Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-15 / 195. szám

Csütörtök tett és kelt még most is, 2055 millió márka a biro­dalmi hadikincstár átutalására esik, a maradékot­­— a külföldről beszivárgott mennyiséget eltekintve — önként adta a forgalom a birodalmi banknak birodalmi bankjegy ellenében. Hogy ily módon a Németországban levő aranykészlet még sokáig nin­csen kimerítve, az kiderül a hétről-hétre folytatódó aranybevételből. Az a körülmény, hogy ez óriási háborúban a lakosság önként adja aranypénzét a jegybanknak bankjegyek ellenében, példátlan min­den nép és ország érme- és banktörténelmében, és meggyőző bizonyítéka annak, mily teljes értékű és megrendíthet­etlen hitelű a német birodalmi bankjegy. Az olasz háború­ s Times, a berni Bund és a krisztiániai Morgenpost foglalkozik az olaszok reményte­len háborújával. A Times szerint az olasz há­ború sikertelenségét jelenti, hogy eddig húsz tábornokot és ezredest nyugdíjaztak. Cadorna nem­ engedi és nem engedheti, hogy csapatait a Dardanellák miatt felosszák, minden csapa­tára szükség van és ez ellen Salandra hiába fejti ki minden tekintélyét. Cadorna rögtön leköszönésével fenyegetőzött, egyre sűrűbben hangzanak fel panaszok, hogy Anglia eltit­kolta Olaszország ellen a harcmezőkön a valódi hadállásokat és csak így tudta Olasz­országot a háborúba belevinni. Olaszország gazdasági helyzete rendkívül nehéz. Az árak rettenetesen emelkednek. Viharok, felhőszaka­dások, árvizek elpusztították sok helyütt a vetést. A hadipénzekkel visszaélések történ­tek, Rómában 1.180.000 lírából 380.000 lírát adtak át, a többi elsikkadt. Ha októberig nagy döntő sikereket nem ér el az olasz had­sereg, belső katasztrófa fogja ér­ni az országot. A berni Bund szerint az olaszok majdnem négyszer­es túlerővel állanak az ellenség előtt, de ennek megvan a védelem előnye, amelyet a természet is támogat s végül az osztrák és magyar csapatok az oroszok elleni harcok következtében kipróbáltak és harcedzettebbek. Ilyen csapatok, ilyen állásokban, kell, hogy minden túlerőt ellensúlyozzanak.A hiba a fe­lelős olasz diplomatákban van, akik lekicsi­nyelték a monarchia er­ejét és bizonyos olasz lapokban, amelyek az olasz közönségben azt a hitet keltették, hogy csak az utolsó lökésre van szükség Olaszország részéről a habsburgi birodalom rombadöntésére. Ausztria-Magyar­­ország a termés biztosítása után gabonafölös­legéből még szövetségesének is juttathat s hogy ez a szegény, éhenhaló és eladósodott birodalom közel négymilliárdnyi újabb hadi­­kölcsönt tud nyújtani. Várjon az olasz állam­férfiak mindezt tényleg nem tudták, vagy tudták és azt hitették, hogy közbelépésük a monarchia erejét elfojtja? Majdnem az a lát­szata a dolognak, hogy a monarchia erejét Olaszország közbelépése nemcsak nem béní­totta meg, hanem fokozta és legnagyobb erő­kifejtésre késztette. A nagyon elterjedt Morgenposten saját értesülései alapján a következőket fejti ki: „Az olaszok hadjáratát máris elveszettnek tekinthetjük. Az Alpesek vidéke nem való az olasz hadseregnek téli hadjáratára, mert nincs meg a kellő ellentállási képessége. Olaszor­szágban a kijózanodás mind általánosabbá fog válni, ha az olaszok további kísérletei is olyan siralmas kudarcot vallanak, mint az ed­digiek. Olaszországban mindinkább átlátják, hogy a kormány elvakult volt, mikor az osz­trák-magyar uralkodó ajánlatát visszauta­sította­. Harcok a határon A Ne­ue Freie Presse tudósítója beszélge­tést folytatott a főparancsnoksághoz beosztott magasabb rangú tiszttel, aki visszatérőben volt a tiroli határról és a következőket mond­ta: Nem tudom tt-e már valaha szó arról, hogy a 1­­ határszakaszon le­hetséges harci­­ harmada ma már eltelt. Legkésőbb hónap múlva, szep­tember végén, vá­r elején pedig a ko­rai tél az ellen törési kísérleteinek ,­egyáltalán véget VILÁG A hivatalos jelentés szerint: Tüzérségi harcoktól és csatározások­tól eltekintve, a délnyugati hadszíntéren semmi sem történt. Höfer altábornagy. Olasz félhivatalos jelentés szerint, úgy látszik, hogy az olasz háborút már a legköze­lebbi időben intenzívebben fogják folytatni. * Az Avanti jelentette, hogy a görzi csa­tákban az alpini ezredből elestek: Raverra marchese vezérőrnagy, Gelli ezredes és An­­chisi ezredes. A lapot ezért elkobozták. Az Avanti tegnapi számát is elkobozták, mert erősen támadta a kormányt a sebesültek rossz ellátása miatt. Az elfogott olasz tisztek azt mon­dják, hogy a hadsereg köreiben nagy a csalódás és elégedetlenség, mert a gyors sikerek helyett, amikkel biztatták őket, eddig csak véres ku­darcokban volt részük. A nap-nap mellett is­métlődő fegyelmi vétségek is onnan vannak, hogy a veszteségek és vereségek láttára a csa­patok morális szelleme meglazult. Az Isonzo felső völgyében Kriegspresse-Expositur IL, július 14. Ji Világ haditudósítójától Predil, Raibl, Heuser, Flitsch nevei külö­nösen sokszor szerepelnek Cadorna jelentései­ben. Ezek a jelentések ismételten beszámoltak arról, hogy védel műveinket nehéz ágyúik szét­rombolták. Az olaszok azzal biztatják a köz­véleményt, hogy ágyúik rövidesen utat nyit­nak ezen vidéken Isonzó felső völgyébe, a Malborghet, Predil szorosokba. Katonai szak­értőik azt ígérgetik, hogy frontunkat itt megin­gatják s elválasztják egymástól Krajna,Ka­rinthia és a partvidék védelmét. Az igazság az, hogy az olaszok hét hetes erőlködés után is távol vannak céljaiktól, bár itten elsőrendű csapatokat s nehéz tüzérségük nagyrészét koc­káztatták. A hadműveletek itteni frontunk ellen má­jus huszonötödikén kezdődtek. Huszonötödi­kén reggel a predik­ út közelében lecsapott az első gránát és az olasz azóta szakadatlanul lő Predil ellen. Raibl művei válaszoltak az olasz tüzelésre és megalapították, hogy az olaszok Neuensattelből tüzelnek nehéz ágyukkal, he­gyi ütegekkel. Rövid tüzérségi párbaj után je­lentékeny veszteséget okoztunk az olaszoknak, a hegyi ütegeket visszavonulásra kényszerítet­­ték. Ezzel egyidőben kisebb olasz osztagok Malborghet-szoros felé próbáltak előretörni, de mi apró ütközetekben visszavonulásra kény­­szerítettük őket. Ugyanekkor az olaszok na­gyobb erőket koncentráltak Flitschtól délre. Június 12-én nehéz tüzérséget koncentrálnak a Malborghet-szoros ellen. Nemsokára nehéz ágyúikat, de partvédő ütegeiket is idehozták a Hensel leküzdésére. Július 10-ig nagyon sokat adtak le legnehezebb gránátjaikból. A karin­­thiaiakból, stájerokból, morvákból és csehek­­ből álló védősereg felülmúlhatatlan hősiesség­gel állja a tüzet, kijavítja a károkat és viszo­nozza az olasz tüzelést. A Hensel egész védő­­seregét dekorálták. A Hensel nem hallgatott el, javában tüzel, — aminek tanúi lehetünk, — egyidejűleg folytatta az olasz Predil lövetését a legnehezebb kaliberekből. A Predil szintén viszonozta a tüzelést. Az olasz tüzérség több célra dolgozott ezen a fronton, legerősebben a Hensel ellen. Operációik eredménye: minden védőművünk akcióképes maradt, mindegyik viszonozza a tüzet. Nehéz tüzérségünkkel egy­idejűleg gyalogságunk is akcióba lép június huszonhetedikén. Flitschtól délre a Kun-terü­­leten kisebb-nagyobb harcok fejlődnek gyalog­­ságok között, amelyek még tartanak. Az ola­szok talán négyszeres túlerővel támadnak he­lyenként. Aránylag rövid fronton nagy erőket, számos alpini zászlóaljjal kergettek tűzbe ál­ 1915. jun­US 15. ’­l­ rásaink ellen. Jellemző az olaszok offenzív szel­lemére, hogy állásaik mögöt lövészárkokat ás­nak, drótsövényt, akadályokat építenek, mintha támadásunktól félnének. Az eddigi harcokban az olaszoknak halottban, sebesültben jelen­tékeny vesztesége volt. A foglyok egybehangzó vallomása ez: — Mi azt hittük, hogy itt nem tesz há­ború, csak fegyeres séta. Tisztjeink azt mond­ták, hogy a monarchia békésen, puskalövés nélkül engedi megszállani a területeket és na­gyon kiábrándultunk, mikor lőttek reánk. Magyar Lajos: A Dardanellák kérdése A Giornale d‘Italia jelenti, hogy az olasz minisztertanácsot csütörtökre hívták­­össze. Dönteni fognak arról a javaslatról is, mely Olaszországnak a Dardanellák ostromában való részvételét újból forszíroza. Római jelentések szerint egy nagy csata­hajókból álló olasz hajóraj pár nap óta az Aegei-tengeren tartózkodott, hogy részt vegyen a Dardanellák ostromában. Közben azonban más parancsot kapott. A torpedóraj Korfu felé indult azzal a parancscsal, hogy egynapos ott tartózkodása ideje alatt szikratávíróját ne használja és senkit legénysége közül partra­­szállni ne engedjen. A Dardanellák ostroma A Ruszkoje Szlovo feltűnést keltő vezér­cikkben pártolja egy orosz-japán szövetség felvetett eszméjét. Konstatálja, hogy a japán sajtóban is igen élénk diskusszió folyik erről a kérdésről és a tokiói félhivatalos kormány­lapok állandóan hangsúlyozzák, hogy a hábo­rú után szükséges lesz a két állam közti jóvi­szonyt még szorosabbá fűzni. Az orosz és ja­pán­ érdekek a Keleten azonosak és Japánnak volt alkalma meggyőződni arról, hogy az orosz népet nem vezeti vak sovinizmus. Érdekes, hogy most, amikor erről a témáról cikkez­nek, Japán és a nyugati államok közt a viszony elhidegült. Még a tavaszszal szó volt arról, hogy a japánok segítséget fognak nyújtani Franciaországnak, miután azonban az angol diplomácia nem tudta megtalálni a helyes mó­dot, ez az akció meghiúsult. Most az orosz diplomácia vette kezébe a franciák ügyét. A Ruszkoja Szlovo ennek kapcsán kijelenti, hogy hibának tartja azt, hogy Japán már a londoni konvenció aláírása alkalmával kijelentette, hogy nem hajlandó európai földön is harcolni. Most a kedvező pillanat volna az orosz-japán szövetség létrehozására és könnyen revideálni lehetne a rendkívül komplikált viszonyt Anglia, Franciaország és Japán között. Na­gyon könnyen létre lehet hozni egy szövetségi megegyezést, amely m°gállapjtja a két állam közötti érdek- és befolyási szférákat és az ot­tani világrészben mindkettőnek biztosítja ér­dekei biztonságát. Japán kötelezte magát, hogy szükség esetén Angliát támogatja Indiá­ban. Helyes. Ha Indiában nagy érdekei is vannak Angliának,­­ az oroszoknak viszont nem kevésbbé fontos, hogy megnyíljék a Márványtenger és szabad útjük legyen a Föld­közi-tengerre. Éppúgy, ahogy Japánnak létér­deke egy kikötő az ázsiai kontinensen, éppúgy érdeke az orosznak a Dardanellák megnyi­tása, így egy orosz-japán szövetségnek az egész világpolitikára nagy befolyása lehetne attól kezdve, amikor Oroszország garantálja a japánok mandzsúriai érdekeinek teljes elis­merését és Japán viszont elismeri az oroszok keleti érdekeit és hozzásegíti Oroszországot a Dardanellák megnyitásához. Ha ezenfelül arra kerülne sor, hogy Japán beavatkozik az euró­pai háborúba is, akkor technikailag a legköny­­nyebb lesz Japán részvétele a Dardanellák­nál, mert itt hadserege élelmezését saját flot­tája tudná biztosítani.­­ Egy ilyen szövetség létrehozatala nehéz dolog, mert ennek az egyezménynek nem szabad sértenie az angolok és a franciák párhuzamos érdekeit és helyzetét. Az oroszok szövetségesei­nek, a franciáknak és angoloknak a Dardanel­láknál éppoly nagy érdekeik vannak, mint

Next