Világ, 1925. október (16. évfolyam, 220-246. szám)
1925-10-01 / 220. szám
ICs fitörtöls Megjelentek Lloyd George emlékiratai Londonból jelentik . Az angol könyvpiacnak ma nagy eseménye volt, amely eseményt politikai körökben is kellőképpen méltatnak. Ma jelent meg ugyanis Lloyd George nagy memoár-munkája, Huszonöt év — 1892-től 1916-ig rímmel. Az összes lapok, politikai pártállásra való tekintet nélkül, részletes kivonatokat közölnek Loyd George könyvéből. Lloyd George emlékiratai képviselő választásának évében indulnak meg, és miniszterelnökké történt kinevezésénél állanak meg. Miniszterelnökségének hat esztendejét, a háború második felét, a békekonferenciák idejét, a social invest ellen vívott nehéz küzdelmet, az ellentétek kibontakozását Franciaországgal, a győzelem jegyében vívott nagy választási hadjáratot, a liberális párt kettéosztásának és a koalíció kettéosztásának történetét már nem vette föl memoárjaiba Lloyd George. Bizonyára erről is van sok érdekes mondanivalója Lloyd Georgenak, de Lloyd George még nem koncentrálja magát a történetírásra és szeretne újból aktív szerephez jutni az angol politikában, tehát megáll ott, ahol véget ér a történelem, és kezdődik a politika. Mert a harcoknak az a negyedszázada, amelyet 1892 és 1916 között vívott Lloyd George, ma már lezárt történeti akta. A háború által nagyot zökkent az idők tengelye Angliában, megváltoztak a keretek, megváltoztak a bázisok, és ami másfél, vagy két évtized előtt történt, az már polcepelt történelem, ha élnek is még az ilyen történeti fejezetek hősei. Lloyd George mondanivalói érdekesek mindenkép, hiszen egy romantikus történetet mondanak el. A falusi varga mezítlábas unokaöccséről, aki nem tudta megnyitni ügyvéd irodáját, mert nem volt meg az öt fontja az illeték lefizetésére, és mint a walesi autonómia, a walesi nemzeti eszme apostola kapott mandátumot Wales egy kimondhatatlan nevű kerületében, miután szegényen, mint a templom egere vett feleségül egy még szegényebb leányt. Wales egy kimondhatatlan nevű falujában. Ez a mezítlábas kisfiú híres és gyűlölt emberré lesz az angol alsóházban, mikor megvívja nagy csatáját a búr háború ellen, és egyszer rendőruniformisba bújva menekülhet csak a feldühödött tömeg elől, amely szeretné meglincselni. Azután még híresebb, és most már ünnepelt emberré lesz a mezítlábas kisfiú, aki pacifista apostolból átváltozik a nagy háború miniszterelnökévé, miután előbb muníciós minisztere és hadügyminisztere volt a nagy háborúnak. A két háború közé esnek Lloyd George küzdelmei a jövedelmi adó kiépítéséért, az örökösödési adóért, az agrárreformért, az angol szociálpolitikának és a lordok házának megreformálásáért. Az emlékiratok felölelik Lloyd George miniszterségének tizenegy évét, hiszen Lloyd George tizenegy éven át viselt különféle miniszteri tárcákat, addig a napig, amíg sikerült hátulról orozva ledöfnie Asquith-et és átvennie a kormány vezetését. Ekkor már a konzervatív párt támasztotta alá a nagybirtoknak, és a lordok házának sokáig gyűlölt ellenfelét, n——. A vallomás befejezése után az ügyész, valamint a magánvádló több kérdést intéztek hozzá. Pressburger dr. védő azt fejtegette a bíróság előtt, hogy Mencia Carniciu tettét csak végtelen hazaszeretete miatt követte el, mert szerette az elnyomott Macedóniát. A védő felemlítette, milyen tömegével jöttek a hódoló sürgönyök és levelek Macedóniából Carniciuhoz, ami maga is bizonyítja, hogy Macedóniában a közvélemény többsége nem gyilkosnőt, hanem nemzeti hőst lát benne. Kéri a védő, hallgassák ki Überberger tanárt a macedóniai viszonyokról. Ugyanerről a kérdésről hallgassanak ki több bolgár szakértőt, akik mind igazolni fogják a tett hazafias motívumait. Az ügyész kijelenti, hogy csatlakozik ahhoz a javaslathoz, amelyet a magánvád képviselője, Marii dr. fog elterjeszteni. Marii dr. legelsősorban foglalkozott Panizza személyével, igyekezvén megcáfolni azokat a vádakat, amelyeket Carniciu vallomása folyamán ellene emeltek és azt hangsúlyozta, hogy jóllehet Panizza nem volt bolgár születésű, mégis olyan szabadsághős volt, aki párját ritkította. Három tanút nevez meg, akik igazolhatják, mit jelentett Panizza a macedón szabadságmozgalom részére. Marii dr. azután azt mondotta, hogy ez a merénylet is belekapcsolódik a Cankov-kormány gyilkosságaiba, hiszen tudvalévő, hogy a Cankov-kormány húszezer embert gyilkoltatott eddig meg. Az elnök figyelmezteti, hogy erről ne beszéljen, mire Marii dr. megjegyzi, hogy ez okmányszerűen be van igazolva. Pressburger dr. védő megteszi ellenvétozatát. Ezután Müller Károly dr. rendőrtavissza és azután közli, hogy a bizonyítás kiegészítése és a bejelentett tanuk kihallgatása ügyében később fogja közölni határoséit. A bíróság határozathozatalra vonult nácsost hallgatták ki a tett után közvetlenül szerzett benyomásairól. A rendőrtanácsos vallomása teljesen egyezik a vádirattal és a vádlott előadásával. A tanú elmondja, hogy a merénylőnő egyáltalában nem volt izgatott a tett elkövetése után, csak attól félt, hogy Panizza hívei agyonlövik. Ezután kihallgatták még a páholynyitogatót is, majd a tárgyalás folytatását holnapra halasztották. Peer Gynt és a Cankov-kormány húszezer gyilkossága A Világ bécsi tudósítója jelenti: izgalmas külsőségek közt a bécsi esküdtszék ma kezdte tárgyalni Carnhcin Mencia bűnpörét, aki május 8-án a Burgszínházban előadás közben agyonlőtte Panizza Tódor bolgár politikust. Az ügyészség orgyilkosság címén és mások életbiztonsága ellen elkövetett vétséggel vádolja Carniciu Menciát. A gyilkos bolgár leány, aki súlyos tüdővészben és vesebajban szenved, elmondotta, hogy Panizzával Münchenben ismerkedett meg és Panizzát ekkor még úgy ünnepelték a macedónok, mint szabadsághőst. Panizza iránt később politikai okokból olthatatlan gyűlöletre lobbant és ezért követte el ellene a merényletet. Az elnök kérdéseire elmondotta a vádlottnő, miképpen rejtegette fegyverét, mert attól félt, hogy a Bécsben élő bolgároknál házkutatást fognak tartani. Már kora tavasszal együtt volt Panizzáékkal a Kobenzben és már akkor végre akarta hajtani a merényletet, de nem kínálkozott kedvező alkalom. Amikor májusban hallotta, hogy Peer Gynt-et fogják adni, azt mondotta Panizza sógornőjének, hogy jó volna, ha ezt megnéznék. Az elnök megkérdezte tőle, miért vétetett páholyt, amire Mencia Carniciu kijelentette, hogy azért, mert így biztos volt, hogy a golyók Panizza testében maradnak, és nem fognak a nézők közül senkit sem megsebesíteni. Ezután a legnagyobb nyugalommal részletesen elmondotta, hogyan tette meg május nyolcadikén az utolsó előkészületeket. A merénylet elkövetése után a folyosóra sietett, kezében a pisztollyal. A páholynyitogató lefogta a kezét, és ekkor arra kérte őt, hogy hamar vezesse a rendőrségre. Az ügyeletes rendőrtiszt előtt csak azt kérte: minél előbb tartóztassák le, mert fél attól, hogy Panizza hívei le fogják lőni őt. Az elnök megkérdezte tőle, hogy nem bánta-e meg tettét, amire Mencia Carniciu szilárd hangon kijelentette: — Nem bántam meg, mert ha teszek valamit, azt mindig okkal teszem. VILÁG 1925 október 9. 3 Prohászka Ottokár püspöki bevételeit állítólag zárgondnokság alá helyezték (A Világ székesfehérvári tudósítójától.) Ma délelőtt Székesfehérvárra érkezett a kultuszminisztérium egy bizottsága, amely azonnal a püspöki palotába sietett és ott tanácskozásokat kezdett Prohászka püspökkel. A bizottság váratlan megérkezése igen nagy föltűnést keltett Székesfehérvárott, de a püspöki palotában megtagadtak minden fölvilágosítást a tárgyalások anyagára nézve, és a kultuszminiszteri bizottság tagjaitól sem lehetett információkat kapni. A városban azonban úgy tudják, hogy a kiküldött bizottság zár alá fogja venni a székesfehérvári püspökség bevételeit, addig, amíg a Magyar Jövő ügyei nem rendeződnek. A városban általában igen plauzibilisaknak találják ezeket a híreket, és rokonszenvvel beszélnek Prohászka püspökről, aki ugyan nem egyszer eltévedt a politika számára idegen ösvényein, de mindig áldozatokat hozott politikai törekvéseiért és soha nem keresett hasznot a politikában. Az ilyen áldozatkészség következménye volna az, ha hiteleseknek bizonyulnának azok a hírek, hogy a Magyar Jövő finanszírozása körül vállalt kötelezettségek folytán zárgondnokság alá kerülnek a székesfehérvári püspök bevételei. Ez egyébként egyénileg nem jelentene nagy csapást Prohászka püspökre nézve, mert Prohászka aszkétikusan szigorú életet él. Ha a kirándulás a politika területére nem is volt szerencsés fejezete Prohászka pályájának, nem lehet tagadni, hogy Prohászka a magyar katolikus egyház legtudósabb méltóságai és legnagyobb szónokai közé tartozik. És nem lehet tagadni azt sem, hogy volt egy olyan határ, ahol Prohászka mindig megállt a politikában is, így az emberi élet szentségét mindig elismerte, tisztelte, védte Prohászka, ő nevezte először fehér Leninfiúknak a dunántúli atrocitások véres hőseit és Héjjas Ivánékat, mégpedig a templomi szószékről , és az orgoványi gyáva tömegmészárlások hírére a templomi szószékre sietett Prohászka, megbélyegezni a martalócokat. A Kossuth-párt nem tarthat gyűlést, mert felfogását akarja a közönségre ráoktrojálni (A Világ tudósítójától.) Az országos függetlenségi Kossuth-párt elhatározta, hogy október negyedikén, vasárnap délelőtt tíz órakor a régi képviselőházban nagygyűlést rendez, amelynek napirendjén a jelenlegi politikai helyzet ismertetése és méltatása és az országos függetlenségi Kossuth-párt álláspontja az általános politikai helyzettel kapcsolatban, szerepel. Kobek Kornél és társai szabályszerűen bejelentették a gyűlést a budapesti államrendőrségen, megjelölték a gyűlés tárgyát és bejelentették, hogy a gyűlésen Rupert Rezső, Nagy Vince, Batthyány Tivadar gróf, Horváth Zoltán, Rainprecht Antal, Búza Barna és Vámbéry Rusztem szólalnak föl. A bejelentésre ma kapta meg a Kossuthpárt a budapesti államrendőrség végzését, amelyet Marinovich Jenő főkapitány maga írt alá. A végzés szerint a főkapitány a bejelentést nem veszi tudomásul és a nagygyűlés megtartását betiltja. A budapesti államrendőrség ezideig azoknál a gyűléseknél, amelyeknek magatartását meg akarta akadályozni, sohasem használta ezt a szót „betiltom", hanem a végzéseken mindig ez a kifejezés szerepel: nem engedélyezem. Most Marinovich Jenő főkapitány eltért ettől a szokástól, a Kossuth-párt gyűlését betiltotta, mégpedig az alább következő megokolással: „Így kellett határoznom — mondja a végzést, mert a gyűlés szónokai között olyanok is szerepelnek, akik az ország romlását előidéző forradalomban nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányadó szerepet töltöttek be. A gyűlés napirendjéből nyilvánvaló, hogy ezen föntebb jelzett szónokok felszólalásaikban nem a nehezen elért konszolidációt kívánják szolgálni, hanem a saját pártjuk álláspontjából és szemszögéből ítélve a helyzetet, inkább a saját felfogásukat akarják a közfelfogásra ráoktrojálni." „Minthogy minden olyan cselekvés, amely nem a közrend és közbéke megszilárdítását célozza, káros és veszélyes az államrendre, a gyűlés megtartását be kellett tiltanom." Felnőttek oktatása A tegnap kelt főkapitányi végzést ma kézbesítették az országos függetlenségi Kossuthpártnak, amelynek megbízásából Nagy Vince dr. nemzetgyűlési képviselő föllebbezést készített. A föllebbezés megokolása a következő: Azt mondja a sérelmes határozat indokolása, hogy nagygyűlésünk szónokai között olyanok is szerepelnek, akik „az ország romlását előidéző forradalomban nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányító szerepet töltöttek be“. Mi nem vállalkozhatunk felnőttek oktatására, különösen nem az olyan magas állást betöltő hivatali egyének történelemtudásbeli fogyatékosságainak pótlására és a logikus gondolkodás alapelemeinek megismertetésére, mint amilyen magas állású a főkapitány úr, — mégis itt e fellebbezésben reá kell mutatnunk arra a logikátlan és történelmileg valótlan megállapítására e határozatnak, hogy az ország romlását a forradalom idézte volna elő. Vájjon ezzel" szemben mi a véleménye a főkapitány úrnak a forradalmat megelőző háborúról? Talán a háború és annak már a forradalom előtt való — gróf Tisza István által is elismert — elvesztése nem volt-e előidézője az ország romlásának? Talán — a főkapitány úr véleménye szerint — a világháborút is az 1918-as forradalom okozta? Mindössze az ok és az okozat egyszerű fölcseréléséről van itt szó. Éppen olyan, mintha a villamos balesethez kihívott mentőket okolnák, amiért a villamos valakit elgázolt. De megbecstelenítése ez a főkapitányi határozat Nagyméltóságodék kormányának is, amelynek hosszú időn át tagja volt nagyatádi Szabó István, aki szintén „nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányadó szerepet" töltött be ugyanabban a forradalmi kormányban, sőt minisztersége előtt már a „lázadónak“ tartott Nemzeti Tanácsban. Tiszteletlen e határozat a mai kormány egyik aktív tagja, Mayer János földművelési miniszter úr ő kegyelmességével szemben is, mert hiszen ő meg államtitkára volt annak a főkapitány úr által megbélyegzett országrontó forradalmi kormánynak. De még a papi palástot viselő Vass József miniszter urat is meggyanúsítja hallgatagon a politizáló főkapitány úr, hogy tudniillik egy országrontó forradalmi kormánytól kérte volna és fogadta volna el azt az állást, amelyet ő tényleg a Károlyi-kormánytól kért és elfogadott. Másik mondata a sérelmes indokolásnak az, hogy „a gyűlés napirendjéből nyilvánvaló, hogy a fentebb jelzett szónokok felszólalásaikban nem a nehezen elért konszolidációt kívánják szolgálni, hanem a saját pártjuk álláspontjából és szemszögéből ítélve a helyzetet, inkább a saját felfogásukat akarják a közfelfogásra ráoktrojálni". A gyűlés napirendje a jelenlegi politikai helyzet ismertetése, továbbá az országos függetlenségi Kossuth-pártnak azzal szemben elfoglalt álláspontja lett volna bejelentésünk szerint. Hogy meri azt állítani rólunk a főkapitány úr, hogy mi nem a konszolidációt akarnék ezeknek a témáknak és pártunk programjának kifejtésével szolgálni? Talán az egyenlő polgári jogoknak, a sajtószabadságnak, a gyülekezési jognak, a választói jog kiterjesztésének, a bombavetések és felelőtlen gyilkosságok elítélésének a hirdetése ellentétben áll a konszolidációval? Vagy talán olyan progresszív adózási rendszernek a hirdetése — pártunk programja szerint — amely a nagy vagyont jobban megadóztatja, a kis esisztenciákat pedig jobban kíméli, ártalmára van-e a konszolidációnak? Mi az oktrol ? Hogyan szappenálhat olyasmit a főkapitányt úr szónokainkról, hogy ők saját álláspontjukat, vagy pártjuk felfogását „rá akarják oktrojálni a közfelfogásra"? Tudnia kellene a főkapitány úrnak, hogy a gyűlés megtartása esetén, éppen az ő jóvoltából, nagy apparátussal szokott a rendőrhatóság részt venni és alkalma van azonnal közbelépni és a gyűlést feloszlatni, ha a legkisebb jelenség merülne is fel amellett, hogy a szónokok „okkajjal" igyekeznek befolyásolni a közvéleményt. Legyen szabad tisztelettel megkérdeznünk, miért féltik a konszolidációt és a közvéleményt annak a Batthyány Tivadarnak gonosz irányú befolyásolásától, akit a mai kormány miniszterelnöke, Bethlen István gróf úr teljesen megbízhatónak és alkalmasnak talált forradalmi szereplése után is arra, hogy vele a kommün alatt közös kormány alakításáról tanácskozzék, sőt e célból vele együtt írta alá azt a bizonyos, mostanában nyilvánosságra került Bartlett-féle kötelező okmányt? Miért félti a főkapitány úr a közvéleményt annak a Nagy Vincének „oktrojáló" befolyásától, akit az elmúlt évben minden oktroj nélkül, sőt az állami és városi közigazgatási hatóságok, a kormánypárt és fajvédőpárt együttes és költséges terrorja dacára, két egymásutáni titkos választáson nagy többséggel választott képviselőjévé a debreceni III. kerület választópolgársága? Hogyan fér össze a főkapitány úrnak gyűlésünket betiltó határozata a miniszterelnök úrnak a külföldön terjesztett ama tényállításával, hogy Magyarországon demokrácia uralkodik! Egy aktív parlamenti pártnak, melynek képviselői tagjai a magyar törvényhozásnak és amely szerves része a 45 nemzetgyűlési képviselőt magába foglaló demokratikus pártszövetségnek, gyűlését betiltani igazán szögesen ellenkezik a demokrácia legprimitívebb követelményeivel. A Vági-párt gyűléseiben, a Kossuth-párt nem Annak a függetlenségi és Kossuth-pártnak a gyűlését tiltotta most be a főkapitány úr, amelynek képviselői az elmúlt évben élesen tiltakoztak a parlamentben a kormány tervezett szándéka ellen, hogy Magyarország Szovjet- Oroszországgal bármiféle szerződéses viszonyba lépjen. Ezzel szemben a tisztelt kormány és a tisztelt főkapitány úr számos gyűlését engedélyezték ez év folyamán az úgynevezett Vágspártnak, amelynek az orosz kommunistákkal való összeköttetését éppen ezekben a napokban fedte fel a rendőrség. De önmagának ellentmondó ez a határozat azért is, mert — míg károsnak és veszélyesnek mondja az állami rendre az olyan cselekvést, mely nem a „közbéke" megszilárdítását célozza — maga a főkapitány úr követi el ezt a káros és veszélyes cselekedetet. Ahelyett ugyanis, hogy a társadalmi gyűlölködés kiküszöbölésére törekednék és az igazi keresztényi szeretet hirdetésével és gyakorlásával maga is igyekeznék a közbékét megszilárdítani, íme gyűlölködési alapon megbélyegző megkülönböztetést alkalmaz állampolgárok és politikusok között és ezeknek egy csoportját, a Kossuth-párt politikusait nem részelteti ugyanazokban a szabadságjogokban, amit megad más pártoknak, például a forradalomban szintén részt vett, sőt a kommunizmusba is belesodródott szociáldemokrata pártnak, de megadta a szociáldemokrata párt rendzavaró szélső töredékének is. Az is a közbékével ellentétes, gyűlölködő magatartását mutatja a főkapitány úrnak, hogy a történeti tényekkel ellentétesen a forradalmat és az abban résztvett személyeket teszi meg az ország romlását előidézőinek, holott ilyet bírói ítélet eddig még ki nem mondott. Ellenkezően az történt, hogy éppen bejelentett szónokaink , köztük Nagy Vince nemzetgyűlési képviselő is vád alá helyezési indítványt adott be önmaguk, a Károlyi-kormány tagjai ellen a nemzetgyűléshez. Ezt az indítványt egyenesen Bethlen miniszterelnök úr fölszólalására, mint szükségtelent és tárgytalant, a nemzetgyűlés elutasította. Ugyanő a Károlyi-per tárgyalása során a bíróság előtt arra tett indítványt, hogy ha a per adatai bármiféle terhelő adatokat tartalmaznának a Károlyi-kormány volt tagjai ellen bármiféle bűncselekmény tekintetében, törvényszerű kötelességéhez híven nyomban intézzen megk®eresést a bíróság a királyi ügyészséghez a vádeljárás megindítása céljából. Felelőtlen vád Felelőtlenül vádol és könnyelműen gyanúst a főkapitány úr az ország megrontásával, tehát bizonyára a legsúlyosabb büntető törvényszaka, szókba ütköző bűncselekménnyel politikusokat, de egyben ezzel borzasztó vádat emel önmaga ellen: a hivatali kötelesség elmulasztásának vádját, mert tényleg hat év óta semmiféle nyomozási eljárást nem indított a szabadlábon járó és békés polgári foglalkozást űző volt Károlyiminiszterek ellen. Nemcsak ezt mulasztotta el a főkapitány úr, pedig e véghatározat szerint ő tud ezeknek az embereknek a főbenjáró bűnéről —, hanem nem folytatta le a bűnügyi nyomozást bűnpártolás vagy bűntevők földicsérése miatt azok ellen a közéleti tényezők ellen sem, akik Csernoch hercegprímástól elkezdve, Vass József miniszter