Világ, 1920. március (11. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-26 / 74. szám
Esztergom érseke Négyszáztizenhíz évvel ezelőtt magyar jelöltje volt fi niépi trónnak. Erdődy Bakócz Tamásnak szánta a kardinálisok egy része a tiarát. Bakócz Tamás bátyja tört utat a családnak a névtelenségből és a „nemtelenségből“ a nemesi rang, a hatalom és a gazdagság felé. Az ifjabb Bakóczot már bátyjának támogatása segítette át a kezdet nehézségein és így Bakócz nagyszerű energiáját elhasználatlan teljességében vihette a püspöki székbe. A vagyonszerzés és a politika volt Bakócz két nagy szenvedélye. Az esztergomi érsekség mellett még egy sor dús egyházi javadalmat foglalt le magának, Ulászló helyett évekig a prímás kormányozta Magyarországot, de becsvágya nem tudott beilleszkedni a szűk magyar határok közé. Mesterien értett a magas diplomácia szálainak szövéséhez. Szoros nexust szerzett Európa nem egy fejedelmi családjával és „leghűségesebb fia, legjobb polgára" volt az akkor hatalmas velencei köztársaságnak, amely sok jó szolgálatért volt adósa Bakócz Tamásnak és ezt az adósságát bőkezűen egyenlítette ki, többek között azzal, hogy Bakóczra ruházta a velencei pátriárka lisztjét. Pénzsóvár, hatalomra éhes, kemény, erőszakos ember volt Bakócz Tamás és vagyonában bízva, vagyonát felhasználva formált igényt arra, hogy a II. Gyula néven pápává emelkedett Giulio della Rovere-nek, a kemény katonának utóda gyanánt a katolikus egyház fejévé legyen. A konklávén azonban a fiatalok pártja győzött: az olasz fejedelmi és főúri családokból származó fiatal bíbornokok csoportja a maga sorából választotta meg Giovanni Medicit, az egyház és művészet történetének X. Leóját, a képek, a szobrok és a vadászat szenvedélyes barátját. Bakócz Tamás feudális főúr volt és mint korának legtöbb más egyházi méltósága, nem igen gondolt az oltárral és a bibliával. Egyszer azonban Jézus tanítása mégis legyőzte a keményszívű Bakócz Tamás minden világi érdekét és minden világi szempontját. Amikor 1514-ben Dósa György véres és kegyetlen pórlázadását a még véresebb és még kegyetlenebb megtorlás követte, az a megtorlás, amely jobbágygyá tette a szabad parasztot is, koldussá tette a jobbágyot és ezzel a magyar parasztosztálylyal együtt tönkretette a magyar nemességet, hiszen szegények a nemesek, ha szegény az ország, akkor a súlyos napokban Bakócz Tamásnak volt ereje és bátorsága tiltakozni a végzetes 1514. évi országgyűlés végzetes határozatai ellen. Ez a tiltakozás egy új törvénycikkel szaporította meg az 1514-ben hozott dekrétumokat, azzal a törvénycikkel, amely a nemtelen családból származott papok elől elzárja a püspöki méltóságot. De ez a törvénycikk örök dicsősége a magyar katolikus egyház történetének és nagyobb dicsősége Bakócz Tamásnak, mint az lett volna, ha neki jut a pápai trón. A velencei követ pedig jelentést tett a signoriának arról, hogy Velence pátriárkája nem lett barbárrá akkor sem, amikor körülötte a boszú és gyűlölet démonai szállodák meg a lelkeket. Bakócz Tamás hű fia maradt Velencének, hű fia maradt az egyháznak, hű sáfárja volt Esztergom hagyományainak. Esztergom hetvenhetedik érseke sokáig hallgatott, sokáig várta az ország Esztergom szavát, azt a tanácsot, amelyet a tíz évszázad tradícióitól övezett magyar főpap ad a forróláztól gyötört, kényszereszméktől hajszolt magyar politikának. Ma végre megszólalt a prímás ,és azt mondotta, amit mondania lehetett ma és amit mondania kellett. Az esztergomi érsek sohasem tartozott a katolikus egyház liberális szárnyához és sohasem értett egyet a katolicizmus olyan vezéreivel, akik az engedmények és a kiegyezés útján jártak. Az esztergomi érsek sohasem akart lemondani akár csak egy töredékéről annak, ami az egyházé, és nem tűrte a legkisebb határsértést sem a vallás domíniumában. A magyar politika keresztény kurzusáról tehát a katolicizmus igéinek és a kereszténység nagy etikai tanításainak szempontjából nem ítélkezhetik hivatott bíró, mint a magyar egyház feje és a magyar ecclesia militans régi vezére. — Magyarországot figyelik. Jelenleg kis incidensektől függhet az ország sorsa. Több higgadtságra és okosságra sohasem volt szükségünk, mint most —mondotta a prímás. — Ma az indokolatlan pártoskodás egyenlő a hazaárulással. Az ország kérve könyörög, mint egy anya veszekedő fiaihoz: béküldelek! Magyarország eleget okulhatott a történelemből, tudja, hogy a török hódoltságot meghosszabbította a pártoskodás. A Zápolya és az udvari, az erdélyi és magyar párt, a kuruc és a labanc pártoskodás. Ne kezdjük újra. Legyünk méltók a nagy időkhöz, mert szörnyű felelősséget viselünk! A primás szava tömören, világosan, tisztán kijelöli a magyar belpolitika elé azt az utat, amely a jobb béke felé vezet. De a primási szavak alighanem süket fülekre fognak találni, hi■szen a magyar belpolitika igazán nem vetheti alá magát a jobb béke érdekeinek akkor, mikor azt látja, hogy még a magyar külpolitika is csak nagyritkán gondol arra a nehéz küzdelemre, amelyet vívnia kellett volna és vívnia , kellene a jobb békéért. A Emberek a háborúban Írta: Felesty Gáza Egy ideig úgy látszott,hogy a háború nem hasít nyomot az iregforyomban. Az élmények eltipróan súlyosak voltak, a problémák ködbeveszően nagyok és áttekinthetetlenül paradoxak. Csak azok vették a tollat kezükbe, akik nem éreztek semmit és nem láttak meg semmit a háborúból. Az ilyen könyvek között alig akadt több egy-kettőnél, amely legalább a Rostandromantika színeit és szép vonalait képviseli, mint a La vie noble et heroique de Guynemer, a híres francia aviatikus félig regénynyé átköltött életrajza. Azután mégis megszületett a háború irodalma, Wells öt nagy regényben küzködött a háború problémáival. Ezek a regények sokat foglalkoznak a háború technikai eszközeivel, hiszen Wells fantáziáját mindig izgatták a technika fejlődésének lehetőségei. De a súlypont természetesen nem a technikai részleteken nyugszik: a háború szociális problémája, szociális képtelensége volt Wells legmélyebb élménye az ötvenkét rettenetes hónap alatt. A Himalaya tömege mérhetetlenül nagy egy ember alakjához mérve, de a Himalaya mégis csak egy jelentéktelen ránca, egy mikroszkopikus horpadása a földkéregnek a föld tömegéhez képest. Kiellen állította fel ezt a hasonlatot, amelyből szerinte az következik, hogy a háború csak addig értelmetlen és kegyetlen földrengés, míg a háború által keresztrefeszített generáció kurta életével mérik a szenvedéseket és a pusztításokat, de a népek és az országok évezredes életében csak szükségszerű, sima, egyszerű eltolódásokat jelentenek az ágyúdörgés és a szuronyroham évei. Kiellen hasonlatát ma már nem idézik többé. A háború katasztrófának bizonyult, nem csupán a véletlenül érdekelt egyénekre nézve, hanem az országok és a népek számára is. Azt sokan látták előre, hogy a háború anakronizmus, teljességgel időszerűtlen anakronizmus a világgazdaság korában. Wells többet látott meg, Wells meglátta azt is, hogy a XX. század társadalmi felépítésének tinóm, bonyolult óraszerkezete nem bírja el az európai háború teherpróbáját. Wells többnyire a man of the Street szemével nézi és írja le a háború külsőségeit: a boulevard-lapok olvasójának, a londoni külvárosok szatócsának, az áhitatosan jóhiszemű gépírókisasszonynak egyre nagyobb elálmélkodása és fokozatos lelki felborulása a háttere, a kórusa a regényeknek. De az egyén, az individuum sohasem érdekelte túlságosan Weleset: a társadalomnak nevezett különös és titokzatos kollektív lény köti le figyelmét, lendíti szárnyra fantáziáját, foglalkoztaja analízisének éles és precíz szerszámait a háborús regényekben is. A háborúba sodort egyén vergődése, a csukaszürke egyenruhaáltal körülfogott érzések és élmények talán a német Irodalom örök dilettánsának, Alfred Walter Heymel-nek háborús jegyzeteiben törtek fel először az öntudatlan mélységeiből és lépték át a tudat küszöbét. Alfréd Walter Sleymel-ről mintázta meg, a pamfi elírás ízléstelen , élethűségével Prinz Kackuck alakját Otto Juus Bierbaum. Rejtélyes származás, fabzín, nevelőszülöknél töltött gyermekévek, az örökbefogadás a sokszoros milliomos házaspár által, a fiatalon öröklött hatalmas vagyon, a külsői kísérletek és a társadalmi ambíciók, az ingatag tétovázás, a modern irodalom mecénásának szerepe és az űrlovas fölényes életművészete között; ezek mind Alfred Walter Heymel életének voltak fejezetei, mielőtt regényfejezetekké lettek volna a Prinz Kufkuckban. A regényhős és a mintakép életének útja ott válik el, ahol Heymel végzett husz milliójával és a kövér, beretvált Solf-nak, a szanszktilológusból lett kedves, bölcs éjszakai embernek és koloniális államtitkárnak jóvoltából Afrikába ment, német gyarmatpolitikátcsinálni. Ebben a fordulatban volt stílus. De Heymel mégsem a trópusok alatt fejezte be szülés és gazdag életét, hanem valahol Reims alatt, a francia hadszíntéren, az ulánus főhadnagy egyenruhájában. .És ami sohasem adatott meg neki lírai verseiben, az sikerült hevenyészett háborús feljegyzéseinek papírra vetésénél: a lélek legmélyére markolt, tudatossá tette az öntudatlant, formát adott a formátlannak. A fiatal Juan Psichary is életével vásárolta meg azt a néhány szép, mély és tiszta sort, amely a háború lelkét rögzíti le.. Claude Farrére semmit sem vesztett mondatainak nemesen tompított, finom színeiből és semmivel sem hatolt mélyebbre a lélek felülete alá, mint régibb regényeiben, noha tengerésztiszt létére leereszkedett ír szárazföldi háborúhoz és nem egyszer töltött nehéz órákat a tank fojtott levegőjű halálkamrájában. " Ez a kicsinyekben nagy és nagyobban, kicsiny írásművész üres tarsolyával tért vissza a háborúból. Viszont elementáris nagyság van és emberfölöttien nagy szenvedések végtelenül egyszerű leszűrődése abban az angol antológiában, amelyet-hát névtelen, lég- Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában* Blockner J* Győri és Nagy Staius és Tsa.Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tsa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Barnát hird. irodákban, Bécsbetn Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nacht, Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf IColbau, Berlin NW. unter den Linden 10/41* Szerkesírőség és kiadóhivatal vH., Andrássy-ut 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 66 korona, egy hóra 20 korona. A „VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes színű ára Budapesten, vidéken és pálya*udvarokon 80 fillér. XI. évfolyam Budapest, 1920 PÉNTEK március 26. 74-ik szám