Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-10 / 69. szám
4/ 1915. márcus III. VILÁG Levelek a naplómból A megíratlan genfi Konvenció , március 8. A rohamok, harcok, veszteségteljes csaták, menetelések, offenzivák és visszavonulások közben, a hetekig tartó pozícióharcok közben is ember marad a katona és én sokszor kerestem a háború emberi arcát. Kerestem azokat a perceket, amikor a mieinkkel szemben nem az orosz és nem a szerb katona áll, hanem az orosz és szerb ember, amikor nem az ellenség fekszik a mieinkkel szemben a lövészárókban, hartem a jámbor orosz muzsik vagy a szerb paraszt és sok ilyen pillanatot találtam. A diplomaták megcsinálták a maguk genfi konvencióját, amelyik emberségesebbé akarta tenni a háború embertelen várontását s sok keserves tapasztalásunk volt ezzel a genfi konvencióval. Hányszor lőtt az orosz tüzérség ami segítő helyeinkre, amelyek fölött a genfi vöröskeresztes zászló lengett. Sokszor vágottle irtózatos sűrítéssel a gránát pontosan a költözőhelyeiken. Hányszor lőttek az orosz katonák vöröskeresztes szarnitéckatonáinkra s hány derék orvosunk fizetett életével és épségével azért, mert megbízott a vöröskereszt szentségében. S még most is érzem az utálatot, mikor eszembe jut a gyalázatos szerb csalás.Egy egész kólóimé vöröskeresztes szanitéc komcsi jutott a kezünkbe lent Szerbiában s a genfi kereszt védelme alatt nemsebesülteket, hanem muníciót szárítottak. A genfi konvencióval sok keserves tapasztalásunk van. A genfi konvenció sok keserves tapasztalást hozott nekünk s mégis sokszor láttam a háború emberi arcát. Láttam, mint szel le a kenyeréből a magyar baka, hogy az orosz fogoly éhségét csillapítsa és mély ellágyulással láttam, hogy a kínált cigarettát megosztja a magyar népfelkelő az orosz fogolylyal. S láttam, hallottam eseteket— a katonák úgy mondják: epizódok — amelyek törvényszerűen ismétlődnek meg. Csöndes, hallgatólagos megállapodások ezek ellenséges táborok között, soha diplomaták paragrafusokba nem szedték ezeket s mégis, mint megiratlan, paragrafusba nem szedett genfi konvenció szent paragrafusai állnak fenn ezek az ellenséges táborok között s nincs példa rá, hogy valaha is megsértették volna ezeket a hallgatólagos megállapodásokat. Néhányat feljegyeztem magamnak e meghatlan genfi konvenció megállapodásai közül. Nem tudom paragrafusokba szedni őket, csak úgy mondom el, ahogy láttam, vagy hallottam. A francia hadvezetőség megtiltotta ezeknek a lövészárkokban született paragrafusok tiszteletben tartását. A mi hadvezetőségünk sohasem tiltotta meg ezt. A mi hadvezetőségünknek nincs kifogása az ellen, ha emberibb arca lesz a háborúnak. 1. §: A kút. Minden katonának s minden hadseregnek szüksége van vízre. Sokszor nehéz és keserves jó ivóvizet előteremteni és sokszor megtörténik, hogy az egyetlen kút, amelyben jó ivóvíz van, pontosan a két lövészárok között van. Nagyon könnyű lenne ezt a kutat egyetlen gránáttal betemetni, de a tüzérség gondosan vigyáz a kútra. Nagyon könnyű lenne gépfegyver, vagy puskatűzzel megközelíthetetlenné tenni ezt a kutat. Ehelyett mind a két lövészárok tiszteletben tartja a kutat, s mikor szünet áll be a tüzelésben, jobbról és balról elindul négy-öt katona nagy edényekkel, megmerítik a kútban és békésen visszajöhetnek. Még sohasem történt meg, hogy ilyen esetben lelőttek volna egy katonát. A kút használatának egyetlen feltétele, hogy a katona fegyver nélkül menjen a kúthoz. 2. §: A gulyás. Enni is kell a katonának akár orosz, akár magyar. A tábori konyhát pedig nem lehet bevinni a lövészárokba. A tábori konyha tehát valahol a front mögött hajnalban megfőzi a reggelit s nagy bográcsokban viszik a lövészárokig a nagyszerű fekete kávét. Este pedig, mikor alkonyodik már s nem lehet meglátni, ki megy a lövészárok felé, elindulnak a nagy bográcsok a gulyással, vagy levessel és marhahússal. Eleinte megesett, hogy az oroszok rálőttek a mi bográcshordóinkra s külön mulatságuk volt, hogy a legjobb lövészeik pontosan a bográcsot vették célba s a pompás feketekávé, a nagyszerű leves, az isteni gulyáslé kifolyt a sebesült bográcsból. A reggeli és az ebéd igy aztán veszendőbe ment. A mieink természetesen nem maradtak adósok és a legjobb Scharfschnitzék — a legjobb lövészek — halálos biztonsággal folyatták ki az orosz bográcsokból is a pompás, a nagyszerű, az isteni leveseket és kávékat s az orosz baka álla is felkophatott reggeli és ebéd idején. Ebből a gyakorlatból aztán csöndesen kifejlődött a „ha te nem bántod az én bográcsomat, én nem bántom a te bográcsodat“ alapelv. Az oroszok nem lőttek a mi ételhordóinkra s a mi lövészeink békén hagyták az oroszok ételhordóit. S most már zavartalan nyugalommal hordják a lövészárokba a nagyszerű feketekávét, a pompás levest és az isteni gulyást. 3. §. .4 szalma. A háborúban a szalma a legnagyobb dolgok egyike. Majdnem olyann fontos, mint az élelem vagy a muníció. Ezekben a pokoli hidegekben áldás, ha dúsan meg van rakva a lövészárok szalmával. Kényelmes fekvés esik rajta , a láb sem fázik, ha szalmába van burkolva, nem is szólva arról, hogy a föld nedvességével szemben a legnagyszerűbb védelem a szalma. Szóval, a szalma nagyon fontos dolog. Nem is nagyon nehéz szerezni, mert minden faluban busásan van. A lövészárok azonban ritkán van a faluban s az több, mint feltűnő, ha a baka egy nagy köteg szalmával jön ki a faluból. A legjobb célpont az ilyen baka. Sokszor megtörténik aztán, hogy a szalmakazal épp a két lövészárok között van s ilyenkor sokszorosan veszélyes dolog a szalmáért elmenni s bevinni a lövészárokba. Ezekre az esetekre vonatkozólag is vannak paragrafusai a hallgatólagos genfi konvenciónak. A faluból szabad szalmaköteget vinni a lövészárokba. Az ilyen bakára nem lőnek rá. A két lövészárok között lévő szalmakazal pedig ugyanolyan elbírálás alá esik, mint az első paragrafusban említett kút. Tehát fegyver nélkül szabad megközelíteni a kazlat s szabad szalmát vinni. Néhányszor megtörtént, hogy az oroszok s a mieink találkoztak a kazalnál. Ilyen esetben nincs beszélgetés s nincs vitatkozás. Az oroszok néhányszor szalutáltak a mieinknek. A mieink nem fogadták a köszöntést. Erre az oroszok is abbahagyták a szalutásait. 4. §. .4 VF. C. A W. C., a latrina is igen fontos egészségügyi kérdése a lövészároknak. Ha nagyon hosszú ideig vannak a legények egyazon lövészárokban, akkor nem nehéz a kérdés megoldása. A lövészárokból hátrafelé egy futóárkot vezetnek vagy negyven-ötven lépés távolságra, ott egy széles és mély gödröt ásnak, meszet öntenek a gödörbe s a kérdés meg van oldva. Nem mindig van azonban arra idő, hogy a futóárkot megcsinálják, a gödröt megássák stb. Ilyenkor aztán nagyszerűen jön az alábbi megegyezés: Mikor a tüzelés szünetel, a baka leveszi fejéről a sapkáját s háromszor int vele a feje fölött. Aztán kimászik a lövészárokból és néhány lépést tesz előre az orosz lövészárok felé. Arccal állandóan az oroszok felé kell fordulnia továbbra is, mert ha nem az arcát mulatja az oroszok felé, izgalom nélkül belelőnek. Az oroszokkal szemben hasonló a szabály. Nek kik is háromszor kell inteni a sapkával és arccal a mieink felé kell maradnia egész idő alatt. Ha nem arccal, fordul a vid árkaink felé, s azt provokációnak tekintik és belelőnek . . . 5. §. A huszárok énekelnek. A fenti paragrafusok leginkább elsőrendű testi szükségletek kielégítésére vonatkoztak. Én tudok egy esetről, amikor a konvenciót kiterjesztették a lelki szükségletekre is. A Dankl hadseregénél történt. A huszárokat leszállították a nyeregből és mikor a pozícióharc kezdődött a Nida mentén, a huszároknak is be kellett feküdni a lövészárokba. A huszárok szomorúak voltak s estefelé édesbus hazai nótákkal akarták elűzni abbeli szomoruságukat, hogy hát most ló nélkül, karaibélylyal kell harcolni a hazáért. A huszárok s drága, meleg magyar nótákat énekeltek a lövészárkokban s a magyar nóták melódiája átzengett az orosz árkokig. S a melódiák édes, meleg zengése, megmozgatott valamit a muzsika szive táján is; a tüzelés egyszerre félbemaradt, az oroszok előbb csak a fejüket emelték ki a fedezékek mögül, aztán kibújtak egész testtel, ráültek a fedezék földhányásaira, s úgy hallgatták a huszárok nótáit. A huszárok is kiültek erre a lövészárok földhányásaira s úgy énekeltek tovább. S mikor a mieink abbahagyták, az oroszok rákezdtek a maguk nótáira. Ott, az orosz-lengyel síkságok holdvilágos, csöndes éjszakájában hangversenyt rendeztek a magyar és az orosz lövészárkok. 6. §: A tábori őrs. A tábori őrs — a Feldwache — a hadsereg csápja. A tábori őrs legelöl, legoldalt és leghátul, hogy a hadsereget meglepetésektől biztosítsa. A mi tábori őrseink körülbelül ugyanazon a területen állnak és, járnak, mint az orosz Feldwachek. Az ő éberségükre van rábízva a hadsereg nyugalma, biztonsága s eleinte az ő nyugalmunk, épségük, életük volt a legnagyobb veszélyben. Nincs könnnyebb dolog, mint a tábori őrsöt — legyen az orosz vagy a mienk — letörni. Egyedül áll, nagyon rossz fedezék mögött, vagy éppen fedezék nélkül. Sok haszon nincs abból, ha lelövik az őrsöt, mert a puskalövés, figyelmessé teszi a többi őrsöt s a meglepetés csak nem sikerülhet Erre rájöttek mindkét részről s mostanában már nem igen fordul elő, hogy a tábori őrsökre rálőjjenek. Békésen állnak, topognak egymás mellett sokszor huszharminc lépésnyi távolságban a mi őrseink és az oroszok s egyik sem bántja a másikat Mikor aztán jön az inspekciós tiszt, aki megvizsgálja, hogy helyén van-e az őrtálló legény, akkor a másik tisztességrendóan hátrább húzódik, nehogy a tiszt ur nyugtalan legyen a nagy, közelség miatt. A Feldwachek békésen, nyugodtan állnak, topognak egymás mellett s dehogy jutna eszébe akármelyiknek is, hogy kárt tegyen a másikban. Magyar Lajos: A Balkán A román-bolgár szállítási egyezség írtat nyit a két ország kormánya között további megegyezésekre. A gazdasági megértés politikai megértést fog eredményezni s a két szomszédos állam be fogja látni, hogy — különösen a mai viharos időben — egymásra vannak utalva. A Fekete-tengeren közös érdekeik vannak és ezeket az érdekeket veszélyezteti Oroszország hatalmi törekvéseivel A török lapok hosszú cikkekben tárgyalják a bolgár-román közeledés jelentőségét Több lap tudni véli, hogy a két ország kormánya között politikai természetű, egyezség is jött létre. Az egyezség szerint Románia hajlandó lenne Dobrudja egy részét átengedni Bulgáriának, sőt az ellen se emelne kifogást, hogy Bulgária megvalósítaná macedóniai aspirációit. A Frankfurter Zeitung bukaresti értesülése szerint a román kormány további kétszázmilliónyi rendkívüli hadügyi hitelt kér a parlamenttől. Costinescu pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett elő a kamarában, amely szerint a bab, tengeri és tengeri liszt kivitele vám alá esik. A rozsot és zabot nem szabad kivinni. Szaloniki-i híradás szerint most már kétségtelen Szerbiának az a szándéka, hogy Albánián keresztül az Adriához jusson. Törekvése leplezésére ad ki jelentéseket az albán betörésekről. A valóság az, hogy a szerb csapatok elhagyták Pszküdöt és átlépték az albán határt. . Nisi híradás szerint az angol kormány értesítette a szerb kormányt, hogy gondja lesz rá, hogy Szerbia 500 vagyoni lisztet, 100.000 egyenruhát és 100.000 köpenyt kapjon. Azonkívül harminc orvost küldenek Angliából Szerbiába. Genfi jelentés szerint néhány nappal ezelőtt visszaindult Hollandiába az a hollandi vöröskeresztes misszió, amely a szerbiai harctéren működött, állítólag azért, mert a szerb katonai hatóságok és a hollandi misszió között ellentétek merültek fel. Úgy tudják, hogy a missziót maga a hollandi kormány hívta volna vissza. A Kölnische Zeitung-nak jelentik Szófiából. Itt megerősítik, hogy Görögországnak a háborúban való részvétele nyomban maga után vonná a bolgár mozgósítást. A Szerbiában pusztító tífuszjárvány következtében a Bulgáriával való vasúti összeköttetést megszüntették. Szerda