Világ, 1945. június (15-38. szám)

1945-06-02 / 15. szám

Szombat HÍREK lTonn • ' "" a várad adta 1822 június 2 ezt a kitűnő publicistánkat Csengery Antal és »*&*«sza­za­lékosan tiszta­születése kezű közgaz­d­ászunkat, aki 22 éves korában kezdte karrierjét azzal, hogy a" pozsonyi ország­gyűlésről tudósításokat küldött a Pesti Hírlapnak. Később Kemény Zsigmonddal együtt szerkesztette a P. H.-t. 1848-ban a belügy­minisztériumba került és a kép­viselőház szabályzatát dolgozta ki. A szabaságharc után mint író és kultúrhistórikus működik, 1861- től kezdve képviselő. Deák és Andrássy mellett neki volt leg­több része a kiegyezésben. Mun­kásságának értékes része a Bach­­korszakbeli sajtóviszonyok fel­tárása. Sokat tett az Akadémiáért, mint annak másodelnöke. Kedvelt munkaterülete volt a Pénzügyi Bizottság és a Félhitelintézet, amelynek alapítója volt. Nagy érdeme a közoktatásügy terén, hogy ő teremtette meg a polgári iskolatípust, amely nagyban emelte az általános műveltségi­­ színvonalat, főleg a nők körében. A modern magyar publicisztika úttörőjének is őt tekinthetjük. Negyven hadifogoly német tábornok vonult át Londonon. Mint m, angol rádió jelenti, szerdán 40 hadi­fogságba ke­rült német tábornok vonult át Londonon. A fogolytáborokba gyalogszerrel menetelő tábor­nokok mindegyike maga vitte poggyászát. A világ zsidóságának harmad­része elpusztult. Érdekes statisz­tikai adatokkal szolgál a Palesz­tinában megjelenő rDavart­e­ napilap a világ zsidóságának há­borús veszteségeiről. Ezek szerint a világ zsidóságának száma a háború előtt 17 millió volt, ebből 10 millió élt Európában. A néme­tek által megszállt területeken 7 millió zsidó élt, ebből 6 milliót kivégeztek és elhurcoltak. A szö­vetséges csapatok bevonulása a megszállott területekre 1 millió zsidót szabadított fel A statisz­tika adatai szerint tehát a világ zsidósága összlélekszámának több mint egyharmad részét veszítette el e számban azonban nincsenek a szövetséges államok hadseregei­ben katonai szolgálatot teljesített zsidó hősi halottak. Nagy légitámadás Oszaka ellen­ Négyszázötven amerikai óriási repülőerőd. 150 Musz­­tang-gép kíséretében 3200 tonna gyújtóbom­bát dobott Oszakára, Japán második leg­nagyobb városára. A támadás következtében hatalmas tüzek keletkeztek. Az úrnapi körmenet csütörtökön ünnepélyes keretek között folyt le. Az ünnepség a Szent István bazilikában ünnepi szentmisével kezdődött. A kormány képvisele­tében Vörös János honvédelmi miniszter jelent meg. Az ünnepi szentmisét Meszlényi Zoltán esz­tergomi püspök pontifikálta. Utána a Bazilika előtti teret meg­kerülve tartották meg a kör­menetet. Churchill miniszterelnök hétfőn este záróbeszédet mond. Az angol hazai hírszolgálat állomásán beszél az esti 9 órás hírek után. A miniszterelnök beszéde a választási sorozat első rádióbeszéde lesz. Attlee munkáspárti vezér kedden este 9 óraikor mondja el rádióbe­szédét. Orvosi hír: Dr. Grimm Gabriella gyermekorvos Margit-körút 38/bl alatt rendel 4­ 5-ig. »A szovjet nép világtörté­neti érdeme« címen tartja meg legközelebbi előadását Kassai Géza, az »Új Szó« szerkesztő­je, június 1-én, pénteken 5 órai kezdettel a Zeneakadémia ka­maratermében. Német hadifoglyok aknátlanít­­ják a francia tengeri fürdőket. Francia illetékes helyen közölték, hogy mintegy 100.000 német hadi­fogoly tisztogatja az aknáktól a francia tengerparti üdülőhelye­ket, ahol egy hónap alatt 54 gyermeket öltek meg a német tá­nyéraknák. A rendkívül nagy ki­terjedésű aknamezők felszedése körülbelül egy évet vesz igénybe. A tollkereskedő­ útja A tollkereskedő azt üzente Hódmezővásárhelyről, hogy Bu­dapestre szeretne jönni. Unja már szülővárosát, a jó vidéket, a tanyavilágot és — senki se csodálkozzék rajta — régi kár­tyapartnerei után vágyódik. Ott akarja a kártyázást foly­tatni, ahol néhány hónappal ezelőtt egynémely közbejött ki­sebb és jelentéktelen események miatt kénytelen volt a játékot felfüggeszteni. A szegény toll­­kereskedőt, aki jelenleg annyi­ra unatkozik, Bibó Lajosnak hívják és — ne tessék tévedés­be esni — ebben a pillanatban valódi lúdtollat árusít. Ebben igazán nincs semmi szégyen, sőt újság sincs benne, hiszen Bibó mester hosszú éveken át abból élt, hogy eladta tollát (írótollát!) hol a németeknek, hol a nyilasoknak és így nem is változtatott pályát, amikor Hódmezővásárhely tanyavilágá­­ban felcsapott tollkereskedő­­nek. Nem is ő az első kormány­­főtanácsos-tollkereskedő... Ez­zel is lehet annyit keresni, mint azzal a másik tollal. A furcsa­ csak az, hogy Bibó Lajos, a jobboldali irodalom tömjénezett büszkesége. Kolosváry - Bor­­csáék hűséges fegyvertársa, annyi sok zsidózó cikk ünnepelt szerzője, az Esti Újság és a Függetlenség főmunkatársa stb. még mindig unatkozik. Unja a lúdtollat és azt szeretné, ha nemrégiben eldobott írótollát újra gyakorlott kezébe ragad­hatná. Elvégre miért ne foly­tathatná ott, ahol tavaly abba­hagytál Micsoda demokrácia és szabadság van ebben az or­szágban, ahol Bibó Lajosnak nem adnak képességeinek — tollkereskedői képességeinek — megfelelő lehetőségeit... Iga­­za van, miért nem... Elvégre mit csinált ez Semmit! Semmi­féle bűnt el nem követhetett, mert hiszen ha elkövetett, vol­na — ugyebárt — már régen letartóztatták vagy internálták volna, vagy a legjobb esetben közmunkát végezne. Fehérbárá­­nyosi Bibó Lajos, a magyar iro­dalom rendkívüli büszkesége azonban ártatlan és megérde­melné, hogy különvonatot küld­jenek érte Hódmezővásárhelyre. Hozzák sürgősen Budapestre. Ne hagyják, szegényt, vidéken senyvednit (!) Szeptember végéig lehet vissza­kérni a régi üzlethelyiséget. Azok, akik a reakciós intézkedések miatt üzlethelyisé­güket elvesztették, egy korábbi rendelet értelmében har­minc napon belül kérhették üzle­teikbe való visszahelyezésüket. A 30 napos határidő április 25-én járt le. Ezt a határidőt most szep­tember 30-ig hosszabbították meg. Kiírták a pályázatot a Duna alatti alagútra. A kereskedelem - és közlekedésügyi minisztérium hídosztálya (Budapest, Dob­ utca 75. III. em. 7.) közli, hogy a buda­pesti Duna alatti alagútra e hó­nap 20-ig tervpályázat és építési ajánlat nyújtható be. Az építésre vonatkozó feltételeket a híd­­osztályon hétköznapokon 12—14 óra között lehet megtudni. A londoni rádió európai hír­­szolgálata vasárnaptól kezdve megváltozik. Magyar nyelvű i hírek­­kel naponta háromszor jelent­kezik London: reggel VIS órakor a 31.50 és 25.30 hullámhosszon, délben fál órakor a 31.50, a 25.30 és a 19.85 hullámhosszon, este 7 órakor a 261 közép, továbbá a 31.50 és a 25.30 rövidhullá­mon. Olcsóbb elektromos tarifa a nagy­lakások társbérlőinek. Budapest polgármestere az elhangzott köz­érdekű panaszokra figyelemmel, módosította az új áramtarifát. A polgármester úgy rendelkezett, hogy ha a 3 vagy többszobás la­kásokban társbérlők laknak és egy-egy társbérlőre legfeljebb 2 lakószoba esik, az áramdíjat az olcsóbb tarifával, vagyis 3,50 pen­gővel kell számítani. Bogár Teréz 50 éves házmester­­nőt, aki a Pozsonyi­ út 36. számú svájci védett ház lakóit a­­nyila­sokkal elvitette és kirabolta, a Népbíróság 15 évi fegyházra ítélte. A Polgári Demokrata Párt VIII. kerületi szervezete Vas­ u. 6. I. em. helyiségében június 6-án, d. n. 5 órakor propagandagyű­lést tart. Bródy Ernő, Kabakovits József és Horváth Barna nemzetgyűlési képviselők tartanak előadást. Min­den érdeklődőt szívesen látunk. Internálótáborba került a volt nagykanizsai polgármester. Nagy­kanizsán internálótábort létesítet­tek, amelyben 280 reakcióst és nyilast őriznek. Az internáltak között van dr. Krátky István volt polgármester, dr. Hegyi La­jos főjegyző, dr. Balla István el­mozdított városi tanácsnok és Küronya­ István kereskedelmi is­kolai tanár. Zoli bohócot keresem, akit 1944 június 6-án Sárvárról deportáltak. Kérem, aki tud róla, a Fővárosi Cirkusz pénztáránál jelentkezzék. (Nem tévesztendő össze a kör­utakon magát Zolinak kiadó kis­­törpével). Kötél általi halálra ítélte a Népbíróság Almadinger Márton 26 éves asztalossegédet, aki a Petne­­házi­ utcai nyilasközpont gazda­sági hivatalának vezetője volt. Az elítélt kegyelmet kért. Elfogtak egy nyilas tömeggyil­kost. A politikai rendőrség a Dunántúlon letartóztatta Mayer József tömeggyilkost. Mayer 1944 októbere óta több mint 600 elhur­colt kivégzésében vett részt. Mű­ködését a Cserhát- és Alpár-utca sarkán lévő házban kezdte meg, innen 17 bujkálót »szállított el« s buktatójukat, egy keresztény asz­szonyt a helyszínen lelőtt. Később az Eötvös-utcai, valamint a Klau­­zál-téri házakban fogdosta össze az ott rejtőzködőket s tömegesen kísérte őket az óbudai téglagyár­ba. Saját bevallása szerint a sze­rencsétlenek közül nagyon sokat — felsőbb utasításra — még út­közben megölt. A fogolykíséré­­sekben egészen a legutolsó idő­kig részt vett. Tetteiért a Népbíró­­ság előtt felel. Felhívás. Felhívjuk mindazokat, akiknek hozzátartozóit 1944 decem­ 29-én éjjel a Pártfogó Iroda, Bethlen-tér 2. szám alól németek elhurcoltak — saját érdekükben — jelentkezzenek Bethlen-tér 2. I. em. 30. Lukács Imrénél, június 2-án, szombat reggel 8—9 között. Nég­ymillió pengő élelmi­szerre. Faraghó Gábor közellá­tási miniszter négymillió pen­gőért élelmiszert vásárolt, és­pedig Békés és Szabolcs vár­megyében másfél-másfél mil­lióért, Szolnok és Bihar vár­megyében pedig fél-félmillió­ért. n­n­A­gyg a TCC Kereskedelmi ügynökség j­r,HWnk­ márkás cikkek egyedárusító vezérképviseletét iv6.17TM BÉLYEG gyűjteményt, magyar és külföldi soro­kat, egyes és törvegbélyeget magas Áron veszek. WERNER* Ká­roly-körút 10 H­asznál­jon­ak­ QvummM, ELŐ 111 fogpasztát VILÁG DÉVAI AltAA¥AT,„, BRILIÁNST és MARTIN szerkezetet ▼e©z-ela­l a régi anofid alapon. 1945 június 2­3 „LE AZ ÁLARCCAL!" Faraghó Gábor közellátásügyi miniszter nyilatkozata »Le az álarccal« címmel a »Szabad Nép« egyik névtelen cikkírója azzal a nyilatkozat­tal foglalkozik, amelyet a fegyverszüneti egyezménnyel kapcsolatban a BVilágg-nak adtam. Miniszterségem ideje alatt már nem egy ízben támadtak engem ellenfeleim. Mint fe­gyelmezett ember — akit a sors és az illetékesek bizalma odaállított a magyar élet egyik fontos posztjára — min­denkor leráztam magamról a nem építő kritikát és egy íz­ben sem válaszoltam, még­pedig annál az egyszerű ok­nál fogva, mivel támadási stílusukban képtelen voltam a jószándékú segíteniakarást felfedezni. A támadás ezúttal is fel­mentene a polémiától, ha nem lennének magasabbrend­ű nem­zeti szempontok, amelyek fon­tosabbak, mint az egyéni íz­lés- Ezek a szempontok köte­lességemmé teszik, hogy ez­­egyszer válaszoljak a keserű, epével megírt sajtó­támadásra. Az említett cikk írója a de­portált zsidóság fájdalmas tragédiájának leple mögül küldözgeti felém nyilait, idézi nyilatkozatomat, amely sze­rint »a zsidók deportálásában nem egyszer gyalázatos esz­közökkel közreműködő csend­­őrségnek felügyelőjével szem­ben sem a nyilasok, sem a né­metek nem lehettek bizalmat­lanok®, majd megállapítja, hogy »az a cinizmus, ahogy azt Faraghó elmondja,^ _túl­­tesz még a nácik undorító ci­nizmusán is«. Ez a kitétel durva, jellemző a cikkíró hiányos tárgyi fel­­készültségére is, ahogyan nagy horderejű és felelősség­teljes kérdésekkel­­ szemben állást foglal. A cikkíró úrnak ugyanis­ ismernie kellene a közigazga­tási és rendészeti törvényeket. T­­dnia kellene, milyen hatás­körrel, illetve jogkörrel volt a csendőrség felügyelője fel­ruházva. Én, mint erre ille­tékes, közlöm, hogy a honvé­delmi miniszter »Szervi hatá­­rozványok a magyar királyi csendőrség felügyelője szá­mára® címmel külön füzetben szabályozta a felügyelő hatás­körét. E rendelkezések szerint a­­csendőrség felügyelőjének feladata a kiképzés, a fegye­lem kezelése és a bírói illeté­kesség.­ A csendőrség alkal­mazására, felhasználására semmiféle befolyása nincsen. A csendőrség — mint bel­biztonsági szerv — kizárólag a belügyminiszter alá volt rendelve, a felügyelő viszont mint honvédtiszt, a honvédel­mi miniszternek volt a közege. A zsidók deportálását a bel­ügyminiszter, illetőleg Baky és Endre László belügyi ál­lamtitkárok végezték. Tehát a végrehajtói eszköz ugyan a csendőrség volt, de a felügyelőnek — sajátságos helyzeténél fogva — még a rendelkezés végrehajtására sem volt befolyása, még ke­vésbé annak megakadályozá­sára. Az idevonatkozó ren­delkezéseket még csak be sem mutatták a felügyelőnek. Bármennyire népszerűtlen ma a megállapítás, mégis le­szögezem, — mert igaz ,hogy a volt kormányzó is több ízben gátat kívánt vetni a zsidóság kihurcolása elé, de, sajnos, ezek a szándékok csődöt mond­tak a németeknek és az ő ma­gyarországi cinkosaiknak ál­lamfői jogköröket is túlszár­nyaló hatalmán. Ne játsszunk frivol játékot a hazai zsidóság fájdalmának és jogos elkeseredésének tra­gikus roncsai fölött. Állítom, hogy a zsidóság ki­­harcolását magyar politikai vagy katonai tényező megaka­dályozni nem bírta volna, mint ahogy nem sikerült azt megakadályozni sehol Euró­pában, ahol az SS-haramiák lábukat megvetették. Honvédtiszt voltam, csendőr­­zubbonyt sohasem viseltem és mint felügyelőnek, hatás­köröm pontosan meg volt ha­tározva. Férfiasan megval­lom, hogy a deportálásokat megakadályozni nem tudtam, de azért nap mint nap jönnek fel hozzám az Auschwitz­ból visszatért meggyötört arcú asszonyok, férfiak, akik hálá­tól csillogó szemmel köszönik meg azt, amit én, mint a csendőrség felügyelője tettem­ értük, a különböző rendelkezé­sek, a munkatábor, a­­csillag­­viselés és a gettó elől való mentesítés terén egészen­­a de­portálásig, amelynél az én be­folyásom természetesen már alig érvényesülhetett. Manapság nagy divat a zsi­dómentésre, a zsidók bújtatá­sára hivatkozni. Ezt én nem tartom ízlésesnek, mert a baj­bajutott embertársainkon való segítség emberi kötelesség, amely isteni eredetű tanokban van már jó néhány ezer­ éve kodifikálva. Ha mégis ilyen­rérdemekre® hivatkozom, azt a cikk váltotta ki belőlem. A cikk azután megkockáz­tatja még a következő állí­tást is: »A fegyverszünet ké­résének gyakorlati jelentősége aligha volt.« A Szabad, Nép­nek ez a kité­tele nélkülözi a tárgyi igazsá­got, de árt egyben a magyar népnek, a nemzeti szuverenitás eszményének is. Természetes, hogy a felszaba­dult magyar néptől a kritika jogát senki el nem vitathatja, de ugyanakkor senki nem en­gedheti meg magának a »Vi­­lá­g«-ban nyilvánosságot ka­pott tények után, hogy ilyen mondatot vehessen a tollára: »Faraghó Gábor a németek megtévesztésére gyilkoltatta le csendőreivel a deportáltak százezreit stb.) Méltatlan ez a harcmodor. * Kaptuk és az újságírás eti­kai törvénye szerint kötelesek­nek éreztük magunkat, hogy ennek a nyilatkozatnak nyil­vánosságot adjunk. A Világ szerkesztősége Az MTK legyőzte a Ferencvárost Űrnapján tízezer főnyi közönség előtt játszották le az üllői úti sporttelepen az MTK—FTC baj­noki mérkőzést, amely a második félidő első percében Palatínus rúgta egyetlen góllal az MTK ja­vára dőlt el. Mint valamennyi sportág, a labdarúgás is lényegé­ben a kezdet kezdetén van és így érthető, hogy a két csapat küz­delme nem állt magasabb színvo­nalon. Csak a második félidőben javultak fel a legénységek és oda­adó lelkes játékkal igyekeztek pótolni a jó kondíció hiányát. A küzdelmet a mindvégig odaadás­sal és lelkesedéssel mozgó csatár­sorok erőkülönbsége döntötte el az MTK javára. Vasas—NSC 2:0 (2:0), Újpest- Kispest 8:0 (2:0), Budai Barátság —Ganz 5:2 (2:1), MÁVAG-Z. MADISz 2:1 (2:0), Csepel—PeMTK Az első magyar kisviejatek az ujjaszüretés után! KI HITTE VOLNA? Mindenki benne van! Optimista film! Vas Zoltán beszél... Játsszák : Mély Gera, Komlós Vilmos. Előfordulnak: Karódy, Honthy Corvin - Híradó - Kamara - Scala - Uránia

Next