Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-22 / 81. szám

4 1915. március 22, hogy­ a törökök ütegei úgy elpusztították az Euryalus angol páncélos gépházát, hogy annak egész személyzete vagy meghalt, vagy halálo­san megsebesült. A francia admiralitás még mindig titkolja a Bouvet- cirkálóval odaveszett legénység neveit és pedig m­­ég az érdeklődő családtagok­­elöl is. A közönség a Dardanellák előtt megin­dított erőszakolt akciót képtelenségnek tartja és különösen az aknák eltávolításának hiányos kísérletét kifogásolja. A Morning post a Dardanellákban folyó harcokról a következőket írja: A hajóveszte­­ségekkel kapcsolatban a lakosságot örömmel fogja eltölteni, hogy a legénység többnyire megmenekült, bár a veszteségek kétségkívül tetemesek. A hajókat többnyire úszó aknák sülyesztették el, de egyeseket a parti ütegek tüzelése is harcképtelenné tett, nem kell tit­kolnunk, hogy a törökök az egyesült flottára súlyos csapást mértek. A három csatahajó, ha nem is volt a legmodernebb szerkezetű, mégis hatalmas és értékes volt. A Reuter-ügynökség jelenti Tenedosból e hó 19-ről. Hat páncélos behajózott a Darda­nellákba, a rossz időjárás azonban megakadá­lyozta erélyesebb hadműveletek megkezdését. A párisi Havas-ügynökség jelenti, hogy a Bouvet páncárosi hajó menekültjeinek száma hír szerint 64, a hajóhad­osztály többi hajói csak kisebb veszteségeket szenvedtek. A tenge­részeti minisztérium közlése szerint a tengeré­szeti miniszter Guepratte tengernagyhoz táv­iratot intézett, amelyben neki és a Dardanel­láknál küzdő francia tiszteknek és matrózok­nak a maga és a kormány nevében üdvözletét fejezi ki vitézségükért, valamint részvétüket az elszenvedett veszteségért. Végül kifejezést ad bizalmának a végleges sikerben, amelynek a vezérkarok és a legénység erélye és teljesít­ményei a garanciái.­­A Temps jelenti: Az Indomitable csatacir­káló az Aegei-tengerbe érkezett./ VILÁG A nyugati fronton Dixmuidennél az utóbbi napokban ismét erős tüzérségi párbaj folyik. A németek na­ponként nagy csapatokat visznek a Yser-had­­vonal­ba. Flandriában új, igen nagy terjedelmű és szívós harcok vannak kifejlődőben. Neuve Chapelle környékén a németek nehéz ágyukkal dolgoznak és eddig több helységet tettek a föld­del egyenlővé. A legborzasztóbb a pusztulás Béthune és Armentiéres között. A la basséei csatorna harminc helyen át van hidalva. A Daily Chronicle tudósítója a neuve chapellei harcok egyes fázisait ismertetvén, megemlíti, hogy több német fogoly tiszttel beszélt, akik bámulatára nem engedték kikérdeztetni ma­gukat. A legénység közül néhányan válaszol­tak a kérdésekre s a tudósító meglepetéssel hallotta, hogy a németek becsületbeli köteles­ségüknek tekintik, hogy harcoljanak. A tudó­­sító leírja azt a véres tüzérharcot, amelyet az angolok a német lövészárkok ellen folytattak. A német főhadiszállás jelentése szerint: Yperntől délkeletre egy angol légi járművet lelőttünk. Utasait foglyul ejtet­tük. A franciáknak két kísérlete, hogy a Loretto-magaslat déli lejtőjén általunk március 16-án elfoglalt hadállásaikat visszafoglalják, meghiúsult. A soissonsi székesegyházon, amelyen a genfi lobogó lengett, egy francia megfigyelő állomást ismertünk föl. Tüzelés alá vettük és el­távolítottuk­. A Champagneban Beau Lejourtól északra csapataink f­árkászai sikeresen működtek és több francia ár­kot megsemmisítettek. Eközben egy tisztet és 299 főnyi francia legénységet elfogtunk. A Reichsackerkopf tetején két alpesi vadász-zászlóalj által vitézül védett állást tegnap délután rohammal bevettünk. Az ellenségnek súlyos veszte­ségei voltak. Három tisztje és 250 főnyi legénysége, három géppuskája és egy aknavetője kezünkbe került. A franciák ellentámadásait visszavertük. Hogy a francia repülők Schlettstadt elzászi nyílt városban elkövetett embertelenségeire méltóbb választ adjunk, a múlt éjjel Paris erősségére és Compiegne vasúti gócpontra léghajókból néhány nehezebb bombát dobtunk le. Anglia vesztesége A Times hosszú cikkben emlékezik meg a franciaországi angol csapatok roppani veszte­ségeiről. Beismeri, hogy az önkéntesek soro­zása sem­miesetre sem szolgáltathat elegendő emberanyagot a következő német offenzíva visszaverhetésére, sőt ez után rövid idő múlva már a megfogyatkozott csapatok sem lesznek a normális létszámra kiegészítttetők, új for­mációik alakítására pedig gondolni sem lehet. Ezután így folytatja: Ha az angol kormány kérni fogja a népet, hogy vegye magára a kö­telező szolgálat áldozatát; reméljük, hogy el­lentmondás nélkül bele fog egyezni e rendsza­bályba egész Anglia. A népnek akarnia kell a győzelmet, mert a harc alternatívájának másik fele a végpusztulást jelenti, ezért el kell fogad­nunk minden eszközt, ha az győzelmünket se­gítheti elő. Harcok a levegőben Egy német pilóta a múlt héten több bom­bát dobott Fecamp mellett egy francia­ vo­natra. A bombák­­ találtak. Negyven ember meghalt, több mint száz megsebesült. Az angol lapok értesülése szerint a múlt szerdán egy Zeppelin jelent meg Calais fölött és bombát dobott egy rohanó automobilra. A bomba hét utast megölt. Egy másik légi jármű bombája nyolc embert ölt meg és nyolcvanat megsebe­sített. Az angol lapok részletes jelentéseket kö­zölnek a Calais ellen legutóbb intézett német légi támadásról. Közük, hogy a bombák hét embert megöltek, tizenkettőt pedig megsebe­sítettek. Bár nagyon sötét volt, mégis úgy vé­lik, hogy Zeppelin-hajó volt a támadó. Három bomba egy vonatra esett, amelynek két ko­csija kigyulladt. Hét utas tűzhalált szenvedett, tizenkettő pedig többé-kevésbbé megsebesült. A bombák különböző városnegyedekben es­tek le; a lakosság a pincékbe menekült. A Times jelenti a Calais elleni légi táma­dásról. Mintegy 40—50 igen nagy bombát dobtak a németek Calaisra. A bombák közül némelyik egészen új típusú. A halottak száma kilencre emelkedett. A Zeppelin több mint egy óra hosszat röpült Calais fölött. Körülbelül 5—6000 lábnyi magasságból operált. A Zeppe­lin megfigyelhette a várost, anélkül azonban, hogy őt magát észre lehetett volna venni, a léghajó ugyanis kis ballonokon világító tár­gyakat helyezett el. A léghajó a főpályaudvart, a kikötői pályaudvart és különböző raktára­kat vette célba. Egyes bombák a kikötőre es­tek, mások a tengerbe. A léghajó azután visszatért ugyanazon az úton, amelyen jött. • • A helyzet Egyptomban Palermón át jelentik Alexandriából. Az angol és a francia parancsnokok között nin­csen meg a kellő egyetértés és éppen ezért a hatóságok nem járnak el egyöntetűen. Angol részről visszarendelték a szuezi csatornától a javarészt franciákból álló felügyelő-bizottságot és helyükbe angolokat delegáltak. A napokban egy francia műszaki különítmény érkezett Kairóiba, hogy a csatorna védelmi munkálatai­ban részt vegyen. Ezt a különítményt az angol főparancsnokság nem engedte a csatorna part­jára utazni, hanem Kairóban feltartóztatta. Az egyptomi hadsereget az angol Maxwell ve­zényli, azonban a polgári ügyek fontosabb részét is ő intézi el, úgy hogy Egyptom népe teljességgel az angol katonai hatalom alá ke­rült. A semleges államok ottlakó polgárai kö­zül számosan el akarták hagyni Kairót és a védettebb Levakumba akartak átvonulni, a főparancsnokság azonban ezt azzal az indoko­lással tiltotta meg, hogy az utolsó védelmi vo­nal Tel-ab-Kebir és Bilis között lesz és így Kairót még semmiféle veszedelem nem fe­nyegeti. Szíriai lapok Semal basának, az egyiptomi expediciós hadsereg főparancsnokának napi­­pancsát közüik, melyben­ határozottan meg­cáfolja az ellenségnek a Suezi-csatorna felé irá­nyuló operációk megkezdéséről szóló hazug je­lentéseit. Utal arra, hogy a további operá­ciókra szakadatlanul folynak az előkészületek. Ami a törökök eddigi veszteségeit illeti, rámu­­­­tat arra, hogy 14 tiszt elesett, 18 megsebesült, 19 eltűnt. A legénység közül 109 esett el, 296 sebesült meg. Szmirna ostroma Konstantinápolyból jelentik, hogy Szmirna ostroma már napok óta szünetel az entente részéről. Részben foglyok­­vallomásaiból, rész­ben más, feltétlenül hiteles forrásból származó hír szerint az angol-francia hajóraj azért szü­netelteti, vagy esetleg azért­­hagyta végleg abba az ostromot, mert attól tarta­nak, hogy fokozottabb akció esetén a Szmirnában lakó nagyszámú francia és angol ellen irányulna a nép szenvedélye. Hétfi Budapest gyomra A tej is megdrágult. Néhány nap óta 36 fillér helyett 40 fülérért adják a rendes tejet, a pasteurizált tej literjét pedig 40 fillér helyett 46 fillérért árulják. Aki, két liter rendes tejet akar vásárolni, annak egy félezer pasteurizált tejet kell hozzá venni. Hogy a tej ára is emelkedett, ezen szinte, már meg sem ütközik az ember most, amikor minden megdrágult, és nap-nap után minden még drágább lesz. Hogy nincs elég tehén, drága a korpa, nehézkesek a szállítási viszonyok, ezekkel az okokkal ma­gyarázzák a tejkereskedők a drágítást, és hoz­záteszik, hogy örüljünk, hogy egyáltalában van tej. A fővárosba hozott napi tejmennyiség 280.000­ literről 160.000 literre csökkent. Csak­hogy ebből a kvantumból a kávéházak és ká­­vémérések a háború előtt is, most is napi negy­venezer litert foglalnak le, a hadikórházak is 20.000 litert fogyasztanak naponta, szóval a publikumnak mindössze százezer­ liter jut. Ez pedig kevés, mert a gyermekektől nem lehet és nem is szabad elvonni a tejet. Ezen a helyzeten tehát úgy akar segíteni a belügyminiszter, hogy a főváros hatóságával egyetértően korlátozni akarja a kávéházak és kávémérések tejfogyasz­tását. A rendelet, amelyet a Világ már hetek­kel ezelőtt bejelentett, a napokban fog megjel­­­lenni és a rendelet meg fogja tiltani, hogy a kávéházakban reggeli 10 órán túl kávét szol­gáljanak ki. Ennek az intézkedésnek az lesz a következése, hogy a kávéházak letszükséglete erősen megcsappan és a különbözet, a publi­kumnak marad. De nemcsak tejjel kell takarékoskodni, hanem­­­ a feh­ér liszttel is. A liszt spórolá­sának egyik módja az, hogy a pékek be fogják szüntetni a péksütemény sütését. A város­házán most folynak a tárgyalások a módo­zatokról. Persze nemcsak a tej drága, nemcsak a liszt kevés, hanem drága a hús is. A buda­pesti mészárosok mostanában sűrűn foglal­koznak azzal a kérdéssel, hogy ki csinálja a húsdrágaságot? E napokban a budapesti mé­száros ipartestület értekezletet tartott és ezen az értekezleten Reisz Dávid elmondta, hogy a mészáros iparosokat magukat­ is a leglehetet­­lene­bb helyzetbe sodorták a húspiac mizériái. A m­és­zár ősm­­es­t­er­ek egyharmadrésze — mondta Reisz — hadbavonult, egyharmad­része pedig tönkrement. A kormányt és a fő­várost okolja a húsdrágaságért és azt mondta, hogy a helyi szükségletet alig tudja kielégí­teni a budapesti állat­vásár, mert a magyar és osztrák konzervgyárak, Galícia és Bosznia mind a budapesti piacon fedezik szükségletei­ket. Mindenféle vállalkozó, bankemberek és egyéb a bevásárlásihoz nem értő emberek le­pik el a vásárokat és azok verik fel az ára­kat és ma már ott tartunk, hogy például Ber­linben 40 fillérrel olcsóbb a marha, mint Budapesten. Komáromi Sándor, a Mészárosok és Hentesek Lapjának a szerkesztője arról, beszélt, hogy miképpen kellene rekvirálni a szarvasmarha-szükségletet, mert a rekvirálás az egyetlen mód, amelylyel a bajokon segí­teni lehetne. Özv. Grósz Samuné a kis mészár

Next