Világ, 1919. november (10. évfolyam, 123-148. szám)

1919-11-08 / 129. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A,VILÁG" megjelenik hétfő" kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. X. évfolyamVILÁG Budapest, 1919 SZOMBAT november 8* Ginstir^al f fKJfK" Hirdetések felvételnek Budapest*^ & VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Győri és Nagy, Janius és Tsa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Leopold Cornél, Schwarz József, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hird. irodákban. Bécsben : Kausenstein és Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kolban, Berlin NW. Unterl den Linden 40/41a-129-ik szám Spre complectarea avizului dat, se face cunoscut, ca in total vor sosi din Románia 75 sistera ce se vor distribui sub controlul Ministerului de Finante ungar prin Federatia uleiculior minerale. Pretul de desfacere fixat este de 7.40 koroane benzina grea si 8.20 koroane benzina usoara, preturi calculate dupa preturile Ministerului de Industrie roman, care sunt 1 leu 50 si 1 leu 70 franco Campina la care s-a afragcat spesele de tramsport, manipulatie sin distributis. " ■■■ Faricele, care dorece a trate chestiunea in legatura cu colaborarea industriei din Bontania, se pot aedresa delegatulfii Ministerului de industriei Hotel Astoria. A már kiadott hirdetmény kiegészítésére közhírré tétetik, hogy Romániából összesen 75 ciszterna benzin fog Budapestre érkezni, amelyet a magyar pénzügyminisztérium fog kiosztani az Ásványolajközpont útján. A könnyű benzin ára 8.20 korona, a nehéz benzin ára 7.40 korona. Ez az ár a román ipari minisztérium által megállapított árak alapján van kiszámítva, amely lérben 1.50 és 1.70 árnak felel meg, franco Campina állomás, ehhez hozzá lesz számítva a szállítási, kezelési és szétosztási költség. Azok a gyárak, amelyek a román ipari körökkel érintkezésbe lépni óhajtanak, forduljanak a román ipari minisztérium megbízottjához (Budapest, Astoria-szálló.) Romanelli elmegy Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetője, a legközelebbi napokban búcsút mond Budapestnek. Nem kenyerünk hízelgő hajbókolás a nap nagyságai előtt, volt ellenségeink vezéreinek diadalpálmája nekünk nem melegítő nap, melynek sugárzásában fürdőzni óhajtanánk s jó alkalommal, alkalom nélkül hagyományos magyar bőkezűséggel nem hordunk uj Jeveeket uj hatalmasságok számára, akár kintről jöttek, akár itt bent vannak, akik talán holnap barátságos arccal, de eltaposnak. Tiszteljük a nagyságot s a sors végső döntését, melybe iparkodunk belenyugodni és gyűlölködés nélkül, tegnapi emlékeket feledve építeni a holnapi jó viszony útját. De ez az út nem az olcsó személyi pitvaklás, bók és magasztalás hegyein vezet át. Romanelli alezredes azonban, a budapesti olasz katonai misszió sok súlyos hónapon át volt vezetője, a mi számunkra nem a diadalmas ellenség vezére. Nem is tudjuk, mint és mely csapatok élén állt, mikor gyilkos rohamokban omlott itt is, ott is ezrek vére. Amikor megismertük, nem vezér volt és nem ellenség. Politikus talán, diplomata? Nem, az sem. Ahogy e veszélylyel és szorongással teli hónapokban kibontakozott előttünk: barátunk lett és igazi embert ismertünk meg benne. Mondják, hozzáértők tudják, hogy katona létére mind e hónapokban kitűnő politikus és diplomata is volt. Lehet. Nekünk bizonynyal többé lett ennél. Egy ember, akinek volt bátorsága, hogy itt maradjon e zsarátnokon álló országban, mikor mind a többiek elsiettek Wien vagy még távolabbi városok nagyobb biztonságába, sőt volt hite a maga hatalmában s energiájában, hogy ne óvatosan meghúzódjék a dunaparti hotel kényelmébe, hanem kilépjen onnan tevékenyen és céltudatosan, valahányszor úgy érezte, hogy igaztalanul meggyötört és halálraszánt emberekért kell kimondania, hogy egyetlen képviselője itt, nemcsak a győzelmes ellenség megszámlálhatlan táborának, hanem mindannak, aminek műveit Nyugat, a neve se tömör, nagy erő képviseletében, de egyedül maga ül, mondani merte: én iga akarom. Emberekkel szemben, akiknek már minden mindegy volt. Nem entenie érdekeket képviselt a proletárdiktatúra idején és azután is, nem is magyar érdekeket, de az emberi igazság érdekeit s a humanitásét. Az oktalanul gyilkosok és kínzók elé mert odaállni a méltatlanságot szenvedők érdekében. Ez emberi nagyság és emberi érték, mely előtt hálásan hajtunk fejet , küldünk meleg köszönetet a közeli búcsúzásra. Romanelli alezredes neve s súlyos hónapokból jó és maradandó emlék s mondjuk meg nyíltan — amit itt cselekedett, jó szolgálat volt nekünk és jó szolgálat a saját hazájának is az örök emberi szolidaritás nevében. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy valahányszor olasz katonai egyenruhát látunk az utcán, nem arra gondolunk, hogy ez a karabinieri talán ott állt a karszt sziklái között, vagy a Po mentén, mikor a végső csapás méretett ránk, hanem arra, hogy ebben az egyenruhában ült autóján Romanelli, mikor emberéletekért szaladgált egész tisztikarával, júliusban épp úgy, mint augusztusban. Sokat elfelejtettünk Romanelliért és sok mindent szeretünk, mert ez az olasz katonatiszt megszerettette és megbecsültette magát velünk. Ebben az országban mostanság nem nagyon teremnek virágok és a fehér ruhák is divatból múltak — máskori, gyakran ünneplő kedvünk hijján — Romanelli bucsúzása bizonynyal csendesebb lesz, mint magyar szokás szerint megérdemelné —, de föltétlenül őszintébb és mélységesebb annál s nem is olyan könnyen feledő. Tovább tart a válság A politika eseményei A politikai helyzet feszült atmoszférájába Horthy Miklós fővezérnek az ellenzéki vezérpolitikusokkal folytatott tárgyalásai hozták az első enyhülést. Az utóbbi napok izgalmai és félreértései után a kormányon kívül álló pártok egységes fellépésük első jelentős sikerét üdvözölték Horthy nyilatkozatában- Azt mondották: most már lehetségessé vált számunkra, hogy a klerikális pártokkal, minden hátsó gondolat nélkül, a koncentrációs kabinet létrehozására tárgyalásokat indítsunk. Különösebb tárgyi követeléseiket a Friedrich-kormány kimondott programmjával szemben nem hangsúlyozták, a kabinet átalakítását is csak azért kívánták, hogy ezáltal lehetővé tegyék a béke megkötését és véget vessenek a párturalmi kormányzásnak. Ami Friedrich, távozását illette, ehhez is főleg csak azért ragaszkodtak, hogy a pártmonopolisztikus kormányzati kurzus, a kormányelnökség személyi változásával külsőleg is dokumentáltassák. Ezzel szemben kormánykörökben is tisztán látták a kormányátalakítás szükségességét és bár a liberális pártok részvételének arányában nem voltak ugyanazon a véleményen, ezen nem dőlt volna meg a koncentráció, mert a liberális pártok inkább bizonyos garanciákra helyezték a hangsúlyt, mint a miniszteri tárcák számára. Másrészről a klerikális pártok ellenértékek fejében hajlandók voltak belenyugodni Friedrich elejtésébe. Az ellenzéki pártok pedig egyáltalában nem akarták megingatni a klerikális pártok többségét a kormányban. Horthy nyilatkozata után tehát úgy a kormány, mint az ellenzék körében azthitték, hogy elérkezett, végre a kibontakozásra a legalkalmasabb pszichológiai pillanat. A tegnap esti minisztertanácson történtek azonban olyan látszatot adnak a dolgoknak, mintha ez a remény korai lett volna és mintha az ellentétek újból kiélesedtek volna a pártok között. Tény az, hogy a Friedrich-kormány tegnapelőtt este Hondy előadása után elhatározta lemondását, mire rögtön előtérbe került gróf Bethlen István személye. Bethlen István miniszterelnöksége annál valószínűbbnek látszott, mert ő volt az, aki Horthyt a minisztertanácsra kísérte, majd Sir George Cicikhez ment és informálta a minisztertanácson történtekről. Tegnap este felé már pozitív formában de- Friedrich Clerknél Friedrich István ma délután- felkereste Sir George Clerket és vele több óra hosszat tanácskozott. A tárgyalás hosszú tartamából arra következtetnek, hogy döntő jelentőségű dolgokról volt szó. Friedrich Clerkről a miniszterelnökségre ment, ahol rögtön minisztertanácsot hívott össze, amely még lapunk zártakor tart- Itt említjük meg, hogy az a hír, mintha Vázsonyi a mai nap folyamán tárgyalt volna Friedrichhel, nem felel meg a valóságnak. Lovászy nyilatkozata A tegnap esti minisztertanácsról kiadott félhivatalos jelentés olyan állításokat tartalmaz, amelyek kétségbevonják az ellenzéki politikusoknak Horthyval folytatott tárgyalásairól megjelent közlemények helyességét. Lovászy Márton ez ügyről a következőket mondotta munkatársunknak: — Azok a közlemények, amelyek a lapokban megjelentek, majdnem szóról-szóra megegyeznek azzal az okmánynyal, amelyet Horthy fővezér úr aláírt. Nem felel meg a valóságnak az a hír sem, hogy a fővezér úr csak kézjegyét illesztette a megállapodás alá. Teljes egészében odaírta a nevét. Az okiratban benne van különben az is, hogy a fővezér úr felhatalmaz bennünket kijelentései közzétételére, tehát légből kapott az az állítás, mintha mi indiszkréciót követtünk volna el és hogy pártpolitikai célokra akartuk volna felhasználni ezt a nyilatkozatot. Itt jegyezzük meg, hogy a megegyezési okirat Vázsonyi Vilmos birtokában van. A szocialisták magatartása A szociáldemokrata párt választmánya ma délután ülést tartott, amelyen Garami Ernő beszámolt a pártvezetőség tegnapi határozatáról és a Horthyval folytatott tárgyalásról. A pártválasztmánynak abban a kérdésben kellett volna döntenie, hogy megelégszik-e a párt egy tárcával az új kabinetben. A pártválasztmány kimondotta, hogy ezt a kérdést egyelőre nem tartja aktuálisnak. Érdemben majd akkor hoznak határozatot, ha tudni fogják, milyen lesz az a kormány, amelyben a szocialisták részvételét óhajtja az évtentő megbízottja. Ellentétei a nemzeti pártban Azok az ellentétek, amelyek a nemzeti párt vezető tagjai között fennállanak, egyrészről Simontsits Elemérnek és Platthy Györgynek Friedrichhel való tárgyalásai állak, másrészről Lovászinak ,s többi liberális pártokkal való sűrű érintkezései beszéltek Bethlen kormányelnökségéről. Ugyanakkor azonban a Friedrich-kormány újból tanácskozott és előző napiállásfoglalásukkal szemben elhatározták, hogy nem távoznak és akormány tagjai szolidárisaknak jelentették ki magukat Friedrichhel. Ezzel egyidőben pedig a volt munkapárt tagjai is ülést tart,toltak és elhatározták, hogy politikai párttá alakulnak. A helyzet ezáltal annyiban komplikálódott, hogy az ellentétek váratlanul jobbfelé élesedtek ki. A kibontakozást némileg megnehezíti az is, hogy újból előtérbe kerültek bizonyos közjogi és ezzel össze- l függő személyi törekvések, amelyek az eddigi ellen-/zéket semleges állásfoglalásra késztetik. Sir George Clerk pedig tovább ragaszkodik a koncentrációhoz. A koalíciós kormány megalakításával csak a békekötést és a választások pártatlan lefolytatását akarja biztosítani és idegenkedik attól, hogy távolfekvő és ettől független problémák elintézését kapcsolják bele az aktuális kérdések megoldásába-Friedrich már tárgyalásokat is indított ezen az alapon a liberális pártok képviselőivel, akik optimisztikusan ítélik meg a helyzetet és azt vallják, hogy Horthy nyilatkozata után a koalíciós kabinet megalakításának nem lehet jelentős akadálya.