Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-10-25 / 85. szám

jogok gyakorlatára, de ezekkel járó némelly terheket nem viselhetnek, azért vélekedése szerint, a városi közgyű­lésre kellene bízni, hogy az illetőket némelly kötelessé­gek, jelesül az őrseregbeni szolgálat alól felmentse; e­­zeknél fogva szóló a 100 és 101 §§ meghagyatni, a 112 §t pedig a közgyűlés által teendő kivételekre vonatkozó­lag megváltoztatni kiváná. — E véleményben osztozván a Bk. többsége, az határozattá is jön. Néhány rövid és nyomaték nélküli felszólamlás után folytattatok­ a t.czikk felolvasása, 102 §tól kezdve. A 103 §ra a melly a „dísz­polgárokról“ intézkedik, egy megyei követ, ki a polgá­rok közt mint monda, classificátiót felállítani nem kíván, úgy hívén hogy a czimek ’s megkülönböztetések tekintete napról napra lejebb száll, azt akarja, hogy a jutalom re­ális legyen, ’s ne puszta czímböl álljon ’s azért ezen 103 § hagyassák ki. E felszólamlás azonban viszhangra nem igen talált, ’s a­k, maradjon a megerősítő a kérdéses §t. — A 104 §, melly a testületek és társaságok tag­jairól szól, egy korábbi, indítvány nyomán az 1840: XVIII. 1.czikkre vonatkozólag bevittetni rendeltetett. A 105 és 106 §§ok, mellyeknek kihagyatása már a 99 § a) pont­ja feletti tanácskozás alkalmával inditványoztatott, némi szóváltások mellett ki is hagyatni határoztattak. A 107 §ra melly így szól: 107. §• Azon egyének, kik a jelen törvény kihirde­tése alkalmával már polgárok, ha a 99 §ban leírt képes­séggel nem bírnak, disz­polgárok kint tekintendők. Megjegyeztetvén, hogy illy egyének közt lehetnek ollyanok, kik magok viseleténél fogva nem soroztathat­­nak egy cathegoriába az érdemeik után csak diszpolgár­­ságot nyerhetett férfiakkal — a szerkezetből a szó „dísz“ kiterültetett. — A „polgárok jogai”ról rendelkező 108 § a) pontja élénkebb vitatkozásokat hívott fel; tartalma e pontnak következő : 103. §• Minden polgár: a) A városi képviselő tes­tület tagjait, és az országgyűlésre küldendő követel, közvetlen választja. Egy érd. követ e kérdést ollyannak tartja, mellytől a városok, sőt az egész haza jövendője függ. Emlékezet­be hozza, hogy midőn a­ polgárjograi képesség val a szőnyegen, az ellenvéleménynek a 99 § a) pontját különösen azért kivánok változatlan meghagyatni, mint­hogy, mint mondák, a proletariusok befolyása — csak a képviselők választására terjedvén — nem leend kár­tékony. Már itt, folytatá a szóló követ, olly egye­nes választásról van szó, melly sokkal fontosabb a képviselő választásánál, mert a kir. városok kötelesek lévén a haza boldogságának hű őrjei lenni, a követ­­választók az egész hazának tartoznak felelőséggel. Szó­ló úgy vélekedik, miszerint minden polgár nem bíran­y annyi képzettséggel, hogy a választandó követben meg­kívántató tulajdonokat — mellyek nemcsak jóakarat­os józan ész— kellőleg megbírálhassa,­­s kérdi, váljon azon 99 § a­ pontja szerinti kisbirtokosok, kiknél „a gorom­baság a szabadsággal karöltve jár“ minő követet fognak választani? Többire, Éjszakamerikának ismeretes vá­lasztási zavaraira figyelmeztetvén a őket, ’s a városok­ban illy után bizonyosan történendő hasonló kicsapongá­soknak a megyei nemességre lehetendő káros befolyását megmutatván, szóló úgy van meggyőződve, hogy miu­tán a polgár a városi közgyűlésben nem vesz részt, cs ekként a követségre alkalmasoknak mutatkozó egyéneket annyira nem ismerheti, mint a képviselők, ezen testület nagyobb biztosítékot ad a választásokra nézve, mint a nagy tömeg; azonkívül a­ki választja a követet, azt u­­tasítnia is kell, már pedig a városi követ az összes pol­gárság által választatva, utasításait nem ettől, hanem a képviselő testülettől nyerendi, és így mi természetesb, mint hogy a képviselő testület, melly az utasításokat meg nem tartó követet visszahívja, az összes polgársággal, melly majd a követ nyilatkozatait magáéinak vallja, súrlódásokba keveredjék, ’s a nép követével együtt az utasításokat ki­nevesse. Ezeknél fogva a szóló érde­kévet figyelmeztetve a­kket a kivitel nehézségeire, azt javasolja, hogy, ha már a követválasztók nagyobb számmal kívántatnak, mint a képviselők, úgy a képviselő testület egyedül a követ­választás teljesítésére még egyszer­ vagy fél-annyi taggal szaporítassék.­­ Majd egy ellenzéki követ szólalt fel, ’s többek közt, előadó, mikép­p kerülő-választmány, mi­dőn a városi tisztviselőket a képviselő testület által ja­­vaslá választatni, azon nézetből indult ki, hogy azon e­­gyéni tulajdonok megbirálhatására, mellyek e vagy ama hivatalra megkívántatok, olly képesség szükséges, min­t a nagy tömegnél, melly könnyen tévedhet, nem keres­hetni. Másként áll a dolog az országgyűlési követre nézve; itt főtekintetet érdemel a tiszta becsületesség, a legszi­gorúbb megvesztegethetlenség, mert ott, hol a követ meg­vesztegethető, a nemzet romlása ki van tűzve;— már pedig azt, ki becsületes, ki nem, ki ki, még a legutolsó polgár is meg tudja bírálni. A követben nem annyira az értel­miség tetőpontja, mint inkább a renditlen erény, be­csületesség a kivántató tulajdonok ; mihez képest sokkal nehezebb a tisztviselők közöl kitalálni: ki leszen vala­­melly hivatalra alkalmas, mint azon vonásokra ismerni, mellyek valakit követségre érdemesének. Szóló nem is­merheti el, hogy akkor függetlenebb a követ, ha ez a képviselő testület által, mint ha ez az összes polgárság által választatik meg, és tapasztalása szerint tudja, hogy majd minden választásoknak az értelmiség adott irányt; nem kell tehát tartanunk olly zavaroktól, mellyek szín­helyei az oczeanontúli követválasztások; egyébiránt még nagy kérdés: vájjon szükségkép alkalmatlan-e az, kit a szegénység választ követte! Annyi bizonyos, hogy ho­nunkban a közvetlen választás soha veszélyt nem hoz. Foly­tatván előadását, az utasításokra nézve—az előtte szónokolt követnek feleletül — azt jegyze meg az érd. szóló, hogy ha a városok egyszer rendezve leendnek, a képviselők véleménye nemigen fog különbözni a nép véleményétől; — tovább menvén, Pest városának ismeretes körleveléről is teve említést, mellyet ollyannak tart , mint hazánk ál­lásának kellő fel nem fogásábul eredettet. — — — Mindezeknél fogva az érd.­követ, az előtte szólott vé­leménye ellenében a szerkezetet pártolva, a város ország­gyűlési követeit az összes polgárság által kívánja megvá­lasztatni. — Néhány rövid nyomatéktalan felszólamlás után P. vsa követe a körlevél megemlítése által felhívatva érezvén magát előadá először, mikép küldői, azaz P. város tanácsa, választó testülete ’s összes polgársága kí­vánják a városok rendeztetését, ’s ezt óhajtva törvény­telen esztenzhez nem nyúltak , midőn a városok részére 47 szavazatot követelőleg körlevelet bocsátanak ki, melly­­ből ellenséges szándékot kisütni épen nem lehet; ugyan­azért az érd. követ az előtte szólódnak erre vonatkozó beszédét gyanúsításnak, ’s kifejezéseit imparlamenta­­risoknak nyilatkoztatá, fentartván magának a körlevél mel­letti gyámoktait az orsz. ülésben előterjeszteni. — Utána több követ szólalt fel, részint a szerkezetet pártolván, ré­tegeiknek , ’s midőn Bakics, ki mint legvakmerőbb, ka­pitányi rangot nyert,­egy meglehetős számú csapattal zsák­mányolásra küldetett, e népet elcsábítá Jánostól,’s három barátjával , megosztva a naponkint szaporodó csapat kor­mányát, dúlva és rabolva vonult a felvidék felé, hol egy éjszakán meglepve Detrekő várát — azt erőszakkal elfog­­lalá, ’s ezen idő óta e szikla vár jön a rabló csapat köz­ponti tanyája; innen száguldának ők szerte, ’s miután an­nyira szaporodott népük, hogy egy vár nem rejtheté őket mindnyáját körébe, őrizetet hagyva Detrekön, elindultak különbféle tájakra, 's mindenütt öldökölve és zsarolva n­olosics kiűzé Keselökőböl rokonát. Báti Imre Hontban épite magának várat, ott, hol most Rát mezőváros áll; Peterdy pedig Majnácskőt választá fészkéül, ’s a se­reget megosztva, míg nyáron át kiki kénye szerint szerte száguldott, télen Detrekön egybegyülve lelték buja kéjelgés, bor ’s örökös lakoma közt, kéjmámorba merült éllöket. Mint mondám, három év folyt el így, ’s Bakics épen haza érkezett szikla fészkébe, — ’s míg társai elérkeztek, kinyugovék a hosszú zsákmányolás fárasztó terheitől. Kisérjük öt háló teremébe, hisz itt magába száll a bűnös is, ’s lehet, hogy e rablónak éltében is lesznek per­­ezek, mellyekben keblének angyala harózba szálland éle­tének gonosz szellemivel. Im a vad férfiú nincs egyedül; mellette egy agg fér­fiú ül, ’s ki hinné, ő vendég egy lisztes szerzetes! Mikép vetődött­­ ez undok tanyára, tán rabul czipelék öl magok­kal Bakics népei? nem­ hisz a vezér tisztelettel áll előtte,­­s míg a lisztes ősz szent ihletéssel beszél, a vad férfiú bús arczáról olvasható hogy a pillanat—­ama kevés per­szint a kövelválasztást a képviselői testület által teljesí­tetni kívánván. — Egy érd. követ, az, ki ma e tárgyban először szónokolt, kérdi P. vrsa követétől: várjon „taná­csos-e azon sebeket felszaggatni, mellynek bekötésével épen most foglalkozunk“ ? többi beszédében visszongzá­­sokra szorítkozván, egy ellenvéleményü követnek irányoz­va — kiváná továbbá is a képviselők általi választást. — Szót emelt most, magát igazolandó, az imént a pest­­városi körlevél miatt megtámadott megyei követ, ’s előa­dá, mikép­p magát sértve nem érezheti azon városi kö­vet nyilatkozata által, hiszen ez kötelességénél fogva vé­di csak képviselteit, kik a körlevél kibocsátása által nagy hibát követtek el, mit észrevételeivel kisérni, nem­csak szólónak , de bárkinek is teljes szabadságában áll. Megemlítvén, hogy azon testület, melly az érd. városi követet megválasztá, nem más mint zárt corporatio , ’s hogy IGOSban még a követek az összes polgárság által választattak, — kijelenté, mikép ö­nszóló) többet nem monda, mint azt, hogy az, ki a körlevélben foglalt el­veket magáévá teszi, vagy fel nem fogja az ország állá­sát, vagy épen nem akarja a városok rendeztetését, — ’s ezt, neki mondani teljes jogában álla. Szóló csodál­kozván azon, hogy a városok ügyében a tárgyalásoknál a városi követek legnagyobb része mélyen hallgat, — a költével némi taglalatába bocsátkozék, ’s képtelenség­nek mondá, az annak alapúl szolgáló elveket.­­ Ezen előadás után nagy zaj támadott, a Bk. egy része indulni készülőnek, mig mások a tanácskozások folytatását sür­getők. A zaj lecsendesült, midőn az érdekelt városi követ felállva, polémiáját azon megjegyzéssel kezdé, hogy a gyakorlat a 1608. lén alapuló szavazati jogot el nem törölheti — ’s példát von a reversalisokról. Kifejté az­után, mikép a őst követek a legelső e tárgybeli kerü­leti ülésben szavazatot kívánván, azt a­kitől nem nyer­hetnek ; minek következménye mondá az, hogy ő csak az országos ülésben adandja elő észrevételeit. Tovább fűz­vén okoskodásait, a 90 §ra vonatkozólag, melly a zsidókat puszta „emberiség“ tekintetéből felruházá pol­gári jogokkal, — azt kérdé: vájjon nem kívánja e szinte az „emberiség“ hogy minden viselje a közállomány ter­heit? ’sat.“------Ezzel az ülés eloszlott. — October nén. LXXXI.kerületi ülés­­kezdete szedfél órakor.) A városokról törvényezikk 108. §nak a) pontja fölött tegnap be nem végzett tanácskozás folytattaték. Az elő­ször szóló megyei követ, beszéde elején arra kérte a városok követeit, hogy mindenért ne nehezteljenek; nem lehet itt százados élőfákat, kivált ha visszaélési élőfák azok, egyszerre kivágni; ’s midőn a nemesemberek bol­dogságukból, minőt a kir. városoknak is óhajtanak, le akarnak hozzájok szállani, ne kívánják, hogy azt min­den meggondolás nélkül csak könnyedén tegyék. Ezután a kérdésalatti pontnak, hogy az országgyűlési követek választásába minél többen folyjanak be, szerkezeti alak­jában meghagyására szavazván , áttért egy városi kö­vetnek tegnapi beszédére. Ne hivatkozzanak, úgymond, a városok szavazati joguk érdemében a régi törvényekre; hiszen olvassuk meg az 1608: 1. 1.czikket, mellyből kö­vetkeztetik , hogy minden k. városnak szavazata volt . Ulászló VII. 3. czikkére hivatkozik az , ’s ebben csak nyolcz k. város van előszámlálva; a többiek, mint Huszt ’sat, csak arra nézve emlittetnek, hogy mik tartoznak a korona javai közé. Továbbá igy szól az 1608 . Inek 11. ezek egyike, mellyeken a szelídebb szellem diadalt vívott ki a kísértő ördög hatalmán. .Agg atyám! neked könnyű beszélni, — monda a rabló­vezér olly szelíd hangon, mellyet tőle alig várnánk,— mert kedied nyugalmas, ’s nem tudod, mit tesz örökké magá­val hordani a szenvedélyek vad lángtüzét; — ámde én boldogtalan vagyok; keblemben egy vágy, egy szenvedély dúlt, melly megemészt vala, ha örök szórakozást nem ke­resek. Ó! atyám! te eltöröd felettem a palozát; hinnéd-e, hogy engem nem szívvonzalom, de kétségbeesés ragadott e bün­pályára; egy érzet él keblemben, egy érzet, melly annyi szívet szentelt, ’s javított már meg, melly engem a boldogtalant ördöggé képezett; — én szerettem, — ámde a nő, kit szeretek, mást karola által szíve hevével; nem vala semmi reményem, ’s mégis naponta forróbban sze­rettem, ’s midőn mint boldog nő kiséré imádott férjét,­­ vettek körül mostani czimboráim, ’s e perezben, midőn a kétségbeesés körül fogott fekete fogalmával, léptem ezen undok pályára. Keblemben pokol égett, mellynek ördögei csak akkor nyugodtak, ha szórakozást találtam magamnak; csak azért, hogy lekü­zdhessem keblem fúriáit, léptem e pályára, mellyen tovább ’s előbbre haladva, csak akkor kezdtem ébredni, midőn az undok, vérfagylaló lelteknek hosszú sora állott megettem ’s ekkor elborzadék önmagam­­tól; de mit tehetek,—a gonosz élet szokásommá lön, az emberek utáltak; a jó útra nem volt erőm többé vissza­térni, ’s így lettem azzá, mi most vagyok­ e .De ne hidd, hogy folyvást alusznak köblöm ördögei, fölkel szívemben a lelkieméről rettenetes bírája, ’s ak­kor fejem zug, keblem majd megreped, ’s én kirohanok újra­ ­ ятляшжшлялияащяаыямшятавяяшяшшяишшшшяшяшявашяяяшшяшшяшшшяшяяяяшш mélyzetünk sorsában. A négy ifjú, megtartó esküjét, a négy apródból ugyanannyi rabló lovag jön.„honunknak ’s leg­inkább a felvidéknek rettentő ostora. Ők Ferdinand ural­kodásának végső éveiben kezdék el ocsmány pályájokat, azon korban, melly honunk múltjában illy undok vállala­toknak leginkább kedvezett­ — Ekkor két párt álla szem­közt egymással, mindkettő olly emberekből jobbadán, kik az önérdek aljas sugalma után adák el magokat a többet ígérőnek, ’s oda szegődtek, hol inkább volt reményök hasz­not és zsákmányt gyűjthetni; Ferdinand emberei a Zápolya párthiveinek, 's ezek viszont amazoknak javait dúlták fel; ’s a két főnök, ki minden áron törekvők hatalmát emelni,­­némán tűrte ezt, mert hisz e rettenetes vétség akkor szolgálat volt; hiszen az, kinek javait dúlták, bár azon egy honnak volt is fia, ellenség gyanánt tekintelék attól, kit nem ösmért el királyául; ’s ha akart volna is békét a király , hol volt a hatalom fenlarthallni a rendet, annak alapját,­­ a csekély sereg még ellenének visszatartására is gyönge volt; ezzel ’s a törökkel kelle küzdenie, ’s igy puszta, ’s igy nem rettegett fenyegetés lehele mindaz,mit Ferdinand a naponkint inkább elharapódzó rendellenség ellen lélt, míg Zápolya veszteg néző azt, mert hiszen e rabló vezérek hívei valónak, ’s állatok Ferdinand hívei zsaroltatván leginkább ezek voltak főtámaszai kárhozatos ügyének. Illy körülmények közt, könnyű volt hatalomra ver­gődni a négy ifjúnak, kik nemsokára, miután a szép Zsu­zsanna, mint boldog nő Holicsra költözött Révayval, el­hagyván (jihymcst Zápolya táborába siettek, hol egy ide­ig tartózkodva titokban néhány száz embert nyerőnek meg 698

Next