Világ, 1920. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-27 / 254. szám

A Világ mai stársiai o old­al­­ára 2 Verona Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Bleckner J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Ecks­tstein Bernit hirdetési irodákban. Pécs­ben: Hausenstein é és Vogler, M. Dukes ITachs., Rudolf Mossa. Szerkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 40­0 korona, félévre 240 korona, negyed­évre IkU korona, egy hóra 40 korona. A „VILÁG" megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvaro­­kon 2 korona, Jugoszláviában 2 korona XI. évfolyam Budapest, 1920 SZERDA október 27. 254-ik szám Gróf Teleki Pál miniszterelnök a békeszerződés ratifikálásáról Csak november közepén kerül tárgyalásra. a ratifikálásról szóló törvényjavaslat A ratifikálás következményei szabb beszélgetést folytatni gróf Teleki Pál miniszter­­elnökkel, aki részletesen nyilatkozott a bék­eszerződés ratifikálásán­ak idejéről, módjáról és a »wfififcálds jfce- i vetkeeméntjeiről. A miniszterelnök munkatársunk kér­désedre a sfibbek között a következőket mondotta: — Almai esti lapokban olyashirek jelentek meg, hogy abban a jegyzékben,­­melyben az entemite a béke ratifikálására hívta magyar kormányt, nem volt határo, megszabván e­zzel szemben a való tény­állásnak megfelelőent,meg kell ismételnem azt, amit az utolsó párte¥Eeííezleten is kijelentettem, hogy az entente igenis határnapot szabott meg a békeszerző­dés ratifikálására, és ez a határnap november elseje. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az a jegyzék, amelyben az entente ezt a felhívását közölte, egyálta­lán nem volt ultimátumszerű és a jegyzék hangja még erélyesnek sem vott mondható. A jegyzékben külön­ben csak arról volt szó, hogy az entente felhívta a a figyelmünket arra, hogy bizonyos nemzetközi bi­zottságok felállítása küszöböl­ áll és ha Magyarország is részt akar venni ezekben a bizottságokban, akkor a trianoni­ békeszerződést november­­ elsejéig törvénybe kell iktatnia. Én kötelességemhez híven a­ jegyzék megérkezésének napján bejelentettem ezt a pártérte­kezleten és nyomban hozzá is fogtunk a békeszerző­dés ratifikálásáról szóló törvényjavaslat előkészítésé­hez. A rendelkezésünkre álló túlságosan rövid idő azonban lehetetlenné tette, hogy az előírt terminusra el is készüljünk a ratifikálással, bár a kormány en­nek érdekében minden tőle telhetőt elkövet. — A békeszerződést tulajdonképpen nyolc bizott­ságnak kellene letárgyalnia, azonban mivel az túlsá­gosan sok időt venne igénybe, úgy intézkedtünk, hogy csak a külügyi, közigazgatási és a közjogi bi­zottság foglalkozzék vele. Foglalkoznia kellene­­még a békeszerződéssel a földm­­velets­gyi, közlekedés­ügyi,­ igazságügyi, azután a vízügyi bizottságnak is, amely utóbbi egyedül lehetne megelégedve a javaslattal, amennyiben lényeges engedményeket csak a Duna­ ha­józására és a műkincsekre vonatkozó rendelkezések módosítássa terén tudtunk, elérni. — Mennyi­­ideig fog­ tartani a bizottságot tárgya­lása — kérdezte munkatársunk. — A külügyi bizottság­­— felelt a miniszterelnök — csütörtökön kezd hozzá a javaslat tárgyalásához és azt hiszem, körülbelül két hetet fog igénybe venni, amíg mind a három bizottság befejezi munkáját.­­A kormány a maga részéről nem kívánja befolyásolni a bizottságokat munkájukban, mert az a­­ felfogása, hogy ha, már a pléniumban úgy sem mondhatják el a képviselők a maguk véleményét, legalább a bizott­ságokban részletesen vitassák meg azt a rendkívül fontos törvényjavaslatot. — M­or kerül sor a békeszerződés végrehajtására. — A békeszerződést kívülünk még az entente államainak is ratifikálniok kell és csak ennek megtör­ténte után hat hónappal lép érvénybe a békeszerző­dés. Az eddigi jelek szerint azonban az entente-állami irtok részéről nem egyhamar fog megtörténni a rati­­­­fikálás. A francia kamara, külügyi bizottságának regi­ferense most van Magyarországon, a szenátus kül­ügyi előadója azofiban még csak ezután fog elláto­gatni Magyarországra. A nemzetközi jog alapelvei szerint az entente a békeszerződés rendelkezéseinek végrehajtását aigi­ti­fik­álás u­tán kegvetkező hat hónap eltelte előtt nem követelheti tőlünk, azonban­ -— bár ■nem hiszem — megtörténhetik, hogy ezt megelőzőleg is felhívnak ben­n­ünket egyes rendelkezések végrehaj­tására. — Mi lesz mégis a ratifikálás közvetlen eredménye? — Közvetlenül a ratifikálás megtörténte után meg fogja kezdeni munkáját a jóvátételi bizottság. Én a magam részéről ugyan azt hittem, hogy a­­jóvá­­­tételi­ bizottság nem is­ fog várni ezzel a ratifikálással és ezt a véleményemet arra alapítottam, hogy ki fog­ják használni a nyári hónapokat, mert tél idején sokkal nehezebben végezheti el a bizottság feladatát, mint azt nyáron tehette volna. A szerb megszállás megszüntetéséről a miniszter­­­ elnök­ a következőket mondotta : — A békeszerződés végrehajtásához tartozik természetesen Baranya kiürítése is. Hogy ez mikor fog megtörténni, azt­ nem lehet előre megmondani, bár a békeszerződés értelemében ennek nyomban, a ra­tifikálás után kellene bekövetkezni. A kormánynak értesülései­ vannak arról, hogy a szerbek még annak­­idején, megegyeztek Franchet d'Esperey tábornokkal, hogy az esetleg Magyarországnak ítélendő területeket­­ csak három hónappal a béke ■megkötése után fogják kiüríteni. Ez a­ szerződés minket természetesen nem köt, még sincs azonban­ kizárva, hogy a szerbek a maguk részéről, ragaszkodni fognak ehhez a megála­­podáshoz.­­ — Igaz-e, hogy. .Baranya, is a nyugat magyarországi megyék kiürítése között junktim­ van? . . — Én ilyen junktimról nem tudok. .Nem is hi­szem, hogy volna■ ilyen.. — Arról is vannak k­iresc, hogy a nemzetgyűlés, illetőleg a kormány a béke ratifikálásával egyidejűleg felhívást fog intézni a világ népeihez, amelyben rámu­tatnak a békeszerződés igazságtalanságaira? — Ebben a tekintetben még nem határoztunk. Nem hinném, hogy ilyen felhívás túlságos hatással lenne pillanatnyilag az entente államaira.. Minden­esetre ez is­ hozzájárulna ahhoz, hogy a világ szim­pátiáját és érdeklődését felkeltsük Magyarország igaz ügye iránt. Kijelentette még a miniszterel­nök, hogy a nem­zetgyűlés csütörtökön ismét szünetet kap. Ezalatt a földbirtokreform tárgyalására kiküldött bizottság a megejtett módosítások alapján elkészített fö­dbirtokre­­formot újból tárgyalja. Kenéz Béla előadó most készíti jelentését. Körülbelül november ötödikén, vagy hato­dikén kezdhet azután hozzá a Máz a földbirtok reform, tárgyalásához, ami az eredeti tervektől eltérően meg fogja előzni a ratifikálásról szóló törvény­javaslatot. (Törlés) Szerdára befejezik az angol bányászsztrájkot A „Vorvzarts"­ londoni tudósítása szerint délelőtt a kormány képviselői és a bányamunkások képviselői között egyezség jött létre a következő három pontban: 1. A munkások megkapják a kívánt béremelést, 2. kö­telezik magukat, hogy gondoskodnak a széntermelés fokozásáról, 3. a kormány a. bányaüzemek felszerelésé­nek megjavításáról gondoskodik. Ezeket a pontokat azonban a bányászok végrehajtó­ bizottsága elé terjesztik, amely délután, hoz végleges határozatot. Kormánykörökben remélik, hogy ezen az alapon­ létrejön a megegye­zés és a m­unkások már szerdán­­megkezdik a munkát. A rövid jelentés alapján nem lehet eléggé meg­ítélni, hogy­ a­ kormánynak, vagy pedig a bányamun­kásoknak álláspontja érvényesült-e. Ezt a második pont szövegének teljes, ismerete fogja, csak eldönteni,­ ha kiderül, hogy milyen garanciákat adtak a bánya­munkások a termelés fokozására nézve. Hiszen a bér­emelést koncedált­a már a tárgyalások kezdetén a kor­mány, csak junkumot állított föl a többtermelés és a béremelés között. Igen érdekes az a körülmény, hogy nem szavaztatják le a bányamunkásokat a sztrájk meg­szüntetésére nézve, hanem a­ bányászok országos szö­vetségének végrehajtó­ bizottsága saját hatáskörében fog dönteni. Ez arra vall, hogy a bánya­munkások ál­láspontja nagyobbrészt érvényesült. A sztrájk békés befejezésének­­irányára­­erős nyomást gyakorolhat az a körülmény is, hogy londoni jelentések szerint a vasutasok hangulata a szimpátia.Sztrájk ellen egyre terjed. Azt hiszik, hogy ha­­szavazás­­len­ne arról, sztrájkot­ kezdjenek-e Vagy sem, jelentékeny, többség a sztrájk ellen foglalna. .állást,,,Hft a. .vezetőség. a közhan­gulat ellenére mégis­ elrendelné a sztrájkot,­ arra ■ szá­mítanak, hogy a vasuta­sszövetség tagjainak nagy része nem tesz eleget a parancsnak és nem szünteti ki a munkát. * Írország gyászolja a corki lorámayort Londonból jelentik. Egész Cork gyászpompát öltött. Minden szórakozó­helyet becsuktak, az emberek fekete ruhába öltöztek, nemcsak ott, hanem egész Írországban. Dublinban angol katonai őrjárat keresett éppen röpira­­tokat a polgármesteri hivatalban, amikor a polgármester halálhíre megérkezett. Az angolok erőszakkal megakadá­lyozták, hogy a hatóság a városházán a lobogót fél­­árbocra eressze­ .Azt­ azonban nem tudták meggátolni, hogy a lakosság gyászba öltözzék. Grangesben lesbő­ rá lőttek egy angol rendőrőrjáratra ső három embert agyon­lőttek, három pedig súlyosan megsebesült. Írország szá­mos más pontján kisebb nagyobb összeü­tközésre került a sor sinnfeinek­ és az angolok között. Mac Su­ineyvel egyidejűleg tudvalevőleg tizenegy­ elfogott sinnfein is éhségsztrájkott kezdett, ezek közül Spitzgerald néhány nappal a lordmayor előtt halt meg, ma pedig egy Ma­­­ple­y nevű fogoly halálát jelentik Lon­donból. Keynes után Sir George Paish­ Anglia egyik képviselője az entente legfőbb gazda­­­sági tanácsában és Anglia egyik gazdasági delegátusa a párisi békekonferencián John Maynard Keynes volt,­ a cambridgei egyetem közgazdaságtan professzora. John Maynard Keynes Parisba­­utazott 1919 januárjában,­ amikor megérkezett .Itt Wilson és Parisban maradt ju- Sousig, reés Jeff'Buaig, am­ig véglegesen megs­zövegezték a 1U'flüh * békeszerződés, feltételeiő, mert egészen odáig harcolt a német békeszerződés feltételei ellen. És mikor látta azt, hogy ez a harc kilátástalan, amikor elmon­dotta minden érvét és amikor Joh­n Maynard Keynes minden érve, a józanság minden érve süket fülekre ta­lált. Keynes lemondott néhány nappal azelőtt, hogy gróf Brockdorff-Stans­au Németország nevében, aláírta a versaillesi szerződésnek­ nevezett világtörténeti delik­­tumot. Keynes lemondása nem ejtette zavarba az angol kormányt, hiszen Keynes mellett volt egy másik gaz­dasági delegátusa is Angolországnak a párisi békekon­ferencián, Sir George Faiah. És Sir George Paish ugyanolyan járatos volt a háborúval és a békeproblé-­­mával kapcsolatos gazdasági kérdésekben, mint amilyen tájékozott volt ezen a területen Keynes. Hiszen Paish is részt vett az entente legfőbb gazdasági tanácsának és a Upover elnöklete alatt szervezett élelmezési bizott­ságnak ülésein és Sir George járt több ízben Ameri­kában a háború alatt, hogy ott hitelt szerezzen Anglia számára és megállapodjék a hitel feltételeire nézve. Legutóbb egy esztendővel a háború befejezése után lord Edward Grey of Palladon-t kísérte el­e Washing­­tonba Paish, mikor Grey ideiglenesen átvette az ameri­kai angol nagykövetség vezetését és kénytelen volt Jn­á­­llek előtte visszatérni azért­, mert az amerikai lapok azzal vádolták meg a volt angol külügyminisztert, hogy támogatja Ueover elnökjelöltségét és így illetéktelenül szerepet akar játszani Amerika belü­gyeiben. Paishnek az volt a feladata, hogy az amerikai pénzügyi körök­nél tapogatódzon egy nagy európai­ kölcsön feltételei iránt. Paish tárgyalt a Morgan-csoporttal, tárgyalt­ a Kulin és Lueb céggel, tárgyalt a többi amerikai b.o­­­­.kosokkal, tárgyalt amerikai poli­ikusokkal, cikkeim irt, .előadásokat, tartot­t- és végül hazatért üres kézzel, illetőleg Glaser amerikai pénzügyi államtitkárnak ad-ni a formaszerű­ és határozott­­nyilatkozatával, hogy a kaotikus Európa nek ki számíthat hitelre az Egyesült Államok részéről. Paish küldetése kudarccal végződött, azonban­ Paish továbbra is bizalmi embere maradt Lloyd George-nak és bizalmi embere volt az angol kor­mánynak. Most azonban az éhség­ leküzdésére alakult nemzetközi liga­ londoni konferenciáján, mint a liga pénzügyi bizottságának elnöke, Paish megtette amit tizenhat, hónap előtt tett "meg Anglia másik g­a­­dasági békedelegáltusa: álást foglalt a versaillesi béka­­ ellen, tiltást foglalt a békekonferencia egész politikai és gazdasági munkája ellen... állást foglalt ugyanolyan ha­tározott formában, a kritikának ugyanolyan kímélet­­l­enségével,­ mint ahogyan John Maynard Keynes .ll­­en­i hat hónappal ezelőtt. Sir George l’aish a londoni konferencián tartott be­szédében mindenekelőtt azt­­hangozt­atta, hogy: az 'angol gazdasági helyzet javulása-' csak­ szin'l­eges és tizen­két hónapon belül Angliában ’is múlhatatlanul bekövetkezik a nagy gazdasági összeomlás, ha ezt a tizenkét hónapot nem használja­ fel­ az angol politika a kontinens gazda­sági talpraállitására. Azonban a ' kontinens gazdasági talpraállitásának mindenekelőtt politikai feltételei cm. Bak, mint ahogyan elsősorban politikai' okok' változtat­tál:­ a gazdasági válságot.’gazd­asági katasztrófává. A békeszerződések gazdasági szakaszainak revideálása egymagában nem segíthet és esdi, akkor nem­ remény­telen a feltámasztás- Munkája, ha citálják az útból a gazfica'',,,, munka­­politikai akadályait. Ezeknek a pozi­tív politikai akadályoknak, kikü­szöbölésén kívül minden eszközzel arrá kell hatni, h­­gy az őszinte­­ kiangeszte­­lődés és az őszinte szolidaritás atmoszférája váltsa k­i.­l a gyűlölet fojtó atmoszféráját. Ennek nihe-cu igazi akadálya, mert a világ­­minden országa őrzi már a szolidaritás parancsát és keresi kiengesztelődés utját. Itt közbeszól: az egyik semlem-s­ ország delegátusa, Kém mindegyik. Sir George nyom­b­an válaszol­ a köz­­beszólásra: Ezt nem a ko­rm­án­yokról beszélek, hanem, a népekről és a nép már -is mi­ndenütt- leküzdötte volna a gyűlöletet, a nép már mindenütt a kiengesztelődés uj­jára lépett­­volna, ha ezt nem akadályozzák meg jel­ál­­tal mesterséges eszközökkel. Már a­ német és a francia gazdasági körök is tisztában várniuk azzal, hogy a két ország gazdasági boldogulása, egymástól függ és ezért egymás mellett kell dolgozniuk, nem­­ egymás ellen. A kiengesztelődés atmoszféráját megteremtette a ki­józanulás, megteremtették a súlyos viszonyok, és most­­ segíteni kell ezt a tér neszét­es fejlődést, nem pe­­dig gátolni. ■ ■■ Paish..ezután áttért a jóvátétel­ kérdésének megbe­szélésére, hivatkozott Kayneere, aki­ a francia kormány részéről követelt nyolc-, vagy ■ tíz milliárd font helyett ke­­nti­li­árd fontot gyámitott ki és pedig kamatmentes kétmilliárd fontot a­ ném­et teljesítőképesség maximum­a gyanúul. Pateil Utalt arra, hogy a francia, követelé­­sdi évi kamatterhe a­ többszöröse irohi, annak, mint, a­mennyit I német ország legjobb t-frlbin tudva fizetni éri!

Next