Világ, 1914. április (5. évfolyam, 78-102. szám)
1914-04-01 / 78. szám
Szerda A reakció csúcsán A kerületi beosztás titkai A párturalom érdekében Választási geometrizálás Budapest, március 31. (Saját tudósítónktól.) A magyar királyi belügyminisztérium 55.000/1914. BM. számú rendelete, mely a választókerületek beosztását állapítja meg, korszakos jelentőségű lesz a magyar politikában. Betetőzése ez a rendelet annak a politikának, mely a március negyedikei győzelem után a választójogi törvényt, az esküdtszéki és sajtóreformot hozta meg s most a közigazgatás államosítására készül. Betetőzése ez annak a politikának, mely a reakció képére formálja át az új Magyarországot, mely a sebek gyógyítása helyett kuruzslással, mely az erőviszonyok kiegyenlítése helyett erőszakkal akarja kialakítani a jövendő parlamentet. Mi mélységes bizalmatlansággal láttuk, hogy a választókerületek beosztásának részleges munkáját hatalomszerző mohóságában magának tartotta fenn a belügyminiszter. Ezt a bizalmatlanságunkat az a gyanú indokolta, hogy pártérdekek, hatalmi szempontok játékszere lesz ez a hatalmas, objektív megfontolásokat igénylő kérdés. Ezt a bizalmatlanságunkat ma teljes mértékben indokoltnak látjuk. A belügyminiszter rendelete huszonhét törvényhatósági joggal felruházott város kerületein kívül az ország tizenhatezer községét osztja be választókerületekbe. A választási geometriának tág tere nyílik ezzel és III. Napóleon hírhedt geometriája óta, mely a császárság bukásának egyik oka lett, megvan az iskolai példája a választási geometriának. Természetes dolog, hogy ilyen, terjedelemre is hatalmas alkotásnál, mint a belügyminiszter rendelete, nem lehet néhány óra alatt kristályos határozottságú véleményt formálni. Az ország politikai és szociális topográfiájának legteljesebb ismerete sem elég az ítéletmondáshoz s a végső szót csak akkor lehet kimondani, ha majd az ország maga is megnyilatkozott erről a rendeletről. A mi tisztünk és kötelességünk csak az lehet, hogy addig is szorgos figyelemmel és gondossággal vizsgáljuk végig ezt a rendeletet, melylyel a munkapárt állandósítani akarja a maga uralmát. Mert ez a belügyminiszter alapvető elve: minél több munkapárti kerületet létesíteni. S ebben a törekvésben minden eszközt megmozgatnak, ami rendelkezésre áll. Az 55.000/1914. BM. számú rendelet valaha muzeális értékű lesz a magyar politikában. Ebben komprimálták mindazt az erőszakot, mesterkéltséget, elszánt cinizmust, kíméletlen párthatalmi törekvést, amely a mai rendszert jellemzi. Az állandósított párturalom A munkapárt közhelyiségeiben ma alig húsz képviselő járt fenn. Azok is főként a kaszinói afférról beszélgettek; a választókerületek beosztását néhány elismerő szóval intézték el. Ez a közöny nem megy meglepetésszámba, mert hisz a párt tagjai a főispánokkal és a vidéki munkapárti vezetőemberekkel egyetértésben készítették elő a beosztást. Meglepetés tehát senkit sem ért, mert Sándor János munkája voltaképpen csak összefoglalása mindannak a taktikai ügyességnek, amit a munkapárt reprezentál. A párt tagjai, akik őszintébbek lehetnek, mint a miniszterek, nem is titkolják megelégedésüket. Szerintük pártszempontból remekbe készült a rendelet, mely minden reményüknek megfelel, bár van néhány képviselő, akiknek az ambícióit mármost eltemették. A rendelet legfőbb tendenciája — ez munkapárti megállapítás — hogy biztos kormánypárti kerületeket létesítsen, még ha ezáltal biztos ellenzéki kerületek is létesülnek. Ezt oly módon érték el, hogy az ellenzéki kerületeket hatalmasan kibővítették, minél több ellenzéki községet csatoltak hozzájuk, míg a kormánypártinak ígérkező kérétteket fölosztották. Az objektív indokokon kívül ez magyarázza, hogy némelyik kerületben 121 község, a másikban csak négy-öt község van. Ez magyarázza, hogy sok kerületben 8—9000 választó van, míg számos olyan is van, amelyben csak 1800—2000 szavazó választ egy képviselőt. Mindenesetre jellemző, hogy a tizenkét legnagyobb kerület a legmagyarabb és legműveltebb vidéken van, míg a tizenkét legkisebb kerület nemzetiségi és analfabéta területeidről hasítódott ki. Jellemző, hogy a rendedolga, ott motoszkált az ajtó körül, mikor egyszerre csak Kancsal Arisztidet látta kilépni az Elvira öltözőjének ajtaján. Odarohant, föllökte az ajtót és ott találta a leányt a kóccal bélelt, rongyos pamlagon, nagyon is kétségtelen, hiányos öltözetben. Hang nélkül rohant ki a szobából, vissza a folyosókon, egyenesen a bonviván után. De az már ott állt egy kulissza-ajtó mögött, a jelenésére várt. Ott állt pomádés, világosszőke szépségében és nőies mozdulattal illegelte magát, hogy belépése minél ellenállhatatlanabb legyen. Fridolin mesterben felébredt a színházi ember, nem most nem lehet a jelenést megzavarni. Mit csináljon? A férfiöltözőik egyikébe sietett, a kis fodrásztáskájából kiválasztott egy hatalmas koromfekete történelmi bajuszt és masztikszszal fölszerelve, a bal kezébe rejtette. Aztán odament a még mindig a jelenésre várakozó bonvivánhoz s suttogó sietséggel rászólt: — Kancsal úr, leesik a bajusza! És abban a pillanatban lerántotta a megrémült bonviván angolosra nyírt, hetyke kis szőke bajuszát és egy gyors, észrevétlen mozdulattal a készen tartott koromfekete történelmi bajuszt ragasztotta a helyére. Mindez éppen a jelenés perceiben történt, úgy hogy Kancsal Arisztid már kissé elkésve is érkezett a színpadra. De akkor már ott volt és többé nem lehetett segíteni rajta. A közönség előtt állott világosszőke, kettéválasztott, modern frizurájával és a torzonborz, fekete történelmi bajuszszal és nemes felháborodással kérte számon feleségétől a házon kívül töltött éjszakát . . . A többi szereplők elképedve néztek a kísérteties jelenségre, a közönség pedig az első megdöbbenés után harsogó kacagásba fullasztotta Kanosai Arisztid leghatásosabb drámai jelenetét. Fridolin mester meg volt boszulva. Tombolva rohant ki a bonviván a színfalak mögé és mikor végre megérttették vele a botrány okát, tajtékozva vetette rá magát az ítéletére halott halványan és teljes megadással várakozó Fridolin mesterre, akit az ügyelőnek csak nagy nehezen sikerült a tettlegességtől megvédelmeznie. Akkor aztán a mélységes elszántság nyugodt hangján így szólt Fridolin mester: — Tisztában vagyok következményeivel. A legnagyobbat vétettem: megrontottam az ön maszkjának és a színpadi jellemének összhangját. De ami az ön magánjellemét illeti, Kancsal úr . . . A bonviván ismét neki akart ugrani a parókák szuverénjének. . . . Azóta Fridolin mester csak csupa szürke kis nyárspolgárt fésül és borotvál. Készséges, szorgalmas kis borbélymester lett belőle. Csak amikor a színházról mer valaki véleményt kockáztatni a boltban, akkor mosolyog furcsán, fölényesen, a száműzött fejedelmek fájdalmasan büszke mosolyával. — A színház . . . Hja, a színház! . . . — ugyan, ki tudni, még erről a különös, káprázatos és szívfacsaró világról annyit beszélni, mint Fridolin mester?. IMIM VILÁG 1914. április 1. 3 zett tanácsú város Zentát és a rendezett tanácsú város Magyarkanizsát, amelyek eddig külön választottak képviselőt, összeolvasztották, mert mind a kettő ellenzéki volt, összeolvaszották a sepsiszentgyörgyi és csiki kerületeket is, melyek szintén ellenzékiek voltak. S ez csak két példa, így Lovászit és Fernbach, illetőleg Polónyi Dezső, és Ráth Endre négy kerületéből kettő lesz. A sárvári kerületet — Huszár Károlyét, — a zsámbokrétit — Szmrecsányiét — rengetegül megnövelték. Ezáltal a szomszédos ellenzéki kerületek váltak biztos kormánybirtokká. A munkapárt számítása szerint ez a geometria százhatvan biztos munkapárti kerületet eredményez. Úgy számítják, hogy a százöt városi kerület közül legalább hetven ellenzéki lesz és a vidéki kerülttek között is nyolcvan ellenzéki. Kétes körüle száztiz-százhusz van s a kormány ezekkel aarja biztosítani a maga többségét. Ez a munkapárt számítása, mig az ellenzék abban bizakodik, hogy a legfortélyosabb geometriát is lebirja az országos hangulat. A radikalizmus ellen A rendelet egyik alapvető törekvése az is, hogy a radikalizmust a lehetőségig kizárja a parlamentből. Ez egyforma mértékben vonatkozik a szociális és közjogi radikalizmusra. A legnyilvánvalóbb tendenciák közül való a függetlenségi és negyvennyolcas törekvések megbénítása. A negyvennyolcas kerületek ellen alkalmazták a legtöbb fortélyt. Egygyé olvasztottak kettőt, függetlenségi községeket bevonták nagy hatvanhetes tömbökbe és az egész vonalon igyekeztek erősíteni a hatvanhetes elemet. Különösen a néppárt jut ezáltal váratlan erősödéshez. A városi kerületek beosztásával a társadalmi radikalizmust akarták lebéklyózni. Huszonegy rendezett tanácsú várostól elvették az önálló képviselőküldés jogát és csak hat városnak adták meg. Másutt meg a városi kerületekhez falvakat csatoltak, hogy ellensúlyozzák a polgári és munkás elemet. A törvényhatósági joggal felruházott városokban a központi részeket, ahol a hivatalnok-elem lakik, juttatták érvényre, a külterületeket pedig lehetőleg háttérbe szorították. Nem tudjuk, tendencia volt-e, de vallási szempontok is erősen érvényesülnek. Úgy tetszik, ügyeltek arra, hogy lehetőleg homogén vallási komplexumok jussanak egy kerületbe. Az eddigi statisztikai számítások szerint is száz abszolút katolikus többségű kerület létesült A szocialistákat erősen háttérbe szorítja a beosztás. Kispesten, Erzsébetfalván, a Lipótváros külső kerületében, Pécs bányatelepi kerületében, ahol nagy munkástömegek laknak, nem lehetett elgeometrizálni a munkástöbbséget, de Miskolcon, Temesvárott, Aradon olyan a beosztás, hogy a munkástömegek csak nehezen érvényesülhetnek. A nemzetiségek Egyelőre nehéz tiszta képet alkotni arról, hogy a nemzetiségek milyen mértékben helyezkednek el az új kerületi beosztás szerint. Kétségtelen, hogy a szászok Erdélyben megtartják tizennégy kerületüket. Huszonhét abszolút többségű román kerület van, ezekből azonban a román nemzetiségi párt alig huszonkettőt hódíthat el. Mangra, Burdia, Siegescu, Ciocanu megtartják kerületeiket. A délvidéken az egyre erősödő pángermán mozgalom, amelylyel Nyugatmagyarországon és Tolnában is kell számolni, valószínűleg négyet mandátumban is kifejezésre jut. A Felvidéken — szinte tendenciával — erősítették a klerikális tót kerületeket. Megbízható becslések szerint innen legalább hat-hét tót nemzetiségi kerül be. A Bánátból, a Bácskából, Torontálból kétségkívül bekerül néhány szerb is. Körülbelül tíz szerb nemzetiségire lehet számítani. Ezek között azonban a munkapárti szerbek , is benn vannak. Erősítik a néppártot A közjogi és társadalmi radikalizmus ellen való védekezés közben természetszerűleg megerősítette a kormány a hatvanhetes és