Világ, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-18 / 221. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 280 korona, félévre 140 korona, negyed­évre 70 korona, egy hóra 25 korona. A­­VILÁG4 megjelenik hétfő­ kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvaro­kon 1 korona, Jugoszláviában 2 korona w 1 Ujj t 5F p,,- £ \( k x y Hirdetéseit felvetetnek Budapesten * Világ kiadóiivatalban. Blockner J. Gy-Sri és Nagylad ősei Taa,Tender Gyu­la, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tsa, Leo­­pold Gyula, Leopold Cornél, Sebwars Jó­­zsef, Siklay, Mezei Antal, Messe Rudolf, Eckstein Bernátbild. irodáiban Béesbem Hausenstein és Vogler, M. Dries Nachs, Rudolf Messe. Berlinben Rudolf Kol­­bas, Berlin SW, Un­ter den Linden 40/411 XI. évfolyam Budapest, 1920 SZOMBAT szeptember 18. 221-ik szám www.1 I ■ I ■ I TiTTii" ■’ "ti 11 1 .1 I..........................'=■ " 1 ■'' nViiiT " .1 . . 11.................ssssssssatsssssssssaa- Nagy áresés a zürichi tőzsdén is budapesti kifizetés bononánként 3 centimes A zürichi tőzsdén a valuták záróárfolyama így alakult: Budapest: fc, Bécs: 1.70^Delin: 3.70, Prága: 8.25, Newyork: 6.13. Take Jonescu­ hajlandó Magyarországot is bevenni a kis­ ententeiba A Templ­aari tudósítója előtt Take Jonescu kije­lentette, hogy öt kis entente csakis a nyugattal szoros összhangbleállhat fenn. Csakis ilyen módon küszöböl­hetik l£ít-C fennálló nehézségek a kis entente öt állama között?" Ami Magyarországot illeti, nem kívánhatjuk tőle, hogy meg legyen elégedve a háború következmé­nyeivel. Szintén nem kívánhatjuk Magyarországtól az irredentisztikus megnyilatkozások elnyomását. Lojális és barátságos szomszédságot fel lehet neki ajánlani, de tévedés volna azt­­hinni, hogy európai bonyodalmak ese­tén számítani lehetne Románia irányában való barátsá­gos érzelmekre. Más párisi lapok tudósítói szerint Io­­nescu még kijelentette, hogy a kis entenne-ot erős kor­látnak tekinti, amely Oroszországot elválasztja Német­országtól. Ha Ausztria és Magyarország a kis ere­­tente-ha fel akarják magukat vétetni, úgy ez a kíván­ságuk teljesület, de csatlakozásukat sürgetni nem szükséges. d -e­ Franciaország elnökválasztás előtt Besebaner angylt&asseigi kísértetet követett el .- X Jövő két cströn*tökén vagy péntekjén lesznek az elp&kvtítasztások (A Világ bécsi tudósítójától*) Párisi jelentések szerint a francia lapok ma már teljes nyíltsággal imák Deschamel tragédiájáról. A frrancia minisztertanács elé terjesztett orvosi­ szakvéletvény azt mondja, hogy az elnök túlfeszített munkája következtében gyógyíthatat­­lan elme­gyengeséget kapott. Millerand egyben közölte a minisztertanácscsal Deschandlnek hossá intézett le­mondólevelét, amelyet a jövő hét keddjén vagy csü­törtökén fognak felolvasni a­ kamarában és a szenátus­ban. Csütörtökön vagy pénteken tartja meg a kamara és a szenátus az alkotmány által előírt együttes ülését, amelyen egy próba­szavazás után megválasztják a fran­cia köztársaság új elnökét. Az ellenzői lapok is meghatott hangon írnak De­­schanelről,­ aki közel négy évtizedes politikai pályáján, mindig a megtestesült szeretetreméltókig, előzékenység és szolgálatkészség volt. Csak barátokat szerzott és még sikerei sem haragítottak­ ellene senkit, pedig kevés em­ber emelkedett olyan gyorsan és simán, mint Deserta­néi, aki 41 esztendős korában lett először a­ kamara elnöke és 43 érves volt, mikor helyet kapott az Akadémia halhatatlanjainak sorában, elegánsan szövegezett, tar­talmukban nagyon óvatos alkalmi ■beszédeiért­ és írá­saiért. Az öltözködés művészetéhez kitűnően értett De­­schanel, mindig választékosan elegáns volt és mindig ügyalt arra, hogy öltözködése­­se kerüljön ellentétbe alacsony növésével. Charmour volt Deschanel a politi­kában és charn­cur volt a nőkkel szemben is,, akik na­gyon szerették a párisi jó társaságban és azon kívül is. Február tizenhetedikén költözött Deschanel az elnöki palotába és itt csakhamar jelentkeztek nála a súlyos kedélybetegség tünetei. A nyár elején történt különös vasúti balesetet már ez a" megbetegedés magyarázza meg. Deschattel kiszállt éjszaka, a vonatból és nem esett ki, mint ahogy akkor írták, és sétálni indult a vasúti töltésen. Azóta még nagyon súlyosbodtak ezek a­ pszi­chikus jelenségek és szeptember tizedikén éjszaka az elnök öngyilkossági kísérletet követett el, nem pedig baleset folytán került a rambouilleti kastély gyönyörű parkjának öntözőcsatornájába, ahonnan még idejekorán kimentették. Deschanel, amikor világos eszméleténél volt, ismételten kérte Jillerandot, hány engedje távozni ős az szeptember tizedikének éjszakáján lejátszódott­­csendes tragédia után, a miniszterelnök eleget tett az ötajtósnak. Millerand teremtette meg a nemzeti blokkot, a jobboldal és a centrum pártjainak szövetségét, amely Millerand vezetése alatt szerzett domináns többséget tavaly novemberben a választásokon. Ez a­­többség most vezérét akarja ültetni az elnöki székbe és Millerand is­mételt erélyes tiltakozása ellenére hívei még kitarta­nak jelöltsége mellett, abban bízva, hogy Millerand mégis megváltoztatja álláspontját, ha látni fogja azt, hogy olyan többség csoportosul köréje, mint amilyen még ritkán átlőtt egy elnökjelölt mögött. Mások vi­szont azt hiszik, hogy Millerand emlékezve Clemenceau balesetére, nem fogja felcserélni a miniszterelnöki állást az elnökjelöltséggel. Millerand jelöltje Jonnart szená­tor, aki szintén egyike azoknak a francia politikusok­­nak, akik simán futottak be szép karriert, anélkül, hogy a francia kamara intim titkainak ismerőin kivnl sokan magyarázatát tudták volna adni ennek az emel­­kat­stiek. 27 éves korában az algíri ügyek igazgatója volt már Jonnart a belügyminisztériumban, 31 éves korában lett képviselő, 42 esztendős korában viselt először miniszteri tárcát, majd pedig két ízben kormá­nyozta Algírt. Jonnart-tal szemben vannak hívei Ley­gyes szenátornak, is a külügyi bizottság elnökének, de vele szemben egyesek hivatkoznak arra a néhány év előtt sokat emlegetett esetre, hogy az egyik nagy pá­risi áruház tulajdonosa vagyonának javarészét, 35­/10 milliót Madame Leygues-re hagyta és a szenátor nem emelt kifogást az ellen, hogy felesége elfogadja ezt az örökséget. Lloyd George — idegbeteg A „Chicago Tribüne párisi kiadása beszámol arr George miniszterelnök súlyos lehargoltságban szenved­­hogy az angol miniszterelnök Svájcból való visszatérése digi szokásától eltérően, a legfontosabb napi kérdések Noha a Chicago Tribüne az európai események te­­kintetében legjobban értesült és hírszolgáltatásában legmegbízhatóbb amerikai napilap, legújabb hírét ter­mészetesen nagy óvatossággal kell fogadni, noha Lloyd. George súlyos neuraszténiájáról már ismételten voltak hírek forgalomban. Az angol kormány álláspontjának 51 a Londonban szállingó híresztelésekről, hogy LLloyd Holta titkárai tagadják, hogy beteg, mégis feltűnt, óta még nem mutatkozott a nyilvánosság előtt és ed tárgyalásain mindig helyettesíttette magát. képviseletét az alsó házban Loyd George már hónapok előtt Bonar­­ato-ra bízta,­ és feltűnést keltett az is, hogy a miniszterelnök az orosz-lengyel krízis csúcs­pontján utazott Svájcba. Kedden azonban Lloyd George még három órán át tárgyalt Kamenev­vel, mielőtt az félig önként, félig kiutasítva távozott Londonból. Négy bécsi hi­vatalnost a cseh kormányban (Prágából jelentik.) Itt sokat pertraktálják azt a körülményt, hogy a­ tegnap kinevezett hivatalnok­kormány soraiban négy olyan miniszter foglal helyet, aki az osztrák bürokrácia szolgálatában futotta be pá­lyájának nagy részét, fontos állomásokat foglalt el a bécsi minisztériumokban és ezért gyakran erős támadá­soknak volt kitéve a cseh pártok részéről. Többek kö­zött a miniszterelnök, dr. Cerny is szolgált a bécsi bel­­ü­­gyminisztériumban, majd pedig báró Bernold helyettese A Pravo Lidu-atvc a baloldali szocialisták által tör­tént birtokbavételéről a Prager Abendzeitung azt je­lenti, hogy a hatóságok bizonynyal tesznek majd intéz­kedéseket, hogy a Pravo Lidu régi nyomdájában kiadott lap más nevet, kapjon, a Pravo Lidu-t pedig Hemec és Strein képviselők szerkesztésében egyelőre más nyomdá­ban álltsák elő. A párt vezetősége ma összeült és a következő határozatot hozta: A Pravo Lidut haladék­talanul más nyomdába, viszik át. Azok ellen, akik a Páriából jelentik át.Az Éclair beszélgetést közöl a Frannbauer Rezső­vel,­ a gépgyárak jelenlegi állapotáról tanulmány tárgyává tett állami vállalatokat. Megálló vezetéséről tesz tanúságot, az­t, körülmény, hogy a deficit után üzemét 58 millió korona nyereséggel zárta lesek bizonyítják az államvasutak gépgyárának nagy könnyen elérhetné a békebeli m­agas teljesítményt. volt, mikor Bernold a morva­országi helytartósággal cse­rélte fel a belügyminiszteri állást­. Svohla, a lemondott kormány belügyminisztere felszólította a német párto­kat arra, hogy az egyik miniszteri tárcára jelöljenek ki egy olyan német származású cseh hivatalnokot, akit bizalmi emberüknek tekintenek. A német pártok azon­ban hosszabb tárgyalások után azt válaszolták, hogy nem áll módjukban a kívánság teljesítése, mert nem óhajtanak résztvenni a kormányzásban, párt tulajdonát hatalmukba kerítették, bünfenyítő el­járást indítanak. Számos vidéki fontos helyről hírek érkeztek, amelyek szerint a munkásság a pártvezetőség határozatét pártolja és helyesli a baloldallal szemben tanúsított határozottságát. Brívinben a szocialista, szervezetek bizelmi férfiai teljes ülést tartottak, amelyen tiltakoztak a kongresszus elhalasztása és a kommunistáknak­­, pártból való ki­zárása ellen. magyar államvasutak gépgyárának vezérigazgatójával, és részletesen ismerteti a jelenleg franciák által is áitja, hogy a vállalat kiváló életképességéről és is proletárdiktatúra rombolásai és a­ tavalyi 27 milliós le az új üzemi évben. A román és jugoszláv megrende­­lőlényei a középeurópai piacon és elég nagy tőkeerővel Mare a Pi­avo Lidisért Román és jugoszláv megrendelésére a MMV. gépgyárában Erzberger emlékirata! A hírhedt Erzberger-Helfferich-per után Erzber­ger lemondott pénzügyminiszteri állásáról és általában azt hitték, hogy az agilis württembergi néptanító pá­lyájának végét szakították azok a leleplezések, amelyek feltárták minden nagy üzleti manőverét és minden­kis üzletét a centrum vezerőnek. Három súlyos vádja volt a német fegyverre Zsíneti bizottság volt elnökével szem­ben Heffetaeffnek: a hazaárulással határos eszközök Urlnt*iwlftTasa, a politikai érvényesülésért folytatott harc­ban, a­ politikai befolyás értékesítése anyagi előnyök szerzésére és végül a hazugság, a tények tudatos elfer­dítése, az események menetének és a nyilatkozatok re­produkálásának meghamisítása. Többé-kev­ésbbé minden ponton sikerült a bizonyítás a per folyamán, azonban a júniusi választásokon Erzberger régi kerületében a­ centrum mégis jelölt­ lajstromának élére állította a csú­­ nyán megbukott pénzügyminiszter nevét. A birodalmi gyűlésen idáig még nem emelt szót Erzberger, noha a birodalmi gyűlésnek és bizottságainak régebben nem volt szorgalmasabb szónoka, mint Erzberger, mióta hu­szonnyolc éves korában először választották meg kép­viselővé. úgy látszik, hogy nem éppen túlzott érzé­kenysége ellenére is Erzbergernek az az érzése, hogy egy kissé tisztáznia kell magát, mielőtt visszatérhetne a politikai aktivitáshoz. A tisztázás egy részét elvégzi az emberek jótékony feledékenysége, amely Németor­­szágban talán nem végez olyan gyors munkát, mint más országokban, de azért idővel mégis megteszi kötelessé­gét. Azonfelül Erzberger is tartotta magát a német stratégia régi elvéhez, mely szerint az offenzíva a leg­jobb defenzíva és ellenvádak emelésével felele nem egy vidra. Horkni­e, haszonéit dupláju­ Végül pedig most kiadta huszonöt, fejezetre osz­tott emlékiratait a háborús...-árokról, amelyek huszonöt területen ismertetik a volt pénzügyminiszternek a há­ború alatt kifejtett tevékenységét Hiszen az a tevé­­kenység csakugyan bámulatosan sokoldalú volt és szinte megcáfolja azt a­ fizikai tételt, hogy egy t­est egyszerre csak egy helyen lehet. Erzberger irt, beszédeket tartott, tárgyalt nappal, este, éjszaka és hajnalban, szárd­föl­­dön, tengeren, hálókocsilan, automobilban elfüggönyö­zött ajtók mögött, szállodai hallókban, Berlinben, Mün­­chenben, Kölnben, Hamburgban, Bécsben, Salzburgban, Bukarestben, Rómában, Konstantinápolyban, Szófiában, skandináv, holland és svájci városokban, tárgyalt mi­niszterekkel, udvari méltóságokkal, főhercegekkel, fő­papokkal, újságírókkal, üzletemberekkel, bankigazgatók­­kal és kalandorokkal. Tárgyalt II. Vilmossal, Auguszta császárnéval, IV. Károlylyal, Zita­ királynéval, a pár­mai hercegnővel, felajánlotta a litván trónt urachi Vil­mos hercegnek és Elzász-Lotharingiát a Wittelsbach­­h­áznak, vendége volt a török nagyvezérnek, összebarát­kozott a gondosan ápolt, hosszú szakállú Rac­oszlavov­­val, ajánlotta a kancellárságra. Miksa badeni herceget, bizalmasa volt egy ideig Ebertnek, megbeszélte a vég­zetes novemberi napokban a fegyverszüneti feltételeket Bindenburggal és Ludendorff tábornokkal, majd pedig elindult Spanba a győztes Fach tábornagy elé, hogy ott aláírja azt a fegyverszüneti szerződést, amely egyet jelentett a német hadsereg fegyverletételével. Az ötven­­kéthónapos igazán fáradhatatlan tevékenységnek ez a néhány kiragadott részlete is megmutatja azt, hogy Erzbergernek bőséges anyag állott rendelkezésére em­lékiratai számára. Azonban a memoárok bevezetése ki­jelenti, hogy Erzberger nagy óvatossággal és szigorú diszkrécióval válogatott emlékeinek­­tarlóján, mert nem akar olyan adatokat feltárni, amelyeknek idő előtt tör­tént nyilvánosságra hozása, a német nép érdekeire ká­ros lehetne, úgy látszik, hogy Erzberger tanult a múl­takból. Hiszen a Helfferich-perben az volt az egyik legsúlyosabb vád, hogy 1817 nyarán Erzberger hi­úsí­totta meg az egyetlen komoly békekilátás felhasználá­sát azáltal, hogy Kölnben a centrumpárt egyik ülésén felolvasta gróf Czernim szigorúan bizalmas memoran­dumát, amely vigasztalan színekkel festette az osztrák- magyar monarchia katonai, politikai és gazdasági hely­zetét, mert így akart nyomást gyakorolni azokra, akik Berlinben , még kitartottak Ludendorff háborús céljai mellett. Kézzel írták le négy példányban ezt a memo­randumot, hogy a titokba ne legyen szükséges egy gép­írót is beavatni, Erzbergernek azonban Bécsben ke­zébe jutott néhány órára egy példány, gróf Czernin előtt ismeretlen utón és, mint ahogy Erzberger em­lékirataiban mondja, nem a pármai hercegnő részéről. Erzberger leírta a memorandum markáns részleteit, felolvasta azokat Kölnben és Köln nem hiába fekszik a Rajna partján, közel a francia határhoz: két-három nap múlva Párisban és Londonban már­­tájékozva vol­tak a memorandum tartalmáról, amely kétségkívül al­kalmas volt annak a benyomásnak felkeltésére, h­ogy még egy kevés kitartás meghozza a győzelmet az en­­­tente számára. Erzberger azonban most­ is fentartja azt, amit a perben állított: szerinte az entente-kor­­mányok már a kölni felolvasás előtt ismerték Czernin memorandumának főbb részleteit és a kölni gyűlés résztvevői között nem volt senki, akiről szabad volna feltételezni az­t, hogy említést tett volna Erzberger fel­olvasásáról, amikor a centrum vezére kikötötte a titok­tartást a felolvasás megkezdése előtt.

Next