Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-01 / 69. szám
Vi. " — Szmrecsányi és az Ébredő Magyarok Az Ébredő Magyarok Egyesületének tagjai között mozgalomindult meg Szmrecsányi György nemzetgyűlési képviselőnek az elnöki állásbólvaló kibuktatására. Szmrecsányi nem hajlandó lemondani az elnökségről, iánene az egyesület pénteki ülésénki fogja fejteni az aktuális kérdésekben való álláspontját. Péntek, 1921. április 1. VILÁG színűség szerint utasítani fogja a Ház elnökségét, hogy köszönetét és háláját a kormányzó urnák tudomására juttassai. Gróf Teleki Pál miniszterelnök kijelentette munkatársunknak, hogy akció közben nem kíván nyilatkozni. A Ház holnapi nyílt ülésén foglalkozni fog az eseményekkel. A nemzetgyűlés holnapi ülésein a kisgazdapárt részéről Hentz Károly és Kovács J. István, a független kisgazda- és polgári párt részéről Balla Aladár és Rassay Károly szólalnak fel. A kisgazdapárt egyébként ma egész nap permanenciában volt és a párt vezetői reggeltől késő estig a földművelésügyi minisztériumban tartózkodtak, ahol részletesen megbeszélték a holnapi felszólalások tárgyát és a kormánnyal szemben tanúsítandó álláspontjukat. A délelőtt folyamán nagyatádi Szabó István audiencián jelent meg a kormányzónál és tájékoztatta a Párt felfogásáról. Tagányi Károly / Tagányi Károly az egyik magyar tudományos társaság elnöki székéből megvádolta a magyar sajtót azzal, hogy nem érdeklődik eléggé a magyar tudomány iránt és nem épít olyan szélesivű hidat a magar tudomány és a magyar közönség közé, mint ahogy ez kötelessége volna. Bizonyos igazság vanebben a vúdban, akkor is, ha a tudományról kiterjesztik a kultúra egész területére. Hiszen, Mikszáth Kálmán pariszolta nagy jubiláns ünnepségének idején, hogy már egy évtized óta nem jelent meg újabb regényvirít/ kritika a magyar lapokban, csak az a néhány konvencionális sor, amelynek megjelenéséről rendszerint a könyv kiadója gondoskodik. Pedig ebben az évtizedben volt a legérettebb, a leggazdagabb és a legtisztább Mikszáth írásművészete. És Tagányi Károly vádjánál a magyar újságírás köteles megállani már csak azért is, mert Tagányi Károly kevéssé ismert nevét kivételes súly illeti meg a magyar tudományos életben. Tagányi nagy tudományos készültségét szerette véka alatt tartani és aránylag igen keveset irt. Akkor, amikor mások már jó egynéhány könyvet küldtek a nyilvánosság elé, harminchatéves korában adta ki alapvetően fontos tanulmányát a magyarországi földközösség történetéről és azután újból, egy szinte negyedévszázados szünet következett Tagányi másik nagyobb monográfiájának megjelenéséig, ha ugyan szabad így nevezni azt a polemikus cikksorozatot, amelyben Tagányi szélesen és élesen boncolva egy másik magyar histórikus könyvét, lefektette és kifejtette felfogását a magyar középkor társadalomtörténeti fejlődéséről. Egyébként rövidre fogott cikkekből, ismertetésekből és oklevéltárak kiadásából áll Tagányinak a nyilvánosságtól szinte elzárt tudományos munkássága, amely arról tanúskodik, hogy az országos levéltárnak ez a főtisztviselője teljes diplomatikai készültséggel, alapos nyelvészeti tudással, igen éles kritikai és igen erős konstruktív érzékkel tanulmányozta át a magyar középkor hroti emlékeit, és nem egyszer frappáns eredményekhez jutott el a társadalmi és a gazdasági struktúra feltárásánál. Szemben azokkal, akik nagy könyvekké szélesítenek ki kis cikkekre érdemes tudományos eredményeket, Tagányi nem egyszer kis cikkekbe szorított olyan szempontokat, amelyeket kár volt nem alkalmazni nagyobb területekre és nem beállítani nagy összefüggésekbe. Ha nem csal impressziónk, akkor Tagányi egyike azoknak a tudósoknak, akiknek nem az íróasztal az igazi domíniumok, hanem az egyetemi tanszék, akik szűkszavúak és kevéssé közlékenyek, ha toll van a kezükben, de közlékenyekké válnak és sok impulzust tudnak adni akkor, ha a katedrán ülnek, vagy szemináriumgyakorlatokat vezetnek. És ha mással nem akkor alaposságával és tudományos munkamódszerénél szigorú szabatosságával Tagányi egész bizonyosan értékes munkát végzett volna a katedráról. Különös az hogy ez a gazdag fegyverzetű magyar histórikus még csak egyetemi magántanár gyanánt sem kapcsolódót a magyar főiskolák életébe. Nincsen jogunk a magyar sajtó nevében beszélni de a magunk nevében elmondhatjuk azt, hogy élénk és éber figyelemmel kísértünk idáig s fogunk kisérni ezer, túl is minden magyar tudóst, aki a saját diszciplínájában Tagányi Károly fajsúlyát képviseli. Azonban Tagányi Károlynak kell talán legkevésbbé hangsúlyoznunk azt, hogy éppen a hivatalos magyar tudomány nagyságai javarészt éppen azáltal kerültek felszínre mert — ha ugyan szabad a természettudományt megsérteni az ilyen szakszerűtlen terminussal, — éppen azáltal kerültek felszínre, mert egyáltalábannincsen fajsúlyuk. Tagányi Károly kijelentéseivel, állásfoglalásaival és főleg tudományos eredményeivel köteles foglalkozni a magyar sajtó, de ez a kötelesség igazán nem terhelheti azzal a volt miniszterrel szemben, aki mátó fogva újból tanáraa budapesti egyetemnek. Pest vármegye közgyűlése és Pest vármegye közgyűlésén kívü még egynéhány fórum vádolta meg ezt a ma reaktivál egyetemi tanárt azzal, hogy a magyar nemzeti politika képviselőjeként szisztematikusan fedezett fel és energikusan szervezett meg új és új nemzetiségi nyelvszigeteket Csonka-Magyarország területén azért, hogy így kiszélesíthesse minisztériumának hatáskörét és nélkülözhetetlen ember gyanánt tüntethesse fel szerém és szürke személyét a kormány tagjai között. A vádakkal bőven foglalkozott a nyilvánosság azokban a hetekben, amelyek megelőzték Bleyer kiválását a kormányból , és ma talán fölösleges volna visszatérni az ilyen vádakra. Maradjunk meg csak annál, hogy az a szívós érvényesülési törekvés, amely Bleyernek, a politikusnak, legfőbb törekvése, legfőbb kvalitása volt egyszersmind és a legjellemzőbb vonása Bleyernek, a filológusnak. Az egyetemi katedra megszerzése volt Bleyer tudományos életcélja és a cél érdekében mellékesen írt száraz és lapos irodalmi dolgozatokat, amelyek klaszszikus mintaképei az irodalmi érzék és a szempontok teljes hiányának. Elfogultság volna tagadni azt, hogy Bleyer lelkiismeretesen dolgozta fel a maga elé tűzött problémáikat, de a problémák megválogatása már jellemzi az egész embert. Kis kérdéseiket is kell tisztázni, mert egyes téglákból épülnek fel a tudomány nagyösszefüggései. Azonban mindig szomorú az, ha valaki kiragadja összefüggéseiből és öncél gyanánt tekinti az egyes téglát, kivált, ha ezek olyan téglák, mint amilyenekkel Bleyer Jakab foglalkozott. „Főműve" ezt a címet viseli: Gottsched Magyarországon és Gottsched magyar fordítóival,, magyar hatásaival foglalkozik, természetesen a kultúrtörténeti .Háttér megfestése nélkül. Heinrich Gusztáv dolgoztatott fel hallgatóival szemináriumában magyar—német filológiai vonatkozásokat és Bleyer jó tanuló maradt, nem lépveát később sem a Heinrich-szeminárium dolgozatainak határvonalát. Gottschednek van egy szimpatikus vonása: az a franciÉ, amely Neuber Karaimhoz, a híres Neuber Katalin volt tudvalevőleg a XVIII. század első felének nagy német drámai színésznője és Gottsched irányította a színésznő figyelmét az „Irodalmi" drámák és a francia klasszikus tragédiák felé. Egyébként azonban végtelenül szegényesGottiffied irodalmi hagyatéka, amely többnyire a plágium és kompiláció határvonalán mozog. Laposak és pedánsak Gottsched esztétikai írásai is, és nincs más nevezetességük, mint az, hogy kíméletlenül lekicsinyelte azokat a kortársait, akik egy fejjel föléje növekedtek. Azt nem kívánhatja Tagányi Károly, hogy az újságok gyakran és részletesen foglalkozzanak a Gottsched Magyarországon szerzőjével, mint tudományos ingéniummal. Pedig még a Gottsched Magyarországon is fölötte jár a magyar hivatalos tudomány sok más produktumának, mert legalább lelkiismeretes szemináriumi dolgozat . . . Tagányi Károlyt és a Tagányi Károlyokat mindig teljes tisztelettel és teljes érdeklődéssel fogjuk figyelni, akkor is, ha nem az egyetemi katedra emelvényéről intézik hozzánk szavukat. Azonban egy kinevezési dekrétum egymaga még nem teheti érdekesekké és fontosakká bárkinek a szavát. • 1 Benes magyar politikája A Gazette de Prague, a ceh külügyminisztérium félhivatalos lapja, a brucki tárgyalásokról ír vezércikket. E cikk serint „ez az esemény elsőrendű fontosságú egész Középeurópára nézve", Csehország ezzel egy oly államal szepett összeköttetésbe, amely idáig a leghatározott sírban foglalt állást a békeszerződés végrehajtása erém. A magyar kormánynak szerencsét kell kívánni ahhoz, hogy úgy Magyarország, mint Középeurópa és a világbéke érdekében megváltoztatta eddigi magatartását. E változás egyben javítani fogja a Magyarország nemzetközi relációit is. Másrészt viszont a cseh köztársaság újból jelét adta békeszeretetének. „Van a politikai jellegű kérdéseknek egy sorozata, amelyek természetszerűleg merülnek fel Magyar- és Csehország között. E kérdések megoldása komoly előkészítés nélkül nehéz. A két nemzet közötti viszony idáig ellenséges érzülettel és gyanúval teli lévén, a magyar és cseh államférfiak első feladata a béke és bizalom légkörét teremteni meg a két ország között. Ezt azzal, fogják elérni, ha mindenekelőtt a tisztán gazdasági kérdések többé-kevésbé semleges területén igyekezniük’ megegyezni." „A brucki tárgyalások megerősítették Magyarorsz ág nemzetközi helyzetét ."Nagy hasznot jelentenek erre az országra nézve,így ’ erkölcsi, mint anyagi szempontból További haladást jelent Európa paeifiká- tfísultan’ ?s-íjabb , bizonyítéka annak, hogy „Közép-európa írálikanizál'dva" képtelenség." A cseh kormány magatartásában a jelenlegi cseh belpolitikai és félgazdasági helyzetnek kétségkívül nagy része van. Jifnt egyik cseh lap nyíltan írja, a bruoki tárgyalások két vezérlő motívuma cseh részről: olcsóbb élelems szerzése a drágaság leküzdésére és új piac szerzése az iparcikkek számára. Nyilvánvaló, hogy a cseh kormány minden egyéb szempontot és tekintetet lehetőleg félre kell, hogy tegyen, ha talál egy oly országot, ahonnan nézete szerint olcsó gabonát kaphat és ahová iparcikket adhat el. Másrészt bármily jó is Csehország külpolitikai helyzete, ez nem ellensúlyozhatja azt a súlyos bajt, amelyet egy parlamentáris országra nézve egy munkaképes többség reménytelen hiánya jelent. A cseh belpolitikai helyzet erős kényszerítő ok arra, hogy a csehek egy velük egyébként teljesen ellentétes politikai elvi alapon álló kormánynyal való tárgyalást is sikernek tekintsenek. Megfordítottja ez annak, amikor az angolok Kraszianal kötöttek" kereskedelmi szerződést. Bizonyos, hogy az angolok szívesebben kötötték volna meg ezt a szerződést úgy, hogy ne kelljen általa Leninék uralmát megerősíteniök. Ezért halogatták a szerződés megköttését évekig, de az ipari pangás folytán végül is nem kerülhették el Azonban az okok mellékesek. A volt monarchia népei gazdaságilag egymásra vannak utalva. Cseh hivatalos adatok szerint 1919 első felében a cseh kivitelnek értékben 90%-a irányult * volt monarchia területére. Nálunk sem más a helyzet. Teljesen egyformán vagyunk egymásra utalva. Ebből a szempontból nagy örömmel üdvözöljük nemcsak a brucki tárgyalásokat, de a cseh kormány konciliáns magatartását is. Újabb bányászsztrájk előtt áll Anglia Londonból jelentik. A kereskedelmi minisztériumban tegnap Sir Robert Home tanácskozást folytatott a bányamunkások végrehajtói vottságával. A bányamunkások szövetségiének titkára azt követelte, hogy az állam részesítse pénzügyi támogatásban a szénipart, hogy a bányászok nagyobb béreket kaphassanak. A szövetség továbbá közös tiszta nyereségi alap létesítését követeli, hogy azok a bányavállalatok, amelyeknek nagy a nyereségük, támogassák azokat, amelyek veszteséggel dolgoznak. A kereskedelmi miniszter a kormány nevében kijelentette, hogy az állam nem adhat pénzügyi támogatást. Erre Smith, a bányamunkások szövetségének nevében kijelentette, hogy március 31-én éjfélkor valamennyi munkást, a gépészeket és a segédmunkásokat is, visszahívják a bányákból. A miniszter annak a reményének adott kifejezést, hogy a szövetség, mielőtt erre az útra lép, a kérdést mégegyszer alaposan meg fogja vizsgálni. A tavaly szeptemberi nagy bányászsztrájk után felelmért béreket az exportszén árából fedezték a bányavállalatok. Ugyanis az exportált szénért a belföldi szénáraknak részben háromszorosát kérte és kapta az angol szénkereskedelem. Az indusztriális válság következtében ez a jövedelmi forrás megszűnt és a belföldi áraik nem fedezik a bányák üzemi költségeit a jelenlegi munkabérek mellett. Azt a körülményt, hogy a bányászatban dolgozó valamennyi munkás részére kiadták a sztrájk jelszavát igen komoly fordulatnak tartják. Idáig a sztrájkokban a gépészek sohasem vettek részt, s ezzel megakadályozták a bányáknak vízzel való elöntését. A gépészek eddigi mindig kiemelték annak a fontosságát, hogy a szivattyúk szolgálatát továbbra is el kell látni, mert különben valamennyi bányamunkást megfosztja a munka lehetőségétől az, hogy a bányák a szivattyúk működésének beszüntetése folytán víz alá kerülnek. 71 német kormány a népszövetség közbelépését kéri az újabb német területek megszántásával szemben A népszövetség genfi főtitkárságához tegnap az elfoglalt német területek kiterjesztéséről a német kormány egy újabb jegyzéke érkezett, melynek tartalma a következő: A szövetségesek csapatai Duisburg és Düsseldorf elfoglalása után tovább nyomultak előre és elfoglalták Walsumot, Ratingent, Verbertet és Marloht, úgyszintén Mülholm-Speldorf és Oberhausen pályaudvarát. A csapatki tolásokról beérkező jelentésekből arra lehet következtetni, hogy a megszállást még tovább ki fogják terjeszteni. A német kormány tiltakozik a jog és a szerződés további megsértése ellen és azt követeli, hogy a népszövetségi akta 12—17. ciikke értelmében az általa kiért egyezkedési eljárást kiterjesszék a szö-*vetségesek ez újabb intézkedéseire. Mait a nem a kormány és a német szakszervezetek Parisból jelentik. A kamarában az április havi ideiglenes budget tárgyalása közben Loucher, a felszabadított vidékek minisztere egy kérdésre azt válaszolta, hogy a német kormány ez ideig német munkaerőknek rendelkezésre bocsátása ügyében nem kezdeményezett semmit és a francia kormány által összehívott értekezleten a német szakszervezetek kiküldöttje megengedhetetlen kívánságokkal lépett fel, amennyiben a sztrájk jogát és az általános francia munkásszövetséghez való csatlakozást követelte. Folyó évben az Általános Munkásszövetség, a Confederation Générale de Travail és a német szakszervezetek között lefolyt tárgyalások ugyanazon követelésekre vezették. A francia kormány nem írhatott alá ilyen feltételeket. Spaabam a németek azt ajánlották, hogy nemzetközi szindikátus venné át az elpusztított vidékek rendbehozatalának és felépítésének munkálatait. Loucher csodálkozik azon, hogy a Confédération Générale de Travail képviselői Genfire mentek, hogy a németekkel egyezményt írjanak alá, anélkül, hogy előzőleg a francia kormány álláspontját ismerték volna. Ez az egyezmény Franciaországra nézve elfogadhatatlan pontokat tartalmaz. Végül kijelentette, hogy a németek Londonban és Spaaban tett gyerekes javaslatokon kívül semmiféle ajánlatot nem terjesztettek elő.