Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-10 / 69. szám

Szerda­ ­i összeköttetést a Saloniki és Nis, valamint Románia dunai vidéke között hiányosa­n fertőt­lenített vasúti kocsikkal tartják fenn. A lengyel­ kérdés a porosz képviselőházban A porosz képviselőház vita nélkül elfo­gadta a kormánynak azon javaslatát, mely szerint a törvényhozás üléseit május 27-ig el­napolják, majd áttér a költségvetés harmadik olvasására. Tranzynski képviselő a lengyelek pártja nevében kijelenti, hogy harminc év óta úgy a kormány, mint a többség belső ellen­ségnek tekinti a lengyeleket. A kivételes tör-­­­vények, valamint a közigazgatási intézkedések­­ célja egyaránt a lengyelek nemzeti életének elnyomása volt. Állami pénzekből, tehát a len­gyelek adójából is, 1200 millió márkát köl­töttek arra, hogy a lengyelek nemzetiségi éle­tét megöljék. Jogunk, sőt kötelességünk volt küzdeni e törekvések ellen. Azonban, habár változatlanul, el vagyunk szánva an­a, hogy utolsó lehelletünkig megvédjük nemzetiségün­ket, nem távozunk el a jog alapjáról, hanem teljes mértékben teljesítjük állampolgári köte­lességeinket. A mai világháborúban úgy itt, mint a birodalmi gyűlésen feltétlenül megsza­vaztuk mindazon intézkedéseket, amelyek a kormány nézete szerint szükségesek. A csata- s ezeken a porosz államért több vért ontottak a lengyelek, mint amennyi a lengyel lakosság száma után ítélve, várható lett volna. Remél­hettük, hogy a kormány lemond a kivételes törvényekről, a letelepedési tilalomról és meg­engedi, hogy a lengyel nyelvet bevezessék a népiskolákban. De a kormány megelégedett azzal, hogy későbbi változtatást helyezett ki­látásba. A kormány nem aggodalmaskodott, m­ikor e javaslatba minden ellenvetésünk da­cára, felvette mindazon tételeket, amelyek a lengyel nemzetiség elleni törekvéseket szolgál­ták. A lengyel lakosság ellen irányuló minden kivételes intézkedésnek további fenntartását a belső békével összeegyezhetetlennek tartjuk. Éppen ezért az említett tételeket nem fogjuk megszavazni és a költségvetés feletti általános szavazáson nem veszünk részt. Pachnicke (néppárti) kijelentette, hogy az államkormány szavait a tettnek kell követ­nie, ha nem akar súlyos hibát elkövetni. O­lyan törvényeket, mint a költözködési tilalom és a kisajátítási törvény, nem lehet fönntartani a nép egy olyan részével szemben, amely a hazafias kötelességek teljesítésében, az elle­nünk intézett támadások elhárításában épp­oly részt vett, mint a többi. A háború előtt és a háború alat­t tett tapasztalatok alap­ján szóló határozottan elvárja, hogy a jövő politikája, mint más téren is, úgy a lengyel nyelvű lakos­sággal szemben is tekintetbe veszi az idők so­rán megváltozott körülményeket. Nissen (dán) tiltakozik a dán nemzetiségű lakosságnak Észak-Sleznikben való elnyomatása ellen. Ki­emelte a dánok hű kötelességteljesítését e ne­héz időkben és kijelentette, hogy a dánok nem fognak résztvenni a szavazásban, minthogy a költségvetés ismét számos tételt tartalmaz, amelyek a nem német nemzetiségek elleni küz­delmet célozzák, főleg pedig azért, mert e tételek között titkos alapok szerepelnek az észak-slezniki dánok ellen. Stull (centrum) határozottan elvárja, hogy az államkormány a háború befejezte után a háborúból és a len­gyeleknek a háború alatt tanúsított magatar­tásából folyó következtetéseket, azok minden következményével együtt, végre fogja hajtani. Hirsch szociáldemokrata kifejti, hogy a kormány többszöri felszólítás dacára mit sem tett a kivételes törvényi intézkedések megszün­tetése, a szabad választójog és az egyesülési jog szabadsága érdekében. Ennek következ­ménye az, hogy a szociáldemokrácia kényte­­linek látja magát arra, hogy a költségvetést megtagadja. Az általános vita ezzel befejezést nyert. A részletes vitában az összes tételeket elintézik. Az igazságügyi tárca költségvetésének tárgya­lásánál Liebknecht képviselő tiltakozik az el­len, hogy’’ a bü­ntetések elhalasztása dacára le­tartóztatták az egyévi fogházra ítélt Luxem­burg Rózát, mire Be­scler igazságü­gyminiszter behatóan vázolja az említett esetet és utal arra, hogy Luxemburg Róza betegséget bizonyított és ezért büntetésének kitöl­tésére halasztá­st nyert, de e halasztás letelte előtti nyilvános gyűlésen beszélt. Ezután a költségvetés harma­dik olvasásában is elintézést nyert. A költségve­tés ellen csak a szociáldemokraták szavaztak, a lengyelek és dánok nem szavaztak. Több kisebb javaslat elintézése után az el­nök e szavakkal rekesztette be az ülést. Remé­lem, hogy mire az elnapolás után ismét össze­ülünk, ellenségeink hatalmas letörése nyugaton, északon és kelden tovább haladt előre és hogy a végleges győzelembe vetett bizalom, mely bennünket ma eltölt, akkor közelebb fog látni bennünket reményeink teljesüléséhez. VILÁG SMS, március 10. , Anglia blokádja A semleges hatalmak diplomáciai képvi­­selői tanácskozást folytattak a németalföldi külügyminiszterrel azokról az intézkedések­ről, amelyeket a hajóforgalom szabadságának biztosítása végett életbe léptetni kívánnak. A semleges hatalmak egységes fellépését egyelőre nem vették tervbe, de úgy látszik, hogy az Egyesült­ Államok is informálódni kíván a többi semleges ország szándékairól, hogy lehe-­­­tőleg a maga részéről 5s egységes eljárást kö­vessen. Minthogy az amerikai kereskedelem és a németalföldi tengerhajózás érdekei közö­sek, biztosra vehető a két kormány összmű­­ködése. A Times-nak azt a jelentését, hogy a washingtoni kormány a tényleges blokádot ja­vasolja, illetékes hollandi helyről megcáfolják, miután a semlegesség elvének megsértése nél­kül egy semleges hatalom sem tanácsolhatna ellenséges cselekményeket. Különben is az­­ Egyesült­ Államok és Hollandia sokkal inkább a párisi és londoni deklaráció alapján állanak és a semleges kereskedelem szabadságát köve­­telik. Tengeralattjárók harca Párisból jelentik hivatalosan 5-én éjjel, hogy a könnyű francia flotta több hajója a La Manche-csatornában ágyúzta az „u 2“ jel­zésű német tengeralattjárót. Az „U 2“-nek — ámbár 3 gránátlövés érte — sikerült elmene­külnie a sokszoros túlerő elöl. Az „U 8“ személyzetének Doverbe történt megérkezését tegnap nagy tömeg nézte végig. Délelőtt 9 és 10 óra között nagyobb helyőrségi csapat várta az érkezőket a kikötőben. Amikor a németek, 4 tiszt és 25 ember, köztük két könnyebb sebesült, partraszállottak, előbb ket­tősrendekben felállították őket­ a part mentén, majd a helyőrségi csapat közrefogta őket és igy haladtak a várig. A kikötő bejáratánál egy másik nagyobb csapat állott s ez fegyverrel tisztelgett, amikor a helyőrségi csapat a fog­lyokkal előtte elhaladt. A német tiszteket az angol tengerésztisztek Zundhe-el megvendégel­ték. A legénységet állítólag a cardiffi fogoly­táborba szállítják. Hajók sorsa A Grimsby-i Bernicia nevű halászgőzöst, amelynek legénysége 9 emberből állt, hivatalo­san elveszettnek jelentik fei. A La Touraine gőzös hétfőn este befutott a havrei kikötőbe. A Hamburger, Fremdenblatt-nak jelentik, hogy angliai magát,hírek szerint az Exmonth angol sorhajói megrongált állapotban vonszol­­tak Folkestoneba. Az Exmouth régebbi sor­hajó, 1901-ben bocsátották vízre, 14.200 tonnás és legnagyobb ágyús négy darab 30 és feles ágyú. Hivatalos angol közlés szerint március 5-én a Verseyből Southamptonba haladó Lydia személyszállító gőzösre, valamint február 28-án a South Eastern Railway Company Victoria gőzösre torpedólövést irányítottak, e lövések azonban nem találtak..­­Az angol tengernagyi hivatal je­lentése szerint a Belgrave gőzös 2389 tonna szénrakománynyal vasárnap Ilfracomba táján robbanás következ­tében elsülyedt. Valószínűnek tartják, hogy a gőzöst egy tengeralattjáró na­szádnak torpedólövése érte. A hajó le­génységét megmentenék. Az eset a­ szemtanuk ezreinek szeme láttára ját­szódott le. Amikor a robbanás meg­történt, huszonegy gőzös tartózkodott a Belgrave közelében és hat hajó se­gítségére is sietett. Stockholmból táviratoztak. Az Atel John­son nevű svéd hajót, amely a svéd kormány ré­szére gabonát hoz Rio de Janeiróból Göte­borgba, angol hadihajók feltartóztatták és át­kutatás végett Kilátvallba kísérték. A Präsident Bunge angol gőzös,, amely Lapjaidból Rotterdamba érkezett, a csatornán való átkeléskor holland lobogót tűzött ki és ne­vét hatalmas vászonnal takarta le, amelyre ez a név volt festve: Maasland. Mikor az angol gőzös befutott a rotterdami kikötőbe, bevonta a holland zászlót és az angolt tűzte ki helyébe, a Maasland­­névvel befestett vitorlavásznat is le­vette és előtűnt a Präsident Bunge név. A Nieuwe Amsterdam holland szállítógőzös teg­nap érkezett Rotterdamba. Néhány utas is volt rajta. Ezek beszélik, hogy Dömérnél egy tiz-­i ezertonnás nagy gőzöst láttak félig elmer­ülten. A semleges államok hajói Az angol zsákmánybíróság ezer tonna réz dolgában, amelyet az admirautás mint hadi­sugárút öt Svédország felé haladt ha­jón lefoglalt, az államkincstár terhére határozott. A bíróság elrendelte, hogy a rezet, amelynek egy részét már elszállították a woolwichi ar­zenálba, ismét a bíróság rendelkezésére bo­csássák. A zsákmánybíróság ítélete a­­semlege­sek jogában precedenst fog alkotni. A réz­­szállítmány Amerikából Göteborgba volt irá­nyítva és két semleges és három angol hajón érkezett. A réz a svéd kormány szállítói ré­szére jött. A szállítmányt az admiralitás mi­t tengeren elkobozta. A rakomány svéd tulajdo­nosainak képviselője megjelent a zsákmány­­bíróság előtt és kifejtette, hogy semmi alapja nincs annak, hogy a rézszállítmányt mint hadi­sugárut kezeljék s hogy semlegesek tulajdonai bírósági eljárás nélkül elkobozzák. A főügyész azon az állásponton volt, hogy a zsákmány­­jog semmiféle szabálya nem korlátozza a ko­rona jogát arra, hogy fontos katonai célokra semlegesek birtokát megfelelő kártérítés mel­lett birtokába vegye. A bíróság úgy határozott, hogy a rézszállítmányt a bíróság őrizetére kell bízni. A hadi­sugáru-kérdésben még nem hoztak ítéletet. Londonból hivatalosan jelentik, hogy minden szállítmányról, am­elyek Norvégiából, Svédországból, Dániából, Hollandiából, Svájc­ból és Olaszországból Ausztráliába mennek, brit konzulátusok igazolványai szükségesek, amelyek azt bizonyítják, hogy nem ellenséges országokból származnak. Beosztással éljünk! Takarékoskodjunk a liszttel és a kenyérrel, Pamut kliofiámra katonáknak gyaplutakaró Stookróc teánál ■JKaa— i mrsrw.i.ni in—iwmw ' basiik kaphatók Fischer Simon és Társainál Bisdapast, Bacni-atea 10. Talaton 13-44 és 103 -33

Next