Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-24 / 83. szám

2 1915. március 21. VILÁG­ ­okokat. Kétségtelen, a cukornál jobbam táplál a hús meg a kenyér s a csóknál jobb fájdalomcsillapító a morfium-oltás. De azért ne vessétek meg sem a cukrot, sem a csókot. Mindkettő jelkép. Ha ma minden fájdalmat csillapítani akarnánk, hosszú tehervonatoknak kellene cipelni a zsongitó szereket, dézsákba, hordókba kellene fejteni a morfiumot. A csók is tompítószer: természetes morfium. Mi­kor a szegény sebesült, a szegény-szegény fogoly, ereje fogytán, fényes szemmel hever a csatamezőn, akkor neki egy reá­­tekintő emberi szem minden, akkor az idegen, sohase látott szem az anyja sze­mét hozza az eszébe, aki a betegsége­dején, valaha nagyon régen, gyermek­korában — voltunk valaha gyermekek? — reáhajolt. Nem lehet annyira rom­lott a világ, hogy ezt elfelejtse. Minden embernek eszébe kell, hogy jusson a gyermekkora, az, hogy mit akart gyer­mekkorában. Ez a gondolat majd erőt ad ahhoz, hogy az jó legyen, most is. Eszünkbe kell jutni, hogy a fogoly már védtelen és csak ember, aki fázik és este magára húzza a paplanát, aki meleg italra, jó szívre vágyik, aki éjjel hosszan néz ki az ablakon és keresi azt a sínpárt, amely a hazájába szalad. A mi kato­náink héroszok is. Lehetetlen, hogy az orosz katona, akinek vitézségét a mi hadvezetőségünk is elismerte, ne érté­kelje, hogy hősöket, férfiakat, igazi, be­csületes és jó embereket lát maga előtt. —Emberek, jó emberek, akárkik vagytok, szépítsétek meg izgalommal az emberiség szenvedő korát. Adjatok a foglyoknak cukrot és csókot, kenyeret, húst, teát, levest, sok-sok szeretetet. A szeretésből, abból a végtelen feszülés­ből, amely a szenvedők szívét csikarja, szűrjetek bűvös fluidumot, köp­ülj­etek le és meglincseltek volna, ha közelü­nkbe tud­nak férkőzni... A nagyobb állomásokon a francia Vöröskereszt működött és közegész­ségi szempontból orvos vizsgálta át a mi vo­natunkat. Ezeknek az orvosoknak könyörög­tünk, hogy a Vöröskereszt jóvoltából juttasson , legalább a pici gyermekeknek egy kis tejet,­­ a felnőtteknek vizet... összerázva, holtra fá­­radva éjjel érkeztünk meg egy állomásra, ahol kiszállítottak bennünket. Ott láttuk csak, hogy­­ a vonat felét útközben lekapcsolták és nyilván másfelé vitték. Ufitársaink közül sok szívtépő kétségbeesésben győződött m­eg róla, hogy el­szakadt hozzátartozóitól. Egy egészen fiatal lányka őrjöngve szaladt a vonat mentén, fel­ugrott minden kocsiba, szívbajos anyját ke­reste. És két pici gyermek, kik talán örökre elvesztették szüleiket, gyanútlanul bujócskát játszott a kerekek között. De sok időt keresésre, jajveszékelésre, pi­henésre nem hagytak nekünk. Még nem ér­keztünk meg a számunkra kijelölt lakóhelyre. Ismét csoportokba osztottak bennünket, az én csoportomat, körülbelül 1500 embert, azonnal útnak is indították. A nők és gyermekek sze­kéren, a férfiak gyalog mentek megszakítás nélkül 28 kilométert... Végre célhoz értünk. Rodes félreeső, csöndes városka, az egyet­len Franciaországban, ahol a papság újra visz­­szaülhetett birtokaiba. Festői fekvése, jó leve­gője van, és mi, akik odakerültünk, még a legjobban jártunk. Később hallottuk, hogy a többi fogolytáborokban járványok pusztítot­tak és némely napra kétszáz gyermektestet temettek. Vízvezetéke, vagy egészséges vize ugyan Rodesnek sincs. Nekünk nagy hordók­ban szállították a vizet, bizony nem minden­nap frisset, és ez a víz eleinte piros és kelle­metlen izű volt, mert a hordókban azelőtt zson­gitószer­eket, álm­ot, csillapító mor­fiumot. Przemysl hős védőire gondolunk... A Dardanellák ellen Egyelőre szünetel a Dardanellák ostroma. A szövetségesek tengeri erejükben olyan vesz­teségeket szenvedtek, amelyek erős pótlást tesznek szükségessé. Az angol adimiralitás, bár kezdi belátni, hogy Konstantinápoly a tenger felől­­megközelíthetetlen, hangsúlyozza, hogy a veszteségek ellenére is a legnagyobb erővel fogja folytatni a tengeri támadást. A tengeri akcióval egyidősben azonban szárazföldi híma­dásra is készülődnek. A szárazföldi támadásra szánt csapatok legnagyobb része gyarmati ka­tonaságból áll. A franciák is küldenek a szá­razföldi támadás ,­tám­­ogatására tengerész csa­patokat. Egyelőre nem lehet tudni, melyik ponton kísérlik meg a szövetségesek a partra­­szállítást, az bizonyos azonban, hogy a törö­kök minden előkészületet megtettek s készen várják a szövetségesek szárazföldi csapatait. A Dardanellák m­ég sok ellentétet fog tá­masztani a szövetségesek között, mert hiszen érdekeik ennél a fontos átjárónál ellentétesek. Még elején áll az ostrom, már­is történtek ér­­deksurlódások. Írtunk róla, hogy a francia kamarában szót emeltek a Szíria és Paleszti­nára vonatkozó aspirációk kielégítése érdeké­ben. Most azt közük, a szenátus külügyi albi­zottsága felszólította Delcassé külügyminisz­tert, hogy a szövetséges kormányoknál jelentse be Franciaország igényeit Szíriára és Palesz­tinára. Szünetel az ostrom tel­jesen le van rombolva és a hajón mér fe­kete zászlók lengenek, ami azt jelenti, hogy a hajó teljes személyzete odaveszett. Eddig nem tudtuk, hogy a Cornivallis-típus egyik legna­gyobb páncélosa összelőve fekszik Tenedos előtt, erről csak most kapunk hírt. ! ! A Corriere della Seri jelenti Londonból. A Dardanellák bombázását abba kellett hagyni, mert az erős szél a hat hajóra nézve, amely a tengerszorosba jutott, az operációk folyta­tását lehetetlenné tette. Az ostromot azonb­nl fokozott erővel újra megkezdik. A Kölnische Zeitung-nak táviratozzék Sza­­lonikisből. A Lemnosz szigete felé érkezett uta­sok szerint az ottani kikötőben hét angol és egy francia csatahajó vesztegel, amelyek sérü­léseket szenvedtek a Dardanellák ostrománál. A Le Nouvelliste jelenti Parisból­, hogy a Gaulois páncéloshajót, mű­helyt az időjárás le­hetővé teszi, száraz dokkba viszik. Az Inflexible angol páncélos cirkáló javítását rövid időn belül befejezik. A Jaureguiberry páncéloshajót is a Dardanellákhoz rendelték ki. Az angol kormány Lemnosz szigetének kormányzójává egyelőre ideiglenesen a dedea­­gacsi angol konzulátus titkárát nevezte ki. A Osmanischer Lloyd tudósítója a Dárda­­­­nellák ostromáról a következőket jelenti: Március 3­1-én egy­­repülőgépünk a leg­ügyesebb pilótánk vezetésével felderítő szolgá­latot végzett Tenedos fölött és érdekes dolgo­kat jelent. A néhány nap előtt gránátjainkkal megsértett Euryalis nevű angol hajó gépháza vörösbort tartottak. Egy nagy, lakatlan papi szemináriumban szállásoltak el bennünket, ahol földre terített szalona volt fekhelyünk. Enni Csak egyszer kaptunk napjában, még pedig rántott levest és kenyeret. A szeminá­rium mellett sült ugyan egy kantin, mely csak nekünk árusította készleteit, de az élelmiszer ott rossz és olyan drága volt, hogy­ takarékos­kodnunk kellett bevásárlásainkkal. Ettől el is tekintve, ismét meggyőződtünk róla, hogy Franciaországban pénzért minden kapható, pénzzel mindent el lehet érni. A rodesi pol­gármester például, aki botjával hessegette magától távolabbra a kéréssel vagy panasz­­szal eléje járuló hadifoglyokat, igen szívesen és előzékenyen járt kedvükben azoknak, akik viszont bankóikkal az ő kedvében járhattak. Valamennyiünk sorsa akkor vett jobb fordulatot, mikor az amerikai konzulátus be­avatkozott a dologba. Akkor tiszta szalmazsá­kokat kaptunk félig rothadt szalma helyett, kétszer napjában levest, a pici gyermekek tejet és a franciák is a velünk való érintkezés kí­méletesebb formáját választották. Meddig a jó idő tartott, tűrhető volt a helyzet. Az egész napot, a langyos éjszakákat is kint tölthettük a szabadban, az udvaron, ahol férjem huszonnégy szép kis festményt és tusrajzot készített. De mikor az esős ősz beállott, iszonyú hetek következtek. Csak­nem mindig a szobában kellett tartózkod­nunk, mely rossz levegőjű, piszkos, és rideg volt. A fogolytábor intelligens tagjai csak most kezdték megérteni, hogy mit jelent az, együtt élni olyanokkal, akik erkölcsileg és szellemileg az emberiség salakjaihoz tartoz­nak. Mert természetes, hogy ilyen akadt kö­zöttünk legtöbb. Férfi és női kalandorok leg­­fzidorítóbb fajtájával éltünk bizalmas közel­A Times március 21-iki számaiban hiva­talosan jelenti, hogy az indiai államtitkár az angol alsóházban bejelentette, hogy a jelen­legi körülményekre való tekintettel az angol kormány felhatalmazta az indiai alkirályt arra, hogy Bombayban exekutív jellegű or­szággyűlést létesítsen. Az indiai alkirály ezt március 21-én egész Indiában kihirdethette.­ségben, ocsmány szavakban, szégyentelen ki­­fakadásokban volt részünk elég és alig hárít­­hattunk el magunktól megalázó közeledésüket és bizalmaskodásokat. Micsoda exisztenciákat ismertem­ meg, micsoda élettörténeteiket vol­tam- kénytelen végighallgatni! Végre, hosszú, kínos hónapok után no­vember elején tudatták velünk, hogy­ a 60 éven­­ felüli, 16 éven aluli férfi hadifoglyok és a női hadifoglyok kicserélése megkezdődik. Ez a nagy újság leírhatatlan izgalmat keltett tábo­­­rainkban. Egy szívbajos öreg urat nyomban megölt a nem remélt örömhír. Betűrend szerint csoportosították az em­bereket és úgy szállították őket Lyonon át a határ felé. Nekem a második csoporttal kellett volna mennem, de a fogolytábor orvosa, egy kíméletes, jólelkű­ úr, állapotomra való tekin­tettel megtiltotta az utazást. Mielőtt világra hoztam kis­fiamat, biztosítékul egy pénz­összeget deponáltunk a polgármesternél, aki aztán megengedte, hogy a szülés előtt két hét­tel a városban szobát béreljünk és ott férjem­mel együtt lakhassunk. Gyermekemet azonban nem ott, hanem a rodesi Matemitében szül­tem meg. A Matermiében lelkiismeretesen ápoltak, egyáltalában jól és részvéttel bántak velem. Miután kissé megerősödtem, az utolsó hadi­fogolytranszporttal hazaküldtek, míg férjemet Villefrancheba szállították. Bár bal keze hiány­zik, minden kérésünk és könyörgésünk dacára ott tartották. A férfiak hazabocsátásánál a legszigorúbb elővigyázati eljárásokat követik. Egy magas, erős, fejlett tizenhatéves fiút min­denáron fogságban akartak marasztalni, mert nem hitték el neki a bemondott életkort... Utunk Lyonon át a svájci határ felé már emberségesebb körülmények között folyt le, mint amikor Rodesbe szállítottak bennünket Széni- Hartum a mohamedánon kezében A Deutsche Tages Zeitungnak jelentik Rotterdamból, hogy Egyptomban Kartumot február közepe óta mint­egy 60.000 különböző törzshöz tar­tozó mohamedán szállta meg, akik egy máhdi főparancsnoksága alatt ál­lanak. Ennek a hírnek a megerősíté­sét mindeddig nem lehetett megsze­rezni, minthogy Egyptom felső és alsó része között minden összekötte­tés megszakadt.

Next