Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)

1915-08-14 / 225. szám

Szomba­­tVILÁG 1915. augusztus 1­. 3 Végig a harctereken Észak felé folyik a Bug. Északon hatal­mas kanyarulatot alkot és úgy ömlik a Novo­­georgievszknél a Visztulába. Ennek a folyó­­nak­ a fölfelé menő, északnak irányuló ágán fekszik Breszt-Litovszk. Innen kiindulva a Bug félkört alkot, mely fölfelé domborodik. Az északra menő folyóágon Breszt-Litovszk alatt fekszik Vlodava. Hogyha Vlodavából egyenes vo­nalat húzunk Lukovig, onnan Kiedlezig, onnan Malkinig (a varsó—pétervári vonalon), akkor egy ábrát kapunk, melynek felső határvonala homorú egy körív részlet, az alsó határa egy sokszorosan cikk-cakkos vonal. Ezen a területen lehet följegyezni az orosz főerő­ egy részét. Ha most átmegyünk az alsó Bug félkört alkotó vonalán, akkor egy területre érünk, melyet következőképp le­hetne határolni: az alsó határ a Bugnak most domború vonala, a nyugati határt megint egy­ cikk-cakkos vonal alkotja. Hogy ezt a határ­vonalat nagyjában megkapjuk, kössük össze a térképen egyenes vonalakkal a következő pontokat: Malkin, Sambrov, Ossoviec, Grodno, Kovnó, Dünaburg, Riga. Most nagyjában megkaptuk azt az ábrát, melyen az orosz főerőnek a Bugtól északra levő tömege van. Amint látjuk, az alsó ábra egy minden felül zárt terület és a visszavonuló orosz hadsereget itt elől a szövetségesek tá­madó arcéle nyomja, viszont a Bug és a rajta való átkelési kényszer hátráltatja. A felső ábra azonban egy kelet felé nyílt terület, me­lyen a visszavonuló orosz hadseregnek a Bug­nál kisebb folyóakadályokat kell csak leküz­­denie. A visszavonulás szempontjából tehát helyzetük ezen a felső területen könnyebb. Ezen a felső ábrán viszont a következő körül­ményeket állapíthatjuk meg. Északon Belov hadserege annyira előre­nyomult kelet felé, annyira behajlította az orosz arcélnek a vonalat, hogy Ponievic-Vil­­komirsz táján a német csapatok öbölszerűen állnak az orosz arcélben. Ennek az öbölnek az alsó vonala föléje hajlik a tőle délre álló orosz erőknek és ebből állt elő, annak oldalba, illetve hátba való fenyegetettsége. Hindenburg hadserege a rigai öböltől a Bugon fekvő Mal­kinig az egész vonalon keletre törekszik. Támadásait merőlyeges vonalakkal jelölhet­nénk, melyek a Malkintól a rigai öbölig hú­zott cikk-cakkos vonal ellen irányulnak. Né­hol ez a merőlegesen elképzelt támadási nyíl még Bobr- és Nyemen-menti várakon: Kovno, Grondnó, Oszovice, van felakadva, másutt már meszire előrenyomult kelet felé. Ahogyan ezek a nyilak nekifeküsznek élükkel az orosz frontnak, ott az benyomódik; minél mélyeb­ben hatol a nyíl, annál mélyebb öböl áll elő, minél mélyebb az öböl, annál inkkbb fennáll a kanyarulata alatt maradt ellenséges had­sereg-csoportra a része­ges bekerítettség. Ez elől a gyors visszavonulással segíthet magán. Ha azonban az öböl gyorsabban mélyed be­felé, mint amilyen gyorsan a fenyegetett had­sereg-csoport abból ki tud visszavonulással bujni, akkor előáll a bekerítettség, a debakle. Az orosz hadsereg most kétféle ilyen veszede­lem elöl húzódik vissza. Az egyik részleges, a másik általános. Általános az olyan bekerítés lehet, mely minél szélsőbb szárnyával fogja körül a visszavonulással foglalkozókat, rész­leges az, mely a szélső szárnynál idébb eső szakaszon nyomja be, vagy töri keresztül nagy­­mélységre a frontot, úgy hogy a visszavonu­lás már nem segít, mert az áttörök gyorsabb áramúak és elállják mögöttük az utat. A két ábrán, melyet nagyjában körvona­laztunk, az alsónak a területén lehetnek az oroszok rosszabb helyzetben, itt jobban szo­rongatja őket a szövetségesek üldözése, kisebb a terület, nagyobb a rájuk irányuló nyomás. A második, a Bug fölött ábrán, nagyobb a terület, nagyobb a mozgási szabadság kelet felé, az üldöző, bekerítő ellenség egyes sereg­részeit még várak tartóztatják. Viszont az alsó ábrán a visszavonuló ellenség nem tulajdon­képpeni seregeivel iparkodik az ellenséget ma­gától távol tartani, hanem utóvédekkel és az ezek által szerzett időben iparkodik főerejét a kívánt cél felé vinni. A második ábrán azon­ban a főerő bizonyos tömegei voltak és van­nak még harcokba keveredve, melyek még csak mostanában történt vereségeik után lép­nek és a még álló erődök eleste után fognak a visszavonulás útjára lépni. Hogy milyen állapotban van az egész visszavonuló orosz főerő, trénjével, tüzérségé­vel, tartalékaival, munícióparkjával, kórház­csapataival, erről nincsenek jelentéseink. Váj­jon nem történnek-e végzetes torlódások, nem esnek-e szét a csapatkeretek, nem rántja-e az egyik zűrzavar a másikat maga után és nem hordja-e ez a végzetes felborulás csiráit ma­gában, úgy hogy a­nnak csúcspontján érkező ellenséges támadások a kivédhetetlen össze­roppanást hozzák maguk után, azt hivatalo­san nem tudni. Simán aligha megy a dolog. Eddig azt látjuk, hogy a szövetségesek az egész arcvonalon a legnagyobb erővel kon­centrikusan északról, nyugatról, délről — mintegy Breszt Litovszk felé fordult nyilak irányában — nyomják az ellenséget, tehát föl kell tételezni, hogy a heves üldözés, az elszánt előrenyomulás és az ezáltal kisürgetett követ­­­kezmények megfelelnek a szövetséges had­sereg elé kitűzött végső célnak. Ennek az általános célnak megfelelően játszódtak le ma is az események az északi harctéren. Mindenütt üldözés, összeszorító és előnyomulási törekvés, m­elynek sikerei hatal­mas területeket hagynak magaik mögött. Ezek a területek a szövetséges seregek üldöző arc­vonala és a Bug-kanyarulat közt annyira meg­­szárkítették a területet, anélkül, hogy az orosz főerőbe ütköztek volna, hogy föl kell tételezni azt, hogy a visszavonuló orosz erőknek ezen a területen állt részét sikerült a visszavonu­lóknak a Bagon át visszavenni. Egyébként azokat a jelenségeiket látjuk, melyeket már na­pokkal ezelőtt jelentettek a főhadiszállásról, frontunk kiegyenesedését. A bajor trónörökös­nek a két szárny közt harcoló hadserege óriási menetteljesítményekkel haladt ehhez képest előre. Eddig József Ferdinand hadserege, amely a michovi és labartovi győzelmek után ellen­állhatatlan iramot vett, valósággal kiszögelt a frontból. Most, hogy Mackensen is megtörte az orosz ellenállást a Bug és Taszimenica közt, az Uhruszk—Parsev­ vonalon ez a hadsereg is előrehalad és job­bszárnyával Vladavához közeledik. József Ferdinánd hadseregé­nek balszárnya már tegnapelőtt elfoglalta Lukovot, tegnap pedig centrumát is előrevitte az ennek megfelelő vonalra Radzynig. Ha most nyugat felé tartunk, ott a bajor trónörö­kös vezetése alatt harcoló bajor, Wogrsch, Kövess csapatok előnyomulása kelt meglepe­tést. Ez a hadsereg Lukovánál csatla­kozva József Ferdinánd seregéhez és a Bug melletti Malkímiál csatlakozva Gallwitz hadseregéhez, e két fix ponton kívül egész frontját — mint a hivatalos jelentés mondja — erőltetett mene­tekben előrevitte és evvel csaknem teljesen el­tüntette frontunknak itt való kidudorodását. Ma ez a hadsereg körülbelül a Liviec fo­lyócska innenső partján, Sied­leinél, Sokolov­­nál van. A Liviec folyócska Siedlez és Mordy közt folyik. Mordy a Siedlezből az ország bel­sejébe vivő vasútvonalon fekszik. Északabbra Sokolov vidékét érte el ez a hadsereg a bal­­szárnyával. Sokolov a Malkin—Siedlez vasúti vonalon fekszik és így a németek uraivá let­tek egy átlós vasútnak. A visszavonuló oro­szok már, úgy látszik, nem használták ezt a vonalat, mert akkor az üldözők már belevág­tattak volna a visszavonulókba. Siedlert már tegnapelőtt elfoglalta ez a hadsereg, de az esemény a tegnapi hivatalos jelen­tés kiadása után következett be. Lu­kov, Siedler, Sokolov után a szövetséges csapatok már minden a Bug-kanyarulaton be­lül fekvő vasúti vonalnak urai. A Nareven túl kelet felé nyomuló Gallwitz és Scholtz had­sereg helyzetéről azt közli a német hivatalos jelentés, hogy az oroszok nagy ellenállást fej­tenek ki, melyet szakaszról-szakaszra kell megtörni. Ez azt jelenti, hogy az oroszoknak itt van most a legtöbb félteni valójuk. Teg­napról tudjuk, hogy Gallvitz hadserege a Zambrovon túl keletre fekvő Ambrzejovig, Scholtz hadserege pedig Viznától keletre a Gáz folyóig jutott. Ma már az orosz ellenállás lépésről-lépésre való megtörése után mesz­­szebbre haladhattak kelet felé. Kovnó ostroma előbbre haladt. Ezt meg­világítja Vilnának az oroszok által elrendelt kiürítése. Kovnó után Vilna tarthatatlan. Kovnó és Vilna birtokában a német front mé­lyen beívelődve hajlik be kelet felé. Érmei egyéb jelentőségén kívül az a következménye is lesz, hogy elvágja az orosz seregnek az or­szág belsejével való összeköttetését egyik fő­vonalon. Ha az orosz sereg föl is állana még egyszer, erre az összeköttetésre igen nagy szüksége volna. Egy belső kiegészítő területé­től legfőbb vonalain elvágott hadsereg sorsa az elgyengülés és a vereség. Az olasz harctéren a helyzet enyhült. Az Isonzo-fronton folyó olasz tüzérségi támadá­sok csak egy nagy offenzíva látszatát keltik. A gyalogsági támadások igen sokat vesztettek erejüikből és ten­zőrségün­k is sokat elfojt közü­lük. Az Isonzólvidéken elesett olaszok rette­netes nagy száma elvette az olasz rohamoszlo­pok kedvét. A gyalogsági támadások erőtlen­sége azonban nemcsak ezen múlik, hanem az olasz csapatok fáradtságán is. A két körül­mény a támadások fentartásábra a front távol­eső részéről kénytelen csapatokat hozatni. A Dardanellák legendáiból ■A Világ tudósítóidtól Melide, augusztus 7. A Dardanella-akció reménytelenségét az entente minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik palástolni. Kutathatlan forrásokból legregényesebb verziók szállonganak mindaman tervekről, mikkel Anglia a Dardanellák dacát fogja megtörni. Példának említem a következő történetet, mely egy Messzinában horgonyzó s a Darda­­nella-vidékről érkezett hajóskapitány elbeszé­lésén alapul , s végigjárta az egész entente­­sajtót. Eszerint Anglia mintegy öt héttel ezelőtt felvásárolt öt régi olasz kereskedelmi gőzöst. Kettőt a Societa Marittima I­taliana-tól, hár­mat pedig a Puglia hajóstársaságtól. Ez angol kézre jutott öt hajó az Aegei-tengeren át a Xerosz-­öbölbe rendeltetett, hol — valamely Aegei-tengeri szigeten — ismeretlen anyaggal rakták meg mind az ötöt. Két nap múlva koromsötét éjszakán az öt hajót angol pilóta átvezette a Dardanellák bejáratát őrző csatahajó-láncolaton. Tizenkét k órai hangtalan, lázas hajózás után az öt gő­zös mintegy 50 méter távolságban sorba ál­lott Gallipoli-félsziget török parterőditései előtt s itt egymás möögött állapodtak meg, mintegy 500 méter hosszú ércmólót alkotva a váron. Adott jelre felnyitották a fenékzárakat, a legénység csónakba szállott és az öt nagy hajó lassan, titokzatosan elmerült a tengerfenékre, közvetlen a part közelében Abhi-Babával szemközt, s elmerült törzsük a víz alatt mint­egy félkilomét­es folytatása a partvonalnak. E furcsa s titokzatos operációnak célja pedig az lenne, hogy a mélyjáratú angol csatahajók e vízalatti mólóra támaszkodva hajózzák ki a töröl­ erődök közvetlen közelébe, az ango­loknak jelenleg a Madrosz-öbölben felhalmo­zott temérdek hadiszerét, mit jelenleg képte­lenek a félszigeten partraszállítani. Az egész regényes történetnek ez utolsó mondata a legigazabb, a Gallipoliban partraszállitott se­reg hijján van a nehéz tüzérségnek és min­den ostromanyagnak, melynek Lemnoszból Galüpolira szállítása legyőzhetetlen , nehézsé­gekbe ütközik. , Benedek Károly: Ne adjunk a katonáknak alkoholos italt

Next