Világ, 1925. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
2 mS JanoSr t vilAg y- - < -y„ n :,, — ^ ~ — — -- -- - nisztertanácsi rendelettel szabályozott, megszűkített, kiforgatott választói jognak, és az ellenzéki jelöltekkel szemben alkalmazott választási módszereknek. Ott, ahol a népképviselet összetétele olyan világos ellentétben van a népakarat kifejezésével, ott, ahol a titkos választások kerületeinek két csoportjából a mandátumok háromnegyed része jutott az ellenzéki pártoknak, és csak a nyílt választások kerületei biztosították az ismert okokból az erős többséget az egységes pártnak: előbb, vagy utóbb következnie kellett az ellenzék passzivitásának. A második nemzetgyűlés gyógyíthatatlanul súlyos szervi betegsége lett e gyakortá és a szervi betegségeket csak egyféle módon lehet kigyógyítani: a becsületes választójogi rendszerrel és a becsületet választási küzdelemmel.* Az 1924. év első fele két sorsdöntően fontos eseményt hozott Európa számára: az egyik jó árban következett be, amikor MacDonall lépett az angol kormány élére, a másik pedig májusban, a francia baloldali blokk nagy választási győzelmével. Egyoldalúság volna, ha valaki csak azzal magyarázná MacDonald kormányrajutását, hogy az angol parlament három pártja közül egyiknek sem volt abszolút többsége az év kezdetén, és mivel az aránylag legnagyobb párt kormánya bizalmatlansági szavazatot kapott az alsóházban, a szám szerint második pártnak kellett átvenni a kormányzást... Ez talán még nem lett volna elég ok arra, hogy Anglia ügyeit közel tíz hónapon át vigye az olyan kormány, amely az alsóházban csak 192 szavazatot mondhatott magáénak a 615 szavazat közül. MacDonald kormányrajutásának volt egy másik és mélyebb pszichológiai háttere is Az angol polgári pártok, amelyek mögött a szavazatok közel háromnegyede állott, átadták Anglia kormányzását a munkáspárti kisebbségnek, mert az európai kérdést nem lehetett tovább zátonyon hagyni , és minden párt szemében MacDonald volt az alkalmas ember arra, hogy kimozdítsa a zátonyról az európai problémát. MacDonald nem október huszonkilencedikén bukott meg, hanem két hónappal előbb, azon a napon, amelyen sikerült eredményesen lezárni a londoni konferenciát. Ez a győzelem pecsételte meg a munkáspárti kormány sorsát : MacDonald teljesítette nagy történelmi hivatását és a hivatás teljesítésével ezért vagy azért következnie kellett a bukásnak. Az angol közvélemény teljesen méltányolta ezt a históriai munkát, és október huszonkilenc®r a ~választás napja több, mint égi trillióval szaporította a munkáspárt patainak számát. * A munkáspárt előrevitte a megoldás útján az európai kérdést, és nagy lépéssel jutott előre Angliában rövid kormányzása alatt. Baldwin pedig, a konzervatív miniszterelnök, a munkáspárti külpolitika folytatásának ígéretével foglalta el helyét, és valóban nem zavarta meg az angol külpolitika folytonosságát. Ha a december hetedikei német választások konzekvenciáinak leváásával december közepére, vagy c A karácsony napjára megalakul a rowcupari koalíció kormánya Németorszákkor az angol csapatok már megkapták volna a parancsot a kölni zóna kiürítésére január tizedikén. Baldwin nem csupán a Diweszervezet végrehajtását vállalta a MacDonald kormány külpolitikai hagyatékából, hanem az igazi demokrácia pártjainak alátál.asztását is a német politikában. 1919 november tizenhatodikétől 1924 május tizenegyedikéig tartott a nemzeti blokk uralma Franciaországban, pedig a nemzeti blokk győzelme 1919 novemberében csak a választási taktika eredménye volt, és nem a francia nép akaratának nyilvánulása. Millerand merész ötelete volt a rend jelszavával összekapcsolni a mérsékelt jobboldalt, a centrumot és a mérsékelt baloldalt a francia politikában, és a közös lajstrom biztosította a nemzeti blokk jelöltjeinek a négyszáz mandátumot, noha a radikálisok és a szocialisták szavazatainak száma a győzelmi mámor évében sem fogyatkozott meg. Ha 1919 novemberében sikerül a szövetség megkötése a polgári radikalizmus, és a francia szocialista párt között, akkor Európa útja egészen más irányokban haladt volna az elmúlt évek alatt. De 1919 novemberében nem volt igazi vezére sem a francia radikalizmusnak, sem a francia szocialista pártnak. A szocialista vezért öt évvel előbb tolta félre az útból egy revolvergolyó, míg a radikális párt vezére Párizs egyik fogházának volt lakója Clemenceau jóvoltából. A nemzeti blokk kamarájában azután Herriot személyében megtalálta Caillaux örökösét a radikális tábor, míg a szocialista padsorokban Léon B.Zum kezdett emelkedni szónoki sikereivel, politikai tehetségével, emberi tisztaságával, egyre nagyobb népszerűségével Jaurés formátuma felé. A májusi választások küszöbén adva volt a két ellenzéki vezér őszinte szövetsége, és így nagyot fordult a kocka május tizenegyedikével. Huszonkilenc hónapos kormányzás után megbukott Poincaré, aki hiába bízott abban, hogy a frank csataterén aratott marnei győzelem továbbra is biztosítani fogja többségét, és Poincaré sorsában volt kénytelen osztozni Nlillerand. Az Herriot-kormányt eleinte szkeptikusan fogadták és sokfelé rövid életet jósoltak neki Főleg azért, mert nem igen hittek abban, hogy a szocialista párttal kötött választási szövetség tartósnak fog bizonyulni az új kamara összeülése után, és a kétkedőknek látszólag igazat adott a francia szocialista párt május végén tartott kongreszzusa, amely kimondotta ugyan Herriot kormányának támogatását, de kimondotta egyben, hogy a szocialista párt nem küld ki minisztereket az új kormányba. Mégsem a kétkedőknek lett igazuk, és két-három hónap alatt beigazolódott az, hogy egy homogén többség sem támogatott még olyan egységesen francia kormányt, amilyen egységes támogatásban volt is van rétit Herriot kormányának a baloldali blokk részéről. A magyarázat igen egyszerű : Léon Blum átvitte a francia szocialista párt soraiba azt a meggyőződést, hogy Európa újjáépítése és az igazi béke megteremtése ma mindennél fontosabb feladat, és így a francia politikában is a szcialista párt teljesíti azt a történeti hivatást, amelyet az angol politikában a munkáspárt végzett el MacDonald vezetése alatt. Anglia és Franciaország határozott fordulata az európai újjáépítés unkája felé, az 1924. év egyik nagy eseménye, és a másik az, hogy az Európában kiépült három diktatúra közül kettőnek a sorsát megpecsételte ez az év. Madridban agonizál a katonai direktórium, és Rómában agonizál Mussolini rendszere. Talán neki szabad még jóslatokat felállítani arra nézve, meddig fog tartani az agónia, és mikor következik be az a katasztrófa, amelyet a meslkönnyebbülés általános óhajával fog fogadni Európa két nagy félszigete. Viszont bizonyos az, hogy sem az egyik, sem a másik beteg számára nincsen mentség többé. Primo de Rivera tábornoknak, Estella márkijának sok éle szúrás után előbb, vagy utóbb megadja a kegyelemdöfést Abdu Krím kardja, és Mussolini torka körül egyre súlyosabb a halott Matteotti kezének szorítása. Meghaltál és győztél: ezekkel a szavakkal búcsúzott Matteottitól az olasz szocialista párt ősz vezére, Philippo Turati, abban a gyászbeszédben, amely egyszer sem említette Matteotti nevét, és Olaszországban Matteotti ma nagyobb hatalom, mint Mussolini ... A mai nappal lezárt év mérlegét tehát kedvezőnek kellene mondani, ha december második felében nem fordul naponként komplikáltabbra a német helyzet. A német szavazók tudomásul vették a május tizenegyedikével bekövetkezett francia rendszerváltozást, de a német képviselők és a német miniszterek egy része ezt nem akarja megtenni, így hangzik a francia vád, amelynek alaposságát nem lehet kétségbevonni. Annak a 13 millió szavazónak, amely a német jobboldal pártjaira és csoportjaira esett, van egy nagy mentsége: a nemzeti blokk kormányzásának ötödfél esztendeje és a Poincaré-rendszer huszonkilenc hónapja. Poincaré volt a jobboldali pártok magvetője a német földön, és néhány hónap nem bizonyult elégnek a rossz emlékek teljes leküzdésére. De annál kevesebb mentségük van azoknak a német politikusoknak, akik kihasználják a keserű reminiszcenciákat a maguk belpolitikai vetésének érlelésére. Egyelőre még nem mutatkozik út a német csomó feloldására, mégsem látszik valószínűnek, hogy a francia kormány, az angol kormány és a német szavazatok többsége által diktált nagy európai Irány megtörhessen néhány olyan német politikuson, aki kettős játékot játszott a választások napjaiban, és most a Dawes-tervezet terheinek egyoldalú áthárítását a gazdaságilag gyenge rétegekre fontosabbnak tartja az egész német gazdasági élet jövőjének biztosításánál. A kormány és a szociáldemokraták 1921. évi paktuma (A Világ tudósítójától.) Bethlen István gróf miniszterelnök a Neue Freie Presse karácsonyi számában megfenyegette a nogymraiszálgi szociáldánok. ...a párta , hogy további parlamenti ellentétása -tebán is-vmnoaságra fogja hozni a kormány és a váciáldemokrata párt között 1921. évi december hó 22-én megkötött egyességet. Erről a „paktumról" Viár szó esett, úgy a nemzeti gyűlésben, mink a sajtóiban és a szociáldemokrata pár legutóbbi kongresszusán « foglalkozott azokkal a vádak’,. J./ á/j elye.kel *i!me « „paktum" alapján e/atfiMk. A y^uiszter-'hCk karácsé...)* nyila, - hu.i kó arra mert a .szociáldemokrata .r.*•-..* -Oi '• -tk végre t'.hntsfin a kv /r-w rt%fTkötőt” é*y,-«ég hiteles szöveg ■ i-’ nosságra hozataláról. A pártvázaisvU. Jj.' den délután 5 órakor ülést tartott. -Tn farkas István TMisztaságúfiléisi Vápii laLp . a napirend előadója. Farkas István előadó- beszédében előadta, hogy a r.wnivzterekn ük a Neue Freie Pressé-ben közzétett nyíl- .kozatában a szociáldemokrata párt maltpHK szegezi „a politikai zsarolásnak- paktum éven ismeretet fegyverét". Tiltakozik f*** gyanúsítás ellen, hogy a szociáldrcu ’ra... párt ennek a paktumnak az alapján került volna be a nemzetgyűlésbe. A pártvezetőség egy pillanatig sem tartotta tangára nézve kötelezőnek ezt a jegyzőkösnyvet azon körülmények miatt, amelyeknek közepette ez a jegyzőkönyv létrejött. Ismertette, hogy az egyesség miei átkötésekor milyen kényszerhelyzeten volt a szociáldemokrata párt ,a börtönök telve voltak a politikai elítéltek ezreivei, az internáló táborokból a legembertelenebb kínzások jajveszékelítése hallatszott. A gyorsított tanácsok pedig még mindig ontották súlyosabbnál súlyosabb ítéleteiket. Senki élete nem volt biztonságban, napirenden voltak a gyilkosságok, a szakszervezetek helyiségeit feldúlta az ellenforradalom, a bányamunkásokra katonai drillt kényszerítettek". Előadta továbbá, hogy a szenvedők hozzátartozói a szociáldemokrata párttól vártak segítséget. A kormány ,,a szociáldemokrata pártnak ezt a szörnyű kényszerhelyzetét igyekezett a legteljesebb mértékben kihasználni". Olyan kívánságokat támasztott, amilyeneket a szociáldemokrata párt soha el nem fogadhatott volna és amikor nem akarta elfogadni, Tomcsányi Vilmos Pál akkori igazságügyi miniszter kijelentette, hogy akkor pedig az amnesztia-rendelet nem fog megjelenni. Ilyen körülmények között írta alá a párt az egyességi jegyzőkönyvet, de annak egyetlen olyan pontját sem tartotta be, amely ellenketett a szocialista etikával. A szociáldemokrata párt tovább harcol az általános, titkos választójogért Ezek előrebocsátása után Farkas István határozati javaslatot terjesztett elő, amely megerősíti az előadói beszédben foglaltakat, majd leszögezi a pártválasztmánynnak azt az áláspontját, mely a Bethlen-kormánnyal szemben fokozottabb erővel folytatja a harcot és megállapítja, hogy a politikai és parlamenti válság megoldását csak az általános, titkos választójog megalkotásán és a tiszta választások biztosításán keresztül látja lehetségesnek. A pártválasztmány elhatározta a kormánnyal 1921-ben kötött egyesség jegyzőkönyvének nyilvánosságra való hozatalát. Ez a Népszava ma reggeli számában meg is történt. Az egyesség „összefoglaló jegyzőkönyv" címet visel és leszögezi, hogy a szociáldemokrata párt megbízottai a kormánnyal 1921. évi december 8-án kezdették meg az érdemleges tárgyalásokat, amelyek ugyanazon hó 13., 15., 17. és 20-án tovább folytak, végül 21-én aláírták a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv aláírói a kormány részéről: Bethlen István gróf miniszterelnök, Klebelsberg Kunó gróf, Tomcsányi Pál, Hegyeshalmy Lajos és Bernolák Nándor miniszterek, a szociáldemokrata munkásság részéről Peyer Károly, Farkas István, Miakits Ferenc és Propper Sándor. A jegyzőkönyvet Bencs Zoltán dr. miniszteri osztálytanácsos vezette, aki az érdemleges tárgyalások előtt kezdeményezője volt a tárgyalásoknak. Mire kötelezte magát a kormány ? A jegyzőkönyv két fő részre oszlik, az első részben a szociáldemokrata párt kívánságai vannak összefoglalva, mníg a második rész a kormány ellenköveteléseit tartalmazza. Az első ■■ész lényegesebb pontjan « követkzők : 1. Az egyesülési és gyülekezési jog tere nány a politikai gyülekezést ;a flamén il pártra nézve egyen".ve" Juhi mellett szaállítja, azzal i..ratozással,. hogy gy.fi■v.k ,-s-*k vej* zárt helyen és rendőri fe"e rfe't ' nett Uamatai. * "• A szak,,ierrsis- te léte ooeaiksuntcig meg■’ilanodtak abban hogy teiluggesnett és más celoira kisajátított szakszervezeteket issza kell adni eredeti rendeltetésüknek. Ugyanígy visszaadandó a szakszervezetek vagyona is. Az állami felügyelet továbbra is fenmarad. A villamosvasúti alkalmazottak szervezését a kormány megengedi, de a MÁV-nál szakszervezeti mozgalmat nem tűr. Vidéki szervezetek felállításához külön helyi alapszabályok nem szükségesek. A kormány a betiltott Magyar Vasutas helyébe meg fogja engedni egy új szaklap kiadását. 3. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet ügyében hivatkozik a jegyzőkönyv a már korábban létrejött megállapodásra. 4. Internálás és jelentkezési kényszer címet viseli ez a fejezet. A kormány ragaszkodik az internálás intézményének fentartásához. Kész azonban a politikai internálást a terroristákra, kommunista agitátrokra redukálni. Hajlandó a szociáldemokrata párt által adandó névjegyzék alapján az internáltak egy részét a párt szavatossága mellett szabadombocsátani. A jelentkelési kényszert a mintáramra csökkenti. 5. Megállapítja a szerződés, hogy a cenzúra megszüntetésével a sajtószabadság helyre van állítva. 6. Az amnesztiáról szóló rész a jegyzőkönyv leglényegesebb pontja, amelyben a irodaisták általános amnesztiát követelnek. A kormány vállalkozik arra, hogy a kormányzó kegyelemben részesíti azokat, akiket a polgári büntetőbíróság az 1918. évi október 31. és 1919. március 21. között lezajlott tömegmozgalmak keretében elkövetett bűnökért jogerős ítélettel öt évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítéltek, hacsak az illető nem veszélyes a közbiztonságra. Ugyanez kiterjed az eljárás alatt állókra is. Különösen méltánylást érdemlő esetben az 5 esztendős büntetési határ tíz évre kiterjeszthető. Hajlandó a kormány az amnesztiát kiterjeszteni azokra is, akiket a szociáldemokrata párt ajánl és akik a nemzetgyűlés összeüléséig izgatás, vagy sajtóvétség cintén ítéltettek el. 7. A gyorsított bírói eljárásra vonatkozólag a kormány azt az ígéretet teszi, hogy ezt az eljárási módot megszünteti. 3. A kivételes rendelkezéseket, melyek az 1921. évi LXIII. törvény alapján bocsáttattak ki, a kormány sürgősen revízió alá fogja venni és fokozatosan meg fogja szüntetni. 9. A munkásbiztosítás autonómiáját a kormány a legrövidebb időn belül rendeletileg visszaállítja, azonkívül megalkotja az aggkori biztosításról, rokkantbiztosításról, özvegyek és árvák biztosításáról szóló törvényeket 10. A bányamunkások panaszainak honorálásaként a kormány megszünteti a katonai szénfelügyeleti kormánybiztosságot. 11. Gazdasági kívánságok és munkabérek szabályozásáról szól, amelyben a kormány olyan ipari és kereskedelmi politikát ígér, amely lehetővé teszi a munka megindítását, a nemzetközi érintkezést és a drágaság megszüntetését. 12. Szakszervezeti betétek felszabadítását és a szakszervezeti szaklapok újbóli megjelenését helyi kilátásba a kormány. Mit követelt a kormány? A jegyzőkönyv második része a következő szavakkal kezdődik : „Bethlen István gróf magyar királyi miniszterelnök a szociáldemokrata munkásság panaszainak orvoslásával és óhajainak fent részletezett teljesítésével párhuzamosan a kormány részéről a következő kívánalmakat terjeszti elő :“ Külpolitikai tekintetben a szociáldemokrata párt kötelezi magát arra, hogy a nemzet és az ország egyetemes érdekeit a munkásság érdekeivel azonosaknak tekied. Magatartását a párt ehhez szabja és nemcsak tartózkodik minden propagandától, amely Magyarország érdekeit sérti, hanem ellenkezőleg, aktív propagandát fejt ki az ország javára, egyfelől a külföldi szocialista pártoknál, kormányoknál, és e célból a magyar külügyminiszterei kooperál, másfelől megszakít minden érintkezést az emigránsokkal, ..» nyíltan teszi, és velük a harcot a külföldön is felveszi." A külföldi sajtóban terjesztett hírekkel szemtan a Népszava kötelezze magát rra, hogy amennyiben maga is bizonyságot szerez arról, hogy ezen hírek valótlanok, ■ kötögy-'1 ..«("Kmn sajtóosztályának felkérésére cáfoló közleményt adjon ki. A Népszava köteles a polgári társadalommal való együttműködés mellett írni. Belpolitikai tekintetben az ország újjáépítésére a szocialisták gazdasági téren is kooperálnak a polgári osztályokkal, a politikai sztrájkoktól feltétlenül tartózkodnak. Szakítanak a liberális blokkal, a polgári demagógia és az októbrista elemek támogatásától tartózkodnak. A kormánnyal szemben, mint annak ellenzéke, tisztességes fegyverekkel küzdenek. Köztársasági propagandát nem űznek. Végül kötetezik magukat arra, hogy agitációjukat a mezőgazdasági munkásokra nem terjesztik ki. Ez utóbbi kikötéshez a szociáldemokraták azt a feltételt , fűzték, hogy az egyesülési és gyülekezési jogi szabadságának helyreállítása esetén őrködni fognak afölött, hogy a mezőgazdasági pinifltások között olyan mozgalmak meg ne kdulogjanak, mint amilyenek 1918 őszén lettek úrrá. Az osztrák aranymérleg törvénytervezete (A Világ bécsi tudósítójától.) A pénzügyminisztérium a mai napon tette közzé az aranymérlegről szóló törvénytervezetet, amely rendkívül érdekes részleteket tartalmaz. Az új tervezet megállapítja, hogy mily módon kell az aranymérleget elkészíteni, a leltárt felvenni, milyen mértékben és hogyan szabad értékelni az aktív tételeket. Megállapítja továbbá a rendelet, hogy az első mérleget schilling-valutában kell felállítani. A részvénytársaságoknál ez aranymérlegnek az lesz a következménye, hogy a részvények névértéke is arany valutára, illetve schillingre fog szólni. A részvények minimális árfolyamát harminc schillingben állapítják meg. Ha a részvények nem érték el ezt az árfolyamot, úgy több részvényt össze kell vonni. A részvénytársaságok alaptőkéjének minimuma kilencvenezer schilling, a korlátolt felelősségű társaságoké pedig tízezer schilling. Ha az alaptőke nem érné el ezt a magasságot, úgy alaptőke-és ártoktetemidőss számlát kell nyitni, amit azonban két héten belül ki kell egyenlíteni. Alaptőkeemelés esetén az összeget effektív pénzben azonnal ki kell fizetni. A részvényeknek schilling-valutára való átértékelése bezárólag tíz évig tarthat. E tíz év letelte után mindazok a részvények, amelyek nem szólnak , schelling-valutára, éléküket vesztik. Ha valamely társaság alaptőkéjét le akarják számítani, úgy a részvényeseiknek részjegyeket kell adni. Az új törvény rendkívül érdekes és szigorú rendelkezéseket tartalmaz a részvény kisebbség védelméről is igen súlyos pénz- és szabadságbüntetéssel sújtja azokat, akik a törvény intézkedéseit megszegik és különösen azokat, akik nem vezetik a törvénynek megfelelően a könyveket. A pénzbüntetés maximuma ötvenezer twilling, a szabadságvesztés maximuma pedig egyévi fogház. Ugyanilyen súlyos büntetést szabnak ki azokra a szakértőkre, akik közreműködnek az artinymérleg készítésében és esetleg rosszhiszeműen járnak el. Csülörtöfi Viharos jeleneteit egy bécsi monarchista Danit kényszeregyességi tárgyaláson (A Világ bécsi tudósítójától.) A kereskedelmi bíróságnál ma volt a néhány nap előtt csődbejutott Nordisch-österreichische Bank kényszeregyességi tárgyalása. Ez a bank kifejezetten monarchista alakítást A tárgyaláson megjelentek Hussarek vezérőrnagy, és Czapt volt miniszter, valamint Rouen főkonzul. Az egyezkedési tárgyaláson igen izgalmas jelenetek játszódtak le, kitűnt, hogy a bank egész vagyonát az igazgatók spekulálták el. Érdekes volt, hogy Czapt volt miniszter, aki mint hitelező jelentkezett, a banknak tulajdonképpen négyszáz millióval tartozik, amely összeg egyáltalán nincs fedezve. A kényszeregyességi tárgyaláson heves összetűzésre került sor a megjelent hitelezők és részvényesek között tárgyalást el kellett halasztani.