Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-19 / 113. szám
Mással beszél . . . .." magyar jogrend, a klasszikus magyar jogrend monográfiája, attól tartunk, nem fog többéhelyet találni egy még olyan testes kötetben, hanem nagy gyűjteményes munkát kell majd kiadni erről a jogrendről, a súlyos kötetek hosszú sorával. A magyar jogrend monográfiájának szép fejezete lesz az, amely a telefon jogrendjével foglalkozik, és ez a fejezet bővült ki most néhány szakasszal. A telefoncenzúrával, mint elvi intézménynyel, nem akarunk most foglalkozni, noha lehetne egyet és mást mondani az elvről, lehetne egyet és mást mondani az elv alkalmazásáról és lehetne például egy szemelvényes névsort összeállítani a cenzúrázott telefonokról. Egy szemelvényes névsort, amely talán inkább komikusan hatna, mint tragikusan, olyan furcsa módon válogatták össze a gyanúsakat és gyanúsítottakat. Az anekdota szerint a negyvenes években Metternich herceg valamilyen kölcsönről tárgyalt az öreg Szitányi-Ullmannal, és közbevetőleg figyelmeztette az öreg urat arra, hogy tartsa féken a fiát, mert a fiatal Szitányi ellenzékisége kellemetlen a kormánynak. Akkor nincs kölcsön, mert nem hitelezhetek egy olyan kormánynak, amely fél az én fiamtól, volt a válasz. Régi ez az anekdota, mégis nehéz nem idézni, olyan furcsa és olyan különös nevek szerepelnek az ellenőrzés alá helyezett telefonelőfizetők között. De most nem erről van szó, most nem akarunk beszélni a telefoncenzúrának sem az elvi, sem a személyi részéről, csak éppen a telefoncenzúráról, mint hírforrásról, amely kiszolgál egyes arra érdemes lapokat akkor, ha azok a kormány álláspontjához híven, higgadt logikával, józan érveléssel őrködnek a választási atmoszféra hűvös nyugalma fölött, és egy számukban legfeljebb tizenkétszer ütköznek azokba a törvényparagrafusokba, amelyek tilalmazzák az izgatást a felekezetek és a társadalmi osztályok ellen. Mi elismerjük, hogy a keresztény tanításoknak ezek a szelíd, halkszavú lírikusai nagyobb figyelmességre tarthatnak számot minden hírforrás részéről, mint laptársaink, de mégis némi túlzásnak tartjuk azt, hogy a telefoncenzúra által lejegyzett beszélgetések rendelkezésükre állanak ezeknek a szelid lírikusoknak, akik képzeletük szárnyain többek között a nemzetközi zsidóság maffiája által elkövetett bűn gyanánt hirdették az erzsébetvárosi bombamerényletet. Nem akarunk beszélni a telefoncenzúráról, mint elvi intézményről, annál kevésbbé, mert a kereskedelemügyi miniszter úr részéről már egy esztendeje teljes megnyugtatást kaptunk arra nézve, hogy telefoncenzúra nincsen, nem akarunk beszélni a telefoncenzúra elvi részéről, de mégis az a szerény nézetünk, hogy a telefoncenzúra, ha már van, csak az illetékes hatóságoknak szolgáltathatja ki értékes zsákmányát, és nem bocsáthatja rendelkezésére a sajtónak az így szerzett híranyagot. Ma a keresztény irány legszelidebb szavú estilapja kap meg közlésre a telefoncenzúrától egy sor beszélgetést, és holnap talán a magyar könyvpiacnak lesz szenzációja az a beszélgetéssorozat, amelyben felébred, lángra lobban és kihamvad a szerelem X úr és Y-né között a telefoncenzúra hiteles feljegyzései szerint. Ha újságcikkekhez adhat anyagot a telefoncenzúra, akkor igazán nem lehet akadálya annak sem, hogy egy érdekes szerelmi viszony részleteiről tájékoztassa a nyilvánosságot a megfigyelt telefonbeszélgetések felhasználásával... Cabinet noir volt már nem egy országban, volt például a cárok Oroszországában és van Lenin Oroszországéban. De olyan cabinet noir-ról nem igen tud a titkos rendőrség fegyvertárának története, amely az illetékes hatóságok tájékoztatásán felül még a nagyközönség kíváncsiságának kielégítéséről is gondoskodott volna. A klasszikus magyar jogrend monográfiájában ki kell szélesíteni a fejezetet a klasszikus magyar telefoncenzúráról, amely új ösvényeket vág a cabinet noir történetében, és az illetékes hatóságok pontos kiszolgálásán felül gondoskodik a nagyközönség igényeinek kielégítéséről is, ma a zsidó rabbinus telefonbeszélgetéseinek nyilvánosságrahozatalával, és holnap talán azzal az érdekes hírrel, hogy egy fiatal legitimista gróf és barátnője között milyen differenciák merültek fel akár érzelmi, akár pénzügyi területen. Nem tagadjuk, kissé keserű szájízzel tréfálkozunk a telefoncenzúránál foglalkoztatott urak nyájas közlékenysége fölött, és attól tartunk, hogy tréfánkat nem mindenki fogja jóízű kacagással honorálni. Ezért szeretnénk itt említést tenni a mai napnak egy másik eseményéről is, egy olyan eseményről, amely azt bizonyítja, hogy vannak még ügyészek Magyarországon. A bíró a törvényt alkalmazza, és a bíróról képtelenség feltételezni azt, hogy másként alkalmazza a törvényt, mint legjobb jogi tudása és legtisztább emberi érzése szerint. A jogszokás tehát megadja a bíróságnak azt, amit megad a törvény az államfőnek: a kritika fölé helyezi a bíróság döntéseit. Az ügyész azonban nem bíró, az ügyész köteles a kapott utasításokat követni, ha kap utasításokat fölöttes hatóságaitól, úgy, amint a bírók utasítását tiltja a törvény, és biztosítékokkal bástyázza körül a bírák függetlenségét. Az ügyész köteles a kapott utasításokat követni, az ügyész legalább néha csak tolmács, és nem saját meggyőződésének hirdetője. De ma újból egy példáját láttuk annak, hogy miként gondolkozik és miként beszél a magyar ügyész akkor, ha saját gondolatát mondhatja el. A jogeset igen egyszerű. Egy társadalmi egyesület hivatalos lapja keményen megtámadott egy alezredest, többek közt azért, mert 1919 augusztusában ez az alezredes Paks városában plakáton kérte fel a papokat, hassanak oda, hogy híveik minden jogtalanságtól és zavargástól tartózkodjanak, mert ebből már éppen elég volt a forradalmak alatt. Ugyanez a plakát fölszólította Paks lakosságát, hogy ne bántsa a zsidókat (A Világ kiküldött tudósítójától.) A Központi Szállodából telefonálok. Idehallatszik a kávéház zaja, a legújabb kanizsai nótát dalolják: Jaj ele magas, jaj de magas ez a vendégfogadó, Van-e benne, van-e benne Rassayra szavazói Ha nincs benne Rassayra szavazó, Dőljön össze ez a vendégfogadó. A 'kávéház egész közönsége lelkesen énekel. A refrén végén felállnak és kipirulva tapsolnak Rassay felé, aki az egyik sarokban ül. Az egész kávéház közönsége tapsol, mint egy ember. A lelkesedés elérzékenyülésével szemükben, férfiak és nők dörgő egységben ünnepük Rassayt. Tíz nappal ezelőtt voltam itt először Rassay Károllyal. Akkor is virágesővel fogadták. Ami azonban ma Nagykanizsán történt, az egész város önfeledt, boldog elérzékenyülése, az a leírhatatlan ünneplés, amelyben Rassayt ma részesítették, felülmúl minden eddig látott választási képet. Délben érkezett meg Rassay Sándor Pállal, aki szintén elkísérte. A pályaudvaron ezrekre menő tömeg várta őket, felvirágozott kocsik sorakoztak a pályaudvar előtt. Végig a városon, amerre a kocsik elhaladtak, kinyíltak az ablakok, a kendők lobogtatásának és az éljenzésnek valóságos sorfala előtt mentek végig, egészen a szálloda kapujáig, ahol újabb tömeg várakozott az érkezőkre. A délután az ünneplések sorozatával telt el. Rassay és Sándor Pál végiglátogatták a nagykanizsai gyárakat és ipartelepeket, majd Rassay Károly kiment Kiskanizsára, Sándor Pál pedig a nagykanizsai kaszinót kereste fel. Itt Sándor Pál az üdvözlőbeszédekre hosszasan válaszolt és többek közt ezeket mondotta: , , Annak a férfiúnak az érdekében és támogatására jöttem le ide, akinek önök a legtöbbet, mondhatnám mindent köszönhetnek. Ki akarnak bennünket kergetni ebből az országból, Palesztinába akarnak küldeni, de mi nem hagyjuk magunkat. Magyarok vagyunk, azoknak érezzük magunkat, itt akarunk élni és meghalni. Az az irányzat, mely bennünket ki akar kergetni ebből az országból, már engedett erejéből, de voltak idők, amikor súlyos és nehéz harcot kellett vívnunk és lépésrőllépésre előrehaladnunk. „A testével védte önöket“ — Egészen, majdnem egészen egyedül voltam a küzdelemben, majd hozzám csatlakozott néhány igaz férfi és bátor politikus, akik belátták a kurzus jelszavainak hazug voltát és belátták, hogy ez a politika romlásba dönti az országot. Mellénk álltak ezek az igaz, kemény, bátor és becsületes férfiak, akik közt első helyen verekedett félelmet nem ismerő elszántsággal Rassay Károly. A testével védte önöket a rágalmak és gyűlölet hullámai között megingathatatlanul. Mi volt a bére ? A rágalmak újabb és újabb hulláma. De népi tántorodott meg, ment tovább azon az útón, amelyet helyesnek és egyedül helyesnek ismert. Ha most visszagondolok ezekre az időkre, látom és megnyugtatta a paksi zsidókat, hogy rendbontók gyanánt fog elbánni azokkal, akik megbontják a rendet. A plakát végül újból a papokhoz fordult és arra kérte őket, hogy prédikációikban beszéljenek a felebaráti szeretetről. A társadalmi egyesület hivatalos lapja az a hivatalos lap, amelynek szerkesztőségében raktáron tartják a kézigránátokat, többek közt keresztényellenes cselekedetnek minősítette a plakátot. Az ügyész nem fogadta el ezt a minősítést, hanem ellenkezőleg, azt a nézetet kockáztatta meg, hogy az alezredes keresztényi módon cselekedett, amikor a paksi papok segítségével az evangélium tanításainak akart érvényt szerezni. Nem akarjuk felvetni azt a kérdést, hogy mondhatott-e mást az ügyész, mondhatott-e mást, mint hogy keresztényi cselekedet a templom szószékéről a felebaráti szeretetet hirdetni, a Názáreti parancsolata szerint. Nem vetjük fel a kérdést, nem vetjük fel azt a kérdést sem, hogy az alezredest védte-e az ügyész kijelentésével, vagy a kereszténység igazi szellemét védte-e azokkal szemben, akik kiforgatják értelméből, történeti és erkölcsi jelentéséből a kereszténységet, nem vetünk fel semmi ilyen kérdést, egyszerűen idézzük azt, amit az ügyész mondott ma, idézzük azért, hogy a kiengesztelés akkordjával fejezzük be ezt a kis fejtegetést, és érzem, nem tudtam volna egyedül küzdeni, ha nem áll mellém a parlamentben a férfiaknak ez a kis, de bátor csoportja, Rassayval az élén. Nem tudom, hol állanánk akkor most és az ország az örvény melyik szélére sodródott volna. Én azt hiszem, amíg becsületes ember ebben az országban élni fog, addig Rassay nevét mindig tisztelettel és áhítattal kell, hogy kiejtse. Mit akarunk mi ma ? Mit akar Rassay ? Békét, rendet, nyugalmat, a tisztességes és becsületes munka biztosítását és a tisztességes és becsületes munka lehetőségének megteremtését, mert meg van győződve arról, hogy Magyarországot csak ennek a politikának segítségével lehet újjáépíteni. — Hitvány ember, aki el akarja hagyni ma azt a férfiút, aki minden megbecsülésükre, szeretetükre és hálájukra érdemes. Hitvány és hálátlan ember az, aki ma el akarja hagyni azt a Rassayt, aki a legnehezebb időkben — nagyon gyakran élete kockáztatásával — küzdött az igazi emberi jogokért, a szabadságért, egy szebb és boldog jövő megteremtéséért. Nem neki, az országnak tesznek szolgálatot, ha őt követik. Nem őt, hanem önmagukat becsülik meg akkor, ha Rassay táborát gyarapítják. Én nem akarok itt kortesbeszédet tartani, mindenki cselekedjék saját lelkiismerete szerint, de azt kell mondanom, hogy akik cserben tudnák hagyni Rassayt, azoknak lelkiismerete nagyon gyönge alapokon épült fel. Tegyenek úgy, ahogy akarnak, nem akarok senkit sem megakadályozni abban, hogy megcsókolja az ostort, amely hátából szijjakat hasított. Támogathatják, akiknek kedvük tartja, azt a kormányt, amely nyakunkra hozta a numerus clausust, az italmérések revízióját, a mozik elkobzását, a tisztviselők tömeges elbocsátását és mindazt, amit a kurzus jelent önök előtt. Megtehetik ezt és cserbenhagyhatják azt, aki élete kockáztatásával küzdött az önök életének és jogainak megvédéséért. Sándor Pál beszédét csak mondatonként tudta elmondani, mert minden pillanatban közbezúgott az éljenzés. — Nem lesz senki, aki elhagyja Rassayt. — Mindnyájan ott leszünk —– hangzott mindenfelől. A kaszinó lelkesen ünneplő közönsége ezután még sokáig elbeszélgetett Sándor Pállal és biztosították arról, hogy mint egy ember állanak Rassay Károly mögött. ,,Csak meghurcolt és elnyomott embereket látok“ A kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők otthonába látogatott el azután Sándor Pál, ahol Krantz Árpád, Luka József és Lechner Jolán köszöntötték. Este banker volt a Központi Szálloda vendéglőhelyiségében, amely ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt. Vagy kétezren voltak ott és majdnem ugyanannyi volt azok száma, akiknek el kellett távozniuk, mert nem tudtak bejutni a vendéglőbe. Itt Sándor Pál felköszöntötte Rassayt, utána pedig Rassay Károlyt mondott hosszabb beszédet Rassay ünneplése Nagykanizsán Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner, Blau Bokor, Benkő és Társa, Győri ég Nagy, Jaunus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Kléin Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Gémel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, SSL Dukes, Nachfolger, Rudolf Messe. Egyes szám ára 5 korona# fcofegstfeggértSNKMraW, Tt. tar, Andrássy-út 43. m&B. Előfizetési árakat a*Tarországban: Egész évre 1200 fcorona, félévre 900 korona, negyedzám 900 korona, egy hóra 100 korona. AVILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes számais Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 8 korona. Ausztriában 60 korona. BBS államban 1 dinár 50 pora. XIII. évfolyam Budapest, PÉNTEK 1922 május 113-ik szám