Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-07-22 / 58. szám
községekben, mellyek határában többek között feloszlott rétség van, a réttulajdonosok között külön réti elöljáróság alakítatik, melly a törvényes mezei rendőrségi bíróság utalma alatt a réteket illető rendőri szabályok megtartására, ’s a rétöntözés czélszerű kivitelére ügyel, ’s a mennyire szükségesnek találtatnék , a félcsőszt ’s réttulajdonosokat érdeklő czélszerű helybeli szabályokat alkothat. — 40. §. Mindazon szabályok, utasítások és engedvények, mellyek e javaslatban előadattak, a réteken kívül mindazon földekre és legelőkre is értessenek, melyeknek kiszárítása vagy öntözése hasznosnak vagy czélszerünek mutatkozik. —41. §. Magából értetik egyébiránt, hogy miután a nagyobb folyamok vizei a statusra nézve úgy a leghasznosabbak, ha azok az ország minél több részeibe ipar, kereskedés és mezei gazdaság érdekében elvezetvék, a vizek illy nagyobb felosztása érdekében (hol azzal a helybeli tulajdonosok és birtokosok nem élnének) az 1840dikidik ’s az itt javaslott törvények értelmében egyes vállalkozók és társaságok is bármelly nagyobb folyóból az ország bármelly részébe rétöntözésre szolgáló csatornákat is húzhassanak, ’s azokkal tökéletes kárpótlás és kisajátítás után mint magántulajdonnal élhessenek.“ Ezen alapelvek átolvasása érzelmeket és reményeket gerjesztett bennünk; érzelmeket, mellyek belső iparunk hátramaradását minden hazafival sajnosan éreztetik, reményeket, mellyek biztatóbb jövővel kecsegtetnek; mert ha illy nagy tekintetű egyesület, a nemzeti élet munkásságának mind belátásával irányt adni, mind azt példájával buzdítani, tekintetével, befolyásával, hathatós közremunkálásával gyámolítani nemcsak hazafiai kedves kötelességei közé számlálja, hanem tettlegesen gyakorolja és teljesíti is, s hazánk boldogabb jövője el nem maradhat. E néhány lapra terjedő irat, nem annyira tartalmára, hanem sokkal inkább tárgyára nézve vonja magára figyelmünket. Nem tekintjük azt többnek, mint a mennyit czime igényel, de e mellett a tárgy nagyságát, mellyet magának kitűz, ’s a nemzeti kifejlődés legelső, legbiztosabb lépcsőzetének kijelölését, a mezei gazdaság felvirágoztatásának szükséges voltát,s annak legczélszerűbb eszközét és alapját lehetetlen benne félreismernünk. Nem a gyáripar, külső kereskedés, vasutak, vámintézkedések,s más egyéb divatos eszmék foglalatoskodtatják a tisztelt Egyesület gondjait, hanem az egyszerű földmivelés, legközelebb pedig a rétjavítás. Vájjon jól van-e ez? A gyáripar és kereskedési szellem legbuzgóbb pártolói sem tagadhatják, hogy minden iparnak alapja a földmivelés, sőt a szorgalmi kifejlődésnek felsőbbségét a földmivelési felett épen ezen egyik fő okkal szokták támogatni: „mivel — úgy szólnak — a földmivelő nemzet a miveltség további kifejlődése lépcsőzetein kereskedővé, iparűzővé válik,s tulajdonképen ekkor áll be a mivelt nemzetek sorába.“ Ha ez így van, mi következik belőle más, hanem ha az, hogy mindenek felett a földmivelés emeltessék fel lépcsőnként azon magasb fokozatra, mellyen túl a gyáriparra és kereskedésre az állalmenetel lehetségessé leszen. Nem következhetik pedig teljességgel, hogy a földmivelés magára hagyatván, a gyáripar és kereskedés ingerlő eszközökkel élesztessék , és mielőtt mindezek ideje természeti kifejlődés útján elérkezett volna , az elsőbbnek hátratételével, egyedül az utóbbi tűzessék ki a nemzeti munkásság közvetlen tárgyául. Azonban a természetnek illy különvált egyes működését sehol fel nem találjuk, illyen megkülönböztetést csak a hiányos emberi felfogás tehet, nem pedig a mindig ugyanazon egy czélra öszhangzásban munkálódó természet. Maga a földmivelés sem egyéb, mint ipar, tudomány, szorgalom. Ahol ez előbbre megy, előbbre kell menni a szorgalom minden egyéb ágainak, valamint viszont a földmivelés hátramaradása a többinek is gyökerén metszi. A kereskedő- és készítő-osztály , a termesztő-osztálynak ellenében , fogyasztó ,s táplálékot a földmiveléstől kér, mellyet ha ez elegendő mennyiségben nem nyújthat, az erőtetve előidézett gyarműiparnak és kereskedési szorgalomnak okvetlenül alább kell szállnia. Britanniát kézműves, kereskedő, iparűző országnak tartjuk, és kivált a kereskedésben és gyáriparban szeretjük nemcsak követendő például tükrözni elő , hanem egyszersmind ezen nemzet miveltségi magas kifejlődését is kirekesztőlag a gyáripari és kereskedési szorgalmának tulajdonítani.S mi az elsőt illeti, igaz, hogy a földmivelők és nem földmívelők között azon tetemes arány 1 : 2 másutt sehol sem létezik, honnét más nemzetekhez hasonlítva méltán iparűzőknek tartathatnak; de azért ezen kérdésre: „minek köszönheti míveltsége mostani kifejlődését ?“ nem szükségképen ezen első tekintetre szembeötlő jelenetből kell megfelelnünk, hanem részrehajlatlanul szükség a földmivelés állapotját is is figyelembe venni , és ez egészen más következtetésekre utasít. Noha Britannia minden más nemzeteket kereskedésben és iparűzésben sokkal felülmúl, tömérdek kincse és gazdagságának forrása mégis nem annyira ezekben, mint a földmivelésben rejlik. És mi sem szólhat hathatósban a kereskedési elfogultságok legyőzésére, mint épen. Britannia példája. A Renne Éncyclopedique 186. oct. főzete szerint: Britanniában 7,511,682 angol földművelő és tulajdonos 21,000, 000 hectárt bir, és ebből 2,681,150,000 frank tiszta hasznot húz, míg 19,621,000 franczia, 41,000,000 hectártól nem többet: 1,344,703,000 franknál. E tetemes különbség eléggé mutatja a kereskedő angol nemzet földmivelési szorgalmának magas kifejlődését, míg a földművelést kevésb haszonnal gyakorló franczia, az ipar többi nemeiben is, hasonlag alantabb áll. Mi, lehet ,tehát egyszerűbb és világosb okoskodás ennél: „Britannia földmivelése annyira előhaladt, hogy minden földmives két fogyasztót képes eltartani,s a földmivelés ezen magas kifejlődése emelte fel gyáriparát, kereskedését a mostani magas fokozatra.“ A megfordított okoskodásnak ezen tételen kellene alapulni, hogy „a fogyasztók növekedése eszközöl bőséget, melly világos képtelenségre vezetne.“ A physiocraták okoskodásai nem voltak alaptalanok, és most sem egészen megvetendők. Ez eddig legyen elég azon baltétetek meggyöngülésére, mintha csupán kereskedés hozna pénzt és gazdaságot a nemzetek közé, mint azt a régi elavult mercantil-rendszer tanította, 's melly balvélemény csaknem kiirthatlanul gyökerezett meg ’s jött által szinte a mai nemzedékre. Legyen elég annak bebizonyítására, hogy a belszorgalom , nem pedig a külső kereskedés a nemzeti jólét tápláló gyökere, mellyel mivel ezúttal részletesebben tovább nem fejVolkovszk falu , Olinkáék lakása egy órányi távolságra feküdt a fővárostól. — Kocsit bérlők—sietve, mint kit légszárnyak ragadnak. Utamban mindenütt igazolnom kelle magam , mert a közlekedés lehetőségig nehezítve volt. Szép nyári éj volt, midőn beértem, a hold büfényt árasztva a szellőben suttogó nyárfák lombjaira- A kastélyt majd egészen üresnek találom. Dobogó szívvel léptem az előcsarnokba cseléd után várakozandó, ki útba igazítson, senki sem jőve. A csarnokból egy díszterembe léptem, magas ovál ablakait virágfüzér árnyaló be, kedves illattal töltvén meg a teremet, itt minden olly otthonosan szép volt! Lépteim hangzatára egy mellékajtó nyílt fel ’s ölinka égő világgal lépe ki, fürtöt rendellen csomókban fedék szép vállát, a rezszine halvány volt, szemei ragygó tüzet lankadtságolta ki — alig ismerek a pár év előtt olly gyönyörű virító lánykára.Látásomnál szorult sikoltás tört ki melléből, öröm és meglepetés kinvegyületes karjaimba omlott. Nem írhatom le, mi boldog valók, de csak egy pillanatig. Egyedülisége okáról tudakozódom — felelet helyett térdre omlott, kezeit törte ’s istenre kért, távoztam. — Ez megfoghatlan volt. Hűtlennek, csalónak kellett egyelőre tartanom, ki a viszonlátás rég nélkülözött örömeit önkint száműzi szerelme éllenéből, mellynek tiltott gyümölcseit leszaggató, később atyjáról ’s cselédeiről kérkezősködöm. Sokba került a szenvedő gyermeket a lélekrázó balsors tudatására reá bírni: — Atyám az osztrolenkai hős ütközet áldozatává lön!! Wolkovszky barátja elestének hírét tegnap véve, sietett a barátság utósó tartozásának lerovására. E hírnél egyelőre minden érzésem megzsibbadt, csak lassan kint kezdém érezni a fájdalomnyilásokat, mellyek utóbb minden ereimet elözönlők. Nemi sokára zaj hallatszott külről, fáklyafény világiá mega termet, melly életszépségéből sírbolttá alakult— Olinkai istenre kért, maradjak — térdeimet átkulcsoló — mintegy — tartózhattan valók. Amint a csarnokba léptem, több szolga egy koporsót körte, Wolkovszky elsáppadt látásomnál, karomon erővel ragadott meg, kétkedve, vájjon én vagyok-e? Mindegy — én voltam, ’s atyámhoz rohantam. Elöttem áll minden, mit láttam, a halál arcz, elvérzett kebel, ’s élettelenség. Térdeim megtörtek, a kőre hullottam mellé, majd kebelén feküdtem; utóbb erőszakkal vonszoltak el. A mint jobb eszméletem hatalma fájdalmamon erőt vett, távozni készülök Wolkovszky és Olinka mindent elkövettek tartóztatásomra—lehetlen volt. Wolkovszky sokat ’s atyailag beszélt kötelességről, — nekem csak egy volt, ’s annak teljesítését szentül feltevém magamban. Sokszor egy pillanat más emberekké teremt bennünket; atyám utósó sorait csak most foghatom fel, értelmét csak most magyarázhattam meg. Visszamentem Varsóba , a lengyel hadseregnél alkalmaztatást kértem, a tábornoknak elküldöm leköszönő iratomat,é ’s Orlow barátomnak írtam, mikint viszonyaim az orosz szolgálatot elhagyni kénytelnek, értesitem egyszersmind röviden fájdalmamról is , mellyel a közbejött véletlen szerencsétlenségek szivmelezőleg idéztek elő. Ez idő alatt, részint hogy önmagammal kibéküljek, részint előkészületek miatt, folyvást a fővárosban időztem. A nyugtalanság, melly ideglázkint megszállá a nemzetkebelt, mindinkább élénkebb s határzottabb lön, mindkét részről. Szükségtelen említenem minő módokat használtak ellenünk , csak egyet említek meg, melly lélekrendite ! Egy ukáz tétetett közzé , melly nemzeti dalt fúni halálos büntetés alatt tilta. Egy esti órában Orlov nyitott rám ajtót; látogatása különösségén nem kevesbbé döbbentem meg, mint lengyel öltönyén. Arézvonásiban tetemes változás vala olvasható mit én mindazáltal tisztára fejteni nem tudok. Önkényes magyarázatokkal kinzám tudnivágyamat, mellyek nemesség és alávalóság tulszéleiben egyensulylyal lebegének. Tudakozódásaimra, — miket csodálkozó merészséggel intézek hozzá, nyílt egyenességgel viszonza meglepő feleleteket. „Jöttöm oka, monda meleg hevülettel, — részvét irántad ’s hazád iránt. Távozásod, mit bizonytalanság leplez, tetemes változást szül e nálam ’s az ezredesnél, kitől a jelen fontos viszonyai közötti, távozásod balértelmű. — Igen Kázmér! én nem hagyhatlak el, sorsod — én sorsom , szálait szivünk szövi élethez és halálhoz. Most a tied, és hazádé vagyok ! — Elpirultam Orlov léleknagysága előtt, ki érettem, ’s érdekemért önmagát áldozza fel — ’s most ütött az óra, mellyben kétségem kérgeit lehántva szivemről,tiszta baráti indulatáról teljesen meggyőzödén). '480 legelhetünk , a terv különösebb tárgyára, a résjavításra térünk által. fővárosi siírek ’s események* tt Pest, jul. 22. Múlt szerdán a soroksári töltés alatti malmok közelében egy asszony tetemét húzták ki a Dunából olly állapotban, melly a szerencsétlennek hoszszabb ideig ott senyvedését gyanítatá. Több helybeli lap méltányolva említi a Kammermayer féle úgynevezett nemzeti uszodában létesített azon roppant kosárnemü készületet, melly a lángeszű hidépitész Clark ur találmánya lévén az elmerülés és vizbefulás szerencsétlenségét egyátalán lehetetlenné teszi,s ő fensége a nádortól is dicsérő elismerést nyert. Hiszszük is, hogy ezen a maga nemében eddig egyetlen készület pesti úszóiskolánknak hazaszerte újabb hirt vivand ki. — B. Lieven, ki mint lapjainkból tudják t. olvasóink , Oroszország részéről a szerb viszonyok kiegyenlítésére Belgrádba már tavat küldve volt, ’s junius végén onnan Bécsen keresztül haza indult, f. hó 180. gőzösön ismét városunkba érkezett, innen útját viszsza Belgrádba f. hó 198. folytatandó. A Szent-Pétervárra siető után Bécsből küldött sürgönyöt Varsóban érvén, innen harmadnap alatt Bécsbe visszatért. — Tehát a szerb ügyek csakugyan nem volnának az új választás által sem kiegyenlítve? — A nemzeti színház részéről.közzé tétetik következő jelentés: Az igazgatóság az ez. évi július 19én szerdán a nemzeti színpadon föllépett é s közlelkesedéssel fogadtatott olasz violoncellovirtuóz Pa 11 i Alfréd úrral , két hangverseny iránt újabb szerződésre lépvén, mellyeknek elsője hétfőn julius 24én, másodika szerdán julius 26án lévén előadandó, róluk előlegesen értesítetik a t. ez. közönség. Szombaton, julius 29én 1843 bérletszünéssel Szentpétery Zsigmond javára először fog adódni. A tisztújítás: a magyar tudós társaság által, a múlt évben 100 aranyból álló első jutalomra méltatott eredeti vígjáték 4 felvonásban, irta Nagy Ignácz. A rigit magy. kir. udv. kamara a Szenesen megüresült másod-erdészi állomásra Teleky Ignácz eddigi bruszturai viski helyettes alerdészt alkalmazta. Járesics Mihály, szlatinai sóbányahivatatalnál ellenőrködő mázsamester nyugalmaztatok. Jambrics Ádám a lykavai kincstári beszedő-hivatal ellenőre folyó évi junius 24-én meghalt. Egytiszilivel*. F. hó 20kán halt meg Pesten mgos Vágh Ferenz urnak, a nm. kir. Hétszemélyes Táblaváltó ügyekbeni előadó ülnökének, a magyar tudós társaság igazgató tagjának, többes megyék táblabirájának hitvese, szül. öz embert Katalin asszony, huzamos ideig tartó sorvadályban, életének 60 ’s boldog házassága 40 évében-Hazánk lelkes hölgyei bájkoszorújából ismét egy szép virágot sorvaszta le a kérlelhetlen halál jéglehelete! Liss an . Euphemia, f. hó 18d. reggeli 6. órakor szenderült élte 20 d. évében örök nyugalomra. Benne a szegények gyöngéd segélyt, nemzeti irodalmunk leghőbb, legbuzgóbb pártfogói egyikét,’s nemzeti intézeteink a legkészebb gyámolitól veszték el! Kora elhunytét jegyesének Beniczky Lajos zólyommegyei másodalispán úron, szerető rokonin ’s testvérin kívül, kesergik számos tisztelői, kiket a boldogult Szűz szép lelke ritka miveltségével, páratlan nyájasságával tudott kedves körébe vonzani. Áldás és béke lebegjen a korán szunyadó porain!