Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-07-22 / 58. szám

li uccari város jégkárvallottai fölsegéllésére a ,Világ4 szerkesztőségénél legújabban­­.Róza Lajos ur Budán 5 p.frt és gr. Almássy Móricz ő excllja 10 p. forinttal járult, ’s ezt a lapunk 55 d. számában kitett 48 p­­forinthoz vetvén, a segélyezési öszveg mostaniig szerkesz­­tőhivatalunknál 63 pengő forint. Országgyűlési tudósításaink kiegészí­téséül. Felirási javaslat a nyilvánosságon, és a szó­lás törvényes szabadságán ejtett sérelmek orvoslása tárgyában. Felséges ’sat. Alkotmányos országban, a polgári sza­badságnak ’s a nemzet törvényes függetlenségének lénye­ges feltételei: nyilvánosság, és a szólás törvényes sza­badsága;— ezek nélkül nehezítetik a vélemények sza­bad kijelentése — korlátoztatik a köztanácskozások sza­badsága, gátoltatnak a törvényhatóságok köz­felszólalási jogaik gyakorlásában — ’s igy az alkotmányszerü tör­vényhozás — lehetlenné válik. — Súlyos aggodalommal tölték el tehát a kétes jövendő veszélyes következéseitől tartó nemzet kebelét a szólás tör­vényes szabadságán ejtett azon sérelmek, mellyek már az 1830­. években tartott orsz. gyűlésének folyta alatt tör­téntek.— Illy sérelmek valának, midőn b. Wesselényi Miklós azon beszédért, mellyet Szatmármegyének 1834. évi december 9kén tartott közgyűlésében, a megyei kö­veteknek adandó utasítások felett mondott, a Illas részű törv.könyv. 2dik része 69dik czimének — az 1635dik évi 89, 1625. 62, 1723. 57. czikkelyek, nemkülönben a felhívott Hármasrészü törv.könyv e­lső részének 14 czim­­je, és az 1723ki­adik czikkely ellenükre, felsőbb paran­csolatból a korona ügyészének felperessége alatt, hűtlensé­­gi­ perbe fogatott. Majd Bars vármegyének akkori egyik követét, ki mint országgyűlési követ, a törvényeknek, és törvényes szabad uralomnak paizsa alatt, nem is ön nevé­ben , hanem küldőinek személyükben vett részt a köz­tanácskozásokban — azokért miket a KKnak és RKnek 1835dik évi junius 22-én tartott országos ülésükben mondott, hasonló sors érte. — Békés vármegyére pedig azért, hogy országyűlési követeinek egy közérdekű tárgy érdemében törvényes jusánál fogva adott utasítását, az országbeli több megyékkel is rokon bizodalommal köz­­lötte, — felsőbb helyen mondatván ki a kárhoztatás — az említett megye kebelében, kir. biztosi vizsgálat rendel­tetett. Igazolták sőt még súlyosabbá tették a nemzetnek méltó aggodalmát azon esetek, mellyek az 1832/v. évben tartott országgyűlés után történtek. — Ugyan­is: A főtörvényszékek b. Wesselényi Miklóst olly vád­ra , mellyet törvényeink, különösen a Iias törv.könyv e­lső részének 14. czímje, ’s az 1723dik évi 9dik czik­kely a hűtlenségi esetek közé nem számítanak — a tör­vénynek és törvénykezés rendének elmellőzésével súlyos önkényes büntetésre itélék; ítéleteikben olly elveket ál­lítottak fel, mik törvényeinkkel meg nem egyeznek, ’s igy magoknak önkényesen törvény feletti állást és törvényho­zási hatalmat tulajdonítottak. — Továbbá a hon polgárai közöl többen azért, hogy szólási törvényes szabadságu­kat gyakorolva az illető megyék közgyűlésein folyta­tott tanácskozások közben — véleményeiket előterjesz­tették ezekért felelősökké tétetve szinte felsőbb ren­deletből részint hűtlenségi részint becsületvesztési bün­tetéseket követelő perekbe fogattak. A nemzet keserű aggodalmának mértékét fájdal­masan növelte azt is, hogy az 1832/odik évi orsz.gyü­lésnek berekesztése után, csak hamar, felségsértéssel vá­dolt néhány ifjak, az 1687. évi 14. és 1­723ki­adik czikkelyek rendeletük ellenére, a polgári törvényhatósá­goknak általános elmellőzésükkel —katonai erő által fog­ságra iitettek, — a perek ellenük — nyilvánosság és tel­jes mértékű szabad védelem nélkül — az 1741 : 26. és 1805: 5. czikkelyek rendeletének félretételével ’s a tör­vénykezés rendének elmellőzésével — létettek folyamat­ba;'s ámbár az ítéletben megismertetik, hogy a felség­sértési vétek be nem bizonyodott — mégis igen súlyos, és törvényben nem alapuló önkényes büntetésre ítéltettek; némellyek közülök a rájok mért büntetésnek kiszenvedé­se végett az országon kívül vitettek — egyik még azután is midőn már az ítélettel a reá szabott rabsági időt kitöl­tötte, ’s igy annak teljesen eleget tett, ügyészi vizsgálat alá nem bocsáttatván, az ítélet tartalmán túl is büntettetett. Tetézte mindezeket még azon váratlan és sérelmes eset is, hogy Kossuth Lajos, ki olly tárgyakról, mellyek a megyei gyűléseken törvényes köz­nyilvánossággal ta­nácskozás alá vétettek, ’s másoknak kérelmükre ’s különösen több törvényhatóságok által is felszólítva és megbízva. Írott magános levelezést folytatott — noha ezt sem törvény sem az eddigi szokás nem vétkesíti, — főbb parancsolat mellett, melly nem is törvényben, hanem va­­lamelly régibb kormányi rendeletekben sarkallónak mon­datik, annak folytatásától eltiltatott, ’s ámbár az eltiltó főbb parancsolat vele, nyilván kijelentett kívánságára nem volt közölve; midőn levelezéseit tovább is folytatná, ka­tonai erő által befogatott—hittelenségi perbe idéztetett, ’s az 1715dik évi 7. czikk érelmével folyvást elzárva tartatván, perében neki a szabad lábon­ védelem megta­gadtatok; végre, a nélkül hogy az eltiltó-parancsolat a perben is előadatott volna, — mint annak megszegője, a törvénynek és törvénykezés rendének ellenére, szinte sú­lyos önkényes büntetésben megmarasztatott. Felette súlyos sérelem e részben még az is, hogy az eltiltó parancs, nem az illető törvényhatósághoz intéz­tetek, hanem annak elmellőzésével, közvetlenül Kossuth Lajosnak, mint magános személynek adatott tudtára.— Mert miután az 1687. 4. czikk által a tettleges ellen­állási jus eltöröltetett, a megyék azon jusának, hogy a törvénybe ütköző kormányi rendeletek ellen törvényes ész­revételeiket felírás utján előadhassák, az 1797iki 14-dik czikk szerint is sértetlenül fen kell tartani. — Már pedig ha az eféle parancsok közvetlenül magánosokhoz küldet­hetnének, akkor a megyéknek közfelszólalást említett jusok nem gyakoroltathatnék, és az egyes polgárok személyes biztosítása veszélyeztetve volna..­ Mindezek a szólás törvényes szabadságát és a nyilvá­nosságot olly nagy mértékben sértik; az egyes polgárok tör­vényes igazait és személyes biztosságát annyira veszélyez­tetik, hogy fájdalmas érzéssel,­—de őszinte meggyőző­désünkből — kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy miután az 1­79% diki 1edik czikk szerint a végrehajtó­ hatalom csak a törvények értelmében gyakoroltathatik,és a bíróságok csak a fenálló törvények szerint, nem pedig azokról, vagy azok ellen mondhatnak ítéletet, az elszámlált szomorú ese­tek felette sérelmesek, és az említett bírói ítéletek — a felhozottaknál fogva — törvénytelenek. Azon kir. kegyelmes leirat, mellyet Felséged múlt 1840dik évi mártzius 24k éről kiadni méltóztatott, csak egy részét érintette elszámlált súlyos sérelmeinknek, — de aggodalmunkat meg nem szüntette, mert épen az okoz­ta sérelmeinket, hogy a szojenségével alacsony rá­­meghatározó törvények rendelete mondja azon állítást, a kormányánál meg nem tartatott,polgárf­tak ki a neme­nem alapuló vádakkal terheltettek, és nevezérlelt sereg­ek­be idéztettek, mellyet a törvény kijelöl; a őt elmond­­járás elmellöztetett — ’s a bíróság, a törvény elégté­­m­áit meg nem tartva, törvénybe ütköző elveket­­al­­va ’s követve — bírói hatalmának törvényszabla­kok­ul túl­lépett, és épen azért valánk kénytelenek fájdalmasan panaszolva felszólalni, hogy azon elvek, mellyeket a tisz­telt kir. k. leirat is törvényeseknek ismert, az említett sérelmes esetekben elmellözteltek, sőt egyenesen meg­sértettek ; — Végre Vigasztaló érzettel, ’s köz-méltánylással fogadták ugyan — ’s fogadta a nemzet is, Felségednek, múlt 1840- dik évi április 2­9kéröl kiadott abbeli kegyelmes rendele­tét, miszerint a panasztott sérelmes eseteknek tettleges következéseit megszüntetni kegyeskedett. — Azon mél­tányolt királyi rendelet mindazáltal — a kormány és a bíráskodott itélőszékek által elkövetett sérelmeket nem orvoslotta; az egyes polgároknak azon sérelmek miatti szenvedéseket helyre nem hozza; — a jövendőket nem biztosítja, a királyi szék tiszteletben álló méltósága, a ha­za boldogsága, az egyes polgárok biztosítása pedig ok­vetlenül azt kivánják, hogy az önkény mindenütt és mindenben távoztassék el. —Ugyanazért Az általunk kifejtett törvényes elveknek állandó fentartását — legszentebb kötelességünknek ismervén — Felségedet igazságszeretetében, és a törvények szentsé­gében vetett bizodalommal szükségesnek tartjuk alázato­san megkérni, hogy a törvényeket és atyai jószívének sugallásit követve, a fent előszámlált szomorú esetekből eredeti — ’s nemcsak az egyes polgárokra, hanem a tör­vényekre is kihatott súlyos sérelmeket hathatósan orvo­solni, és a nemzetet az önkény ellen, minden oldalról biztosítani méltóztassék, a kik egyébiránt ’sat. Izénél e a lilinak és Iliinek. A Fehér megyében f­­élpünköst hava­sán tartott tiszt és követválasztási zava­rok felöli kir. biztossági jelentéseknek többi hasonló kir. biztossági tudósítások­kal együtt az országgyűlés elibe leendő terjesztése iránt, a méltóságos Fidekh­e­z. Fehérmegye ezernél több nemesei olly panaszt nyujt­­j­ván be a Kir. és­ekhez, miszerint i. é. május 3-án tar­­­­tott tiszt- és követválasztásuk alkalmával katonai erő hasz­­nálatáva­ fosztattak megválasz­tási j­oguk gyakorlatától; — a KK. és Rk. mivel Fehérmegye azon gyűlés rendetlen­ségeinek megvizsgálására kir. biztosságért folyamodott, az előadás érdemleges tárgyalásába nem ereszkednek u­­gyan, de mivel a vizsgálására kiküldendő kir. biztos tu­dósítása felvilágosító adatul szolgálhatand a Ki. és Kk. azon munkálkodásának, mellyel a már több megyék vá­lasztási és tanácskozási gyűlésein történt kicsapongások jövendőre minden oldalról meggátlása iránt ezen ország­gyűlésen elmúlhatlanul intézkedni kívánnak, ez oknál fog­va jónak látják ő Felségét megkérni, hogy a fenérdek­­­­lett eset nyomozásában eljárandó kir. biztos jelentését, hasonló tárgyban újabb időkben foglalatoskodott, vagy most foglalatoskodó más kir. biztosok tudósításaival együtt , az országos Rendekkel közölni méltóztassék. Melly tárgy iránt felirási javaslatukat ide mellékelvén a Kir. és Kk. ’s nem kételkedvén, hogy azon aggasztó tör­. Nem sokára elutazandó valék , mit hadi körülmény szüle, ’s Olinkát még egyszer látni akartam, hogy búcsút, — talán vég­bucsut mondjak neki. Orlówot felkérem úti­­társul, ki azt szívesen elfogadá. Olinka még most is törve volt, részint miattam, részint önfájdalmai miatt. Orlówot bemutatom, előbb ugyan tartóz­kodóig , de később, midőn mint leghűbb barátomat fes­tem , nyílt szívvel fogadák őt. Orlów most először volt lengyelföldön, innen a len­gyel nép szokásait jellemvonásait nem ismerő. Hallott ’s olvasott ugyan róla ollyas valamit, mi nép­ismeret tekin­tetében érdekes; de azokban csak töredékeket látott, ösz­­ve nem hangzó szinvegyületet, mellyből egészet alkotni nem bírt. A lengyel nemzeties gondolkozása talizmán volt előtte, mellynek jelentését nem birt megmagyarázni. Olinka tiszta nemzeti lelkületű nővala, egyike azon keveseknek, kik azt az idegen mániák kísérletei között is szeplőtlenül meg­­tarták. Ő szerété hazáját, mint léte bölcsejét és sírját, tisztelé annak nyelvét, szokásit, nem hiúságból, mert lelke ezen felülemelkedett, nem kérkedésből, mert egy hanyatló nemzet leányának lenni semmi dicsőség,— hanem szerété szívből, fájdalmasan mint hű leány, ki haldokló anyja ágyánál virasztva szövi a sirlepelt. Szobája falait Ko­sciuszko, Is. Auguszt és Szaniszláv hősképei ékítek, vár és romrajzokkal a lengyel nép daliás korából, mellyekhez a történet mind meg annyi szent emléket csatolt. Orlówot csodálkozásra ragadó Olinka műveit tiszta lelke, nem ismert korány pirula föl­érzetében, melegen folyasztva körül vágyait és óhajtását. Fi­utazásom után min­dennapos jön Olinkánál, mert a szép gyermekszívből ér­deklé őt,— de kísérletei most egy szirten törtek meg, azon szirten, mellyen énboldogságom sziklavára állott. Ezt jól tudta­m, ’s modora sokkal kimértebb volt, hogysem viszonérzésre számolhatott volna. Teljesen ismert lelkü­­letem, az Olinkáé, ki szinten­ nem tudott, tiszta nyílt­ságának végtelenségével terjengett előtte, mint égiv, mely­­lyet felhő nem fed. Ugyanezért Olinka iránt udvarias kö­zönyösséget színlelt; barátságom volt a paizs, mellyel czélját fedezgeté, midőn áluton akart a kebel redőibe hatni. Olinka előtt dicséretemben áradozott, barátságom­mal gazdagnak vallá magát, ’s szerelmem hűnek, szív­ből fakadó önzéstelen tisztának festő. Olinka minden szenvedélyei között legfőbb volt a zon­gora.— Felsőbb ihletés szórajával dőlt a szép gyermek a hangtengernek, melly rohanó vagy epedő hullámban oszlá érzelmeit. Illykor megrendült a hang mint szellőtől ihle­tett nyárlevél, reszketve sülyedett ’s emelkedett viharzó tárulata, sírva panaszolva , reménybre és kétségbeesve , múltat jelent ’s jövőt magához ölelő hánykodásban, mellyet ezen szó értelme fejezhet ki egyedül: nemzeti dal. E szóban több fekszik, mint gondolnék- Volt-e kor a nem­zet életében erényességben jellemző ? Volt-é test, melly­nek becsét a kislelkü feledés el nem ölte? Volt-é erény és nagyság, mellynek romdüledékei felett kialvó szövet­­nekével síró géniusz lebeg, — van-é reménye, mellynek csiráját a romlottság el nem nyomta, van-é erő és akarat, melly a szunnyadó nagyság óriását tettre ébreszsze? — ha van , akkor mindezeknek öszvege a nemzeti dal, melly egyforma lelkesedéssel zeng ajakról ajakra, a szőke Visztula, ősz Duna, mint a szeszélyes Seine, vagy kö­dös Themse partjain­* Orlov megkisérte Olinka szenvedélyét, — de a hal­lani óhajtott dal elfagyott a tilalom jege alatt a meleg ajkakon. Három hónap telt el az alatt, hogy Olinkát nem lát­tam , változó hadviszonyok távolvidékekre kénytettek , ’s mindaz, mit szerelmem emlékéül kapok, egy pár rövid sorocska vala, így körülményeiben semminek nem jut— halék tudomásába, mint annak hogy Olinka hívem, ’s Orlow idejét jobbára Olinka társaságában tölti. E körül­mény tán bár kinek is agasztóbb lehet vala mint nekem, Olinka szivem virága, egyetlenem, kihez bizalom, szere­lem , és lélekrokonság csatoltak. Orlow barátom, titkom és bizalmam részese — azért tehát nyugodt valók. E napokban sietve vonultunk át Varsón. Orlow egy pár órai mulatósom után felkeresett. Örömmel, csaknem sírva dőlt karjaimba, sokat beszélt Olinkáról, irántami szerel­méről,— de arcza utóbb elkomorult, mint kit méltatlanság érzete lep meg. Ez nekem fájt, barátomat Orlovot titkos hi martalékának hivém, ’s részvéttel tudakozóm változása okát. E szavakra köny hálózá el szemét, — köny, mit elő­ször látok tőle sírni, ’s megdöbbenve hallám, mikint tiszta bizalma még csak viszonti bizalmat sem vola képes Olin­kánál kieszközölni. E végett rögtön levelet írtam, ha szí­nekkel festem Orlov nemes indulatát ’s kis nehezteléssel dorgálom meg, mikint leghűbb barátom iránt olly bizal­matlan. (Folytattatik.) 481 115*

Next