Világ, 1914. április (5. évfolyam, 78-102. szám)

1914-04-01 / 78. szám

3 1911. április T. VILÁG volt, miszerint nem fognak forradalomba menni érte. A régi választók szemében elhaló intézmény volt, melyért nem érdemes áldozatot hozni. A még választójoggal nem bírók pedig még nem tartották annyira a magukénak, hogy hevesebb ellenállást fejtsenek ki a parlamenti események miatt, így aztán a magyar alkotmány leglényegesebb elvét át lehetett törni anélkül, hogy a nemzet emiatt nagyobb ellenállást fejtett volna ki. Az a forma, amelyet a harc külsőségeinél választott a kormány, szintén nagyon ügyes volt, mert a többség jogáért harcba szállani, végeredményében sokak előtt mégis rokonszenves. Kevesen gondolták meg, hogy a többség csak takaró volt. S ha azt kérdezzük, hogy ki csinálta ezt, akkor ennek a kampánynak, nem, ennek a merényletnek, ennek az államcsínynek értelmi szerzőit a katonai párt soraiban kell keresnünk. Végrehajtóját valamennyien ismerjük. Hogy ez így van, azt apró jelenségek éppen úgy elárulják, mint jelentős események. Amikor a katonaság minden emóció nélkül bevonult az ország törvényhozásának házába és onnan kiverte a törvényhozókat, az éppen úgy túlkapás volt, mint mikor az osztályuralomra berendezett társadalomban egyedül ő akarja megállapítani a becsület kódexét. Mindaz, ami történt, egyes egyedül a katonai követelések érdekében történt. Nem volna nehéz ennek nemzetközi vonatkozásait sem megtalálni. Mert hiszen az uralkodói jogok ma, a parlamenttel bíró államok közül, leghatározottabban a német birodalomban képezik a törvények legfőbb forrását. Az a szoros szövetség, melyben ezzel az országgal vagyunk és az a sűrű érintkezés, mely még gondolkozásmódunkra is hatással van, nem téveszthette el hatását ezen a téren sem. vét ebédelt a pénze, azt még a beavatottak sem tudták. Tény az, hogy Fridolin mester sosem szűkölködött földi jókban, a gomblyukában mindig friss szegfű volt és kissé rikító eleganciája mindig hervadatlan fényben tündökölt. Különösképpen azóta virult ki teljessé, a szivárvány összes színeiben pompázóvá a Fridolin mester eleganciája, mióta Stuart Elvira a színházhoz került. Kócos, vézna, mosdaban kis patkány volt ez a Stuart Elvira, a jobbszárnyát képviselte a színház háromtagú balletkarában, nagyobbrészt térdig sem érő, csillogó flitter-szoknyában jelent meg a színpadon, szóval művésznő volt s ez alapon Fridolin mester rokonszenvét hamar megnyerte. A dolog egy-kettőre nyélbeütődött, a színháznál az állandó viszonyok közé elkönyveltetett és mindenki természetesnek találta, hogy Fridolin mester csak a színház tájékán kereshette szívének intim boldogságát is és csak olyasvalakit ajándékozhatott meg gyöngédségével, aki csillogó flitterszoknyácskában szolgálja a művészetet. Ám Fridolin mester számára a dolog nem intéződött el ilyen egyszerűen. Az ő számára a siker, melylvel Stuart Elvira szívét annak legteljesebb rendje és módja szerint meghódította, nem jelentette egyben a kielégülés szokott nyugalmát is. Sőt ellenkezőleg, a viszony teljesülésével, hogy ne mondjuk: perfektuálásával az ő számára a legizgalmasabb idők következtek; végnélküli bonyodalmak és idegizgalmak, melyek már-már felborulással fenyegették művészetének egyensúlyát is. Egy minden esetre áll s ez az, hogy minden, ami a magyar alkotmány megcsonkítására az utóbbi időben történt, a militarizmus érdekében történt. Ha nem leszünk, amint már nem vagyunk urai a katonai újoncállításnak és az adómegszavazásnak, akkor jöhet már az általános választójog is. Mehet a parlamentbe, aki akar, eredményt elérni úgy sem fog. A konzervatívok tehát legyőzték a haladó dolgozók millióit egy időre, akkor is, ha ezeknek rövid idő alatt sikerül a minden korlát nélküli választójogot akár egy év alatt törvénybe iktatni. Mert az az egy bizonyos, hogy az alkotmány alapeleinek korlátozása terén elért eredményekből nem fognak engedni. A konzervatívok átjátszták a nemzet jogát a hatalom kezébe, hogy a progressziót ennek segítségével megakadályozhassák. Ebben, az ő eljárásukban azonban elfelejtették azt, hogy a progresszió ma a népek anyagi boldogulásának is föltételévé lett és hogy ezért Európában mindenütt kénytelenek lesznek rövid időn belül arra az álláspontra helyezkedni, hogy mégis minden jog forrása a nemzet! Budapest, március 31. vagy ha a közeliben már ilyen község nincs, úgy szétosztották a községeket, keresztülugorva sokszor 4—5 közigazgatási járást, hogy az ellenzéki jelölt számára szerteszórt községekben az ellenőrzést lehetetlenné tegyék. Ehhez hozzávéve a készülő munkapárti közigazgatási államosítást, nyilvánvaló, milyen eszközökkel akar a nemzeti megnyilatkozástól félő munkapárt választtatni. A miniszterelnök ma este Pápáról Bécsbe utazott, ahol Berchtold gróffal fog találkozni. Valószínűleg audienciára is megy a királyhoz. Ellenzéki körökben azt hiszik, hogy a bécsi utat szükségessé teszi gróf Tisza legutóbbi külpolitikai cikke is, amelyben szokatlan és érdes nyíltsággal beszélt egy német, francia és egy orosz háború eshetőségeiről. A cikk Parisban és Szentpétervárott kínos benyomást tett s úgy lehet, diplomáciai kimagyarázás is szükséges lesz. Beavatott helyről arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az út csak a delegációikkal és a vörös könyv szerkesztésével van összefüggésben. Gróf Tisza külpolitikai kirándulásai rendszerint érdekesek. A második Balkán-háború előtt is kardcsörtető beszédet mondott és a delegációban is nyíltan elmagyarázta, hogy Szerbiát — szükség esetén — Belgrád felől támadják meg. A komoly diplomaták nem tulajdonítanak a mostani háborús hangoknak sem különös jelentőséget s a tapintatlan cikk csak azért kellemetlen, mert az európai közvélemény különben is ideges. Forrásunk szerint a miniszterelnök cikkének nem lesznek következményei. A sok vizet kavart kaszinói afférben ma az az új momentum merült fel, hogy Lukács László ellen is kizáratási indítvány készül az Országos Kaszinóban. Lukács ugyanis nem kért elégtételt őrgróf Pallavicinitól, aki „megvesztegetett miniszterelnök“-nek nevezte. Lehetséges különben, hogy az egész bonyodalmat békésen intézik el. Több vidéki kaszinóban akciót indítottak arra vonatkozólag, hogy az alapszabályokat módosítsák úgy, hogy aktív katonatiszt ne lehessen a kaszinó tagja. A VILÁG a választójog harcosa, a VILÁG követeli a szekularizációt. Tisza Becsben. A politikai köröket leginkább a belügyminiszter rendelete foglalkoztatja, mely a kerületek részletes beosztását állapítja meg. A függetlenségi pártban főleg erről folyt a beszélgetés. Azt hangoztatták, hogy a kormány a legmesterkéltebb eszközökkel tör arra, hogy pártérdekeket elégítsen ki az általuk annyiszor hangoztatott értelmiségi s a magyarság fölényét érvényesítő jelszavakkal szemben. Jóformán nincs ellenzéki vagy olyan kerület, ahol sok általában a magyar független szavazó, melylyel szemben el nem követték azt, hogy vagy az egyes községeket úgy csoportosították, hogy az ellenzéki, illetve független szavazókat ellensúlyozzák az úgynevezett gutgesinni jó kormánypárti szavazókkal. Amily mértékben növekedett ugyanis Stuart Elvira jelentősége Fridolin mester szemében, éppen oly mértékben óhajtott azzal a drága nő visszaélni. És ugyanily mértékben- szinte szemlátomást — bontakozott kócos kis patkányból ragyogó, bűvölő és ártó démonná. A novellisták azt hajtogatják, hogy a szerelem a nőnek: érlelő napsugár; ő érleli teljessé, ő bontja ki színessé, pompázóvá a nőnek minden rejtőző bimbó-szépségét . . . Nos, hát, van valami, ami ennél sokkal érlelőbb, sokkal biztosabb bimbó-kibontó, s ez a féltékenység. Meg kell állapítani, hogy ezzel a hatásos kozmetikai szerrel eléggé bőségesen szolgált Fridolin mester. Csak az ilyen szelíd rajongók tudnak ily tombolóan féltékenyek s csak az ilyen szerelemre alkalmatlanok, ily szerelmesek lenni. Önagysága pedig a flitter-szoknya született ösztöneivel értett e jó alapok kellő fejlesztéséhez. A flitter-szoknyás démon kitünően művelte a nyugtalanitás művészetét ; Fridolin mester pedig kitűnően — nyugtalankodott. Lázasan, odaadással, a megőrülésig nyugtalankodott. Holott tulajdonképpen semmi igaz oka, legalább is pozitív, kézzel fogható oka nem mutatkozott erre. Elvira minden időben rendelkezésére állt, a legaprólékosabb ellenőr- zésre is módot szolgáltatott azzal, hogy minden szabadidejét Fridolin mesterrel töltötte. És miért is csalna meg? — elmélkedett Fridolin mester a töprengés komor óráiban. Hiszen ennyit senki sem nyújthat neki itt! Csipkésebb blúzokról, karcsúbb, betétes cipókról csak álmodni sem lehet! Ilyeneket csak nem remélhet ezektől az éhenkórászoktól . . . Ezt már a féltékenység nemtelen hatalma tette, hogy Fridolin mester nem a kellő tisztelettel emlékezett meg önmagában a színművészet fölkentjeiről. Ugyanis kizárólag csak színészekre tudott féltékeny lenni; az Elvira kollégáira. Aztán olyan nehéz is volt itt az eligazodás: a kollegialitás legártatlanabb és a flört leggyanúsabb mozdulatai között. Aztán a színházi nyelv útvesztője . . . Ki tudna azon eligazodni, mikor az imádott nő teljes nyíltsággal, az ő füle hallatára rajong Kancsal Arisztidért, a „bonyi“-ért és esténkint százszor is elsóhajtja előtte, hogy „a Kancsal, az a drága . . . Hiszen így beszél ott a színházban mindenki! És mégis . . . Minden szabad idejüket együtt töltötték. Napjában számtalanszor, okkal, ok nélkül, megfordult a lány lakásán. Semmi gyanúsat nem tapasztalt. A színházban pedig? A férfiöltözőknél Árgus-szemmel ő maga őrködött, személyesen! A színházi törvények értelmében a színháznak csak egyetlen pontja volt számára hozzáférhetetlen: a női öltöző. Ide férfiembernek, a rendezőn kívül, nincsen beléppése. És ez az egyetlen archimedesi pont bőségesen elég volt a nőnek ahhoz, hogy a világot sarkából kimozdítsa. Egy este Stuart Elvira egymaga alakította az egész balletkart, egyébként is kevés nőszereplő fordult elő a darabban, hát egymaga öltözködött az öltözőjében. Fridolin mesternek valahogy, a női oldalon akadt Szerda