Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-07 / 176. szám
Kedd VILÁG Az amerikai pártok készülődnek az elnöikvázatási küzdelemre*) New-York, július 23. (A Világ new-yorki tudósítójától.) Majdnem másfél év választja még el az Egyesült Államok népét az elnökválasztástól. Normális körülmények között nyolc-kilenc hónappal a választás előtt indult meg a választási harc, de az idén már most kezdődnek az előcsatározások pártok és jelöltek között. Ennek a korai agitációnak, amelynek csak egyes fázisai játszódnak le a nyilvánosság előtt, a magyarázata az, hogy ezúttal nemcsak arról van szó, hogy a két történelmi párt közül melyik lesz majd az, amely a maga jelöltjét beülteti a Fehér Házba, hanem arról is, hogy várjon nem kezd-e új fejezetet írni az 1920-i választás az amerikai politika történetében? Nem egyszer volt már szó arról, hogy a két nagy párt nem tölti be a maga hivatását és hogy elérkezett az ideje egy harmadik párt alakításának, de a harmadik párttól sose félt a két nagy párt anynyira, mint most. Sajtóban és politikai meetingeken egyre erőteljesebben hangzik föl a kiáltás, hogy a harmadik pártra szüksége van a nemzetnek és a radikális elemek soha nem fejtettek ki olyan erőteljes propagandát az új párt érdekében, mint most. Nemcsak arról van szó tehát, hogy a demokraták vagy a republikánusok győznek-e 1924 novemberében, hanem legelsősorban arról, hogy mindkét pártot nem söpri-e el egy harmadik, amely egyelőre még nincs is meg és amely a lapokban a ,,third party“ bizonytalan és ködös címe alatt jelentkezik. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy ssem a demokrata, sem a republikánus pártnak elvi programja nincs és nem is volt soha. A név nem fed lényeget, nem jelent semmit. A demokrata párt is repubikánikus, a republikánus párt is demokrata. A különbség kettőjük között legfeljebb annyi, hogy a történelmi fejlődés folyamán a republikánus párt a nagytőke képviselője lett, míg a demokraták inkább a kisemberekből rekvirálják a párthíveiket. Csak a választások előtt adja ki mindegyik párt a maga programját, miután előzőleg alaposan kitanulmányozta a közönség ízlését. Például: a legutóbbi New York állami választásokon a demokrata jelöltek azzal a programmal léptek föl, hogy a prohibiciós törvényen legalább is enyhíteni kell, míg a republikánus platform ez a kiáltás volt: ,,bone-dry“, csontszáraz. A két párt politikai programját, állásfoglalását mindig az aktuális kérdések határozzák meg; elvi alapjuk nincs. De nem a merev, dogmatikus program hiánya ez, amely a tömegeket mindjobban kiábrándítja a történelmi pártokból, hanem az, amit a „machine“ uralmának lehietne nevezni. Nem a nép és nem a parlament uralkodik Amerikában, hanem a politikai machine, a pártok tevékenységét irányító gépezet. Mindkét pártot egy központi stártvezetőség dirigálja, amelynek megvannak a maga vidéki szervei. Minden államnak, minden megyének, minden városnak megvan a maga pártszervezete, és az állam, a megye vagy a város ügyeit ez a pártvezetőség dirigálja. Amíg New York állam republikánus volt, addig nem a republikánus kormányzó. Mr. Miller volt a legnagyobb úr az államban, hanem Sam Kerisig, a newyorki republikánus párt magyar származású vezére : the boss of the republican party. A demokratákat sem Alfred Smith, a demokrata kormányzó dirigálja, hanem a Tammany Hall, a demokrata párt hatalmas organizációja. Hogy közelebbről megértsük a helyzetet: ha valakinek autóbusz-hajtási engedélyre van szüksége, akkor ezt a kijárást olyasvalaki intézi el számára, akinek összeköttetése van a Tammany Hall vezéreihez. .A politika jórészt nem elvi harc, hanem személyi küzdelem és nyers üzlet lesz a két párt évszázados uralkodása folyamán. , Üzlet és politika A közönség mindjobban kijózanodott ebből az üzletes politikából és nem vicc, ha azt mondjuk, hogy Amerikában ez alatt a szó alatt: „politician“ nem annyira a hivatásos politikust vagy az államférfit értik, hanem olyasvalakit, akinek a mestersége, businesse nem egészen tiszta, aki kijárásból, megvesztegetésből szerez magának vagyont. A közönség kijózanodásához még jobban hozzájárultak az utóbbi hónapok hatalmas üzleti botrányai, amelyekbe vezető politikusok voltak belekeverve. Egymásután omlottak össze olyan tőzsdebizományos cégek, akik „in »ich“ játszottak, el spekulálták a klienseik pénzét és sok millió dollárra rabolták meg a közönséget. Ezeknek a tőzsdecégeknek (Amerikában ,,bucketeer-shop“-nak hívják az ilyenfajta üzletet) a háta mögött különböző hivatásos politikusok állottak, akik vesztegetési pénzt, graftet kaptak a sápból. "Mr. Murphy, a Tammany Hall vezére, állott legutóbb egy ilyen botrány középpontjában. A tömegek hangulatváltozásához nagy mértékben járult hozzá a lelkek radikalizálódása a háború alatt és után. Rájöttek arra, hogy a háborúban becsapták őket, hogy a háború teljesen fölösleges volt, a béke ostoba és rossz és a háború igazi vesztese Amerika, amely képtelen behajtani az eladósodott Európán azt a tizenegy és félmilliárdot, amit a hadviselő feleknek kölcsönzött. A tömegek nagy részében valami homályos, félig-meddig öntudatlan vágyakozás él egy jobb, üzletiül mentesebb, nemesebb és valóban elveken alapuló politika után. Kell a harmadik párt neki, már csak azért is, hogy a teljesen korrupt politikai macsimétól megszabaduljon. A harmadik párt kialakulásának szükségességét hangoztatták idáig is azok a radikális szenátorok, akiknek a nevét idáig kapcsolatba hozták a „third party“-mozgalommal. La. Feltette szenátor, Hiram Johnson, Korah és az őt követők élesztették a mozgalmat, de ez a mozgalom reménytelen volt mostanáig, mert hiányzott a háta mögött álló nagytőke, amely nélkül komoly agitációról Amerikában beszélni se lehet. Most azonban egyszerre veszedelmessé lett a mozgalom, mert megtalálták azt az embert, aki pénzt visz a mozgalomba. Ez az ember Henry Ford. Ford esélyei Its a very good joke, the nomination of Henry Ford, — mondották a politikusok, amikor a Ford for President-mozgalom megindult. Jó vicc. Valóban nem könnyű elképzelni Henry Fordot a Washingtonok, Lincolnok és Rooseveltek székében. Minden szédületes üzleti sikere dacára Fordról nem a legjobb véleménnyel vannak Amerikában. Teljesen műveletlen ember, aki, amikor három évvel ezelőtt tanúkép megjelent a bíróság előtt, maga vallotta be, hogy olvasni tud ugyan, de írni alig. Egy lakatoslegény, aki rájött arra, hogy pléhből is lehet autókarosszériát csinálni. Amihez az autógyártáson kivil hozzányúlt, abból rendszerint botrány lett. Beadták neki a „békehajó“ ötletét, és a politikában teljesen naív, járatlan Henry szentül meg volt róla győződve, hogy mihelyt a békehajó megérkezik Európába, a háborús felek azonnal békét kötnek. Amerikában is, Európában is harsogó nevetés kísérte ezt az operett-vállalkozást. Azután következett Ford hadjárata a zsidók ellen. Norman Hapgood (fajvédők figyelmébe : protestáns, kiváló hírlapíró, a Hearsts International Magazine szerkesztője) szenzációs cikksorozatban leplezte le, hogy milyen szélhámosok ugratták bele Fordot ebbe a hadjáratba, hogy ültették fel hamisított adatokkal és a Hapgood -cikksorozata nyomán felhangzó kacagás ismét nevetségessé tette Fordot. Ford maga is belátta, hogy felssrtették és békülési kísérleteket tett a zsidóság felé, de sikertelenül. Amikor pár hónappal ezelőtt William Randolpn Hearst, az újságkirály, kijelentette, hogy ő támogatni fogja a Ford-féle elnökválasztási mozgalmat, néhány zsidó szervezet megkérdezte : igaz-e ez a kijelentése. Akkor Slearst visszatáncolt, visszavonult és Ford, ha mégis fellépne, szemben találná magával Amerika egész zsidóságát. Ford másik hatalmas ellenfele, lenne a Well Street, az amerikai pénzvilág. (Fajvédők figyelmébe : a töke Amerikában nincs zsidókézben. Morgan született protestáns.) Ford állandó harcban áll a Wall Streettel, minden bankárt csalónak tart és hogy ne legyen rájuk, szorulva, körülbelül százötven millió dollárnyi készpénzt halmozott fel. A Wall Street mindenesetre kapni fog az alkalmon, hogy Porának visszaüthessen. Mindezek dacára azonban súlyos tévedés azt hinni, hogy Ferónak nincsenek esélyei az elnökválasztáson, amennyiben valóban fellép harmadikpárti programmal. Ford a farmerekközött népszerű, mert a farmernek Ford adta az olcsó autót. Ford nevét sokkal jobban ismerik mindenütt, mint akármelyik nagy politikusét. Hogy Ford minden műveletlensége, politikai naivitása dacára hatalmas szervező talentum, az is kétségtelen. Sikere, emelkedésének rapiditása kápráztató, tizenöt évvel ezelőtt még szegény ördög volt. A munkásait kitűnően fizeti és a Ford-gyárban van a legjobban fizetett munkásoknak a legrövidebb munkaidejük. Igaz, hogy a pár órai munka annyira megőrlő, annyira gyilkos, hogy a munkások ezrei hamuszínű arccal, kifacsarva jönnek ki a gyárból, de a tény mégis csak a magas munkabér és a rövid munkaidő : ez az, ami a tömegek fantáziájára hat. Minden Ford-ügynök egyúttal Ford-kortes is és ha a választási hadjáratba Ford komolyan belemegy, akkor nincs kizárva, hogy ő lesz a tömegek embere. Mc- Adón, Underwood és Davis A demokrata pártban magában már most erőteljes harcok folynak a különböző jelöltek között. Tudni kell, hogy néhány hónappal a választás előtt a pártok nemzeti konvenciót tartanak és ott határozzák el, hogy ki legyen a párt jelöltje. Egészen a legutolsó időkig úgy volt, hogy a párt elnökjelöltje vagy McAdoo lesz, Wilson exemnöik veje, sokszoros milliomos és kiváló mérnök, vagy Underwood szenátor, a párt egyik, legkomolyabb politikusa. A Ford jelöltségének eshetősége azonban mind a két , kombinációt fölborította. A demokraták, ha Ford nem lép föl, McAdoor vagy Underwoodot jelölik, akik a párt konzervatív frakciójának vezetői. Ford jelölése esetén azonban változtatnak a taktikájukon és a párt hivatalos jelöltje Davis, a kansasi kormányzó lesz, akit mint radikálist ismernek. (Innen is kitűnik, hogy a pártok mennyire nem állanak elvi alapon: a demokraták között vannak radikálisok és konzervatívok.) A demokraták spekulációja az, hogy a harmadik párt radikálisait fölszívják magukhoz, ha a radikális Davist jelölik, aki népszerű is, kiváló politikus is és aki az egyetlen alkalmas ember lenne arra, hogy Fordot megbuktassa. Harding másodszor Most már körülbelül nyilvánvaló, hogy a republikánusok jelöltje Warren G. Harding lesz. Harding rokonszenvesnek mutatkozott eddig, egyszerű és szimpatikus egyéniség, akinek még azt sem rótják föl, hogy iniciatívája alig van és hogy politikai koncepciója elenyészően csekély. A szürke elnökök sorából való, de a Wilson diktatórikus adminisztrációja után jól hat a szerény és egyszerű Harding, aki olyanformán elnökösködik, mint egy alkotmányos uralkodó : mindent a miniszterei csinálnak. A republikánusok ki fogják használni azt a körülményt is, hogy Harding elnöksége alatt az ország meglepő gyorsan kiheverte a háború utóhatásait, a munkanélküliség megszűnt és különösen az iparban egy nagrobb prosperitás jelentkezik. Ezzel szemben handicapesi Hardingot az, hogy két rossz lóra játszik : a prohibició gebéjére tett és egy idegen paripára , a Népligára. Mindkét plattformteljesen népszerűtlen. A prohibició, a korlátlan alkoholtilalom már megbuktatta a republikánus pártot New York államban, a Népligához való csatlakozás pedig ugyancsak népszerűtlen. Az amerikai embernek ma ez a jelszava : „No foreign entanglements“ — semmi közünk Európához. Harding legutóbbi beszédeiben is azt hangsúlyozta, hogy Amerikának részt kell vennie a Világbíróságban, ami természetszerűen azt vonná maga után, ha" Amerika kilép eddigi izoláltságából és na"j jobb mértékben avatkozik bele az európai ügyekbe. A harc, amely az elnökségért folyik, egyelőre csak a kulisszák mgött folyik és abban jelentkezik, hogy a politikusok óvatosabbak a nyilatkozataikban. A döntő kérdés egyelőre az : fellép-e Ford és lesz-e harmadik párt ? Ha lesz, ha Ford fellép, olyan kavarodás lesz az amerikai politikai életben, amilyet még keveset látott ez az ország. Déri Imre: * Ezek a sorok ugyen Harding halála előtt íródtak, de azért így is énekes képét adják Amerika politikai viszonyainak. 1923 augusztus 7. ) Curzon a terve a jóvátételi válság megoldására Lord Curzon még e nőnap vége előtt Párizsba megy, hogy találkozzék Poincaré-ral. Francia politikai körökben kijelentik, hogy Curzon a jóvátételi válság megoldására egy új tervezetet dolgozott ki. E terv szerint Anglia késznek nyilatkoznék, a német adósságvállalások C osztályának, amely 82 milliárdot tesz ki, háromnegyed részét az Angliával szemben fennálló francia és belga adósságok kiegyenlítésekép átvenni. A huszonnégy milliárdos maradék az Amerikával szemben fennálló angol adósság visszafizetésére fog szolgálni. A Daily Mail diplomáciai tudósítója kijelenti, hogy Párizsban bevallják a belga szakértők által kidolgozott tervezetre vonatkozólag, hogy nagyrészben Németország jóakaratától függ, hogy a francia kormány kész lenne a Fuhr-vidék és a Rajnamellék német iparosaival tárgyalásokba bocsátkozni, teljesen légből, kapottak. A francia kormány nem gondol arra, hogy eddigi politikájától eltérjen. Ez a politika abban áll, hogy a német bányák és bányatulajdonosok együttműködését helyesli, de ez az együttműködés csak két irányú lehet: 1. a vasúti szállítmányozás jobb keresztülvitele; 2. egy szén- és kokszraktár fölállítása a megszállott területen jóvátételi célokra. Mindezekkel összefüggésben vannak azok az egyre sűrűbben föllépő hírek, amelyek szerint az angol kormány válságba jutott. A jóvátételi vitában csütörtökön elhangzott nem kielégítő nyilatkozatok óta napról-napra erősödik az a benyomás, hogy Baldwin kormánya a legközelebbi hetekben belpolitikai viharok előtt áll. A franciabarátok a kormányban és az unionista pártban azon a nézeten vannak, hogy a kormány politikája csődöt vallott. A Franciaország és Belgium által kiadott okiratok szövegezésük által bizonyítják, hogy nemcsak a két szövetséges hatalom, hanem Anglia is ellenállást tanúsított a tanácskozások folyamán. Munkáspárti körökben is nagyon elégedetlenek a kormátumnyal. Állítólag az befolyásolta Mae Kermit határozatát is, hogy egyelőre nem lép be a kormányba, hogy a miniszterelnöknek saját pártja kebelében sincs meg a megfelelő támogatása. A közelálló kormányválságra mutat az a körülmény is, hogy Lloyd George lemondott amerikai utazásáról. Kémlevelek Pestről Bécsbe A nagy, terhes év a bajkeverő esztendő tükörképét velevegő élességgel mutatja egyetlen confidens munkája. Hosszú történelmi stúdiumoknál alaposabban magyarázza pár sora az egész társadalmi és politikai helyzetet s magát a titkos adatgyűjtő módszert. Néha csak sebtiben, pongyolás, szaggatott félmondatokat ver oda, máskor egész kis disszertációt küld. Az egyik spicli csak a megyegyülésen fülel, a másik fönt a mágnáskaszinóban, a harmadik lent a halpiacon, s a negyedik a tristafristák közt. Akad olyan, aki egy nap ötfelé surran. Némelyik alkémeket tart. Vagy előkelő bizalmi férfi — világért se illetjük splán jelzővel — oly tekintélyes, hogy tanácsadóként is szerepel. Értesülése nyomán direktívákat ad és számít a súlyos eredményre, sőt néha valóban élvezheti, amint a besúgás mérge hat s életet is pusztit, nemcsak csisztenciát. Egy magyar gróf mint confidens Elsőrangú, dús anyagot terít elénk a bécsi Judenplatz bástyafalú vén házában a rendőrminiszteri levéltár akármelyik fesetkulusa, ha Mailáth-lévé sárgul benne. Mindet nem idézhetjük, válasszunk hát, ■— jó lesz most a szabadságharc előtti év. A leggroteszkebb közvetlenséggel tárja föl : hogyan forrt-nőtt a magyar szenvedély, miképp lángolt és borult vérbe a tiszta magyar szem? A jelentés napi penzum volt: ritkán maradt el. Rendszerint a Wernckingh Ferdinánnd udvari tanácsos címére jött, de maga gróf Sedlnitzky József, a Polizei- Hofstelle elnöke is kért, sőt az egyik főherceg, később, urakodónk édesapja szintén kapott — nem egyszer élőszóval — infimebb felvilágosítást. Mailáth gyakran jósolt is, még pedig nem valami optimista módra. Egész kis riportokat sütött nyélbe a bukott kereskedőről éppúgy, mint a nádorválasztásról, de soha sem számító célzat nélkül. Föltűnően sokszor támadta hátba a kormányt is, kivált katolikus ügyekben. Az ellenzék „gonosz furfangját“ minél többször bizonyítgatni próbálta. Kossuthról persze soha nem írt le egy jóindulatú információt, de Széchenyit is kárörvendően emlegette, ha valami kínos vagy legalább kellemetlen affért megtudott. Ledorongolta a pesti cenzort, mivel nem volt elég szigorú az ellenzéki sajtóval szemben és „beárult“ színészt, írót, követet, papot. Nem kímélte a családi életet. Óvatosan hideg hajlékony és törhegyű tollal nyársalta föl a legtiszteltebb magyarok „renoméját" és őrült, ha magyar ellenzékit le tudott leplezni. Fix fizetésért Jelentés — a császárnak csorbitva Nézzék az elsőt. Hátán betűszerint: „Am 2. ,Jinnér 1817. Ad actau, in Copia jür ung. Vortrag benützt.• In copia missisdelesig Wien, cm 7. Jrinner 1817." Szóval fölhasználták a magyar ügyekről tett bizalmi jelentésben, amely az államkonferencia elé jutott, többnyire Lajos főherceg elnöklete alatt. Aláírás nincs, csak chiffre-jel , írott m-betűszerű stilizált girland. Maga a szöveg: — Pár nap óta rosszabbat érzi magát a császári fensége, a főherceg-nádor. A publikum körében az a meggyőződés, hogy a nemse így ülést biztosan nem éri meg, de talán a tavaszt is alig. A kormánynak már most számolnia kell a nemsokára következő nádorválasztással. A közvélemény István főherceget jelöli nádorként és aligha tudnának más — a kormányra kedvezőbb — választást megejteni. Ha a nádor meghal, István főherceget azonnal ki kell nevezni palatínussá, így megvan a lehetőség, hogy a választást jelölés nélkül hajtassák végre. — Föltünést kelt itt az a hír, hogy gróf Zichy Félix lemond a vasmegyei adminisztrátoriágról, Zichy Henrik pedig a mosoni htispánságról. — Az ellenzék így eléri kitűzött célját, hogy az adminisztrátorokat és főispánokat gorombaságokkal diszgusztálja. A következő részt kihúzták, úgy hogy nent került a császár elé . . Amit előre jeleztem, kezd már egészen kibontakozni; mind jobban látszik, hogy az ellenzék a mágnástáblán sokkal erősebb lesz, mint a legutóbi nemzetgyűlésen volt Ez oly erősen mutatkozik, hogy roppantul aggódnak már gróf Apponnyi magyar kancellár itteni leghatározottabb hívei is, akik eddig mindent rózsaszínben láttak. Sok a bukott kereskedő •— Az üzleti bukás és vagyoni pusztulás itt rendkívül sok. — Tegnap egy Burgmann nevű nagykereskedő magához hívta a hitelezőit és ezt mondta: „Bécsben százezer forinttal tartozom és itt száztízezer forinttal maradtam giróban. Bécsben fölmondták a hitelt, Pesten két házam van, tehát elég fedezel, de pénz az nincs. Ha szorongattok, csődöt kell mondanom." Erre ,a kereskedők úgy határoztak, hogy nem szorongatják tovább, sőt annyi pénzt előlegeznek, amennyiből bécsi adóságait kifizetheti. Azért tették, mert tisztességesnek ismerik. De ha valamennyi passzíváját födözte, nem sokja marad. ■— Nem minden kereskedő jötk el így ; különben pedig mindenütt az a nézet, hogy a legközelebbi nf#tzerigülésen szigorúbb csődtör-