Világ, 1922. október (13. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-17 / 236. szám

2 1922 október VILÁG hogy két ilyen kardinális kérdésben jobb meggyőző­désük ellenére magukévá tegyék a munkáspárt állás­pontját. Hiszen ezzel tönkretennék Angliát és diszkre­­ditálnák, tönkretennék saját magukat is. De ha az ilyen koalíció mégis létrejönne, vagy ha a munkás­párt régebbi várakozásaihoz képest többségre tenne szert, akkor természetesen nincsen mód megakadá­lyozni a többség akaratának érvényesülését és a köz­vélemény előrelátóbb része kénytelen lesz beérni azzal a sovány vigasszal, hogy saját kárukon okulni fognak majd azok is, akik most a realitások szem elől tévesztésével e jelszavak után haladnak. Az experi­mentum igen fájdalmas lesz és bajos választ adni arra a kérdésre, hogy az ilyen kísérlet rombolásait lehet-e utólag jóvátenni. De ha így akarja a többség, akkor nincsen más lehetőség, mint a többség akaratának érvényesülése__ Lord Sheffield szavaiból mindig újból kiütközik a pesszimizmus, és ha nem is hangsúlyozza, könnyű észrevenni, hogy lord Sheffield csak igen kevéssé bí­zik a realitások szavának érvényesülésében, tehát kö­zeledni látja azt az időt, amikor Anglia a jelszópoli­tika egyik vagy másik irányának győzelme után 48 m­illió ember helyett már csak 30 millió embernek •c*c«**cs33«iíses<ís«a«»ee«*9ai>*«*««' tud majd kenyeret adni. Ez a sötéten látás lord Sheffieldnél nem az öreg uraknak az a szokásos pszichológiája, amely a „régi jó idők" emlékéhez tapad és elfogult kritikával nézi a viszonyok válto­zását. Lord Sheffield súlyos csalódásokon esett át, és ezek a csalódások irányítják gondolkodását. Angliának volt egy olyan gazdasági és politikai rend­szere, amely mellett állandóan emelkedett az angol nép jóléte, az angol n­ép kultúrája, de a világos be­szédű, pozitív eredmények ellenére, Anglia feladta a realitásoknak ezt a politikáját és jelszavak után ha­ladva, a kalandok útjára tért. Angliában nyolc év­tizeden át uralkodott a szabadkereskedelem rend­szere, Anglia generációkon át távol tartotta, vagy csaknem teljesen távol tartotta magát az európai kontinens háborúitól és ezáltal a modern nagyhatal­mak élén haladt. De az angol politika mégis új utakra tért, olyan utakra, amelyek már súlyos vál­ságokba sodorták és még újabb válságok felé viszik Angliát. A politika ilyen­ kanyarodásait átélni a kö­vetkezmények előrelátásával, keserű érzés lehet és az ilyen keserű érzéseket nem felejtik el egykönnyen a lord Sheffield mintájára szabott államférfiak. (­y.) A pártok készülődése a pénteki ülésre (A Világ tudósítójától.) Rassay Károly, Pakots J­ózsef, Farkas István és Batitz Gyula ma délelőtt átadták a nemzetgyűlés összehívását kérő ívet Szci­­lovszky Bélának, a nemzetgyűlés elnökének, aki a Házat péntekre nyomban össze is hívta. Úgy a kor­mánypárt, mint az ellenzéki pártok nagy előkészülete­ket tesznek a pénteki ülésre­ Az egységes párt szerdai értekezletét csütörtökre halasztotta el, hogy azon a párt tagjai mennél nagyobb számmal lehessenek jelen. Erre az értekezletre és a másnapi ülésre egyébként sürgönyileg rendelték föl a képviselőket Budapestre. A csütörtöki pártértekezlet mindenképpen érdekesnek ígérkezik, miután azon valószínűleg szóba kerülnek az összes aktuális politikai kérdések. Az antiszemita blokk hívei újabb előtörésre készülődnek és a blokk létrehozását most már azon az alapon is forszírozzák, hogy az ellenzéki szövetség megjelenésével szemben a jobboldalon is fokozottabb erőfeszítésekre van szükség. A kormánypárt egy részén egyébként mély hatást gyakorolt Rassay Károlynak a miniszterelnök­höz intézett felszólítása, ami körül a csütörtöki érte­kezleten szintén éles vitára van kilátás. Az eddigi jelekből nem lehet megállapítani, hogy milyen irány­ban fog történni a döntés, kétségtelen azonban, hogy az egységes pártban még nem alakult ki határozott vélemény ebben a kérdésben és sokan vannak, akik a helyzet teljes és gyökeres tisztázását követelik. A kormány egyébként fel akar készülni minden vár­ható meglepetéssel szemben, mert ma már tudják, hogy az ellenzék nem csak a drágaság kérdését, ha­nem „egyéb aggasztó jelenségeket" is szóvá kíván tenni a parlamentben, amit különben a nemzetgyűlés összehívását kérő ídén is feltüntettek. A pénteki ülésen az ellenzéki szövetség már egy­ségesen vonul fel és előzetesen megállapított terv szerint osszák ki maguk között a szerepeket. A kor­mány minden valószínűség szerint a nemzetgyűlés elnapolását fogja proponálni, mivel szemben az ellen­zéki szövetség követelni fogja, hogy a parlament ma­radjon együtt és ezt az álláspontját részletesen meg­okolja. Andrássy Gyula gróf ma visszaérkezett Buda­pestre és több politikussal tanácskozott a helyzetről. A keresztény ellenzéki­­ párt a tárgyaláson történt megállapodások értelmében csütörtökön ülést tart, amelyen állást foglalnak úgy az ellenzéki szövetség, mint az antiszemita blokkal szemben követendő ma­gatartásuk tárgyában. A szociáldemokrata párt parla­menti frakciója Peidl Gyula elnöklésével hétfőn dél­után ülést tartott, amelyen megvitatta a politikai hely­zetet. Tudomásul vette az intézőbizottságnak idevo­natkozó jelentését, tárgyalta a drágaság csökkentése tárgyában a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén előter­jesztendő javaslatot és megbízta Farkas Istvánt, hogy a párt nevében a nemzetgyűlésen felszólaljon, a ha­tározati javaslatot megokolja és benyújtsa. A magyar—cseh tárgyalások A budapesti magyar—cseh tárgyalások­ holnap, kedden délelőtt fél 11 órakor a külügyminisztérium­ban kezdődnek. A Wodianer Rezső rendkívüli követ vezetése alatt álló magyar delegáció javasolni fogja, hogy — miként az 1921-iki tárgyalásoknál is — két bizottság tárgyalja a gazdaságpolitikai és a közleke­déspolitikai kérdéseket. Wodianer követ akadályoz­tatása esetén a gazdaságpolitikai bizottság tárgyalá­sait Moldoványi Sándor követségi tanácsos, a közle­kedéspolitikai bizottság tárgyalásait "Walter Emil miniszteri tanácsos vezeti. A tárgyalásokra a cseh delegáció Dvoracsek rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter vezetése alatt már Budapestre érkezett. A magyar jóvátétel A magyar jóvátétel kérdése újra az érdeklődés középpontjába került és pesszimisztikus, valamint optimisztikus hírek váltogatják egymást. Ezekkel a hírekkel szemben az az igazság, hogy a magyar jóvá­tétel kérdésében ez ideig döntés nem történt és báró Korányi Frigyes éppen a legújabb időben fordult a magyar kormányhoz, hogy bizonyos adatokat, ame­lyeket a jóvátétel­ bizottság kíván, rendelkezésére bocsássanak. Sir Dickinson Budapesten Sir Dickinson, a népszövetség elnöke, ki leg­utóbb Genfben és Prágában vezette a népszövetség üléseit, vasárnap Budapestre érkezett, hogy a jövő héten megjelenjék a Népszövetségi Ligának Buda­pesten tartandó ülésein. Sir Dickinson azért érkezett jóval az ülésezések megkezdése előtt, hogy ő, mint a kisebbségi kérdések kiváló ismerője, a magyar­­országi nemzetiségi kérdést is hivatalosan tanulmá­nyozza. Sir Dickinson a népszövetség megbízásából jött és párnapi budapesti tartózkodás után fölkeresi azokat a magyarországi községeket, ahol különböző nemzetiségek laknak. Az előkelő angol vendég már a mai napon meglátogatta gróf Bethlen István mi­niszterelnököt, akivel hosszabban elbeszélgetett. Sir Dickinson tiszteletére egyébként holnapután este száz ÉLET |SÖ3TM ZSSCaPfCDN© irta!­aöVHSV npvRE 1 A nyolcvanas évek. Mély cezúra a magyar tör­ténelemben. Levegőtlen völgy két nemzedék között. Arany Jánosék, Eötvös Józsefék, Kemény Zsigmondék hol vannak már és hol még azok, akik az uj század­­forduló első évtizedében fogják kitelj­esíteni a magyar életet irodalomban, művészetben és tudományokban olyan határokig, amelyek a nyolcvanas esztendők aszú képzelmét leghevesb lázálmában sem merték nyugtalanítani. És ez a két lustrum szinte maradék nélkül fogyasztott el egy embert és írói magyar éle­tet: Justh Zsigmondit. Életrajzi adatai elférnek akár egy jegyzőkönyv margóján. 1863—1894. Bölcső Pusztaszenttornyán, ravatal Cannesban, a francia Riviérán. (Halált okozó kór: tüdővész.) Utazások iránya — akkor még lehe­tett — Németország, Svájc, Franciaország, Olaszor­szág és India. Személyes barátság az idők legtisztább kritikai elméjével, Taine-nel. És nyolc kötet, melyek közül a halhatatlanságnak megmaradt kettő, regény: Gányó Jucsa és Fatmus. Az arányszám, egy harminc­­egyéves fiatalemberről lévén szó, szinte meghök­kentően gazdag. Mivé lett volna Justh Zsigmond, ha tovább él? De előbb mondjuk meg, mivé lett Justh Zsigmond, míg meghalt. J­ó volt a magyar Turgenyev. Idegen földeken való szünetlen kóborlás, a latin, de kivált a francia írás­­mű­vészetnek egy életet is emésztő imádata és közben a távolból való folytonos hazakivánkozás. A test ván­dorol, de a lélek mélyen otthon gyökerezik hazai föl­dekben, zsupfedeles házu kis falvakban, falusi em­berek életében, sorsában. A paraszt, a magyar pa­raszt lelke. Szenvedélye, szerelme, stúdiuma volt ez Justh Zsigmondnak. Mint Turgenyev, ő is ősnemesi garjadéki sünt S5 firosi­­fajú, az orosz paraszt, úgy mélyed vissza, hajlik bele Justh Zsigmond —­ Justh Gyula fivére —, a magyar falu és a magyar paraszt mély, telkies életébe. És még egy hasonlóság, ami megvan Justh Zsigmond és Turgenyev és társai kö­zött. Justh — mily ritkaság a magyar írói világban — nem hitte, hogy az Írói életet ki lehessen élni Író­asztal mellett és könyvtárszobában, könyvkiadók bá­­róiban és kefelevonatok fölött, ő az Írói életfelfogást ki akarta teljesíteni a mindennapi életben is. Eszméi­nek élni akart nemcsak az íróasztal mellett, de a nap és az éjszaka valamennyi éber óráiban. Lélekszabadító volt. A nép neki nemcsak regénytéma, de mélységes lelki átélés, a magyar nép emelése, fejlesztése, egy szinte vallásos hévvel vallott élethivatás. Mint élet­rajzi adalékot följegyezték róla, hogy odahaza, Tor­nyán, parasztszínházat alapít, melynek deszkáin Shakespeare és Moliére szerepeibe fogja a népi mű­kedvelő színészeket. A két őstalajnak, népnek és Shakespearenek (aki, mint senki más, a változhatlan, az örök nép írója volt) ez az összetalálkoztatása — egyben művészi és tanítói elgondolás, ahogyan Justh Zsigmond nemcsak festője, hanem tanítója is a nép­nek. Neki a magyar paraszt nem csupán írói modell, de lélekkel szeretett tanítvány is. A magyar Turgenyevnek mondtuk?... Az Írói hivatás és világszemlélet ez apostoli kiszélesítése Justh Zsigmondnak szerencsére egyenes ősöket ad a magyar klasszikusok között is. A falu jegyzője író­jára gondolunk, Eötvös Józsefre. De mehetünk az irodalomtörténetben még hátrább is. Kazinczy, a széphalmi szent és elődei, Bessenyey és gárdistatár­sai, nem csupán — bocsánat az itt oly anakronisz­tikus szóért — fart pour l’art-os szenvedélynek, ha­nem nagy, szélesvonalű, nemzetnevelő ügynek hitték az irodalmat. Nem egyéni passziónak, de népi és nemzeti re­giónak.* A Gányó Julcsa a Móricz Zsigmond előtti évti­zedek egyik legjobb magyar regénye. Módszere, meg­látása — akkor — tökéletesen új. Naturalista a Gén­­court-fivérek, Zola és Daudet korában. Naturalizmus — ma már régen meghaladott valami, de a mi iro­dalmi fejlődésütü­­ből majdnem teljesen hiányzik, De­i töltetlen­ül. Mi szinte átmenet nélkül ugrottunk a hetvenes esztendők ó-regényességéből a huszadik szá­zad n­e­o-r­om­ant­ic­i­zm­us­áb­a. Hisszük, hogy ha Justh Zsigmondnak megada­tik a további testi élet, akkor a magyar irodalmi fej­­­­lődéstörténet egy nagy fejezete nem marad lyukas.­­ A magyar paraszt, mint téma és a Justh Zsigmond írói emberlátása meghozta volna nekünk is a népies irodalomnak azt a reneszánszát, amit jelentettek a németeknek Hauptmann Gerhadt első legszebb drá­mái, a svédeknek Strindberg parasztregényei és tör­­t­­énelmi miniatűrjei. Az idő, Justh­ Zsigmond tra­­­­gikus halála és Hauptmann írói napfölkelte szinte kalendáriumszerű pontossággal esik egybe. A levegő­­­­ben volt, hogy bekövetkezzék nálunk is egy iroda­lomnak egy a népi és nemzeti realizmusban való újraszületése. Ennek a szükségességnek volt művé­szien ösztönös megérzője Justh Zsigmond. Dicséret érte neki, mert minden bevégzett munkáján túl ez a megérzés hirdeti, hogy szó volt a javából. Kortárs, benne az ő idejének minden lélegzete és üteme, nem a napi cikkíró könnyebb aktualitásérzésével, de azzal a mély művészi megérzéssel, ami az időkből nem a vezércikktémát kapja el ügyes kézzel, de átéli és feldolgozza azt, ami bennük örök emberi. * Justh Zsigmond gondolkozó volt, a Formus költője­ filozófus. Nagy szó nálunk, ahol különösen abban az időben csak a szépen és formásan író írókat ismer­ték, de kevésbbé azokat, akiknek volt mélyebb mű­vészi és emberi mondanivalójuk is. Justh Zsigmond­nak az írói hivatás nemcsak a szép és formás fogal­mazást jelentette, hanem a gondolatok egy szakadat­lan bőségét. Nem azért irt, hogy mondatokat formál­jon, hanem azért, hogy közölje magát és volt mit közölnie magából. Gondolkozott és amit elgondolt, a gondolatot, nem a dilettáns nyerseségével közölte, hanem az elhivatott művész átéléséül. Gondolkozott, mint a korabeli oroszok, mint Turgenyev, akihez em­beri jósága, szívének szelidsége is annyira hasonla­tossá teszi. Gondolkozott, mint Eötvös és Az ember, tragédiája költője. Ha tovább él, ő less 3 magyar regény,­ és pogeUjjrá» MMésó. IffiEél# ünnepélyes ülést tart a Nemzetközi Jóbarátság Egy­házi Világszövetségének magyar bizottsága Ravasz László dr. református püspök elnö­klésével, amely ülésen a népszövetség elnöke is fel fog szólalni. A népszövetségi konferencia A Magyar Külügyi Társaság meghívására Buda­pesten tartandó népszövetségi konferenciára eddig tizenhat állam jelentette be képviseletét. Az eddig bejelentett küldöttségek vezetői Bernstorff gróf (Né­metország), Carlos Juan Garay dr. (Argentina), Mens­­dorff-Pouilly gróf (Ausztria), Ledebur gróf (cseh­országi németség), Szie-Ton-Fa (Kína), Heyking báró (Észtország), Aulard tanár (Franciaország), Sir Willoughby Dickinson (Anglia), H. G. Kofinas (Gö­rögország), Ruffini szenátor (Olaszország), Minebe tanár (Japán), Treub miniszter (Hollandia), Adels­­waerd báró (Svédország), Mercier tanár (Svájc), Per­­fetzky (Nyugat-Ukrajna), Kedrovszky tábornok (Ke­­let-Ukrajna), Mahmud basa Csurrukszutu (Törökor­szág), a Nemzetek Szövetsége részéről Radziwill her­cegnő. A kis-ententii­hoz tartozó országok népszövet­ségi társaságai mindeddig nem jelentették be kül­dötteiket. A magyar delegáció vezetője Apponyi Al­bert gróf, tagjai Berzeviczy Albert, Popovits Sándor, Lukács György, Ludwig Ernő, Wlassics Gyula báró. »•Oceaaecssoceaeearesotceovcitaooe« Drágasági naptár Kénytelenek leszünk naptárt készíteni az ár­drágításokról, hogy a publikum evidenciában tart­hassa, hogy melyik napra milyen meglepetés várako­zik rá. Elvégre is, manapság mégis csak az a legérde­kesebb és legizgatóbb téma, hogy mikor mi drágul meg. A mai napon például a bányavállalatok a duplá­jára emelték föl a szén árát. A dologban pedig az a legjellemzőbb, hogy a hetekkel ezelőtt befizetett szén­­rendeléseket a kereskedők és a bányák mindezideig nem effektuálták, megvárták vele, míg a drágítás tekintetében az Árvizsgáló­ Bizottság kimondja a bol­dogító igent. Egyébként a főváros hozzájárulásával a­ mai naptól kezdve a következőképpen állapították meg az új szénárakat: csolnoki, annavölgyi és dorogi 840 korona, salgótarjáni 748 korona, tatai 750 ko­rona, vörösvári 840 korona, csibai és baglyasaljai 778 korona, borsodi 442 korona, szuhókállói 715 korona­ Ezek az árak csurdán átvéve, egész fuvarra vonat­koznak. A drágítás tehát azokat terheli, akiknek két­szobásnál nagyobb lakásuk van s igy B) jegyük van. Ellenben változatlan marad a szénár a kiskereskedő­nél, ahol tudvalévően a kétszobás és ennél kisebb­ lakások bérlői vásárolják A­ jegy ellenében a szenet-A SO koronás viteldíj vasárnap lép életbe- Az éjjeli jegyek ára 40 korona lesz. Arányosan emelik a kedvezményes hetijegyek, tanulójegyek és munkás­jegyek árát is. (’ A háziurak újra föl akarják emelni a lakásbére­ket. A Háztulajdonosok Országos Szövetsége vasárnapi tartott közgyűlésén jutott kifejezésre ez a kívánság. A közgyűlésen a háztulajdonosok keményen bírálták a lakáspótrendeletet, melynek visszavonását sürget­ték. Követelték, hogy a kormány engedje meg az azonnal való bérfelemelést és a szabadforgalom el­rendelését. A Lakók Szövetségének vezetősége ezzel szemben azon az állásponton van, hogy a lakások­ szabadforgalmáról egyelőre szó sem lehet és az anomáliákon csak az építkezések sürgős megindításá­val lehet csak segíteni. Kedd

Next