Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-07 / 176. szám

Kedd VILÁG Az amerikai pártok készülődnek az elnöikvázatási küzdelemre*) New-York, július 23. (A Világ new-yorki tudósítójától.) Majd­nem másfél év választja még el az Egye­sült Államok népét az elnökválasztástól. Normális körülmények között nyolc-kilenc hónappal a választás előtt indult meg a vá­lasztási harc, de az idén már most kezdőd­nek az előcsatározások pártok és jelöltek között. Ennek a korai agitációnak, amelynek csak egyes fázisai játszódnak le a nyilvános­ság előtt, a magyarázata az, hogy ezúttal nemcsak arról van szó, hogy a két történelmi párt közül melyik lesz majd az, amely a maga jelöltjét beülteti a Fehér Házba, hanem ar­ról is, hogy várjon nem kezd-e új fejezetet írni az 1920-i választás az amerikai politika történetében? Nem egyszer volt már szó ar­ról, hogy a két nagy párt nem tölti be a maga hivatását és hogy elérkezett az ideje egy harmadik párt alakításának, de a har­madik párttól sose félt a két nagy párt any­­nyira, mint most. Sajtóban és politikai m­ee­­tingeken egyre erőteljesebben hangzik föl a kiáltás, hogy a harmadik párt­ra szüksége van a nemzetnek és a radikális elemek soha nem fejtettek ki olyan erőteljes propagandát az új párt­ érdekében, mint most. Nemcsak ar­ról van szó tehát, hogy a demokraták vagy a republikánusok győznek-e 1924 novembe­rében, hanem legelső­sorban arról, hogy mindkét pártot nem söpri-e el egy harmadik, amely egyelőre még nincs is meg és amely a lapokban a ,,third party“ bizonytalan és ködös címe alatt jelentkezik. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy ssem a demokrata, sem a republikánus pártnak elvi programja nincs és nem is volt soha. A név nem fed lényeget, nem jelent semmit. A demokrata párt is repub­ikánikus, a republi­kánus párt is demokrata. A különbség ket­tőjük között legfeljebb annyi, hogy a törté­nelmi fejlődés folyamán a republikánus párt a nagytőke képviselője lett, míg a demokra­ták inkább a kisemberekből rekvirálják a párthíveiket. Csak a választások előtt adja ki mindegyik párt a maga programját, mi­után előzőleg alaposan kitanulmányozta a közönség ízlését. Például: a legutóbbi New­ York állami választásokon a demokrata je­löltek azzal a programmal léptek föl, hogy a prohibiciós törvényen legalább is enyhí­teni kell, míg a republikánus platform ez a kiáltás volt: ,,bone-dry“, csontszáraz. A két párt politikai programját, állásfoglalását mindig az aktuális kérdések határozzák meg; elvi alapjuk nincs. De nem a merev, dogmatikus program hiánya ez, amely a tömegeket mindjobban kiábrándítja a történelmi pártokból, ha­nem az, amit a „machine“ uralmának le­hietne nevezni. Nem a nép és nem a parla­ment uralkodik Amerikában, hanem a poli­tikai machine, a pártok tevékenységét irá­nyító gépezet. Mindkét pártot egy központi stártvezetőség dirigálja, amelynek megvan­nak a maga vidéki szervei. Minden állam­nak, minden megyének, minden városnak megvan a maga pártszervezete, és az állam, a megye vagy a város ügyeit ez a pártveze­­tőség dirigálja. Amíg New York állam re­publikánus volt, addig nem a republikánus kormányzó. Mr. Miller volt a legnagyobb úr az államban, hanem Sam Kerisig, a new­­yorki republikánus párt magyar szárma­zású vezére : the boss of the republican party. A demokratákat sem Alfred Smith, a demokrata kormányzó dirigálja, hanem a Tammany Hall, a demokrata párt hatalmas organizációja. Hogy közelebbről megértsük a helyzetet: ha valakinek autóbusz-hajtási engedélyre van szüksége, akkor ezt a ki­járást olyasvalaki intézi el számára, akinek összeköttetése van a Tammany Hall vezérei­hez. .A politika jórészt nem elvi harc, ha­nem személyi küzdelem és nyers üzlet lesz a két párt évszázados uralkodása folyamán. , Üzlet és politika A közönség mindjobban kijózanodott ebből az üzletes politikából és nem vicc, ha azt mondjuk, hogy Amerikában ez alatt a szó alatt: „politician“ nem annyira a h­i­­­­vatásos politikust vagy az államférfit értik, hanem olyasvalakit, akinek a mestersége, businesse nem egészen tiszta, aki kijárás­ból, megvesztegetésből szerez magának va­gyont. A közönség kijózanodásához még jobban hozzájárultak az utóbbi hónapok hatalmas üzleti botrányai, amelyekbe ve­zető politikusok voltak belekeverve. Egy­másután omlottak össze olyan tőzsdebizo­­mányos cégek, akik „in »ich“ játszottak, el spekulálták a klienseik pénzét és sok millió dollárra­ rabolták meg a közönséget. Ezeknek a tőzsdecégeknek (Amerikában ,,buck­eteer-shop“-nak hívják az ilyenfajta üzletet) a háta mögött különböző hivatásos politikusok állottak, akik vesztegetési pénzt, graftet kaptak a sápból. "Mr. Murphy, a Tammany Hall vezére, állott legutóbb egy ilyen botrány középpontjában. A tömegek hangulatváltozásához nagy mértékben já­rult hozzá a lelkek radikalizálódása a há­ború alatt és után. Rájöttek arra, hogy a há­borúban becsapták őket, hogy a háború teljesen fölösleges volt, a béke ostoba és rossz és a háború igazi vesztese Amerika, amely képtelen behajtani az eladósodott Európán azt a tizenegy és félmilliárdot, amit a hadviselő feleknek kölcsönzött. A tömegek nagy részében valami homályos, félig-meddig öntudatlan vágyakozás él egy jobb, üzletiül mentesebb, nemesebb és va­lóban elveken alapuló politika után. Kell a harmadik párt neki, már csak azért is, hogy a teljesen korrupt politikai macsimé­tól megszabaduljon. A harmadik párt kialakulásának szüksé­gességét hangoztatták idáig is azok a radi­kális szenátorok, akiknek a nevét idáig kapcsolatba hozták a „third party“-mozga­­lommal. La. Feltette szenátor, Hiram John­son, K­orah és az őt követők élesztették a mozgalmat, de ez a mozgalom reménytelen volt mostanáig, mert hiányzott a háta mö­gött álló nagytőke, amely nélkül komoly agitációról Amerikában beszélni se lehet. Most azonban egyszerre veszedelmessé lett a mozgalom, mert megtalálták azt az em­bert, aki pénzt visz a mozgalomba. Ez az ember Henry Ford. Ford esélyei It­s a very good joke, the nomination of Henry Ford, — mondották a politikusok, amikor a Ford for President-mozgalom­ megindult. Jó vicc. Valóban nem könnyű elképzelni Henry Fordot a Washingtonok, Lincolnok és Rooseveltek székében. Minden szédületes üzleti sikere dacára Fordról nem a legjobb véleménnyel vannak Amerikában. Teljesen műveletlen ember, aki, amikor há­rom évvel ezelőtt tanúkép megjelent a bí­róság előtt, maga vallotta be, hogy olvasni tud ugyan, de írni alig. Egy lakatoslegény, aki rájött arra, hogy pléhből is lehet autó­karosszériát csinálni. Amihez az autógyártá­son kivil hozzányúlt, abból rendszerint bot­rány lett. Beadták neki a „béke­hajó“ ötle­tét, és a politikában teljesen naív, járatlan Henry szentül meg volt róla győződve, h­ogy mihelyt a békehajó megérkezik Európába, a háborús felek azonnal békét kötnek. Ame­rikában is, Európában is harsogó nevetés kí­sérte ezt az operett-vállalkozást. Azután kö­vetkezett Ford hadjárata a zsidók ellen. Norman Hapgood (fajvédők figyelmébe : protestáns, kiváló hírlapíró, a Hearsts In­ternational Magazine szerkesztője) szenzá­ciós cikksorozatban leplezte le, hogy milyen szélhámosok ugratták bele Fordot ebbe a hadjáratba, hogy ültették fel hamisított ada­tokkal és a Hapgood -cikksorozata nyomán felhangzó kacagás ismét nevetségessé tette Fordot. Ford maga is belátta, hogy felssr­­tették és békülési kísérleteket tett a zsidó­ság felé, de sikertelenül. Amikor pár hónap­pal ezelőtt William Randolpn­ Hearst, az újságkirály, kijelentette, hogy ő támogatni fogja a Ford-féle elnökválasztási mozgal­mat, néhány zsidó szervezet megkérdezte : igaz-e ez a kijelentése. Akkor Slearst vissza­­táncolt, visszavonult és Ford, ha mégis fel­lépne, szemben találná magával Amerika egész zsidóságát. Ford másik hatalmas ellenfele, lenne a Well Street, az amerikai pénzvilág. (Fajvé­dők figyelmébe : a töke Amerikában nincs zsidókézben. Morgan született protestáns.) Ford állandó harcban áll a Wall Streettel, minden bankárt csalónak tart és hogy ne legyen rájuk, szorulva, körülbelül százötven millió dollárnyi készpénzt halmozott fel. A Wall Street mindenesetre kapni fog az alkal­mon, hogy Porának visszaüthessen. Mindezek dacára azonban súlyos tévedés azt hinni, hogy Ferónak nincsenek esélyei az elnökválasztáson, amennyiben valóban fel­lép harmadikpárti programmal. Ford a far­merek­­között népszerű, mert a farmernek Ford adta az olcsó autót. Ford nevét sokkal jobban ismerik mindenütt, mint akármelyik nagy politikusét. Hogy Ford minden műve­­­letlensége, politikai naivitása dacára­ hatal­mas szervező talentum, az is kétségtelen. Sikere, emelkedésének rapiditása kápráztató, tizenöt évvel ezelőtt még szegény ördög volt. A munkásait kitűnően fizeti és a Ford-gyár­­ban van a legjobban fizetett munkásoknak a legrövidebb munkaidejük. Igaz, hogy a pár órai munka annyira megőrlő, annyira gyil­kos, hogy a munkások ezrei hamuszínű arc­cal, kifacsarva jönnek ki a gyárból, de a tény mégis csak a magas munkabér és a rövid munkaidő : ez az, ami a tömegek fan­táziájára hat. Minden Ford-ügynök egyúttal Ford-kortes is és ha a választási hadjáratba Ford komolyan belemegy, akkor nincs ki­zárva, hogy ő lesz a tömegek embere. Mc- Adón, Underwood és Davis A demokrata pártban magában már most erőteljes harcok folynak a különböző je­löltek között. Tudni kell, hogy néhány hó­nappal a választás előtt a pártok nemzeti konvenciót tartanak és ott határozzák el, hogy­ ki legyen a párt jelöltje. Egészen a legutolsó időkig úgy volt, hogy a párt el­­nökjelöltje vagy Mc­Adoo lesz, Wilson exemnöik veje, sokszoros milliomos és kiváló mérnök, vagy Underwood szenátor, a párt egyik, legkomolyabb politikusa. A Ford je­löltségének eshetősége azonban mind a két , kombinációt fölborította. A demokraták, ha Ford nem lép föl, Mc­Adoor vagy Underwoodot jelölik, akik a párt konzervatív frakciójának vezetői. Ford jelölése esetén azonban változtatnak a tak­tikájukon és a párt hivatalos jelöltje Davis, a kansasi kormányzó lesz, akit mint radi­kálist ismernek. (Innen is kitűnik, hogy a­ pártok mennyire nem állanak elvi alapon: a demokraták között vannak radikálisok és konzervatívok.) A demokraták spekulációja az, hogy a harmadik párt radikálisait föl­szívják magukhoz, ha a radikális Davist je­lölik, aki népszerű is, kiváló politikus is és aki az egyetlen alkalmas ember lenne arra, hogy Fordot megbuktassa. Harding másodszor Most már körülbelül nyilvánvaló, hogy a republikánusok jelöltje Warren G. Harding lesz. Harding rokonszenvesnek mutatkozott eddig, egyszerű és szimpatikus egyéniség, akinek még azt sem rótják föl, hogy iniciatí­­vája alig van és hogy politikai koncepciója elenyészően csekély. A szürke elnökök so­rából való, de a Wilson diktatórikus admi­nisztrációja után jól hat a szerény és egy­szerű Harding, aki olyanformán elnököskö­­dik, mint egy alkotmányos uralkodó : min­dent a miniszterei csinálnak. A republiká­nusok ki fogják használni azt a körülményt is, hogy Harding elnöksége alatt az ország meglepő gy­orsan kiheverte a háború utó­hatásait, a munkanélküliség megszűnt és különösen az iparban egy nagrobb prosperi­tás jelentkezik. Ezzel szemben handicapesi Hardingot az, hogy két rossz lóra játszik : a prohibició gebéjére tett és egy idegen paripára , a Népligára. Mindkét plattfo­rm­­teljesen népszerűtlen. A prohibició, a kor­látlan alkoholtilalom már megbuktatta a re­publikánus pártot New­ York államban, a Népligához való csatlakozás pedig ugyan­csak népszerűtlen. Az amerikai embernek ma ez a jelszava : „No foreign entangle­­ments“ — semmi közünk Európához. Har­ding legutóbbi beszédeiben is azt hangsú­lyozta, hogy Amerikának részt kell vennie a Világbíróságban, ami természetszerűen azt vonná maga után, ha"­ Amerika kilép eddigi izoláltságából és na"j jobb mértékben avatkozik bele az európai ügyekbe. A harc, amely az elnökségért folyik, egyelőre csak a kulisszák m­­gött folyik és abban jelentkezik, hogy a politikusok óvato­sabbak a nyilatkozataikban. A döntő kérdés egyelőre az : fellép-e Ford és lesz-e har­madik párt ? Ha lesz, ha Ford fellép, olyan kavarodás lesz az amerikai politikai élet­ben, amilyet még keveset látott ez az ország. Déri Imre: * Ezek a sorok ugyen Harding halála előtt íródtak, de azért­­ így is énekes képét adják Amerika politikai viszonyainak. 1923 augusztus 7. ) Curzon­ a­ terve a jóvátételi válság megoldására Lord Curzon még e nőnap vége előtt Párizsba megy, hogy találkozzék Poincaré-ral. Francia politikai körökben kijelentik, hogy Curzon a jó­vátételi válság megoldására egy új tervezetet dolgozott ki. E terv szerint Anglia késznek nyi­latkoznék, a német adósságvállalások C osztá­lyának, amely 82 milliárdot tesz ki, háromne­gyed részét az Angliával szemben fennálló fran­cia és belga adósságok kiegyenlítésekép átvenni. A huszonnégy milliárdos maradék az Ameriká­val szemben fennálló angol adósság visszafize­­tésére fog szolgálni. A Daily Mail diplomáciai tudósítója kijelenti, hogy Párizsban bevallják a belga szakértők ál­tal kidolgozott tervezetre vonatkozólag, hogy nagyrészben Németország jóakaratától függ, hogy a francia kormány kész lenne a F­uhr-vi­­dék és a Rajnamellék német iparosaival tárgya­lásokba bocsátkozni, teljesen légből, kapottak. A francia kormány nem gondol arra, hogy ed­digi politikájától eltérjen. Ez a politika abban áll, hogy a német bányák és bányatulajdonosok együttműködését helyesli, de ez az együttmű­ködés csak két irányú lehet: 1. a vasúti szállít­mányozás jobb keresztülvitele; 2. egy szén- és kokszraktár fölállítása a megszállott területen jóvá­tételi célokra. Mindezekkel összefüggésben vannak azok az egyre sűrűbben föllépő hírek, amelyek szerint az angol kormány válságba jutott. A jóvátételi vitában csütörtökön elhangzott nem kielégítő nyilatkozatok óta napról-napra erősödik az a benyomás, hogy Baldwin kormánya a legköze­lebbi hetekben belpolitikai viharok előtt áll. A franciabarátok a kormányban és az unionista pártban azon a nézeten vannak, hogy a kor­mány politikája csődöt vallott. A Franciaország és Belgium által kiadott okiratok szövegezésük által bizonyítják, hogy nemcsak a két szövetsé­ges hatalom, hanem Anglia is ellenállást tanúsí­tott a tanácskozások folyamán. Munkáspárti körökben is nagyon elégedetlenek a kor­­mátumnyal. Állítólag az befolyásolta Mae Kermit ha­tározatát is, hogy egyelőre nem lép be a kor­mányba, hogy a miniszterelnöknek saját pártja kebelében sincs meg a megfelelő támogatása. A közelálló kormányválságra mutat az a körül­mény is, hogy Lloyd George lemondott amerikai utazásáról. Kémlevelek Pestről Bécsbe A nagy, terhes év a bajkeverő esztendő tükörképét velevegő élességgel mutatja egyet­len confidens munkája. Hosszú történelmi stúdiumoknál alaposabban magyarázza pár sora az egész társadalmi és politikai helyzetet s magát a titkos adatgyűjtő módszert. Néha csak sebtiben, pongyolás, szaggatott félmonda­tokat ver oda, máskor egész kis disszertációt küld. Az egyik spicli csak a megyegy­ülésen fülel, a másik fönt a m­ágnáskaszinóban, a harmadik lent a halpiacon, s a negyedik a tristafristák közt. Akad olyan, aki egy nap ötfelé surran. Némelyik alkémeket tart. Vagy előkelő bizalmi férfi — világért se illetjük splán jelzővel — oly tekintélyes, hogy tanács­adóként is szerepel. Értesülése nyomán direk­tívákat ad és számít a súlyos eredményre, sőt néha valóban élvezheti, amint a be­súgás mérge hat s életet is pusztit, nemcsak csisztenciát. Egy magyar gróf mint confidens Elsőrangú, dús anyagot terít elénk a bécsi Judenplatz bástyafalú vén házában a rendőr­­miniszteri levéltár akármelyik fesetkulusa, ha Mailáth­-lévé­ sárgul benne. Mindet nem idéz­hetjük, válasszunk hát, ■— jó lesz most a szabadságharc­­ előtti év. A leggroteszkebb köz­vetlenséggel tárja föl : hogyan forrt-nőtt a magyar szenvedély, miképp lángolt és borult vérbe a tiszta magyar szem? A jelentés napi penzum volt: ritkán maradt el. Rendszerint a Wernckingh Ferdinánnd udvari tanácsos címére jött, de maga gróf Sedlnitzky József, a Polizei- Hofstelle elnöke is kért, sőt az egyik főherceg, később, urakodónk édesapja szintén kapott — nem egyszer élőszóval — infimebb felvilágo­sítást. Mailáth gyakran jósolt is, még pedig nem valami optimista módra. Egész kis riportokat sütött nyélbe a bukott kereskedőről éppúgy, mint a nádorválasztásról, de soha sem szá­mító­ célzat nélkül. Föltűnően sokszor támadta hátba a kormányt is, kivált katolikus ügyek­ben. Az ellenzék „gonosz furfangját“ minél többször bizonyítgatni próbálta. Kossuthról persze soha nem írt le egy jóindulatú informá­ciót, de Széchenyit is kárörvendően emlegette, ha valami kínos vagy legalább kellemetlen affért megtudott. Ledorongolta a pesti cen­zort, mivel nem volt elég szigorú az ellenzéki sajtóval szemben és „beárult“ színészt, írót, követet, papot. Nem kímélte a családi életet. Óvatosan­ hideg hajlékony és törhegyű tollal nyársalta föl a legtiszteltebb magyarok „reno­méját" és őrült, ha magyar ellenzékit le tudott leplezni. Fix fizetésért Jelentés — a császárnak csorbitva Nézzék az elsőt. Hátán betűszerint: „Am 2. ,J­­innér 1817. Ad acta­u, in Copia jü­r ung. Vortrag benützt.­­• In copia missis­­delesig Wien, cm 7. Jrinner 1817." Szóval fölhasznál­ták a magyar ügyekről tett bizalmi jelentés­ben, amely az államkonferencia elé jutott, többnyire Lajos főherceg elnöklete alatt. Alá­írás nincs, csak chiffre-jel , írott m-betűszerű stilizált girland. Maga a szöveg: — Pár nap óta rosszabbat érzi magát a császári fensége, a főherceg-nádor. A publi­kum körében az a meggyőződés, hogy a nem­­se így ülést biztosan nem éri meg, de talán a tavaszt is alig. A kormánynak már most szá­molnia kell a nemsokára következő nádor­­választással. A közvélemény István főherceget jelöli nádorként és aligha tudnának más — a kormányra kedvezőbb — választást megejteni. Ha a nádor meghal, István főherceget azon­nal ki kell nevezni palatínussá, így megvan a lehetőség, hogy a választást jelölés nélkül hajtassák végre. — Föltünést kelt itt az a hír, hogy gróf Zichy Félix lemond a vasmegyei adminisztrá­­tori­ágról, Zichy Henrik pedig a mosoni h­t­ispánságról. — Az ellenzék így eléri kitűzött cél­ját, hogy az adminisztrátorokat és főispánokat gorombaságokkal diszgusztálja. A következő részt kihúzták, úgy hogy nent került a császár elé­ . . Amit előre jeleztem, kezd már egészen kibontakozni; mind jobban látszik, hogy az ellenzék a mágnás­táblán sokkal erősebb lesz, mint a legutóbi nemzetgyűlésen volt Ez oly erősen mutatkozik, hogy roppantul aggódnak már gróf Apponnyi magyar kancellár itteni leg­határozottabb hívei is, akik eddig mindent rózsaszínben láttak. Sok a bukott kereskedő •— Az üzleti bukás és vagyoni pusztulás itt­ rendkívül sok. — Tegnap egy Burgmann nevű nagykeres­kedő magához h­ívta a hitelezőit és ezt mondta: „Bécsben százezer forinttal tartozom és itt száztízezer forinttal maradtam girób­an. Bécs­ben fölmondták a hitelt, Pesten két házam van, tehát elég fedezel, de pénz az nincs. Ha szorongattok, csődöt kell mondanom." Erre ,a kereskedők úgy határoztak, hogy nem szoron­gatják tovább, sőt annyi pénzt előlegeznek, amennyiből bécsi adóságait kifizetheti. Azért tették, mert tisztességesnek ismerik. De ha valamennyi passzíváját födözte, nem sokja marad. ■— Nem minden kereskedő jötk­ el így ; külön­­ben pedig mindenütt az a nézet, hogy a leg­közelebbi nf#tzerigülésen szigorúbb csődtör-

Next