Világ, 1912. április (3. évfolyam, 79-103. szám)

1912-04-07 / 84. szám

t .Vasárnap’ / Ha a föld megáll Newyork, március végén. (Saját levelezőnktől.) L. A. Bauer, a­­washingtoni Carnegie Institution tanára oly föl­fedezéssel lép a tudományos világ elé, mely borzal­masan fontos az emberi nemre. Szerencse, hogy a nagy világfelfordulást mi nem fogjuk érezni, hanem csak a kétezer év múlva élő nemzedékek. Elszo­­morodni azonban lehet késői unokáink sorsán, mert ez az idő mindössze csak kétszer oly hosszú, mint a magyarok eddigi európai élete. Bauer tanár szerint a földnek a saját tengelye körül való forgása egyre lassúbb, következésképp a nappalok és északok egyre hosszabbak. A mágneses viharok és zavarok fékezőleg hatnak a föld forgására s ha ezek a mágneses viharok oly gyakoriak és vehemensek lesznek, mint az utóbbi tizennyolc esz­tendő alatt, akkor az öreg földnek maga körü­li for­gása körülbelül 3000—3300 esztendő múlva teljesen megszűnik, egyik oldalát örökös nap fogja sütni, a másikon pedig örökös lesz a sötét éjszaka. Ezt más tudósok is mondják, de nem mernek oly pontosak lenni jóslásaikban, mint Bauer, annyit azonban ők is vallanak, hogy a föld maga körüli for­gása idővel megszűnik. Nem tudni ugyanis, hogy a mágneses viharok nem­ maradnak-e ki ezentúl telje­sen, vagy nem lesznek-e még hevesebbek, miint az eddigiek, tehát a föld megállásának végleges idejét még megközelítőleg sem lehet megállapítani. Ha a föld megszűnik forogni önmaga körül, egyik felén örökös forróság s világosság, másik felén örökös hideg és sötétség lesz. E két pont közt lesznek ter­mészetesen oly területek, hol mérsékelt lesz a hő­fok, s körülbelül olyan szürkület fog derengeni, mint alkonyatkor. Az emberiség ez utóbbi vidékeken fog meghúzódni, kerülni fogja azt a vidéket, ahova a nap egészen merőlegesen tűz le, s viszont a másikat is, mely ennek a fókusznak éppen átellenében fekszik, mert mindkét vidék lakhatatlan lesz. Most úgy az egyenlítő, mint az északi sark könnyen megközelít­hető (a klímát s nem a közlekedési viszonyokat tekintve), mert sem a forróság, sem a nagy hideg nem állandó. Az előbbinek vidékén esők esnek, szellők lengenek, az utóbbinak környékén pedig szintén változik a temperatúra, az évszakok szerint. A föld forgásának megszűnése után azonban úgy a forróság, mint a rettenetes hideg állandó lesz. Szinte meg fog rögződni, s nem lesz teremtett lény, amelyik akár egyiket, akár a másikat kitarthatná. A bekövetkezendő nagy változás természetesen oly lassú folyamata lesz, hogy egyáltalában nem lehet majd észrevenni. Az emberiség nagyon lassan fog hozzászokni ahhoz, hogy a nap huszonhat, majd harminc, majd negyven, száz, kétszáz órából áll s­­épp ily lassan fognak átalakulni a társadalmi vi­szonyok, szóval az egész nagy természet. Mikor fogunk fölkelni s lefeküdni, ha egy napnak nyolcvan órája lesz? Hány órát fogunk­ dolgozni naponként, mit csinálunk a nyolcvan órás éjszakákon, mint fog­nak átalakulni a munkabérek, hány napból fog állani az esztendő, hogy fogjuk mérni az emberek korát? S ha a nap oly hosszúra nyúlik, mint egy mostani esztendő, akkor egyáltalában nem lesz többé nap és éjszaka, nem lesznek hetek és hónapok. De nem lesznek évszakok sem, nem lesz tavasz, nyár, ősz és fák. k­ajkilöiriböző, évszakunk időjárását csak úgy fogjuk megtapasztalhatni, ha a forró és hideg zóna közt ide-oda utazunk. Ez a nagy változás a föld területének felét el­értékteleníti. A földgömib sötét felén lévő városok és falvak észrevehetetlen lassúsággal ugyan, de mégis elnéptelenednek, lassanként sötétség és örök­ség borul rájuk, s épp olyan lassan fog az emberiség áttelepedni a lakható vidékekre. Nincs tudós elme, mely már most meg tudná mondani, hogy a föld melyik részének jut az örök forró világosság s az örök hideg sötétség. A föld rotációjának kérdésével több tudós foglal­kozik már évek óta, de egy sem oly behatólag, mint Bauer tanár, aki a föld delejességének körforgásából s a mágneses viharok fékező hatásából számítja ki azt, hogy a föld forgása (ha a mágneses viharok ezentúl is oly gyakoriak lesznek, miint az utóbbi I0 esztendőben) hamarább megszűnik, mint gondolnék. Nem százezer évek múlva, hanem csak pár ezer esztendő múlva. Q. H. Darwin, a cambridgei egye­temen a mathematika tanára azt mondja, hogy a föld ezelőtt 50—100 millió esztendővel nyolcszor gyorsabban forgott maga körül, mint most, vagyis egy nap csak három órából állt. A hold meg két­­százszor gyorsabban kerülte meg a földet, amelyhez sokkal közelebb járt, mint most, s az óceánokra oly roppant hatást gyakorolt, hogy elsuhanását 600 láb magas dagály követte, végigsöpörvén az egész földgömbön, melynek maga körüli forgását talán ez is csökkentette. A föld forgása lassankint meglassab­­bodott a mai 24 órás napig, a hold egyre távolodott tőle, s bizonyos, hogy ez a folyamat nem állt meg, hanem tovább fog tartani a teljes mozdulatlanságig, bár azért a nap körül rendesen fogja végezni útját. Bauer tanár következőképp jutott erre a szen­zációs fölfedezésre. Bauer jelenleg a legalaposabb kutatója a földmagnetizmusnak, s évekkel ezelőtt tudományos folyóiratot is alapított e kérdés tár­gyalására. Tudta (mi is tudjuk azóta), hogy a föld nem egyéb az űrben forgó nagy dynamónál, épp úgy forog, mint egy Westinghouse-féle dynamo a saját tengelye körül, s szintén erős villamosáramot fej­leszt. A távíróik szaporodásával mind gyakrabban észlelték, hogy a huzatok felmondták a szolgálatot hatalmas mágneses zavarok következtében, melyek egyidőben léptek fel a föld egész felületén E zavarok mindig összeestek egy-egy nagyobb kitö­réssel, mely a nap felületén történt, s mely a mág­neses vihar okozója. Ez a vihar pár perc alatt ér a földre, s hatásában oly erős, hogy 4—5 fokkal el­téríti a hajók iránytűjét, megakasztja a távírógépek működését s az észeki fénynek nevezett pompás ter­mészettüneményt idézi elő az égboltozat északi felén. Bauer tanár számtalan adat összevetéséből meg­bizonyosodott arról, hogy a Mont-Pelée kitörését is épp úgy egy borzalmas mágneses vihar okozta, mint a nap kitöréseit. A Mont-Pelée reggel 7 óra 52 perc­kor tört ki, az obszervatóriumok megfigyelései sze­rint pedig 7 óra 54 perckor, vagyis 2 perccel későb­ben nagy mágneses vihar lépett föl a föld egész felületén, három és fél perc alatt kerülvén meg a földet. Fék gyanánt zuhanván a napból a föld felüle­tére, s akadályozván ezt forgásában. Mennél na­gyobb ez az áram, annál nagyobb a gyorsasága, s Bauer kiszámította, hogy a földet 4 perc alatt végig­­száguldó mágneses vihar 70—80 kilométernyi vastag „rátesehem“ veszi körül földet s rettenetes nyom , mással nehezedik rá. Fékezi, megzavarja azt a rendes villamos áramot, mely a föld körül, mint egy nagy dynamo körül, állandóan kering. A dynamo lassan­ként megáll keringő villamos áram nélkül, s ez fog megtörténni a földdel is, ha a papból ezentúl is nagy mágneses viharok fognak lezúdulni. —rt— VSLAfí : 1912. április 7. 41 Ottnbaum selyemeslushi női és leány jelöltek, szoknya és kosztüm % IWI mggtieteshedésétlen köpeny vásáp ■■ cseh itenl ez első UVVOCOan fÉÍP@Í^ÍmMÍSM 13m Sttzst­u nagtt átjárTELEFON SZ. 19—46. H hazugság Silány erkölcsvitézek, Bus prédikátorok, Miért becsmérlitek Legszebb ajándékunkat: A jóságos hazugság Biborredes palástját, Mely eltakarja enyhén Lelkünk nyomoru púpját? Kaján szeretkezök, Sunyi marakodók, Kalózok, hajkurászók Vagyunk mindannyian! Se jobbak, sem különbek Falánk fenevadaknál! S pokolnál undorítóbb Búvóhely volna földünk, Ha vérző homlokunkra Nem tűzne koszorút Az irgalmas hazugság! Disz, pompa rang, dicsőség, Remény, mámor, barátság, Hit, ábránd, szerelem, Az ő kertjéből magzik! Sirkant fölé virágot, örvény felett hidösvényt Igéz csalóka ujja! Napfénynyel, illatokkal Kendőzi bánatunkat. Öröm bölcsödalával Ringatja el a gyászt, S a puszta magasába, Vihar felhője közzé Serkentve, gyújtva von ifol Szivárványt, délibábot r­ösbarlangból, cölöpről Város puha ölébe A hazugság vezérel! Vásári zűrzavarban, Dúló tusák között Nyugalmat ö teremt. Sújtó ököl kövéből Meleg kézszoritást Az ö szava csihol. Kárörvendő alakja A részvét lágy vonását Az ö ecsetje festi! ... Silány erkölcsvitézek, Bus prédikátorok, Gáncsolni szűnjetek A százarcú hazugság Varázsló mesterét! Legboldogabb, ki útját ö vére járja végig \­­. S kinek hunyó szemét Csókjával ö lezárja! " / ’ ’ Y v ^ \ Lenkei Henrik, i

Next