Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-07-22 / 58. szám
li uccari város jégkárvallottai fölsegéllésére a ,Világ4 szerkesztőségénél legújabban.Róza Lajos ur Budán 5 p.frt és gr. Almássy Móricz ő excllja 10 p. forinttal járult, ’s ezt a lapunk 55 d. számában kitett 48 pforinthoz vetvén, a segélyezési öszveg mostaniig szerkesztőhivatalunknál 63 pengő forint. Országgyűlési tudósításaink kiegészítéséül. Felirási javaslat a nyilvánosságon, és a szólás törvényes szabadságán ejtett sérelmek orvoslása tárgyában. Felséges ’sat. Alkotmányos országban, a polgári szabadságnak ’s a nemzet törvényes függetlenségének lényeges feltételei: nyilvánosság, és a szólás törvényes szabadsága;— ezek nélkül nehezítetik a vélemények szabad kijelentése — korlátoztatik a köztanácskozások szabadsága, gátoltatnak a törvényhatóságok közfelszólalási jogaik gyakorlásában — ’s igy az alkotmányszerü törvényhozás — lehetlenné válik. — Súlyos aggodalommal tölték el tehát a kétes jövendő veszélyes következéseitől tartó nemzet kebelét a szólás törvényes szabadságán ejtett azon sérelmek, mellyek már az 1830. években tartott orsz. gyűlésének folyta alatt történtek.— Illy sérelmek valának, midőn b. Wesselényi Miklós azon beszédért, mellyet Szatmármegyének 1834. évi december 9kén tartott közgyűlésében, a megyei követeknek adandó utasítások felett mondott, a Illas részű törv.könyv. 2dik része 69dik czimének — az 1635dik évi 89, 1625. 62, 1723. 57. czikkelyek, nemkülönben a felhívott Hármasrészü törv.könyv első részének 14 czimje, és az 1723kiadik czikkely ellenükre, felsőbb parancsolatból a korona ügyészének felperessége alatt, hűtlenségi perbe fogatott. Majd Bars vármegyének akkori egyik követét, ki mint országgyűlési követ, a törvényeknek, és törvényes szabad uralomnak paizsa alatt, nem is ön nevében , hanem küldőinek személyükben vett részt a köztanácskozásokban — azokért miket a KKnak és RKnek 1835dik évi junius 22-én tartott országos ülésükben mondott, hasonló sors érte. — Békés vármegyére pedig azért, hogy országyűlési követeinek egy közérdekű tárgy érdemében törvényes jusánál fogva adott utasítását, az országbeli több megyékkel is rokon bizodalommal közlötte, — felsőbb helyen mondatván ki a kárhoztatás — az említett megye kebelében, kir. biztosi vizsgálat rendeltetett. Igazolták sőt még súlyosabbá tették a nemzetnek méltó aggodalmát azon esetek, mellyek az 1832/v. évben tartott országgyűlés után történtek. — Ugyanis: A főtörvényszékek b. Wesselényi Miklóst olly vádra , mellyet törvényeink, különösen a Iias törv.könyv első részének 14. czímje, ’s az 1723dik évi 9dik czikkely a hűtlenségi esetek közé nem számítanak — a törvénynek és törvénykezés rendének elmellőzésével súlyos önkényes büntetésre itélék; ítéleteikben olly elveket állítottak fel, mik törvényeinkkel meg nem egyeznek, ’s igy magoknak önkényesen törvény feletti állást és törvényhozási hatalmat tulajdonítottak. — Továbbá a hon polgárai közöl többen azért, hogy szólási törvényes szabadságukat gyakorolva az illető megyék közgyűlésein folytatott tanácskozások közben — véleményeiket előterjesztették ezekért felelősökké tétetve szinte felsőbb rendeletből részint hűtlenségi részint becsületvesztési büntetéseket követelő perekbe fogattak. A nemzet keserű aggodalmának mértékét fájdalmasan növelte azt is, hogy az 1832/odik évi orsz.gyülésnek berekesztése után, csak hamar, felségsértéssel vádolt néhány ifjak, az 1687. évi 14. és 1723kiadik czikkelyek rendeletük ellenére, a polgári törvényhatóságoknak általános elmellőzésükkel —katonai erő által fogságra iitettek, — a perek ellenük — nyilvánosság és teljes mértékű szabad védelem nélkül — az 1741 : 26. és 1805: 5. czikkelyek rendeletének félretételével ’s a törvénykezés rendének elmellőzésével — létettek folyamatba;'s ámbár az ítéletben megismertetik, hogy a felségsértési vétek be nem bizonyodott — mégis igen súlyos, és törvényben nem alapuló önkényes büntetésre ítéltettek; némellyek közülök a rájok mért büntetésnek kiszenvedése végett az országon kívül vitettek — egyik még azután is midőn már az ítélettel a reá szabott rabsági időt kitöltötte, ’s igy annak teljesen eleget tett, ügyészi vizsgálat alá nem bocsáttatván, az ítélet tartalmán túl is büntettetett. Tetézte mindezeket még azon váratlan és sérelmes eset is, hogy Kossuth Lajos, ki olly tárgyakról, mellyek a megyei gyűléseken törvényes köznyilvánossággal tanácskozás alá vétettek, ’s másoknak kérelmükre ’s különösen több törvényhatóságok által is felszólítva és megbízva. Írott magános levelezést folytatott — noha ezt sem törvény sem az eddigi szokás nem vétkesíti, — főbb parancsolat mellett, melly nem is törvényben, hanem valamelly régibb kormányi rendeletekben sarkallónak mondatik, annak folytatásától eltiltatott, ’s ámbár az eltiltó főbb parancsolat vele, nyilván kijelentett kívánságára nem volt közölve; midőn levelezéseit tovább is folytatná, katonai erő által befogatott—hittelenségi perbe idéztetett, ’s az 1715dik évi 7. czikk érelmével folyvást elzárva tartatván, perében neki a szabad lábon védelem megtagadtatok; végre, a nélkül hogy az eltiltó-parancsolat a perben is előadatott volna, — mint annak megszegője, a törvénynek és törvénykezés rendének ellenére, szinte súlyos önkényes büntetésben megmarasztatott. Felette súlyos sérelem e részben még az is, hogy az eltiltó parancs, nem az illető törvényhatósághoz intéztetek, hanem annak elmellőzésével, közvetlenül Kossuth Lajosnak, mint magános személynek adatott tudtára.— Mert miután az 1687. 4. czikk által a tettleges ellenállási jus eltöröltetett, a megyék azon jusának, hogy a törvénybe ütköző kormányi rendeletek ellen törvényes észrevételeiket felírás utján előadhassák, az 1797iki 14-dik czikk szerint is sértetlenül fen kell tartani. — Már pedig ha az eféle parancsok közvetlenül magánosokhoz küldethetnének, akkor a megyéknek közfelszólalást említett jusok nem gyakoroltathatnék, és az egyes polgárok személyes biztosítása veszélyeztetve volna.. Mindezek a szólás törvényes szabadságát és a nyilvánosságot olly nagy mértékben sértik; az egyes polgárok törvényes igazait és személyes biztosságát annyira veszélyeztetik, hogy fájdalmas érzéssel,—de őszinte meggyőződésünkből — kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy miután az 179% diki 1edik czikk szerint a végrehajtó hatalom csak a törvények értelmében gyakoroltathatik,és a bíróságok csak a fenálló törvények szerint, nem pedig azokról, vagy azok ellen mondhatnak ítéletet, az elszámlált szomorú esetek felette sérelmesek, és az említett bírói ítéletek — a felhozottaknál fogva — törvénytelenek. Azon kir. kegyelmes leirat, mellyet Felséged múlt 1840dik évi mártzius 24k éről kiadni méltóztatott, csak egy részét érintette elszámlált súlyos sérelmeinknek, — de aggodalmunkat meg nem szüntette, mert épen az okozta sérelmeinket, hogy a szojenségével alacsony rámeghatározó törvények rendelete mondja azon állítást, a kormányánál meg nem tartatott,polgárftak ki a nemenem alapuló vádakkal terheltettek, és nevezérlelt seregekbe idéztettek, mellyet a törvény kijelöl; a őt elmondjárás elmellöztetett — ’s a bíróság, a törvény elégtémáit meg nem tartva, törvénybe ütköző elveketalva ’s követve — bírói hatalmának törvényszablakokul túllépett, és épen azért valánk kénytelenek fájdalmasan panaszolva felszólalni, hogy azon elvek, mellyeket a tisztelt kir. k. leirat is törvényeseknek ismert, az említett sérelmes esetekben elmellözteltek, sőt egyenesen megsértettek ; — Végre Vigasztaló érzettel, ’s köz-méltánylással fogadták ugyan — ’s fogadta a nemzet is, Felségednek, múlt 1840- dik évi április 29kéröl kiadott abbeli kegyelmes rendeletét, miszerint a panasztott sérelmes eseteknek tettleges következéseit megszüntetni kegyeskedett. — Azon méltányolt királyi rendelet mindazáltal — a kormány és a bíráskodott itélőszékek által elkövetett sérelmeket nem orvoslotta; az egyes polgároknak azon sérelmek miatti szenvedéseket helyre nem hozza; — a jövendőket nem biztosítja, a királyi szék tiszteletben álló méltósága, a haza boldogsága, az egyes polgárok biztosítása pedig okvetlenül azt kivánják, hogy az önkény mindenütt és mindenben távoztassék el. —Ugyanazért Az általunk kifejtett törvényes elveknek állandó fentartását — legszentebb kötelességünknek ismervén — Felségedet igazságszeretetében, és a törvények szentségében vetett bizodalommal szükségesnek tartjuk alázatosan megkérni, hogy a törvényeket és atyai jószívének sugallásit követve, a fent előszámlált szomorú esetekből eredeti — ’s nemcsak az egyes polgárokra, hanem a törvényekre is kihatott súlyos sérelmeket hathatósan orvosolni, és a nemzetet az önkény ellen, minden oldalról biztosítani méltóztassék, a kik egyébiránt ’sat. Izénél e a lilinak és Iliinek. A Fehér megyében félpünköst havasán tartott tiszt és követválasztási zavarok felöli kir. biztossági jelentéseknek többi hasonló kir. biztossági tudósításokkal együtt az országgyűlés elibe leendő terjesztése iránt, a méltóságos Fidekhez. Fehérmegye ezernél több nemesei olly panaszt nyujtjván be a Kir. ésekhez, miszerint i. é. május 3-án tartott tiszt- és követválasztásuk alkalmával katonai erő használatáva fosztattak megválasztási joguk gyakorlatától; — a KK. és Rk. mivel Fehérmegye azon gyűlés rendetlenségeinek megvizsgálására kir. biztosságért folyamodott, az előadás érdemleges tárgyalásába nem ereszkednek ugyan, de mivel a vizsgálására kiküldendő kir. biztos tudósítása felvilágosító adatul szolgálhatand a Ki. és Kk. azon munkálkodásának, mellyel a már több megyék választási és tanácskozási gyűlésein történt kicsapongások jövendőre minden oldalról meggátlása iránt ezen országgyűlésen elmúlhatlanul intézkedni kívánnak, ez oknál fogva jónak látják ő Felségét megkérni, hogy a fenérdeklett eset nyomozásában eljárandó kir. biztos jelentését, hasonló tárgyban újabb időkben foglalatoskodott, vagy most foglalatoskodó más kir. biztosok tudósításaival együtt , az országos Rendekkel közölni méltóztassék. Melly tárgy iránt felirási javaslatukat ide mellékelvén a Kir. és Kk. ’s nem kételkedvén, hogy azon aggasztó tör. Nem sokára elutazandó valék , mit hadi körülmény szüle, ’s Olinkát még egyszer látni akartam, hogy búcsút, — talán végbucsut mondjak neki. Orlówot felkérem útitársul, ki azt szívesen elfogadá. Olinka még most is törve volt, részint miattam, részint önfájdalmai miatt. Orlówot bemutatom, előbb ugyan tartózkodóig , de később, midőn mint leghűbb barátomat festem , nyílt szívvel fogadák őt. Orlów most először volt lengyelföldön, innen a lengyel nép szokásait jellemvonásait nem ismerő. Hallott ’s olvasott ugyan róla ollyas valamit, mi népismeret tekintetében érdekes; de azokban csak töredékeket látott, öszve nem hangzó szinvegyületet, mellyből egészet alkotni nem bírt. A lengyel nemzeties gondolkozása talizmán volt előtte, mellynek jelentését nem birt megmagyarázni. Olinka tiszta nemzeti lelkületű nővala, egyike azon keveseknek, kik azt az idegen mániák kísérletei között is szeplőtlenül megtarták. Ő szerété hazáját, mint léte bölcsejét és sírját, tisztelé annak nyelvét, szokásit, nem hiúságból, mert lelke ezen felülemelkedett, nem kérkedésből, mert egy hanyatló nemzet leányának lenni semmi dicsőség,— hanem szerété szívből, fájdalmasan mint hű leány, ki haldokló anyja ágyánál virasztva szövi a sirlepelt. Szobája falait Kosciuszko, Is. Auguszt és Szaniszláv hősképei ékítek, vár és romrajzokkal a lengyel nép daliás korából, mellyekhez a történet mind meg annyi szent emléket csatolt. Orlówot csodálkozásra ragadó Olinka műveit tiszta lelke, nem ismert korány pirula fölérzetében, melegen folyasztva körül vágyait és óhajtását. Fiutazásom után mindennapos jön Olinkánál, mert a szép gyermekszívből érdeklé őt,— de kísérletei most egy szirten törtek meg, azon szirten, mellyen énboldogságom sziklavára állott. Ezt jól tudtam, ’s modora sokkal kimértebb volt, hogysem viszonérzésre számolhatott volna. Teljesen ismert lelkületem, az Olinkáé, ki szinten nem tudott, tiszta nyíltságának végtelenségével terjengett előtte, mint égiv, melylyet felhő nem fed. Ugyanezért Olinka iránt udvarias közönyösséget színlelt; barátságom volt a paizs, mellyel czélját fedezgeté, midőn áluton akart a kebel redőibe hatni. Olinka előtt dicséretemben áradozott, barátságommal gazdagnak vallá magát, ’s szerelmem hűnek, szívből fakadó önzéstelen tisztának festő. Olinka minden szenvedélyei között legfőbb volt a zongora.— Felsőbb ihletés szórajával dőlt a szép gyermek a hangtengernek, melly rohanó vagy epedő hullámban oszlá érzelmeit. Illykor megrendült a hang mint szellőtől ihletett nyárlevél, reszketve sülyedett ’s emelkedett viharzó tárulata, sírva panaszolva , reménybre és kétségbeesve , múltat jelent ’s jövőt magához ölelő hánykodásban, mellyet ezen szó értelme fejezhet ki egyedül: nemzeti dal. E szóban több fekszik, mint gondolnék- Volt-e kor a nemzet életében erényességben jellemző ? Volt-é test, mellynek becsét a kislelkü feledés el nem ölte? Volt-é erény és nagyság, mellynek romdüledékei felett kialvó szövetnekével síró géniusz lebeg, — van-é reménye, mellynek csiráját a romlottság el nem nyomta, van-é erő és akarat, melly a szunnyadó nagyság óriását tettre ébreszsze? — ha van , akkor mindezeknek öszvege a nemzeti dal, melly egyforma lelkesedéssel zeng ajakról ajakra, a szőke Visztula, ősz Duna, mint a szeszélyes Seine, vagy ködös Themse partjain* Orlov megkisérte Olinka szenvedélyét, — de a hallani óhajtott dal elfagyott a tilalom jege alatt a meleg ajkakon. Három hónap telt el az alatt, hogy Olinkát nem láttam , változó hadviszonyok távolvidékekre kénytettek , ’s mindaz, mit szerelmem emlékéül kapok, egy pár rövid sorocska vala, így körülményeiben semminek nem jut— halék tudomásába, mint annak hogy Olinka hívem, ’s Orlow idejét jobbára Olinka társaságában tölti. E körülmény tán bár kinek is agasztóbb lehet vala mint nekem, Olinka szivem virága, egyetlenem, kihez bizalom, szerelem , és lélekrokonság csatoltak. Orlow barátom, titkom és bizalmam részese — azért tehát nyugodt valók. E napokban sietve vonultunk át Varsón. Orlow egy pár órai mulatósom után felkeresett. Örömmel, csaknem sírva dőlt karjaimba, sokat beszélt Olinkáról, irántami szerelméről,— de arcza utóbb elkomorult, mint kit méltatlanság érzete lep meg. Ez nekem fájt, barátomat Orlovot titkos hi martalékának hivém, ’s részvéttel tudakozóm változása okát. E szavakra köny hálózá el szemét, — köny, mit először látok tőle sírni, ’s megdöbbenve hallám, mikint tiszta bizalma még csak viszonti bizalmat sem vola képes Olinkánál kieszközölni. E végett rögtön levelet írtam, ha színekkel festem Orlov nemes indulatát ’s kis nehezteléssel dorgálom meg, mikint leghűbb barátom iránt olly bizalmatlan. (Folytattatik.) 481 115*