Világ, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-14 / 10. szám

Keresztény szocialisták a nemzetiségi minisztérium fentartása mellett Nagy érdeklődés előzte meg­­a keresztény szociil­e­­ték m­a esti értekezletét,­ melt ogy volt, hogy a nyu­­­gatmagyarországi képviselőkben az értekezleten dön­tenek arról, hogy kilépnek-e a partból és csatlakoz­nak-e a Szeprecsányi-csoporthoz. Az értekezleten azon- ba­n ez irám történt határozat. Haller látván, elnök beszámolt a pártszervezés munkálatairól, ame­lyek szerinte a legszebb reményekre jogosítanak. Szóba került a Subert Ottó debreceni főispán ellen megindí­tott „hajsza", amelyet az értekezlet egyhangúan el­ítélt és ■ elhatározták, hogy Haller István vezetésével a debreceni képviselők holnap felkeresik a miniszter­elnököt és a belügyminisztert és arra fogják kérni, hogy Hűbérnét helyezzék viss­z állásába. Bleyer és Kutkafalvy ismertették a nemzetiségi kérdést és azokat az akciókat,, amelyeket idehaza és külföldön Magyaror­szág integritása érdekében kifejtettek. Több hozzászó­lás után az értekezlet kimondotta, hogy szük­ségesnek tartja a nemzetiségi minisztérium fentartását. Az ér­tekezlet meglehetősen izgalmas lefolyású volt. Az iz­galmat elsősorban az okozta, hogy a belügyminiszter betiltotta a keresztényszocialista kongresszust. Betiltották a keresztényszocialista szakszervezeti kongresszust Berdinándy Gyula belügyminiszter a magyarországi far ess­tény szocialista szakszervezetek kongresszusának megtartását nem engedélyezte. Amerikai kölcsön Görögországnak Athénból jelentik. Az amerikai kormány 32 mil­lió dollár hitelt engedélyez Görögországnak, azzal a feltétellel, ha ezért az összpénz amerikai termékeiket vásárol és nem a Musztafa Kemal ellen újból megin­dított offenzíva költségeit fedezi­­az amerikai dollá­rokkal Jugoszláviában kötelezően tanítják a német nyelvet a párisi rendőr bíróság feloszlatta a francia szakszervezeti szövetséget Belgrádi jelentések szerint a szkupsztina elren­­delte a né­met nyelv kötelező tanítását a­ középiskolák­ban. Ez a jelentés bizonyosan nagy hatást­­ fog kelteni Németországban, ahol már nagy aggodalommal látták azt, hogy a háború következménye gyanánt az olasz középiskolákban és az amerikai iskolákban­­is teljesen háttérbe szorult az odáig igen széleskörű német nyelv­­tanítás. Ez volt a helyzet a skandináv államokban, is és a német tudomány vezető szerepét, több más momen­tum mellett erősen veszélyeztette ez a körülmény is. Páriából jelentős: A rendőri büntetőbíróság a Com­­fédration Ginéről* du Travall vezetőségének tagjait egyetemlegesen 1009­ frank pénzbírságra és az eljárási­költségek megfizetésére ítélte. A bíróság egyúttal el­rendelte a francia szakszervezeti szür­ség feloszlatá­sát is. Péret jelöltsége áll előtérben Párisból jelentik . Millerand ma délelőtt fo­gadta Péret kamarai elnököt, majd Doumerguet szenátusi elnököt és több más politikust. Doumer­­guet a lapok tudósí­tóinak kijelentette#*hogy Pérez személyét tartja a­ legalmilmgsulgottak a kormány­válság megoldására. De Lerpes Poincarét ajánlotta miniszterelnöknek. Délután három órakor Vivianit fogadta hosszabb kihallgatáson Miller­and. A párisi politikai köröknek az a nézetük­, hogy a nemzeti blokk Péret miniszterelnökségét óhajtja és ezért miniszterelnöki programimbeszéd gyanánt fogják­­fel azt a beszédet, amelyben Péret tegnap megköszönte kamarai elnökké történt u­j­abb meg­választását. Ennek a beszédnek legmarkánsabb mondata így hangzik: Az ország tisztán akarja látni a diadalmas béke pozitív eredményeit. Pírés miniszterelnöksége a kamarai elnök sze­mélyénél fogva inkább csak azt jelentené, hogy a kamara többsége maga akarja átvenni a kormány­zást a belpolitikában, míg a kabinet külpolitikai irányát inkább a kü­lügyminiszter személye hatá­rozná meg, akinek Pérer mes­lett alighanem erős befolyása, volna a külpolitika irányítására. Egy­előre két jelöltet emlegetnek, még­pedig két oly jelöltet, akik igen ellentétes politikai kurzust je­lentenek. Az egyik Briand volt miniszterelnök, a másik Barrére volt római nagykövet. Barrére tudva­levőleg részt vett a párisi kommün tevékenységében 1871-ben és ezért egy ideig Londonban élt szám­űzetésben. Innen Waddington londoni francia nagy­követ hozta haza. Visszatérése után gyorsan építette fel karrierjét Barrére. Nagy része volt abban, hogy 11­1­6 tavaszán az intervencionisták kerekedtek felül Párnában és főleg nagy része volt a Caillaux-perben, amelyhez Barrére szolgáltatta a vádak nagy­ részét, csak éppen adós marad­t a vádak bizonyításához szükséges dokumentumokkal. Barrére csakugyan a béke eredményeinek kíméletlen értékesítését jelen­tené a külügyminiszteri székben, míg Briand min­den hajlékonysága és minden opportunizmusa mellett igen okos és igen tiszta judiciumú ember, aki megalkuszik ugyan a nemzeti blokk hangulatá­val, de tisztán látja azt, hogy a húrt túlfeszíteni nem szabad. Viviani jelöltsége háttérbe szorult, ellenben Poincaré miniszterelnökségének lehetőségéről sok szó esik. Kormányváltozás, 2­­ .személyvál­tozás Váratlanul érkezik ifi francia kormány bidofijá­­nak híre és még váratlanabb az a több apa,simely a kormány ellen fordult. Százhaszon a liftf képviselőre zsugorodott Leygues tábora és négyszázhatvanhá­­rom szavazat sorakozott a karsfánybuktatók zász­lója mögé- Impozáns dinlőség, szinte még im­pozánsait), mint az, amelyik bizalmáról biztosí­totta a Millerand által kinevezett miniszterelnököt alig négy hónap előtt És impozáns az a gyorsaság, amellyel a kormány ellen szervezkedett többség megkezdte és végigvitte akcióját. A karácsonyi szü­net után tegnap kezdte meg új ülésszakát a kamara és alig hangzott el az ú­jból elnökké választott Raoul Pérez konvencionális üdvözlőbeszéde, mikor már megindult az ostrom és rövid, izgalmas vita után Leygues kénytelen volt lemondani azért, mert a kamara nem akart néha nyír a­pás haladékot adni a miniszterelnöknek arra, hogy vá­laszt adjon a há­rom előterjesztett interpellációra. A kormánypárt­ból ellenzékké változott nemzeti blokk győzelme tel­jes volt és úgy látszik, hogy a kormány mellett ez­úttal, néhány kisebb frakció kivételével, csak a ra­dikális szocialisták szavazták, az a párt, amelyet a nemzeti blokk az 1919 novemberében megejtett vá­lasztásokon ugyanúgy proskribált, mint a szociál­­demokratákat. Már hetek óta híte járt annak, hogy a pártok egy része kezdi megelégelni Monsieur Leygues kormányzását, azonban a kormány lapjai mindig energikusan hngsúlyozták azt, hogy a nem­zeti blokk egysége olyan szilárd, mint ötnegyed esz­tendeje volt. A nemzeti blokk csakugyan egységes­nek bizonyult tegnap, csak éppen ez az egységes front a kormány ellen sorakozott fél, ahelyett, hogy támogatta volna a kormányt. A nemzeti blokk fellázadt apja ellen. Hiszen Millerand eszméje és munkája volt a rendi pártjai­nak széles!Van szövetsége a szocializmus és a polgári radikalizmus ellen, az a koalíció, amelyben helyet foglaltak olyan politikusok, akik még a betegápo­lással foglalkozó apácákat sem akarták megtűrni Franciaországban, alig másfél évtized előtt és olyan politikusok, akik szinte forradalmi eszközökkel har­coltak azért, hogy a községi iskolák ellenőrzésénél fontos szerep jusson a plébánosoknak. A royalisták, mérsékelt szárnya egy fedél alá került a francia politikusoknak azzal a csoportjával, amely a szo­cialista pártból vált ki, mikor úgy érezte, hogy a miniszterelnöki marsallhoz törren a tarsolyában. Hiszen gyors egymásutánban három ilyen minisz­terelnöke volt Franciaországnak: Briand, Viviani és maga Millerand. A francia kamarának ez a két nagy szónoka Millerand mellé telepedett, a nemzeti batokk vezérkarában, egy asztal mellé az aszkétiku­­san sápadt és aszkétikusan fényes szemű Maurice Bar­résszel, akinek regényei né a® a középkor misz­tikusaira emlékeztetnek és akinek nemesveretű mondatokban gazdag beszédeit az egyházpolitikai harcok alatt a Vendée-ban és a francia katoliciz­mus egyéb erős váraiban könnybefült hangon olvas­ták fel a plébánosok a könnyesszemü falunak. Hi­szen Bar­rés egyik-másik írásában és egyik-másik, beszédében megtalálta a töretlenül teljes hit min­den artisztikumát és egész lendületét. Barrés, az elegáns társasági embernek és a középkorú misz­tikusnak ez az érdekes keveredése, karöltve Briand-­ dal, aki a szerelem tiltott ösvényein vesztette el ügyvédi diplomáját, mielőtt szakszervezeti­ titkárrá­ lett volna és megtartotta Anatole France-szal ro-,­­kon hideg szkepticizmusát az érvényesülés magasla­tán is: ez különös pár volt,és még néhány ilyen különös politikai párnak kellett egymásra találnia, hogy megvalósuljon a reannektált Elzásez-Lotha-t­ringia helytartójának terve. Azonban Millerand szí­­vós ember volt és eg­y-két héttel a választások előtti a jelöltek lajstroma, mint hiteles közokiirat iga­­­zolta azt, hogy létrejött az érdekházasság a jakobi­­nusok frigiai sipkája, az abbé-kalap fekete selyme és a párisi nagytőke cilindere között. ) A nemzeti blokk hálás volt a nagy választási győzelemért és idáig híven követte Milerand brái nyitását. Clem­enceau váratlan bukásának tavaly januárban az elnökválasztásnál több oka volt. A nemzeti blokk jobboldala nem tudta megbocsájtani a győzelem­ miniszterelnökének ötvenesztendős na­gyon komoly jakobinus múltját, a nemzeti blokk balszárnyán idegesen nézték az öreg úr egyre kek­eményebb diktátori gesztusait, a centrumban 4 nagytőke kezdett feszengeni a régi iskola politiku­sainak a gazdasági szempontok, iránt tanúsított, zsarnoksága miatt, az egész kamarát bántotta hiúságában és sértette érdekeiben a miniszterelnök fölényes megközelíthetetlensége. Azonban a bujkás zökkenéstel­enül sima körülményei és Desphanel elnökké választásának biztoskezű irányítása elárul­ták a kipróbált imán ágért: Mill­erandot, aki Cle­­­menceau súlyos presztízse és­ kemény akarata he­lyett a lágy Deschanelt segítette az elnöki székbe, hogy miniszterelnöke és szabad mozgásában nem­­korlátozott miniszterelnöke lehessen a kényelmes államfőnek. Amilyen simán és egyszerűen buktatta meg Clemenceau Millerand-ot, olyan simán és egy­szerűen foglalta el az elnöki széket akkor, amikor az általa kijelölt Deschanel sötétségbe borult öntu­dattal távozott a magas polcról. Millerand elnökké választásának csak egy nehézsége volt, Millerand habozása. Az elnöki méltóság­ egy bizonyos distan­ciát teremt az államfő és a Palais Bourbon között, egy olyan distanciát, amelyet lehet csökkenteni, de nem lehet kiküszöbölni. És ez a distancia min­dig veszélyes, hiszen Franciaországnak az az ura, aki a Palais Bourbon többségét tartja kezében- Ezért nem vállalta első szóra a nemzeti blokk ál­tal felajánlott elnökséget Millerand és Leyguesnek, tegnap­ bekövetkezett váratlan bukása igazolta Mil­lerand óvatosságát. Leygues miniszterelnökké történt kinevezése, erős teherpróbája volt Millerand befolyásának. Neon azért, mert a kinevezés azt mutatta, hogy a kormány politikáját ezentúl is közvetetlenül és minden részletében MiHerand akarja irányítani, hanem inkább azért, mert Milerand még a látsza­tot sem óvta meg­, mikor általános meglepetésre a színtelen és súlytalan Leygues-t állította a kor­mány élére, egy olyan politikust, akinek kellemes modorán, nagy szolgálatkészségén és sima mondat­­fűzésén kívül voltaképpen nem volt más kvalitásai mint az erős érzék az élet­ művészete iránt és ez az életmű­vészi hajlandóság legalább egyszer kissé si­kamlós útra vitte , a tegnap óta volt minis­z­terelnk- márki, aki Joffre tábornagynak volt vezérkari fő- Louvre-k­ruház tulajdonosának hagyatékát és akkor, amikor jogcímet szerzett erre a sokmilliós örökségre. Akkor még könnyen kiállotta­ ezt a teherpró­­bát Millerand­­ parlamentáris befolyása, de minden hónappal fajulniok kellett a szálaknak az­­Elysée és a Palais Bourbon között. És a francia kormány­­válságnak legfőbb oka alighanem az, hogy a ka­mara saját embereit, akarja a kormány és a miniszt ára 2 Korona Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Bokor, Benkő és Társa, Gyróri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Messe Rudolf, Bek* Elern Bernát hirdetési irodákban# Bécs­­ben: Hausenstein és Vogler, M. Duke® Nachf., Rudolf Mosse. Szerkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 korona, félévre 240 korona, negyed­évre 120 korona, egy hóra 40 korona. A­­VILÁG* megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvaro­kon 1 korona, Jugoszláviában 2 korona XII. évfolyam Budapest, 1921 PÉNTEK január 14. 10-ik szám

Next