Világ, 1920. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-19 / 247. szám

2 1920. október 19. Is gazdasági kultúra szempontjából nincsen vitális fon­tossága Bécs létének vagy nemlétének, amit Bécstől ka­pott Ausztria, azt nagyjából megkaphatná Münchenből is és a német birodalom többi centrumától. Sőt többet kaphatna, mert,' a német városok súlyos gazdasági krízis­­saik ellenére még mindig többet tudnak adni a falunak, mint amennyit Bécs ad és amennyit Bécs ígér. A császár nélkül maradt császárváros kétmillió lakosával tiszta tehertétel gyanánt szerepel az osztrák falvak számveté­sében, hiszen a falvaknak mindig kevés­­fogékonyságuk volt a szentimentális szempontok és a szentimentális érvek iránt. . Mindent összevéve vigasztalan az a kép, amely az az osztrák választási eredményekből alakul ki. A­ vidék politikai állásfoglalása, a főváros cserbenhagyása, a szervezkedés, az energikus fellépés Bécs igényeivel szemben. A bécsi kis­burzsoázia politikája, a logikátlan zsidógyűlölet, a bolsevista gondolatmenetnek egyik abortált formája, amely megállapítja azt, hogy a zsidó­ság egy része, a zsidóságnak egy kicsiny, de annál fel­tűnőbb része megmentette a­ háború előtt élvezett jó­módját, és az éhes gyomor vak szenvedélyével emel öklöt a jólakott emberekre. Az indusztriális munkás­osztály sok csalódást, ért meg, mióta vezérei részt vesz­­nek a kormányzásban, sok olyan csalódást, melyért a vezérek nem felelősek és egy-két olyan csalódást is, amely talán elmaradt volna, ha a szocialista vezérek nem emelik dogmává a­ pártérdek által pillanatnyilag ajánlott taktikai szempontok feltétlen érvényesítését. Az ipari munkásosztály Ausztriában ura súlyos nyo­morban él, azonban néhány árnyalattal fölébe emelkedett az értelmi­ségi réteg nyomor-színvonalán, néhány árnya­lattal jobb a gazdasági pozíciója, mint a szellemi pro­­letariátusé, a teljes csődbe jutott polgári középosztályé, és ezt a néhány­ árnyalatkülönbséget biztosította, magá­nak a­ jövőre nézve a munkásosztály, mikor csakne­m töretlen sorokban, kitartott a szocialista programmá mellett. A materializmus a legfeltűnőbb vonása az osztrák választásoknak, hiszen materializmus, csak éppen el­hibázott logikának és a rövidlátásnak materializmusa az osztrák antiszemita politika is. Azonban Ausztriától voltaképpen nem lehetett mást várni, mint rideg ma­terializmust és mint a teljes visszhangtalanságát min­den olyan törekvésnek, amely nem támaszkodik közvet­lenül s, materialista ösztönökre. A fiite­len szobáknak, a félig telt gyomroknak, a­ vérszegény gyerekeknek és a vérszegény embereknek országa, csak a materializmus ösvényén haladhat és nem követhet más politikát, mint olyat, amely egy fél karéjjal több kenyeret ígér és va­sárnapra, h­a nem, is egy tyúkot, de legalább egy tyúk­tojást. Ahol a tej ritkaság lett, és,,a. vaj, .szinte legenda, ott­ a vajaskenyér . lehetőségének, vagy éppen a fűtött szoba reményének olyan varázsereje,’ van,. hogy azzal nem veheti fel a . versenyt „sem . a nagy perspektiva, sem a .mérséklet józan szava, . Az országos szavazatarányok alapján betöltött ti­zenöt kerület elosztása után alighanem nyolcvan keresz­­tényszocia­lista, hatvannyolc szociáldemokrata, huszonöt nagy ném­et és vele rokon pártállású képviselő fog a­­ nemzetgyűlésen helyet foglalni. A polgári munkapárt­­tekintetbevételével százhét polgári képviselő ül majd tehát az osztrák nemzetgyűlésben a hatvannyolc szo­ciáldemokratával szemben és így teoretikusan adva van egy tiszta­ polgári kormány lehetősége. Azonban alig valószínű, hogy a keresztény-szocialisták kihasználnák­­ezt az alkalmat és ha­ sikerül egy új koalíciós kormány­ban kifejezésre juttatni mandátumaiknak megjavult számarányát a szocialistákkal szemben, akkor bizo­nyára nem engedik ki a felelősségből a szociáldemokra­tákat, ha másért nem, akkor azért, mert ma népszerűt­len dolog kormányozni egy legyőzött, országban, két­­ségbeejtően népszerűtlen feladat kormányozni az osz­trák köztársaságot és így a népszerűtlenség megosztása kedvéért a keresztény-szocialisták szívesen osztozná­nak a­ tárcák felett Kenner­ékkel­ akkor is, ha a válasz­tások teljes mértékben beváltották volna várakozá­saikat. Etikai szempontból nem volt épületes és esztétikai Szempontból nem volt szép a szociáldemokrata—keresz­­­tény-szocialista koalíció kétesztendős kormányzása és nem valószínű, hogy a feltámasztott koalíció épülete­sebb és szebb lesz, mint amilyen az eltemetett volt.­­Azonban olyan könnyedén mégsem szabad ítéletet, mon­dani a koalíció két­ esztendeje felett, mint ahogy ál­talában szokták tenni. "Nem egy erkölcstelen paktu­mot kötött egymással a két nagy párt és nem egyszer történt meg, hogy az államtikárok egyik fele másfelé evezett, mint az államtitkárok másik fele. A reklám­politikáról nem tudott lemondani a rideg reálpolitika, kedvéért a kormánynak sem az egyik, sem a másik fele és­­ jó hangzás, a szép látszat miatt kivált az adópolitika területén hoztak nem egy olyan törvényt, amelynek rossz oldalaival és hátrányaival tisztában voltak. Azonfelül vitás az is, hogy szabad volt-e egy kormánynak olyan teljesen a pénzügyi, de setét iz­mus álláspontjára helyezkednie, mint ahogy azt az osztrák államtitkárok tették. Azonban egy, elismerést nem lehet megtagadni tőlük: mindent megtettek, amit a­ termelés kontinuitásának biztosítására ■módjukban volt megtenni és a kétségbeejtően kedvezőtlen­­ feltételek tekintetbevételével ebben az irányban igazán impozáns eredményeket értek el. Ausztria, szénszükséglete legalább kétakkora és belföldi széntermelése vagy fele akkora, mint Magyarországé. Az osztrák kormánynak azonban néha desparát rendszabályok segítségével sikerült üzem­ben tartania a legfontosabb iparágakat. AZ osztrák gépipar, kivált a mozdonyépítés, az osztrák elektromos­­ipar és még egynéhány m­agasrendű osztrák iparág termelése többnyire elérte és néha meghaladta, a­ béke­­kapacitás nyolcvan, százalékát. Az így lehetségessé vált export természetesen nem­ volt elég a korona, árfolya­mának­ alátámasztására, azonban mindenesetre értékes csereárukat­ adott Ausztria, kezébe Csehszlovákiával és Jugoszláviával szemben és így jelentékeny mértékben része volt­ a teljes összeomlás megelőzésében. Azonfelül az ipari termelés folytonosságának megóvása együtt tartotta Érdekes politikai nyilatkozatok történtek vasárnap, amelyek középpontjában természetesen a zsidó­kérdés állott. Rakovsky István, a nemzetgyűlés elnöke, rámu­tatott arra­, hogy már huszonöt évvel ezelőtt rá akarta terelni a figyelmet a­ zsidó-kérdésre, de a száját sohase hagyta­ el az a m­eze, hogy üsd a zsidót. Saller óva in­tett a poliptól és figyelmeztetett arra, hogy a szeretet nem jelent butaságot. Meskó erélyes támadást intézett Friedrich ellen. Xassovszk­y István beszámolója Vasárnap tartotta, meg Rákotszkey István, a nem­­zetgyű­lés elnöke, beszámolóját Veszprémben. Ra­kott­ék­y védelmébe,­­vette a nemzetgyűlés munkáját azok jel­en a támadások ellen, amelyek különösen régi politikusoktól eredtek, komolyabb, több munka­kedvet, több lelkiismeretességet és könnyebben vezethető par­lamentet huszonöt év óta nem látott, mint a jelenlegi nemzeti örülés. Különösen a szó szoros értelmében vett kisgazdák a legnagyobb komolyságot és ügyszeretetét tanúsít­já­k, amely a­ legmagasabb színvonalon álló parlamentnek, i­s becsületére válhatik. Nagy előnye a nemzetgyűlésnek, hogy a vitákban megszűnt a gyű­lölködő hang, amely az elmúlt országgyűlések tárgya­lásának fő­ jellemvonása volt. A házszabály revíziókísér­­let ellen összes erői megfeszítésével fog küzdeni. A szó­lásszabadságot minden körülmények között meg kell óvni mindenféle klotűrrel szemben. Egy év alatt négy­ kabinetje is volt az országnak. Ez okozta azt, hogy még mindig ott állunk, ahol ma vagyunk és még mindig itt farminak az alattomos ellenségek, akik a felforgatásra, számítanak. Megesett, hogy volt olyan­­kormányunk is, amikor a parlament színe előtt miniszter, miniszter ellen szólalt fel s ezzel megzavarták­­ a párt, .egységét. Az államélet terén nem tanúsítják azt a takaré­kosságot, amelyre szükség volna. Nincs pénz a tiszt­viselők számára, nincs pénz és elegendő ellátás a­ ka­­tonaság számára, de a politikai államtitkári állá­sokra, a­­felesleges minisztériumokra van pénz elég. (Úgy van!) Már huszonöt évvel ezelőtt és azóta, is, mindig rá akarta terelni a figyelmet a­ zsidókérdésre. Felismerte ezt a nagy veszedelmet, de száját sohasem hagyta el oly szó, hogy „üsd a zsidót sem, pedig a, vallása miatt nem gúnyolta ki őket. A zsidók a múltban visszaéltek azzal a vendégszeretettel, nagylelkűséggel és barátsággal, amelyben a magyar nép őket részesí­tette. Mindent, ami szent volt, sárba tiportak, nevet­ség tárgyává tettek. A destruálásban nemcsak Károlyi volt a hibás, hanem a zsidóság is. A zsidó nagytőke állt a hátuk mögé, a Hatvanyak, akik előbb anyagi­lag kirabolták az országot, azután erkölcsileg akar­ták tönkretenni. A destrukció nem lehetett volna úrrá, ha a­ háttérben nem állottak volna azok, akik kacér­kodtak a nyomorúsággal, amelyet az ő kapitalizmu­suk idézett fel. Nélkülük nem sikerült volna a Kun Béláknak, a Kunfiaknak megrontani és tönkretenni ezt az országot. Bűne a zsidóságnak, hogy a nélkü­lözés idején nem állott a keresztény magyarság vé­delmére. A munkáskérdésről szólva, kijelenti, hogy a mun­kásság szervezkedését a kapitalizmus túlkapásai ellen nemcsak, hogy nem ellenzi, hanem szívesen küzd ve­lük karöltve. De nem szabad tűrni olyan gazdasági szervezkedést, mely a­ jövőben politikai befolyást akar érvényesíteni, ezzel a bizonytalanságot növelni és ránehezedni a többi osztály nyakára. Ezt­ tűrni nem szabad, mert ez megbontaná a többi osztály munkáját is. Nem tűrhetünk államot tíz államban. A földbirtokreform kérdésében helytelennek tartja az egységes birtokok megosztását. Elsősorban azokat a földeket vegyék igénybe, amelyek a háború alatt, azután azokat, amelyek az utolsó negyven év alatt cseréltek gazdát. Ha ez nem lesz elég, úgy kivétele­sen a latifundiumokból is kell földet juttatni. Mailéta a butaság­ ellen A budapesti XX. választókerület keresztény-szocia­lista pártja,vasárnap délután gyűlést tartott, amelyen Saller István­ közoktatásügyi miniszter mondott hosz­­szabb beszédet.­­Beszéde elején megemlítette, hogy­ a­ leg­újabb időben mint nepfelé hangoztatják, hogy csak sze­retettel, hittel és igazsággal lehet és szabad építeni a krisztusi­­ fundamentumokon. „A szeretet azonban nem jelent butaságot, — mondotta,­­— mi szeretettel aka­runk építeni, de ez nem jelenti azt, hogy magunkhoz öleljük a polipot, hogy megcsókoljuk azt, aki meg akar bennünket mérgezni. Hangoztatják továbbá, hogy igaz­sággal kell építenünk. Ezt aláírom. De van egy ennél­ is nagyobb igazság. Ebben az országban nekünk van jogunk élni és nem másnak." Rámutatott ezután­ a mi­niszter arra az anomáliára, hogy most, amikor a kor­mánynak pénzre van szüksége, a keresztények pénzét a zsidó bankoktól kell elfogadnia. Foglalkozott ezután a miniszter a nők választó­­jogának kérdésével és rámutatott arra, hogy a nők­ erős és hatékony tényezői voltak a­ keresztény nemzeti gondolat diadalra jutásának. Végül bejelentette a miniszter, hogy felhatalmazást kapott a­ minisztertanácstól egy olyan törvényjavaslat benyújtására, amelynek segélyével a­ színházakat, mozi­kat és más szórakozóhelyeket a saját hatáskörébe vonja. A színházból templomot, a moziból iskolát kell csinálni. J­esnó Zoltán Fab­ánk­iknál Rubinák Gyula, kereskedelmi miniszter Csongrádon, a­ Faluszövetség alakuló gyűlésén vett részt. A Falu­szövetség céljairól szólván, részletesen fejtegette a ke­reskedelmi miniszter az egyesülés szükségességét. Utána Ideskó Zoltán államtitkár mondott nagyobb beszédet. Nyíltan kimondja Friedrich István nevét. Friedrich Isten a szab­adkőmyvespáholy tagja, volt és most ő akar a­­ vezér lenni a­ keresztények között. Pá­­pább a pápánál. Az ébredő magyarokról szól ezután, akik jószándékúak és használni akarnak az országnak, azonban sokkal több kárt okoznak, mint amennyit hasz­nálni akarnak. A keresztény munka szükségességét hangoztatja. Nem csinál abból titkot, hogy antiszemita, volt mindig, antiszemita ma is és antiszemita, marad akkor is, amikor a mai, konjunkturális keresztények már, egészen más vizeken fognak evezni. Rakovszky, Hah­ét* és freskó a zsidókét*dési*&£ VILÁG se ipari szakmunkásokat, úgyszintén az ipar technikai és kereskedelmi vezérkarát és igy átmenti a talán jobb jövőbe Ausztria egyik igen fontos gazdasági aktívumát. És még egy eredményt elért a koalíciós kormányzás: Bécs 1916-ban kezdett el komolyan éhezni, előbb, mint bármilyen más város. 1917-ben és 1918-ban voltak olyan hónapok, amikor Bécs lakosságának jórésze nagyjából olyan élelmezési viszonyok közt élt, mint Budapest a bolsevizmus alatt. Krauss altábornagy mondja el emlék­irataiban, hogy 1918 őszén egy alkalommal a német uszálylujtók lisztrakományát „rabolta el“ minden előze­tes tárgyalás nélkül a közös élelmezési bizottság azért, hogy Bét­ lakossága ne felejtse el teljesen a­ kenyér ízét. 1919-ben és 1920-ban még romlottak az élelmezési viszonyok, ha ez ugyan lehetséges volt. A csecsemő­halandóságban, a tuberkulózisban és minden éhség­­betegségben Bécs tartja, a­ szomorú rekordot. Ilyen kö­rülmények között nagy teljesítmény az, hogy Bécsben az elmúlt két év alatt nem került komoly robbanásra a sor.H­ívem fontos, de karakterisztikus, hogy az új nem­zetgyűlésnek nem lesz tagja az egyetlen igazán ko­moly tudós, aki tagja volt a régi nemzetgyűlésnek, dr. Ludo Hartmann. Igaz ugyan, hogy a szempontok eredetisége, vagy nagyvonalúsága­ alapján Hartmann nem számíthat a nagy historikusok közé, azonban a középkori olasz történet forrásainak kritikai feldolgo­zásával kétségkívül komoly munkát végzett, kisebb népszerű könyvei pedig nagyon intelligensen, minden túlzás és minden egyoldalúság nélkül alkalmazzák a történeti materializmus szempontjait. Szocialista­­párt­állása miatt nem lett magántanárból rendes egyetemi tanárrá Hartmann és ami komoly érdem ennél: sok éven át nagy munkát végzett a bécsi szabadoktatás megszervezésénél. A múlt­ választásoknál a. második helyet kapta Ha­rtma­nn az egyik bécsi­ kerület lajstro­mán, most a. harmadik helyre tették, noha­­alig volt esély arra, hogy a. harmadik hely jelöltje mandátum­hoz fog jutni. Íg­az ugyan, hogy Hartmann a berlini követe Ausztriának, de azért a­ nemzetgyűlésnek mégis­ fogyatékossága lesz az egyetlen igazi tudós kimara­dása. Cí­­g) Londonból jelentik: Az oxfordi egyetem számos tanára. Németország és Ausztria tudósaihoz és tanárai­hoz levelet intézett, amelyben sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a háború megszakította az angol taná­rok és Németország és Ausztria tudósainak őszintén barátságos viszonyát. Az oxfordi egyetemi tanárok azt óhajtják, hogy ismét találják meg a tudományos kutatások és a szellemi eszméi szolgálatának közös talaját. A nője választójoga Megírtuk, hogy a kormány és a kereszténye zociaa­listák között ellentétek merültek fel a törvényhatósági, városi és községi választójog terjedelmére nézve. Ezen­kel az ellentéteket sikerült eliminálni. Ferdinándy bel­­ügyminszter munkatársunknak a következőket mondottal . A törvényjavaslatot szerdán terjesztem a nem­zetgyűlés elé. Választójogot fog kapni minden huszon­négy éves férfi, aki hat hónap óta az illető törvényha­tóság területén lakik és aki az ismert két kategóriás feltételeinek megfelel. A nők válantójoga, nyílt kérdés­ marad. Mint értesülünk, a volt kisgazdapárt nagy része és a volt disszidensek a nők választójoga ellen fognak sza­vazni, mert az a véleményük, hogy a nagy mértékben űzött demagógiának, amely a konszolidációt a legfő­­képpen akadályozza, elsősorban a nők választójoga,­ az oka. Gaál Endre­­ népjóléti államtitkár Hivatalosan jelentik : A kormányzó Benárd­ munkaügyi és népjóléti miniszter előterjesztésére dr. Gaál Endre nemzetgyűlési képviselőt, államtitkárrá ne­­­vezte ki. Gaál, aki nagyatádi Szabó István legrégibb és legszemélyesebb hívei közé tartozik, politikai körökben­ közszeretetnek örvend, éppen ezért kinevezése általános megelégedést keltett. A földbirtokreform bizottsági tárgyalása A földbirtokreform tárgyalására kiküldött bizott­ság ma folytatta tanácskozásait. A bizottság Lchandt Károly javaslatára módosítást fogadott el, amely szerint azoknak a birtokait, akik azokat a katonai szolgálat miatt voltak kénytelenek eladni, elsősorban váltják vissza. Őrffy Imre indítványára kimondották, hogy azokban az­­esetekben, amelyekben az eladó és a vevő nem tudnak megegyezni a vételár tekintetében és a kiszállott bi­zottság a birtokos által kívánt árnál alacsonyabb árt állapít meg, a bizottság kiszállásának terheit a birto­kos viseli. K. Pethes László javaslatát is elvben elfo­gadta a­ bizottság, amely szerint elsősorban váltandók meg azoknak a birtokai is, akik a proletárdiktatúra alatt állást vállaltak, illetőleg a proletárdiktatúra ér­dekében szolgálatokat telj­esítettek. A bizottsági tárgyalás különben simán és fenn­akadás nélkül folyik. Illetékes körökben úgy látják a helyzetet, hogy nagyobb nehézségek csak a pénzügyi rész tárgyalásánál fognak femerülni. Számítanak azzal is, hogy a reformot az ország nehéz pénzügyi helyzete miatt az eredetileg tervbe vett formájában nem lehet mgvalósítani és ezért minden valószínűség szerint a tulajdoni átruházás helyett haszonbérleteket fognak statuálni. Az oxfordi tanúsok a német-angol Banátságért Kedd

Next