Világ, 1911. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-15 / 63. szám

­Szerda A­ forradalmi okmány hitelesítése után megbízta a gyűlés Hümeghy­­Vilmost, hogy adja be azt, jóváhagyás céljából, a belügyminiszternél. A közönség hazafias dalok éneklése közben lelkesülten oszlott t­zet. Este bankett volt, melyen számos felköszöntő hangzott el. Üdvözlő távirato­kat küldtek: Kossuth Ferenc, Senior Madero, Roosevelt, Apponyi és még számosan. Éj­félkor érkezett meg a kabinetiroda következő távirata. «Felsőbb helyről nyert utasítás folytán érte­­eíítettk a bizottság, hog­y a mai forradalom ízléses rendezése megelégedéssel találkozott.» Janeiro. SZÍNHÁZ AvervÉLszEvr A bolond — Bemutató az Operaházban •— Népies dalműnek nevezik a szerzők «A bo­­lond»-ot. Csakugyan valami etnográfikus jelleg ka­­rakterizálja a szöveget is és a zenét is. Csakhogy míg a zene határozottan a magyar zenei etno­gráfia elemeivel dolgozik, a szöveg kevésbbé spe­ciális. Nem tudjuk, hol történik a cselekvény, nem tudjuk, mikor, csak a zamatos nevek árulják el, hogy a szerző magyar földre gondolt. Emellett azon­ban Rá­kosi Jenő, a szövegíró, nyilvánvalóan az egész drámát szimbolikusnak érezte és éppen ezért minden apró részletet, epizódot, amik a szimbó­lum erejét gyengítik, mellőzött. A dráma hőse Bimbó, a bolond, akinek az a mestersége, hogy bucsuról-bucsura jár Bimbillá­­val, a nevelt leányával, együtt és ott tréfákkal, komédiázásokkal mulattatja a bucsus népet. Az öregedő Bimbó érzi, hogy a viruló, szép Bimbilla, akit valahol egy árokban szedett föl, már nem soká lesz vele. Sejtelme beteljesül. A leány bele­szeret Delibe, egy nemes legénybe. A szerelem kölcsönössé válik. A lány hosszú tusakodás után legyőzi a hála és gyöngédség régi érzéseit, otthagyja Bimbót, a szegény, kopaszodó komédiást, bánatával és nyomorúságával. A bolond végső elhagyottságában, ez alkalommal először, templomba megy, most támad föl benne a vallá­sos rélrzés, Szűz Máriához fohászkodik, aki leszáll a talapzatáról és átöleli a szegény nyomorultat. Bimbó az isten anyjának ölében leheli ki lelkét. Igen intim jellegű szerelmi dráma ez, amely­nek néhány részelete az indokolás mély pszicholó­giai igazságával lep meg. Például a kibontakozás motiválása, hogy az elhagyott, megalázott, szeren­csétlen emberben, hogyan támad fel kényszer­­szerűen a vallásos érzés, mint utolsó védeke­zés a sors és az élet kilátástalanságának gondo­lata ellen. Az első felvonásbeli szerelmi jelenet, ami­kor Deli először megcsókolja a vonakodó­­ Bim­­billát, brutális zamatával hat. A legény ostorával ráüt a lányra, aki erre szeliden, engedelmesen át­adja az ajkát. A második felvonás bonyodalma szintén ér­dekes. Bimbillát már megtanította imádkozni Deli, a lány most már öreg pajtását, Bimbót is hívja a templomba. A bucsus nép azonban, élén a sek­restyéssel, nem akarják beengedni a bolondot, sőt, mikor az erőszakoskodik, ütlegelni kezdik. A ve­­télytárs, Deli menti meg őt. Ilyenformán, míg Bim­billa szerelmét Deli iránt alterálja a hála, amelyet a bolonddal, nevelőjével és jótevőjével szemben érez, addig a bolond boszúvágyának és féltékeny­ségének is gátat vet ez az új motívum, a­­Deli­vel szemben való lekötelezettség. Ezeken a csomópontokon rezonál legerőseb­ben a dráma és el kell ismerni, hogy a drámai anyag bőségesen elegendő egy izgalmas szín­darab megcsinálásához. A szerző azonban nem akart egy szimbolikus, sötét tónusban f­áradni és ezzel bár külsőleg mozgalmasabbá tette a színpadot, de szükségképpen letompította az összeütközések éles éleit, így szenvedett a dráma logikája is, de kap­tunk viszont néhány eleven, kedélyes jelenetet. Példaképp idézzük az első felvonásbeli szerenádot amelyet három ifjú — Ellák, Böngér és Csudamér — ad Pimpó kocsmáros leányainak. Szabados Béla, a komponista, erőteljes, színes, hangulatos zenét írt Rákosi Jenő szövegé­hez. Invencióban, konstruálásban, hangszerelésben egyaránt tiszteletreméltó munkát végzett. Főleg az invencióját dicsérhetjük. Nemes magyar zene az övé, amelyben reminiszcenciát ízléstelenséget a legszorgosabb kutatás mellett sem lehet találni. Mindössze az anapaestus-lejtésű ritmusokat sokall­­juk olykor. Metodikája azonban mindvégig kelle­mes és eredeti; legrövidebben úgy jellemezhet­nénk, hogy Erkel és Goldmark között áll. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Erkel és Goldmark művészetéből főzi ki Szabados a magáét, hanem azt, hogy a képzelőereje, az elgondolásai, a zene­­kar kezelése révén ezzel a két zeneszerzővel áll leginkább rokonságban. Magyar operaírók nem juthatnak hozzá, hogy harmincéves korukig már három-négy operájuk bu­kásaiból és sikereiből és ezeknek a tanulságai­ból egy biztos, jó stílust csináljanak maguknak. Ilyenformán Szabados Béla is kezdő operaírónak számít. Ezzel magyarázhatók a dinamikai és for­mai ökonómia azon hiányai, amelyek muzsikájá­ban, a sokszor zsúfolt zenekar alkalmazásában és a zárt formák egymás mellé helyezésében nyil­vánulnak. Szabadosnál nem látunk soha egy két­­háromperces megnyugtató, nemes piano-foltot vagy egy négy-ötperces, logikusan keresztülvitt, gon­­dolat-crescendot, amit például egy egyórás fel­vonásban a figyelem mindenképpen megkíván. Nem mindig tud bennünket kárpótolni a sok friss hangszerelési ötletével, festéseivel jól meg­fogott mezei és templomi hangulataival. Egész­ben «A bolond» határozottan kiemelkedik az utolsó évek magyar operái közül. Az első felvonását tartjuk a legsikerültebbnek. Az előadás gondos, jó volt. A bolond szere­pében Takács Mihály csodálatosan plasztikus, igaz volt. Sándor Erzsi mint Bimbilla és Környey, Deli személyesítője, méltó partnerei voltak. A kocsmáros lányainak bájos tercettjében Ambrusné, Payer Margit és Váradi Margit arattak nagy tetszést. Kerner vezényelt A kö­zönség határozott szimpátiával fogadta az újdon­ságot és minden felvonás után sokszor a függöny elé szólította a zeneszerzőt és a szereplőket. Cs. G. _________VILÁG__________ 1911* március 15. 11 (*) Yvette Guilbert. Yvette G­uilber­t, ez a bájos, vöröshajú francia asszony énekelt ma a Royal-teremben. XIV.—XVI. századbeli francia chansonokat adott elő azzal az ellenállhatatlan ked­vességgel, amely ennek az elragadó nőnek legsze­mélyesebb tulajdonsága. A kompozíciók, nagyrész­ben történelmi nevezetességű szerzők munkái, mind­amellett a franciák pikáns, szeretetreméltó humo­rát és rokonszenves szellemi légkörét teljes mér­tékben reprezentálják. Minden dalban ott találjuk a finoman elrejtett, de elmaradhatatlan sexuális vo­natkozásokat. Yvette Guilbert asszony szellemes konferanszokkal vezette be a dalokat és ritka szí­nészi készséggel meggyőzően, elbájolóan játszotta el valamennyit. A XVIII. századbeli sanzonokat Ma­dame Sevigné kosztümjében interpretálta. Helyte­len dolog volna nála a hangról hosszabban beszélni. Gyenge beszélő hang. Tulajdonképp egy oktáv az egész, de ezzel mindent megcsinál. Elsőrendű elő­adó, aki közvetlenségével és szédületes mélyre világító intelligenciájával az első pillanatban meg­nyeri a csodálatot és a hódolatot. A megfigyelé­seit, a tapasztalatait, a nőiességét, az egész éle­tét beleadja a játékába s nem engedi meg egy pillanatra sem, hogy unatkozzunk. Valóban úgy éreztük, hogy Madame Sévigne estélyén vagyunk. A közönséget igazi női hatalommal kacagtatta egyre-másra s mintegy belevont kikit a társasá­­sága parfömös légkörébe. A szokásos újrázó tap­sokra azt felelte, hogy van egy jó ötlete: tessék eljönni szombaton újra. (Ekkor van tudniillik a második dalestélye.) (*) Műsorváltozás a Nemzeti Színház­ban. A Nemzeti Színház e heti műsora a követ­kezőképp változik: Szerdán «II. Rákóczi Ferenc fog­sága», csütörtökön «Az ember tragédiája», pénteken «Drághy Éva esküje», szombaton «Bábjáték», va­sárnap délután «Romeo és Julia», este «A botrány», hétfőn «Bizánc», kedden «Nóra». (*) Leoncavallo új operájáról, Berlinből jelentik: Egy újságíró beszélgetést folytatott Leoncavalloval, akinek «Maja» című operá­jára most készülnek Berlinben. Leoncavallo el­mondta, hogy egy «Prometheus» című új operán dolgozik, de Collanti, a libretto-iró még nem készült el teljesen a szöveggel. A könyv a Prome­­theus-mondával foglalkozik, a darab végén azon­ban egy szerető nő felszabadítja Prometheust és a szerelem megdönti Zeus hatalmát. A további beszélgetések során Leoncavallo a következőket mondta: «Nyilvánvaló, hogy mi volt már évekkel ezelőtt a művészi hitvallásom. Egyesíteni akarom a modern orchestraturát a szólamvezetéssel, ahogy ezt hazám művészete örökül hagyta nekem. Ez volt legfőbb törekvésem a «Maja»-ban is és ettől a programmtól soha nem tértem el.» (*) Hegyi Aranka és Vidor Pál sír­emléke. Az Országos Színészegyesület idoi köz­gyűlése keretében, március 21-én délután három órakor leplezi le Hegyi Arankának és Vidor Pálnak síremlékét a kerepesi­ úti temetőben. (A Batthyány-mauzóleum közelében.) (*) Bécsi dalosok Budapesten. Bécsből táviratoztak. A bécsi férfidalosegyesület április 1-én délután utazik Budapestre , este tartja jótékonycélú hangversenyét, amely után lakoma lesz. Másnap, vasárnap délben Budapest fővárosa rendez lakomát a bécsi vendégek tiszteletére, akik délután vissza­térnek Bécsbe. (*) A tavaszi tárlat. A Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlata anyagának átvételét holnap befejezi a műtárosi hivatal és csütörtökön a zsűri már hozzáfog annak bírálásához. A tárlat a kiállí­tási palota minden termét be fogja tölteni. A tár­latot március 29-én mutatják be a kiállító művé­szeknek, 30-án pedig a sajtó képviselőinek. Az ünnepélyes megnyitás március 31-én, délután öt órakor lesz és a tárlatot gróf Zichy János köz­­oktatásügyi miniszter nyitja meg. (*) Caruso betegsége. Newyorkból táv­iratoztak, hogy Caruso olyan beteg, hogy ta­lán hónapokig nem fog fellépni. Az eddigi gyógy­kezelés nem szüntette meg torokbaját. (*) Magyar művészet Rómában. A római nemzetközi művészeti kiállítás magyar csoportjá­nak a teljes anyaga, mint Rómából írják, oda­érkezett. Az anyag huszonnyolc vasúti kocsit töl­tött meg, most csomagolják ki és egy-két nap múlva hozzáfognak az elrendezéséhez a magyar műcsar­nokban, amely teljesen készen áll. A kiállítás fes­tészeti részét Karlovszky Bertalan és Irinyi G­r­ü­n­t­a­l­d Béla rendezik, a szobrászati részt pedig Róna József. A nemzetközi kiállítás meg­nyitásának az idejét március 26-ára tűzték ki. (*) Messager afférja- Párisból jelentik­, hogy Message­r-nek, a Nagy Opera társigazgató­jának, afférja támadt Dujardin-Beaumetz szépművészeti államtitkárral, amelynek következté­ben Messager kijelentette, hogy többé nem fogja dirigálni a Nagy Opera zenekarát. Messager ugyanis néhány napot Nizzában töltött, hogy jelen legyen Saint-Saëns «Déjanire» című operájának bemutató­ján, amely nemsokára a párisi Nagy Operában is színre kerül és azonkívül előkészítette saját operá­jának, a «Fortunio»-nak bemutatóját. Dujardin- Beaumetz államtitkár igen zokon vette ezt a néhány­ napi távollétet, mert erélyes hangú levelet írt az Opera igazgatóinak és figyelmeztette őket, hogy Párisból engedélye nélkül nem szabad távozniuk. Az államtitkár levelére azzal felelt Messager, hogy többé nem fogja vezetni, mint karmester, a zene­kart. Igazgatónak azonban megmarad. (*) is színtársulatok állomáshelyei. A kö­zeledő színészközgyűlés alkalmával közöljük az országban működő harmincöt színtársulat tartóz­kodási helyét: Balla Kálmán Pozsony, Erdély, Miklós Nagyvárad, dr. Farkas Ferenc Munkács, Fehér Károly Gyergyószentmiklós, Fehér Vil­mos Marczali, Halász Alfréd Kiskunhalas, H­e­­v­e­s Béla Szatmár, Hídvégi Ernő Nagyenyed, Kiss Árpád Vajdahunyad, dr. Janovits Jenő Kolozsvár, Komjáthy János Kassa, K­ö­vesi Albert Pécs, Könyves Jenő Barcs, Krasznai Ernő Nagyszöllős, Krecsányi Ignác Temesvár, Krémer Sándor Szabadka, Kunhegyi Miklós Segesvár, Lászlófi V. Bódog Újverbász, özvegy Makó Lajosné (A­l­m­á­s­s­y Endre) Szeged, M­a­r­i­­házy Miklós Kecskemét, Mezey Béla Győr,­­M­e­­z­e­i Kálmán Beregszász, Miklósi Gábor Békés­,­csaba, Molnár Gyula Körmend, Nádasy József Sopron, Pa­lágy­i Lajos Miskolcz, Polgár Ká­roly Lugos, B­a­j­c­s­á­n­y­­ István Ilaidudorog, R­á­c­z

Next