Világ, 1920. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-19 / 247. szám
2 1920. október 19. Is gazdasági kultúra szempontjából nincsen vitális fontossága Bécs létének vagy nemlétének, amit Bécstől kapott Ausztria, azt nagyjából megkaphatná Münchenből is és a német birodalom többi centrumától. Sőt többet kaphatna, mert,' a német városok súlyos gazdasági krízissaik ellenére még mindig többet tudnak adni a falunak, mint amennyit Bécs ad és amennyit Bécs ígér. A császár nélkül maradt császárváros kétmillió lakosával tiszta tehertétel gyanánt szerepel az osztrák falvak számvetésében, hiszen a falvaknak mindig kevésfogékonyságuk volt a szentimentális szempontok és a szentimentális érvek iránt. . Mindent összevéve vigasztalan az a kép, amely az az osztrák választási eredményekből alakul ki. A vidék politikai állásfoglalása, a főváros cserbenhagyása, a szervezkedés, az energikus fellépés Bécs igényeivel szemben. A bécsi kisburzsoázia politikája, a logikátlan zsidógyűlölet, a bolsevista gondolatmenetnek egyik abortált formája, amely megállapítja azt, hogy a zsidóság egy része, a zsidóságnak egy kicsiny, de annál feltűnőbb része megmentette a háború előtt élvezett jómódját, és az éhes gyomor vak szenvedélyével emel öklöt a jólakott emberekre. Az indusztriális munkásosztály sok csalódást, ért meg, mióta vezérei részt vesznek a kormányzásban, sok olyan csalódást, melyért a vezérek nem felelősek és egy-két olyan csalódást is, amely talán elmaradt volna, ha a szocialista vezérek nem emelik dogmává a pártérdek által pillanatnyilag ajánlott taktikai szempontok feltétlen érvényesítését. Az ipari munkásosztály Ausztriában ura súlyos nyomorban él, azonban néhány árnyalattal fölébe emelkedett az értelmiségi réteg nyomor-színvonalán, néhány árnyalattal jobb a gazdasági pozíciója, mint a szellemi proletariátusé, a teljes csődbe jutott polgári középosztályé, és ezt a néhány árnyalatkülönbséget biztosította, magának a jövőre nézve a munkásosztály, mikor csaknem töretlen sorokban, kitartott a szocialista programmá mellett. A materializmus a legfeltűnőbb vonása az osztrák választásoknak, hiszen materializmus, csak éppen elhibázott logikának és a rövidlátásnak materializmusa az osztrák antiszemita politika is. Azonban Ausztriától voltaképpen nem lehetett mást várni, mint rideg materializmust és mint a teljes visszhangtalanságát minden olyan törekvésnek, amely nem támaszkodik közvetlenül s, materialista ösztönökre. A fiitelen szobáknak, a félig telt gyomroknak, a vérszegény gyerekeknek és a vérszegény embereknek országa, csak a materializmus ösvényén haladhat és nem követhet más politikát, mint olyat, amely egy fél karéjjal több kenyeret ígér és vasárnapra, ha nem, is egy tyúkot, de legalább egy tyúktojást. Ahol a tej ritkaság lett, és,,a. vaj, .szinte legenda, ott a vajaskenyér . lehetőségének, vagy éppen a fűtött szoba reményének olyan varázsereje,’ van,. hogy azzal nem veheti fel a . versenyt „sem . a nagy perspektiva, sem a .mérséklet józan szava, . Az országos szavazatarányok alapján betöltött tizenöt kerület elosztása után alighanem nyolcvan keresztényszocialista, hatvannyolc szociáldemokrata, huszonöt nagy német és vele rokon pártállású képviselő fog a nemzetgyűlésen helyet foglalni. A polgári munkapárttekintetbevételével százhét polgári képviselő ül majd tehát az osztrák nemzetgyűlésben a hatvannyolc szociáldemokratával szemben és így teoretikusan adva van egy tiszta polgári kormány lehetősége. Azonban alig valószínű, hogy a keresztény-szocialisták kihasználnákezt az alkalmat és ha sikerül egy új koalíciós kormányban kifejezésre juttatni mandátumaiknak megjavult számarányát a szocialistákkal szemben, akkor bizonyára nem engedik ki a felelősségből a szociáldemokratákat, ha másért nem, akkor azért, mert ma népszerűtlen dolog kormányozni egy legyőzött, országban, kétségbeejtően népszerűtlen feladat kormányozni az osztrák köztársaságot és így a népszerűtlenség megosztása kedvéért a keresztény-szocialisták szívesen osztoznának a tárcák felett Kennerékkel akkor is, ha a választások teljes mértékben beváltották volna várakozásaikat. Etikai szempontból nem volt épületes és esztétikai Szempontból nem volt szép a szociáldemokrata—keresztény-szocialista koalíció kétesztendős kormányzása és nem valószínű, hogy a feltámasztott koalíció épületesebb és szebb lesz, mint amilyen az eltemetett volt.Azonban olyan könnyedén mégsem szabad ítéletet, mondani a koalíció két esztendeje felett, mint ahogy általában szokták tenni. "Nem egy erkölcstelen paktumot kötött egymással a két nagy párt és nem egyszer történt meg, hogy az államtikárok egyik fele másfelé evezett, mint az államtitkárok másik fele. A reklámpolitikáról nem tudott lemondani a rideg reálpolitika, kedvéért a kormánynak sem az egyik, sem a másik fele és jó hangzás, a szép látszat miatt kivált az adópolitika területén hoztak nem egy olyan törvényt, amelynek rossz oldalaival és hátrányaival tisztában voltak. Azonfelül vitás az is, hogy szabad volt-e egy kormánynak olyan teljesen a pénzügyi, de setét izmus álláspontjára helyezkednie, mint ahogy azt az osztrák államtitkárok tették. Azonban egy, elismerést nem lehet megtagadni tőlük: mindent megtettek, amit a termelés kontinuitásának biztosítására ■módjukban volt megtenni és a kétségbeejtően kedvezőtlen feltételek tekintetbevételével ebben az irányban igazán impozáns eredményeket értek el. Ausztria, szénszükséglete legalább kétakkora és belföldi széntermelése vagy fele akkora, mint Magyarországé. Az osztrák kormánynak azonban néha desparát rendszabályok segítségével sikerült üzemben tartania a legfontosabb iparágakat. AZ osztrák gépipar, kivált a mozdonyépítés, az osztrák elektromosipar és még egynéhány magasrendű osztrák iparág termelése többnyire elérte és néha meghaladta, a békekapacitás nyolcvan, százalékát. Az így lehetségessé vált export természetesen nem volt elég a korona, árfolyamának alátámasztására, azonban mindenesetre értékes csereárukat adott Ausztria, kezébe Csehszlovákiával és Jugoszláviával szemben és így jelentékeny mértékben része volt a teljes összeomlás megelőzésében. Azonfelül az ipari termelés folytonosságának megóvása együtt tartotta Érdekes politikai nyilatkozatok történtek vasárnap, amelyek középpontjában természetesen a zsidókérdés állott. Rakovsky István, a nemzetgyűlés elnöke, rámutatott arra, hogy már huszonöt évvel ezelőtt rá akarta terelni a figyelmet a zsidó-kérdésre, de a száját sohase hagyta el az a meze, hogy üsd a zsidót. Saller óva intett a poliptól és figyelmeztetett arra, hogy a szeretet nem jelent butaságot. Meskó erélyes támadást intézett Friedrich ellen. Xassovszky István beszámolója Vasárnap tartotta, meg Rákotszkey István, a nemzetgyűlés elnöke, beszámolóját Veszprémben. Rakottéky védelmébe,vette a nemzetgyűlés munkáját azok jelen a támadások ellen, amelyek különösen régi politikusoktól eredtek, komolyabb, több munkakedvet, több lelkiismeretességet és könnyebben vezethető parlamentet huszonöt év óta nem látott, mint a jelenlegi nemzeti örülés. Különösen a szó szoros értelmében vett kisgazdák a legnagyobb komolyságot és ügyszeretetét tanúsítják, amely a legmagasabb színvonalon álló parlamentnek, is becsületére válhatik. Nagy előnye a nemzetgyűlésnek, hogy a vitákban megszűnt a gyűlölködő hang, amely az elmúlt országgyűlések tárgyalásának fő jellemvonása volt. A házszabály revíziókísérlet ellen összes erői megfeszítésével fog küzdeni. A szólásszabadságot minden körülmények között meg kell óvni mindenféle klotűrrel szemben. Egy év alatt négy kabinetje is volt az országnak. Ez okozta azt, hogy még mindig ott állunk, ahol ma vagyunk és még mindig itt farminak az alattomos ellenségek, akik a felforgatásra, számítanak. Megesett, hogy volt olyankormányunk is, amikor a parlament színe előtt miniszter, miniszter ellen szólalt fel s ezzel megzavarták a párt, .egységét. Az államélet terén nem tanúsítják azt a takarékosságot, amelyre szükség volna. Nincs pénz a tisztviselők számára, nincs pénz és elegendő ellátás a katonaság számára, de a politikai államtitkári állásokra, afelesleges minisztériumokra van pénz elég. (Úgy van!) Már huszonöt évvel ezelőtt és azóta, is, mindig rá akarta terelni a figyelmet a zsidókérdésre. Felismerte ezt a nagy veszedelmet, de száját sohasem hagyta el oly szó, hogy „üsd a zsidót sem, pedig a, vallása miatt nem gúnyolta ki őket. A zsidók a múltban visszaéltek azzal a vendégszeretettel, nagylelkűséggel és barátsággal, amelyben a magyar nép őket részesítette. Mindent, ami szent volt, sárba tiportak, nevetség tárgyává tettek. A destruálásban nemcsak Károlyi volt a hibás, hanem a zsidóság is. A zsidó nagytőke állt a hátuk mögé, a Hatvanyak, akik előbb anyagilag kirabolták az országot, azután erkölcsileg akarták tönkretenni. A destrukció nem lehetett volna úrrá, ha a háttérben nem állottak volna azok, akik kacérkodtak a nyomorúsággal, amelyet az ő kapitalizmusuk idézett fel. Nélkülük nem sikerült volna a Kun Béláknak, a Kunfiaknak megrontani és tönkretenni ezt az országot. Bűne a zsidóságnak, hogy a nélkülözés idején nem állott a keresztény magyarság védelmére. A munkáskérdésről szólva, kijelenti, hogy a munkásság szervezkedését a kapitalizmus túlkapásai ellen nemcsak, hogy nem ellenzi, hanem szívesen küzd velük karöltve. De nem szabad tűrni olyan gazdasági szervezkedést, mely a jövőben politikai befolyást akar érvényesíteni, ezzel a bizonytalanságot növelni és ránehezedni a többi osztály nyakára. Ezt tűrni nem szabad, mert ez megbontaná a többi osztály munkáját is. Nem tűrhetünk államot tíz államban. A földbirtokreform kérdésében helytelennek tartja az egységes birtokok megosztását. Elsősorban azokat a földeket vegyék igénybe, amelyek a háború alatt, azután azokat, amelyek az utolsó negyven év alatt cseréltek gazdát. Ha ez nem lesz elég, úgy kivételesen a latifundiumokból is kell földet juttatni. Mailéta a butaság ellen A budapesti XX. választókerület keresztény-szocialista pártja,vasárnap délután gyűlést tartott, amelyen Saller István közoktatásügyi miniszter mondott hoszszabb beszédet.Beszéde elején megemlítette, hogy a legújabb időben mint nepfelé hangoztatják, hogy csak szeretettel, hittel és igazsággal lehet és szabad építeni a krisztusi fundamentumokon. „A szeretet azonban nem jelent butaságot, — mondotta,— mi szeretettel akarunk építeni, de ez nem jelenti azt, hogy magunkhoz öleljük a polipot, hogy megcsókoljuk azt, aki meg akar bennünket mérgezni. Hangoztatják továbbá, hogy igazsággal kell építenünk. Ezt aláírom. De van egy ennél is nagyobb igazság. Ebben az országban nekünk van jogunk élni és nem másnak." Rámutatott ezután a miniszter arra az anomáliára, hogy most, amikor a kormánynak pénzre van szüksége, a keresztények pénzét a zsidó bankoktól kell elfogadnia. Foglalkozott ezután a miniszter a nők választójogának kérdésével és rámutatott arra, hogy a nők erős és hatékony tényezői voltak a keresztény nemzeti gondolat diadalra jutásának. Végül bejelentette a miniszter, hogy felhatalmazást kapott a minisztertanácstól egy olyan törvényjavaslat benyújtására, amelynek segélyével a színházakat, mozikat és más szórakozóhelyeket a saját hatáskörébe vonja. A színházból templomot, a moziból iskolát kell csinálni. Jesnó Zoltán Fabánkiknál Rubinák Gyula, kereskedelmi miniszter Csongrádon, a Faluszövetség alakuló gyűlésén vett részt. A Faluszövetség céljairól szólván, részletesen fejtegette a kereskedelmi miniszter az egyesülés szükségességét. Utána Ideskó Zoltán államtitkár mondott nagyobb beszédet. Nyíltan kimondja Friedrich István nevét. Friedrich Isten a szabadkőmyvespáholy tagja, volt és most ő akar a vezér lenni a keresztények között. Pápább a pápánál. Az ébredő magyarokról szól ezután, akik jószándékúak és használni akarnak az országnak, azonban sokkal több kárt okoznak, mint amennyit használni akarnak. A keresztény munka szükségességét hangoztatja. Nem csinál abból titkot, hogy antiszemita, volt mindig, antiszemita ma is és antiszemita, marad akkor is, amikor a mai, konjunkturális keresztények már, egészen más vizeken fognak evezni. Rakovszky, Hahét* és freskó a zsidókét*dési*&£ VILÁG se ipari szakmunkásokat, úgyszintén az ipar technikai és kereskedelmi vezérkarát és igy átmenti a talán jobb jövőbe Ausztria egyik igen fontos gazdasági aktívumát. És még egy eredményt elért a koalíciós kormányzás: Bécs 1916-ban kezdett el komolyan éhezni, előbb, mint bármilyen más város. 1917-ben és 1918-ban voltak olyan hónapok, amikor Bécs lakosságának jórésze nagyjából olyan élelmezési viszonyok közt élt, mint Budapest a bolsevizmus alatt. Krauss altábornagy mondja el emlékirataiban, hogy 1918 őszén egy alkalommal a német uszálylujtók lisztrakományát „rabolta el“ minden előzetes tárgyalás nélkül a közös élelmezési bizottság azért, hogy Bét lakossága ne felejtse el teljesen a kenyér ízét. 1919-ben és 1920-ban még romlottak az élelmezési viszonyok, ha ez ugyan lehetséges volt. A csecsemőhalandóságban, a tuberkulózisban és minden éhségbetegségben Bécs tartja, a szomorú rekordot. Ilyen körülmények között nagy teljesítmény az, hogy Bécsben az elmúlt két év alatt nem került komoly robbanásra a sor.Hívem fontos, de karakterisztikus, hogy az új nemzetgyűlésnek nem lesz tagja az egyetlen igazán komoly tudós, aki tagja volt a régi nemzetgyűlésnek, dr. Ludo Hartmann. Igaz ugyan, hogy a szempontok eredetisége, vagy nagyvonalúsága alapján Hartmann nem számíthat a nagy historikusok közé, azonban a középkori olasz történet forrásainak kritikai feldolgozásával kétségkívül komoly munkát végzett, kisebb népszerű könyvei pedig nagyon intelligensen, minden túlzás és minden egyoldalúság nélkül alkalmazzák a történeti materializmus szempontjait. Szocialistapártállása miatt nem lett magántanárból rendes egyetemi tanárrá Hartmann és ami komoly érdem ennél: sok éven át nagy munkát végzett a bécsi szabadoktatás megszervezésénél. A múlt választásoknál a. második helyet kapta Hartmann az egyik bécsi kerület lajstromán, most a. harmadik helyre tették, nohaalig volt esély arra, hogy a. harmadik hely jelöltje mandátumhoz fog jutni. Ígaz ugyan, hogy Hartmann a berlini követe Ausztriának, de azért a nemzetgyűlésnek mégis fogyatékossága lesz az egyetlen igazi tudós kimaradása. Cíg) Londonból jelentik: Az oxfordi egyetem számos tanára. Németország és Ausztria tudósaihoz és tanáraihoz levelet intézett, amelyben sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a háború megszakította az angol tanárok és Németország és Ausztria tudósainak őszintén barátságos viszonyát. Az oxfordi egyetemi tanárok azt óhajtják, hogy ismét találják meg a tudományos kutatások és a szellemi eszméi szolgálatának közös talaját. A nője választójoga Megírtuk, hogy a kormány és a kereszténye zociaalisták között ellentétek merültek fel a törvényhatósági, városi és községi választójog terjedelmére nézve. Ezenkel az ellentéteket sikerült eliminálni. Ferdinándy belügyminszter munkatársunknak a következőket mondottal . A törvényjavaslatot szerdán terjesztem a nemzetgyűlés elé. Választójogot fog kapni minden huszonnégy éves férfi, aki hat hónap óta az illető törvényhatóság területén lakik és aki az ismert két kategóriás feltételeinek megfelel. A nők válantójoga, nyílt kérdés marad. Mint értesülünk, a volt kisgazdapárt nagy része és a volt disszidensek a nők választójoga ellen fognak szavazni, mert az a véleményük, hogy a nagy mértékben űzött demagógiának, amely a konszolidációt a legfőképpen akadályozza, elsősorban a nők választójoga, az oka. Gaál Endre népjóléti államtitkár Hivatalosan jelentik : A kormányzó Benárd munkaügyi és népjóléti miniszter előterjesztésére dr. Gaál Endre nemzetgyűlési képviselőt, államtitkárrá nevezte ki. Gaál, aki nagyatádi Szabó István legrégibb és legszemélyesebb hívei közé tartozik, politikai körökben közszeretetnek örvend, éppen ezért kinevezése általános megelégedést keltett. A földbirtokreform bizottsági tárgyalása A földbirtokreform tárgyalására kiküldött bizottság ma folytatta tanácskozásait. A bizottság Lchandt Károly javaslatára módosítást fogadott el, amely szerint azoknak a birtokait, akik azokat a katonai szolgálat miatt voltak kénytelenek eladni, elsősorban váltják vissza. Őrffy Imre indítványára kimondották, hogy azokban azesetekben, amelyekben az eladó és a vevő nem tudnak megegyezni a vételár tekintetében és a kiszállott bizottság a birtokos által kívánt árnál alacsonyabb árt állapít meg, a bizottság kiszállásának terheit a birtokos viseli. K. Pethes László javaslatát is elvben elfogadta a bizottság, amely szerint elsősorban váltandók meg azoknak a birtokai is, akik a proletárdiktatúra alatt állást vállaltak, illetőleg a proletárdiktatúra érdekében szolgálatokat teljesítettek. A bizottsági tárgyalás különben simán és fennakadás nélkül folyik. Illetékes körökben úgy látják a helyzetet, hogy nagyobb nehézségek csak a pénzügyi rész tárgyalásánál fognak femerülni. Számítanak azzal is, hogy a reformot az ország nehéz pénzügyi helyzete miatt az eredetileg tervbe vett formájában nem lehet mgvalósítani és ezért minden valószínűség szerint a tulajdoni átruházás helyett haszonbérleteket fognak statuálni. Az oxfordi tanúsok a német-angol Banátságért Kedd