Világ, 1925. október (16. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

ICs fitörtöls Megjelentek Lloyd George emlékiratai Londonból jelentik . Az angol könyvpiac­nak ma nagy eseménye volt, amely eseményt politikai körökben is kellőképpen méltatnak. Ma jelent meg ugyanis Lloyd George nagy memoár-munkája, Huszonöt év — 1892-től 1916-ig rímmel. Az összes lapok, politikai pártállásra való tekintet nélkül, részletes ki­vonatokat közölnek Loyd George könyvéből. Lloyd George emlékiratai képviselő vá­lasztásának évében indulnak meg, és mi­niszterelnökké történt kinevezésénél állanak meg. Miniszterelnökségének hat esztendejét, a háború második felét, a békekonferenciák idejét, a social invest ellen vívott nehéz küzdelmet, az ellentétek kibontakozását Franciaországgal, a győzelem jegyében ví­vott nagy választási hadjáratot, a liberális párt kettéosztásának és a koalíció kettéosz­­tásának történetét már nem vette föl me­moárjaiba Lloyd George. Bizonyára erről is van sok érdekes mondanivalója Lloyd Georgenak, de Lloyd George még nem kon­centrálja magát a történetírásra és szeretne újból aktív szerephez jutni az angol politi­kában, tehát megáll ott, ahol véget ér a tör­ténelem, és kezdődik a politika. Mert a harcoknak az a negyedszázada, amelyet 1892 és 1916 között vívott Lloyd George, ma már lezárt történeti akta. A há­ború által nagyot zökkent az idők tengelye Angliában, megváltoztak a keretek, megvál­toztak a bázisok, és ami másfél, vagy két évtized előtt történt, az már polcepelt törté­nelem, ha élnek is még az ilyen történeti fe­jezetek hősei. Lloyd George mondanivalói érdekesek mindenkép, hiszen egy romantikus történe­tet mondanak el. A falusi varga mezítlábas unokaöccséről, aki nem tudta megnyitni ügy­­vé­d irodáját, mert nem volt meg az öt fontja az illeték lefizetésére, és mint a walesi autonómia, a walesi nemzeti eszme apostola kapott mandátumot Wales egy kimondhatat­lan nevű kerületében, miután szegényen, mint a templom egere vett feleségül egy még szegényebb leányt. Wales egy kimond­hatatlan nevű falujában. Ez a mezít­lábas kisfiú híres és gyűlölt emberré lesz az angol alsóházban, mikor megvívja nagy csatáját a búr háború ellen, és egyszer rendőruniformisba bújva menekülhet csak a feldühödött tömeg elől, amely szeretné meglincselni. Azután még híresebb, és most már ünnepelt emberré lesz a mezítlábas kisfiú, aki pacifista apostolból átváltozik a nagy háború miniszterelnökévé, miután előbb muníciós minisztere és hadügyminisz­tere volt a nagy háborúnak. A két háború közé esnek Lloyd George küzdelmei a jövedelmi adó kiépítéséért, az örökösödési adóért, az agrárreformért, az angol szociálpolitikának és a lordok házá­nak megreformálásáért. Az emlékiratok fel­ölelik Lloyd George miniszterségének tizen­egy évét, hiszen Lloyd George tizenegy éven át viselt különféle miniszteri tárcákat, addig a napig, amíg sikerült hátulról orozva ledöfnie Asquith-et és átvennie a kormány vezetését. Ekkor már a konzervatív párt támasztotta alá a nagybirtoknak, és a lor­dok házának sokáig gyűlölt ellenfelét, n­——. A vallomás befejezése után az ügyész, va­lamint a magánvádló több kérdést intéztek hozzá. Pressburger dr. védő azt fejtegette a bíróság előtt, hogy Mencia Carniciu tettét csak végtelen hazaszeretete miatt követte el, mert szerette az elnyomott Macedóniát. A védő felemlítette, milyen tömegével jöttek a hódoló sürgönyök és levelek Macedóniá­ból Carniciuhoz, ami maga is bizonyítja, hogy Macedóniában a közvélemény több­sége nem gyilkosnőt, hanem nemzeti hőst lát benne. Kéri a védő, hallgassák ki Über­­berger tanárt a macedóniai viszonyokról. Ugyanerről a kérdésről hallgassanak ki több bolgár szakértőt, akik mind igazolni fogják a tett hazafias motívumait. Az ügyész kije­lenti, hogy csatlakozik ahhoz a javaslathoz, amelyet a magánvád képviselője, Marii dr. fog elt­erjeszteni. Marii dr. legelsősorban foglalkozott Pa­nizza személyével, igyekezvén megcáfolni azokat a vádakat, amelyeket Carniciu val­lomása folyamán ellene emeltek és azt hangsúlyozta, hogy jóllehet Panizza nem volt bolgár születésű, mégis olyan szabad­sághős volt, aki párját ritkította. Három tanút nevez meg, akik igazolhatják, mit je­lentett Panizza a macedón szabadságmoz­galom részére. Marii dr. azután azt mon­dotta, hogy ez a merénylet is belekapcsoló­dik a Cankov-kormány gyilkosságaiba, hi­szen tudvalévő, hogy a Cankov-kormány húszezer embert gyilkoltatott eddig meg. Az elnök figyelmezteti, hogy erről ne be­széljen, mire Marii dr. megjegyzi, hogy ez okmányszerűen be van igazolva. Pressburger dr. védő megteszi ellenvéto­­zatát. Ezután Müller Károly dr. rendőrta­­vissza és azután közli, hogy a bizonyítás ki­egészítése és a bejelentett tanuk kihallga­tása ügyében később fogja közölni határo­séit. A bíróság határozathozatalra vonult nácsost hallgatták ki a tett után közvetlenül szerzett benyomásairól. A rendőrtanácsos vallomása teljesen egyezik a vádirattal és a vádlott előadásával. A tanú elmondja, hogy a merénylőnő egyáltalában nem volt izgatott a tett elkövetése után, csak attól félt, hogy Panizza hívei agyonlövik. Ezután kihallgatták még a páholynyitogatót is, majd a tárgyalás folytatását holnapra ha­lasztották. Peer Gynt és a Cankov-kor­­mány húszezer gyilkossága A Világ bécsi tudósítója jelenti: izgalmas külsőségek közt a bécsi esküdtszék ma kezdte tárgyalni Carnhcin Mencia bűnpörét, aki május 8-án a Burgszínházban előadás köz­ben agyonlőtte Panizza Tódor bolgár poli­tikust. Az ügyészség orgyilkosság címén és mások életbiztonsága ellen elkövetett vét­séggel vádolja Carniciu Menciát. A gyilkos bolgár leány, aki súlyos tüdővészben és vesebajban szenved, elmondotta, hogy Pa­­nizzával Münchenben ismerkedett meg és Panizzát ekkor még úgy ünnepelték a ma­cedónok, mint szabadsághőst. Panizza iránt később politikai okokból olthatatlan gyűlö­letre lobbant és ezért követte el ellene a merényletet. Az elnök kérdéseire elmondotta a vád­lottnő, miképpen rejtegette fegyverét, mert attól félt, hogy a Bécsben élő bolgároknál házkutatást fognak tartani. Már kora ta­vasszal együtt volt Panizzáékkal a Kobenz­­ben és már akkor végre akarta hajtani a merényletet, de nem kínálkozott kedvező alkalom. Amikor májusban hallotta, hogy Peer Gynt-et fogják adni, azt mondotta Panizza sógornőjének, hogy jó volna, ha ezt megnéznék. Az elnök megkérdezte tőle, miért vétetett páholyt, amire Mencia Carniciu kijelentette, hogy azért, mert így biztos volt, hogy a go­lyók Panizza testében maradnak, és nem fognak a nézők közül senkit sem megsebe­síteni. Ezután a legnagyobb nyugalommal részletesen elmondotta, hogyan tette meg május nyolcadikén az utolsó előkészületeket. A merénylet elkövetése után a folyosóra sietett, kezében a pisztollyal. A páholynyito­­gató lefogta a kezét, és ekkor arra kérte őt, hogy hamar vezesse a rendőrségre. Az ügye­letes rendőrtiszt előtt csak azt kérte: minél előbb tartóztassák le, mert fél attól, hogy Panizza hívei le fogják lőni őt. Az elnök megkérdezte tőle, hogy nem bánta-e meg tettét, amire Mencia Carniciu szilárd hangon kijelentette: — Nem bántam meg, mert ha teszek va­­lam­it, azt mindig okkal teszem. VILÁG 1925 október 9. 3 Proh­ászka Ottokár püspöki bevételeit állítólag zárgondnokság alá helyezték (A Világ székesfehérvári tudósítójától.) Ma délelőtt Székesfehérvárra érkezett a kul­tuszminisztérium egy bizottsága, amely azonnal a püspöki palotába sietett és ott tanácskozásokat kezdett Prohászka püspök­kel. A bizottság váratlan megérkezése igen nagy föltűnést keltett Székesfehérvárott, de a püspöki palotában megtagadtak minden fölvilágosítást a tárgyalások anyagára nézve, és a kultuszminiszteri bizottság tagjaitól sem lehetett információkat kapni. A város­ban azonban úgy tudják, hogy a kiküldött bizottság zár alá fogja venni a székesfehér­vári püspökség bevételeit, addig, amíg a Magyar Jövő ügyei nem rendeződnek. A városban általában igen plauzibilisak­­nak találják ezeket a híreket, és rokonszenv­­vel beszélnek Prohászka püspökről, aki ugyan nem egyszer eltévedt a politika szá­mára idegen ösvényein, de mindig áldoza­tokat hozott politikai törekvéseiért és soha nem keresett hasznot a politikában. Az ilyen áldozatkészség következménye volna az, ha hiteleseknek bizonyulnának azok a hírek, hogy a Magyar Jövő finanszírozása körül vállalt kötelezettségek folytán zárgondnok­ság alá kerülnek a székesfehérvári püspök bevételei. Ez egyébként egyénileg nem je­lentene nagy csapást Prohászka püspökre nézve, mert Prohászka aszkétikusan szi­gorú életet él. Ha a kirándulás a po­litika területére nem is volt szeren­csés fejezete Prohászka pályájának, nem lehet tagadni, hogy Prohászka a magyar katolikus egyház legtudósabb méltóságai és legnagyobb szónokai közé tartozik. És nem lehet tagadni azt sem, hogy volt egy olyan határ, ahol Prohászka mindig meg­állt a politikában is, így az emberi élet szentségét mindig elismerte, tisztelte, védte Prohászka, ő nevezte először fehér Lenin­­fiúknak a dunántúli atrocitások véres hőseit és Héjjas Ivánékat, még­pedig a templomi szószékről , és az orgoványi gyáva tömeg­mészárlások hírére a templomi szószékre sietett Prohászka, megbélyegezni a marta­­lócokat. A Kossuth-párt nem tarthat gyűlést, mert felfogását akarja a közönségre ráoktrojálni (A Világ tudósítójától.) Az országos füg­getlenségi Kossuth-párt elhatározta, hogy október negyedikén, vasárnap délelőtt tíz órakor a régi képviselőházban nagygyűlést rendez, amelynek napirendjén a jelenlegi politikai helyzet ismertetése és méltatása és az országos függetlenségi Kossuth-párt ál­láspontja az általános politikai helyzettel kapcsolatban, szerepel. Kobek Kornél és társai szabályszerűen bejelentették a gyű­lést a budapesti államrendőrségen, megjelöl­ték a gyűlés tárgyát és bejelentették, hogy a gyűlésen Rupert Rezső, Nagy Vince, Batthyány Tivadar gróf, Horváth Zoltán, Rainprecht Antal, Búza Barna és Vámbéry Rusztem szólalnak föl. A bejelentésre ma kapta meg a Kossuth­­párt a budapesti államrendőrség végzését, amelyet Marinovich Jenő főkapitány maga írt alá. A végzés szerint a főkapitány a be­jelentést nem veszi tudomásul és a nagy­gyűlés megtartását betiltja. A budapesti államrendőrség ezideig azok­nál a gyűléseknél, amelyeknek magatartását meg akarta akadályozni, sohasem használta ezt a szót „betiltom", hanem a végzéseken mindig ez a kifejezés szerepel: nem engedé­lyezem. Most Marinovich Jenő főkapitány eltért ettől a szokástól, a Kossuth-párt gyű­lését betiltotta, még­pedig az alább követ­kező megok­olással: „Így kellett határoznom — mondja a vég­zés­t, mert a gyűlés szónokai között olyanok is szerepelnek, akik az ország romlását elő­idéző forradalomban nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányadó szerepet töltöttek be. A gyűlés napirendjéből nyilvánvaló, hogy ezen föntebb jelzett szónokok felszólalásaik­ban nem a nehezen elért konszolidációt kí­vánják szolgálni, hanem a saját pártjuk ál­láspontjából és szemszögéből ítélve a hely­zetet, inkább a saját felfogásukat akarják a közfelfogásra ráoktrojálni." „Minthogy minden olyan cselekvés, amely nem a közrend és közbéke megszilárdítását célozza, káros és veszélyes az államrendre, a gyűlés megtartását be kellett tiltanom." Felnőttek oktatása A tegnap kelt főkapitányi végzést ma kézbe­sítették az országos függetlenségi Kossuth­­­pártnak, amelynek megbízásából Nagy Vince dr. nemzetgyűlési képviselő föllebbezést készí­tett. A föllebbezés megokolása a következő: Azt mondja a sérelmes határozat indokolása, hogy nagygyűlésünk szónokai között olyanok is szerepelnek, akik „az ország romlását elő­idéző forradalomban nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányító szerepet töltöt­tek be“. Mi nem vállalkozhatunk felnőttek oktatá­sára, különösen nem az olyan magas állást be­töltő hivatali egyének történelemtudásbeli fo­gyatékosságainak pótlására és a logikus gon­dolkodás alapelemeinek megismertetésére, mint amilyen magas állású a főkapitány úr, — mégis itt e fellebbezésben reá kell mutatnunk arra a logikátlan és történelmileg valótlan meg­állapítására e határozatnak, hogy az ország romlását a forradalom idézte volna elő. Vájjon ezzel­" szemben mi a véleménye a fő­kapitány úrnak a forradalmat megelőző hábo­rúról? Talán a háború és annak már a forradalom előtt való — gróf Tisza István által is elismert — elvesztése nem volt-e előidézője az ország romlásának? Talán — a főkapitány úr véleménye szerint — a világháborút is az 1918-as forradalom okozta? Mindössze az ok és az okozat egyszerű föl­­cseréléséről van itt szó. Éppen olyan, mintha a villamos balesethez kihívott mentőket okolnák, amiért a villamos valakit elgázolt. De megbecstelenítése ez a főkapitányi hatá­rozat Nagyméltóságodék kormányának is, amelynek hosszú időn át tagja volt nagyatádi Szabó István, aki szintén „nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányadó szerepet" töltött be ugyanabban a forradalmi kormányban, sőt minisztersége előtt már a „lázadónak“ tartott Nemzeti Tanácsban. Tiszteletlen e határozat a mai kormány egyik aktív tagja, Mayer János földművelési minisz­ter úr ő kegyelmességével szemben is, mert hi­szen ő meg államtitkára volt annak a főkapi­tány úr által megbélyegzett országrontó forra­dalmi kormánynak. De még a papi palástot viselő Vass József miniszter urat is meggyanúsítja hallgatagon a politizáló főkapitány úr, hogy tudniillik egy országrontó forradalmi kormánytól kérte volna és fogadta volna el azt az állást, amelyet ő tényleg a Károlyi-kormánytól kért és elfogadott. Másik mondata a sérelmes indokolásnak az, hogy „a gyűlés napirendjéből nyilvánvaló, hogy a fentebb jelzett szónokok felszólalásaikban nem a nehezen elért konszolidációt kívánják szolgálni, hanem a saját pártjuk álláspontjá­ból és szemszögéből ítélve a helyzetet, inkább a saját felfogásukat akarják a közfelfogásra rá­­oktrojálni". A gyűlés napirendje a jelenlegi politikai hely­zet ismertetése, továbbá az országos független­ségi Kossuth-pártnak azzal szemben elfoglalt álláspontja lett volna bejelentésünk szerint. Hogy meri azt állítani rólunk a főkapitány úr, hogy mi nem a konszolidációt akarnék ezeknek a témáknak és pártunk programjának kifejté­sével szolgálni? Talán az egyenlő polgári jogoknak, a sajtó­­szabadságnak, a gyülekezési jognak, a válasz­tói jog kiterjesztésének, a bombavetések és fe­lelőtlen gyilkosságok elítélésének a hirdetése ellentétben áll a konszolidációval? Vagy talán olyan progresszív adózási rendszernek a hir­detése — pártunk programja szerint — amely a nagy vagyont jobban megadóztatja, a kis esisztenciákat pedig jobban kíméli, ártalmára van-e a konszolidációnak? Mi az oktrol ? Hogyan szappenálhat olyasmit a főkapitányt úr szónokainkról, hogy ők saját álláspontjukat, vagy pártjuk felfogását „rá akarják oktrojálni a közfelfogásra"? Tudnia kellene a főkapitány úrnak, hogy a gyűlés megtartása esetén, éppen az ő jóvoltá­ból, nagy apparátussal szokott a rendőrhatóság részt venni és alkalma van azonnal közbelépni és a gyűlést feloszlatni, ha a legkisebb jelenség merülne is fel amellett, hogy a szónokok „okk­ajjal" igyekeznek befolyásolni a közvé­leményt. Legyen szabad tisztelettel megkérdeznünk, miért féltik a konszolidációt és a közvéleményt annak a Batthyány Tivadarnak gonosz irányú befolyásolásától, akit a mai kormány minisz­terelnöke, Bethlen István gróf úr teljesen meg­bízhatónak és alkalmasnak talált forradalmi szereplése után is arra, hogy vele a kommün alatt közös kormány alakításáról tanácskozzék, sőt e célból vele együtt írta alá azt a bizonyos, mostanában nyilvánosságra került Bartlett-féle kötelező okmányt? Miért félti a főkapitány úr a közvéleményt annak a Nagy Vincének „oktrojáló" befolyásá­tól, akit az elmúlt évben minden oktroj nélkül, sőt az állami és városi közigazgatási hatóságok, a kormánypárt és fajvédőpárt együttes és költ­séges terrorja dacára, két egymásutáni titkos választáson nagy többséggel választott kép­viselőjévé a debreceni III. kerület választó­polgársága? Hogyan fér össze a főkapitány úrnak gyűlé­sünket betiltó határozata a miniszterelnök­ úrnak a külföldön terjesztett ama tényállításá­val, hogy Magyarországon demokrácia uralko­dik! Egy aktív parlamenti pártnak, melynek­ képviselői tagjai a magyar törvényhozásnak és amely szerves része a 45 nemzetgyűlési képvi­selőt magába foglaló demokratikus pártszövet­ségnek, gyűlését betiltani igazán szögesen ellen­kezik a demokrácia legprimitívebb követelmé­nyeivel. A Vági-párt gyűléseiben, a Kossuth-párt nem Annak a függetlenségi és Kossuth-pártnak a gyűlését tiltotta most be a főkapitány úr, amelynek képviselői az elmúlt évben élesen til­takoztak a parlamentben a kormány tervezett szándéka ellen, hogy Magyarország Szovjet- Oroszországgal bármiféle szerződéses viszonyba lépjen. Ezzel szemben a tisztelt kormány és a tisztelt főkapitány úr számos gyűlését engedé­lyezték ez év folyamán az úgynevezett Vágs­­pártnak, amelynek az orosz kommunistákkal való összeköttetését éppen ezekben a napokban fedte fel a rendőrség. De önmagának ellentmondó ez a határozat azért is, mert — míg károsnak és veszélyesnek mondja az állami rendre az olyan cselekvést, mely nem a „közbéke" megszilárdítását célozza — maga a főkapitány úr követi el ezt a káros és veszélyes cselekedetet. Ahelyett ugyanis, hogy a társadalmi gyűlölködés kiküszöbölésére törekednék és az igazi keresztényi szeretet hir­detésével és gyakorlásával maga is igyekeznék a közbékét megszilárdítani, íme gyűlölködési alapon megbélyegző megkülönböztetést alkalmaz állampolgárok és politikusok között és ezek­nek egy csoportját, a Kossuth-párt politikusait nem részelteti ugyanazokban a szabadságjogok­ban, amit megad más pártoknak, például a for­radalomban szintén részt vett, sőt a kommuniz­musba is belesodródott szociáldemokrata párt­nak, de megadta a szociáldemokrata párt rend­­zavaró szélső töredékének is. Az is a közbékével ellentétes, gyűlölködő magatartását mutatja a főkapitány úrnak, hogy a történeti tényekkel ellentétesen a forradalmat és az abban résztvett személyeket teszi meg az ország romlását előidézőinek, holott ilyet bírói ítélet eddig még ki nem mondott. Ellenkezően az történt, hogy éppen bejelentett szónokaink , köztük Nagy Vince nemzetgyűlési képviselő is vád alá helyezési indítványt adott be önmaguk, a Károlyi-kormány tagjai ellen a nemzetgyűlés­hez. Ezt az indítványt egyenesen Bethlen mi­niszterelnök úr fölszólalására, mint szükségte­­lent és tárgytalant, a nemzetgyűlés elutasította. Ugyanő a Károlyi-per tárgyalása során a bíró­ság előtt arra tett indítványt, hogy ha a per adatai bármiféle terhelő adatokat tartalmazná­nak a Károlyi-kormány volt tagjai ellen bármi­féle bűncselekmény tekintetében, törvényszerű kötelességéhez híven nyomban intézzen megk®e­resést a bíróság a királyi ügyészséghez a vád­eljárás megindítása céljából. Felelőtlen vád Felelőtlenül vádol és könnyelműen gyanúst­ a főkapitány úr az ország megrontásával, tehát bizonyára a legsúlyosabb büntető törvényszaka­, szókba ütköző bűncselekménnyel politikusokat, de egyben ezzel borzasztó vádat emel önmaga ellen: a hivatali kötelesség elmulasztásának vádját, mert tényleg hat év óta semmiféle nyo­mozási eljárást nem indított a szabadlábon járó és békés polgári foglalkozást űző volt Károlyi­­miniszterek ellen. Nemcsak ezt mulasztotta el a főkapitány úr,­­ pedig e véghatározat szerint ő tud ezeknek az embereknek a főbenjáró bűnéről —, hanem nem folytatta le a bűnügyi nyomozást bűnpárto­lás vagy bűntevők föld­icsérése miatt azok ellen a közéleti tényezők ellen sem, akik Csernoch hercegprímástól elkezdve, Vass József miniszter

Next