Világ, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-01 / 1. szám
Csütörtök A politika újéve (A Világ tudósítójától.) A keresztény egyesülés pártjának küldöttsége holnap délelőtt felkeresi Huszár Károly miniszterelnököt és az újév alkalmából üdvözölni fogják A miniszterelnök az üdvözlésre hosszabb beszéddel válaszol, amelyben ki fog térni az összes aktuális bel- és külpolitikai kérdésekre. Ezt megelőzőleg a keresztény pártok küldöttsége Friedrich Istvánnál, a párt elnökénél is tisztelegni fog. Friedrichet Anka János üdvözli. A függetlenségi párt tagjai Lovászy Mártont és Ábrahám Dezsőt keresik fel, a nemzetközéppárt tagjai pedig báró Kürthy Lajost és Heinrich Ferenc kereskedelmi minisztert fogják küldöttségileg üdvözölni. A kisgazdapárt elnöksége együttesen fogadja a párt tisztelgését, amely alkalommal Rubinek Gyula, sokorópátkal Szabó István, Meskó Zoltán és Mayer János beszélnek-A keresztény párt és a kisgazdapárt folytatja tárgyalásait a paktumos választás tárgyában. A tanácskozások már megértek a döntésre., Most már csak arról van szó, hogy 40—50 kerületre nézve akarnak megegyezést létesíteni, azonban még az se biztos, hogyez is sikerülni fog-e. Wekerle a helyzetről A belvárosi Wekerle-párt elnöksége azzal a kéréssel fordult Wekerle Sándor volt miniszterelnökhöz, hogy január hó 11-én tartsa meg programmbeszédjét a Vigadóban. Wekerle a következő levéllel válaszolt: „Tisztelt elnökség! Köszönettel felelek meg abbeli kívánságuknak, hogy programos beszédemet e hó 11-én tartsam meg. Szűk egy programmbeszéd kerete arra, hogy abban politikai teendőink részletes fejtegetésébe bocsátkozhatnám, s azért csak a főbb elvek okadatolt ismertetésére fogok szorítkozni. Azt igyekszem kimutatni, hogy a ma annyit hangoztatott keresztény nemzeti politika hagyományos iránya volt mindig a magyar politikának. Nem új keletű, csak újjáébredt a forradalmi és a proletárdiktatúrának megsemmisítésünkre törő poszt titásai után. De alattuk különösen a keresztény jelszó alatt politikailag ma nem lehet mást érteni, mint a keresztény erkölcsnek az egész művelt világ által magáévá tett érvényesülését. Sem szabad azt oly tág köpenynek tekinteni, amelybe belefér az antiszemitizmus, az osztályok, vagy foglalkozások közötti különbség. Aki ily értelmet adna neki, a viszonyaink között annyira szükséges összetartás helyett a széthúzás elemét vinné be közéletünkbe. Azt igyekszem majd kimutatni, hogy a jelszavak csak a természetes feltételeket s azokat sem mind jelölik meg, programmot azonban még nem képezhetnek. A programmoknak közelebbrőlkell a politikai útjait bevilágítani. Általános irányelvekként kívánom megjelölni a vallás- és lelkiismeretszabadságnak, a valódi demokráciának, az egyéni jogoknak és közszabadságoknak biztosítékait s a korszellemnek megfelelően azokat a szociális és népjóléti intézményeket a nép széles rétegeire kiterjedőleg kell megvalósítanunk, vagy legalább is előkészítenünk. De határozottan ellene szólok minden osztályuralmi, minden szétválasztó törekvésnek. A politikai érvényesülésnek egyedül a mindenkinek egyformán hozzáférhető fegyvereit s egyedül általános küzdőterét ismerhetem el. Egyforma mértéket kívánok alkalmazni a gazdasági termelés minden ágasra nézve. Ha elismerem, hogy a legsürgősebb fejlesztés— miután előfeltételei megvannak — a mezőgazdaságra esik, sőt, hogy ennek terén helyes és okszerű birtokpolitikával különlegesen is keresnünk kell széles néprétegek megerősödésének s a nemzeti termelés fokozásának biztosítékait, mégis elhibázott, vagy meg nem engedhető politikának tartanám azt, amely nem teljesen egyenértékű saját iparunknak megmentésére, minden irányú fejlesztésére s annak a kereskedelemnek védelmére és megalapozására, amely azt a biztosítékot szolgáltatja, hogy elősegítve az áruik értékesítését és helyes megosztását, közelebb hozza a termelőt a fogyasztóhoz s a nemzetközi forgalomban azt a nagy közvetítő feladatot tölti be, melyre helyzetünknél fogva hivatva vagyunk. Messze vezetne, ha én most modern adózási s általában pénzügyi politikánknak fejtegetésébe bocsátkoznám, avagy azt helyezném kilátásba, hogy erről közelebb nyilatkozhatom: annyira összefüggnek ezek területi viszonyainkkal s a béke által megállapítandó terhekkel és gazdasági keretekkel, hogy csakis az elodázhatatlan szükségesnek s egyes általános elveknek hangoztatására szorítkozhatom. Ezért megemlékezve hadikészültségünkről s külviszonyainkról, tüzetesebben csakis arról a mesterségesen felkeltett ellenfélről kívánok szólni, mely a városoknak s a fővárosnak, másfelől a falunak viszonyára, s az állítólag túlhajtott koncentrációra vonatkozik. Változatlanul fenntartom azt az álláspontomat, hogy a főváros érdeke nem helyi, hanem országos érdek és egy nagy emporium nélkül nemzeti fejlődés nem képzelhető. Szívélyes üdvözléssel és köszönettel tisztelő hívük: dr. Wekerle Sándor A belvárosi Wekerle-párt elnöksége elevél vétele után úgy intézkedett, hogy Wekerle programmbeszédje január 11-én délelőtt12 órakor a fővárosi Vigadó nagytermében tartassák meg. Választási küzdelmek Taszter Béla, a keresztény nemzeti egyesülés pártjának kispesti képviselője tegnap, kedden tartotta volna Kispesten prograambeszédét, de ez közbejött akadályok miatt későbbre maradt. A párt kispesti választói ennek dacára ió gyűlést tartottak, amelyen Anka János mondott a központ nevében, igen melegen fogadott beszédet.• Másság Károly igazságügyi államtitkár az elmúlt napokban járta be az abonyi kerület több községét és pedig Újszászon, Zagyvallékáson, Törtelén, Jászkarajenőn és Tószegen mondott programmbeszédet. A budapesti III. választókerületi keresztény nemzeti egyesülés pártja, nagygyűlést tartott a Vérmező-úti jégpálya-csarnokban. A gyűlésen Malter István kultuszminiszter, Benárd Ágoston dr. államtitkár, Iüteiner Károly kormánybiztos és Vértes László dr., a párt jelöltje mondott beszédet. A sátoraljaújhelyi keresztény nemzeti egyesülés pártja Metener Tibor visszalépése folytán Kulkafalvy Miklós államtitkárt, a területi integritás kitartó előharcosát jelölte nemzetgyűlési képviselőül. A kisgazdaés a liberális párt nem állít ellenjelöltet, tehát egyhangú választásra van kilátás. A királyhelmeci kerületben Janka Károly református lelkész, kisgazdapárti jelölt visszalépett Kacsanovsutty József helyettes államtitkár javára. Ebben a kerületben is valószinűen egyhangú választás lesz. VILÁG 1920. január 1. Az új párisi tanácskozás Az uj békekoncepcíció föladatai — Magyar béke, török béke »Sö térkiigrazitás Jugoszlávia javára — A német flotta fölosztása A német béke ratifikálási okmányait minden nehézség ellenére egyszer mégis csak kicserélik s ugyanakkor, amikor az entente hatalmai és Németország között állítólag megkezdődik a tényleges béke állapota, Párisban a szövetséges miniszterelnökök új tanácskozása kezdődik. Valóságos második békekonferencia ez, amelyen a világháború nagy hátralékait akarják földolgozni. Európa kérdéseinek tizennégy hónap óta húzódó megoldatlanságát nem lehet tovább húzni; a szövetséges kormányok tovább saját parlamentjeikkel szemben sem tudják födözni a halogatást. Lloyd George február elejére, Nitti január végére hívják össze az elnapolt parlamenteket és a paix frangaise megalkotójának, Clemenceaunak is sietnie kell, hogy ne maradjon utódjára a bonyodalmas kérdések megoldása, hiszen neki március első hetében be kell vonulnia az Elyséebe, Franciaország elnökének palotájába. A fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának kérdésében és a ccapatflowi kártérítés dolgában is Dutasta olyan mérséklő ígéreteket tett Németországnak, hogy ezzel az entente a német béke ügyének elintézését reméli. Renner párisi tanácskozásai Német-Ausztria élelmét is biztosítják — pár hónapra s ezzel a kényelmes megoldással, továbbá az osztrák területek egységére vonatkozó átirattal igyekeznek áthidalni azt a valóságot, hogy a mostani Német- Ausztria egyedül fönn nem maradhat. Miután azonban a német, osztrák és bolgár békét az entente befejezetteknek tekinti, azokon változtatni azért sem hajlandó, mert előbb a többi kérdéseket is meg akarja oldani — valószínűleg azért — hogy egyszerre boruljon föl az egész. A második békekonferencia első kérdése a magyar béke lesz. Noha a magyar béke föltételeit már megállapították, megszövegezték, sőt megváltoztathatatlannak mondották, mégis bizonyos, hogy azokon változtatni fognak. Ez látható abból a tényből is, hogy december 8-án, tehát már a béke megállapítása és a határok kijelölése után a legfőbb tanács teljesített egy szerb követelést. Szerbia ugyanis számtalanszor hídfőket kért a Drávánál, de minden ilyen követelését elutasították. Most azonban a legfőbb tanács azon érvelés alapján, hogy a Dráva folyása nem állandó (!) Répás falut nyolcvan négyzetkilométer területtel és ötezer lakossal Jugoszláviának ítélte oda. Ez a tény mutatja, hogy a legfőbb tanács még f * főmajdig határváltozásokat csinál és a magyar béke-* küldöttségnek módja lesz az illyen érvelésekkel szembeszállani. Érdekes különben, hogy ugyancsak december 8-án szóba került a torontáli magyar határ ügye is s e tekintetben a szövetségesek föntartották azt a határozatot, hogy a magyar határ az Arankacsatorna lenne, vagyis Szeged alatt még egy darab terület maradna meg az országnak Szőreg, Deszk, Oroszlámos, Kiszomboc községekkel együtt, akiként, hogy Valkány volna a Jugoszláv állam első állomása a szeged—temesvári vasút mentén. A januári konferenciának a magyar béke mellett a török béke kérdését is meg kell oldania. A török békedelegátusok tudvalevőleg a nyáron már egyszer Párisban voltak, de vissza kellett utazniok, mert az entente nem tudott maga között megegyezni. Londonban Konstantinápoly, Szíria és Kisázsia sorsai illetőleg már megegyeztek, de Mezopotámia és Mossoul birtoka körül még ellentétek vannak. Törökország mint kisázsiai kis állam megmarad, Konstantinápoly nemzetközi lesz, Szíria a franciáké, Kisázsia jórészét felosztják angol, olasz, görög és francia érdekeltségek szerint, Palesztina és Mezopotámia pedig egy angol fenhatóságú pánarab kalifátusnak jut. El kell intézni ezzel egyidejűleg a Dardanellák sorsát is — ideiglenesen, mert hiszen Oroszország nélkül vagy ellenére nem lehet végleges megoldásra gondolni. Az orosz kérdés valóban az, ami minden határozatot és megoldást hátráltat. A párisi tanácskozáson Clemenceau beavatkozási kísérletével szemben ugyan előreláthatólag Nitti felfogása fog győzni a status quo fenntartása, de ez egyúttal azt jelenti, hogy minden ázsiai és keleteurópai kérdés megoldatlan marad, mert minden elintézést Oroszország felboríthat. Éppen ezért nem lehetetlen, hogy az orosz status quo-álláspont magával hozza az angol felfogás érvényesülését, vagyis Középeurópa gazdasági kérdéseinek revízióját. Középeurópa új tagozódása, amelyet a magyar békejavaslat is fenn tartani kíván, megbukott, még mielőtt a magyar békét aláírták volna. Középeurópa kérdésének rendezése nélkül nem lehet megoldani az adriai kérdést sem, s a középeurópai zavaros mindig csak arra lesz alkalmas, hogy az orosz helyzet megoldatlanságát növelje. De Európa pénzügyi katasztrófáját sem lehet meggátolni, ha a kultúrában fejlettebb középeurópai államokat tönkreteszik és életképtelenekké nyomorítják. A középeurópai kérdés új rendezése mindenesetre foglalkoztatni fogja a második békekonferenciát, ha ezúttal a megoldást el is fogják halasztani — az utódok számára. Javaslat kerül a konferencia elé a német flotta felosztását illetőleg. A javaslat ez: 70 százalék Angliának, 10—10 Francia- és Olaszországnak, nyolc Japánnak, kettő Amerikának. A tengeralattjárók annak jutnak, akinek birtokában vannak. Meg fogja engedni a konferencia, hogy a kis államok is flottákat tarthassanak, de kiköti, hogy sem a lengyel, sem a jugoszláv flotta nem múlhatja felül a tizenkét egységet. El fogják rendelni, hogy a török állam aranykészlete, amely most Berlinben van, Párisba szállíttasték. A török kérdéssel kapcsolatban ma már mind biztosabb, hogy Amerika nem vesz részt a török kérdés megoldásában s hogy Wilson terve, hogy az Egyesült Államok legyenek Konstantinápoly patrókusai, megbukott- Egyáltalában nem bizonyos még az sem, hogy t Vailacc, Amerika párisi nagykövete milyen formában vesz részt a második békekonferencián, hiszen neki csupán tanácskozási, s nem egyúttal szavazati joga is van, ami azt jelenti, hogy Amerika nem vállal felelősséget a további határozatokért. Így lesz az újabb párisi tanácskozásról mindinkább bizonyos, hogy nem adja meg Európának a békét, s hogy nem is lesz az entente utolsó tanácskozása. Mind világosabb már, hogy a régi Európa nem tart soká , hogy az élelmezés, a drágaság és a valuta kérdéseinek megoldása mellett van még valami, amire a népeknek szükségük van: egy új tekintélyre, amely visszaadja nekik az igazságossághoz való hitet. S vakon nem volna-e helyesebb már most megkezdeni az eltüntetését azoknak az okoknak, igazságtalanságoknak és erőszakosságoknak, amelyek a népek elégedetlenségét annyira jogosan okozzák.