Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

— ■..................................IMN­ I... H I«'■'CToaanw M bainr* nértlinsének nem nnr.SanaSt f&t ■ * ^ Münchenből jelentik: Keruptenben a népörségek nagy számban gyűltek össze, hogy a népörségek feloszlatása ellen tiltakozzanak. Kakr bajor miniszterelnök a nép­­gyűléshez üdvözlő táviratot intézett. Escheriek, a bajor népőrségek országos kapitánya, nagy tetszéssel fogadott bens­et­a­rtott, amelyben kijelentette, hogy a bajor­országi n­épőrségek,­ amelyeknek az elszánt férfiak száz­ezrei tagjai, nem hajlandók magukat leigáztatni. Esche­­riek a bajor miniszterelnök üdvözletét és rokonszenyél tolmácsolta és­ kijelentette, hogy a nyers eroszszrcnak sohasem fog engedni. Jindrássy a kereszténypártban Gróf Andráson Gyula, ma pste ellátogatott vu ,, párti ada, ahol Huszár Károly, Rakovszky István, Bzniczky Ödön, Ernszt Sándor, J­uri Béla és még vagy harminc képviselő fogadta. Érdekes, h­ogy az est folyamán z­áró Korányi Frigyes, volt pénzügy­miniszter is föllátogatott a­­keresztény pártba, de ki­jelentette, hogy csak vendégként jelent meg. Andrássyt pár szóval Huszár Károly üdvözölte. A párt és a képviselők nevében szíves örömmel és szeretettel köszönti és reméli, hogy az ő erejével azt a zászlót, amely alá szegődött, a magyar eszménye­ket ebben, leromlott és megtépett korszakban dia­­dalra fogja vinni. Andrássy válaszában kijelentette, hogy ennek a pártnak a zászlaja alá nem hívásra, hanem lelki meggyőződésből jött, mert azt látja, hogy most nem egyéni célok, nem egyéni felfogások a döntő jelle­gűek, hanem az, hogy mindenki teljes erejéből szol­gálja a magyar jövőt. Mikor ebbe a pártba jött, nem embereket, nem szemeket akart látni, hanem ma­gyar eszményeket és ebben a pártban látta a ma­gyar eszmények harcos táborát. Minden erejével segíteni fogja a pártot és azt hiszi, hogy azt a ra­gaszkodást, amelyet neki előlegezett a párt, ki fogja érdemelni és arra törekszik, hogy ezt tényleg kiér­demelje. Andrássy azután hosszan elbeszélgetett a párt­tagokkal, majd este 6 órakor a társaság átvonult a Gellért-szállóba, ahol az új pártvezér tiszteletére la­komát rendeztek. A ke­reszténypárt nemzetiségi politikája A kereszténypártban ma este legtöbbet a nem­zetiségi kérdéssel foglalkoztak és Andrássy állás­foglalásai nagyon szerencsésnek mondták. Hallér István An­drássyról ezeket mondta: — Andrássy kezdettől fogva azon az álláspon­ton volt, hogy­ csatlakozása a legnagyobb nyilvános­ság előtt történjék. Ezért jelentette be azt a nem­zetgyűlésen. Egyben kifejtette azokat az okokat, amelyek megmagyarázzák a­ keresztény politka alapjára való helyezkedését. .1 nemzetiségi kérdés­­­ben elfoglalt álláspontja teljesen Széchenyinek állás- , pontja és Kossuthnak el­iki álláspontja. Sajnos, el­tértünk ettől a politikától. Andrássy — a keresztényszocialista Leginkább Szmtecsányi György ragyogott a ' Boldogságtól, hogy­ Andrássy belépése megtörtént. Többek között így d­csőítette az új pártvezért: . J .- Andrássy belépését 67 óta 3 legelsőrendű po­­­­litikai eseménynek tekintem ,és meg vagyok arról győződve, hogy nemcsak itt bent, de a külföldön is igen nagy hatást fog ez gyakorolni. Andrássy mai beszédéből nagy örömmel állapítottam meg azt, hogy Andrássynak a nemzetiségi kérdésben elfog­­lalt álláspontja szóról-szóra egyezik azzal, amit mi ■sz országgyűlésen már húsz év óta képviseltünk. Ha ez az álláspont érvényesült volna a múltban, akkor sok szomorú dolognak elejét vehettük volna, szociáldemokratákra vonatkozó kijelentései­ is rendkívül nagy hatást tettek- Csak az volna kívána­tos, ha a magyar munkásság példát véve a néme­tektől, szintén a tiszta nacionalizmus alapjára he­lyezkednék és velünk együtt venné ki részét a jövő nagy­ küzdelmeiből. Andrássy a szociális kérdés iránt olyan­­érzéket mutatott, mint amilyent vezető politikusaink közül eddig úgyszólván senki és né­hány mondatban úgy megvilágította' a keresztény­­szociális ''álláspontot, hogy a legjobb reményekkel nézhetünk' e, ffjdnletben a 'jövő elé. • ,j'i : „Megtörtént'a' csód­a,*‘ Amikor Andrrhszs megérkezett a pártba,' Ra­kovszky István ragyogó arccal fordult az 'újság­írókhoz:, — Na. Utív­e mégis megtörtént a csoda? . Hogy a ,,csoda“ miért késett ennyi ideje, arra vonatkozólag Turr Béla­ képviselő a következő fel­­v­ilágosítást adta: — Hogy mennyire nem volt elemei­ jelentő­ségű a keresztény nemzeti irányzat fel­lobban­ása, azt legjobban bizonyítja Andrássynak csatlakozása, aki az ő mély történelmi belátásával és kritikájával is úgy ismerte fel a keresztény nemzeti mozgalmat, mint történelmi faktort a magyar nemzet jövő sor­sában. Andrássynál ez a felismerés nemcsak a közeli napokban történt, hanem rögtön a skommün bu­kása után. Hogy az utóbbi időben mégis hetekig hú­zódott formális csatlakozása és belépess a keresz­tény pártba, annak nem taktikázás volt az oka, ha­nem az a remény, hogy ő Apponyi Alberttel együtt fog belépni. Most már tovább nem akart várni, mert az uj párt megalakulásával beállott politikai hely­zetben a további halogatást helytelennek találta. Ebből a nyilatkozatból ,egyben az is kiderül, hogy gróf Apponyi Albertnak most már eltökélt szándéka, hogy nem fog belépni a keresztény pártba. Ellenben komolyan számolnak azzal, hogy a disszi­­densek közül többen csatlakoznak Andrássy ked­véért a párthoz, így őrgróf Pallavicini György, Hu­szár Elemér és Karafiáth Jenő, esetleg az egész cso­port. A kisgazdapártból­­ kilépett (egri) Nagy János képviselő és visszatért régi pártjába. A keresztény párt különben holnap alakul meg véglegesen. A 6 órakor tartandó pártértekezleten választják meg a pártvezető séfjét. A Párt szociális voltát , abban kívánják kidomborítani, hogy nem választanak elnökséget, hanem egy öt-hét tagból álló intézőbizottság vezeti majd a pártot. Pártértekezletek napja. Holnap a pártértekezletek napja lesz, amelye­ken leginkább a most már sürgősen tárgyalásra ke­rülő pénzügyi javaslatokat beszélik meg. Délután 5 órakor a parlamentben közös pártértekezlet lesz. Este 6 órakor a keresztény párt tart értekezletet, ugyanakkor a kisgazdapárt intézőbizottsága ülése­zik, majd 7 órakor a kisgazdák külön pártértekez­­lete ül össze. A kisgazdák értekezletén bizonyára szóba ke­rülnek a sérelmek is, amelyek a falusi érdekekbe ütköznek. Ezek között van a rekvirálások dolga is, amiről különben ma az Országos Földműves Szövet­ség is erélyesen állást foglalt K­leskó Zoltán ny. ál­lamtitkár elnök­leséve­. A szövetség felír a kormány­hoz, hogy a katonai rekvirálásokat azonnal szüntes­sék meg. Egy másik kisgazdasérelemmel a pénzügyi bi­zottság foglalkozóit és Temesvári Imre kívánságára a boritalacióról szóló javaslatban olyan módosítást eszközölt, amely szerint az adót nem a termelő, ha­nem ást.fizeti, akinek a bor jelenleg a birtokában van. Az adó alól három hektoliter bér­mentes. Elemi csapások esetére a javaslat módot ad a pénz­ügyminiszternek, hogy az adót elengedhess Tomcsányi végleges belügyminiszter?­­A kisgazdapártban ma este egész határozottan beszélték hogy az ideiglenes megbízást kapott Tomcsányi Vilmos Pál, végleges belügyminiszter marad. Ebben az esetben igazságügyminiszternek Bernolát­ Nándor lenne kiszemelve. A pártot ez a megoldás éppen olyan kevéssé elégítené ki, mint az, ha mágnás belügyminisztert hoznának, ami ellen ma, Szíli B­álint képviselő a párt nevében a nem­zet­­gyűlés­­nyílt ülésén k­itakartvk. Később­­megjelent a pártban Tomrányi miniszter, aki kijelentette, hogy ideiglenesen is csak azért bízták rá a belügyi tárcát, hogy a kis­,aznapért érdekei sérelmet ne szenvedje­nek. Véglegesen nem ő lesz a belügyminiszter, annál is i­nkább. Azért ő ragaszkodik az igazságügyi tárcához. Ennek a cáfolatnak dacára is fenntartot­­ták­­, képviselők azt az értesülésüket, hogy ’j­ om­­csúmi Esz a belügyminiszter és Bertiolák az igaz­­ságügyminizte­r. A párt ezzel szemben még mindig rágás?f­llik ’ finál Gaszton bel­ügy­miniszter.ségéhez. (Törlés) Ára 2 korona Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Elán J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Jaulus é® Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwara József, Lósvay, Mezei Antal, Messe Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban* Bécsben: Hausensteint és Vogler, M. Din­­kes Nedű.) Rudolf Morse, Szerkesztőség és kiadóhivatal VT., Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 korona, félévre 240 korona, negyed­évre 120 korona, egy hóra 40 korona. A „VILAG“ megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvaro­kon . korona, Jugoszláviában 2 korona XII. évfolyam Budapest, 1921 SZERDA február 23. 43-ik szám Alfons Dopsch Ötvenhárom évvel ezelőtt pillantotta meg a napvilágot a leitmeritzi kerület Lobositz városkájá­ban Allfons­ Do­psch, a bécsi egyetem rektora a jelenlegi tanévben. Leitmeritz és Lobositz, ez a két név jelent valamit, valamit, ami szürke és színtelen és Allfons Dopsch pályája csakugyan példa a szürke és színtelen tudóséletre. A lobositzi csatáról, a hétéves háborúnak egyik nagy ütközetéről, irt doktori értekezést Alens Dopsch, miután elvégezte tanulmányait a bécsi egyetemen. Azután huszonöt­éves korában magántanára, harmincéves korában nyilvános rendkívüli tanára és ham­mckétéves ko­rában nyilvános rendes tanára lett a történettudo­mánynak a bécsi egyetemen. Ezelőtt érdekesebb emberek voltak a historiku­­sok, mint amilyen Dopsch. Franciaországot a júliusi forradalom győzelmétől III. Napóleon hatalomra jutásáig, majd pedig III. Napóleon trónjának össze­­omlása után, historikus­ok kormányozták. Historikus volt Lajos Fülöpnek alacsony növésű, szárazon éleseszű, hatalmas miniszterelnöke, Guizut, aki nagy­­európai művelődéstörténetével, az angol forradalom történeti forrásainak kiadásával és, a nagy angol forradalomnak hűvös, szüntelen, de nagyon élénk reálpolitikai érzékkel írott történetének köszönhette presztízsét és tekintélyét. Historikus volt Guizot ellenlábasa is, a francia politikának egy másik ala­csony növésű „nagy embere", Louis Adolphe Thiers, a miniszterelnöki széken Guizot előde és az államfői méltóságban II. Napóleon utóda, aki először írta meg érdekesen és­ vonzóan, irodalmi formában, a francia forradalom történetét, majd pedig akarata ellenére egyengette III. Napóleon útját a trón felé a konzulátus és a császárság történetének húsz kö­­­letével, amelyek új életre keltették Franciaország-­­ban a Napóleon-kultuszt, főleg a polgári osztály szemében, hiszen Thiers elé© éles kritikát gyakorolt Napóleon egyes csatáinak tervei és taktikai lépései fölött, ellenben fenntartás nélkül ünnepelte Na­­­­póleont, mint a rend emberét, aki a­­forradalom rázkódtatásai után visszaállította, a nyugalmat és a jogbiztonságot, a gazdasági virágzás alapját. A kon­zulnak és a császárnak ez a portréja tette rokon­­szen­vessé és népszerűvé a negyvennyolcas forrada­lom rázkódtatásai után a francia polgári osztály szemében a császár unokaöccsét. És historikusnak kell számítani azt a francia írót is, aki 1848-ban, a februári forradalom után, tizenegy hétig vezette vagy legalább próbálta vezetni a francia kormányt. Lampriche írói tehetségének súlypontja­­ szerint ugyan bellestrista, azonban a februári forradalom vezéri polcához egy történeti könyve által jutott. Néhány hónappal a februári forradalom kitörése előtt jelent meg Laraartine-nak rendkívül felületes, de megvesztegetően színes és meleg Histaire des Girondins-ja, az a könyv, amelyet a februári forra­dalom oka gyanánt emlegettek néha. Ez bizonyosan túlzás, de az kétségtelen, hogy az 1847. év francia könyvpiacának ez a szinte példátlan sikere adta meg Lamarline-nak a forradalom kitörése után a vezéri nimbuszt, azt a súlyt és azt a­­tekintélyt,, amely elég volt tusra, hogy néhány héten át Lamar­­tine puszta szavával lecsendesítse a vihart és jófor­­mán minden hatalmi ászkor, nélkül megvédje­­na ideiglenes kormányt az ellene irányított támadások­­k­al szemben. A francia forradalomnak, egy másik, historikusa,­ Louis Blanc, volt viszont a negyven­­nyolcas forradalom idején a francia munkásosztály, vezére, szintén könyvének segítségével. Politikusok voltak többé-kevésbbé a nagy angol történetírók­ is. Gibbon és Grote az angol alsóház padjain­ ültek, ha nem is jutottak súlyos szerephez. MacAulay történeti essayingk sikere által jutott kerülethez­ harmincéves korában, néhány fényes be­szédet tartott és két ízben volt tagja az ang­ol kor­mánynak, egyszer mint —■ hadügyminiszter, egyszer pedig mint — fő fizető­ mester, ami félig-meddig b® állami számvevőszék elnöki székének felel meg. A közelmúlt híres angol historikusai közül ketten állanak még, az angol politika tisztelettel övezett veteránjai között, Viscount of Briyce és Viscount of Morley, akik mind a kettőn történeti könyveik révén lettek képviselők, m­iniszterek, majd peer-ék. A német historikusok szintén kivették régje­­iket régebben a portikából,­ így Rosteck, a m­agysp­ortornkor­sztak alatt nagyratartottt imbuflifi hittér

Next