Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-01 / 69. szám

Vi. " — Szmrecsányi és az Ébredő Magyarok Az Éb­redő Magyarok Egyesületének tagjai között mozgalom­­indult meg Szmrecsányi György nemzetgyűlési képvise­lőnek az elnöki állásból­­való kibuktatására. Szmrecsányi nem hajlandó lemondani az elnökségről, i­ánene­ az egye­sület pénteki ülésén­­ki fogja fejteni az aktuális kér­désekben való álláspontját. Péntek, 1921. április 1. VILÁG színűség szerint utasítani fogja a Ház elnökségét, hogy köszönetét és háláját a kormányzó urnák tu­domására juttassai. Gróf Teleki Pál miniszterelnök kijelentette munkatársunknak, hogy akció közben nem kíván nyilatkozni. A Ház holnapi nyíl­t ülésén foglalkozni fog az eseményekkel. A nemzetgyűlés holnapi ülésein a kisgazdapárt részéről Hentz Károly és Kovács J. István, a függet­len kisgazda- és polgári párt részéről Balla Aladár és Rassay Károly szólalnak fel. A kisgazdapárt egyébként ma egész nap perm­a­­nenciában volt és a párt vezetői reggeltől késő estig a földművelésügyi minisztériumban tartózkodtak, ahol részletesen megbeszélték a holnapi felszólalá­sok tárgyát és a kormánnyal szemben tanúsítandó álláspontjukat. A délelőtt folyamán nagyatádi Szabó István audiencián jelent meg a kormányzónál és tá­jékoztatta a Párt felfogásáról. Tagányi Károly / Tagányi Károly az egyik magyar tudományos tár­saság elnöki székéből megvád­olta a magyar­ sajtót azzal, hogy nem érdeklődik eléggé a magyar tudomány iránt és nem épít olyan szélesivű hidat a magar tudomány és a magyar közönség közé, mint ahogy ez kötelessége volna. Bizonyos igazság van­­ebben a vúdban, akkor is, ha a tudományról kiterjesztik a kultúra egész terüle­tére. Hiszen, Mikszáth Kálmán pariszolta nagy jubi­láns ünnepségének idején, hogy már egy évtized óta nem jelent meg újabb regényvirít/ kritika a magyar lapokban, csak az a néhány konvencionális sor, amely­­­­nek megjelenéséről rendszerint a könyv kiadója gondos­kodik. Pedig ebben az évtizedben volt a legérettebb, a leggazdagabb és a legtisztább Mikszáth írásművészete. És Tagányi Károly vádjánál a magyar újságírás kö­teles megállani már csak azért is, mert Tagányi Károly kevéssé ismert nevét kivételes súly illeti meg a magyar tudományos életben. Tagányi nagy tudományos készültségét szerette véka alatt tartani és aránylag igen keveset irt. Akkor, amikor mások már jó egynéhány könyvet küldtek a nyilvánosság elé, harminchatéves korában adta ki alap­vetően fontos tanulmányát a magyarországi földközös­ség történetéről és azután újból, egy szinte negyedév­százados szünet következett Tagányi másik nagyobb monográfiájának megjelenéséig, ha ugyan szabad így nevezni azt a polemikus cikksorozatot, amelyben Ta­gányi szélesen és élesen boncolva egy másik magyar histórikus könyvét, lefektette és kifejtette felfogását a magyar középkor társadalomtörténeti fejlődéséről. Egyébként rövidre fogott cikkekből, ismertetésekből és oklevéltárak kiadásából áll Tagányinak a nyilvánosság­tól szinte elzárt tudományos munkássága, amely arról tanúskodik, hogy az országos levéltárnak ez a főtiszt­viselője teljes diplomatikai készültséggel, alapos nyelvé­szeti tudással, igen éles kritikai és igen erős konstruk­tív érzékkel tanulmányozta át a magyar középkor hroti emlékeit, és nem egyszer frappáns eredményekhez jutott el a társadalmi és a gazdasági struktúra feltárá­sánál. Szemben azokkal, akik nagy könyvekké szélesí­tenek ki kis cikkekre érdemes tudományos eredménye­ket, Tagányi nem egyszer kis cikkekbe szorított olyan szempontokat, amelyeket kár volt nem alkalmazni na­gyobb területekre és nem beállítani nagy összefüggé­sekbe. Ha nem csal impressziónk, akkor Tagányi egyi­ke azoknak a tudósoknak, akiknek nem az íróasztal az igazi domíniumok, hanem az egyetemi tanszék, akik szűkszavúak és kevéssé közlékenyek, ha toll van a ke­zükben, de közlékenyekké válnak és sok impulzust tudnak adni akkor, ha a katedrán ülnek, vagy szemi­nárium­­gyakorlatokat vezetnek. És ha mással nem akkor alaposságával és tudományos munkamódszerénél szigorú szabatosságával Tagányi egész bizonyosan érté­kes munkát végzett volna a katedráról. Különös az hogy ez a gazdag fegyverzetű magyar histórikus még csak egyetemi magántanár gyanánt sem kapcsolódót a magyar főiskolák életébe. Nincsen jogunk a magyar sajtó nevében beszélni de a magunk nevében elmondhatjuk azt­, hogy élénk és éber figyelemmel kísértünk idáig s fogunk kisérni ezer, túl is minden magyar tudóst, aki a saját diszciplínájá­ban Tagányi Károly fajsúlyát képviseli. Azonban Ta­gányi Károlynak kell talán leg­kevésbbé hangsúlyoz­nunk azt, hogy éppen a hivatalos magyar tudom­ány nagyságai javarészt éppen azáltal kerültek felszínre mert — ha ugyan szabad a természettudományt meg­sérteni az ilyen szakszerűtlen terminussal, — éppen azáltal kerültek felszínre, mert egyáltalában­­nincsen fajsúlyuk. Tagányi Károly kijelentéseivel, állásfoglalá­saival és főleg tudományos eredményeivel köteles fog­lalkozni a magyar sajtó, de ez a kötelesség igazán nem terhelheti azzal a volt miniszterrel szemben, aki mátó fogva újból tanára­­a budapesti egyetemnek. Pest vár­megye közgyűlése és Pest vármegye közgyűlésén kívü még egynéhány fórum vádolta meg ezt a ma reaktivál egyetemi tanárt azzal, hogy a magyar nemzeti politika képviselőjeként szisztematikusan fedezett fel és ener­gikusan szervezett meg új és új nemzetiségi nyelv­szigeteket Csonka-Magya­rország területén azért, hogy így kiszélesíthesse minisztériumának hatáskörét­ és nélkülözhetetlen ember gyanánt tüntethesse fel szerém és szürke személyét a kormány tagjai között. A vádak­kal bőven foglalkozott a nyilvánosság azokban a hetek­ben, amelyek megelőzték Bleyer kiválását a kormány­ból , és ma talán fölösleges volna visszatérni az ilyen vádakra. Maradjunk meg csak annál, hogy az a szívós érvényesülési törekvés, amely Bleyernek, a politikus­nak, legfőbb törekvése, legfőbb kvalitása volt egyszers­mind és a legjellemzőbb vonása Bleyernek, a filológus­nak. Az egyetemi katedra megszerzése volt Bleyer tu­dományos életcélja és a cél érdekében mellékesen írt száraz és lapos irodalmi dolgozatokat, amelyek klasz­­szikus mintaképei az irodalmi érzék és a szempontok teljes hiányának. Elfogultság volna tagadni azt, hogy Bleyer lelkiismeretesen dolgozta fel a maga elé tűzött problémáikat, de a problémák megválogatása már jel­lemzi az egész embert. Kis kérdéseiket is kell tisztázni, mert egyes téglákból épülnek fel a tudomány nagy­­összefüggései. Azonban mindig szomorú az, ha valaki kiragadja összefüggéseiből és öncél gyanánt tekinti az egyes téglát, kivált, ha ezek olyan téglák, mint amilye­nekkel Bleyer Jakab foglalkozott. „Főműve" ezt a címet viseli: Gottsched Magyarországon és Gottsched magyar fordítóival,, magyar­ hatásaival foglalkozik, ter­mészetesen a kultúrtörténeti .Háttér megfestése nélkül. Heinrich Gusztáv dolgoztatott fel hallgatóival szemi­náriumában magyar—német filológiai vonatkozásokat és Bleyer jó tanuló maradt, nem lépve­­át később sem a Heinrich-szeminárium dolgozatainak határvonalát. Gott­­schednek van egy szimpatikus vonása: az­ a franciÉ, amely Neuber Karaimhoz, a híres­ Neuber Katalin volt tudvalevőleg a XVIII. század első felének nagy német drámai színésznője és Gottsched irányította a színésznő figyelmét az „Irodalmi" drámák és a francia klasszikus tragédiák felé. Egyébként azon­ban végtelenül szegényes­­G­ott­iffied irodalmi hagya­téka, amely többnyire a plágium és kompiláció határ­vonalán mozog. Laposak és pedánsak Gottsched eszté­tikai írásai is, és­ nincs más nevezetességük, mint az, hogy kíméletlenül lekicsinyelte azokat a kortársait, akik egy fejjel föléje növekedtek. Azt nem kívánhatja Tagányi Károly, hogy az újságok gyakran és részlete­sen foglalkozzanak a Gottsched Magyarországon szerző­jével, mint tudományos ingéniummal. Pedig még a Gottsched Magyarországon is fölötte jár a magyar hiva­talos tudomány sok más produktumának, mert legalább lelkiismeretes szemináriumi dolgozat . . . Tagányi Ká­rolyt és a Tagányi Károlyokat mindig teljes tisztelettel és teljes érdeklődéssel fogjuk figyelni, akkor is, ha nem az egyetemi katedra emelvényéről intézik hozzánk szavukat. Azonban egy kinevezési dekrétum egymaga még nem teheti érdekesekké és fontosakká bárkinek a szavát. • 1 Benes magyar politikája A Gazette de Prague, a ceh külügyminisztérium félhivatalos lapja,­ a brucki­ tárgyalásokról ír vezér­cikket. E cikk serint „ez­ az esemény elsőrendű fon­tosságú egész Középeurópára nézve", Csehország ez­zel egy oly álla­­mal szepett összeköttetésbe, amely idáig a leghatározott sírban foglalt állást a békeszerző­dés végrehajtása erém. A magyar kormánynak sze­rencsét kell kívánni ahhoz, hogy úgy Magyarország, mint Középeurópa és a világbéke érdekében megvál­toztatta eddigi magatartását. E változás egyben javí­tani fogja a Magyarország nemzetközi relációit is. Más­részt viszont a cseh köztársaság újból jelét adta béke­­szeretetének. „Van a politikai jellegű kérdéseknek egy soro­zata, amelyek természetszerűleg merülnek fel Magyar- és Csehország között. E kérdések megoldása komoly előkészítés nélkül nehéz. A két nemzet közötti vi­szony idáig ellenséges érzülettel és gyanúval teli lévén, a magyar és cseh államférfiak első feladata a béke és bizalom légkörét teremteni meg a két ország között. Ezt azzal, fogják elérni, ha mindenekelőtt a tisztán gazdasági kérdések többé-kevés­bé semleges te­rületén igyekezniük’ megegyezni." „A brucki tárgyalások megerősítették Magyaror­sz ág nemzetközi helyzetét ."Nagy hasznot jelentenek erre az országra nézve,így ’ erkölcsi, mint anyagi szem­pontból További haladást jelent Európa paeifiká- tfísultan’ ?s-íjabb , bizonyítéka annak, hogy „Közép­­-eu­rópa­­ írálikanizál'dva" képtelenség." A cseh kormány­­ magatartásában a jelenlegi cseh belpolitikai és félgazdasági helyzetnek kétségkívül nagy része van. Jifnt egyik cseh lap nyíltan írja, a bruoki tárgyalások k­ét vezérlő motívuma cseh részről: ol­csóbb élelems szerzése a drágaság leküzdésére és új piac szerzése az iparcikkek számára. Nyilvánvaló­, hogy a cseh kormány minden egyéb szempontot és te­kintetet lehetőleg félre kell, hogy tegyen, ha talál egy oly országot, ahonnan nézete szerint olcsó gabonát kaphat és ahová iparcikket adhat el. Másrészt bár­mily jó is Csehország külpolitikai helyzete, ez nem ellensúlyozhatja azt a súlyos bajt, amelyet egy parl­­amentáris országra nézve egy munkaképes többség re­ménytelen hiánya jelent. A cseh belpolitikai helyzet erős kényszerítő ok arra, hogy a csehek egy velük egyébként teljesen ellentétes politikai elvi alapon álló kormánynyal való tárgyalást is sikernek tekintsenek. Megfordítottja ez annak, amikor az angolok Kraszia­­nal kötöttek" kereskedelmi szerződést. Bizonyos, hogy az angolok szívesebben kötötték volna meg ezt a szer­ződést úgy, hogy ne kelljen általa Leninék uralmát megerősíteniök. Ezért halogatták a szerződés megköt­­tését évekig, de az ipari pangás folytán végül is nem kerülhették el Azonban az okok mellékesek. A volt monarchia népei gazdaságilag egymásra vannak utalva. Cseh hi­vatalos adatok szerint 1919 első felében a cseh kivi­telnek értékben 90%-a irányult * volt monarchia te­rületére. Nálunk sem más a helyzet. Teljesen­ egy­formán vagyunk egymásra utalva. Ebből a szempontból nagy örömmel üdvözöljük nemcsak a brucki tárgyalá­sokat, de a cseh kormány konciliáns magatartását is. Újabb bányászsztrájk előtt áll Anglia Londonból jelentik. A kereskedelmi miniszté­riumban tegnap Sir Robert Home tanácskozást folytatott a bányamunkások végrehajtói vottságával. A bányamunkások szövetségiének titkára azt köve­telte, hogy az állam részesítse pénzügyi támogatás­ban a szénipart, hogy a bányászok nagyobb bére­ket kaphassanak.­­ A szövetség továbbá közös tiszta nyereségi alap létesítését követeli, hogy azok a bá­nyavállalatok, amelyeknek nagy a nyereségük, tá­mogassák azokat, amelyek veszteséggel dolgoznak. A kereskedelmi miniszter a kormány nevében kijelentette, hogy az állam nem adhat pénzügyi tá­mogatást. Erre Smith, a bányamunkások szövetsé­gének nevében kijelentette, hogy március 31-én éjfélkor valamennyi munkást, a gépészeket és a se­gédmunkásokat is, visszahívják a bányákból. A mi­niszter annak a reményének adott kifejezést, hogy a szövetség, mielőtt erre az útra lép, a kérdést még­­egyszer alaposan meg fogja vizsgálni. A tavaly szeptemberi nagy bányászsztrájk után felelmért béreket az exportszén árából fedezték a bányavállalatok. Ugyanis az exportált szénért a bel­földi szénáraknak részben háromszorosát kérte és kapta az ang­ol szénkereskedelem. Az indusztriális válság következtében ez a jövedelmi forrás meg­szűnt és a belföldi áraik nem fedezik a bányák üzemi költségeit a jelenlegi munkabérek mellett. Azt a körülményt, hogy a bányászatban dol­gozó valamennyi munkás részére kiadták a sztrájk jelszavát igen komoly fordulatnak tartják. Idáig a sztrájkokban a gépészek sohasem vettek részt, s ezzel m­egakad­ályozták a bányáknak vízzel való el­öntését. A gépészek eddigi mindig kiemelték annak a fontosságát, hogy a szivattyúk szolgálatát továbbra is el kell látni, mert különben valamennyi bánya­munkást megfosztja a munka lehetőségétől az, hogy a bányák a szivattyúk működésének beszüntetése folytán víz alá kerülnek. 71 német kormány a népszövetség közbelépését kéri az újabb német terül­etek meg­szántásával szemben A népszövetség genfi főtitkárságához tegnap az elfoglalt német területek kiterjesztéséről a német kormány egy újabb jegyzéke érkezett, melynek tar­talma a következő: A szövetségesek csapatai Duisburg és Düssel­dorf elfoglalása után tovább nyomultak előre és elfoglalták Walsumot, Ratingent, Verbertet és Marloht, úgyszintén Mülholm-Speldorf és Oberhau­sen pályaudvarát. A csapatki tolásokról beérkező jelentésekből arra lehet következtetni, hogy a megszállást még tovább ki fogják terjeszteni. A ném­et kormány tiltakozik a jog és a szerződés további megsértése ellen és azt követeli, hogy a népszövetségi akta 12—17. ciik­ke értelmében az általa kiért egyezkedési eljárást kiterjesszék a szö-*­vetségesek ez újabb intézkedéseire. M­ait a ne­m a kormány és a­ német szakszervezetek Parisból jelentik. A kamarában az április havi ideiglenes budget tárgyalása közben Loucher, a fel­szabadított vidékek minisztere egy kérdésre azt vála­szolta, hogy a német kormány ez ideig­ német munka­erőknek rendelkezésre bocsátása ügyében nem kezde­ményezett semmit és a francia kormány által össze­hívott értekezleten a német szakszervezetek kiküldöttje megengedhetetlen kívánságokkal lépett fel, amennyiben a sztrájk jogát és az általános francia munkásszövet­séghez való csatlakozást követelte. Folyó évben az Általános Munkásszövetség, a Confederation Générale de Travail és a német szakszervezetek között lefolyt tárgyalások ugyanazon követelésekre vezették. A francia kormány nem írhatott alá ilyen feltételeket. Spaabam a németek azt ajánlották, hogy nemzetközi szindikátus venné át az elpusztított vidékek rendbehozatalának és felépítésének munkálatait. Loucher csodálkozik azon, hogy a Confédération Générale de Travail képviselői Genfire mentek, hogy a németekkel egyezményt írjanak alá, anélkül, hogy előzőleg a francia kormány állás­­pontját ismerték volna. Ez az egyezmény Francia­­országra nézve elfogadhatatlan pontokat tartalmaz. Végül kijelentette, hogy a németek Londonban és Spaa­­ban tett gyerekes javaslatokon kívül semmiféle ajánla­tot nem terjesztettek elő.

Next