Világ, 1945. június (15-38. szám)
1945-06-02 / 15. szám
2 1945 június 2 Erélyes trit katonai közbelépés Szíriában , Szíriában és Libanonban— francia csapaterősítések érkezése következtében — feszültté vált helyzet szerdára válságosra fordult Damaszkusz kedd esti bombázása után a francia és a hazai csapatok között nyílt összeütközések robbantak ki, amelyeknek sok halálos áldozata volt. A brit kormány, amely részben hadászati okokból (a két ország fontos támaszpontja a Távolkelet felé irányuló utánpótló forgalomnak), részben Szíria és Libanon függetlenségének érdekében, állandóan élénk figyelemmel kísérte a közelkeleti események fejlődését, csütörtökön elérkezettnek látta az időt arra, hogy erélyes közbelépéssel véget vessen az áldatlan helyzetnek. Churchill miniszterelnök de Gaullehoz intézett üzenetében a francia kormány tudomására hozta, hogy a további vérontás megakadályozása és a rend biztosítása érdekében a brit csapatok parancsot kaptak a küzdelembe való beavatkozásra.A brit premier felkérte a francia kormányfőt, hogy a brit-francia összetűzések elkerülése érdekében utasítsa a francia csapatokat, szüntessék be azonnal a harcot és térjenek vissza kaszárnyáikba. A brit kormány — hangzik az üzenetben — a helyzet tisztulása után kész Londonban háromhatalmi tárgyalásra összeülni. A brit közbelépés hírét mind az angol alsóház, mind a brit sajtó és Anglia közvéleménye megelégedéssel vette tudomásul. Az első külföldi állásfoglalás az Egyesült Államok kormánya részéről hangzott el, amely kezdettől fogva komoly aggodalommal figyelte a helyzet alakulását és amely még május 28-án külön jegyzékben figyelmeztette a francia kormányt magatartásának súlyos következményeire. Triman elnök — Grew helyettes külügyminiszter közvetítésével — teljes megelégedésének adott kifejezést a brit lépés fölött. A brit csapatok erélyes közbelépésének gyorsan meglett az eredménye: a közelkeleti francia hadvezetőség, — mint a párisi rádió közli — miután a francia kormánytól is utasítást kapott a brit kívánságok teljesítésére, elrendelte a harcok beszüntetését. Minden remény megvan tehát arra, hogy a vitás kérdés — diplomáciai síkra terelődve — hamarosan megnyugtató megoldásra talál. VILÁG Londonban befejeződtek, Moszkvában kedvező mederben folynak tovább a tárgyalások Nagybritannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió együttműködésétől függ a világ jövője — állapította meg a »Times« Truman elnök különmegbízottainak londoni és washingtoni tárgyalásaival kapcsolatban. A londoni és washingtoni megbeszéléseknek — fűzte hozzá a lap — már eddig is jó eredményei vannak: elmondhatjuk, hogy megtisztították a levegőt a három államférfiú közötti találkozó előtt. Joseph Davies, Truman elnök Londonba küldött megbízottja csütörtökön befejezte tárgyalásait. Diplomáciai megfigyelők, akik legkevesebb egy hétig tartó megbeszélésekre számítottak, nagy meglepetéssel fogadták a hírt, hogy Truman küldöttje máris visszaindult az Egyesült Államokba. Londonban általános a vélemény, hogy a tárgyalások gyors befejezése teljes mértékű elvi és gyakorlati megegyezésre mutat. Moszkvában is kedvező mederben haladnak a tanácskozások: Sztálin tábornagy szerdán harmad- és negyedízben fogadta Truman megbízottját és Hopkins fogadtatásának szívélyes légköre a legszebb reményekre jogosít A londoni és moszkvai tárgyalások, amelyek elsősorban Sztálin—Churchill—Truman találkozóját hivatottak előkészíteni, továbbra is napirenden tartják a »három nagy« öszszejövetelének kérdését. A legújabb értesülések szerint június végén kerül sor az értekezletre, amely bizonyára hosszú időre biztosítani fogja a világ békés fejlődését. GORKIJ A VÍGSZÍNHÁZBAN Az „Éjjeli menedékhely" bemutatója A SZERZŐ, ha élne, már közel lenne nyolcvanadik évéhez, de mit jelent ez olyan, a világirodalomba bevonult nagyságnál, mint a »Keserű« álnevet választott Alexej Maximovics Preskov? Ő lett egyike azon keveseknek a századvégen indult művészek közül, akik megérhették saját igazságuk győzelmét, a szociális forradalom megtisztult és végleges diadalát. S ezt kétszeresen, mint ember és mint orosz. Dicséretes a Vígszínház lépése, hogy a mai darabhiányban és értékítéletdzsungelben nem a futószalagon gyártott, közönségsikert ígérő tucatművek egyikéhez nyúlt, hanem időtálló, napi hullámzáson túlemelkedett költőshöz fordult. A DARAB több mint négy évtizede riasztja és könnyezteti a rossz lelkiismeretű burzsoáziát. Mert mindmáig félreismert mű volt: a rongyosokat, az italtól, szenvedéstől és lelki kétségektől elkábítottakat összetévesztették proletariátussal. A »forradalom« elképzelése, az »alsóbb« rétegek képe menthetetlenül összegabalyodott európaszerte a kócos, mosdatlan menhelylakókéval. Valójában azonban a szerszámát elivó mesterember, a lezüllött színész, ajó családit környezetéből börtönbe zuhant hamiskártyás, az elsodródott, akaratnélküli báró sohasem voltak Gorkij akarata szerint az alulról feltörekvő s netán társadalmi ellengőzzel visszanyomott réteg emberei. Ellenkezőleg: ezekben látta az elveszésre ítélt, menthetetlen, talajnélküli polgárság söpredékét. Ezekből nem lesz forradalmár: csak dadognak, sírnak és néha nevetnek, isznak; a pénzt inkább koldulják vagy lopják, mintsem keresnek s együgyű céltalanságban várják a kikerülhetetlen végzetet, ami meg is találja őket: az álszent uzsorást az agyonveretés, a gyilkost a dologház, a lihegő kerítőnőt az elhagyottság s a többit, mind az ennél is rosszabb, a további rothadás alakjában-Reménytelen darab: Gorkij leszámolt benne mindazzal a szentimentalizmus-maradványnyal, ami még a Csehovirányzathoz kötötte. Az ő igazi hősei nem a gyávák és gyengék, — akiknek Dosztojevszkij külön helyeket tartogat a mennyországban — hanem az erősek, vadak, könyörtelenek — még ha »gazemberek« is a társadalom szemében. Mikor a sok szánalmas figura között tigrislépéseivel végigmegy a tolvajselyemfiú. Pepel, egy gyönyörű Gorkij-vers jut az eszünkbe: »a bátrak balgatagságát éneklem« — mondja benne. Érezzük hogy ez a figura áll legközelebb hozzá s csendben reménykedünk, hogy a darab nyitva hagyott megoldásaként talán mégis összetalálkozik a tiszta kis Natasával és boldogok lesznek, valahol Szibériában. Az „új életben”, ami után különben minden egyes alak ered s amihez sohasem lesz erejük. Az ELŐADÁS — igen jó volt , ezzel a sablonos jelzővel azt kell hangsúlyozni, hogy — túl jó volt. A darabnak ugyanis megvan az a nagy veszélye, hogyrengeteg hatásos jelenet, kéttucatnyi nagyszerű szerep lévén benne, a sok előnyös adottság között könnyen elvész a legfőbb jó: az együttes. Bizony a Vígszínház előadását szétfeszítették ezek az elemek. Ami annál nagyobb kár, mert hiszen amúgyis cselekménytelen, lassan imbolygó mű, amit csak erős rendezői kéz tud összefogni. »De furcsa emberek vagytok is ti, mind!« — szól egy helyen a zarándok- »Ebben a házban mindig történik valami disznóság" — mondja egy másik szereplő. E két jelszó jegyében haladnak az egymásra, de nem egymásból következő jelenetek. Az elmaradt dramaturgiai belenyúlást azonban bőven kiegyenlítik az egytől-egyig elsőrangú kezekbe adott szerepek csattanói, miket a közönség hatalmas tapsai kísérnek végig. A SZÍNÉSZEK természetesen éltek szerepeik lehetőségeivel, túlnyomórészt kitűnő alakításokkal örvendeztetve meg a nézőket. Első helyen szeretném említeni Somló Istvánt, aki ebben a szerepében lett »jó« színészből »a« színész. Rózsahegyi zarándokalakítása sterilen mentes minden orosz miszticizmustól (pedig, szerény nézetünk szerint, a sehonnan se jövő és bizonytalanba távozó alaknak ez egyik alkateleme!). Egyszerű, józan parasztos bácsi, akinek jósága nem földöntúli sugallatból ered, hanem tisztára földi (sőt, mondhatnám: alföldi) ízű. Mértéktartó és emelkedett volt Ajtay színésze; kitöréseiben lendületes, de maszkjában erősen panoptikumszerű Táray izgága mesterembere. Nem rajonghattam Mihályi bárójáért; pohos Taszilót formált belőle, pedig békeidőben annál a jelenetnél, mikor az asztalon pénzért ugat (s ami bizonyos szempontból a darab szimbolikus kulcsa) a nézőtéren kötelező volt a zsebkendőelőszedés és szipogás! Erős, férfias volt Szakáts Miklós zsebtolvajselyem fiúja, kellőleg kedélytelen és ellenszenves Kőmives orgazdája — s a többiek, mind, akiknek felsorolására manapság nincs papír, a maguk helyén voltak. A hölgyek között Gombaszögi Frida pénzéhes és kéjvágyó asszonya monumentálisan emelkedett ki az együttesből. Tolnai Klári riadt vadgalamb bájával és szomorúságával alakította Natasát; megfelelő ellentéte volt Dayka Margit — talán ő közelítette meg leginkább az orosz lélek végtelen és féktelen jellegét. a csirokája naturáty Orsolya Erzsi bővérű optimista kofája és Sivó Mária halódó öregasszonya szolgáltatták a másik antitézist, nem kevesebb művészettel* Tempel fii Gáll Bea a hazatérő deportáltak javára csütörtökön délelőtt a Fővárosi Operettszínházban , táncmatinét tartott, melyen megjelent Zsedényi Béla dí, a nemzetgyűlés elnöke is. A matinénak nagy sikere volt. Az MTK toborzó atlétikai versenyén a teljesen kezdő Halasi 605 cm-t ugrott távolba. Igen jó eredmény volt még Horváth Tibor 57.2 mp-es 400-as futása. Szomba A közalkalmazottak fizetésrendezéséről tanácskozik a mai minisztertanács A minisztertanács ma délben ismét összeült, hogy folytassa a közalkalmazottak fizetésemelése tárgyában megbeszéléseit. A minisztertanács, amelyen egyébként más kérdések is szóba kerülnek, lapunk zártakor még tart A szerda délutáni minisztertanácson, amely a késő esti órákban ért véget, Gyöngyösi János külügyminiszter előterjesztésére a kormány 540.000 pengő hitelt szavazott meg a külföldről hazahozott magaya® gyermekek ellátására. Vörös János honvédelmi miniszter több előléptetésre tett előterjesztést, amelyekhez a miniszterelnök hozzájárult. Valentiny Ágoston igazságügyi miniszter annak a pártközi értekezletnek állásfoglalásáról tájékoztatta a minisztertanácsot, amely az egyetemi igazoltatások kérdésének rendezését tárgyalta. Peyer Károly hazaérkezett Peyer Károly, a magyar munkásmozgalom régi vezére, 14 hónapi internálás után, szerdán este hazaérkezett A Tátra utca 20/b. alatti házat, ahol Peyer lakik, erre az alkalomra feldíszítették és a kapun nagy táblát helyeztek el ezzel a felírással: »isten hozott Peyer Károly!« Az autóból kilépő Peyer könynyezve köszönte meg a meleg fogadtatást és gyenge egészségi, állapotára való hivatkozással azonnal fel is ment a lakásába. — Miért ilyen soká érkeztek meg, mikor pünkösd előtt elindultak már Mauthausenből? — kérdeztük. — Ilsig az amerikaiaktól kapott gépkocsival jöttünk. Ott a kocsi elromlott és harmadmagamraal, Bálint Imrével, Papp Kolosszárral és Ebergényivel vonaton, lovaskocsin és gyalog tettük meg az utat Magyaróvárig. Útközben én rosszul lettem, — mentegetőzőleg mondja — ezen nem lehet csodálkozni, hisz harminc kilót fogytam. A valamikor hetvenkilenckilós Peyer Károly ma mindössze negyvenkilenc kiló.) A magyar határon aztán, mikor látták, hogy milyen gyenge bőrben vagyok, az emberek sok helyen ölben vittek és így jutottunk el Rónafőig, ahol néhány napot pihennem kellett, hogy az utat folytatni tudjam. Elgondolkodik, majd Vérzékenyülve folytatja: — El sem tudom mondani, milyen érzés újra itthon lenni családom és a magyar munkásság körében. Néhány szót a tábor borzalmairól is beszélt Peyer Károly. Elmondotta, hogy a táborban átlag 60.000 ember tartózkodott és ezeket évenként kétszer cserélték, mert évenként körülbelül 120.000-et végeztek ki közülük. Kórháza is volt a tábornak, de aki ide bekerült, az bizonyos lehetett abban, hogy élve onnan többet nem jön ki. Egy ágyban négyen feküdtek, orvosságot nem kaptak és általában a legprimitívebb kezelési módszert alkalmazták. Számos magyar ember is elpusztult a táborban. — Éppen annak az évfordulóján, amikor Mauthausenbe vittek bennünket, május 5-én délután két órakor jöttek be a felszabadító amerikaiak a tábor területére. Minden nemzet internáltjai köszöntötték a felszabadító hadsereget. A magyarok nevében én köszöntöttem őket. Búcsúzóul ezt mondja Peyer Károly: — Most néhány napra befekszem a Magdolna-kórházba, hogy testileg kissé rendbe jöjjek. Amint erőm engedi, újra kilépek a nyilvánosság elé, hogy a magyar munkásság érdekeit tűzön-vízen keresztül megvédjem. Színházak szombati műsora OPERA: Hegyek alján (III. S. 5) — NEMZETI (a Magyar Színház épületében): Tiszazug (/26). — KAMARA: A medve; A dohányzásról: A civilizátor (V16). — VÍG: Éjjeli menedékhely (V16). — MŰVÉSZ: A nagy út (5). — FtV. OPERETT: Maya (5). - BELVÁROSI: Különül éjszaka (*/16). — PÓDIUM: Balra át! (*/16). — MEDGYASZAY: Megsértették a minisztériumot (*/*6). — BUDAI: Rang és mód (*/*5) — ÚJ SZÍNHÁZ (Riasa u. 50): Pitypalaty (*/*6). — ARIZONA IRODALMI VARIETÉ: Megnyitó műsor (5). — SZABAD SZÍNHÁZ: A furfangos özvegy (V/6). - ROYAL VARIETÉ: Szabadság melódiái (V*G). Aranyat, triliánst órát vész, elad, javít RÖSZLER ANDOR órás és ékszerét!, Dorottya u. 13 aranypénzt, briliánst, ***!■ ezüstöt veszek, eladok. Jegygyűrűt, ékszert készítek, javítások megvilthatók. Schwarz aranyműves, Dohány utca 22., I. 4. Singer Mária HIRDETŐIRODA régi helyén, Wesselényi u. 35 Újra mffibádik. Intelt hírdeti Sielek Mirta támogatását kéri.