Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-04-20 / 32. szám
32. PESTEN, Ш*. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlije közöl minden hirdetményt egy negyedszelet sorától öt krajczárért égő pénzben. Nem rendes levelezők keretnek az intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.тле ' »'SZOMBAT, április 20. Előfizethetni helyben a „Világ“ szerkesztő hivatalában (Uri-utcza 450 sz. a. Horvát-házban emel.) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azonkívül csak a cs. k. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés ,a Világ szerkesztő-hivatalának czim alatt kéretik beküldetni. TTart« !*»**•• Közgazdálkodási elméletek X. (Belföldi közlekedés.) Szózat a nemzeti színészet ügyében II. — Fővárosi hírek és események. — Névváltoztatás. Országgyűlési tudósítások. Előleges közlés: az április 15ei elegyes ülésben felolvasott kegy. kir. levél. — ’s az april 16- 17. 18kai kerületi és országos ülésekről.— Megyei ’s más vidéki közlések. Pest megye rendk. közgyűlése (a vallás tárgyában érkezett k. kir. leirat végett.) Zala megyei közgyűlés. Sz.fehérvári levél (főpapok jótékonysága.) Spanyolország (Hírek miniszterváltozásról. — Ingerültség Marocco ellen. Uj rendőrség. Barcelona állapotja.) — Nagybritannia fírhoni választórendszer. Sir. J. Graham gyárbillje. Londoni tűzvész. Hajótisztségi változások. Amerikában talált építészi rajzok.) — Franczia ország. (Választási készületek Parisban.— A török—hithagyottak iránt. Kőszén-bányászok zendülete. Franczia követek magok tartása keleten.) — Német a föld (A király proclamatiója) Belgium (Német bor és selyemárunak csökkentett vám melletti behozatala megszűnik.)—Törökország (Porta ígérete a török—hittagadói ügyben.) — Görögország (Leendő minisztérium.) Társulati közlések: Első jelentés a Reguly Antal uráli utjár.» a m. társaság titoknokához befizetett segédpénzekről. Iparegyesületi közlés. Aláírási felszólítás „a magyarországi ágostai és helvéthitvallásuak egyh. és tanulmányi hivatalainak közönséges Névtára“ czim alatt kiadandó munkákra. Felszólítás b. Wesselényi Miklóstól. Hol lesz már határa a szláv országnak? Hírlapi kalászok. Tárcza. Megbukott pálya. (fővárosi esemény, rajzolva Pálffy Alberttel—Vége.) Elegy. Hivatalos és magánhirdetések. Gőzhajók járása. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. Pest, april 20. 1844. Közgazdálkodási elméletek. .. Belföldi közlekedés. Valamig általános volt azon hiedelem, mellynek következtében egyoldalú nézetek után, legtöbbnyire csupán a közlekedési eszközök teherhordási hathatóssága felszámítgatásával, más egyéb nem kevésbbé tekintetbe veendő körülmények mellőzésével, a közlekedési vonalak építtetése, a belefektetett tőkének kamatozásával bő nyereséget hajtani állíttatott, mindaddig a közvélemény is illy irányban volt értesítve. Magános részvénytársulatok jobban belátják a közjólét érdekeit, világosabb felfogásuk van annak Mányiról, mert magános érdekeik azonosak a közönségével, szünetteni foglalkozásuk több alkalmat nyújt azok megismerésére és a hiányok felfedezésére; a nagy vállalatok munkásságát czélszerűbben kezelhetik, hasznosabban igazgatják, mert közvetlenül érdekelték általa, mint a különben is sokféle gondokkal elfoglalt felsőbb igazgatás, mellynek azonkívül is közvetlen érdeke a vállalatok kivitelében úgy sincs, a rendszeres szigorú,, gazdaságos felvigyázathoz "s ellenőrködéshez vagy nem ért, vagy rá nem ér. A vállalatok közöl csak azok érdemelnek létesítést, mellyek a befektetett tőke kamatait megtérítik; azok, mellyek nem, veszteséggel járnak inkább mint sem haszonnal, mert a tőkét jövedelmezőbb vállalatokra lehetett volna fordítani, annál nagyobb a haszon, minél nagyobb kamatokkal jövedelmez a tőke — magánosok haszna azonos a közjóval—mert a magánosok öszvéze a nemzet maga. Ezek valának eleinte a szemlészkedők nézetei és álokoskodásai, mellyekkel a közvéleményt magok részire hóditgatták. Azonban a félrevezető okoskodások gyengéi nem soká napfényre jöttek. Kitűnt, hogy a költségek rendesen felülhaladták az előre kiszámított tervezgetéseket, a szállítási mennyiség, a kamatok,'s minden egyéb, mi haszon lett volna, jóval alább maradtak a várakozáson,'s e részben előbbutóbb önkárukkal el kell ismerniük a mély belátóknak, hogy csalatkoztak,'s illyenemű vállalatok vezetéséhez távolról sem értenek többet, avagy közel sem annyit, mint a magános érdekek csillogó reményitől meg nem vakított,s hozzáértő részrehajlatlan férfiak tanácslásai által felvilágosított felsőbb igazgatás. Kitűnt, hogy a felhozott szemészeti alapelvek mellett, hacsak csalatkozásból nem, soha semmi nagyszerű vállalat nem létesülhetett volna, sem idővel nem létesülhetne; hogy legtöbb nagyszerű vállalat a rendes kamatokat be nem hozza, mégis a közjó előmozdítására felette hasznos hathatósággal bírnak; hogy a magánosok maguk részére téríttethetik a közhaszon nagyobb részét, 's midőn a magok hasznát elősegítik, azzal könnyen a közjónak árthatnak; magánosok haszna nem ugyanazonos a nemzeti közhaszonnal 'sat. Meg kelle tehát változni a régi elveknek, 's meg is változtak azok, de most sem annyira a közjó mint a magános haszonkeresés érdekeiben és a kereskedési rendszer követeléseihez idomítva. Már most az eddigiekkel ellenkezőleg illyforma vélemények hangzanak. Közvállalatokat, közhaszonra, közköltségen kell végrehajtani. Igazságos és méltányos, ha mindhárom együtt jár, hanem vajmi igazságtalanná és méltatlanná válhatik igen könnyen, ha megállapittatván a végrehajtandó közvállalatok, azoknak közköltségen leendő létesítése elhatároztatik és végre is hajtatik, de nem a közhaszonra hanem magánosokéra vagy különösebben egy osztály számára, a kereskedésnek minden más szorgalmi ágak felibe emelésére, annak egyedárusi szellemében. Mert ki tagadhatja, hogy a kereskedésen kívül is kell lenni valami közhaszonnak,s e tárgy felett elmélkedni legkevesbeknek jut eszékbe. Azért is, a kereskedési rendszer egyedárus szellemében vasutak terveztetnek mindenfelé. Igen természetes. Mert a vaspályáknak nem veheti hasznát mindenki, minden időben, mikor akarja, és így azok használata leghathatósabban mozdítja elő az egyedárusságot. Hatásuk mindig és mindig csupán a teherhordás könnyebbülése szerint számíttatván, minden más egyéb tekintetek mellőzésével, a közvéleményt félrevezető okoskodásokkal lebékázva tartani könnyen sikerül. Eltértek attól is, mintha a közvállalatok hasznait a kamatokon mutatkozó nyereségből kellene ítélgetni, és valamint előbb e tant, a kereskedési rendszer pártolói támogatták leginkább, míg szemeiket önkárukon tett tapasztalásaik fel nem nyitották, úgy most kik hirdetik inkább mint ők? természetesen a magok hasznára is a magok értelmében, melly most már ide megy ki: a közvállalatok hasznait nem a kamatokon mutatkozó nyereségből kell megítélni, hanem a kereskedés nyereségeiből; a kereskedés közhaszon; nemzeteknek nem a kamatokon mutatkozó nyereségre kell nézni, hanem az átalános nemzeti érdekekre ; természetesen odaértve, hogy az semmi más nem lehet mint kereskedés; egyedül kereskedés hozhat jólétet, gazdagságot, műveltséget a nemzetek közé, a felsőbb igazgatásnak ne legyen semmire másra gondja, csupán a kereskedés előmozdítására, azzal együtt a népek boldogsága és műveltsége önkényt magától megérkezik és előbbre halad. Mindez, igen egyszerűen foly egymásból , szép és kívánatos, —s ha igaz. Minthogy azonban, tagadhatlanul vannak nagyszerű vállalatok, kivált a nemzeti figyelem minden gondoskodásitól eddig nagy részben elhagyatott hazánkban, mellyek növekedő szüksége naponkint végtére elviselhetetlen súlylyal nyakunkra nehezül, miilyenek az árvizek pusztításai, ’s ezeknek eleit venni míg idő van rá, a nép átalános boldogságát igazán szivén viselő felsőbb gondoskodás egyik fő feladatává tette,s itt ugyan nem a kamatokon mutatkozó nyereség, hanem valósággal már magában a veszély elhárítása nagyobb nemzeti haszon , mint minden eddig szóba hozott vasutak tervezgetései; ezenkívül: mintegy ezer négyszög mérföldnyi termékeny mérföldnek vízártól leendő mentesítése egyszerűleg csupán a megszabadított föld árával a költségeket legalább tízszeresen visszatérítené, a kamatokat pedig a megszaggatott közlekedés helyreállításával és mintegy három millióval többre szaporodható népesség évi munkás szorgalmával hasonlíthatlanul jövedelmezőbben hajtaná be, mint akármi más képzelhető vállalat — ez irányban a közfigyelem külkereskedési csillogó reményekkel vonatik félre,s a valóban nemzeti közhasznú munkálatok végbevitele iránt alaptalan kétségek támasztatnak. A vizek szabályozásai sokba kerülők, kétséges kimenetelűek — a belföldi közlekedés helyreállítására megkívántat, csinált utakhoz nincs anyag. Lássuk egyrészről, mit nyomnak a felhozott ellenvetések; másrészről: biztos alapokra épültek be külkereskedési reményeink, úgy amint képzeletünk álomjátékában mutatkoznak. A vízi szabályozások kétes kimenetelűek. Nemcsak kétes, hanem valósággal veszélyes kimenetelűek voltak mindeddig,s azok is maradnak örökké, mig t. i. tudományos elvek után öszvefüggő rendszeres munkálatok alá nem vétetnek. Azon végbemehetlen rendetlenség, romlás, veszély, melly különösen honunk gyönyörű hajózható folyaminak tulajdona, nem annyira a természet kártékonyságának munkája, mint a tudományos elvek ellenére intézett czéltalan veszélyes igazgatások elmaradhatlan eredménye. Lehetett éve- A VILÁG TÁRCZÁJA. a megbukott pálya. Fővárosi esemény. (Rajzolva Pálffy Alberttel. Vége.) Mérges ur, az érintett csekély szolgálatot illy nagy befolyású barátjának örömesítette ugyan... mindazáltal nem titkolhatá el csodálkozását: mikép szorulhat meg pénz dolgában olly nevű iró, mint Lizái, midőn Pesten legalább hét, nyolcz könyvárus van, kiknek egyéb gondjuk nincs, mint az írókat fizetni.— Hja barátom.. . mentegetőzék Lizát — a fővárost ismerned kell. Ezer alkalom, ezer inger a költésre — de mindezekről, ha akarod, reggel bővebben—most isten veled. — Eh, mit sietsz még? Nem szégyenled magad, pesti fiatalember létedre, illy korán ágyba menni. —Hisz alig van éjfél, jer, még sok közleni valóm van. — Velem ? — Bizonyosan. — Tehát hamar. ^ — Hallod tehát, és csodálkozzál... Elhatároztam magam, hogy literator leszek. — Lehetlen ! — Hisz ez dicsői — Collegák leszünk. ___ mig kezem va •— — Szívesen. Ezt szeretem — phantasticus életet fogunk vinni . — Együtt fogunk érezni örömet és keserűséget. —• Ha valamit írsz, én dicsérő bírálatot adok felőle. — Én pedig kölcsönben téged dicsérlek meg. — Ez lesz ám az élet. — Ha novellát írok, a mottókat verseidből szedem. — Megénekellek egy ódában.—Epistoláimat hozzád czímezem... erre esküszöm.—Tehát áll a frigy.— —• Halálig! — egyesült erővel híressé teendjük magunkat— felvergődünk, daczára az irodalmi aristocratiának. — Egykor még saját lapunk is lehet — milly dicső élet lesz ez! mi ketten szerkesztők; ugyan minő czímet adjunk kiadandó lapunknak? — Ez még kora kérdés... az idő meghozza azt is.— De addig addig — az nagy kérdés. •— Van ugyan havonkint húsz pengőm — de e mellett egy kis honorárium csak megjárhatná. — Ezen se busúlj — az az én gondom legyen; be foglak mutatni azon kiadók és szerkesztőknél, kik legjobban díjaznak. Egy lap van csak, hol mit sem remélhetsz. Ez évekre el van látva dolgozatokkal. — Hallani, hogy a jövő évi farsangi és színházi tudósítások is már gyártás alatt vannak. — Node semmi... csak cseppen nekünk is,kedves Mérgesem, mert a liberator-faj universal-genienek tartatik; most is alig tudtam megszabadulni, — a politicai lapok erővel Pozsonyba akartak küldeni; majd bizony én még országgyűlési tudósítások firkálására adom magam! száraz vitatások regestrumával töltöm el a drága időt, melly a dal szentségének van feláldozva. Hát még hányan jöttek absentiumsággal megkínálni — sőt még egy királyi város választó polgársága apprehendálta is, hogy nem vállaltam el követséget. — Sehol a világon dicsőbb sorsa nincs a fiatal írónak, mint Pesten ; mi vagyunk a közvélemény a megyegyüléseken, színházban, nyilvános demonstratióknál, sőt még a Pillwaxban is legnagyobb hősök vagyunk; — szóval: midőn elhatározod magad, hogy magyar író légy, legszerencsésebb gondolat volt mindazok között, mik csak valaha agyadban születtek. — Istennek hála, hogy igy van. — Pedig igen sokat kétkedem .... — Tehát még egyszer kezet ide... Éljen a frigy!... mi egymástól elválni sohasem fogunk. — Soha!—Úgy légyen! Kézszorítás, ölelés ’s baráti csók pecsétlé az egyesülést ’s mindketten nyugalomra távozónak. A napsugár első levellete már ébren kapta Mérges urat. Sietve felöltözködék, ’s a tegnap kapott látogató jegyről felolvasó Lizár ur szállása számát. Ott azonban még minden csendes ’s a kapu zárva. Azonban csenget, ’s a kapus boszankodva nyit ajtót Épen dörmögni készült valamit—idegent látván, midőn a már fővárosi ügyességgel bírni kezdő Mérges a kapus egyik kezébe réz tallért, mint a kinyitás rendes taksáját, a másikba pedig a látogatójegyet nyújtja, mellyre nyájasabb jön emberünk, ’s nagy kulcsokhoz szokott kezével sokkal ügyesebben bánik a vett tárgyakkal, mint várni lehetett volna.