Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-01 / 69. szám
Péntel I Heinrich Mann ötvenedik születésnapját ünnepelték most a néplét irodalmi körök. Heinrich Mann-ra sokáig á PHfjekot vezettek öcscséinek nagy sikerei. Hiszett Trudmas Mann egy csapással ki emelkedett a német Rémálom nagyjai közé. Thomas Mann tiszta, hivel tárgyilagos: szinte a szobrász vésőjével faradodtól mondatait és a nagy épitömesterai egyensidj hrsekével helyezi egymás mellé a fejezeteket Stuigsstttimoen. Heinrich Mann teljes ellentéte bátyjának és egyik-másik regénye abból a két éremből tevődik össze, amelyek legtávolabb állanak ’Thomas Mann monumentális tárgyilagosságától: a riportból és a Urából. Énjének szavát, lírájának gazdag áradását nem akarja, de nem is tudja fékezni Heinrich Mann. Temperamentumának színes üvegablakán át nézi a világot, nem pedig a felhős őszi délelőtt szürke, objektív világításában, mint öcscse. Heinrich Mannn lírája mindig őszinte, gyakran érdekes és néha nagyon nobilis, csak éppen az vezet nem egyszer diszharmóniára, hogy a lírai eszközöket Heinrich Mann szereti összevegyítenia riportszerű környezetrajzzal, amely egyszer-másszor a ,leleplezés" tendenciáját árulja el. Azonban Heinrich Mann jobb lírikus, mint amilyen riporter és miliőfestése, mesefüzése gyakran téved az akaratlan karrikatúra túlzásaiba. Leguobb az ,Alattvalói-val volt nagy sikere Heinrich Honnak. Az ötlet mulatságos, amennyiben Heinrich Mann regényhőse egy kisvárosi német gyáros, aki II. Vilmos császári gesztusainak hipnózisa alá került és 11. Vilmos példája szerint fésüli bajuszát, csak úgy, mint egész életét. A túlságos kiélezés nem egy helyen valósággal torzítássá lesz és ez zavarja meg a regény művészi hatását, úgy, hogy a finomírai mellékzöngések az igazi értékek az „Alattvaló“-ban. A tisztán, vagy a csaknem tisztán lírai regényeknek hibáját finoman formulázta Heinrich Mann egyik német kritikusa, mikor azt mondta, hogy „egy szál rózsát lehet ajándékba adni és egy csokor rózsát is, de egy ruhakosár rózsával nem szabad az Írónak elárasztania olvasójátEgy ruhakosár rózsa, csakugyan ez karakterizálja Heinrich Mann tisztán Urai regényeit. Finom akkordokat ütnek meg Heinrich Manni mondatai, de az ilyen finom akkordok nagyon is sűrűn követik egymást és a gazdag hangszerelés néha fáraszt, máskor meg zavaróan hat. Egyszer azonban Heinrich Mann megtalálta azt a keretet, amely helyet ad a lírai akkordok gazdagságának és egyben összefoglalja ezt a polifóniát. A „Kis város“ ez a regény. A kis város Olaszországban van, ahol a renaissance fényes és dallamos neveit viselk a cégtáblák és a szürke, kisemberek. Most azonban elérkezik egy olyan esemény, amely kilendíti a kis város szürkévé kopott embereit a hétköznap sima, merev vágányából és felébreszti bennük a renaissance lelkét. Az esemény voltaképpen nem romantikus, hiszen nem történik több annál, mint hogy a kis városba jön néhány hétre egy staggione, énekesekkel és énekesnőkkel, akik most már, vagy most még szintén kis emberek ugyan, de másukkal hozzák múltjuknak szirtes emlékeit, vagy jövőjüknek tarka reményeit. A kisváros fölött úrrá lesz a romantika és a fiatal tenorista akaratlanul felébreszt szelíd álmából egy finom, zárkózott leánylelket. A zene, a kisvárosi élet megtelése zenei ritmusokkal, zenei motívumokkal tehet róla, nem pedig a tenorista, hogy a hirtelen felébredt ösztön hullámverése elsodort minden gátat ebben a nobilis leánylélekben. Egyébként is a tavaszi, majd pedig a nyári nap fénye és melege árad szét a kisváros utcáin a staggione vendégszereplése alatt. Sok éve nem volt kezében e sorok írójának Heinrich Mann regénye, a nevek és a mese fordulatai kitörlődtek emlékezetéből, de az alakok és a helyzetek bizonyára kitörölhetetlenné vésődtek emlékezetébe mindenkinek, aki olvasta a regényt. Az ösztön elhatalmasodása minden tudatosság fölött, ez a szerelem. A fiatal tenorista nem körülhatárolt egyéniség, nem egy határozott valósd a leány számára, csak éppen „a“ fiatal tenorista, életének első fiatal tenoristája, és életének első tavasza ez, az első olyan tavasz, amely elementáris hatalom gyanánt tolakodik életébe és fordulataiba. A tenorista számára is „a" fiatal lány ez a szerelem, a fiatal lány, aki a zene hullámain és a tavasz szellőitől kísérve közeledik feléje tárt karral és felnyílt ajkkal. A „Kis város“-ban finom minden alak megrajzolása és finom a megrajzolása azoknak a lelkes eltolódásoknak, amelyeket a zene hoz meg. A regény hősei között csak egy van, aki közömbösen és ellenségesen áll szemben a zene csodatételeivel: az a fiatal énekesnő, akiben egy nagy primadonna hangja szólal meg és aki kemény, hideg szorgalommal építi tovább ezt a hangot addig, amíg csakugyan nagy primadonnává lesz és százezrekben fogja felgyújtani azt a tüzet, amelyet távol tart magától. Mert a zene, a nagy zene és a nagy primadonna-technika, tudatos, fegyelmezett, önmagával szemben teljesen biztos technika, és a tűz, az ösztön tüze megolvaszthatná vagy legalább ellágyíthatná ezt a szabatos, tiszta technikát. Akiket magával sodor a zene, azok dilettánsok és az igazi művész számára csak anyag az akkordok és a harmóniák serege, olyan anyag, amelyet nyugodt kézzel, szuverén öntudatossággal alakít és formál. Legalább az Heinrich Mann felfogása a művészet és az igazi művész viszonyáról. Heinrich Mann azonban nem maradt tudatos és objektív a művészettel szemben, Heinrich Mann megrészegül saját zenéjének ritmusától, Heinrich Mann fölött úrrá lesz papírra vetett mondatainak muzsikája, és talán ezért nem igazi művész az egészen nagyok sorából a most ötvenesztendős kö.i (f. g.) xerm VILÁG 1921. április 1. Központilag szervezték a német kommunista zendüléseket Sylt berlini kommunista vezért, aki sztrájkra kényszerítette a villamosművek munkásait, ma délelőtt, miközben a rendőrfőnökségtől a rendőrségi fogházba szállították, egy őrmester lelőtte. Sylt ugyanis kiszabadította magát és menekülni igyekezett. Miután az Állj kiáltásra tovább futott, az egyik tisztviselő utána lőtt. Sylt a helyszínen meghalt. A rendőrségnek sikerült Halle egyikvillájában a vörös hadsereg főhadiszállását fölfedezni. Az ott talált iratokból kitűnik, hogy régóta előkészített és tervszerűen megállapított harci szervezet áll fenn, mely egész Középnémetországra kiterjeszkedett. A hallei fővezetőség szoros összeköttetésben állott a kommunisták párisi szervezőbizottságával. Bitterfeld és Lipcse között az országúton összelőtték Habermann bányaigazgató automobilját. Slabermann igazgató súlyosan megsebesült, leányai szintén megsebesültek. A zavargások alatt a kommunisták számos személyt túszul fogtak el, kiknek egy részét súlyosan bántalmazták. Különösen papokra vetették magukat. A grossosterhauseni lelkészt, aki 60 éven felül van, kényszerítették a kommmunisták, hogy papi köntösét az utcán vesse le; ezután magukkal vitték és súlyosan bántalmazták. Az automobilra, melyben a kommunisták a lelkész,szel ültek, a rendőrség többször rálőtt. Az egyik golyó a lelkész mellét találta. Súlyosan sebesülve Merseburgba hozták, ahol meghalt. Essenben teljes a nyugalom. A remseheideni völgygát közelében tegnap délelőtt nagy tömeg föl-, fegyverkezett kommunista gyülekezett. Puskatüzeés után a rendőrség 400 foglyot ejtett. Három nemzetközi szocialista kongresszus Amsterdamban Amsterdamban ma három nemzetközi kongresszus kezdődik meg, úgy mint a nemzetközi szakszervezeti kongresszus, a II. Internacionale és a bécsi Internacionale kongresszusa. Mind a három kongresszus ugyanazzal a témával, a német jóvátételi teljesítmények kérdésével foglalkozik. A II. Internacionale ma kezdődő kongresszusára eddig a következő szocialista vezérek érkeztek Amsterdamba: Angolországból Wells, Ifenderson, Mae Donald és Shaw, Belgiumból Huysmans és Hollandiából Troelstra. A nemzetközi szakszervezeti szövetség kongresszusán, Németországból Wissel volt birodalmi gazdasági miniszter, Rasmann és Paeplef, az Építőmunkások Szövetségének elnöke jelentek meg. Angolország képviseletében Thomas, a vasutasok vezére, a Ruhr vidékéről, ahol a német szakszervezetek vezetőivel folytatott tanácskozásokat, érkezett a kongresszusra. A Het Volk kijelenti, hogy a munkások Amsterdamba érkezett képviselőinek szándékuk az, hogy azokban az országokban, amelyekben a háborús állapot tényleg még nem szűnt meg, a munkásságot egységes cselekvésre bírják. A nemzetközi munkásság együttműködése nemcsak a többi politikai pártra lesz befolyással, hanem nyomást fog gyakorolni azokra a kormányokra is, amelyek a jóvátételi kérdés igazságos és méltányos elintézéséről hallani sem akartak. John Burns visszavonulása óta Hetklerson az angol munkáspárt feje, egyben pedig az angol gépipari munkások vezére. Th°mas a vasutasok szervezeteit irányítja, Mac Donald az angol szocialista párt vezére, Stuno nem az író, hanem Thomas Shaw, az ismert minkásvezér, noha tudvalevőleg G. B. Shaw is régen szerepel az angol munkásmozgalomban. Lehet azonban, hogy az angol delegátusok közül Wells csakugyan az író, aki az elmúlt években szorosan egy ösvényenhalad az angol munkáspárt balszárnyával. Most először történik, hogy az angol munkásvezérek jobboldali csoportja is sorompóba lép a németek érdekében. Beszéd az újoncok előtt Prágából jelentük. A képviselőház mai ülésén tárgyalták Lehnert német képviselő kiadatási ügyét. Lehnertetazzal vádolják, hogy az elmúlt év augusztus 20-án Reichenbergben az újoncok előtt beszédet mondott, őket a köztársaság ellen uszította és megsértette a köztársaságot, valamint Massaryk elnököt. A német képviselők szerint arról van szó, hogy egyik kényelmetlen képviselőtársukat ártalmatlanná tegyék. Délután öt órakor az ülést félbeszakították és este nyolc óráig sem nyitották meg újra. A mai ülésen Benes külügyminiszter is beszélni fog. A Teleki Pál Talán az a khakiszínű tenniszruhája állt neki legjobban, amelyben első dezignálása erején jelent meg a kisgazdapártban is belekapaszkodott az uj nagy párt sörényébe. Azt összeolvasztja tekintélyes munkáját gróf Bethlen litván végese el, s amikor már ragadni kezdett a boldog. Tellki kivasaltatta a khákiszna ruhát, s mint egy kaptsol lord, megjelent az oroszlánvadlászaton. Lehet hogy sekélyes impresszió, de azt hiszem. Teleki számára soha és semmi körülmények között nincs meglepetés, hiszen a geográfia és matematika olyan szorosan kapcsolódnak egymásba és matematikai tudás nélkül se térképet nem lehet rajzolni, se országot nem lehet kormányozni. Egy-egy kormányválság igen egyszerű trigonometriai kérdés: ez alkalommal a változatosság mindössze annyi volt, hogy Teleki lesz-e a befogó és Bethlen az átfogó, vagy Bethlen a befogó és Teleki az átfogó. Most is napok óta, mint volt miniszterelnököt emlegetik. Távolról viharzanak feléje az indulatok, mert amikor az indulatok nekiszilajodnak, akkor ő nincs ott, vagy ha ott van, akkor nincs kitörés, nincs robbanás. Valószínűséig ez is matematika nála. Bizonyára meg fogja cáfolni a jövő ezt az állítást, de ebben a pillanatban Teleki megint az elnyűhetetlen miniszterelnökök sorába tartozik. Mindenesetre tudatában van annak, hogy ahol mennykövek hullanak, ott nem jó a fa alá állami. Robbanékony politikai talajon kell járnia, de ő meglehetősen ki tudja számítani előre a láthatatlanaknákat és az explózió elől félrevonul. Legtöbbször ilyenkor egy nagy durranással el is intéződik a kritikus pillanat és Teleki ilyenkor, méltósága teljében, szemléli meg a katasztrófa áldozatait, a politika friss halottait. Vájjon hányadik válság ez, amely egyenesen az ő személye számára hozza mozgásba a > sülvesz - tő®? Eddig még mindig úgy volt, hogy mások merültek el és Teleki maradt. Nempolitikai sakkhúzásokkal dolgozik, nincsenek trükkjei, egyszerűen pszichológiai alapon fogja meg az embereket. Hadsereg, szervezet, párt, sőt talán barátok nélkül, egyedül áll. Nincs aki támogassa, annál több, aki ellene törne, ha meg lehetne fogni azokat a pillanatokat, amikor Telekit el lehet gáncsolni. Ha előtte keresztbetelték az emberek a lábukat, egyszerűen nem ment arra. Ha a pártban izzott a hangulat, ha toporzékoltak az emberek, ha méga kezes bárányok is halált kiáltottak. Teleki sohasem az Esterházyutcát mondta be a soffőrnek, hanem mérhetetlen nyugalommal jelentette ki: megyünk a Svábhegyre. Napokon át tombolt a keserűség a pártban, napokon át nem jelentkezett a miniszterelnök, hiszen az embereknek időt kell adni, hogy seiggadjanak, módját kell találni, nehogy könnyelműségekre ragadtassák magukat. Mert jó szíve van, sajnálja azokat az embereket, akik politikai baklövéseket követnek el. Már azután megtisztul a levegő, elül a puskaporilla!.. váratlanul besurranok a társalgóba Teleki, akit mint egy majdnem elfelejtett, kedvesrégi csikrást üdvözöl mindenki. Megáll a terem közepén, mosolyra nyúlik a szája, egész arca egy vastag izomba látszik göngyölödni, szemét nyugodtan, de szélesen forgatva, fehérjét mutatva jártatja végig a körülállókon, aztán a mutatóujjával megvakarja a füle tövét. Csöndesen, halkan nagyon szokgatottan beszél, minden szót izoláltan mond ki. pauzákat tart ott is, ahol nem kell gondolkodási idő. Azt mondják, ezt is földrajztanulás közben sajátítatta el, ahol a beszéd folyamatossága nem feltétlen szükségesség, mikor az ember Ázsia természetes határait, hegyláncokat, folyókat és tengereket sorol fel. A legnagyobb magyar földrajztudós, Lóczy Lajos, valósággá makogott, amikor előadott. Földrajzban tehát szinte tradíció,ele úgy látszik, politikában sem ártalmas. A lexikon azt mondja, hogy a Telekiek a Garázda-nemzetségből származnak, aminek nyomai talán inkább azon a koron látszanak meg, amelyben Teleki Pál a kormányzást vállalta, mint magán ezen a csöndes-mosolygó arisztokratán, akin igen sokszor meglátszik, hogy nem is annyira mulatság neki a politika, mint inkább valami egyelőre kifürkészhetetlen kötelesség. Hiszen nem mulatság, nem lelki öröm miniszterelnöknek lennie annak, akit nem ünnepelnek, nem dédelgetnek, akinek szinte egyetlen látványos szereplése a Britannia megszállása volt Valószínű, hogy a grafikonon, amelyet a magyar konszolidációról rajzol, élénken meg van jelölve ez a fejlődési pont, amely után két liberális miniszternek beplántálása és a hrucki tárgyalások lehetnek a büszkeségek Hegedűs és Gratz bizony kakuk-tojásként szerepeltek eleinte, míg végre nagy nehezen sikerült őket a kurzusfészekben honosítani, sőt maguk isigyekeztek asszimilálódni. Amikor Korányi ment, Teleki egy hétig mondta, hogy ő sem marad, pedig az első huszonnégy órában kész volt a kabinetje, amely a maga egészében Hegedűs körül jegecesedett ki. Addig mondta, hogy nem lesz többé miniszterelnök és hogy most szakemberekre van szükség, amíg az emberek váratlanul és egészen ok nélkül arra az ötletre jöttek rá, hogy Telekinek maradnia kell, még ha egy ,,liberális" pénzügyminiszterrel súlyosbítva vállalkozik is Addig folyt ez a huzavona, míg végre Gratzot a másik ,,liberálist" is lenyelték, s csak akkor jöttek rá, hogy nem rontották meg velük a gyomrukat. Azt mondják, mégis legnagyobb dicsőségének azt a matematikai műveletét tartja, amelylyel kabinetjének egyszerre két igen súlyos tehertételét semmisítette meg. A kormánypárt mind a két felének felajánlotta a másik oldal vezérének fejét és ezért a saját vezérük fejét követelte. Ha ennek a műveletnek az eredményét előre megmutatta volna Teleki, mindenki nevetett volna, de miután kiállott a falitábla elé krétával a kezében és tételről tételre „hozta le" az eredményt, senki sem csodálkozott, hogy professzoros könnyedséggel írta oda a