Világesemények Dióhéjban, 1973 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Vannak szociáldemokrata, keresztényszocialista, trockista és egyéb szakszervezeti központok is, de ezek egyetlen pillanatra sem tehették kétségessé a CGT vezető szerepét és kizárólagos tömegbefolyását a szakszervezeti mozgalomban. Az FKP főtitkára az 1972. decemberi XX. pártkongresszus óta Georges Marchais. Már 1969-től ő vezeti a pártot, amikor a súlyosan beteg Waldeck Rochet helyettesítésére főtitkárhelyettessé választották. (Rochet-t a XX. kongresszus a párt elnökévé választotta.) Az ő harci iskolája a CGT volt, vasas munkásból lett a párt politikai vezetőjévé. Marchais mellett olyan kipróbált harcosok vesznek részt a párt vezetésében, mint a veterán Jacques Duclos, akinek népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy az 1969-es köztársasági elnökválasztásokon hajszál híján a második helyen végzett a megválasztott Georges Pompidou mögött. A francia Szocialista Párt az évtizedek folyamán sok változáson ment át. A második világháború után a szocialisták voltak azok, akik kitaszították a francia kormányból a kommunista minisztereket, és beálltak az amerikai politika szolgálatába. A De Gaulle elnökségét megelőző IV. Köztársaságban ők adták a kormányzat gerincét; vezetői többször voltak kormányfők, fontos posztokon álló miniszterek. Erre az időre estek Franciaország gyarmati háborúi Vietnamban és Algériában. A régi főtitkár, Guy Mollet, még De Gaulle első, 1958-as kormányában is tárcát vállalt. Az egyszemélyi uralom végül is viszszavezette a szocialistákat az ellenzékbe, és ennek nyomán fokozatosan kialakult a közeledés a kommunistákkal. Mégis hosszú küzdelmet igényelt, amíg tavaly júniusban a szocialista vezetők aláírták a kommunistákkal a közös baloldali kormányprogramot,igaz, ez "már nem volt a régi párt Nevet is változtatott (addig SFIO-nak hívták: a Szocialista Internacionálé Francia Szekciója), de főként összetétele változott. Az ifjú, harcosabb és baloldalibb nemzedék került benne túlsúlyra, a régi vezetők visszaszorultak. Ez a változási folyamat még nem fejeződött be, de elégséges volt már arra, hogy serkentője legyen a kommunistákkal való együttműködésnek. Korántsem beszélhetünk teljes egyetértésről, de a politikai együttműködés létrejött, és ez új szakaszt nyitott a francia baloldal történetében. A Szocialista Párt első titkára Francois Mitterrand, aki eredetileg nem volt szocialista. Kis baloldali pártja volt, és neve azáltal került előtérbe, hogy 1965-ben az elnökválasztásokon az FKP is támogatta De Gaulle-lal szemben a baloldal közös jelöltjeként. Csoportja 1971-ben egyesült végleg a Szocialista Párttal, és Mitterrand személyes tekintélyével rögtön megszerezte az első titkári posztot. Pozíciójában egyensúlyozni igyekszik a régi gárda még befolyásos jobboldali csoportjai és a főként fiatalok képviselte baloldal között. A közös kormányprogram kidolgozásában jelentősek a személyes érdemei. A közös programhoz csatlakozott a Radikális Párt baloldali képviselőinek csoportja is, Maurice Faure volt pártelnök és Robert Fabre vezetésével, jelöltjeiket a választásokon a Szocialista Párt segíti. A KORMÁNYRÚD IRÁNYÍTÓI A jelenlegi francia kormányzat tizennégy éve megszakítás nélkül van hatalmon, három esztendeje De Gaulle nélkül. Ez a kormány voltaképpen hárompárti koalíció. Az előző nemzetgyűlésben a gaulle-istáknak egyedül is többségük volt, mégis be- 4