Világesemények Dióhéjban, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Egy kommunista párt betiltásának régi receptje a provokáció. De míg van der Lubbét a hitleri államgépezet a Reichstag felgyújtásával vádolta annak ide­jén, hogy ürügye legyen a kommunistákkal való leszámolásra, Mohammed Ali Souki, a khartumi pedagógiai főiskola diákja azért került a vádlottak padjára, mert állítólag tiszteletlenül nyilatkozott Mohammed prófétáról és az ő kedvenc feleségéről, Aisháról. A vallásalapítón esett sérelmet azután érzékeny lelkű muzulmán diákok azzal torolták meg, hogy viharosan tüntetni kezdtek a Szudáni Kommunista Párt ellen, követelve betiltását. A parlamentben többséggel bíró reakciós pártok pedig a „néphangulatnak" engedve, hanyatt-homlok megszavazták a törvényt a Kommunista Párt betiltásáról. — Elsikkasztották a forradalmat —­....— ....■■■■» A bizonyítási eljárás során időközben bebizonyosodott: a diák szidta ugyan a prófétát, viszont a párthoz semmi köze sincs. Ez az „apróság" azonban nem érdekelte a törvényhozókat. A fő, hogy a pártot törvényen kívül helyezhették, ingóságait elkobozhatták, lapját elnémíthatták, tagjait szigorú rendőri felügyelet alá helyezhették. Saukira pedig, aki voltaképpen jutalmat érdemelt volna tőlük, hatévi börtönbüntetést sóztak „vallásgyalázás” címén. A parlamenti többség a Kommunista Párt és az ateizmus kiátkozásával be­tetőzte a „nagy művet”: csöndben és feltűnés nélkül elsikkasztották az 1964 októberi forradalmat. Ez a fordulat annak idején nemcsak külsőségeiben, hanem elsősorban tartalmában tökéletesen elütött az arab világ menetrendszerű puccsai­­tól: a nép erejével vetett véget Abbád marsall körülbelül hatéves katonai dik­tatúrájának. Mintegy ötnegyed évvel ezelőtt nem páncélautók és terepszínű­ k

Next