Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-08-02 / 61. szám
63. PESTEN, 1813. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Jíszlője közöl minden hirdetményt, egy negyed-szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem-rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket. SZERDA, augustus 2. F.lefizethetni helyben — Emich Gusztáv ur Könyvkereskedésében (Úri és kígyó afezák szögletén,) félévre postán 0, különben 5 ezüst forinttal. Ma is/.ygbius minden — azon kívül csak a cs. kn. fi-postahivatalnál Bécsben. Mh.Jen közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ CZÍIU alatt kéretik beküldetni. Tartalom. Mezei műipar. V. — Fővárosi hírek s események. — Kitüntetések. Halálozás. Fővárosi ügyelmező. Nyiltlevél Pozsonyim! (Miskolczi tűzkárvallottak ügyében.) — Vidéki vegyes közlések: Zemplén és Komárom megye közgyűlésiről. Magyaróvári gymnasiumban próbatér. — Aradon (egy iparegyesületi dicsérő-oklevél ünnepélyesen átnyujtalik.) Ausztria (Triest pamutvásárrá lesz.) — Spanyolország. (Tudósítás van Halen főszállásáról. Narvaez Madrid előtt.—Madrid erősitetik. Mozgalomra vonatkozók. Legújabb.) Nagybritannia. (Hepealgyülés Dublinban. O’ Connell beszédének némelly pontjai. Tullamoreban uj repealgyülés .M. Caronicle megjegyzése az izlandi statusegyház felől. Puseysmus terjedése. Angolországi gyorsutazás. Themse-tunnel. A kormány növekedő gondjai.) Francziaország (Az avignoni vasutat illető törv.javaslatot a pakkamra elfogadja. Don Carlos lemond igényéről a spanyol koronához. Egyesületi és intézeti közlések: M. gazd. egyesület (a ,Mezei Naptár ügyében.) Felhívás a Budapest közti vizveszély ellen mentesítő intézet alakítására. — Fölszólítás a hazai írókhoz egy a miskolcziak felsegítését eszközlő szép literatúrai vállalatban részvételre. Értekezés: Majorátusok I. (Vége.)Egy pár szó a természettudományi társulathoz. Hírlapi kalászok. Tárcza. Titoktalan levelek I. Közlemények P. Thewrewk József utazási naplójából. Hivatalos és magán hirdetések. — Gabonaár. — Pénzkelet. — Dunavízállás.__________________________ Pest, augustus 2. 1843. Mezei műipar. v. Nem végeztük tehát be elkezdett nagy munkánkat a tagosztályt, ime előttünk áll egy másik vízjogi alapelvek törvényesítése, egy olly tárgyban, mellyet a vizek körülti eddigi hiányos ismereteink szerint elintézni, nem mondjuk kétes hanem okvetetlenül, elmaradhatlanul veszedelmes merény lenne. Nem kérdjük ezúttal, vájjon egészen félbe szakadt-e a tagosítás munkája? egészen letettünk-e annak foganatba-tételéről? mellynél fogva önbirtokával kiki a megháboritlanság nyugalmas érzetében szabadon rendelkezhetik,’s épen ez szorgalmas igyekezetének a létjavitásokra újabb ösztönt nyújt; nem kérdjük azt is: vájjon épen ezen törvények siettetnék-e a tagosztály végrehajtását, vagy gátolnák, vagy szövevényesbítnék? lehetnek esetek, mellyekben a szándékolt rétjavítások amazoktól függetlenül eszközöltethetnének. Ezekre szorítkozzunk. Vezérfonalul azonban eddig kifejtett nézeteinket követendjük; mielőtt átalános szabályokat állítanánk fel, előbb részletes vizsgálatba ereszkedjünk. Válaszszunk folyamot, mellynek vizét rétöntözésre fordíthassuk. Ezek egytúl egyig a képzelhető legrendetlenebb állapotban vannak,s e rendetlenségek megszüntetésére nemcsak hogy mind e mai napig semmi foganatos nem történt, hanem inkább azok az öszvefüggetlenül hol itt hol amott munkába vett, elkezdett, abbanhagyott, félig meddig végrehajtott igazítások következtében naponkint növekszenek, a belőlök származandó veszélyek mindinkább aggasztóbbakká válnak , mellyet kézzéfoghatólag mutat legközelebb az 1838diki szomorú tapasztalás, mellyhez hasonló pusztítást őseink nem értek. Ezt nem tulajdonithatni egyébnek , hanem a folyamok azóta mindig növekedő rendetlenségeinek, valamint kétséget nem szenved az is, hogyha a vizek eddig divatozott kezelése továbbra is az eddigi elvek szerint folytattatik, a következő maradék siralmára még nagyobb veszedelmek készülnek. Azt mondjuk, a vizek feleslegét rétöntözésre kellene fordítanunk. Fájdalom folyóink áradáskori vizfeleslege elégé ismeretes előttünk és akkor általok rétjeink is feleslegesen öntöztetnek, ellenben kis,vízkor ugynezen felesleges vizet öntő folyók a tetemes szélsség, szigetelések, zátonylások , görbületek ’s mindenemü rendetlenségek miatt még csak medrek tsztán tartására sem bírnak elegendő vizmennyiséggl, minő felesleget forditandunk tehát ekkor rétöntő ésre? az áradáskori feleslegnek pedig vájjon e terintetből mi hasznát reendjük ? Kevés tiszta fogalmak látsziák elterjedve lenni hazánkban a vizek természeti ropant erejéről. Igaz hogy bennök tömérdek kincs létezik, mellynek czélszerü kezelése, min a tervben olvassuk, közgazdaságunk értékét égetlenül többszörözni képes; de az is gaz egyszersmind, hogy bennök tömérdek pusztítást szerző-ока rejtezik, és azoknak czéltalan kezeése közgazdaságunkat egészen tönkre képes ten. Igen, de hogy ez ne történjék, elejét veszi a javaslat az által, hogy a 17ik és azt követő §§ban anyértők és szakférfiak eljárását kifejti és törvényben meghatároztatni kívánja. Ezekben elegendő biztosítást nem látunk. Ha ennyi a műtervek végrehjtásához elég, úgy más nemzetek sem tettek volna oly nagy készületeket műtudósaik kiképeztetésére,és a gyakorlati végrehajtás rendszeresítésére, mint az műveit nemzeteknél tapasztaljuk. Törvényeink a mértük, szakférfiak, a műtudományban jártasok és tönefélék kitudakozását nem mulasztották el eddig is,minden előforduló esetekben megemlíteni, mégis ki nem tudja, milly kevés sikerrel? Hol vannak azon a szakférfiak a mostani kiképeztetés hiányai miatt oly bőségben, hogy minden támadható kétségnél azonnal kettőt hármat rövid körültekintés után szabad választással öszve lehessen híni, kiknek kijelentet véleményük teljes megnyugtatást szerezzen? annival inkább, mivel illy tárgyakban nem a szó többségi birhat eldöntő súlylyal, hanem a tudományos belátás mértéke. Három között hihetőleg mindig leszen egy, ki több tudományos készültséggel, ’s mélyebb felfogással bir a másik kettőnél, és ha ezen egy, kisebbségben talál maradni, biztosabban épithetünk-e a másik kettő véleményére? Illy formán szoktak készülni ’s végrehajtatni jelenleg is, mint mondani szoktuk műértők által, malom-épitési, viz-igazitási, folyam-szabályozási terveink, mégis milly veszelelmes állapotban látjuk azokat. A tárgy, hogy ama tömérdek kincs, mellyet a természet a mezőgazdaság javára a vizekbe rejtett, 's mellynek czélszerü kezelése közgazdaságunk értékét végetlenül többszörözni képes, élvezetlenül ne folyjon le közöttünk, csupán azért, hogy az emberi ész és szorgalom jutalmául szánt kincset a telhetetlen oczean nyeljed örökre, valóban nagyszerű és méltó , hogy a legmelegebb részvétet fölébreszsze. Azonban ne tulajdonítsunk minden akadályt a törvények hiányainak, mert azok az iparvállalatokat mindig pártolók, mert azok mellett temérdek közhasznú vállalatokat nemcsak lehetett volna, hanem kellett volna is már eddig létesíteni. Kezdjük el földművelésünk, kereskedésünk, szorgalmunk felélesztését ott, ahol azt minden mellékutak keresgélése és idővesztő tévelygések után is előbb utóbb kezdenünk kell: vizeink szabályozásánál s közlekedésünk helyrehozásánál. Kezdjük el azt, és folytassuk rendszeresen a vízi és szárazföldi közlekedés egymást elősegítő öszvefüggésének helyreállításával; ha ez meglesz, a természetes közlekedési alaphálózat hiányainak kipótlására, ahol lehet, mindenek felett elsőben hajókázható csatornákat készítsünk , és hol eszközölhető a mezőgazdaság kifejléséhez képest, azokat egyszersmind kettős haszonnal rétöntözésre fordítsuk. Hol a természet ezen jótékony áldását, a vizek erejét megtagadta , azok aeyett elsőben állati erőre számított vasutakat alkalmazóink, azután, ha a sűrűbb népesedés, a közlekedés élénksége, a feléledt gyorsabb kereskedési mozgalom megkívánja, vasutakat gyors szállító műkönyökkel. Legjőbb figyelmünket pedig a belszorgalom felélesztést fordítsuk, ne a külsőre; a virágzó belszorgalomnk és kereskedésnek elmaradhatatlan következése nagyobb haszonnal jövedelmező külkereskedés, milyn cp^n 'yegforditva a reánk erősbült külkereskedőknek legye^^ Veretlenül pazarlott költség, munkafáradság, & ч„0Г(га_ lomnak ad újabb táplálékot; a belső erőt a 4 kebeléből kifele vonja. Hozzuk öszhangzásba közlekedési vállalatainkkal a műtudományos ismeretek terjesztését, gyámolítsuk, virágoztassuk, gyökereztessük meg a szoros értelemben vett felsőlt alapos tudományokat. E kettő együtt jár. A tigányok tettleges alkalmazást találnak a közlekedési vállalatoknál , a szegényebb sorsú néposztály ugyanazoknál hasznos munkával foglalatoskodva kenyékeresetet talál, munkához szokik, a dologhoz megsvántató hasznos műeszközök kezelésével megismekedik; közlekedési vállalatok a munkás néposztály valságos gyakorlati iskolája. Másfelől a könnyű Шпк gyakori közlekedés élő munkás erőt fejt ki a népességben, a tartományok ismeretlenül hevert és krejtett kincseit, használatlanul hevert javait köztinlomásul napfényre hozza, a kölcsönös kicserélés által hiszen A VILÁG TÁRCZÁJA. Titoktalan levelek. *) Sonn per dirvi eose stupenile Roccacio. Tisztelt Szerkesztő úr ! A Világ tárczájában egy idő óta „titkos leveleket olvasunk- Midőn e czimet először széles magasra felrántott szirír fekete szemöldimmel olvasom , már megörültem, gondolván : no valahára fogunk olvasni ’s hallani dolgokat, mellyek a legrémítőbb igazságokat fogják kitárni a titkok után eredő közönség nagyrészének. És hozzáfogtam az olvasáshoz, mint szokott kuruzsló előleges működései után a nagy katlanban összefőzött füvek, gyökök, békák, szúnyogok, patkányok ’sat. ’sat, szelíd és vad állatok vegyületébeni kutatásához a jövő titkainak. És olvastam az első levelet; olvastam a másodikat is, és bámultam azon mélységes titkokon, mellyek a „titkos levelek‘-ben — nem foglaltatnak. Azonban én könnyen vigasztalom magam, mondván önmagamnak, mikép következik : ,,te nem sejted a nagy titkot, melly e levelek két elsejében lappang? a titok bennök az , hogy olvasva, még csak gondolni sem tudod, milly nagy titkokat fog felfedezni azok írója a következő levelekben/1.. Én fölötte nagyon szeretek titkolózni, ’s épen ez oka, hogy előbbi monológomat a t titkos levelek“ titka felett még énmagamnak sem bátorkodván megmondani, abból, köztem és magam közt, dialogot nem csináltam, azt gondolván, hogy így titkomat , vagyis inkább a „titkos levelek“ titkát magam előtt könnyen el fognám árulhatni. Egyszersmind ezen alkalommal eszembe jutott: jó volna felfedezni az olvasók előtt némelly dolgokat — természetesen mindig az irodalom mezején maradva — mellyek a nagy közönség előtt épen nem titok; hogy pedig a czim épen olly pontosan megfeleljen a tartalomnak, mint a ,, titkos levelekénél tapasztalául: azt hittem, legjobb lesz ..titoktalan levelekének czimezni firkáimat, igy legalább titkot nem keres ott senki, hol — titok van-Azt gondolom, hogy e czim ellen tisztelt Szerkesztő úrnak sem lesz semmi kifogása? így tehát csak ,,ebben“ maradjunk ... Azaz, inkább ne maradjunk, mert ha ebben maradnánk, vége volna az egész levelezésnek, melly pedig, úgy hiszem én , a közönség roppant kárvallása nélkül, meg sem történhetnék? Azért tehát e czímben ne maradjunk, hanem haladjunk__ Fontolva-e, vagy galoppirozva, az nekem egészen mindegy, határozza el. Szerkesztő úr. Ha azonban tanácsomat el akarja fogadni, akkor azt vagyok bátor egész alázattal javaslani: ne haladjon e ,,titkos“ vagy „titoktalan ” levelekkel vágtatva , azaz,en galoppé", mint szoktak bizonyos magyar politicusok, mert így hamar ki volna fecsegve a publicum előtt minden titok és nem titok, ’s ez által tárczája érdeke — mert elgondolhatja ön, milly roppant érdekességet adnak a Világ tárczájának e ,,titok“ és ,,nemtitok“ — csakhamar csökkenni , majd nem sokára hanyatlani, és utoljáik mé£ enyészni is fogna; mit, én legalább, nem óhajtok, ön pedig bizony aligha szeretne? Azért ismétlem, /tartson ön Dugonicscsal, ki „Magyar példabeszédei"4 II. tót. 1851. illy bölcsen szól: „lassan járj, tovább érsz/Ha elunta ön a bevezetést, szólok a tárgyhoz. Nem tudom, vette-é ön észre, hogy jelen levelemben is már három titok akarna lappangni? avagy nem tapasztalta ön, hogy kértem önt ,debita cum instantia himillime’ fogadná el aziránti javaslatomat, hogy vágtatva ne haladjon; mi, nálunk magyar íróknál, nagy dolog, miből sokan titkot sem csinálnak; továbbá elmondtam, milly nagy érdeket fognak adni az én „titoktalan leveleim“ a Világ tárczájának, ’s ez magyar íróknál, ismét titok, vagy nemtitok , kinek mint tetszik; és harmadszor nagy tudákossággal idéztem Dugonics munkáit, mitszüte nem minden ember tudna. Voila, édes Szerkesztő úr három nagy titok-Mármost azon töröm fejemet: megfejtsem-e vagy sem e nagy titkokat? És lássa ön, midőn épen olajban fogyatkozást szenvedő lámpám pislogó fényénél kőporral fehérre sikált fenyűfaasztalomra két könyökömet amúgy falubirásan fölile leszívó, mély gondolatokba merült agyamat két esőt matató száraz tenyerembe fektetném, ’s igy a megfontolás nehéz iha at. Szerző úr, e jó humorral irt leveleket folytatná ’s így továbbra is érdekesítné azokkal Tározónkat. Mi erre őt ,én igen kérjük, Szerk.