Világ, 1925. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

2 mS JanoSr t vilAg y- - < -y„ n :,, — ^ ~ — — -- -- - nisztertanácsi rendelettel szabályozott, meg­­szűkített, kiforgatott választói jognak, és az ellenzéki jelöltekkel szemben alkalmazott választási módszereknek. Ott, ahol a nép­képviselet összetétele olyan világos ellentét­ben van a népakarat kifejezésével, ott, ahol a titkos választások kerületeinek két cso­portjából a mandátumok háromnegyed része jutott az ellenzéki pártoknak, és csak a nyílt választások kerületei biztosították az ismert okokból az erős többséget az egysé­ges pártnak: előbb, vagy utóbb következnie kellett az ellenzék passzivitásának. A második nemzetgyűlés gyógyíthatatla­­nul súlyos szervi betegsége lett e gy­akortá és a szervi betegségeket csak egyféle módon lehet kigyógyítani: a becsületes választójogi rendszerrel és a becsületet választási küz­delemmel.* Az 1924. év első fele két sorsdöntően fon­tos eseményt hozott Európa számára: az egyik jó árban következett be, amikor MacDon­all lépett az angol kormány élére, a másik pedig májusban, a francia baloldali blokk nagy választási győzelmével. Egyolda­lúság volna, ha valaki csak azzal magya­rázná MacDonald kormányrajutását, hogy az angol parlament három pártja közül egyiknek sem volt abszolút többsége az év kezdetén, és mivel az aránylag legnagyobb párt kormánya bizalmatlansági szavazatot kapott az alsóházban, a szám szerint máso­dik pártnak kellett átvenni a kormányzást... Ez talán még nem lett volna elég ok arra, hogy Anglia ügyeit közel tíz hónapon át vigye az olyan kormány, amely az alsóház­ban csak 192 szavazatot mondhatott magáé­nak a 615 szavazat közül. MacDonald kormányrajutásának volt egy másik és mélyebb pszichológiai háttere is Az angol polgári pártok, amelyek mögött a szavazatok közel háromnegyede állott, átad­ták Anglia kormányzását a munkáspárti ki­sebbségnek, mert az európai kérdést nem lehetett tovább zátonyon hagyni , és minden párt szemében MacDonald volt az alkalmas ember arra, hogy kimozdítsa a zátonyról az európai problémát. MacDonald nem októ­ber huszonkilencedikén bukott meg, hanem két hónappal előbb, azon a napon, amelyen sikerült eredményesen lezárni a londoni konferenciát. Ez a győzelem pecsételte meg a munkáspárti kormány sorsát : MacDonald teljesítette nagy történelmi hivatását és a hivatás teljesítésével ezért vagy azért kö­vetkeznie kellett a bukásnak. Az angol köz­­vélemény teljesen méltányolta ezt a his­tóriai munkát, és október huszonkilenc®­­r a ~választás napja több, mint égi t­­rillióval szaporította a munkáspárt p­­atainak számát. * A munkáspárt előrevitte a megoldás út­ján az európai kérdést, és nagy lépéssel ju­tott előre Angliában rövid kormányzása alatt. Baldwin pedig, a konzervatív minisz­terelnök, a munkáspárti külpolitika folyta­tásának ígéretével foglalta el helyét, és va­lóban nem zavarta meg az angol külpolitika folytonosságát. Ha a december hetedikei né­met választások konzekvenciáinak levá­­á­­sával december közepére, vagy c A kará­csony napjára megalakul a ro­wcu­pari koalíció kormánya Németorsz­ákkor az angol csapatok már megkap­ták volna a parancsot a kölni zóna kiürítésére január tizedikén. Baldwin nem csupán a D­iwes­­zervezet végrehajtását vállalta a MacDonald kormány külpolitikai hagyatékából, hanem az igazi demokrácia pártjainak alátál.­asz­­tását is a német politikában. 1919 november tizenhatodikétől 1924 május tizenegyedikéig tartott a nemzeti blokk uralma Franciaországban, pedig a nemzeti blokk győzelme 1919 novemberé­ben csak a választási taktika eredménye volt, és nem a francia nép akaratának nyil­­vánulása. Millerand merész ötelete volt a rend jelszavával összekapcsolni a mérsékelt jobboldalt, a centrumot és a mérsékelt bal­oldalt a francia politikában, és a közös lajstrom biztosította a nemzeti blokk jelölt­jeinek a négyszáz mandátumot, noha a ra­dikálisok és a szocialisták szavazatainak száma a győzelmi mámor évében sem fo­gyatkozott meg. Ha 1919 novemberében sikerül a szövetség megkötése a polgári ra­dikalizmus, és a francia szocialista párt között, akkor Európa útja egészen más irányokban haladt volna az elmúlt évek alatt. De 1919 novemberében nem volt igazi vezére sem a francia radikalizmusnak, sem a francia szocialista pártnak. A szo­cialista vezért öt évvel előbb tolta félre az útból egy revolvergolyó, míg a radikális párt vezére Párizs egyik fogházának volt lakója Clemenceau jóvoltából. A nemzeti blokk kamarájában azután Herriot szemé­lyében megtalálta Caillaux örökösét a radi­kális tábor, míg a szocialista padsorokban Léon B.Zum kezdett emelkedni szónoki si­kereivel, politikai tehetségével, emberi tisz­taságával, egyre nagyobb népszerűségével Jaurés formátuma felé. A májusi választá­sok küszöbén adva volt a két ellenzéki ve­zér őszinte szövetsége, és így nagyot fordult a kocka május tizenegyedikével. Huszon­kilenc hónapos kormányzás után megbukott Poincaré, aki hiába bízott abban, hogy a frank csataterén aratott marnei győzelem továbbra is biztosítani fogja többségét, és Poincaré sorsában volt kénytelen osztozni Nlillerand. Az Herriot-kormányt eleinte szkeptikusan fogadták és sokfelé rövid életet jósoltak neki Főleg azért, mert nem igen hittek abban, hogy a szocialista párttal kötött vá­lasztási szövetség tartósnak fog bizonyulni az új kamara összeülése után, és a kétke­dőknek látszólag igazat adott a francia szo­­cialista párt május végén tartott kongresz­­­zusa, amely kimondotta ugyan Herriot kor­mányának támogatását, de kimondotta egy­ben, hogy a szocialista párt nem küld ki minisztereket az új kormányba. Mégsem a kétkedőknek lett igazuk, és két-három hó­nap alatt beigazolódott az, hogy egy homo­gén többség sem támogatott még olyan egy­ségesen francia kormányt, amilyen egysé­ges támogatásban volt is van rétit Herriot kormányának a baloldali blokk részéről. A magyarázat igen egyszerű : Léon Blum át­vitte a francia szocialista párt soraiba azt a meggyőződést, hogy Európa újjáépítése és az igazi béke megteremtése ma minden­nél fontosabb feladat, és így a francia poli­tikában is a sz­cialista párt teljesíti azt a történeti hivatást, amelyet az angol politi­kában a munkáspárt végzett el MacDonald vezetése alatt. Anglia és Franciaország határozott for­dulata az európai újjáépítés unkája felé, az 1924. év egyik nagy eseménye, és a má­sik az, hogy az Európában kiépült három diktatúra közül kettőnek a sorsát megpe­csételte ez az év. Madridban agonizál a ka­tonai direktórium, és Rómában agonizál Mussolini rendszere. Talán neki szabad még jóslatokat felállítani arra nézve, med­dig fog tartani az agónia, és mikor követ­kezik be az a­­ katasztrófa, amelyet a meslkönnyebbülés általános óhajával fog fogadni Európa két nagy félszigete. Viszont bizonyos az, hogy sem az egyik, sem a má­sik beteg számára nincsen mentség többé. Primo de Rivera tábornoknak, Estella már­kijának­­ sok éle szúrás után előbb, vagy utóbb megadja a kegyelemdöfést Abd­u­ Krím kardja, és Mussolini torka körül egyre súlyosabb a halott Matteotti kezének szorítása. Meghaltál és győztél: ezekkel a szavakkal búcsúzott Matteottitól az olasz szocialista párt ősz vezére, Philippo Turati, abban a gyászbeszédben, amely egyszer sem említette Matteotti nevét, és Olaszországban Matteotti ma nagyobb hatalom, mint Musso­lini ... A mai nappal lezárt év mérlegét tehát kedvezőnek kellene mondani, ha december második felében nem fordul naponként komplikáltabbra a német helyzet. A német szavazók tudomásul vették a május tizen­egyedikével bekövetkezett francia rendszer­változást, de a német képviselők és a német miniszterek egy része ezt nem akarja meg­tenni, így hangzik a francia vád, amelynek alaposságát nem lehet kétségbevonni. Annak a 13 millió szavazónak, amely a német jobb­oldal pártjaira és csoportjaira esett, van egy nagy mentsége: a nemzeti blokk kor­mányzásának ötödfél esztendeje és a Poin­­caré-rendszer huszonkilenc hónapja. Poin­caré volt a jobboldali pártok magvetője a német földön, és néhány hónap nem bizo­nyult elégnek a rossz emlékek teljes leküz­désére. De annál kevesebb mentségük van azoknak a német politikusoknak, akik ki­használják a keserű reminiszcenciákat a ma­guk belpolitikai vetésének érlelésére. Egy­előre még nem mutatkozik­ út a német csomó feloldására, mégsem látszik valószínűnek, hogy a francia kormány, az angol kormány és a német szavazatok többsége által diktált nagy európai Irány megtörhessen néhány olyan német politikuson, aki kettős játékot játszott a választások napjaiban, és most a Dawes-tervezet terheinek egyoldalú áthárí­tását a gazdaságilag gyenge rétegekre fonto­sabbnak tartja az egész német gazdasági élet jövőjének biztosításánál. A kormány és a szociáldemokraták 1921. évi paktuma (A Világ tudósítójától.) Bethlen István gróf miniszterelnök a Neue Freie Presse karácsonyi számában megfen­yeget­te a nog­ymraiszálgi szo­­ciáldánok. ...a párta , hogy további parlamenti ellen­té­tása -t­­ebán is­-vmnoaságra fogja hozni a kormány és a váciáldemokrata párt között 1921. évi december hó 22-én megkötött e­gyes­­séget. Erről a „paktumról" Viár szó esett, úgy a n­emzeti gyűlésben, mink a sajtóiban és a szociáldemokrata pár legutóbbi kongresszusán « foglalkozott azokkal a vádak’,. J./ á/j elye.kel *i!me « „paktum" al­apján e/atfiMk. A y^uisz­­ter-'hCk karácsé...)* nyila, - hu.i kó arra mert a .szociáldemokrata .r.*•-..* -Oi '• -tk végre t'.hntsfin a kv /r-w rt%fTkötőt” é*y,-«ég hiteles szöveg ■ i-’ nosságra hozataláról. A pártvázaisvU. Jj.' den délután 5 órakor ülést tartott.­­ -­­Tn far­kas István TMisztaságúfiléisi Vápii laLp . a napirend előadója. Farkas István előadó- be­szédében előadta, hogy a r.wnivz­terekn ük a Neue Freie Pressé-ben közzétett nyíl- .kozatá­­ban a szociáldemokrata párt maltpHK szegezi „a politikai zsarolásnak- paktum éven ismere­tet fegyverét". Tiltakozik f*** gyanúsítás ellen, hogy a szociáldrcu ’­ra... párt ennek a pak­tumnak az alapján került volna be a nemzet­­gyűlésbe. A pártvezetőség egy pillanatig sem tartotta tangára nézve kötelezőnek ezt a jegyző­­kösnyvet azon körülmények miatt, amelyeknek közepette ez a jegyzőkönyv létrejött. Ismertette, hogy az egyesség miei átkötésekor milyen kény­­szerhelyze­ten volt a szociáldemokrata párt­ ,a börtönök telve voltak a politikai elítéltek ezre­ivei, az internáló táborokból a legemberte­­lenebb kínzások ja­jveszékelítése hallatszott. A gyorsított tanácsok pedig még mindig ontották súlyosabbnál súlyosabb ítéleteiket. Senki élete nem volt biztonságban, napirenden voltak a gyilkosságok, a szakszervezetek helyiségeit fel­dúlta az ellenforradalom, a bányamunkásokra katonai drillt kényszerít­ettek". Előadta to­vábbá, hogy a szenvedők hozzátartozói a szo­ciáldemokrata párttól vártak segítséget. A kor­mány ,,a szociáldemokrata pártnak ezt a ször­nyű kényszerhelyzetét igyekezett a legteljesebb mértékben kihasználni". Olyan kívánságokat támasztott, amilyeneket a szociáldemokrata párt soha el nem fogadhatott volna és amikor nem akarta elfogadni, Tomcsányi Vilmos Pál akkori igazságügyi miniszter kijelentette, hogy akkor pedig az amnesztia-rendelet nem fog megjelenni. Ilyen körülmények között írta alá a párt az egyességi jegyzőkönyvet, de annak egyetlen olyan pontját sem tartotta be, amely ellenketett a szocialista etikával. A szociáldemokrata párt tovább harcol az általános, titkos választójogért Ezek előrebocsátása után Farkas István ha­tározati javaslatot terjesztett elő, amely meg­erősíti az előadói beszédben foglaltakat, majd leszögezi a pártválasztmánynnak azt az á­lás­­pontját, mely a Bethlen-kormánnyal szemben fokozottabb erővel folytatja a harcot és meg­állapítja, hogy a politikai és parlamenti vál­ság megoldását csak az általános, titkos vá­lasztójog megalkotásán és a tiszta választások biztosításán keresztül látja lehetségesnek. A pártválasztmá­ny elhatározta a kormánnyal 1921-ben kötött egyesség jegyzőkönyvének nyilvánosságra való hozatalát. Ez a Népszava ma reggeli számában meg is történt. Az egyes­ség „összefoglaló jegyzőkönyv" címet visel és leszögezi, hogy a szociáldemokrata párt meg­bízottai a kormánnyal 1921. évi december 8-án kezdették meg az érdemleges tárgyalá­sokat, amelyek ugyanazon hó 13., 15., 17. és 20-án tovább folytak, végül 21-én aláírták a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv aláírói a kor­mány részéről: Bethlen István gróf miniszter­­elnök, Klebelsberg Kunó gróf, Tomcsányi Pál, Hegyeshalmy Lajos és Bernolák Nándor mi­niszterek, a szociáldemokrata munkásság ré­széről Peyer Károly, Farkas István, Miakits Ferenc és Propper Sándor. A jegyzőkönyvet Bencs Zoltán dr. miniszteri osztálytanácsos ve­zette, aki az érdemleges tárgyalások előtt kez­deményezője volt a tárgyalásoknak. Mire kötelezte magát a kormány ? A jegyzőkönyv két fő részre oszlik, az első részben a szociáldemokrata párt kívánságai vannak összefoglalva, mníg a második rész a kormány ellenköveteléseit tartalmazza. Az első ■■ész lényegesebb pontjan « követk­zők : 1. Az egyesülési és gyülekezési jog tere nány a politikai gyülekezést ;a f­­la­mén il pártra nézve egyen".v­e" Juhi mellett szaállítja, azzal i.­.ratozással,. hogy gy.fi­­■v.k ,-s-*k v­­­ej* zárt helyen és rendőri fe"e­ rfe't ' nett Uamatai. * "• A szak,,ierrsis- te léte ooeaiksuntcig meg­­■’ilanodtak abban hogy teiluggesnett és más celo­ira kisajátított szakszervezeteket issza kell adni eredeti rendeltetésüknek. Ugyanígy visszaadandó a szakszervezetek vagyona is. Az állami felügyelet továbbra is fenmarad. A vil­lamosvasúti alkalmazottak szervezését a kor­mány megengedi, de a MÁV-nál szakszervezeti mozgalmat nem tűr. Vidéki szervezetek fel­állításához külön helyi alapszabályok nem szükségesek. A kormány a betiltott Magyar Vasutas helyébe meg fogja engedni egy új szak­lap kiadását. 3. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet ügyében hivatkozik a jegyzőkönyv a már ko­rábban létrejött megállapodásra. 4. Internálás és jelentkezési kényszer címet viseli ez a fejezet. A kormány ragaszkodik az internálás intézményének fentartásához. Kész azonban a politikai internálást a terroristákra, kommunista agitátrokra redukálni. Hajlandó a szociáldemokrata párt által adandó névjegy­zék alapján az internáltak egy részét a párt szavatossága mellett szabadombocsátani. A je­len­tkelési kényszert a mintáramra csökkenti. 5. Megállapítja a szerződés, hogy a cenzúra megszüntetésével a sajtószabadság helyre van állítva. 6. Az amnesztiáról szóló rész a jegyzőkönyv leglényegesebb pontja, amelyben a irodai­­sták általános amnesztiát követelnek. A kormány vállalkozik arra, hogy a kormányzó kegyelem­ben részesíti azokat, akiket a polgári büntető­­bíróság az 1918. évi október 31. és 1919. már­­cius 21. között lezajlott tömegmozgalmak kere­tében elkövetett bűnökért jogerős ítélettel öt évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítél­tek, hacsak az illető nem veszélyes a közbiz­tonságra. Ugyanez kiterjed az eljárás alatt állókra is. Különösen méltánylást érdemlő eset­ben az 5 esztendős büntetési határ tíz évre kiterjeszthető. Hajlandó a kormány az am­nesztiát kiterjeszteni azokra is, akiket a szo­ciáldemokrata párt ajánl és akik a nemzetgyű­lés összeüléséig izgatás, vagy sajtóvétség cin­tén ítéltettek el. 7. A gyorsított bírói eljárásra vonatkozólag a kormány azt az ígéretet teszi, hogy ezt az eljárási módot megszünteti. 3. A kivételes rendelkezéseket, melyek az 1921. évi LXIII. törvény alapján bocsáttattak ki, a kormány sürgősen revízió alá fogja venni és fokozatosan meg fogja szüntetni. 9. A munkásbiztosítás autonómiáját a kor­mány a legrövidebb időn belül rendeletileg visszaállítja, azonkívül megalkotja az aggkori biztosításról, rokkantbiztosításról, özvegyek és árvák biztosításáról szóló törvényeket 10. A bányamunkások panaszainak honorá­lásaként a kormány megszünteti a katonai szénfelügyeleti kormánybiztosságot. 11. Gazdasági kívánságok és munkabérek szabályozásáról szól, amelyben a kormány olyan ipari és kereskedelmi politikát ígér, amely lehetővé teszi a munka megindítását, a nemzetközi érintkezést és a drágaság megszün­tetését. 12. Szakszervezeti betétek felszabadítását és a szakszervezeti szaklapok újbóli megjelené­sét helyi kilátásba a kormány. Mit követelt a kormány? A jegyzőkönyv második része a következő szavakkal kezdődik : „Bethlen István gróf ma­gyar királyi miniszterelnök a szociáldemokrata munkásság panaszainak orvoslásával és óha­jainak fent részletezett teljesítésével párhuza­mosan a kormány részéről a következő kívá­nalmakat terjeszti elő :“ Külpolitikai tekintetben a szociáldemokrata párt kötelezi magát arra, hogy a nemzet és az ország egyetemes érdekeit a munkásság érdekeivel azonosaknak tekied. Magatartását a párt ehhez szabja és nemcsak tartózkodik minden propagandától, amely Magyarország érdekeit sérti, hanem ellenkezőleg, aktív pro­pagandát fejt ki az ország javára, egyfelől a külföldi szocialista pártoknál, kormányoknál, és e célból a magyar külügyminiszterei kooperál, másfelől megszakít minden érintke­zést az emigránsokkal, ..» nyíltan teszi, és velük a harcot a külföldön is felveszi." A kül­földi sajtóban terjesztett hírekkel szemtan a Népszava kötelezze magát r­ra, hogy amennyi­ben maga is bizonyságot szerez arról, hogy ezen hírek valótlanok, ■ kötögy-'1 ..«("K­mn sajtóosztályának felkérésére cáfoló közleményt adjon ki. A Népszava köteles a polgári társa­dalommal való együttműködés mellett írni. Belpolitikai tekintetben az ország újjáépíté­sére a szocialisták gazdasági téren is kooperál­nak a polgári osztályokkal, a politikai sztráj­koktól feltétlenül tartózkodnak. Szakítanak a liberális blokkal, a polgári demagógia és az októbrista elemek támogatásától tartózkodnak. A kormánnyal szemben, mint annak ellenzéke, tisztességes fegyverekkel küzdenek. Köztársasági propagandát nem űznek. Végül kötetezik ma­gukat arra, hogy agitációjukat a mezőgazda­­sági munkásokra nem terjesztik ki. Ez utóbbi kikötéshez a szociáldemokraták azt a feltételt , fűzték, hogy az egyesülési és gyülekezési jogi szabadságának helyreállítása esetén őrködni fognak afölött, hogy a mezőgazdasági pinifl­tások között olyan mozgalmak meg ne k­­dulog­­janak, mint amilyenek 1918 őszén lettek úrrá. Az osztrák aranym­érleg törvénytervezete (A Világ bécsi tudósítójától.) A pénzügymi­nisztérium a mai napon tette közzé az arany­­mérlegről szóló törvénytervezetet, amely rend­kívül érdekes részleteket tartalmaz. Az új ter­vezet megállapítja, hogy mily módon kell az aranymérleget elkészíteni, a leltárt felvenni, milyen mértékben és hogyan szabad értékelni az aktív tételeket. Megállapítja továbbá a ren­delet, hogy az első mérleget schilling-valutában kell felállítani. A részvénytársaságoknál ez aranymérlegne­k az lesz a következménye, hogy a részvények névértéke is arany valutára, il­letve schillingre fog szólni. A részvények mi­nimális árfolyamát harminc schillingben álla­pítják meg. Ha a részvények nem érték el ezt az árfolyamot, úgy több részvényt össze k­ell vonni. A részvénytársaságok alaptőkéjének minimuma kilencvenezer schilling, a korlátolt felelősségű társaságoké pedig tízezer schill­ing. Ha az alaptőke nem érné el ezt a magas­ságot, úgy alaptőke-és ártoktetemidőss­ számlát kell nyitni, amit azonban két­ héten belül ki kell egyenlíteni. Alaptőkeemelés esetén az ös­szeget effektív pénzben azonnal ki kell fizetni. A részvényeknek schilling-valutára való átér­tékelése bezárólag tíz évig tarthat. E tíz év letelte után mindazok a részvények, amelyek nem szólnak , schelling-valutára, éléküket vesztik. Ha valamely társaság alaptőkéjét le a­kar­­já­k számíta­ni, úgy a részvényeseiknek rész­jegyeket kell adni. Az új törvény rendkívül érdekes és szigorú rendelkezéseket tartalmaz a részvény­ kisebbség védelméről is igen sú­lyos pénz- és szabadságbüntetéssel sújtja azo­kat, akik a törvény intézkedéseit megszegik és különösen azokat, akik nem vezetik a tör­vénynek megfelelően a könyveket. A pénzbün­tetés maximuma ötvenezer twilling, a szabad­ságvesztés maximuma pedig egyévi fogház. Ugyanilyen súlyos büntetést szabnak ki azokra a szakértőkre, akik közreműködnek az artiny­­m­érleg készítésében és esetleg rosszhiszeműen járnak el. Csül­örtöfi Viharos jeleneteit egy bécsi monarchista Danit kényszer­­egyességi tárgyaláson (A Világ bécsi tudósítójától.) A kereske­delmi bíróságnál ma volt a néhány n­ap előtt csődbejutott Nordisch-österreichische Bank kényszeregyességi tárgyalása. Ez a bank kifejezetten monarchista alakítást A tárgyaláson megjelentek Hussarek vezérőr­nagy, és Czapt volt miniszter,­ valamint Rouen főkonzul. Az egyezkedési tárgyalá­son igen izgalmas jelenetek játszódtak le, kitűnt, hogy a bank egész vagyonát az igazgatók spekulálták el. Érdekes volt, hogy Czapt volt miniszter, aki mint hitelező je­lentkezett, a banknak tulajdonképpen négy­száz millióval tartozik, amely összeg egy­általán nincs fedezve. A kényszeregyességi tárgyaláson heves összetűzésre került sor a megjelent hitelezők és részvényesek között­­ tárgyalást el kellett halasztani.

Next