Világ, 1924. éprilis (15. évfolyam, 76-83. szám)
1924-04-01 / 76. szám
Kedd Briann-kormány Briant nélkül (A Világ párizsi tudósítójától.) Harminchat év előtt került a törvényhozás tagjai közé és harmincegy éve viselt először miniszteri tárcát Poincaré , de politikai pályájának közel négy évtizede alatt nem szolgált annyi meglepetéssel a francia közvéleménynek, mint most három nap alatt , szerdától szombatig. Noha de Lasteijrie pénzügyminiszter föl-vetette a bizalmi kérdést, mielőtt a nyugdíjjavaslat egyik részleténél hét szavazattal több esett a pénzügyminiszter javaslata ellen, mint mellette . Poincaré kikerülhette volna a kormány formaszerű lemondását, vagy beérhette volna azzal, hogy felajánlja a kormány lemondását a köztársasági elnöknek, és azután Millerand felszólításának engedve, helyén marad. Ha pedig a jó alkalom felhasználásával Poincaré kicseréli de Lasteyric-t isk a kormányra nézve már régen tehertétellé vált szürkeségét és száraz pedantériáját egy általánosan elismert pénzügyi szakember presztízsével, az egész francia közvélemény úgy találta volna, hogy Poincaré levont minden szükséges konzekvenciát a szerda délelőtti szavazásból. Poincaré azonban összes minisztertársaival aláíratta az ünnepélyes lemondási kérvényt, és csak néhány órányi „habozás" után fogadta el Millerand megbízatását az új kormány alakítására. Csütörtök reggeltől fogva péntek délutánig a politikusok egész sorával tárgyalt Poincaré, és pénteken délben már általában számoltak azzal, hogy de Lasteifrie mellett még egy-két megviselt tekintélyű miniszter marad ki az új Poincaré-kormányból. De arra senki nem volt elkészülve, hogy Poincaré elejti kilenc olyan minisztertársát, akivel huszonhét hónapja dolgozott együtt, és mindössze, két régi miniszterét viszi át második kormányába. Az elejtett miniszterek jó részét is teljes meglepetés gyanánt érte ez a fölöttük tartott váratlan ítélet, a politikai köröknek pedig az volt az érzésük, hogy kevesebb régi miniszter bukik meg, és kevesebb új minisztert kap Franciaország akkor, ha Poincaré helyett Barthou, vagy Briand alakítja meg a választási kormányt. Poincaré kíméletlenül tolta félre azokat, akik érzése szerint lejárták magukat, miközben megosztották vele huszonhét hónapon át a felelősséget Franciaország kormányzásáért, és új nevekkel támasztotta alá pozícióját a választási hadjárat idejére. Alig néhány hete mondotta ki a radikálisszocialista párt Albert Sarraut kizárását, mert Sarraut nem akart megválni a gyarmmatügyi minisztérium vezetésétől. Sarraut akkor egy elégikus hangú nyílt levélben búcsúzott pártjától, arra hivatkozva, hogy gyakorlatilag csekély jelentőségű elvi kérdések miatt nincsen joga megszakítani azt a sokak szerint igen produktív, és Franciaországra nézve hasznos munkát, amelyet akoloniális ügyek vezetésével végez. Úgy látszik, hogy Poincaré nem tartozik azok közé, akik produktívnak látták Sarraut munkáját a minisztérium élén, mert Sarraut helyett Tabry alezredesnek adta át a gyarmatügyi tárcát, nem törődve azzal, milyen súlyos háblázatot hozott néhány hete Sarraut, amikor szembehelyezkedett pártjával, és vállalta a kizárást is. Sarraut példáját követte akkor két másik radikális-szocialista politikus, Strauss népjóléti miniszter ésLafont postaügyi államtitkár. A radikálisszocialista párt erre kizárta őket is, és így most Sarraut harmadmagával esett két széke között a földre. Hiszen Poincaré nem kérte maradásra a volt közegészségügyi minisztert, és a volt postaügyi államtitkárt, talán a arra gondolva, hogy az erős ragaszkodásnéhány hét előtt inkább a miniszteri tárcáknak szólt, mint a miniszterelnök személyének és politikájának. Poincaré minden irányban és egész vonalon érvényesítette a teherkönnyítés elvét a kormány újjászervezésénél. Elejtette a három,pártjából kizárt radikális szocialista politikust, elejtette Cobtai igazságügyminisztert, aki a baloldal koncentrikus támadásai,nakvolt a célpontja Daudet iránt tanúsított rekortszenve m miatt, de ugyanúgy elejtette Manottry belügyminisztert, aki ellen Daudet emelt éles kifogásokat. Poincaré elejtette pund a négy gazdasági miniszterét, de ugyanekkor elejtette például Bérard közok-,tatásügy minisztert is.Meglepetés volt a régi miniszterek tömeges kiválása a kormányból, és még nagyobb meglepetést hozott az új miniszterek névsora, mert az új miniszterek közül négy-öt még alig egy hete éles ellenzékben állott Poincaré politikájával szemben. Így például igen nagy feltűnést keltett két hét előtt, hogy Henry, de Jouvenel, Franciaország egyik delegátusa, a népszövetségnél, élesen megtámadta a felhatalmazási szakaszokat, amikor a szenátus tárgyalni kezdte a pénzügyi javaslatot, sőt azt hangoztatta, hogy afelhatalmazási szakaszok alapján kiadott rendeletek törvényességét nem fogja elismerni. Most pedig Henry de Jouvenel Aizdsoktatásügyi Minisztere annak a második Poinearé-kormánynak, amely a felhatalmazási szakaszok alapján fogja pénzügyi területen kormányozni Franciaországot... Jouvepes tehát elfeledte minap tartott éles beszédét, és a feledékenységből adott példát sietve követte Poincaré is , hiszen Jouvenel minisztersége nagy érték a kormányra nézve, a választások előestéjén. Jouvenel ugyanis a Matin főszerkesztője és tulajdonosa, márpedig a Malin példányszámánál fogva igen súlyos szóval befolyásolhatja a választási eredményeket. A Matin olvasottságának elismerése gyanánt lett három év előtt szenátorrá Jouvenel, és most megtette az utat — nem egészen egyenes vonalban — a szenátus padsoraiból a kormány tagjai közé. Alig két hét előtt a legválságosabb napon hagyta cserben a miniszterelnököt és a legválságosabb frontszakaszon támadta meg a kormányt Jouvenel, aki most Poincaré közoktatásügyi minisztere lett, noha két-hároma hét előtt Briand előőrsének tekintették , és Loucheur, aki újjáépítési minisztere volt Briand kormányának, most átvette a kereskedelmi tárcát Poincaré alatt, pedig a múlt hetek során ismételten támadta Poincaré pénzügyi politikáját, és több alkalommal szavazott bizalmatlanságot Poincaré politikájának. A februári válságnapokban, amikor általában számoltak Poincaré bukásával és Briand hatodik miniszterelnökségével , Loncheur és Jouvenel miniszterségét bizonyosra vették, Briand kormányalakításának esetében. De most Poincarétól fogadott el miniszteri tárcát Briand két szövetségese, sőt Briand még három másik szövetségese is. ( Mivel Pérez, a kamara elnöke az ismételt kérlelés ellenére is visszautasította a helyettes miniszterelnökséggel összekötött igazságügyi tárcát, általános meglepetésre Lefébvre du Prey kamarai alelnöknek jutott ez a hivatal. Lefébvre du Prey arról nevezetes, hogy neki van a leghosszabb balusza a kamara tagjai között, és azonfelül tíz egészséges gyermek apja, ami nagy ritkaság Franciaországban. Lefébvre du Prey nem sok vizet zavart tizenöt esztendős képviselősége alatt, ellenben hű csatlósa volt mindig Aristide Briand-nak, és ezt három év előtt azzal jutalmazta meg Briand, hogy földművelésügyi miniszterré tette. Poincaré szintén a földművelésügyi miniszterséget szánta neki, de mivel Perel nem vállalta a lőpecsételt tisztet, most Poincaré helyettese lett Briand bizalmi emberéből Lefébvre du Prey. Ugyancsak Briand személyes híveinek köréből került ki Daniel-Vincent népjóléti miniszter, akit Briand állított először erre a polcra, három év előtt. Daniel-Vincent tagja a radikális szocialista pártnak, és így innen kénytelen lesz kilépni, ha nem akarja kockáztatni, hogy a párt kizárja, amint kizárta néhány hét előtt Sarraut-ékat. A kereskedelmi, az igazságügyi, a népjóléti és a közoktatásügyi tárcák betöltésével erős támaszaitól fosztotta meg a kamara őriáiós csoportját Poincaré, és Briand zavarba jönne, ha néhány hét múlva mégis kénytelen volna kormányt összeállítani. Az rfr pénzügyminiszter, Franpois-Marsal szintén a Briand-kombináció emberének számított idáig, de Frangois-Marsal elsősorban bankigazgató, és néhány nagy iparvállalat administrateur delegue-je, nem pedig politikus, tehát részéről nem jelent dezertálást az, ha súlyos napokban újból vállalta a legnehezebb miniszteri tárcát, amelyet már két alkalommal vezetett. Úgy látszik, hogy Poincaré igen komolyan számolt Briand visszatérésének lehetőségével, és ezért csinált helyet a kormányban Briand minisztereinek. Ez a taktikai húzás legalább átmenetileg igen erősen megingatja Briand pozícióját, de nem jelent igazi erősödést Poincaré számára, mert a Briand-csoportnak csak a második garnitúrája szánta el magát a hirtelen frontváltoztatásra. Az egyetlen elsőosztályú kvalitás az így szerzett új miniszterek közül Loucheur, de Loucheur reaktiválásának is van egy szépséghibája. Mint a muníciós iparnak, majd pedig az elpusztított vidékek újjáépítésének minisztere, Loucheur nem egészen kifogástalanul használta fel azt a 150 milliárd frankot, amelyet ebben a két állásában utalványozott ki. Egy ideig már csakkevés szó esett erről, de most majd kiújulnak az éles kritikák, elsősorban a szocialista párt oldaláról. Leginkább a sajtófrontot erősítette meg a kormány rekonstrukciójával Poincaré. A kétségkívül igen súlyos befolyású Matin egyre inkább Briand mögé állott, de most Poincaré minisztere lett a Matin főszerkesztője és főrészvényese. Loucheur szerezte meg nemrég a Petit Journal részvénytöbbségét, tehát az új kereskedelmi miniszter nem csupán hozzáértését bocsájtja Poincaré rendelkezésére, hanem a másik rendkívül elterjedt párizsi riportlap támogatását is. Végül pedig Jean Fabry, az új gyarmlatügyi miniszter, aki aktív katona volt a háború alatt, és mint vezérkari kapitány vesztette el fél lábát, most az Intransigcant főszerkesztői állásából kerül a miniszteri székbe , és az Intransigcant a legolvasottabb esti lapok közé tartozik ... A választások idején még fontosabb a sajtó, mint egyébként," és ezt teljes mértékben méltányolta Poincaré az új kormány összeállításánál. - Félig-meddig a sajtó embere még Joseph Capus is, az új földművelésügyi miniszter. Joseph Capus a növénypathológiai intézet igazgatója volt a Gironde-ban és ebből a komoly hivatalból alig jutott volna a képviselői mandátumhoz, ha véletlenül nem fivére Alfréd Capus-nek, a nemrég elhúnyt híres komédia-írónak. Alfréd Capus sokoldalú ember volt, hiszen mérnökből lett a színpad építőmesterévé és amellett egy ideig politikai riportázst is csinált, majd pedig a Figaro főszerkesztője lett. 1919-ben, amikor összeállították a jelölt-lajstromokat, Alfred Capus-nek és a Figaro-nek a nemzeti blokk körül szerzett érdemeit akarták honorálni azzal, hogy a Gironde lajstromán jó helyet adtak a növény-patológiai intézet tudós igazgatójának. Joseph Capus igen csendes tagja volt azóta a francia kamarának és így földművelésügyi miniszterré történt kinevezése alapján a rossz nyelvek azt kombinálják, hogy a Figaro részvényeinek egy csoportja alighanem a Capus-család birtokában maradt. VILÁG A politikai helyzet A Kossuth-párt érdemleges vitát határozott el A Kossuth-párt hétfőn este Rupert Pezső elnöklésével értekezletet tartott, amelyről a következő közleményt adták ki : A Kossuth-párt felfogása az, hogy kötelességét a nemzettel szemben teljesítenie kell. Nem érez jogot arra, hogy az életbevágó fontosságú javaslatokkal szemben lemondjon a kritika kötelességéről és ezzel egyrészt elmulassza az alkalmat arra, hogy a nemzetet a maga élethalál kérdéseiről felvilágosítsa, másrészt pedig lemondjon arról, hogy a vita során a nemzet nagy áldozataival szemben jogait visszakövetelje. A párt érdemleges vitát határozott el, amelynek során a múltra nézve le akarja vonni a kormányzat bűneivel szemben a tanulságokat, másrészt pedig rá akar mutatni arra, hogy a kölcsönakciótól siker csak akkor várható, ha az azokból folyó hatalom alkotmányos tényezők kezébe tétetik le. Szükségesnek tartja a párt a bírálatot gazdasági szempontból is, hogy kellő módosításokat érhessen el, mert a javaslatokban foglalt szanálási tervben nem lát megoldást arra nézve, hogy az alsóbb néprétegek gazdasági helyzete javulni fog. Hiányát látja a javaslatokban különösen annak, hogy az igazságos, a valódi progresszív adóztatásról és komoly takarékoskodásról nem gondoskodnak és így a javaslatok elfogadása végzetes eredménnyel járhat különösen a nemzet tömegeire nézve. .A párt obstruálni nem akar, azonban a felelősségtől sem fél, mert véleménye szerint csak kötelességét teljesíti akkor, mikor érdemleges vitával azért a célért küzd, hogy a külföldi kölcsön csakugyan javára váljék az országnak, s az alkotmányt helyreállíttassék, amit azért is szükségesnek tart a párt, mert ez esetben jelentékenyen kedvezőbb feltételek mellett lehet a külföldi piacon elhelyezni a kölcsönt. A szociáldemokraták még nem határoztak A szociáldemokrata pártfrakció ma, hétfőn este, kilenctől féltizenkettőig ülésezett és beható vitát folytatott a szanálási javaslatok fölött. A tárgyalás akörül folyt, hogy a párt egyáltalán részt vegyen-e a javaslatok tárgyalásában, vagy sem ? A vita során az a felfogás alakult ki, hogy tekintettel a rendkívül súlyos horderejű kérdésekre, amelyeket a szanálási javaslatok magukban foglalnak, a pártvezetőség ne hozzon még érdemleges határozatot, hanem lépjen érintkezésbe egyrészt a szociáldemokrata pártcsoportokkal, másrészt pedig a parlament komoly ellenzéki részével. Emiatt a tanácskozásokat elhalasztották kedd este nyolc órára, amikor tovább fogják folytatni tanácskozásaikat és határozatot fognak hozni. Értesülésünk szerint erős áramlat van a pártban, hogy a javaslat tárgyalásában ne vegyenek részt, hanem egy deklarációt felolvasva, kivonuljanak és a javaslatok tárgyalásának idejére a nemzetgyűléstől távoltartsák magukat. Ez a felfogás azonban még nem véglegesült párthatározattá. A fajvédők ezen javaslatokkal lépnek fel A fajvédők ma este a Wenckheim-palotai párthelyiségükben szigorúan bizalmas értekezletet tartottak, amelyen a kormány szanálási programjával foglalkoztak. Az értekezletről annyi szivárgott csak ki, hogy a pártnak van így ellenjavaslata, amelyet Ulain Ferenc már ldolgozott és amelyen az utolsó simításokat a mai pártértekezlet végezte. Annyi bizonyosraehető, hogy a párt tagjai a maguk részéről a parlamenti vitában teljes erővel részt fognak venni, végleges magatartásukat azonban függően tartják addig, amíg más ellenzéki pártok elhatározása felől nem tájékozódnak. Pesthy Pál dr. igazságügy miniszter a külföldi kölcsönről Pesthy Pál dr. igazságügyminiszter több képviselő társaságában Gyünkön vasárnap délelőtt részt vett a Falu Szövetség alakuló nagygyűlésén. Keck László pártelnök üdvözölte Pestiig Pált igazságügyminiszterré történt kinevezése alkalmából. Pestiig Pál dr. igazságügyminiszter válaszolva, köszönetet mondott az üdvözlésért, majd a többi között a következőket mondotta: — Magyarország a lét és nemlét kérdése előtt áll. Egész exisztenciánk azon fordul és fordult meg, hogy sikerül-ea kormánynak a külföldön Magyarország számára megértést teremteni és anyagi támogatást szerezni. Bethlen István gróf meg tudta érttetni a külfölddel, hogy nekünk segítségre van szükségünk és ma már ott állunk, hogy a külföldi kölcsönre vonatkozó javaslatokat a palamen elé terjesztették. Nem áltatok senkit, nem is akarok áltatni, nagyon súlyos föltételek vannak abban. Súlyos lekötöttség és nagy megterheltetés az, ami ránk következik, azonban — azzal a becsületes szóval mondom önöknek, amelyet maguk is nagyon jól ismernek — ha a föltételeket nem fogadjuk el, holnap vagy holnapután ott leszünk, ahol Németország. Rá akarok mutatni arra, mi lenne a következménye annak, ha a kölcsönt nem kapnék meg. Az első következménye az lenne, hogy pénzünk még azt a keveset sem érné, amit ma ér, mindennek fölszaladna az ára, s azok, akik készpénzkeresetre vannak utalva, képtelenek lennének életüket föntartani s ennek következményeképpen kitörne, a forradalom. A forradalom pedig tönkretenné nemcsak a kisembereket, hanem azokat is, akik egyébként élni tudnának. Adókban nagyon meg fogjuk érezni az átmeneti állapotot. Az igazságügyminiszter este 9-kor érkezett vissza a kíséretében levő képviselőkkel a fővárosba. A szakszervezeti kongresszus tanulsága Nemrégiben alkalmunk volt megvilágítani a magyarországi szociáldemokrata párt belső helyzetét. A párt egész tömege elfogadta parlamenti frakciójának azt az álláspontját, hogy a reálpolitikára kell helyezkedniük és mindenkivel összefogva, az ország gazdasági és kulturális újjáépítésében kell résztvenniük. Előbb az országot kell talpraállítani, azután lehet csak — ha az általános megélhetési alap mindenkinek, tehát a munkásságnak is meg van teremtve — a munkásság speciális jogainak és kötelességének kivívásához fogni. A munkás- tömegek elfogadták a parlamenti frakciónak ez álláspontját abban a reményben, hogy a pártnak ez a mérsékelt irányzata arra fogja indítani a kormányt és általában a polgári pártokat, hogy az adott lehetőségek határai között a munkásság szabadságjogait és megélhetési érdekeit is kielégítse. Megírtuk, hogy a munkástömegek egy része az eddigi tapasztalatok alapján nincs megelégedve a párt reálpolitikai irányzatával. Azt mondják, hogy ez az irányzat nem tudta meghozni a munkástömegek részére azokat az eredményeket, amelyeket tőle vártak. A magyarországi szakszervezetek vasárnap országos kongresszust tartottak. E kongresszuson kitűnt, hogy az elégetetlenek már lényeges arányszámot képviselnek az országos párt keretében. A kongresszus többsége, különösen méltányolva a parlamenti pártfrakciónak ernyedetlen buzgalmát, még meg- szavazta a vezetőség határozati javaslatait, de szemmellátható volt, hogy ha a parlamenti frakció továbbra is hasztalan fogja követelni a kormánytól a munkásság jogos érdekeinek kielégítését, akkor a munkások vezetői nem fogjáják tudni megtartani a munkásságot a reálpolitika irányvonalában. Úgy vagyunk érte sülve, hogy amennyiben a parlamenti pártfrakció és általában a munkásság vezetősége tovább is hasztalanul fogja ostromolni azokat a falakat, amelyeket a kormányrendszer a munkásság megélhetésének kifejlődésével szemben fölállít és föntart, akkor ez a vezetőség maga fogja ezt a tényt a párt előtt konstatálni. Kénytelen lesz ezt megtenni, mert felelősséggel tartozik azért, hogy a pártot olyan felfogás elfogadásába vitte bele, amelyet a józan meggondolás ugyan helyesnek ítélhetett meg, de nem talált olyan fogadtatásra a kormányzat részéről, amely szintén megfelelt volna a józan megfontolás közérdekszerűségének. Akik távolról szemlélik ezeket a fejleményeket, azoknak kötelességük e fejleményekre rámutatni, ámbár kevés a remény, hogy segíteni lehessen azokon, akiket nem lehet fölvilágosítani. Rég megmondta már a filozófus, hogy az emberi agyvelő keményebb tud tenni a kősziklánál, mert a kősziklába bele lehet vésni, ha vésővel és kalapáccsal is, az igazságokat, de ha az emberi agyvelő keményszik meg, akkor ahhoz semmiféle eszközzel nem tud hozzáférkőzni a megértés. 1924 április 1. ) Andréka előléptetése Andréka Károly detektívfőnökről beigazolódott, hogy a Kovács-testvérekkel intutitus hivatalos viszonyban állott. Amikor ezek a Reismann zongoragyáros meggyilkolásának és kirablásának gyanúja alatt a nyomozás során el voltak fogva, akkor Andréka a vizsgálóbírónál tanúrként jelentkezve, bejelentette, hogy amit Kovácsék tettek, azt rendszerint az ő tudtával tették és jótállóit a Kovács-testvérek „hazafias" viselkedéséért. Amikor ez a leleplezés a parlamentben megtörtént, akkor Andrékát egy nem politikai jellegű állásba áthelyezve, politikailag közömbösítették. Most híre jön, hogy Andréka Károlyt valóságos főkapitány helyett lesnek előléptették. A kormány tagjai fölszólították, az ellenzéket, hogy ne tanúsítsák az ország belső konszolidációjának hiányát kifelé, mert ezzel veszélyeztetik a kölcsön sikerét és az azzal járó egyéb eredményeket. Andréka előléptetése valóságos főkapitányhelyettessé tehát — a kormány nézete szerint — valószínűleg,éppen úgy fogja tanúsítani kifelé a benső konszolidációt, mint az a tény, hogy Drozdy Győző a mai parlamenti ülésen úris tűket füleknek adta elő a numerus clattiai eltörlésének és az igazságtalan tanári és imék, üldö-zések beszüntetésének körészményreit.