Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)
1915-08-14 / 225. szám
SzombatVILÁG 1915. augusztus 1. 3 Végig a harctereken Észak felé folyik a Bug. Északon hatalmas kanyarulatot alkot és úgy ömlik a Novogeorgievszknél a Visztulába. Ennek a folyónak a fölfelé menő, északnak irányuló ágán fekszik Breszt-Litovszk. Innen kiindulva a Bug félkört alkot, mely fölfelé domborodik. Az északra menő folyóágon Breszt-Litovszk alatt fekszik Vlodava. Hogyha Vlodavából egyenes vonalat húzunk Lukovig, onnan Kiedlezig, onnan Malkinig (a varsó—pétervári vonalon), akkor egy ábrát kapunk, melynek felső határvonala homorú egy körív részlet, az alsó határa egy sokszorosan cikk-cakkos vonal. Ezen a területen lehet följegyezni az orosz főerő egy részét. Ha most átmegyünk az alsó Bug félkört alkotó vonalán, akkor egy területre érünk, melyet következőképp lehetne határolni: az alsó határ a Bugnak most domború vonala, a nyugati határt megint egy cikk-cakkos vonal alkotja. Hogy ezt a határvonalat nagyjában megkapjuk, kössük össze a térképen egyenes vonalakkal a következő pontokat: Malkin, Sambrov, Ossoviec, Grodno, Kovnó, Dünaburg, Riga. Most nagyjában megkaptuk azt az ábrát, melyen az orosz főerőnek a Bugtól északra levő tömege van. Amint látjuk, az alsó ábra egy minden felül zárt terület és a visszavonuló orosz hadsereget itt elől a szövetségesek támadó arcéle nyomja, viszont a Bug és a rajta való átkelési kényszer hátráltatja. A felső ábra azonban egy kelet felé nyílt terület, melyen a visszavonuló orosz hadseregnek a Bugnál kisebb folyóakadályokat kell csak leküzdenie. A visszavonulás szempontjából tehát helyzetük ezen a felső területen könnyebb. Ezen a felső ábrán viszont a következő körülményeket állapíthatjuk meg. Északon Belov hadserege annyira előrenyomult kelet felé, annyira behajlította az orosz arcélnek a vonalat, hogy Ponievic-Vilkomirsz táján a német csapatok öbölszerűen állnak az orosz arcélben. Ennek az öbölnek az alsó vonala föléje hajlik a tőle délre álló orosz erőknek és ebből állt elő, annak oldalba, illetve hátba való fenyegetettsége. Hindenburg hadserege a rigai öböltől a Bugon fekvő Malkinig az egész vonalon keletre törekszik. Támadásait merőlyeges vonalakkal jelölhetnénk, melyek a Malkintól a rigai öbölig húzott cikk-cakkos vonal ellen irányulnak. Néhol ez a merőlegesen elképzelt támadási nyíl még Bobr- és Nyemen-menti várakon: Kovno, Grondnó, Oszovice, van felakadva, másutt már meszire előrenyomult kelet felé. Ahogyan ezek a nyilak nekifeküsznek élükkel az orosz frontnak, ott az benyomódik; minél mélyebben hatol a nyíl, annál mélyebb öböl áll elő, minél mélyebb az öböl, annál inkkbb fennáll a kanyarulata alatt maradt ellenséges hadsereg-csoportra a részeges bekerítettség. Ez elől a gyors visszavonulással segíthet magán. Ha azonban az öböl gyorsabban mélyed befelé, mint amilyen gyorsan a fenyegetett hadsereg-csoport abból ki tud visszavonulással bujni, akkor előáll a bekerítettség, a debakle. Az orosz hadsereg most kétféle ilyen veszedelem elöl húzódik vissza. Az egyik részleges, a másik általános. Általános az olyan bekerítés lehet, mely minél szélsőbb szárnyával fogja körül a visszavonulással foglalkozókat, részleges az, mely a szélső szárnynál idébb eső szakaszon nyomja be, vagy töri keresztül nagymélységre a frontot, úgy hogy a visszavonulás már nem segít, mert az áttörök gyorsabb áramúak és elállják mögöttük az utat. A két ábrán, melyet nagyjában körvonalaztunk, az alsónak a területén lehetnek az oroszok rosszabb helyzetben, itt jobban szorongatja őket a szövetségesek üldözése, kisebb a terület, nagyobb a rájuk irányuló nyomás. A második, a Bug fölött ábrán, nagyobb a terület, nagyobb a mozgási szabadság kelet felé, az üldöző, bekerítő ellenség egyes seregrészeit még várak tartóztatják. Viszont az alsó ábrán a visszavonuló ellenség nem tulajdonképpeni seregeivel iparkodik az ellenséget magától távol tartani, hanem utóvédekkel és az ezek által szerzett időben iparkodik főerejét a kívánt cél felé vinni. A második ábrán azonban a főerő bizonyos tömegei voltak és vannak még harcokba keveredve, melyek még csak mostanában történt vereségeik után lépnek és a még álló erődök eleste után fognak a visszavonulás útjára lépni. Hogy milyen állapotban van az egész visszavonuló orosz főerő, trénjével, tüzérségével, tartalékaival, munícióparkjával, kórházcsapataival, erről nincsenek jelentéseink. Vájjon nem történnek-e végzetes torlódások, nem esnek-e szét a csapatkeretek, nem rántja-e az egyik zűrzavar a másikat maga után és nem hordja-e ez a végzetes felborulás csiráit magában, úgy hogy annak csúcspontján érkező ellenséges támadások a kivédhetetlen összeroppanást hozzák maguk után, azt hivatalosan nem tudni. Simán aligha megy a dolog. Eddig azt látjuk, hogy a szövetségesek az egész arcvonalon a legnagyobb erővel koncentrikusan északról, nyugatról, délről — mintegy Breszt Litovszk felé fordult nyilak irányában — nyomják az ellenséget, tehát föl kell tételezni, hogy a heves üldözés, az elszánt előrenyomulás és az ezáltal kisürgetett következmények megfelelnek a szövetséges hadsereg elé kitűzött végső célnak. Ennek az általános célnak megfelelően játszódtak le ma is az események az északi harctéren. Mindenütt üldözés, összeszorító és előnyomulási törekvés, melynek sikerei hatalmas területeket hagynak magaik mögött. Ezek a területek a szövetséges seregek üldöző arcvonala és a Bug-kanyarulat közt annyira megszárkítették a területet, anélkül, hogy az orosz főerőbe ütköztek volna, hogy föl kell tételezni azt, hogy a visszavonuló orosz erőknek ezen a területen állt részét sikerült a visszavonulóknak a Bagon át visszavenni. Egyébként azokat a jelenségeiket látjuk, melyeket már napokkal ezelőtt jelentettek a főhadiszállásról, frontunk kiegyenesedését. A bajor trónörökösnek a két szárny közt harcoló hadserege óriási menetteljesítményekkel haladt ehhez képest előre. Eddig József Ferdinand hadserege, amely a michovi és labartovi győzelmek után ellenállhatatlan iramot vett, valósággal kiszögelt a frontból. Most, hogy Mackensen is megtörte az orosz ellenállást a Bug és Taszimenica közt, az Uhruszk—Parsev vonalon ez a hadsereg is előrehalad és jobbszárnyával Vladavához közeledik. József Ferdinánd hadseregének balszárnya már tegnapelőtt elfoglalta Lukovot, tegnap pedig centrumát is előrevitte az ennek megfelelő vonalra Radzynig. Ha most nyugat felé tartunk, ott a bajor trónörökös vezetése alatt harcoló bajor, Wogrsch, Kövess csapatok előnyomulása kelt meglepetést. Ez a hadsereg Lukovánál csatlakozva József Ferdinánd seregéhez és a Bug melletti Malkímiál csatlakozva Gallwitz hadseregéhez, e két fix ponton kívül egész frontját — mint a hivatalos jelentés mondja — erőltetett menetekben előrevitte és evvel csaknem teljesen eltüntette frontunknak itt való kidudorodását. Ma ez a hadsereg körülbelül a Liviec folyócska innenső partján, Siedleinél, Sokolovnál van. A Liviec folyócska Siedlez és Mordy közt folyik. Mordy a Siedlezből az ország belsejébe vivő vasútvonalon fekszik. Északabbra Sokolov vidékét érte el ez a hadsereg a balszárnyával. Sokolov a Malkin—Siedlez vasúti vonalon fekszik és így a németek uraivá lettek egy átlós vasútnak. A visszavonuló oroszok már, úgy látszik, nem használták ezt a vonalat, mert akkor az üldözők már belevágtattak volna a visszavonulókba. Siedlert már tegnapelőtt elfoglalta ez a hadsereg, de az esemény a tegnapi hivatalos jelentés kiadása után következett be. Lukov, Siedler, Sokolov után a szövetséges csapatok már minden a Bug-kanyarulaton belül fekvő vasúti vonalnak urai. A Nareven túl kelet felé nyomuló Gallwitz és Scholtz hadsereg helyzetéről azt közli a német hivatalos jelentés, hogy az oroszok nagy ellenállást fejtenek ki, melyet szakaszról-szakaszra kell megtörni. Ez azt jelenti, hogy az oroszoknak itt van most a legtöbb félteni valójuk. Tegnapról tudjuk, hogy Gallvitz hadserege a Zambrovon túl keletre fekvő Ambrzejovig, Scholtz hadserege pedig Viznától keletre a Gáz folyóig jutott. Ma már az orosz ellenállás lépésről-lépésre való megtörése után meszszebbre haladhattak kelet felé. Kovnó ostroma előbbre haladt. Ezt megvilágítja Vilnának az oroszok által elrendelt kiürítése. Kovnó után Vilna tarthatatlan. Kovnó és Vilna birtokában a német front mélyen beívelődve hajlik be kelet felé. Érmei egyéb jelentőségén kívül az a következménye is lesz, hogy elvágja az orosz seregnek az ország belsejével való összeköttetését egyik fővonalon. Ha az orosz sereg föl is állana még egyszer, erre az összeköttetésre igen nagy szüksége volna. Egy belső kiegészítő területétől legfőbb vonalain elvágott hadsereg sorsa az elgyengülés és a vereség. Az olasz harctéren a helyzet enyhült. Az Isonzo-fronton folyó olasz tüzérségi támadások csak egy nagy offenzíva látszatát keltik. A gyalogsági támadások igen sokat vesztettek erejüikből és tenzőrségünk is sokat elfojt közülük. Az Isonzólvidéken elesett olaszok rettenetes nagy száma elvette az olasz rohamoszlopok kedvét. A gyalogsági támadások erőtlensége azonban nemcsak ezen múlik, hanem az olasz csapatok fáradtságán is. A két körülmény a támadások fentartásábra a front távoleső részéről kénytelen csapatokat hozatni. A Dardanellák legendáiból ■A Világ tudósítóidtól Melide, augusztus 7. A Dardanella-akció reménytelenségét az entente minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik palástolni. Kutathatlan forrásokból legregényesebb verziók szállonganak mindaman tervekről, mikkel Anglia a Dardanellák dacát fogja megtörni. Példának említem a következő történetet, mely egy Messzinában horgonyzó s a Dardanella-vidékről érkezett hajóskapitány elbeszélésén alapul , s végigjárta az egész ententesajtót. Eszerint Anglia mintegy öt héttel ezelőtt felvásárolt öt régi olasz kereskedelmi gőzöst. Kettőt a Societa Marittima Italiana-tól, hármat pedig a Puglia hajóstársaságtól. Ez angol kézre jutott öt hajó az Aegei-tengeren át a Xerosz-öbölbe rendeltetett, hol — valamely Aegei-tengeri szigeten — ismeretlen anyaggal rakták meg mind az ötöt. Két nap múlva koromsötét éjszakán az öt hajót angol pilóta átvezette a Dardanellák bejáratát őrző csatahajó-láncolaton. Tizenkét k órai hangtalan, lázas hajózás után az öt gőzös mintegy 50 méter távolságban sorba állott Gallipoli-félsziget török parterőditései előtt s itt egymás möögött állapodtak meg, mintegy 500 méter hosszú ércmólót alkotva a váron. Adott jelre felnyitották a fenékzárakat, a legénység csónakba szállott és az öt nagy hajó lassan, titokzatosan elmerült a tengerfenékre, közvetlen a part közelében Abhi-Babával szemközt, s elmerült törzsük a víz alatt mintegy félkilométes folytatása a partvonalnak. E furcsa s titokzatos operációnak célja pedig az lenne, hogy a mélyjáratú angol csatahajók e vízalatti mólóra támaszkodva hajózzák ki a töröl erődök közvetlen közelébe, az angoloknak jelenleg a Madrosz-öbölben felhalmozott temérdek hadiszerét, mit jelenleg képtelenek a félszigeten partraszállítani. Az egész regényes történetnek ez utolsó mondata a legigazabb, a Gallipoliban partraszállitott sereg hijján van a nehéz tüzérségnek és minden ostromanyagnak, melynek Lemnoszból Galüpolira szállítása legyőzhetetlen , nehézségekbe ütközik. , Benedek Károly: Ne adjunk a katonáknak alkoholos italt