Világ, 1911. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-15 / 63. szám
Szerda A forradalmi okmány hitelesítése után megbízta a gyűlés HümeghyVilmost, hogy adja be azt, jóváhagyás céljából, a belügyminiszternél. A közönség hazafias dalok éneklése közben lelkesülten oszlott tzet. Este bankett volt, melyen számos felköszöntő hangzott el. Üdvözlő táviratokat küldtek: Kossuth Ferenc, Senior Madero, Roosevelt, Apponyi és még számosan. Éjfélkor érkezett meg a kabinetiroda következő távirata. «Felsőbb helyről nyert utasítás folytán érteeíítettk a bizottság, hogy a mai forradalom ízléses rendezése megelégedéssel találkozott.» Janeiro. SZÍNHÁZ AvervÉLszEvr A bolond — Bemutató az Operaházban •— Népies dalműnek nevezik a szerzők «A bolond»-ot. Csakugyan valami etnográfikus jelleg karakterizálja a szöveget is és a zenét is. Csakhogy míg a zene határozottan a magyar zenei etnográfia elemeivel dolgozik, a szöveg kevésbbé speciális. Nem tudjuk, hol történik a cselekvény, nem tudjuk, mikor, csak a zamatos nevek árulják el, hogy a szerző magyar földre gondolt. Emellett azonban Rákosi Jenő, a szövegíró, nyilvánvalóan az egész drámát szimbolikusnak érezte és éppen ezért minden apró részletet, epizódot, amik a szimbólum erejét gyengítik, mellőzött. A dráma hőse Bimbó, a bolond, akinek az a mestersége, hogy bucsuról-bucsura jár Bimbillával, a nevelt leányával, együtt és ott tréfákkal, komédiázásokkal mulattatja a bucsus népet. Az öregedő Bimbó érzi, hogy a viruló, szép Bimbilla, akit valahol egy árokban szedett föl, már nem soká lesz vele. Sejtelme beteljesül. A leány beleszeret Delibe, egy nemes legénybe. A szerelem kölcsönössé válik. A lány hosszú tusakodás után legyőzi a hála és gyöngédség régi érzéseit, otthagyja Bimbót, a szegény, kopaszodó komédiást, bánatával és nyomorúságával. A bolond végső elhagyottságában, ez alkalommal először, templomba megy, most támad föl benne a vallásos rélrzés, Szűz Máriához fohászkodik, aki leszáll a talapzatáról és átöleli a szegény nyomorultat. Bimbó az isten anyjának ölében leheli ki lelkét. Igen intim jellegű szerelmi dráma ez, amelynek néhány részelete az indokolás mély pszichológiai igazságával lep meg. Például a kibontakozás motiválása, hogy az elhagyott, megalázott, szerencsétlen emberben, hogyan támad fel kényszerszerűen a vallásos érzés, mint utolsó védekezés a sors és az élet kilátástalanságának gondolata ellen. Az első felvonásbeli szerelmi jelenet, amikor Deli először megcsókolja a vonakodó Bimbillát, brutális zamatával hat. A legény ostorával ráüt a lányra, aki erre szeliden, engedelmesen átadja az ajkát. A második felvonás bonyodalma szintén érdekes. Bimbillát már megtanította imádkozni Deli, a lány most már öreg pajtását, Bimbót is hívja a templomba. A bucsus nép azonban, élén a sekrestyéssel, nem akarják beengedni a bolondot, sőt, mikor az erőszakoskodik, ütlegelni kezdik. A vetélytárs, Deli menti meg őt. Ilyenformán, míg Bimbilla szerelmét Deli iránt alterálja a hála, amelyet a bolonddal, nevelőjével és jótevőjével szemben érez, addig a bolond boszúvágyának és féltékenységének is gátat vet ez az új motívum, aDelivel szemben való lekötelezettség. Ezeken a csomópontokon rezonál legerősebben a dráma és el kell ismerni, hogy a drámai anyag bőségesen elegendő egy izgalmas színdarab megcsinálásához. A szerző azonban nem akart egy szimbolikus, sötét tónusban fáradni és ezzel bár külsőleg mozgalmasabbá tette a színpadot, de szükségképpen letompította az összeütközések éles éleit, így szenvedett a dráma logikája is, de kaptunk viszont néhány eleven, kedélyes jelenetet. Példaképp idézzük az első felvonásbeli szerenádot amelyet három ifjú — Ellák, Böngér és Csudamér — ad Pimpó kocsmáros leányainak. Szabados Béla, a komponista, erőteljes, színes, hangulatos zenét írt Rákosi Jenő szövegéhez. Invencióban, konstruálásban, hangszerelésben egyaránt tiszteletreméltó munkát végzett. Főleg az invencióját dicsérhetjük. Nemes magyar zene az övé, amelyben reminiszcenciát ízléstelenséget a legszorgosabb kutatás mellett sem lehet találni. Mindössze az anapaestus-lejtésű ritmusokat sokalljuk olykor. Metodikája azonban mindvégig kellemes és eredeti; legrövidebben úgy jellemezhetnénk, hogy Erkel és Goldmark között áll. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Erkel és Goldmark művészetéből főzi ki Szabados a magáét, hanem azt, hogy a képzelőereje, az elgondolásai, a zenekar kezelése révén ezzel a két zeneszerzővel áll leginkább rokonságban. Magyar operaírók nem juthatnak hozzá, hogy harmincéves korukig már három-négy operájuk bukásaiból és sikereiből és ezeknek a tanulságaiból egy biztos, jó stílust csináljanak maguknak. Ilyenformán Szabados Béla is kezdő operaírónak számít. Ezzel magyarázhatók a dinamikai és formai ökonómia azon hiányai, amelyek muzsikájában, a sokszor zsúfolt zenekar alkalmazásában és a zárt formák egymás mellé helyezésében nyilvánulnak. Szabadosnál nem látunk soha egy kétháromperces megnyugtató, nemes piano-foltot vagy egy négy-ötperces, logikusan keresztülvitt, gondolat-crescendot, amit például egy egyórás felvonásban a figyelem mindenképpen megkíván. Nem mindig tud bennünket kárpótolni a sok friss hangszerelési ötletével, festéseivel jól megfogott mezei és templomi hangulataival. Egészben «A bolond» határozottan kiemelkedik az utolsó évek magyar operái közül. Az első felvonását tartjuk a legsikerültebbnek. Az előadás gondos, jó volt. A bolond szerepében Takács Mihály csodálatosan plasztikus, igaz volt. Sándor Erzsi mint Bimbilla és Környey, Deli személyesítője, méltó partnerei voltak. A kocsmáros lányainak bájos tercettjében Ambrusné, Payer Margit és Váradi Margit arattak nagy tetszést. Kerner vezényelt A közönség határozott szimpátiával fogadta az újdonságot és minden felvonás után sokszor a függöny elé szólította a zeneszerzőt és a szereplőket. Cs. G. _________VILÁG__________ 1911* március 15. 11 (*) Yvette Guilbert. Yvette Guilbert, ez a bájos, vöröshajú francia asszony énekelt ma a Royal-teremben. XIV.—XVI. századbeli francia chansonokat adott elő azzal az ellenállhatatlan kedvességgel, amely ennek az elragadó nőnek legszemélyesebb tulajdonsága. A kompozíciók, nagyrészben történelmi nevezetességű szerzők munkái, mindamellett a franciák pikáns, szeretetreméltó humorát és rokonszenves szellemi légkörét teljes mértékben reprezentálják. Minden dalban ott találjuk a finoman elrejtett, de elmaradhatatlan sexuális vonatkozásokat. Yvette Guilbert asszony szellemes konferanszokkal vezette be a dalokat és ritka színészi készséggel meggyőzően, elbájolóan játszotta el valamennyit. A XVIII. századbeli sanzonokat Madame Sevigné kosztümjében interpretálta. Helytelen dolog volna nála a hangról hosszabban beszélni. Gyenge beszélő hang. Tulajdonképp egy oktáv az egész, de ezzel mindent megcsinál. Elsőrendű előadó, aki közvetlenségével és szédületes mélyre világító intelligenciájával az első pillanatban megnyeri a csodálatot és a hódolatot. A megfigyeléseit, a tapasztalatait, a nőiességét, az egész életét beleadja a játékába s nem engedi meg egy pillanatra sem, hogy unatkozzunk. Valóban úgy éreztük, hogy Madame Sévigne estélyén vagyunk. A közönséget igazi női hatalommal kacagtatta egyre-másra s mintegy belevont kikit a társasásága parfömös légkörébe. A szokásos újrázó tapsokra azt felelte, hogy van egy jó ötlete: tessék eljönni szombaton újra. (Ekkor van tudniillik a második dalestélye.) (*) Műsorváltozás a Nemzeti Színházban. A Nemzeti Színház e heti műsora a következőképp változik: Szerdán «II. Rákóczi Ferenc fogsága», csütörtökön «Az ember tragédiája», pénteken «Drághy Éva esküje», szombaton «Bábjáték», vasárnap délután «Romeo és Julia», este «A botrány», hétfőn «Bizánc», kedden «Nóra». (*) Leoncavallo új operájáról, Berlinből jelentik: Egy újságíró beszélgetést folytatott Leoncavalloval, akinek «Maja» című operájára most készülnek Berlinben. Leoncavallo elmondta, hogy egy «Prometheus» című új operán dolgozik, de Collanti, a libretto-iró még nem készült el teljesen a szöveggel. A könyv a Prometheus-mondával foglalkozik, a darab végén azonban egy szerető nő felszabadítja Prometheust és a szerelem megdönti Zeus hatalmát. A további beszélgetések során Leoncavallo a következőket mondta: «Nyilvánvaló, hogy mi volt már évekkel ezelőtt a művészi hitvallásom. Egyesíteni akarom a modern orchestraturát a szólamvezetéssel, ahogy ezt hazám művészete örökül hagyta nekem. Ez volt legfőbb törekvésem a «Maja»-ban is és ettől a programmtól soha nem tértem el.» (*) Hegyi Aranka és Vidor Pál síremléke. Az Országos Színészegyesület idoi közgyűlése keretében, március 21-én délután három órakor leplezi le Hegyi Arankának és Vidor Pálnak síremlékét a kerepesi úti temetőben. (A Batthyány-mauzóleum közelében.) (*) Bécsi dalosok Budapesten. Bécsből táviratoztak. A bécsi férfidalosegyesület április 1-én délután utazik Budapestre , este tartja jótékonycélú hangversenyét, amely után lakoma lesz. Másnap, vasárnap délben Budapest fővárosa rendez lakomát a bécsi vendégek tiszteletére, akik délután visszatérnek Bécsbe. (*) A tavaszi tárlat. A Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlata anyagának átvételét holnap befejezi a műtárosi hivatal és csütörtökön a zsűri már hozzáfog annak bírálásához. A tárlat a kiállítási palota minden termét be fogja tölteni. A tárlatot március 29-én mutatják be a kiállító művészeknek, 30-án pedig a sajtó képviselőinek. Az ünnepélyes megnyitás március 31-én, délután öt órakor lesz és a tárlatot gróf Zichy János közoktatásügyi miniszter nyitja meg. (*) Caruso betegsége. Newyorkból táviratoztak, hogy Caruso olyan beteg, hogy talán hónapokig nem fog fellépni. Az eddigi gyógykezelés nem szüntette meg torokbaját. (*) Magyar művészet Rómában. A római nemzetközi művészeti kiállítás magyar csoportjának a teljes anyaga, mint Rómából írják, odaérkezett. Az anyag huszonnyolc vasúti kocsit töltött meg, most csomagolják ki és egy-két nap múlva hozzáfognak az elrendezéséhez a magyar műcsarnokban, amely teljesen készen áll. A kiállítás festészeti részét Karlovszky Bertalan és Irinyi Grüntald Béla rendezik, a szobrászati részt pedig Róna József. A nemzetközi kiállítás megnyitásának az idejét március 26-ára tűzték ki. (*) Messager afférja- Párisból jelentik, hogy Messager-nek, a Nagy Opera társigazgatójának, afférja támadt Dujardin-Beaumetz szépművészeti államtitkárral, amelynek következtében Messager kijelentette, hogy többé nem fogja dirigálni a Nagy Opera zenekarát. Messager ugyanis néhány napot Nizzában töltött, hogy jelen legyen Saint-Saëns «Déjanire» című operájának bemutatóján, amely nemsokára a párisi Nagy Operában is színre kerül és azonkívül előkészítette saját operájának, a «Fortunio»-nak bemutatóját. Dujardin- Beaumetz államtitkár igen zokon vette ezt a néhány napi távollétet, mert erélyes hangú levelet írt az Opera igazgatóinak és figyelmeztette őket, hogy Párisból engedélye nélkül nem szabad távozniuk. Az államtitkár levelére azzal felelt Messager, hogy többé nem fogja vezetni, mint karmester, a zenekart. Igazgatónak azonban megmarad. (*) is színtársulatok állomáshelyei. A közeledő színészközgyűlés alkalmával közöljük az országban működő harmincöt színtársulat tartózkodási helyét: Balla Kálmán Pozsony, Erdély, Miklós Nagyvárad, dr. Farkas Ferenc Munkács, Fehér Károly Gyergyószentmiklós, Fehér Vilmos Marczali, Halász Alfréd Kiskunhalas, Heves Béla Szatmár, Hídvégi Ernő Nagyenyed, Kiss Árpád Vajdahunyad, dr. Janovits Jenő Kolozsvár, Komjáthy János Kassa, Kövesi Albert Pécs, Könyves Jenő Barcs, Krasznai Ernő Nagyszöllős, Krecsányi Ignác Temesvár, Krémer Sándor Szabadka, Kunhegyi Miklós Segesvár, Lászlófi V. Bódog Újverbász, özvegy Makó Lajosné (Almássy Endre) Szeged, Mariházy Miklós Kecskemét, Mezey Béla Győr,Mezei Kálmán Beregszász, Miklósi Gábor Békés,csaba, Molnár Gyula Körmend, Nádasy József Sopron, Palágyi Lajos Miskolcz, Polgár Károly Lugos, Bajcsány István Ilaidudorog, Rácz