Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-10 / 69. szám

4/ 1915. márcus III. VILÁG Levelek a naplómból A megíratlan genfi Konvenció­ ­, március 8. A rohamok, harcok, veszteségteljes csa­ták, menetelések, offenzivák és visszavonulá­sok közben, a hetekig tartó pozícióharcok közben is ember marad a katona és én sokszor kerestem a háború emberi arcát. Kerestem azokat a perceket, amikor a mieinkkel szem­ben nem az orosz és nem a szerb katona áll, hanem az orosz és szerb ember, amikor nem az ellenség fekszik a mieinkkel szemben a lö­vészárókban, hartem a jámbor orosz muzsik vagy a szerb paraszt és sok ilyen pillanatot ta­láltam. A diplomaták megcsinálták a maguk genfi konvencióját, amelyik emberségesebbé akarta­­ tenni a háború embertelen várontását s sok keserves tapasztalásunk volt ezzel a genfi kon­vencióval. Hányszor lőtt az orosz tüzérség a­­mi segítő helyeinkre, amelyek fölött a genfi­­ vöröskeresztes zászló lengett. Sokszor vágott­­le irtózatos sűrítéssel a gránát pontosan a kö­­ltözőhelyeiken. Hányszor lőttek az orosz ka­tonák vöröskeresztes szarni­téckatonáinkra s hány derék orvosunk fizetett életével és épsé­gével azért, mert megbízott a vöröskereszt szentségében. S még most is érzem az utálatot, mikor eszembe jut a gyalázatos szerb csalás.­­Egy egész kólóimé vöröskeresztes szanitéc ko­mcsi jutott a kezünkbe lent Szerbiában s a genfi­­ kereszt védelme alatt nem­­sebesülteket, hanem­­ muníciót szárítottak. A genfi konvencióval sok­­ keserves tapasztalásunk van. A genfi konvenció sok keserves tapaszta­lást hozott nekünk s mégis sokszor láttam a­­ háború emberi arcát. Láttam, mint szel le a­­ kenyeréből a magyar baka, hogy az orosz fo­goly éhségét csillapítsa és mély ellágyulással láttam, hogy a kínált cigarettát megosztja a magyar népfelkelő az orosz fogolylyal. S lát­tam, hallottam eseteket­­— a katonák úgy mondják: epizódok — amelyek törvényszerűen ismétlődnek meg. Csöndes, hallgatólagos meg­állapodások ezek ellenséges táborok között, soha diplomaták paragrafusokba nem szedték ezeket s mégis, mint megiratlan, paragrafusba nem szedett genfi konvenció szent paragrafu­sai állnak fenn ezek az ellenséges táborok kö­zött s nincs példa rá, hogy valaha is megsértet­ték volna ezeket a hallgatólagos megállapodá­­sokat. Néhányat feljegyeztem magamnak e meg­­h­atlan genfi konvenció megállapodásai közül. Nem tudom paragrafusokba szedni őket, csak úgy mondom el, ahogy láttam, vagy hallottam. A francia hadvezetőség megtiltotta ezeknek a lövészárkokban született paragrafusok tiszte­letben tartását. A mi had­vezetőségünk sohasem tiltotta meg ezt. A mi hadvezetőségünknek nincs kifogása az ellen, ha emberibb­ arca lesz a háborúnak. 1. §: A kút. Minden katonának s minden hadseregnek szüksége van vízre. Sokszor ne­héz és keserves jó ivóvizet előteremteni és sok­szor megtörténik, hogy az egyetlen kút, amely­ben jó ivóvíz van, pontosan a két lövészárok között van. Nagyon könnyű lenne ezt a kutat egyetlen gránáttal betemetni, de a tüzérség gondosan vigyáz a kútra. Nagyon könnyű lenne gépfegyver, vagy puskatűzzel megköze­­líthetetlenné tenni ezt a kutat. Ehelyett mind a két lövészárok tiszteletben tartja a kutat, s mikor szünet áll be a tüzelésben, jobbról és balról elindul négy-öt katona nagy edények­kel, megmerítik a kútban és békésen vissza­jöhetnek. Még sohasem történt meg, hogy ilyen esetben lelőttek volna egy katonát. A kút használatának egyetlen feltétele, hogy a katona fegyver nélkül menjen a kúthoz. 2. §: A gulyás. Enni is kell a katonának akár orosz, akár magyar. A tábori konyhát pedig nem lehet bevinni a lövészárokba. A tábori konyha tehát valahol a front mögött hajnalban megfőzi a reggelit s nagy bográ­csokban viszik a lövészárokig a nagyszerű fe­kete kávét. Este pedig, mikor alkonyodik már s nem lehet meglátni, ki megy a lövészárok felé, elindulnak a nagy bográcsok a gulyással, vagy levessel és marhahússal. Eleinte meg­esett, hogy az oroszok rálőttek a mi bogrács­­hordóinkra s külön mulatságuk volt, hogy a legjobb lövészeik pontosan a bográcsot vették célba s a pompás feketekávé, a nagyszerű le­ves, az isteni gulyáslé kifolyt a sebesült bog­rácsból. A reggeli és az ebéd igy aztán veszen­dőbe ment. A mieink természetesen nem ma­radtak adósok és a legjobb Scharfschnitzék — a legjobb lövészek — halálos biztonsággal folyatták ki az orosz bográcsokból is a pom­pás, a nagyszerű, az isteni leveseket és kávé­kat s az orosz baka álla is felkophatott reggeli és ebéd idején. Ebből a gyakorlatból aztán csöndesen kifejlődött a „ha te nem bántod az én bográcsomat, én nem bántom a te bográ­csodat“ alapelv. Az oroszok nem lőttek a mi ételhordóinkra s a mi lövészeink bék­én hagy­ták az oroszok ételhordóit. S most már zavartalan nyugalommal hordják a lövészárokba a nagyszerű fekete­kávét, a pompás levest és az isteni gulyást. 3. §. .4 szalma. A háborúban a szalma a legnagyobb dolgok egyike. Majdnem olyann fontos, mint az élelem vagy a muníció. Ezek­ben a pokoli hidegekben áldás, ha dúsan meg van rakva a lövészárok szalmával. Kényelmes fekvés esik rajta , a láb sem fázik, ha szal­mába van burkolva, nem is szólva arról, hogy a föld nedvességével szemben a legnagysze­rűbb védelem a szalma. Szóval, a szalma na­gyon fontos dolog. Nem is nagyon nehéz sze­rezni, mert minden faluban busásan van. A lövészárok azonban ritkán van a faluban s az több, mint feltűnő, ha a baka egy nagy köteg szalmával jön ki a faluból. A legjobb célpont az ilyen baka. Sokszor megtörténik aztán, hogy a szalmakazal épp a két lövészárok kö­zött van s ilyenkor sokszorosan veszélyes do­­log a szalmáért elmenni s bevinni a lövész­­árokba. Ezekre az esetekre vonatkozólag is vannak paragrafusai a hallgatólagos genfi konvenciónak. A faluból szabad szalmaköteget vinni a lövészárokba. Az ilyen bakára nem lő­nek rá. A két lövészárok között lévő szalmaka­zal pedig ugyanolyan elbírálás alá esik, mint az első paragrafusban említett kút. Tehát fegyver nélkül szabad megközelíteni a kazlat s szabad szalmát vinni. Néhányszor megtör­tént, hogy az oroszok s a mieink találkoztak a kazalnál. Ilyen esetben nincs beszélgetés s nincs vitatkozás. Az oroszok néhányszor sza­lutáltak a mieinknek. A mieink nem fogadták a köszöntést. Erre az oroszok is abbahagyták a szalutásait. 4. §. .4 VF. C. A W. C., a latrina is igen fon­tos egészségügyi kérdése a lö­vészár­oknak. Ha nagyon hosszú ideig vannak a legények egy­azon lövészárokban, akkor nem nehéz a kérdés megoldása. A lövészárokból hátrafelé egy futó­árkot vezetnek vagy negyven-ötven lépés tá­volságra, ott egy széles és mély gödröt ásnak, meszet öntenek a gödörbe s a kérdés meg van oldva. Nem mindig van azonban arra idő, hogy a futóárkot megcsinálják, a gödröt megássák stb. Ilyenkor aztán nagyszerűen jön az alábbi megegyezés: Mikor a tüzelés szünetel, a baka leveszi fejéről a sapkáját s háromszor int vele a feje fölött. Aztán kimászik a lövészárokból és né­hány lépést tesz előre az orosz lövészárok felé. Arccal állandóan az oroszok felé kell fordul­nia továbbra is, mert ha nem az arcát m­u­­­­lat­ja az oroszok felé, izgalom nélkül belelőnek. Az oroszokkal szemben hasonló a szabály. Nek­­ kik is háromszor kell inteni a sapkával és arc­­­­cal a mieink felé kell maradnia egész idő­­ alatt. Ha nem arccal, fordul a vid árkaink felé, s azt provokációnak tekintik és belelőnek . . . 5. §. A huszárok énekelnek. A fenti pa­­­­ragrafusok leginkább elsőrendű testi szükség­­­­letek kielégítésére vonatkoztak. Én tudok egy­­ esetről, amikor a konvenciót kiterjesztették a lelki szükségletekre is. A Dankl hadseregénél történt. A huszá­rokat leszállították a nyeregből és mikor a­­ pozícióharc kezdődött a Nida mentén, a huszá­­­­roknak is be kellett feküdni a lövészárokba.­­ A huszárok szomorúak voltak s estefelé édes­­­bus hazai nótákkal akarták elűzni abbeli szo­­­­moruságukat, hogy hát most ló nélkül, kara­­i­bélylyal kell harcolni a hazáért. A huszárok s drága, meleg magyar nótákat énekeltek a lö­vészárkokban s a magyar nóták melódiája át­zengett az orosz árkokig. S a melódiák édes,­­ meleg zengése, megmozgatott valamit a muzsik­a szive táján is; a tüzelés egyszerre félbemaradt, az oroszok előbb csak a fejüket emelték ki a fedezékek mögül, aztán kibújtak egész test­tel, ráültek a fedezék földhányásaira, s úgy hallgatták a huszárok nótáit. A huszárok is kiültek erre a lövészárok földhányásaira s úgy énekeltek tovább. S mikor a mieink abba­­hagyták, az oroszok rákezdtek a maguk nó­táira. Ott, az orosz-lengyel síkságok holdvilá­­gos, csöndes éjszakájában hangversenyt ren­­­deztek a magyar és az orosz lövészárkok. 6. §: A tábori őrs. A tábori őrs — a Feld­wache — a hadsereg csápja. A tábori őrs leg­elöl, legoldalt és leghátul, hogy a hadsereget meglepetésektől biztosítsa. A mi tábori őrseink körülbelül ugyanazon a területen állnak és, jár­nak, mint az orosz Feldwachek. Az ő ébersé­gükre van rábízva a hadsereg nyugalma, biz­tonsága s eleinte az ő nyugalmunk, épségük, életük volt a legnagyobb veszélyben. Nincs könnnyebb dolog, m­int a tábori őrsöt — le­gyen az orosz vagy a mienk — letörni. Egye­dül áll, nagyon rossz fedezék mögött, vagy éppen fedezék nélkül. Sok haszon nincs abból, ha lelövik az őrsöt, mert a puskalövés, figyel­messé teszi a többi őrsöt s a meglepetés csak nem sikerülhet Erre rájöttek mindkét rész­ről s mostanában már nem igen fordul elő, hogy a tábori őrsökre rálőjjenek. Békésen áll­nak, topognak egymás mellett sokszor husz­­harminc lépésnyi távolságban a mi őrseink és az oroszok s egyik sem bántja a másikat Mikor aztán jön az inspekciós tiszt, aki meg­vizsgálja, hogy helyén van-e az őrtálló legény, akkor a másik tisztességrendóan hátrább húzó­dik, nehogy a tiszt ur nyugtalan legyen a nagy, közelség miatt. A Feldwachek békésen, nyu­godtan állnak, topognak egymás mellett s dehogy jutna eszébe akármelyiknek is, hogy kárt tegyen a másikban. Magyar Lajos: A Balkán A román-bolgár szállítási egyezség írtat nyit a két ország kormánya között további megegyezésekre. A gazdasági megértés poli­tikai megértést fog eredményezni s a két szom­szédos állam be fogja látni, hogy — különösen a mai viharos időben —­ egymásra vannak utalva. A Fekete-tengeren közös érdekeik van­nak és ezeket az érdekeket veszélyezteti Orosz­ország hatalmi törekvéseivel A török lapok hosszú cikkekben tárgyalják a bolgár-román közeledés jelentőségét Több lap tudni véli, hogy a két ország kormánya között politikai természetű, egyezség is jött létre. Az egyezség szerint Románia hajlandó lenne Dobrudja egy­ részét átengedni Bulgáriának, sőt az ellen se emelne kifogást, hogy Bulgária megvalósítaná macedóniai aspirációit. A Frankfurter Zeitung bukaresti értesü­lése szerint a román kormány további kétszáz­­milliónyi rendkívüli hadügyi hitelt kér a parlamenttől. Costinescu pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett elő a kamarában, amely szerint a bab, tengeri és tengeri liszt kivitele vám alá esik. A rozsot és zabot nem szabad kivinni. Szaloniki-i híradás szerint most már két­ségtelen Szerbiának az a szándéka, hogy Al­bánián keresztül az Adriához jusson. Törek­vése leplezésére ad ki jelentéseket az albán betörésekről. A valóság az, hogy a szerb csa­patok elhagyták Pszküdöt és átlépték az albán határt. . Nisi híradás szerint az angol kormány értesítette a szerb kormányt, hogy gondja lesz rá, hogy Szerbia 500 vagyoni lisztet, 1­00.000 egyenruhát és 100.000 köpenyt kapjon. Azon­kívül harminc orvost küldenek Angliából Szerbiába. Genfi jelentés szerint néhány nappal ez­előtt visszaindult Hollandiába az a hollandi vöröskeresztes misszió, amely a szerbiai harc­téren működött, állítólag azért, mert a szerb katonai hatóságok és a hollandi misszió között ellentétek merültek fel. Úgy tudják, hogy a missziót maga a hollandi kormány hívta volna vissza. A Kölnische Zeitung-nak jelentik Szófiá­ból. Itt megerősítik, hogy Görögországnak a háborúban való részvétele nyomban maga után vonná a bolgár mozgósítást.­­ A Szerbiában pusztító tífuszjárvány következtében a Bulgá­riával való vasúti összeköttetést megszüntették. Szerda

Next