Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-02 / 49. szám

Az erdészeti igazgatás r .az­K nemzetgyűlés mai ülésén napirend előtt Zsirb­ay J­ános szólalt fel személyes kérdésben. (Esztergályos­­János: Ez a hónap is jól kezdődik. Derültség.) Be­ismerte, hogy a Göndör Ferenchez intézett levelet tényleg megírta, de csak azért, mert valakit prote­­zselni akart Ezután áttértek az erdészeti igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatására. Far­kas Tibor szólott a javaslat ellen. Hibáztatja, hogy a a javaslat új állásokat kreál, hiszen megmaradt ke­­vsta erdőnkhöz éppen elég tisztvis­előnk van. Magyar­­országon mindenki miniszteri tanácsos akar lenni. Az öHam omnipotenciáját látja megnyilvánulni a javas­latban, azt az állami omnipotenciát, amely ilyen ese­tekben impotenciává válik. (Gaal Gaszton : Gazdasági impotencia !) Egyszerű törvényhozói szempontból Szervesei Libnek vélte volna, ha előbb gazdasági szak­értők elé bocsátják tisztázás céljából az egész kérdés komplexumát. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a javaslat póttárgyalás és átdolgozás céljából adassák ki az illetékes bizottságoknak. Egyébként a javaslatot nem fogadja el. K Dénes István a javaslat mellett szól. Meg kell valósítani azt a tervezetet, amely a nagyarányú erdő­sítést végre fogja hajtani. Az eddigi erdészeti igaz­gatás rossz volt, a nagybirtokosok felelősség nélkül negyven-ötven év alatt irtották ki az erdőket. A föld népe igenis, üdvözli a javaslatot és várja annak meg­valósítását. Nem áll az, hogy a javaslat komplikálja ,az erdészeti igazgatást és szaporítja a személyzetet, mert csak átcsoportosításról van szó. Eddig az irtá­sok a magángazdaságokban ellenőrzés és ütemterv nélkül folytak. A javaslatot elfogadja. Györ­fy Imre közegészségügyi szempontból foglalkozik a javaslat­tal. Határozati javaslatot terjeszt elő, mely szerint a nemzetgyűlés utasítja a földmivelésügyi minisztert a "kirándulóhelyekre vezető utak rendbehozatalára, az erdei forrásvizek tisztántartására és a turistamene­dékhelyek felállítására­ . A vita berekesztése után nagyatádi Szabó István földmivelési miniszter reflektált az elhangzott felszó­lalásokra. Megállapítja, hogy a javaslat egyetlenegy új állást sem teremt, csak a meglévő adminisztrációt egyszerűsíti. Azok az államok, amelyek erdeiket ki­irtani engedték, mint Törökország, rendszerint tönkrementek mezőgazdaságilag. Nekünk 2,000.0110 katasztrális hold erdőnk van, tehát nem lehet arról beszélni, hogy az erdőt nem kell közigazgatni. Hosszan vitázott ezután Gaal Gaszlonnal, megvédte vele szemben az erdészeti tisztviselőket és kijelen­tette, hogy a javaslathoz tárcáját köti. Gaal Gaszlon a zárszó jogán szólalt fel, kijelenti, hogy nem helyesli az erdők pusztítását, viszont nem a közigazgatás csinálja az erdőt, hanem az erdő igé­nyel bizonyos közigazgatást. Ez éppen olyan rend­szer, minthogy ha az egykét úgy akarnák leküzdeni, hogy a bábák számát növelik. (Nagyatádi Szabó Ist­ván valamit közbeszól. Gaal Gaszton nagyatádi Szabó felé : Legyen türelemmel, kedves. Derültség.) Aggoda­lommal tölti el, hogy meg nem határozható jogi fo­galmak alapján adnak hatalmat egy testület kezébe. Nem szabad ezt a javaslatot elhamarkodva elintézni, a miniszter ne zárkózzék el az átalakítások elől és csak hiúsági szempont lehet az, hogy a miniszter ebből kabinetkérdést csinál. Hagyja a miniszter úr a hiúságot inkább a nadrágos embereknek. (Nagyatádi ő­rarcó:- Hiszen pantallóban vagyok!) Nagyatádi Szabó István kijelenti, hogy most már nincs módjában a javaslatot a bizottsághoz vissza­küldeni. Majd Gaal Gusztoinrak újabb személyes kér­désben történt felszólalása után a holnapi napirendet állapították meg. Végül Meskó Zoltán mondta el sürgős interpellá­cióját a szőlőbirtokosok rézgálicellátása dolgában. A gazdák ma 400—500 koronás uzsoraáron tudnak csak rézgálicot venni, amelynek legnagyobb részét kiviszik az országból. (Nagyatádi Szabó: Megszűnt a kivételes hatalom.) Kérdi a minisztert, mennyi rézgálicát vittek ki­ az országból. Úgy tudja, hogy csak a múlt hónap­ban száz vagyon került a külföldre. (Schandl Károly: Szó sincs róla.) A Weiss Manfréd-gyár azzal a felté­tellel kért és kapott engedélyt a gyártásra, hogy az egész gyártott mennyiséget külföldre viszik. (Nagy­atádi Szabó : Ez­­ sem áll, nem vitték ki.) Tudomása szerint a háborúban elrekvirált harangokat és réz­­részeket is olcsón kapták meg bizonyos gyárak. Leg­nagyobb részben a Weiss Manfréd-gyárba kerültek ezek az anyagok. Nagyatádi Szabó István földmivelési miniszter az interpellációra adott válaszában kije­lenti, hogy a rézgálic tényleg drága, de rézgálicot az országból engedéllyel nem vittek ki. Szó sincs arról, hogy kivitel legyen mindaddig, amíg a belföldi szük­ségletet ki nem elégítették. Vigyázni kell arra, hogy, erőszakos rendszabályokkal valahogy, m­eg ne akadá­lyozzák a rézgálic gyártását. Miután vezet, külföldről kell hozni, angol fontra van szükség. A földmivelési minisztérium a Hungária Bankkal kötött megállapo­dást, amely szerint a bank hivatalosan megállapított áron olyan arányban adja át a rézgálicot a miniszté­riumnak, amilyen arányban a Devizaközponttól angol fontot kap. Meskó Zoltán újabb felszólalása után a választ tudomásul vették és az ülés fél háromkor vé­getért. Feleki Béla meghalt . Egy jó emberrel ismét szegényebbek lettünk, egy okos­ emberrel ismét kevesebb : Feleki Béla meghalt. Érdekes, jóságos, kerek arcát nem látjuk többé a fő­város közgyűlésén; hatalmas alakja eltűnt a fórum­ról, ahol harminc esztendeig küzdött és verekedett a kultúráért, a szegényekért és Budapestért. Szolgája és katonája volt minden jó ügynek, és ha Budapest lett Budapestből, ha a főváros kulturális, emberbaráti és szociális intézményei az utolsó harminc esztendőben megsokasodtak , abban része van Feleki Béla okossá­gának, tudásának, önzetlen munkásságának. És most olyan furcsa, olyan nehéz elhinni, hogy akit ennyi­­annyi esztendőn keresztül minden jó ügy élén ott lát­tunk , nem fog többé megjelenni a főváros köz­gyűlési termében. Az ő buzgósága, az ő okossága, az ő higgadtsága nagyon-nagyon fog hiányozni nemcsak a főváros közgyűlésén, hanem hiányozni fog egy se­reg társaságban is, ahol jótékonyságról és kultúráról tanácskoznak. Körülbelül harminc esztendeje, hogy szerephez jutott Budapesten ez a kivételes ember. Harminc esz­tendővel ezelőtt lett a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja és harminc esztendő óta tagja a fővárosi tör­vényhatósági bizottságnak is. Már az akkoriak fel­ismerték a fiatal fiskálisban a tehetséget, a tudást, és a Terézváros akkori vezetői fel akarták használni Feleki tudását és tehetségét a főváros érdekében. Azóta folyton dolgozott. Élete a munka szakadatlan láncolata volt. A főváros közgyűlésén felszólalt min­den fontos ügynél. Érdekes és tájékozott beszédeit minden párt szívesen és megértéssel hallgatta. Külö­nösen pénzügyi beszédei voltak híresek, ő volt Buda­­pest egyik legkiválóbb pénzügyi szakértője, és budget­­tárgyalásokon évtizedeken keresztül Feleki volt a ve­zérszónok. Mint szónok is elsőrangú. Beszéde lebilin­cselő és színes. Az az ember volt, aki argumentumok­kal és tudással hadakozott a frázisok ellen. Mikor vá­rospolitikus lett, még a Radocza táborához tartozott és a demokraták Hadoczáéktól hódították el. És Fe­leki Béla nem ismert fáradtságot akkor, a­lityk­ a fő­városért kellett dolgoznia. Dolgozott szinte éjjel-nap­pal, és dolgozott önzetlenül ez a puritán ember, aki gyakran még az elismerést is elhárította magától. A gázművek megváltása után egyik tagja lett a gázmű­vek igazgatóságának, mert a főváros törvényhatósági bizottsága úgy gondolta, hogy a gázművek fejlődése akkor lesz a legjobb kezekben, ha olyan embereket bíznak meg a vezetéssel, mint amilyen Feleki Béla. Azonban hiába hárította el magától az elismerést, a publikum elismerését mégis el kellett fogadnia. A nagy publikum, melynek jóvoltáért harminc eszten­deig szakadatlanul dolgozott Feleki, megbecsülte a munkáját és elhalmozta szeretőjének jeleivel. A fővá­ros jegyzőkönyvei hálásan jegyzik fel róla, hogy mi­­kor a 90-es évek végén, Halmos János polgármester­ségének idején, a főváros fel akarta venni első nagy beruházó kölcsönét és a nagybankok drágán akarták adni a kölcsönt. Feleki Béla indítványára fogadta el a közgyűlés, hogy a bankok helyett Budapest a publi­kumához fordul a kölcsönért, így született meg a 100 millió koronás beruházó szubsztripciós kölcsön, mely­nek olyan nagy sikere volt, hogy a közönség két­­három nap alatt túljegyezte. Ugyancsak Feleki Béla csinálta meg a híres konverziót. A főváros régi, ma­­gaskamatoz­ású kölcsöneit az ő agitációja eredménye­képpen alakították át négyszázalékos kölcsönné. De Feleki Béla nemcsak pénzügyi terem volt jeles szak­ember, hanem egyik legjobb fegyvertársa volt Bárczy Istvánnak a kulturális intézmények megvalósításában. A Bárczy-rezsim egymásután építette­­tz iskolákat és egymásután építette fel a szükséglakásokat és az is­kola- és bérházépítési akciót nem egy válságon segí­tette át Feleki. A pesti izraelita hitközség munkájából is erősen kivette részét Feleki Béla. Utolsó órájáig elitök­­ühélyette­se volt a zsidó Hitközségnek, amelynek hosz­­szabb ideje nincsen elnöke, és a hitközség az ő ke­zére bízta az iskolai és kulturális ügyeket. Az ő műve, hogy a hitközség iskolái jelentékenyen meg­szaporodtak és az ő érdeme az is, hogy egy leány- és egy fiú­ gimnáziumot tudott építeni a zsidó hitköz­ség. A leánygimnázium már készen is van és nagy­szerű eredményeket mutatott föl már eddig is. Fe­leki erre a művére volt legbüszkébb. Boldogan be­szélt róla, h­a csak szerét ejthette; elégtétellel dicse­kedett, hogy nemsokára készen lesz a zsidó Au-gim­­názium is. Sajnos, műve betetőzését, a fiú­gimnáziu­m építésének teljes befejezését, már nem érhette meg. Pedig csak nemrégiben történt, hogy barátai az ő ne­vére egy sokmilliós alapot gyűjtöttek össze,­­és Feleld Béla ezekből a milliókból akarta befejezni a zsidó gimnázium építését. Most innen, a gimnáziumból te­meti nagy halottját a pesti zsidó hitközség. Az utolsó esztendők szomorúságai elkeserítették ennek a drága, jó embernek az életét. Még dolgozott a szegényekért, még loholt, hogy téli ruhát szerezzen az árváknak, m­ég felszólalt néha-néha a főváros köz­gyűlésén egy-egy kulturális vagy pénzügyi kérdés­ben. De már nem volt többé az a harcos természet, mint valamikor. Hangjából ki-kicsendült a melan­kólia és elmondotta fi is Taine-nel. ..idealista vagyok, illúziók nélkül''. Fájt neki látni, hogy omlik össze minden, amit az előző évtizedek építettek. Néha-néha kitört belőle egy-egy felszólalása során a keserűség és lázadozás. De a hangján már megértett, hogy fá­radt. Az új közgyűlésen már csak egyszer tartott nagy beszédet, megvonva a rendszerváltozás gazda­sági mérlegét. És m­íg a sokkal enyhébb ellenzéki beszédeknek is többnyire nehéz harcot kellett vív­­niiuk a közgyűlésén a jobboldal idegességével, tőrei illetlenségével, lármájával. Feleki beszédét mély csöndben és mély figyelemmel hallgatták végig a jobboldali padok is. Ez a beszéd volt Feletti búcsúja három ínlizeites munkájának színhelyétől. ■ Egyébként filozóf természet volt Feleki Béla. Bölcs ember és bök­ bégének gyémántjaival tele­­szórtst minden beszédét. Azok közé az emberek közé tartozott, akiket még az elenségeik is szeretnek. Szó­­rsiftni mert íz- A*. újért ajtóik witttica-jaasfc 1 mj.1—__r vi ^ -becsülték, mert puritán volt Nem fáradt bele abba, hogy embereknek és családoknak állást és kenyere­kerítsen. Minden tehetséget protegált, de az ő pro­tekciója önzetlen volt és bár sokat és sokszor prete­gált, soha senki szemrehányást nem tehetett neki amiatt, hogy érdemetlenre pazarolta a jóságát. Kétségtelen, hogy a demokrata párt is nagyon sokat köszönhet neki, amit a demokrata párt azzal is demonstrált, hogy egyik elnökévé választotta. Vázso­­­nyi Vilmos egyik legképzettebb, legnagyszerűbb fegy­vertársát becsülte meg benne. De Feleki Béla nagy embere volt a szabadkőműveseknek is. Éveken ke­resztül főmestere volt a Demokrácia-páholynak. És hogy ebben a lisztségében mennyi jót tett és memm becsületeset műveit, arról beszélnek a szegények a­ ügyefogyottak ezrei és beszélnek­ azok a nagyszerű jótékony és kulturális intézmények, melyeket a sza­badkőművesség alkotott. És vasárnap délelőtt tizenegy órakor, amikor a zsidó leánygimnáziumból el fog indulni a halottas­­menet, hogy elvigye utolsó útjára a főváros törvény­hatósági bizottságának legrégibb tagját, a jóság és a munka elfáradt harcosát, akkor a koporsó mögött felsorakozik majd a szegények nagy serege.. P. M. Teleki Béla mindössze hatvanesztendős volt, mi­kor ma délelőtt tíz órakor a halál lezárta szemét- Özvegye és egyetlen leánya, Milkó Ferencné, vala­mint fivérei, I­elekij Hugó dr. orvosi profeszor és Fe­leid Sándor, a költő-orvos gyászolják. Tallózás a költségvetésben Harmincnyolc­­százalék a személyi kiadás Az 1922/23. évi költségvetésben a személyi ki-­­adások összege a természetbeni ellátás költségeivel együtt 63.372.138.000 koronára rúg. E­bben az ös­­­­szegben nem foglaltatik benne az az összeg, amit a kormány a költségvetésből kihagy. T. i. az őrlési vámgabona és lisztkiviteli illeték. Vagyis a személyi kiadások összege ■— a honvédelmi tárca kivételé­vel - hetvenöt milliárdra becsülhető. Ez az összeg az egész kiadásnak­­78%-a. Még ezenkívül is költ a magyar állam személyi járandóságokra. Mert a bel­­ügy­minisztérium törvényhatóságok, városok és köz­ségek címen felvett 1.261.361.000 koronás kiadási té­­­teléből jelentékeny rész személyi javadalmazás ki­­egyenlítésére szolgál. Ide számítandó még nagyobb hányadában az egyházaknak, a nem állami közép-, iskoláknak és a nem állami elemi iskoláknak jutó támogatás, majd másfélmilliárd összegben. Az 1914/1915. évi költségvetésben ugyanez mál összeg 398.841.932 koronára rúgott, ami az egész költségvetés 17 százaléka volt. Ugyanez maradt az arány az 1921/1922. évben is, amikor ezek a költsé­gek 2.773.359.790 koronát tettek ki. Az utolsó egy év alatt ezeknek a költségeknek az­ aránya több, mint megkétszereződött. Sőt a valutánk romlása és az általános drágulás folytán a tisztviselőknek jutó ter­mészetbeni ellátás összege még emelkedett is és így, még csak súlyosbodott az a teher, amit a tisztviselői kérdés meg nem oldása jelent az országra. Az egyetemek és a pénzüegyminlaider „Fenntartunk drága egyetemeket, hogy szaporít­suk a szellemi proletariátust". Éles, erős kritika ezt­ közoktatási pulct­illánkról, csak meglepődünk, hogy a­ most kormányon levő rezsim egyik tagja, sőt egyik­ minisztere mondja ezreket a szavakat, mondja ezt a­ súlyos mondatot. Évtizedeken át két egyetemen landolták a ma­gyar ifjakat, a budapestin és kolozsvárin. Hosszis küzdelem eredményeként határozta el az ország­­gyűlés a pozsonyi és debreceni egyetem fölállítását. A két új egyetem építkezését még be sem fejezték és a debreceninek még a tanári karát sem nevezték ki, amikor jött az összeomlás és amikor elmenekült a pozsonyi és kolozsvári egyetem jó része. A két menekült egyetem­­egyesítéséből sem lett volna teljes debreceni egyetem. Ehelyett azonban a kormány akként döntött, hogy a két menekült egye­temet fenntartja, noha új otthonukban „a modern, oktatási viszonyoknak nem mindenben kielégítőleg­ sikerült őket elhelyezni, illetőleg a pozsonyi egy­etemi még csak a jövő évben költözködhet Pécsre. A két egyetem menekülése óta több tanárt ne­­vezett ki a kormány a debreceni és budapesti egye­temekre, mint amennyi a menekült tanárok szidná és ami az ügydöntő, úgyszólván kivétel nélkül ugyan­olyan katedrákra, mint amilyen szakosok a medekült­ tanárok. 1i A szegedi egyetemre 298.000.000, a pozsonyi egye-­ temre 562.090.000 koronát, tehát a két egyetemre 860.000.000 koronát irányzott elő a pénzügyminiszter.) Az egész összeget megtakaríthatta volna, ha a pénz­ügyminiszter kijelentése és a kormányzati politikai fednél egymást.­­! De nem értjük a pénzügyminiszter kijelentését azért sem, mert a közgazdasági egyetem 78.000.000 koronás tételénél azt mondja, hogy­­,országunk há­ború utáni nyomasztó gazdasági helyzete ellenére és­ súlyos pénzügyi terhek vállalása mellett is, kulturális jövőnk biztosítása parancsoló kötelességünkké tette egyetemi oktatásunk kiépítését." Az egyetems szint biztosítása indokolja a költségtöbbletet. Hát az egyetemek kiépítése, három új egyebesül, felállítása vagy parancsoló kötelesség, vagy pedig­ fenntartunk drága egyetemeket és termeljük a szel­lemi proletariátust. Egyik, vagy másik igaz lehet, de­ mind a kettő nem. És egy törvény­javaslat indokolásá­nál nem képviselhető mind a két álláspont. Harsaid azért nem, mert csak egymással ellentmondó meg-t­okolással lehet új egyetemekre milliárdokat kérni és ugyanakkor a numerus clausus fenntartását, mely­ egyaránt irányul a zsidók és keresztény kispolgáraid gyermekei ellen, helyeselni, olyan érvekkel, amely­id szimpatikusabbak »z pjv«*«!» iá . 8jiS.-ae#@eSa^!8Sd^kv. — Letartóztatták az Avanti szerkesztőjét. A mi­lánói rendőrség letartóztatta Serrati-t, az Avanti fő­­szerkesztőjét, az olasz maximalista szocialisták ve­zérét — A török Kate. Mussolini kijelentette, hogy Britannia újra meg akarja kezdeni a tárgyalást a törökökkel Konstantinápolyban. Ezzel szemben Olasz­ország­­ masnimét részesítené előnyben. Britannia mereven elzárkózik minden más kérdés tárgyalásától és csupán három pontot óhajt Megbeszélés tárgyává tenni; ezek a görög—török jóvátételi kérdés, az ide­genek részére biztosítandó bírósági garanciák .és pé: —v* L-flpeaAttet ■ ■ ^^*?V** f -A-J ivóf VILÁG Péntek:

Next