Világesemények Dióhéjban, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
len, hogy állami hivatalokban ma már nincs nyakkendős ember. A fedetlen fővel dolgozó nő is „taghutinak” minősül — a hivatalokban a hölgyek decens kendővel fedik el hajukat. Veszélyesen „taghuti” dolog az alkohol: aki az országba alkoholt visz be, otthon szeszt párol, ezzel kereskedik, s rajtakapják, azt - vallásától és állampolgárságától függetlenül - keményen megbotozzák, 25 ütés a legkevesebb. Mégis nagy a csábítás — a feketepiacon 16 000 rialért egy üveg whisky! Rájár a rúd a zenekazettákra is — nemrégiben a város teljesen elbódésodott főutcáján, az egykor a sahról, ma Moszadikról elnevezett sugárúton a komitehek lecsaptak azokra a kereskedőkre, akik ,,taghuti’" zenét árusítottak.iParázs öszszecsapás volt, a kereskedők kővel dobálták a komitec-tagokat, ordítva szidták a forradalmat, mire a pazdarok is kivonultak, s a levegőbe lövöldözve, könnygázgránátokkal oszlatták szét a tüntetőket. A kereskedők a megélhetést féltették, hisz minden egyes kereskedő tucatnyi családtagot tart el abban a városban, ahol a munkanélküliek száma meghaladja a másfél milliót. Nem is hagyták magukat, hamarosan megjelentek a „taghuti” kazetták, egyelőre a Khomeini-kazetták alá rejtve. ÉHSÉGSZTRÁJK De honnan kerülnek ide a kazetták? Bármilyen különös is, Teherán ma jobban el van látva tartós fogyasztási cikkekkel, mint a háború előtt! Virágkorát éli a csempészet: az iráni partokon, amelyeket a háború következtében még kevésbé ellenőriznek mint a múltban, nap mint nap tucatjával jelennek meg az olajsejkségekből érkező motorosbárkák, kirakják a kazettákat, a cigarettát, a videókészülékeket és egyéb technikai újdonságokat, s felrakják az ellenértéket, a kelendő perzsaszőnyeget. Pénz pedig van bőven: a szupergazdagok még a forradalom elején meglógtak, de a „mezei milliomosok” a kedvező fordulatra várva maradtak. Most már késő, ma már csak két kofferrel, pénz és ékszerek nélkül távozhatnak, tehát inkább maradnak és költik a pénzüket. Őket és az utóbbi évek során kialakult középosztály tagjait kevéssé érinti az immár 40 százalékos infláció, az alapvető élelmiszerekre elrendelt jegyrendszer, hisz mindent beszereznek a feketepiacon. „Taghuti” dolog tehát a nyugati zene, de billiárdasztal, sőt hovatovább a „koedukált" közlekedés is. A parlament elé most terjesztenek törvényjavaslatot arról, hogy a férfiak és nők ne szállhassanak fel az autóbuszra ugyanazon az ajtón. Ennél is nagyobb gondot jelent a „tagháti" egyetemek reformja. Zárva a teheráni egyetem, zárva a többi is, amíg ki nem dolgozzák az iszlám elveihez hű oktatási rendszert. Hogy mikor nyílnak meg újra, azt senki sem tudja. Addig isnagy feltűnést kelt az az éhségsztrájk, amelyet az egyetem egyik diákja kezdett az iszlám új elveinek szellemében. A fiatalember kijelentette, hogy addig nem vesz magához táplálékot, amíg a hatóságok hivatalosan el nem ismerik, hogy: 1. a Nap sokkal kisebb a Földnél 2. a Nap a Föld körül kering 3. a Hold nem kap fényt a Naptól és 4. egyik fele mindig sötét, a másik mindig világos ... A BALOLDAL DILEMMÁJA Enyhén szólva ellentmondásos helyzet. Az Iszlám Köztársasági Párt számos vezetője - így Radzsai miniszterelnök - nemcsak az Egyesült Államot minősíti sátáni hatalomnak, hanem a Szovjetuniót is. Radzsai a minap a világ országait négy csoportba sorolta: testvéri országok, amelyek teljesen elfogadják az iszlám forradalmat (Irán az egyetlen ilyen ország, tehát önmaga testvére), baráti országok, amelyek közel állnak hozzá (ide tartozik az Iránt támogató Líbia és Szíria), semleges országok (a tőkés országok nagy része), valamint az iszlám forradalom megdöntésére törekvő ellenségek. Ez utóbbiak négyen vannak: az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Irak és Izrael. Lehet-e egy forradalom egyidejűleg antiimperialista és szovjetellenes? Tart-e még egyáltalán a for