Világ, 1914. január (5. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-30 / 26. szám
Péntek TUDOMÁNY IRODALOM. Vitaest a szabadgondolkodóknál A Társadalomtudományi Társaság nagytermében, azon a helyen, ahol a felvilágosodás, a radikális közvélemény tudós szószólói szokták beszédeiket megértő hallgatóságukhoz intézni, ma este az ellentábor, a klerikalizmus szólalt meg, egy világi kongreganista, az „Urak kongregációidnak“ magát meggnevezni nem akaró vezető totgja szemé- lyében. Erre a rendkívüli alkalomramég a szokottnál is nagyobb közönség gyűlt egybe, s az első padsorokat az előadó társai, a kongreganisták foglaák el. A kongregatista előadó azzal kezdette előadását, hogy a tudomány nevében jött az ellentáborba, mint hajdan Dániel próféta az oroszlánbarlangba és a tudomány nevében kér meghallgatást. Régi frázisok, ősidők óta megrögzött klerikális rögeszmék, megcáfolt érvek sorozatai hangzottak el s az előadó állandóan azt igyekezett bizonyítani hogy meddig terjed a tudomány. Ennek dokumentálására kémiai, fizikai, anatómiai hasonlatok sorozata után, miközben Haeckel tantételeit „találgató fantazmagóriáknak“ nevezte s általunk mindeddig nem ismert magyar kitűnőségek ,,tekintélyére“ alapozta egész következtetését, eljutott arra a konklúzióra, amelyre már évezredek óta eljutottak volt az eleai filozófusok. Még Zénón szavaival fejezte ki az előadó azt is, hogy nincsen tudásunk, a valóságot mi meg nem ismerhetjük, sőt még arról sem szólhatunk, hogy tudjuk, hogy semmit sem tudunk. Utalt a kongregációk „áldásos“ működésére és a tudomány nevében fejezte be előadását, melyet hosszú vita követett. Bármily furcsa kitételek voltak is a kongregációs előadó „tudományos“ előadásában, a szabad gondolkodók meghallgatták, vendégük volt és ők nem sértették meg a vendégjogot. A két órás előadást figyelemmel hallgatták, még csak ellentmondó közbeszólások sem akasztották meg a fejtegetéseket, s az előadás simán folyt le. Az „Urak kongregációjának“ önkéntes előadója pedig sokkal tehetségesebb, értelmesebb és kevésbé sötét felfogású szónoknak bizonyult, mint a Jézus Szent Szíve templomának ünnepelt „szabadgondolkodó“ előadója, Martinovich páter . . . A hosszú előadást követő vita során elsőnek dr. Detre László egyetemi tanár szólalt fel. Helytelenítette az előadás ciánét, mert az előadó voltaképpen nem azzal foglalkozott, ami előadásának címe volt, hogy „mi a tudomány és mit tud a tudomány“, hanem csupán a tudomány határait körvonalazta. Az istenség fogalmának megoldása és e probléma felfogása kinek kinek magánügye, de tudományos meggyőződéssel lehet istenbe vetett hit. Hivatkozik Pasteur-re, a legnagyobb biológusra, kinek elmélkedései már a tudományos divináció határán vannak és Pasteur mégis vallásos volt. A tudomány véges voltának konzekvenciáját nem lehet átvinni más térre, de főleg a kutatás terére nem. Mert a szabadgondolkodás a szabad kutatás természetes következménye. Erdős Viktor tanár szerint az istenségre vonatkozó pozitívumunk nincsen. Annak, hogy a szabadgondolkodók a kongregációt támadják, nemcsak a tudományos álláspont az oka. Sokkal fontosabb a dogmatizmus, a kritikát nem tűrés ellen irányuló támadás. Dr. Lóránt Jenő szerint az előadó tévedett, amikor a természettudományos felfogást azonosította az egyes tudósok egyéni felfogásával. Haeckel és társainak felfogását a tudományi sokkal inkább kritizálta és helytelenítette, mint az előadó maga. Végül dr. Polányi Károly reflektált az előadásra. Hosszabban fejtette ki a szabadgondolkodók és a klerikálisok évezredes ellentétét. Maga helyett két filozófust, az atheista-gyűlölő Pascalt és Kantot szólaltatta meg, végül arra az eredményre jutott, hogy a mai vita nem dönthető el, mert meg sem fogalmazható. A vallást pedig nem jó bántani, mert ha elemezni kezdjük , az egész épület rombadől. ■ () Szénáé Pál előadása: A Társadalomtudományi Társaság a polgári törvénykönyv tervezetének szociálpolitikai jelentőségéről előadás-sorozatot rendez, melynek első előadását a Társaság helyiségében (VI., Anker-köz 2. II. műl.) január 30.-án, pénteken este fél hét órakor dr. Szende Pál tartja VILÁG 1911. Január 30. 13 meg „Társadalmi haladás és visszamaradás a polgári törvénykönyv, tervezetében“ címmel. Vendégeket szívesen látnak. FŐVÁROS Az elöljárók elöljárója Az idén lesz harmincöt esztendeje, hogy Manual Sándor, az V. kerület elöljárója, a fővárost szolgálja. Harmincöt esztendei szolgálat után az új nyugdíjtörvény értelmében Hanvai Sándornak joga lenne nyugalomba vonulnia. Hanvai Sándor azonban hivatalnoki pályája alatt olyan értékes és sokirányú munkásságot fejtett ki, hogy ezt a munkásságát a főváros nem nélkülözheti, azért — mint értesülünk — Bárczy István polgármester azt fogja javasolni a közgyűlésnek: kérjék meg Hanvai Sándort, hogy maradjon meg továbbra is a főváros szolgálataiban. Hanvai Sándor tehát továbbra is a főváros szolgálatában marad. Megválik ugyan az ötödik kerületi elöljáróság vezetői állásától, mert a polgármester Hanvai Sándor tehetségét és tapasztalatait a főváros számára más irányban akarja értékesíteni. Arról van szó, hogy Hanvai Sándort a polgármester kodifikáló munkálatokkal fogja megbízni. Ezenkívül Hanvai megtartja az elöljárók értekezletében viselt elnöki állását s egyúttal őt fogja megbízni a polgármester a kerületi elöljárók és elöljáróságok működésének ellenőrzésével. Erre a fontos és felelősségteljes állásra keresve sem találhattak volna alkalmasabb embert a városházán Hanvai Sándornál, aki húsz esztendő óta, szóval az elöljárói intézmény megszületése óta elöljáró. Ezalatt a hosszú idő alatt az elöljárói intézményt igazán magas nívóra emelte. Érezte, hogy a városi adminisztrációnak milyen fontos szerve az elöljáróság, mely a szegény és legszegényebb lakosság ügyes-bajos ügyeit intézi. A paragrafusok és tilalmak erdejében annyiszor eltéved ez a szegény és legszegényebb ember. Azért nem elég, hogy az elöljáró csak a törvényt, csak a paragrafusokat ismerje, amelyek alapján ítél. Az elöljárónak embernek kell lennie, nemcsak hivatalnoknak, embernek kell lennie, akinek szíve van. És Hanvai Sándor nemcsak értékes és kitűnő tisztviselő, hanem talpig ember is. Egész sereg humanitárius egyesületnek és intézménynek ő megalapítója és vezetője. Egyéni szeretetreméltóságával, tudásával kivívta a polgárság elismerését és ragaszkodását minden téren és most, amikor Bárczy István az elöljáróságok ellenőrzésével akarja megbízni Hanvai Sándort, a polgármester még intenzívebbé akarja tenni a kerületi elöljáróságok működését. Szükség van erre az ellenőrzésre különben is, mert a viszonyok egyre nagyobbá növelik az elöljáróságok hatáskörét. Minden elöljáró valósággal kis polgármester a maga kerületében, és a központi igazgatóság annyira el van árasztva munkával, hogy alig telik rá ideje, hogy a kerületi „kis polgármestereket“ ellenőrizze. Pedig bizony ezekre az elöljáróságokra olykor ugyancsak ráfér az ellenőrzés, mert nem minden kerületnek egy Hanvai Sándor az elöljárója. — Az alpolgármester helyettesítése. A helyettes polgármester Búzáti Károly tanácsost az alpolgármester szabadságának tartamára az alpolgármesteri teendők elvégzésével és az egyik tanácsi csoportba tartozó ügyosztályok felülvizsgálatával megbízta. Üzemi alkalmazottak nyugkére. A törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlésén Szigeti János bizottsági tag indítványt fog benyújtani, amelyben azt kéri, hogy a közgyűlés utasítsa a tanácsot oly szabályrendelet kidolgozására és előterjesztésére, amelynek értelmében a Budapest székesfővárosnak és a főváros üzemeinek szolgálatában álló, állandó jellegű, évi fizetéssel nem bíró alkalmazottak részére az illetők, és a székesfőváros hozzájárulásával nyugbérintézetet létesítsenek. Az intézet révén bizonyos tagsági idő után és szolgálatképtelenség esetére az alkalmazónak, elhalálozásuk esetére pedig hozzátartozóik évi nyugdíjban vagy nyugbérben részesülnek. •1. Autotaxik éjjel. Az Automobil Közlekedési Vállalat újabban éjjeli garázst rendezett be a tanács felhívására, a Mozsár utcai telepen. A garázs- ban egész éjjel, telefonhívásra is, kapható kocsi. A telefonszám 99—02. KÖZOKTATÁS Állami óvónők Kinevezések és áthelyezések Az állami tanítói kinevezések és áthelyezések után, ma az óvónők kinevezését és áthelyezését közli a hivatalos lap. Ebben a hivatalos közleményben az a meglepő, hogy kevés óvónőt nevezett ki a közoktatásügyi miniszter. Ezért tesszük mi szóvá a megjelent kinevezési közleményt és rámutatunk arra, hogy Magyarországon az oktatásügynek ez a legalsó, de azért nem kevésbbé fontos fokozata: a kisdednevelésügy alig mutat fejlődést. Maga az állam nem jár elöl jó példával, nem mutat valami nagyobb hajlandóságot arra, hogy minél több új állami óvodát létesítsen, emellett hallgatólag tűri, hogy az amúgy is fölös számban lévő óvóképzők mellett újabb és újabb felekezeti óvóképzők létesüljenek. A közoktatásügyi minisztériumban halomszámra hevernek okleveles óvónők kérvényei, akik állásokra pályáznak és százával évek óta hiába várakoznak. Megtörtént, hogy egyik audiencián, a miniszter nevében az államtitkár a nála selezkező óvónőnek azt ajánlotta, hogy menjen inkább varrónőnek, vagy masamódnak, mert sokkal okosabb, mint hiába várni és csak várni. Ha maga az állam az ő kétmilliárdos költségvetésében évenként legfeljebb húsz-harminc új óvóadót nyit és ha a pótadókkal egyre súlyosabb gondokba kerülő községek nem szerveznek új óvónői állásokat, valósággal könnyelműség számba megy a kormánynak az rendszere, hogy mesterségesen termeli az állásnélküli proletárokat, nemhogy bizonyos időre beszüntetne egy-két óvóképzőt, de a szombathelyi püspökségnek engedélyt ad, hogy újabb óvókpzőt nyisson, ahol évenkint egy sereg szegény leány soha, vagy későn teljesülő vágyakért, végig szenvedje az álláskeresés kínszenvedését. A mai napon csak az alábbiaknak hozol kedves hírt a kinevezések következő közleménye: Boczkó Mária Eelicát a mikei,akai, Beichert Mátyásnét a majláthfalvai, Horváth Arankát a kisgarami, Iolicsekné Janó Juliannát a lugosi, Kis Mária Lunát a kisbarcsai, Holtan Jolánt a gajári, Kosik Idát a dunaszentilonai, Kozmára Erzsébetet a kerepallósi, Hősök Antóniát a kisgarami, Kovácsáé Spalier Annát a zilahi, Kovács Ilonát a felsőcsebényi, Král Máriát a miszlókai, özv. Langer Vilmosnét a szalonczai, László Annát a kuczorai, Lengyel Ilonát a reformátuskovácsházai, Lipták Vilmát a pilisszentkereszti, Lipthay Gizellát a leordinai, Lukács Ilonát az irkóczi, Mattyasovszky Margitot nagykosztolányi, Minkó Irént az egri, Pethó Amáliát a fiume-torellai, Rácz Margitot a marosludasi, Rónai Imrénét a márki, Schein Jolánt a laczkófalvi, Schill Katalint az aradi, Takács Irént a marosvásárhelyi, özv. Turchányi Endrénét a tótprónai állami óvodákhoz nevezte ki a közoktatásügyi miniszter. Ezekre az állásokra való tömeges kinevezés nem azt jelenti, hogy ezek újonnan nyitott óvodák. Több állás megüresedett részint elhalálozás, részint az állas, mert több óvónőt nyugdíjaztak, avagy az óvónők állásukat elhagyták. A kinevezéssel egyidejűleg a közoktatásügyi miniszter a következőket helyezte át: Ajtai Gizellát Marosludasról Marosvásárhelyre, Benedek Katalin Irént Tolcsváról Beregszászra, Blahó Rózát Palonczáról Vágsellyére, Bókis M. Máriát Breznóbányáról Erzsébetvárosra, Dóri Izabellát Liszkófalváról Tolcsvára, Csehi Szerénát Vásárosnaményból Bártfára, Czipauer Annát Vág- Sellyéről Törökkanizsára, Ehrenreich Ellát Kuczoráról Kiskundorozsmára, Ferenczy Viktóriát Kevepallósról Kökényesre, Gáborné Tóth Stefániát Beregszentről Vásárosnaményra, Gedeon Katalint Mezőlaborczról Meczenzéfre, Gonda Emíliát Meczenzéfről Nagytéténybe, Grófi Gizellát Perlakról Gyöngyösre, Gyenge Rózsit Fiuméból Rákosligetre, Halász Gizellát Alsójárából Mezőlaborczra, özvegy Hidegi Bélánét Pilisszentkeresztről Gyöngyösre, K. Szabó Irmát Irkóczról Tasnádra, Kiss Vilmosnét Rajkáról Czinkotára, Kissné Hornícsek Rizát Rákosligetről Kispestre, Hodobay Józsefrét Budafok- Kelenvölgyről Kispestre, Konkoly Jolánt Magyarbeczéről Kétegyházára, Levicsek Júliát Tóthrónáról Stubnyafürdőre, Hagy Margitot Kökényesről Marczaliba, Nédery Ilonát Czinkotáról Budafok-