Szóló csodálkozván azon, hogy a városok ügyében a tárgyalásoknál a városi követek legnagyobb része mélyen hallgat, — a költével némi taglalatába bocsátkozék, ’s képtelenségnek mondá, az annak alapúl szolgáló elveket. Ezen előadás után nagy zaj támadott, a Bk. egy része indulni készülőnek, mig mások a tanácskozások folytatását sürgetők. A zaj lecsendesült, midőn az érdekelt városi követ felállva, polémiáját azon megjegyzéssel kezdé, hogy a gyakorlat a 1608. lén alapuló szavazati jogot el nem törölheti — ’s példát von a reversalisokról. Kifejté azután, mikép a őst követek a legelső e tárgybeli kerületi ülésben szavazatot kívánván, azt akitől nem nyerhetnek ; minek következménye mondá az, hogy ő csak az országos ülésben adandja elő észrevételeit. Tovább fűzvén okoskodásait, a 90 §ra vonatkozólag, melly a zsidókat puszta „emberiség“ tekintetéből felruházá polgári jogokkal, — azt kérdé: vájjon nem kívánja e szinte az „emberiség“ hogy minden viselje a közállomány terheit? ’sat.“------Ezzel az ülés eloszlott. — October nén. LXXXI.kerületi üléskezdete szedfél órakor.) A városokról törvényezikk 108. §nak a) pontja fölött tegnap be nem végzett tanácskozás folytattaték. Az először szóló megyei követ, beszéde elején arra kérte a városok követeit, hogy mindenért ne nehezteljenek; nem lehet itt százados élőfákat, kivált ha visszaélési élőfák azok, egyszerre kivágni; ’s midőn a nemesemberek boldogságukból, minőt a kir. városoknak is óhajtanak, le akarnak hozzájok szállani, ne kívánják, hogy azt minden meggondolás nélkül csak könnyedén tegyék. Ezután a kérdésalatti pontnak, hogy az országgyűlési követek választásába minél többen folyjanak be, szerkezeti alakjában meghagyására szavazván , áttért egy városi követnek tegnapi beszédére. Ne hivatkozzanak, úgymond, a városok szavazati joguk érdemében a régi törvényekre; hiszen olvassuk meg az 1608: 1. 1.czikket, mellyből következtetik , hogy minden k. városnak szavazata volt . Ulászló VII. 3. czikkére hivatkozik az , ’s ebben csak nyolcz k. város van előszámlálva; a többiek, mint Huszt ’sat, csak arra nézve emlittetnek, hogy mik tartoznak a korona javai közé. Továbbá igy szól az 1608 . Inek 11. ezek egyike, mellyeken a szelídebb szellem diadalt vívott ki a kísértő ördög hatalmán. .Agg atyám! neked könnyű beszélni, — monda a rablóvezér olly szelíd hangon, mellyet tőle alig várnánk,— mert kedied nyugalmas, ’s nem tudod, mit tesz örökké magával hordani a szenvedélyek vad lángtüzét; — ámde én boldogtalan vagyok; keblemben egy vágy, egy szenvedély dúlt, melly megemészt vala, ha örök szórakozást nem keresek. Ó! atyám! te eltöröd felettem a palozát; hinnéd-e, hogy engem nem szívvonzalom, de kétségbeesés ragadott e bünpályára; egy érzet él keblemben, egy érzet, melly annyi szívet szentelt, ’s javított már meg, melly engem a boldogtalant ördöggé képezett; — én szerettem, — ámde a nő, kit szeretek, mást karola által szíve hevével; nem vala semmi reményem, ’s mégis naponta forróbban szerettem, ’s midőn mint boldog nő kiséré imádott férjét, vettek körül mostani czimboráim, ’s e perezben, midőn a kétségbeesés körül fogott fekete fogalmával, léptem ezen undok pályára. Keblemben pokol égett, mellynek ördögei csak akkor nyugodtak, ha szórakozást találtam magamnak; csak azért, hogy leküzdhessem keblem fúriáit, léptem e pályára, mellyen tovább ’s előbbre haladva, csak akkor kezdtem ébredni, midőn az undok, vérfagylaló lelteknek hosszú sora állott megettem ’s ekkor elborzadék önmagamtól; de mit tehetek,—a gonosz élet szokásommá lön, az emberek utáltak; a jó útra nem volt erőm többé visszatérni, ’s így lettem azzá, mi most vagyok e .De ne hidd, hogy folyvást alusznak köblöm ördögei, fölkel szívemben a lelkieméről rettenetes bírája, ’s akkor fejem zug, keblem majd megreped, ’s én kirohanok újra ятляшжшлялияащяаыямшятавяяшяшшяишшшшяшяшявашяяяшшяшшяшшшяшяяяяшш mélyzetünk sorsában. A négy ifjú, megtartó esküjét, a négy apródból ugyanannyi rabló lovag jön.„honunknak ’s leginkább a felvidéknek rettentő ostora. Ők Ferdinand uralkodásának végső éveiben kezdék el ocsmány pályájokat, azon korban, melly honunk múltjában illy undok vállalatoknak leginkább kedvezett — Ekkor két párt álla szemközt egymással, mindkettő olly emberekből jobbadán, kik az önérdek aljas sugalma után adák el magokat a többet ígérőnek, ’s oda szegődtek, hol inkább volt reményök hasznot és zsákmányt gyűjthetni; Ferdinand emberei a Zápolya párthiveinek, 's ezek viszont amazoknak javait dúlták fel; ’s a két főnök, ki minden áron törekvők hatalmát emelni,némán tűrte ezt, mert hisz e rettenetes vétség akkor szolgálat volt; hiszen az, kinek javait dúlták, bár azon egy honnak volt is fia, ellenség gyanánt tekintelék attól, kit nem ösmért el királyául; ’s ha akart volna is békét a király , hol volt a hatalom fenlarthallni a rendet, annak alapját, a csekély sereg még ellenének visszatartására is gyönge volt; ezzel ’s a törökkel kelle küzdenie, ’s igy puszta, ’s igy nem rettegett fenyegetés lehele mindaz,mit Ferdinand a naponkint inkább elharapódzó rendellenség ellen lélt, míg Zápolya veszteg néző azt, mert hiszen e rabló vezérek hívei valónak, ’s állatok Ferdinand hívei zsaroltatván leginkább ezek voltak főtámaszai kárhozatos ügyének. Illy körülmények közt, könnyű volt hatalomra vergődni a négy ifjúnak, kik nemsokára, miután a szép Zsuzsanna, mint boldog nő Holicsra költözött Révayval, elhagyván (jihymcst Zápolya táborába siettek, hol egy ideig tartózkodva titokban néhány száz embert nyerőnek meg 698