Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-17 / 76. szám

4L 1915. március 17. VTLAG Harc a Dardanellákért Egy berlini jelentés szerint a Dardanellák előtt elhallgattak az ellenséges hajók ágyúi. A teljesen sikertelenül folytatott ostrom csak a támadó flottának okozott igen súlyos ká­rokat. Az ostromot vezető admiralitás belátta, hogy hatalmas hadsereg partraszállítása nél­kül csak hajóit pusztítja és gránátjait paza­rolja; lehet, hogy az ostrom hosszabb időre hallgatott el és az ellenséges flotta nem kezd támadást, míg az entente-sajtó által bejelen­tett és várva-várt, nagy, szárazföldi ostromra szánt hadsereg meg nem érkezik. Angol és francia részről szeretnék úgy föltüntetni a dolgot, mintha a Dardanellákhoz útnak indí­tott katonaság tekintélyes hadsereg volna és elérné a 40.000, sőt más jelentések szerint a 100.000 embert. Egyelőre minden valószínűség szerint 25—30.000 emberről van szó. Szünetel az ostrom A Lokalanzeiger jelentése szerint az ellenséges flotta a dardanellai erő­dök bombázását beszüntette, mert a török ütegek súlyos sérüléseket ejtet­tek a hadihajókon. A konstantinápolyi lapok megállapítják, hogy a Dardanellák ostroma, amely már 25 napja tart, mindeddig semmi eredményre nem­ vezetett. Biztos információk szerint az angol-fran­cia hajórajnak hét nagy hajója sérült meg a Dardanellák bombázása közben. Az Agamém­­­nont javítás céljából Máltába várják. A Jean Bart francia páncéloshajó javítási munkálatai előreláthatólag májusban készülnek el. A se­besültek és halottak száma sokkal nagyobb, mint hivatalosan jelentették. Egyedül a Ka­nada kórházhajón 300 sebesültet hoztak Epi­­ruszba. A törököknek sikerült Kum Kalehben újabb nehéz ütegeket elhelyezniük, amelyek tegnap éjjel hevesen viszonozták a francia flotta tüzelését. Két súlyosan megsérült angol cirkálót Máltába vittek. Az egyiket húsz lö­vés érte. Athénbe érkezett hírek szerint a Darda­nellák erődeink ágyutüzelését páncélos autók ágyúi is erősítik. A törökök több üteg ilyen páncélos autót helyeztek el a partvidékeken. Az Osmanischer Lloyd jelentése szerint a VI. török hadsereg, 120.000 ember, megérkezett Gallipolliba. Római jelentés szerint Marseilleből a na­pokban tizennégy nagy csapatszállító hajó indult el húszezer emberrel a Dardanel­lákhoz. A hajókat négy angol és három francia páncélos és több torpedónaszád kísérte. To­vábbi húszezer ember Toulonban áll indulásra készen. Az angolok Egyptomból 54.000 embert készülnek a Dardanellákhoz indítani, ausztrá­liai és indiai csapatokat. A tengerszorosoknak szárazföldről való megvívásához tehát 94.000 emberrel fognak rendelkezni az entente-hatal­­mak. Konstantinápoly ellen Pétervári távirat közli: Ebenhard orosz admirális és az orosz fekete-tengeri flotta többi parancsnokai lázasan dolgoznak, hogy a fe­kete-tengeri flotta technikai harckészségét és főleg a hajók sebességét és akcióképességét tökéletesítsék. Ezen a téren a flottában még nagy hiányok vannak. A munkálatok azért folynak angol tengerésztisztek segítségével, hogy az orosz flotta rövid időn belül olyan ál­lapota kerüljön, hogy képes legyen egyfelől Konstantinápolyt blokálni, másfelől ellensú­lyozni a Goebent, Hamichet és Breszlaut. E munka eredményei okaik később fognak mutat­kozni. Szalonikiből jelentik: A Nea Alitea felhí­vást intéz Angliához, Franciaországhoz, Olasz­országhoz, Ausztria-Magyarországhoz és Né­metországhoz. Azt kérdezi tőlük, megengedhe­tik-e, hogy Konstantinápoly orosz kézre jus­son, ami az egész világ érdekeit sértené. Minden szép álom dacára se szabad engedni, hogy Konstantinápoly az oroszoké legyen. Bulgáriá­nak se szabad soha átengedni Konstantiná­polyt, mert Oroszország esetleg egy szép napon rátehetné kezét. A Balkanska Tribuna jelenti Konstantiná­polyból, hogy a város élelmezése majdnem a normális keretek közt mozog és az élelmiszer­­árak nem igen emelkedtek. Dedeagneson ke­resztül nagymennyiségű árut, főleg élelmi­szert, szállítottak még legutóbb is Konstanti­­nápolyba. A város világítása is biztosítva van. A vasutakon és hajón való közlekedés rend­szeresen bonyolítódik le, csak ritkán nem si­kerül a török hajóknak elkerülni a Fekete­tengeren cirkáló orosz hajókat. Szmirna ostroma Március 13-án ismét négy ellenséges hajó bombázta a szmirnnai kikötőt és egy fél óra le­forgása alatt, mintegy kilencven ágyú lövést ad­tak le. Az entente akciójának egyáltalában nem volt eredménye. Az ellenséges hajók nem mernek az öbölhöz közeli lőni és jelentékeny messzeségből küldik a bombáikat. A francia flotta ma bombázta a Szmirnától északra fekvő Papaszlik, Dikeli, Ayvalik és Szarmi­­szak partmenti túrósokat, azonban szintén minden eredmény nélkül. A szent háború A kaukázusi harctéren az oroszok az utóbbi napokban többször megkísérelték, hogy Artvin környékén újra offenzívába lép­jenek. Artvintól nyugatra való előretöréseiket visszaverték, miközben az aroszok több mint százötven halottat és sebesültet — köztük egy tisztet hagytak hátra. Konstantinápolyi jelentések szerint az oroszok Perzsiának legnagyobb részét már ki­ürítették, úgy, hogy már csak Kasvin, Kora­­zan és Mazandaran tartományban vannak ki­sebb létszámú csapatok. A Ruszkoje Szlovo jelenti: A perzsa kor­mány bizottságot küldött ki ama kár megál­lapítására, amely Asszerbeidsan vidékén a há­ború folyamán származott. Az orosz és angol kormány ugyanis megígérte a kár megtérí­tését. A török képviselőház elnökle Budapesten Halil bej, a török képviselőház elnöke, ma délután két órakor a bukaresti gyorsvo­nattal, Konstantinápolyból Berlinbe utaztában, Budapestre érkezett. A keleti pályaudvaron Ahmed Hikmet bej, budapesti török főkonzul és Eigel effendi, a konzulátus titkára fogad­ták. Halil bej holnap délutáni öt óráig tar­tózkodik Budapesten, amikor is a gyorsvonat­tal Bécsbe utazik, hogy onnan folytassa útját Berlinbe. Egy újságírónak alkalma volt a török parlamenti elnökkel hosszabb beszélgetést folytatni, mely alkalommal Hali­­bej sajnál­kozását fejezte ki afelett, hogy nem tölthet­­hosszabb időt a magyar fővárosban, majd pedig a következő érdekes kijelentéseket tette: — Bár nekünk politikusoknak most, ami­kor nem szavaknak, hanem­m tetteknek kell be­­szélniök, szerepünk nem olyan fontos és kiváló, mint a hadsereg vezéreié, de mégis azt hiszem, hogy mint a török népképviselet szervének el­nöke, joggal kifejezhetem azt a reményeimet, hogy ez a háború, amelyet Törökország most két hatalmas szövetségesével együtt folytat, meg­mutatja­ majd, a török nép erejét. — Amennyire az én információm megenge­dik, kijelenthetem, hogy a török szárazföldi had­sereg, minden harctéren, úgy az oroszok, mint az angolok ellen sikerrel vette fel és a legszebb reményekkel folytatja a harcot. Az orosz erőt megállítottuk és seregünk dicsőségesen állta meg a helyét. A kaukázusi harctéren a legjobban állunk és a szuezi csatorna közül is a legjobb pozíciókat foglalhattuk el. — Ami a Dardanellák ostromát illeti, arról a hivatalos jelentések és a hadi tudósítások nap­­ról-napra részletesen beszámoltak. Az ostrom ed­digi fölvasmásna­k egy óriási eredménye van: az a negatívum, hoggy eddig az óriási erővel mégis- Szerda dúlt akciónak semmiféle eredménye nincs és re­mélhetőleg nem is lesz. A Dardanellák előtt meg­törik a dreadnd­ushtok és más tengeri szörnye­tegek ereje. A partraszállási kísérletek eddig sem sikerültek és hiába hoznak oda százezer és száz­ezer katonát, hiába szállnának azok partra, van elegendő hadseregünk az ilyen támadások visszaverésére. Arra a kérdésre, hogy Törökország pol­gári lakossága nem szenved-e szükséget, Halil bej azt felelte, hogy semmiesetre sem. Török­országnak bőségesen van élelmiszere, nemcsak hadserege, hanem népe részére is. Macedónia sir! Bezárt templomok és iskolák A második Bal­kán-háború után a szerb árulás megfosztotta Bul­gá­riát győzelmei gyü­mölcsétől és elszakította tőle Macedóniát, amelynek lakossága legnagyobb részben bol­gár. Azóta kevés idő, alig másfél esztendő múlt el és ez a má­sfél esztendő elég volt arra, hogy Macedónia fogalmat kapjon arról, milyen a ezen a felszabadítás. Macedónia bolgárjait min­den erővel üldözi a szerb közigazgatás, isko­láikat, templomaikat bezáratja s még erőszak­kal kényszerítik Macedónia b­­lgár lakossá­gát, hogy a szerb hadseregben szolgáljanak, minden nemzeti és kulturális javaktól meg­fosztja őket a szieild és görög sovinizmus. Sán­dor szerb trónörökös egyenjogúságot és nem­zeti szabadságokat ígért a báboni utánra a macedó-bulgárok­nak, hogy ez az ígéret mi­lyen komoly, az kiderül abból, hogy a Pakics­­kormá­ny dezav­uálta a trónörökös ígéretét. Hogy nemzeti és vallási tekintetben miilyen mértékű az elnyomatás, az kiderül talán a kö­vetkező hiteles adatokból -A szerb ok­dupáció előtt Új-Szerbiá­ban a következő vallási és nemzeti intézményeik vol­tak a macedóni bulgánok­nak­­ 647 papjaik, 677 templomijaik, 54 kápol­nájuk, 48 kolostorjuk és 5 püspökségük volt. 5 gimnázium, 36 algimnázium és 556 elemi iskola állott rendelkezésükre. A gimnáziumokban 52 tanárr, az algimná­ziumokban 106 tanár, az elemi iskolákba® 847 tanár működött. A gimnáziumokban 875 tanuló, az algim­náziumokban 1915, a­z elemi iskolákban 33156 tanító működött. Az okkupáció előtt a mai Új T Görögország­­ban a következő volt a helyzet: A bolgároknak volt 299 papjaik, 300 tem­plomuk, 78 kápolnájuk, 11 kolostoruk. Volt 4 gimnáziumuk, huszonhárom algim­náziumuk, ötvenhat, illetőleg ötvenhárom ta­nárral és 313 elemi iskolájuk 480 tanítóval. A gimnáziumoknak 825, az algimná­ziumoknak 931, az elemi iskoláknak 17.210 tanulójuk volt. Uj-Szerbiában tehát 596 bulgár iskola volt. 1005 bulgár tanítóval ás 35.986 tanulóval. Uj-Görögországban 340 bulgár iskola volt 589 tanítóval és 18.966 tanulóval. A szerbek és a görögök az okkupáció után az összes bulgár plébániákat kifosztották és be­zárták és bezárták az iskolákat is és tanítóikat kiutasították. Kiutasították a bulgár papokat is. Ez az erőszakos politika évszázados bulgár kultuszmunka eredményét semmisítette meg s érthető módon forrongást és lázongó elkese­redést váltott ki Új-Szerbia és Új-Görögország bulgár lakosságából. Ez a forrongó elkeseredés hatalmas visszhangra talál Bulgáriában is és az a hatás, melyet a terrorista szerb politika Bulgáriában kivált, olyan eleme lesz az euró­pai politikának, amelylyel számolni kell. Bulgária egy háborút már viselt faj testvé­rei felszabadításáért. Ma még semleges Bul­gária, mert a Radoszlavov-kabinet abban re­ménykedik, hogy így is lehetséges lesz Mace­dónia visszaszerzése, de az európai helyzet ve­het olyan fordulatot, hogy Bulgária vérrel és vassal fog fellépni Macedónia szabadságáért. Iskolákban, egyetemeken fel kell világosítani a közönséget, hogyan védekezzék a járványok ellen. Minden oktatóelőadás nyert ütközet a betegségek ellen.

Next