Világ, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

BtdAenlfisig & vadóhivatal VT* Andrássy­ út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre ?80 lo­­nna, félévra 140 korona, negyedévre 70 korona, egy hóra 25 korona. A­­VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pálya* udvarokon­­ korona.VILÁG Hirdetlek leirt tetnek Budapesten a VII.ÍG kiaidhivatalában. Blockner J, G ?5t. ísMagy.Jaulua isTsa,Teacsei Gyu* la, Hegyi Lajos, Klein Simon is Tsa, Leó* neid Gyula, Leopold Cornil, Schwara JO* esel, Síkra?. Mesei Antal, Messe Rudolf, Ecastein Bernit bírd. irodákban. Bécsbem Bancenstein ás Vogler, M. Dukes Nachi. Rudolf Mosse- Berlinben Rudolf Kel* na 0 Bei­n NW, fater den Linden No/Pl* XL évfolyam Budapest, 1920 CSÜTÖRTÖK szeptember 16. 219-ik szám Jugoszlávia teljhatalmú megbízottat küldött Budapestre Bernstard Shaw — az angol bányamunkások sajtófőnöke Londonból jelentik. A bányamunkások szakszervezete Bernherd Shaw-t szólította fel, hogy vegye át a­ propaganda vezetését a bányamunkások ügyéért akkor, ha nem vezetnének sikerre azok a tárgyalások, amelyek most Thomas-nak, a szakszervezeti kongresszus eligkir.gk kez­deményezésére megindultak a kormány és a szénbányák munkásai között. Shaw tudvalevőleg kezdettől fogva egyik tevékeny tagja a Fábián Society-nak, annak a társaságnak, amelynek programjaját talán az intellektuális szocializ­­m­us jelszavával lehet legrövidebben jellemezni. A mun­kásmozgalomhoz azonban nem fűzték idáig szorosabb toposok a nagy angol drámaírót, noha, Snowden lapjá­nak, már régen vezércikkírója. A magyarázatot Shaw maga adja meg egyik kis könyvében, amely szemére veti a szocialistáknak, hogy nagyon exkluzívak min­denkivel szemben, aki nem visel munkászubbonyt. Az bizonyos, hogy a szocialista elvek külpolitikai konze­kvenciáit Shaw sokkal bátrabban vonta le,m­int a mun­káspárt és későn szerzett népszerűségének kockáztatá­sával éles harcot kezdett az angol békepolitika ellen, már akkor, amikor a munkáspárt, vezérei még megal­kudtak a németgyűlölet áramlatával. Az angol mun­káspárt bizonyos mérséklettel ugyan, és magáévá tette azt a felfogást, hogy Németország bűne a háború és azt a tételt, hogy­­Németország barbár eszközökkel is har­colt.. Shaw arra az álláspontra helyezkedett, hogy a háborúban bűnös Anglia is ugyanannyira, mint Német­ország, és Anglia sem volt kevésbbé brutális harci esz­közeinek megváltogatásánál, mint a ném­et hadveze­­tőség. . A l­ágyan Tá­ vn­’gp*'*Iroda jelenti: livojevic Milán, a azerb-horvát-szignr­­ királyság rendkívüli követe meg­jelent ma a nyügyminisztérium vezetésével megbízott mÍDi£Ztcrtíaé®nil és átadta megbízólevelét, amelyben kormánya őt a magyar kormánynál mint teljhatalmú r­ngbizottat akkreditálja. Később megjelent Garcia Beái spanyol követ, aki bemutatta titkárát don Miguel Castaneda y Echavarriat. Prágából jelentik: A mimisztertanács ma délután egy órakor ült­ össze, amelyen m fdt egész kormány lemon­dását aláírták. Délután Majsfryk elnöknél tanácskozá­sok voltak az új p­.rnisny* összeállítása ügyében. A kormánylistát már holnap közölni fogják. A szociáldemokrata párt tegnap elhatározta, hogy valamennyi vezérét, akik a XII. internacionale­ mellett foglaltak el mást, mint kommunistákat a pártból kizár­ják. Néhány cseh lap azt a meggyőződését fejezi ki, hogy legjobb volna a nemzetgyűlést feloszlatni és az új választásokat kiírni.­­ A .dr. Kimer berlini cseh követ lemondásának hí­rével kapcsolatban a Prager Tagblatt arról értesül, hogy Tusar lesz a berlini, követ. A Berlingske Tidenae kovniái jelentése szerint a litván kormány azt válaszolta a lengyel kormánynak, hogy Kalvarjiba delegációt küld ki, amely nyomban. A lengyel vezérkar jelenti: A bolsevista csapatokat amelyeknek sikerül Bohatyn környékére bahatolni, Éviére vonalán tartottuk fel. Bokigó­idékén csapataink átlépték a Bug folyót és meg­­zsúfolták Tartakov hely­ségei. Budjervin­j lovassági t­erén küzdő hadosztályaink megszállották Vladimir­ Volinszkijt, kétezer foglyot ej­tettek, 36 ágyút, két páncélvonatot, három teljesen használható repülőgépet,­­ befűtött vasusi mozdonyt, megkezdi a lengyelekkel a tárgyalá­sokat. Az ellenséges­kedéseket ennek következtében tegnap déli 12 órakor beszüntették. 1100 m Miati kocsi- és nagyme­nyiségű hódítóért zsák­mányoltak Breetstillersek környékén, jelentékeny harci tevékenység, Chebrintól északra az ellenség makacs el­lenállást, lantjait. Tagnap reggel 0­ órakor a litvánok, dacára a ré­szükről bejelentett fegyverszünetnek, megtámadták egyik osztagunkat és délnyugati irányban tovább foly­tat­ták az előrnyomulást. Megtörtént a cseh kormány lemondása Tíz évig Potot feszeget a lengyel hadsereg A Neue preie Pregit jelenti Varsóból. A hadügyminiszter, a harctéri helyzetre és a közelgő télre való te­kintettel, rafaele le­tve bocsátott ki, amely szerint az 1800—1863. és 1800—1003. évfolyambéli behívott kato­nákat azonnali tstokozatlan időre és szárdra való igény nélkül szabadságolják. Az 1001—1806. évfolyamok be­­hívása egyelőre elmarad. A lengyel békedelegáció tegnap elutazott Danzigba, ahonnan tengeren utazik tovább Migába, Rohatynt visszafoglalták az emisított Megindultak a lengyel-Utátin béketdngyalosok Wilson bábornal tervezett Oroszország ellen (a Világ berlini tudósítójától.) Az itteni amerikai körök értesülése szerint az Egyesült Államok lengyel politikája tekintetében lejátszódott krízis sokkal jelen­tősebb, mint amilyennek Európában látták. Colby kül­ügyi államtitkár és Bokor hadügyi államtitkár ige­n nyomatékosan álást foglaltak a gyors és energikus fegyveres beavatkozás érdekében, sőt már kiszemelték azokat az amerikai kötelékeket, amelyeknek indulniuk "kellett volna a lengyel frontra. Wilson a kis népek fel­szabadítását tartja a háború legfontosabb eredményének és így azt az álláspontot foglalta el, hogy­­z Egyesült Államoknak kötelessége megvédeni ■ Lengyelország ame­rikai segítséggel visszaszerzett, függetlenségét. Wilton ma szinte egészen elszigetelődött az Egyesült Államok­ban, azonban az amerikai-orosz háború megindít­ásának tervénél váratlant igen erős támogatást kapott a nagy amerikai lapok egy részétől. Elsősorban a New York Times és a New York Evening Fest, a Morgan-bankár­­csoport félhivatalos lapja hirdették az Egyesült Államok becsületbeli kötelességének a­ keresztes hadjárat megin­dítását a­ bolsevista Oroszország ellen. A nagy amerikai pénzcsoportok ugyanis — bármilyen súlyosak reájuk nézve a világháború hagyatékául maradt pénzüm­­ter­vek — mégis arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a gazdasági világválságot nem lehet megoldani és a munkafegyelmet nem lehet helyreállítani addig, amíg nem dől meg a bolsevizmus uralma, Oroszországban. Ezért nagy sajtópropagandát, indítottak, minden eszköz latbavet­ésével élesztették az amerikai közvélemény szim­pátiáját a­ létében fenyegetett Lengyelország iránt, nagy anyagi eszközöket folyósítottak lengy­élbarát népgyű­lések és tüntetések organizálására és sikerült is néhány napra, Amerika érdeklődésének középpontjába állítani Lengyelország sorsát. Az amerikai nagytőkének célja a bolsevista Oroszország megbuktatása volt, nem pedig Lengyelország függetlenségének megmentése, azonban taktikai okokból a lengyel kérdést tolta előtérbe. Vi­szont Wilson teljes értéke szerint megbecsülte azt a váratlan segítséget, amelyet lengyel politikája a nagy­tőke részéről kapott, és ezért fektette le Colby külügyi államtitkár egy nagy diplomáciai jegyzékben azokat a­­ áthidaltatlanul mély ellentéteket, amelyek elválaszt­ják Washington, hagyományait és az amerikai de­mokrácia szellemét az orosz diktatúrától és a bolszov kisebbség terrorjától. Ez a jegyzék mintegy garanciá­nak volt szánva az amerikai nagytőke részére, abban a tekintetben, hogy Wilson­ folytatni fogja az orosz h­i­­­­borút a szovjet rendszer bukásáig akkor, ha az amerikai nagytőke politikai befolyásával lehetővé teszi számára Lengyelország fegyveres támogatását. Azonban Wilson­­ politúk­áj­a még a nagytóba igazán energikus támogatá­sával sem tudott érvényesülni. Az amerikai közvélemény ma már egyöntetűen sú­lyos hibának véli azt, hogy az Egyesült Államok 1917- ben beleavatkozott, az európai konfliktus megoldásába és ezt a hibát most nem akarta megismételni, noha a lapok propagandájának hatása alatt csakugyan kiala­kult egy lengyel-barát áramlat, az Egyesült Államokban- Azonban a. pUMonihus rokonszenv határait nem akarta átlépni még Lengyelország barátainak tábora serét. A közvélemény ellenzésén kívül Wilson kénytelen volt szá­mot vetni azzal is, hogy a kongresszus többsége a fel­tétlen közömbösség politikáját követeli minden európai kérdéssel szemben. Wilson ugyan a háborús években és a­ békekonferencia idején legteljesebben kihasználta eln­nöki jogait és­­nem sokat törődött azzal­, hogy mellette vagy ellene van-e a törvényhozás. Azonban Wilson energiáját megtörte a hosszú betegség, azonfelül állam­titkárainak n­agy része is igen határozattan ellenezte a fegyveres beavakozást. A gazdasági államtitkárok azért, mert a világháború költségei súlyosan megviselték Ame­rika teherbírási képességét, úgy, hogy egy újabb há­ború ugyanolyan válságos jelenségeket idézne fel az ame­rikai gazdasági életben, mint amilyeneket Európáéban idézett fel A többi államtitkár pedig nem akarta vál­lalni a felelősséget egy olyan politikáért­,.­ amely egy­­ életbevágóan fontos kérdésben fordul a törvényhozás ■­ ellen, akkor, amikor az elnök mandátuma már közeledik­­ lejáratához. Az orosz bolsevizmust talán még soha nem fenyegette olyan veszély, mint két-három hét előtt a washingtoni Fehér Házból, azonban végül csak két eredménnyel járt Wilson politikája: kiderítette azt, hogy az amerikai közvélemény végleg és megingatha­­ta­tlanul idegenkedik minden európai politikától és ki­derítette azt, hogy harmadszor nem lehet olyan önké­­tyttsen és kiterjesztően interpretálni az Egyesült Álla­­ok elnökének jogkörét, mint ahogy Wilson tette a Hadüzenet idején, majd pedig a békekonferencia alatt. Benes A volt osztrák-magyar monarchiából kiszakadt ál­­lamok közül Csehország frissítette fel legkevésbbé po­litikai garnitúráját. Rész emberek, régi­­politikusok kerültek a legtöbb tdig#*1!í?re minden kormányváltozás alkalmával, hiszaj*‘ad­eli pártok vezérei az ellenzéki padokon iUterf^mindig a bécsi birodalmi gyűlésen és­ ezért . nem őrölték fel népszerűségüket, tekintélyüket -ujat^mint például a régi román politikusok, akik a há­ború után­­egy időre teljesen háttérbe szorultak és Tate Ionescu kivételével máig sem kerültek vissza a felelős állásokba. A régi politikusok félretolása és az újak hiánya volt az egyik oka annak, hogy az erdélyi román poli­tikusok egy esztendőn át teljesen, dominálták a buka­resti kormányt. Csehországban is voltak meglepetések, hiszen például Masczyk a­ háború előtt nem foglalt el jelentékeny helyet a politikai életben, noha irodalmi tevékenysége ismertté tette nevét az egész szláv világ­ban. Viszont Kramarz, aki a cseh nemzeti politika meg­­személyesülése gyanánt szerepelt sok éven át és aki európai politikát csinált Prágában, összekö­ttetést tartott fenn Belgráddal, Szófiával, Bukaresttel, Péter­­várral, Rómával, Pakissal és Londonnal már jóval a háború előtt. • elfoglalta ugyan, de csak nagyon rövid időre az újonnan alakult köz­társaság miniszterelnöki­­ székét. A bécsi hadbíróság által kimondott halálos íté­­lete a naurtiziumot járt emberek nimbuszával övezte az ifjú csehek vezérét, a cseh köztársaság előkészítésében és kiépítésében mindenkinél nagyobb része volt Kra­marz három évtizedes agitációjának és organizációs te­­vékenységének. Azonban a cseh belpolitika erős balfelé b­illenése csakhamar az ellenzék padjaira szorította és félig elfelejtett emberré tette Kramarzot, aki a nagy­ipar ideológiáját képviselte a belpolitikai kérdésekkel szemben, mint ahogy nagyiparos is volt apai öröksége révén. Azonban Kramatz helyére Tusar lépett, a szo­­ciáldemokrata­ mozgalom parlamentáris csoportjának egyik régi és kipróbált, tagja, aki szintén gyakorlati ta­­pasztalatokkal felszerelve vállalta a kormányzás fele­lősségét. Most pedig valószínűleg egy adminisztratív szakember fogja, követni Tusait. L'­ ember, forradalmi ember voltaképpen alig ju­tott szerephez a cseh kormányokban, Benes kivételével, mert Ben­es csak a háborús évek alatt­, a cseh emigráció soraiban tett szert befolyásra és a háború előtt nem nagy, szava volt a cseh politikában a szerény kereske­­delmi iskolai tanárnak. Masarykcak E­urópaszerte is­mert tudományos munkássága és régi, ha nem is éppen, jelentékeny politikai szereplése egyengette az utat, mi­­kor a háború alatt Svájcon át kijutott Parisba és elnö­kévé lett a cseh nemzeti tanácsnak. Benes szürke, na­gyon szürke név volt Parisban, noha már a háború előtt megjelent egy könyve francia nyelven, úgy lát­szik azonban, hogy a cseh külügyminiszter könnyen és elasztikusan tudott beleilleszkedni az entente-kormá­­­nyok politikai gondolatmenetébe. Az bizonyos, hogy Benesnek csakhamar nagyobb súlya volt Parisban, mint amilyen a cseh emigránsok lapjának szerkesztőjét hiva­talból megillette volna. Főleg pedig Clémenceau környe­zetéhez férkőzött közel Benes, akinek alighanem na­gyobb része vali a cseh határok megszabásában, mint­ Slasaryknak és lehet, hogy az összeomlott orosz biroda­lom pótlására francia szempontból szükséges szláv, blokk, felállításának jelszava is Benestől eredt. Cseh, Cavow-nak mondották Benest hívei, és cseh Bismarck­nak nevezik éles iróniával kritikusai. Pedig az irónia hangja talán nem minden tekintetben jogosult Benessel, szemben. De ami e reális és az irreális lehetőségek megkü­­lönböz­teté­t illeti és az alapozás tartósságának vagy, tarthatatlanságának felismerését, ott Benes nyilván-­­valóan nem vetekedhetek Bismarck­ kal. Königgraetz után Bismarck öngyilkosságra gondolt, mikor Vilmos király katonai környezetének hatása alatt Béc­sig akart előrenyomulni és területi engedményeket követelt Ausz­triától. Bismarck visszaemlékezései szerint már 1866- ban előre látta a jövőnek egyetlen lehetséges szövetsé­gesét a ma legyőzött ellenségben és ezért nem­ akart olyan békát, amely áthidalhatatlan szakadékot von Bécs és Berlin közé. Lehet, hogy a­ Hohen­zollern-Habs­­burg-szövetség terve ködösebb alakban lebegett csupán Bismarck előtt­­ Sódban, mint ahogy később emlékezett" vissza a szövetsgg tervének keletkezésére, de az két­ségtelen, hogy a porosz miniszterelnök egész befolyásá­nak lat­bavet­ésével, az eszközök szokott, vagy szokatlan­ voltának megválogatása nélkül küzdött a porosz fő­­hadiszálláson egy olyan osztrák béke ellen, amely Po­roszország minden ellenségének szolgálatkész szövetsé­gesévé tette volna, hosszú időre Ausztriát. 1871-ben is az volt Bismarck álláspontja a területi kérdésekben, hog­y Németországnak nem szabad többet követelnie, mint azt a­ minimumot, amely történeti és etnográfiai szem­pontból megilleti és amelyre a határvonalak stratégiai megjavítása, végett szüksége van. Hiszen Jietz és Straseburg­ francia kézre jutása, óta a francia hadsere­­gelő zárt kapu várta akkor, ha Németországba akart be­törni.­A német vezérkar 1871-ben is többet követelt, mint amennyit Bismarck helyesnek tartott és mint amennyit Thiers megadott, volna Németországnak. Thier­s­ kitérője a német-francia előzetes béketárgyalások nehéz útján, Jules Favrr, mondotta el, hogy­ a kocsiban már megegyezett Thiers-sel Trei­fort kiadására, nézve és való­színű, hogy Boifort-ról lerakna Thiers, ha Bismarcknak

Next