Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-19 / 113. szám

Mással beszél . . . .." magyar jogrend, a klasszikus magyar jog­rend monográfiája, attól tartunk, nem fog többé­­helyet találni egy még olyan testes kötetben, ha­nem nagy gyűjteményes munkát kell majd kiadni erről a jogrendről, a súlyos kötetek hosszú sorá­val. A magyar jogrend monográfiájának szép fe­jezete lesz az, amely a telefon jogrendjével foglal­kozik, és ez a fejezet bővült ki most néhány sza­kasszal. A telefoncenzúrával, mint elvi intézmény­nyel, nem akarunk most foglalkozni, noha lehetne egyet és mást mondani az elvről, lehetne egyet és mást mondani az elv alkalmazásáról és lehetne például egy szemelvényes névsort összeállítani a cenzúrázott telefonokról. Egy szemelvényes név­sort, amely talán inkább komikusan hatna, mint tragikusan, olyan furcsa módon válogatták össze a gyanúsakat és gyanúsítottakat. Az anekdota szerint a negyvenes években Metternich herceg valamilyen kölcsönről tárgyalt az öreg Szitányi-Ullmannal, és közbevetőleg figyel­meztette az öreg urat arra, hogy tartsa féken a fiát, mert a fiatal Szitányi ellenzékisége kellemet­len a kormánynak. Akkor nincs kölcsön, mert nem hitelezhetek egy olyan kormánynak, amely fél az én fiamtól, volt a válasz. Régi ez az anekdota, mégis nehéz nem idézni, olyan furcsa és olyan különös nevek szerepelnek az ellenőrzés alá helye­zett telefonelőfizetők között. De most nem erről van szó, most nem akarunk beszélni a telefoncen­­zúrának sem az elvi, sem a személyi részéről, csak éppen a telefoncenzúráról, mint hírforrásról, amely kiszolgál egyes arra érdemes lapokat akkor, ha azok a kormány álláspontjához híven, higgadt logikával, józan érveléssel őrködnek a választási atmoszféra hűvös nyugalma fölött, és egy számuk­ban legfeljebb tizenkétszer ütköznek azokba a tör­­vényparagrafusokba, amelyek tilalmazzák az izga­tást a felekezetek és a társadalmi osztályok ellen. Mi elismerjük, hogy a keresztény tanításoknak ezek a szelíd, halkszavú lírikusai nagyobb figyel­mességre tarthatnak számot minden hírforrás ré­széről, mint laptársaink, de mégis némi túlzásnak tartjuk azt, hogy a telefoncenzúra által lejegyzett beszélgetések rendelkezésükre állanak ezeknek a szelid lírikusoknak, akik képzeletük szárnyain többek között a nemzetközi zsidóság maffiája által elkövetett bűn gyanánt hirdették az erzsébetvárosi bombamerényletet. Nem akarunk beszélni a tele­foncenzúráról, mint elvi intézményről, annál ke­­vésbbé, mert a kereskedelemügyi miniszter úr ré­széről már egy esztendeje teljes megnyugtatást kaptunk arra nézve, hogy telefoncenzúra nincsen, nem akarunk beszélni a telefoncenzúra elvi részé­ről, de mégis az a szerény nézetünk, hogy a tele­foncenzúra, ha már van, csak az illetékes ható­ságoknak szolgáltathatja ki értékes zsákmányát, és nem bocsáthatja rendelkezésére a sajtónak az így szerzett híranyagot. Ma a keresztény irány leg­­szelidebb szavú estilapja kap meg közlésre a tele­­­foncenzúrától egy sor beszélgetést, és holnap talán a magyar könyvpiacnak lesz szenzációja az a be­szélgetéssorozat, amelyben felébred, lángra lobban és kihamvad a szerelem X úr és Y-né között a te­­lefoncenzúra hiteles feljegyzései szerint. Ha újság­cikkekhez adhat anyagot a telefoncenzúra, akkor igazán nem lehet akadálya annak sem, hogy egy érdekes szerelmi viszony részleteiről tájékoztassa a nyilvánosságot a megfigyelt telefonbeszélgetések felhasználásával... Cabinet noir volt már nem egy országban, volt például a cárok Oroszországá­ban és van Lenin Oroszországéban. De olyan ca­binet noir-ról nem igen tud a titkos rendőrség fegyvertárának története, amely az illetékes ható­ságok tájékoztatásán felül még a nagyközönség kíváncsiságának kielégítéséről is gondoskodott volna. A klasszikus magyar jogrend monográfiájá­ban ki kell szélesíteni a fejezetet a klasszikus ma­gyar telefoncenzúráról, amely új ösvényeket vág a cabinet noir történetében, és az illetékes hatóságok pontos kiszolgálásán felül gondoskodik a nagykö­zönség igényeinek kielégítéséről is, ma a zsidó rabbinus telefonbeszélgetéseinek nyilvánosságra­­hozatalával, és holnap talán azzal az érdekes hír­rel, hogy egy fiatal legitimista gróf és barátnője között milyen differenciák merültek fel akár ér­zelmi, akár pénzügyi területen. Nem tagadjuk, kissé keserű szájízzel tréfál­kozunk a telefoncenzúránál foglalkoztatott urak nyájas közlékenysége fölött, és attól tartunk, hogy tréfánkat nem mindenki fogja jóízű kacagással honorálni. Ezért szeretnénk itt említést tenni a mai napnak egy másik eseményéről is, egy olyan­­ eseményről, amely azt bizonyítja, hogy vannak még ügyészek Magyarországon. A bíró a törvényt alkalmazza, és a bíróról képtelenség feltételezni azt, hogy másként alkal­mazza a törvényt, mint legjobb jogi tudása és leg­tisztább emberi érzése szerint. A jogszokás tehát megadja a bíróságnak azt, amit megad a törvény az államfőnek: a kritika fölé helyezi a bíróság döntéseit. Az ügyész azonban nem bíró, az ügyész köteles a kapott utasításokat követni, ha kap uta­sításokat fölöttes hatóságaitól, úgy, amint a bírók utasítását tiltja a törvény, és biztosítékokkal bás­tyázza körül a bírák függetlenségét. Az ügyész kö­teles a kapott utasításokat követni, az ügyész leg­alább néha csak tolmács, és nem saját meggyőző­désének hirdetője. De ma újból egy példáját lát­tuk annak, hogy miként gondolkozik és miként beszél a magyar ügyész akkor, ha saját gondola­tát mondhatja el. A jogeset igen egyszerű. Egy­­ társadalmi egyesület hivatalos lapja keményen megtámadott egy alezredest, többek közt azért, mert 1919 augusztusában ez az alezredes Paks városában plakáton kérte fel a papokat, hassanak oda, hogy híveik minden jogtalanságtól és zavar­gástól tartózkodjanak, mert ebből már éppen elég volt a forradalmak alatt. Ugyanez a plakát fölszó­lította Paks lakosságát, hogy ne bántsa a zsidókat (A Világ kiküldött tudósítójától.) A Köz­ponti Szállodából telefonálok. Idehallatszik a ká­véház zaja, a legújabb kanizsai nótát dalolják: Jaj ele magas, jaj de magas ez a vendégfogadó, Van-e benne, van-e benne Rassayra szavazói Ha nincs benne Rassayra szavazó, Dőljön össze ez a vendégfogadó. A 'kávéház egész közönsége lelkesen énekel. A refrén végén felállnak és kipirulva tapsolnak Rassay felé, aki az egyik sarokban ül. Az egész kávéház közönsége tapsol, mint egy ember. A lelkesedés elérzékenyülésével szemükben, férfiak és nők dörgő egységben ünnepük Rassayt. Tíz nappal ezelőtt voltam itt először Rassay Károllyal. Akkor is virágesővel fogadták. Ami azonban ma Nagykanizsán történt, az egész vá­ros önfeledt, boldog elérzékenyülése, az a leír­hatatlan ünneplés, amelyben Rassayt ma része­sítették, felülmúl minden eddig látott választási képet. Délben érkezett meg Rassay Sándor Pállal, aki szintén elkísérte. A pályaudvaron ezrekre menő tömeg várta őket, felvirágozott kocsik sora­koztak a pályaudvar előtt. Végig a városon, amerre a kocsik elhaladtak, kinyíltak az ablakok, a ken­dők lobogtatásának és az éljenzésnek valóságos sorfala előtt mentek végig, egészen a szálloda ka­pujáig, ahol újabb tömeg várakozott az érke­zőkre. A délután az ünneplések sorozatával telt el. Rassay és Sándor Pál végiglátogatták a nagy­­kanizsai gyárakat és ipartelepeket, majd Rassay Károly kiment Kiskanizsára, Sándor Pál pedig a nagykanizsai kaszinót kereste fel. Itt Sándor Pál az üdvözlőbeszédekre hosszasan válaszolt és töb­bek közt ezeket mondotta: , , Annak a férfiúnak az érdekében és támo­gatására jöttem le ide, akinek önök a legtöbbet, mondhatnám mindent köszönhetnek. Ki akarnak bennünket kergetni ebből az országból, Paleszti­nába akarnak küldeni, de mi nem hagyjuk magun­kat. Magyarok vagyunk, azoknak érezzük magun­kat, itt akarunk élni és meghalni. Az az irányzat, mely bennünket ki akar kergetni ebből az ország­ból, már engedett erejéből, de voltak idők, amikor súlyos és nehéz harcot kellett vívnunk és lépésről­­lépésre előrehaladnunk. „A testével védte önöket“ — Egészen, majdnem egészen egyedül vol­tam a küzdelemben, majd hozzám csatlakozott néhány igaz férfi és bátor politikus, akik belátták a kurzus jelszavainak hazug voltát és belátták, hogy ez a politika romlásba dönti az országot. Mellénk álltak ezek az igaz, kemény, bátor és be­csületes férfiak, akik közt első helyen verekedett félelmet nem ismerő elszántsággal Rassay Károly. A testével védte önöket a rágalmak és gyűlölet hullámai között megingathatatlanul. Mi volt a bére ? A rágalmak újabb és újabb hulláma. De népi tántorodott meg, ment tovább azon az útón, amelyet helyesnek és egyedül helyesnek ismert. Ha most visszagondolok ezekre az időkre, látom és megnyugtatta a paksi zsidókat, hogy rendbon­tók gyanánt fog elbánni azokkal, akik megbont­ják a rendet. A plakát végül újból a papokhoz for­dult és arra kérte őket, hogy prédikációikban be­széljenek a felebaráti szeretetről. A társadalmi egyesület hivatalos lapja az a hivatalos lap, amely­nek szerkesztőségében raktáron tartják a kézigrá­nátokat, többek közt keresztényellenes cselekedet­nek minősítette a plakátot. Az ügyész nem fogadta el ezt a minősítést, hanem ellenkezőleg, azt a né­zetet kockáztatta meg, hogy az alezredes keresz­tényi módon cselekedett, amikor a paksi papok segítségével az evangélium tanításainak akart ér­vényt szerezni. Nem akarjuk felvetni azt a kérdést, hogy mondhatott-e mást az ügyész, mondhatott-e mást, mint hogy keresztényi cselekedet a templom szó­székéről a felebaráti szeretetet hirdetni, a Názáreti parancsolata szerint. Nem vetjük fel a kérdést, nem vetjük fel azt a kérdést sem, hogy az alezre­dest védte-e az ügyész kijelentésével, vagy a ke­reszténység igazi szellemét védte-e azokkal szem­ben, akik kiforgatják értelméből, történeti és er­kölcsi jelentéséből a kereszténységet, nem vetünk fel semmi ilyen kérdést, egyszerűen idézzük azt, amit az ügyész mondott ma, idézzük azért, hogy a kiengesztelés akkordjával fejezzük be ezt a kis fej­tegetést, és érzem, nem tudtam volna egyedül küzdeni, ha nem áll mellém a parlamentben a férfiaknak ez a kis, de bátor csoportja, Rassayval az élén. Nem tudom, hol állanánk akkor most és az ország az örvény melyik szélére sodródott volna. Én azt hiszem, amíg becsületes ember ebben az ország­ban élni fog, addig Rassay nevét mindig tisztelet­tel és áhítattal kell, hogy kiejtse. Mit akarunk mi ma ? Mit akar Rassay ? Békét, rendet, nyu­galmat, a tisztességes és becsületes munka bizto­sítását és a tisztességes és becsületes munka lehe­tőségének megteremtését, mert meg van győ­ződve arról, hogy Magyarországot csak ennek a politikának segítségével lehet újjáépíteni. — Hitvány ember, aki el akarja hagyni ma azt a férfiút, aki minden megbecsülésükre, sze­­retetükre és hálájukra érdemes. Hitvány és há­látlan ember az, aki ma el akarja hagyni azt a Rassayt, aki a legnehezebb időkben — nagyon gyakran élete kockáztatásával — küzdött az igazi emberi jogokért, a szabadságért, egy szebb és boldog jövő megteremtéséért. Nem neki, az or­szágnak tesznek szolgálatot, ha őt követik. Nem őt, hanem önmagukat becsülik meg akkor, ha Rassay táborát gyarapítják. Én nem akarok itt kortesbeszédet tartani, mindenki cselekedjék sa­ját lelkiismerete szerint, de azt kell mondanom, hogy akik cserben tudnák hagyni Rassayt, azok­nak lelkiismerete nagyon gyönge alapokon épült fel. Tegyenek úgy, ahogy akarnak, nem akarok senkit sem megakadályozni abban, hogy meg­csókolja az ostort, amely hátából szijjakat hasí­tott. Támogathatják, akiknek kedvük tartja, azt a kormányt, amely nyakunkra hozta a numerus clausust, az italmérések revízióját, a mozik elkob­­zását, a tisztviselők tömeges elbocsátását és mind­azt, amit a kurzus jelent önök előtt. Megtehetik ezt és cserbenhagyhatják azt, aki élete kockázta­tásával küzdött az önök életének és jogainak megvédéséért. Sándor Pál beszédét csak mondatonként tudta elmondani, mert minden pillanatban közbezúgott az éljenzés. — Nem lesz senki, aki elhagyja Rassayt. — Mindnyájan ott leszünk —– hangzott min­denfelől. A kaszinó lelkesen ünneplő közönsége ez­után még sokáig elbeszélgetett Sándor Pállal és biztosították arról, hogy mint egy ember állanak Rassay Károly mögött. ,,Csak meghurcolt és elnyomott embereket látok“ A kereskedelmi alkalmazottak és magántiszt­viselők otthonába látogatott el azután Sándor Pál, ahol Krantz Árpád, Luk­a József és Lechner Jolán köszöntötték. Este banker volt a Központi Szálloda vendéglőhelyiségében, amely ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt. Vagy kétezren voltak ott és majdnem ugyanannyi volt azok száma, akiknek el kellett távozniuk, mert nem tudtak bejutni a vendéglőbe. Itt Sándor Pál fel­­köszöntötte Rassayt, utána pedig Rassay Károlyt mondott hosszabb beszédet Rassay ünneplése Nagykanizsán Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner­­, Blau Bokor, Benkő és Társa, Győri ég Nagy, Jaunus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Kléin Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Gémel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, SSL Dukes, Nachfolger, Rudolf Messe. Egyes szám ára 5 korona# fcofegstfegg­értSNKMraW, Tt. tar, Andrássy-út 43. m&B. Előfizetési árak­at a*Tarországban: Egész évre 1200 fcorona, félévre 900 korona, negyedz­ám 900 korona, egy hóra 100 korona. A­­VILÁG* megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám­ais Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 8 korona. Ausztriában 60 korona. BBS államban 1 dinár 50 pora. XIII. évfolyam Budapest, PÉNTEK 1922 május 113-ik szám

Next