Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-10-25 / 85. szám

85. PESTEN, 1843. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szomba­ton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlője közöl mind­en hirdetményt, egy negyed-szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem-rendes levelezők kéretnek az Intézetben bérmentesen küldeni közléseiket. SZERDA. October 25. 0­0.16 fizethetni helyben és BudánE­mi­eh Gusztáv úr onyvkereskedésében (Úri és kígyó utczák szöv­­etén) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal, az országban minden — azon kívül csak a cs. kir. fő­postahivatalnál Bécsben. Minden közlés ,,a Világ szerkesztő-hivatalának 1­0/11,1 alatt kéretik beküldetni. Turulom. Adakozás a miskolczi és fehérvári tizkárvallottak jji részére. — Fővárosi hírek ’s események. — O­r­s­zágg­y­ü­l­é­s­i tudósítások: O­ct. 16.17.1ldikán LXXX.—LXXXII. kerü­leti ülések (Város­­ü­gybeli választmányi munkálat vizsgálata folytatólag; kik által és kik közül választathatnak a városi képviselők, hivatalnokok és or­szággyűlési követek; polgárőrségbeli szolgálattétel iránt; az asszo­­nyi emancipatio megbukik; szerkezetbel: módosítások ’sat.) —­ Or­szággyűlési rövid közlések: (az oct. 20 és 21 kei 83 és 84dik kerü­leti ülésekről ) Folytatása a Csanádi püspök vegyes házasságok ü­gyé­­beni beszédeinek a sept. 28kai országos ülésben. Pozsonyi hírek. — M­eg­y­ei közlések: Esztergom és Zólyommegyei tiszt­választás. — Ко m á г о m megyei közgyűlés. Bács megyei követ­­utasító gyűlés. Túró ez­i közgyűlés. Aus­z­t­ri­a (Aggály a görög zendü­let miatt.) — Spanyol­­ország. (A követek pártok szerinti felosztása. Tartományi hírek. Sevilla katonasága a pronunciamentohoz áll. — Saragossai ínség. — Madridban új összeesküvés ’sat.) — Nagybritannia. (Izland inge­rült állapotja. — Connell által tartatott gyűlésben hozott legújabb h­atárzat. Az Izlandban létező hadsereg száma,’sat.) — F­ranczia­­ország (Ledru Rollint a m­ayenni esküdtszék fölmenti. Az ország népessége.) — Ol­a­s­z­o­r­s­z­á­g (Súrlódás a franczia és ausztriai követek közt Turinban. — Egy papnak az angyalvárban feje vétetik.) Németország (A bajor dicscsarnok alapja letétetik. — Hatósági éberség a zendü­lők irányában. — A florenczi képző­művészeti és zene-académia Markó Károly magyar hazánkfiát tanárul választja.) — Görögország (Viszálkodás a követek választása iránt.) Egyesületi és intézeti k­ö­z­l­é­s­e­k. Jelentés az iparmű— kiállítási díjazásról. (Vége.) —Pestbudai hangász-egyesü­let.­­ Fel­szólítás a magyar hatóságokhoz és gazd. fiókegyesületekhez. Hírlapi kalászok. Tereza, a ghymesi miseruha(Történeti beszély, folytatása.) Statistikai adatok (a brit parliament tagok országok­ szerinti felosztá­sáról.) — Világhír. Hivatalos és magán hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. Pest, october 25. 1943. Irányczikkel, országgyűlési és egyéb elkés­­hetendelt közleményink miatt jelen számunkban nem szolgálhatunk. Szerkesztő-intézetünknek legközelebb Nagyváradról egy magát megnevezni nem akaró emberbarát átszolgál­­­tatott a miskolczi tizkárvallottak részére 15 p­f. a fehérváriak részére pedig 10 p. forintot; ’s igy a m­iskolcziak javára a lapunk 82 d. számabeli 60 f. 52 krral pengőben az újabb küldeményi öszveg tesz 75 frt 52 krt. p.p.; a fehérváriak javára pedig a 82 számbeli 4 p. fttal 14 forintot pengőben. Fővárosi hírek ’s események. Pest oct. 25. Múlt pénteken az az oct. 20kán adaték nemzeti színpadunkon először a ,Vénsas', bohózat Gaal­­tól, a ,Pereskei Notarius'-nak, ezen annyiszor kitűnő rész­véttel fogadott eredeti bohózatnak, elmés szerzőjétől. A szerző neve szép számú közönséget bűvölt ezen új darabnak láthatására — különben nem mindig népes színházunkba. Sokáig fürkésztük, miért .Vén sas' e da­rab czime, ’s nem találtunk más okot, mint hogy a fő­­személyt ököritói ’s porcsalmai Benedek uramat vénsas­nak szokták nevezgetni; azután kerestük: miért nevez­­getik őt igy? ’s azt találtuk, mivel hát igy nevezik. — Kimondjuk nyíltan, hogy e bohózat a legszerencsétlenebb férezmü; egy minden összefüggés nélküli zagyvalék, mellyel taglalni, bírálni nem méltó; itt ott felbukik egy két csár­dás ötlet, egykét úgynevezett witz, mellyeken nincs több­ mit nevetni — mert ez ötletek, e witzek régiek ’s kopottak lévén, már a nevettetés ingerét is elvesztették.— Hozzá képest, mind a mellett hogy nyomtatásban is meg­jelent, a szomorú emlékezetű, Visegrádi kincsásoki és ,Köcs­­m­ei sárkány­­molieres müvek. — Igen, e bohózat — jól­lehet ,Vén sas­nak hívják, — azon ázalékférgek osztályába tartozik, mellyeknek csupán egynapi életök van. — Ha a ,Vén sas'-ról nem nyilatkozhatunk dicsérö- reg, annál örvedetesbet mondhatunk egy más újdonság­ról, melly épen tegnap került először színpadra, ’s az Vachott Imre ,Országgyűlési szállás"czimű 4 felvoná­­sos vigjátéka. E darab, mind szerkezetre, mind élénkségre és nemzeties irányánál fogva egyike legjobb eredeti vig­­játékainknak , minél fogva reményijük, a szinpadon fen is fogja magát tartani. Az életből merített jelenetek kü­lönösen érdeklették a nagy közönséget; azonban némelly — talán szinte az életből vett — nagyon is kirívó kife­jezések, valamint szinte némelly nagyon is felhőben nyar­galó, túl-túlszárnyaló, ’s pártszínt képviselő czélzások ’s kifakadások elsimítandók volnának. A játék egészben vé­ve jól folyt; Szentpétery a pozsonyi német polgár, ’s László a fiatal Vigari szerepében kitűnők valának. A ju­talmazott Erkelné ez egyszer ugyan könnyű szerével ju­tott jó jövedelemhez azon pár szóért,mi mondani valója volt. Csak a karzat hőseihez van még egy észrevételünk, hogy t. i. nem a legillőbb mód a szerző vagy színjátszó iránti bármilly nagy méltánylatot is vadordítozással, fütykösökkel, dö­­römbölés és lábbali topogásokkal kijelenteni. Ez inkább arra mutat, hogy lerombolni, nem pedig emelni akarják a nemzeti színházat. — Ha már annyifelé kiterjed — ha még is ter­jed mindig — a városi hatóság figyelme, nem volna ta­lán fölösleges , sőt igen is hasznos és czélszerű­ a favá­gókra nézve is bizonyos szabályzatot létesítői. Ha némelly jártabb utczákon ’s más utczákon is némelly házak előtt — hol kétség kívül a háziúr figyelme őrködik — úgy tud­ják magukat elhelyezni a favágók, hogy a járdát nem egészen zárják el, miért ne lehetne ez általános és ha­tósági parancscsal megerősített szabály? Valóban ember átmehetésére nem kell nagy tér, és mégis e kényelmet is elzárják a faragatlan favágók legtöbb helyen a járóke­kelőktől, ’s pedig épen olly helyeken is, hol az ember­nek, az utcza közepére lévén kénytelen kerülni, szük­ségkép sárba kell tapodni. Csudálatos, hogy ez még olly házak előtt is történik, mellyekben a városi hatóságnak olly tagjai is laknak, kiktől várná az ember, hogy ko­­moly­ szemöldeiket olly tárgyakra is fordítják, mellyek nemcsak másoknak, de saját magoknak is jártukban keltükben kellemetlenséget szereznek. Egyébiránt itt csak a házigazdák részéről kellene egy kis felvigyázat, és azért is legelőbb ezeket kellene hatóságilag megintetni; de sok­féle ám a házigazda! ’s isten mentsen meg minden becsü­letes embert olly házbani lakástól, mellynek tulajdo­nosa házon kívül lakik, és hol házmesterné az ur a háznál! Valóban egy kis házmesteri ’s házmesternéi reform a VILÁG TÁRCZÁJA. A ghym­esi fi­iserulia. ii. Szövetkezés. Míg ezek úgy, a mint előadtuk, fen a várteremben történtének, azalatt az alsóbb osztályok egyikében egy ke­­rekded kőasztal körül négy ifjú ült, hévvel ürítgetve a ne­mes zamala hegyi bort, melly kőserlegekben áll vala előttük. ,Ugy-ugy, tehát ezentúl minkezünkre élünk, mondá egy mogorvaképü barna férfi , — igen igen, le ezen apródi köntössel, hordja, kinek tetszik a büszke vár­ur után a kardot és kucsmát, én többé nem teszem;—ki­­száguldok a szabad természetbe, összegyűjtök egy bátor csapatot ’s isten úgy segéljen, két hónap alatt erős kővá­ram lesz, mellyböl kirohanva, királyi szabadalom nélkül is szedek vámot minden utastól." „Igazad van Bakics! — kiálta kancsóját emelve egy másik levente, kinek­ szép arczvonalaiban szenvedély fes­­tekezett, — ezen apródi­ élet ördögöt ér­­vén apám ide adott, az öreg Forgách szikla­fészkébe,, mert egy ősünk után, ki szent István alatt élt, rokonság láncra fűz a Forgách csa­ládhoz.— ’S valóban mivel olly szent korból származik a rokonság, életünket is szentté akarja tenni, az öreg Pál ur. No ugyan gyönyörű kis mulatság egy vén ur apródja lehetni; kard helyett imakönyv, víg lakoma helyett böjt; no ez kellene még." ,Ugy úgy Holosies: innen mennünk kell; fogadjon az öreg ur barátokat apródivá, ’s ne hősi tettekre sovárgó vidám leventéket; — mi kirepülünk e szomorú fészekből, melly ezentúl valóságos remete-lak leend, mert azon egy is, mi igéző volt benne, a szép Zsuzsi, kinek angyalszeme felejteté az ember baját, im Révay urammal elvonul Holicsra .Ha! ha! nézzétek csak Ba­kics pajtást, mint sóhajt, mint mélyed serlege öblébe; ő kegyelmét nagyon utolérte a baj; mit bámultok? hát nem tudjátok, mi baja ő kegyelmének? a szép Zsuzsika szemei zavarták meg szegény fejét; a hagymáz-beteg merész volt vágyait Forgách uram egyetlen leányáig emelni. Báti Imre szavait víg kaczaj kiséré, mellynek szün­­tével bosszúsan ugrott fel a kigunyolt Bakics, de Peterdi Péter a negyedik czimbora elibe tartá izmos jobbját, ’s hatalmas torokkal e szavakat dörgét ,Társaságot akartok alakítói, ’s szövetkezni vágytok, ’s az első perezben már czivakodva hintitek el a rút gyű­lölködés sárkány-fogait. Mi tagadás benne, Zsuzsika szép leány; én is, Bakics is, ’s velünk együtt ti is örömest bá­muljátok kecseit, de ki tehet róla, hogy apródok vagyunk •És nem lehet mienk az úri hölgy! azért vigye öt bízvást el Révay uram! majd kerül nekünk más, csak rám hallgas­satok­ el innen, mihelyt a lakodalom vigalmit átéltük; ho­nunkban elég kóborló, elég sziklavár van, néhány száz czimbora még ’s urak vagyunk; lesz pénz, étel, bor, ’s délczeg paripa ’s ha a pórhölgyek kecseit elégtettük, ki tiltja meg, hogy elrabolván miénk legyen a vár ur szép mennyasszonya. Kardomra mondom, én jövőmet nem cserélném fel senki sorsával; — mert a szabadság, a férfi­épen nem volna fölösleges Pest városában, közbevetőleg legyen mondva, mig e tárgyról majd bővebben szólandunk. Abn­yzág-gy­ű­lési íBfiílósídiVsoSi. I*o*soi»y? oeleber ipkan. LXXX. kerületi ülés. Elnökség: Ruttkay Ká­roly (Turócz), Dráveczky Alajos (Zemplén). Jegyző: Szemere Naplóvivő: Komlósy (Debreczen). A 100 -tól kezdve folytattatván a városokról a törvényjavaslat tárgyal­tatása , egy megyei követ azon­at szükségtelennek tartá, egy másik pedig azt épen logikai következetesség okáért megtartatni kiváná. Felszólalván egy harmadik érdemes követ, a 100 § a 101 §alá s mindkettőt a 112 §al össze­függésben lenni állítván, arra figyelmezteté­s őket, hogy itt elv forogván kérdésben, először is tisztába hozatandó volna a 112 § tartalma. — Az érintett §§ így hangzanak: Ю0 §. Azon egyének, kik a 99 § a) és b) pontjai alá tartoznak, feltétlenül polgárok, és ezen tulajdonság­nak el — vagy el nem vállalása szabad akaratoktól nem fu­ cr­­­uoe.* 101. §. Ellenben azon egyének, kik a 99 §■ c) pont­ja alá tartoznak, nem feltétlenül polgárok, és ezen tulaj­donságnak el— vagy el nem vállalása szabad akaratok­tól függ. 112. §. Minden polgár a polgári őrseregben szolgá­latot tesz. Az érdemes szónok tehát mindenek előtt ama fő­­kérdést: várjon a város minden lakosának, ki polgár, részt kell-e venni az őrseregben? eldöntetni kívánván, véleménye szerint azt tartja, hogy igenis kell részt ven­ni; de minthogy vannak a városnak olly lakosai, kik polgárok lehetvén, kereseti módjuk minőségénél fogva u. m. orvosok , ügyvédek, a polgári őrseregben személye­sen részt nem vehetnek, ezekre nézve a 115. §ban kö­rülírt helyettesítésnek kellene életbe lépni. Szóló ezen — vallomása szerint — nem csekély terhet illetőleg bizo­nyos elveket kíván felállítatni,­­s a­­knek a 112 §nak mindenek előtti tárgyalását ajánlá. — Egy más érdemes követ úgy tartja, hogy ki egyszer polgár, az kötelessé­gét teljesítői tartozik ; de minden embert, ki a városban lakik, arra kötelezni, hogy polgárrá legyen, nem lehet; minélfogva szóló a 100 és 101 §-kat meghagyatni kí­vánván azt jegyzi meg, hogy miután a legutóbbi kerületi határozat a 99 §t még egy d) ponttal szaporítá, a 101 §ban a c) után „és d)“ volna teendő. — Utána egy más megyei követ szólalván fel, úgy vélekedek, hogy most, midőn a városok belszerkezetéről van szó, a polgári őrse­­regről tanácskozni nem szükséges, — ellenben egymás szóló igen helyeslé a választmánynak ebéli gondoskodá­sát, mondván: mikép a polgári jogok felöli rendelkezés a kötelességek megállapítását is magával hozza; szóló, miután kifejté az őrseregre nézve eddig divatozott gya­korlatot a kir. városokban, megjegyzé, mikép a stá­tusnak érdekében áll, hogy minden polgár aránylag ve­gyen részt a kötelességekben, minthogy pedig a város­ban sok olly ember van, kik alkalmasok ugyan polgári élet ezen édene lesz sorsunk, ’s míg mindenki más béke alatt nyög, mi mint független urak élünk majd hatalmas fészkünkben.­E szavak némikép lecsilapíták Bakicsot, ki azonban csak vad szitkok közt ült le. Most újólag Báli kezde beszélni. ,Ugy hát dologra! imhol kardom, esküdjünk meg, hogy egész életünkben hívek ’s összetartók leszünk; négyen vagyunk most, ámde akarnunk kell csak­ és számunk légió leend; ha hírünk fut a honban, be kell csukni várainkat, annyi nép tóduland körünkbe. — Ide hát kezeitekkel,— közveszély, közkereset, alaptörvényünk ez; gazember ki hátrál, gaz fattyú ki visszavonást kezd: e négyes jelszóval miénk a félvilág." A négy ifjú a kardra lévő jobbját, esküt monda, ’s a négy apród, mint megannyi rablólovag kele fel a kerek asztaltól. A várban azalatt fényes ünnepély készü­lt; — a ter­mekben egybetódult az egész felvidék nemessége, míg len az udvaron a pórság vigadott. Együtt volt minden, mit azon kornak fényűzése adhala, mert a boldog vőlegény nem kimért semmit, ’s míg vendégei a kéj, ’s vigalom má­morába merültek, ő —a boldog vőlegény ’s másnap a még boldogabb férj — Zsuzsánnája bájkörében éldelé az isteni késeket, mellyek után évek hosszú során epedett a forrón szerelő ’s hévvel viszonszeretett tulboldognak kebelez­ni. A rabló fészek. Fussunk által három évet a képzelet nyilsebes szár­nyain, melly alatt tetemes változások történtek beszély­sre-

Next