Világ, 1923. november (14. évfolyam, 248-271. szám)

1923-11-24 / 266. szám

Madame Cárié és Móra Ferenc A rádium huszonötödik évfordulójának Trau­máról Bárány hét előtt megemlékezett a Világ, most per­ig megemlékezett erről az esemény­ről Bérard francia közoktatásügyi miniszter is, és a kamara elé terjesztett egy törvényja­vaslatot, amely 40.000 frank nemze­ti ajándék m­egszavazásál költ Madame Curié számára, a párizsi távirat nyitva hagy egy egész kes­keny Test, amely megadja a jótéteményét an­nak a halk kétségnek, hátha talán évjáradék­ról van szó... Hiszen ez sem jelentene túlsá­gosan sokat, mert 40.000 mai francia frank nem lehít 12.300 békefranknál, és az árak a békepártjak fölött mozognak Párizsban is. Valószínű azonban, hogy a párizsi távirat egész világosan bejelentené, ha évjárat­okról volna szó. Az igaz, hogy férjének, Pierre Cene-nek utóda gyanánt Madame Curie-ne­k jutott a Sorbonne megüresedett tanszéke, de a francia főiskolai tanszékek szerényen jövedelmeztek a háború előtt, még szerényebben jövedelmeznek a háború óta, és Madame Curie-nek két lányát kell eltartolnia. Madame Curie állandóan egy­szerű, sima fekete selyemruhát hord, és való­színűleg csak két ilyen selyem ruhája van: az­­ egyik hétköznapra, a másik ünneplőnek, azután hétköznapi ruhává lesz az ünnepi ruha, és minden két évben egyszer rendel magának Madame Curie egy ünneplő ruhát fekete­ se­lyemből, a régi szabás szerint. De még ilyen öltözködés mellett is nehéz az élet. Francia­­ország pedig, amelynek költségvetése már 10 milliárdos tételekben mozog, nem eléggé gon­doskodott Madame Curie-ről, és nem gondos­kodott eléggé Madame Curie — harmadik lá­nyáról sem; a rádiumról... A második gram rádiumot kísérletei számára csak a rádium felfedezésének huszonhármádul­ esztendejében kapta meg Madame Curie az amerikai nőktől, és most 12.300 béke­frankkal ró 1ó Bérard közoktatásügyi miniszter törvényjavaslata egy nagy adósságot. Nincsen olyan szerény és igénytelen foglalkozás, amely mellett Madame Curie-nek ma ne volna nagyobb vagyona 12.300 leckefranknál, ha ezt a foglalkozást olyan szorgalommal űzi, amilyen kitartással és­ szívóssággal végezte tudományos munkáját. Abdámé­­lufié fölfedezte a rádiumot, és a , " 1 ' ?M: V: . .!,­iT v­­iálij-Ir,lgo­,Öílt főb­írójával lépett a nyivánosság elé egy negyed­­ad előtt, tehát nem csupán egy­­felfedezés fűződik nevéhez, hanem a felfedezés alkal­mazása olyan széles területen, és annyi vonat­kozásban, amint ezt rendszerint csak egy ge­neráció végzi el. A rádium pedig azóta torra­­d,a­­másította a­ természettudomány ágainak egy egész sorát, köztük az orvostudományét is —­0’,300 frankért. Ezzel szemben a Világ egyik halk és tisztelt­­lelöki munkatársa, Móra Ferenc, akiben mi egyformán becsüljük a nyugateurópai, minden irányban tájékozott kultúrembert és Mikszáth elbeszélési művészetének nagy letéteményesét. M­óra Ferenc tegnapelőtt a Világban írt egy ■vlklict. Regnáld francia szenátor látogatásáról a szegedi múzeumban, megemlítve csendesen és rezignáltan a múzeum és a Sob­­ogyi-könyv­­tár nyomorát. Huszonnégy órán belül meg­jelent Móra Ferencnél egy békésmegyei község Ropott jegyzője, és átadta neki a múzeum szá­mára kis vagyonkájának egy nagy részét, 20.000 koronát. Ez nem nagyon sok, ez 17 francia frank, de ezt a 17 francia frankot egy szegény ország szegény falujának szegény jegyzője adta egy vidéki múzeumnak, nem pedig egy nagy és gazdag ország leghíresebb egy Merni professzorának, egy korszakos fel­­fedezésért. Szeged egyik nagy gyára lesélben jelentette be, hogy a Világ­ban megjelent ve­zércikk hatása alatt 840 francia frankot folyó­sított Móra múzeumának és könyvtárának. Egy szegedi cég 420 francia frankot utalt ki erre a­ célra, egy szegedi kereskedő, aki nemrég 160 francia frankot adott már a múzeumnak, most vásárolt a könyvtár számára 140 francia frankért, könyvet. E­z összevéve 1367 francia frank, huszonnégy óra alatt egy vidéki város­ban, egy vidéki múzeum számára, és a példát követve Szeged városa is, megtoldotta 3800 francia frankkal a múzeum segélyét. Tehát 6367 frank, francia valutában, mint huszonnégy­ órának és egy cikknek a műve. Sok ez akkor, ha arra gondol valaki, hogy­­Franciaország 40.000­ frankkal fizeti­ ki a vá­­n­otit huszonöt esztendejét. Egy szegény ország szegény társadalma is megment néha leron­gyolt valutájával szép kulturális intézményé­től, és gazdag országok, gazdag államok is valószínűtlenül fukarak tudnak lenni akkor, h ha csak a kultúráról, és a tudományról van szó, vagy­ pedig csak a kultúrának és a tudo­mánynak nagy munkásairól. ember volt, de pártszempontoktól függetlenül tudott cselekedni olyankor, amikor Bécsről volt szó, a városról, amelyben gyökeredzett, amely fantáziáját és kedélyét, figurájának kül­sőségeit, gyermekkorától kezdve alakította, amikor a Burgot hivatalokká és aukció­­csarnokokká korszerűsítette a köztársasági de­mokrácia. Weisskirchner azok közé tartozott, akik a legsimábban tudtak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, és a legőszintébben tudtak kikapcsolni a pártprogramból olyan sarkalatos és érzékeny pontot, mint amilyen például az aktív legitimizmus. Weisskirchner jó keresztény és lojális alattvaló volt, de mindenekelőtt jó polgár, aki az állam érdekei­vel ellentétben sohasem engedte szabadjára el­fogultságait, és mindig oda csatlakozott, ahol a józanságé volt a döntő szó. Csak így tör­ténhetett, hogy most, amikor elvonul a köz­életi porondról a magánéletbe, vagy egy bank­­direktori szinekúrába, az egész osztrák sajtó, a baloldali is, elismerően, néhol szokatlan meghatottsággal tiszteleg a távozónak. ..Ein alter guter Wiener írják a radikális lapok... Budapest pár hónap múlva alighanem bú­csúztatni lesz kénytelen azokat a férfiakat, akik öt éven keresztül irányították sorsát Isten a tudóra, milyen örömmel hegyeznénk a ceru­zánkat egy mélabús búcsúztatóra, hogy igazsá­got szolgáltatva politikai ellenfeleinknek, rá­mutassunk alkotásaikra, amelyek pártkülönb­ség nélkül hasznára váltak ennek a városnak. De Budapesten nincsenek Weisskirch­­nerek és a mai pesti városházám nincse­nek régi jó pestiek, akiket egyéni és párt­érdekeket háttérbe szorító alkotásokra ihlet a város iránt való szeretet. A pesti városháza ma tele van olyan férfiakkal, akikről egészen bizonyos, hogy ötven évvel ezelőtt a budai községházán körömszakadtig védekeztek volna a két város egyesítésének gondolata ellen. A pesti városházán alig akadnak pestiek, a pesti városháza mai urai még mindig nem tudtak asszimilálódni egy metropolis sajátos karakte­réhez, gyors lüktetéséhez, széles arányaihoz, és európai igényeihez. A szentimentálisak a vidéki kaszinó emlékeit hordozzák magukban, a ridegebbek egy nagyközség kupaktanácsának horizontjáig szűkítették le a közgyűlés szép napokat látott termét, és legfeljebb egyéni mohóságukat arányosítják egy megyeszékhely méreteihez. Talán nem ott van a bajok legfőbb kútforrása, hogy Wolff Ivárelyék keresztény nemzetiek, ébredők, fajvédők és miegymások, hanem ott, hogy idegenek, nem pestiek. Öt éven keresztül rideg hatalmi kérdésként kezel­ték vezető pozícióikat, egy téglával nem járul­tak hozzá ennek a szépen elindított, befeje­zetlenül maradt városnak gyarapításához. Po­litizáltak és tisztogattak, miközben olyan messze távoztak ennek a városnak valódi életé­től, hogy nem is tudnánk róluk, ha közüzemi, közlekedési, közellátási és adópolitikájukkal nem nyomorítanák agyon napjaink minden mozzanatát Nincs közük ehhez a városhoz, nem ismerik ezt a várost és nem is akarták megismerni soha. Lakosságának túlnyomó többsége iránt gyűlöletet éreznek és hirdetnek, gátat rakva a pártszempontokon felü­lálló pol­gári szolidaritás kialakulása elé, mert nem voltak és sohasem lesznek budapestiek. Milyen kár, hogy pár hónap múlva, mikor Budapest mai urai visszatérnek muszkulánu­­maikba, nem lehetünk lovagiasak és­­nem ad­hatjuk­ meg a távozóknak azt a görögtü­zet, amely a foltokat is kifényesíti. Irigyeljük a demokrata Bécset, amely melegen, meghatot­tam néz a keresztényszocialista Weisskirchner után, aki jó osztrák, jó pártember, jó polgár, jó polgármester és főként jó bécsi volt, régi jó bécsi, aki nemcsak uralkodott a városon, de szerette is. Weisskirchmer, a régi jó b­écsi Weisskirchner Richard, aki Luegert követte a császári Bécs főpolgármesteri székében, majd a köztársasági nemzeti tanács elnöke volt, visszavonni az aktív politikától. Mikor a tok Lueger végleg lehányta szemét, általá­nosan, arra számítottak, hogy utóda nemcsak folytatja, de továbbfejleszti harcos keresztény -­szocializmusát, amely meglehetős barátságta­­lán agresszivitással állotta útját a zsidók és a szocialisták várospolitikai érvényesülésének. Kagger híveinek mindjárt kezdetben nagy csa­­lpolást hozott az új lordm­ajor, mert jó párt­ ÁMA 300 KOROWA A Vftáff * pet&rri foguk haroid, TlutoB i Hv­rfouacr, a növészet és a gocdokt szabadságát- Oi­aimasza a gyengéjvft. a? elnyom­óitokat, az IlidSzetteket. Vétőt kiért a*, igazaágtalaná^nk, a gj^iHSIetock és a bcssnónak. Védelmezi a munkát, mely h hffcéttení^jí fereg^jében el* sarrad. Hirdeti a trepek, csítányok és felekeze* te­! egyetértését. Tanítja az igjén ilüirt&tkisx­­*egét a nőnixet és a tár^oHaTom nagy érd­ekei Hiet, az eresebb mérsékletét a politikai és *az­­ássási életben. Hirdeti a ranvertség bs-rxafm­át, a brftúra útténeti szabadságát és Tetmraentességét. X­I­V. K . FÓLIÁM ♦ BUDAPEST, SZOMBAT 1933 NOVEMBER A Világ Magyaromig megújhodásét » dem­o­­kráciája! e* a fokozott mőveltséglffl várja. részi biaba ajkéra a hara­nc.Tét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A­­ Hág ereje a tkita meggyőződés megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek msigé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb­­és tisztább magyar élet gondolatának. S­KÁJ A birodalmi gyi és­lem momir bizalmas a kancellárinire A Stresemann-kormény szent­a lem­onitásét Berlinből jelentik . A kormánypártok bizalmi indítványáról­­való név szerinti sza­vazásban 392 képviselő közül igennel szavaztak fel-en, nemmel pedig 330-an; 7 képviselő tartózkodott a s/zavazástól. A ho­ztu­mi indítványt ennélfogva elvetették. *» A diAidain’n­ gyüu , •p.bTe.inük­.fer\- artakv/iVte dShrtaroW1, firigy ,« ''dresemimid kormány bukása esetére a birodalmi gyűlés ülésezése mindaddig szüneteljen, amíg újabb kormány nem alakul. ■ . A birodalmi gyűlésen lefolyt szavazás után a birodalmi kormány rövid minisz­­teri megbeszélést tartott. Stresemar­n kanc­­ellár ezután a birodalmi elnökhöz metri, hogy­ beny­újtsa az egész, kormány lemond­ását. A birodalmi elnök elfogadta a birodalmi kormány lemondását és megbízta az ügyek ideiglenes vezetésével. * . Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlésen a politikai vita folytatása előtt felolvasták a né­met nemzeti pártiak, a szociáldemokraták szii­­tén-külön benyújtott bizalmatlansági indít­ványát. A birodalmi kancellár a bizalmi kérdésben a parlament világos és félre nem érthető dön­tését kér­te. A kormányt támogató pártok nevében a né­met néppárt vezére bialmi indítványt nyújt be, amelyet a német néppárt, a centrum és a demokraták írtak alá. Az indítvány így szól: A birodalmi gyűlés bizalmát fejezi ki a biro­dalmi kormánynál­. Ezután, nynl a vita utolsó szónoka, Erkelem demokrata képviselő szólalt föl, aki kijelen­tette, hogy a demokraták ,továbbra is a nagy koalíció gondolatánál, szentelik erejüket. Azt a kommunista részről tett javaslatot, hogy a németországi kommunista párt betiltá­sát vonják vissza, nem tűzték napirendre. I.elő­­t bajor néppárti képviselő ezeket­­mon­dotta:" Nem győződhettünk meg arról, hogy a birodalmi kormány cselekedetei a jövőben meg fognak-e felelni az alkotmány föderrrtis alapon való kiépítéséről vallott felfogásunknak. Ezért nem járulhatunk hozzá egy esetleges bizalmi indítványhoz. Gessler dr. birodalmi hadügyminiszter a kö­vetkezőket fejtette ki: Ismerjük úgy a jobb­oldali, mint a baloldali harci terveket és eltö­­kéljü­k magunkat arra, hogy fölvesszük a küz­delmet a legélesebb eszközökkel a német de-­ mokratikus köztársaságért. Amikor Kahr urat bajor főkormán­ybiztossá nevezték ki, a vesze­delem növekvőben volt. Elhatároztuk, hogy a középnémetországi harctéren sem hátrálunk meg a küzdelem elől, azonban nem hagyhat­juk, hogy a kommunista századok nálba­­támadhassanak. Nem tűrhetjük, hogy ebben az időben tartományi kormány élén kommu­nisták álljanak, akik a weimari alkotmány fölborulását erőszakos eszközökkel akarták elérni. Seeekt tábornoknak a végrehajtó hata­lom birtokosává való kinevezése annyit jelent, hogy küzdeni fogunk a német köztársaságért. Elhatároztuk, hogy a németországi viszonyok erőszakos fej­borítására irányuló törekvéssel, bármely oldalról jöjjön is, minden eszközzel szembeszállunk P­osenfeld dr. (szociáldemokrata) tiltakozott a kommunista Rote Fahne betiltása ellen. Frühsch (kommunista) a kolonai diktatúra ellen való harcban a proletariátust fegyveres fölkelésre hívta föl. A beszéd folyamán a kommunista koimen a kommunista pártot­ éltette : a jelen volt kommu­nisták erre háromszoros éljent kiáltottak. Miután Hertiig (fajvédő) tiltakozott a faj­védő szabadságpárt feloszlatása ellen, a biro­dalmi gyűlés ülését félórára felfüggesztették, hogy azok a képviselők, akik Havenstein biro­dalmi bankelnök temetésén voltak, részt ve­hessenek a bizalmi indítványról való szava­zásban. A bizalmi indítvány feletti szavazás alkalmá­val a bajor parasztszövetség tagjai üres lappal szavaztak. A bajor néppárt a bizalmi indítvány ellen szavazott. A bizalmi indítvány feletti sza­vazás következtében a bizalmatlansági, indítvá­nyokra már nem került sor. A birodalmi kan­cellár és a kormány tagjai a szavazás után el­távoztak az ülésteremből. A szocialistáknak és kommunistáknak a ka­tonai kivételes állapot megszüntetésére vonat­kozó indítványát elvetették. Elvetették a kom­munistáknak azt az indítványát is, hogy haza­árulás miatt emeljenek vádat a müncheni puccs részesei, főleg Kahr, Lossow, Ludendorff, Leister és Hitler ellen. A demokraták ennél az indítványnál is kijelentették, hogy közülük azok is, akik a javaslat ellen szavaztak, azt kí­vánják, hogy a hazaárulók ellen a legnagyobb szigorral lépjenek fel, csupán azt akarták el­kerülni, hogy politikai parlament beleavatkoz­zék az igazságszolgáltatásba. A kommunista pártot feloszlató rendelet felfüggesztéséről szóló indítványt elvetették. Az elnök az ü­lést egynegyed kilenc órakor azzal a kijelentéssel zárta be, hogy a legköze­lebbi ülést akkor hívja össze, ha a mai szava­zásból eredő következtetéseket már levonták. Mst shillinget vernek Bécsijeit Bécsből jelentik. Ma jelent m­eg a kormánynak az ezüstérmék veréséről és ki­bocsátásáról szóló javaslata. A javaslat szerint háromféle erőtét vernek. .Az egyiknek a névértéke 5000 korona és elnevezése ,,fél-shhilling‘'', a másodiknak 10.000 korona a névérteke és .oshíllii­fi" az elnevezése, a harmadik 20.000 korronáhóz szól és a megjelö-If se "kettős-shílíingi'. • ■ ” Az angol választások Lord Birkenhead néhány hónap előtt kissé könnyelműen azt mondotta, hogy Baldwin túl­ságosan sok kis agyvelőt gyűjtött maga köré kormányába, és ez a maliciózus megjegyzés volt az egyik oka annak, hogy a kis agyvelők a kormány tagjainak sorában szövetkeztek Birkenhead nagy agyvelejének reaktiválása el­len... A kis agyvelők demonstrációjára azzal felelt a londoni konzervatív pártszervezet, hogy nagy vacsorát rendezett Birkenhead tiszteletére, elismerve azt, hogy őt tekinti a párt igazi ve­zérének. Birkenhead újból okosan és frappán­san beszélt, de beszédének legsúlyosabb mon­data az volt, amely szerint reménykedve és ag­gódva néz a választások eredménye elé. Bir­kenhead teh­át számol azzal a lehetőséggel, hogy a konzervatív párt nem kapja meg a vá­lasztásokon az abszolút többséget... Birkenhead aligha tartja valószínűnek a mun­káspárt nagy előretörését. Baldwin kisajátította magának a védvám jelszavát, mint a munka­nélküliség problémájának gyors megoldását, a munkáspárt pedig bizonytalanul ingadozik ide­­oda a védvám és a szabad kereskedelem politi­kája között. Jack Jones, aki a szókimondós embere a munkáspárt soraiban, most kijelen­tette, hogy a munkáspártot alighanem ke­resztre feszítik majd a két lator, a védvám és a szabadkereskedelem között. Ez a pesszimiz­mus aligha indokolt, és nem valószínű, hogy a munkáspárt területet veszíthetne, de a terület­­nyereség kilátásai sem nagyok. Frank Hodges, aki most már elismert vezére az angol bánya­munkásoknak, és talán az angol munkásosztály fiatalabb generációjának, amerikai tanulmány­út­járól visszatérve, csaknem teljes nyíltsággal a védvám mellé átlőtt, míg a munkáspárt ve­zérkarának egy másik része nem tud szakítani azzal a tétellel, amely szerint a védvám a tőke keresetét hizlalja kövérre, és az élet megdrágí­tásánál fogva súlyos hátrányt jelent a munkás­osztálynak. A nézeteknek ezen a kettéoszlásán kívül nem bizonyult szerencsésnek a vagyon­­dézsma felfrissítése sem, mert a n*« ■ százalékos vagyonadó terve ellen nan iend­oben tiltakozott élesen, hanem e nagy nyugtalanságot kellett a munk. soraiban is, ahol igen sokan úgy látja a vagyonadó egyetlen közvetetten k miyt'-i- et^invoka'oflköli .,•••_ növekedése volna. Éppen ezért­ Madeini szükségesnek látta, hogy megtegyen lépést visszafelé a vagyonadó kérdését kijelentette: „A vagyonadót nem fo vetni addig, amíg a legsúlyosabb szak­értőket nem hallgatjuk meg a kivetést más módszerekről...“ Macdonald pedi­gan van azzal, hogy a súlyos szava­k mit fognak mondani. A veszély nem erről az oldalról­­ a munkáspártot, hanem a liberális pártszövet­ség részéről. Már a két liberális párt szövet­sége is nagyon megjavította a liberálisok vá­lasztási kilátásait, és valószínűvé tette azt, hogy a liberális párt legalá­bb százötven man­dátummal fog visszatérni az alsóházba. De azó­ta még inkább megjavultak a liberális párt kilátásai. Asquith, aki éveken át fáradt és bá­gyadt volt, most újból olyan friss és kombat­dáns, mint a paisleyi pótválasztás idején volt, és azt nem leh­et tagadni, hogy Lloyd George presztízsét rendkívüli módon emelte amerikai útjának sikere. Lloyd George kijelentései sze­rint­­ pihenni ment Amerikába, de azért nem egészen négy hét alatt nem kevesebb, mint huszonkét városban beszélt. Mindenütt a legnagyobb színházban, vagy a legnagyobb hangversenyteremben, és a termek soha nem voltak elég nagyok, mert Lloyd George érke­zését összehasonlíthatatlanul nagyobb érdek­lődés előzte meg az amerikai közvélemény ré­széről, mint Cleanenceau, vagy Foch tábor­nagy amerikai propagandsa-útján Jos ha Cle­­menceau beszédei éles visszautasítást váltottak ki mé­g az amerikai szenátusban, is, Lloyd George-nak mindenütt sikere volt. Lloyd George-ot meghívta egy előadás tartására az American Légion is, a háborús emlékeknek is­­ a francia barátságnak őrzője. Lloyd George az American Légion előtt tartott beszédében latba vetette szónoki művészetének minden esz­közét és végül eljutott odáig, hogy a hallga­tóság harsány tapssal fogadta azokat a kije­lentéseit, amelyek Franciaország makacsságát Európa végzetének mondották. A huszonkét városban tartott beszédeket az összes nagy amerikai lapok bőven közölték, a beszédek érdekelték az amerikai közvéleményt, és Angliában ma sokan azt hiszik, hogy Lloyd George volna az egyetlen alkalmas politikus az angol—amerikai közeledés kiépítésére. Már­pedig az angol—amerikai közeledés ma az angol közvélemény többségének az álma. Azonfelül a liberális párt esélyeit javítja az is, hogy a védvám­ programja nem váltott ki olyan általános örömet még az ipari körök­ben sem, mint ahogy Baldwin várja és remélte, így például az angol ipar nagy és erős szövet­ségének elnöke, Sir Alton Smith lemondott ál­lásáról azért, mert hibásnak és károsnak tartja Balduin politikáját. A Federationt of British Industries elnöke maga nem nagyipa­ros, csak szakember gyanánt jutott az elnöki székbe, és most átengedte helyét az angol Daimler-társaság elnökének, Sir Edward Manvine-nak. De azért Baldwin nem számít­hat a nagyipar egységes támogatására sem. Sír Alton Smith lemondása volt a ki­sebb kellemcítens.ée a véd vámos piacra.

Next