Világgazdaság, 1968. október (próbaszámok)
1968-10 / Próba szám
1968/47 6 A FIAT ÉS A CITROEN EGYÜTTMŰKÖDÉSE Az ipari koncentráció a tőkés országokban mérföldes léptekkel halad előre. Fő formája továbbra is az egyesülés, de mind nagyobb tért hódít a kooperáció, amely nem olvasztja egybe a „házasságra lépő” vállalatokat, hanem megőrzi önállóságukat. Mint ismeretes, az olasz Fiat és a francia Citroen autógyárak eredetileg szintén egyesülést terveztek. A francia kormány azonban vétót emelt e terv leglényegesebb feltétele, vagyis a Citroenrészvények tetemes paketjének átadása ellen. 1967 január óta ugyanis egy rendelet Franciaországban a kormány jóváhagyásához köt minden olyan üzleti tevékenységet, amelynek eredményeképpen valamely francia vállalatnál 2000-osnál nagyobb külföldi érdekeltség állna elő. Ilyen előzmények után a Fiat és a Citroen kapcsolatát kooperációs formában építették ki, s ez ellen a francia kormánynak sem volt kifogása. A kooperációs megállapodás két részből áll: 1. a két vállalat egy paritásos alapon működő szervezetet állít fel, amelyhez tartoznak az öszszes ipari, termeléstechnikai és kereskedelmi ügyek; 2. egy ellenőrző társaságot (holdingot) is alapítanak, amely birtokában fogja tartani a Citroen részvényeinek többségét. ÜGYVITELI TÁRSASÁG A paritásos szervezet egy úgynevezett ügyviteli társaság (société de gestion) lesz. Ez fogja kialakítani és végrehajtani a minden térre kiterjedő közös üzletpolitikát. Koordinálja mind a Fiat, mind a Citroen gyakorlati tevékenységét nyersanyagbeszerzéstől kezdve, a termelésen és az értékesítésen keresztül, egészen a beruházásokig. A Fiat választéka teljesnek mondható, míg a Citroené nem. A Citroen franciaországi kereskedelmi hálózata viszont meg fogja könnyíteni a Fiat-gépkocsik értékesítését. Ezt a hálózatot a Fiat — hír szerint — párhuzamosan fogja működtetni azzal, amelyet Franciaországban a saját neve alatt terjesztett ki. A szóban forgó ügyviteli társaság nem lesz sem francia, sem olasz cég. A székhelyét olyan gyakorlati szempontok figyelembe vételével fogják kijelölni, mint amilyenek az előnyös légi összeköttetés, a kedvező kereskedelmi jog stb. Pierre Bercot, a Citroen elnöke azon a sajtóértekezleten, amelyen a kooperációs megállapodásról nyilatkozott, egyelőre nem adott közelebbi részleteket az idevágó tervekről. A sajtóértekezlet résztvevőinek azonban az volt a benyomásuk, hogy az említett paritásos ügyviteli társaság székhelye Svájcban, valószínűleg Genfben lesz. ELLENŐRZŐ TÁRSASÁG A holding-társaságot Franciaországban, Párizs székhellyel alapítják meg. Ezzel eleget kívánnak tenni a francia kormánynak, amely rossz szemmel néztea két partner eredeti elgondolását, hogy a tervezett fúzió alapján keletkező társaságot Svájcban jegyezzék be. A Fiat a holding-társaságba apportként a Citroen alaptőkéjének 15%-át kitevő részvényeket visz be. . A Citroen részvényeket azonban a Fiat-nak még meg kell szereznie. Erre a Citroen tervezett tőkeemelése fog módot adni. Megjegyzendő, hogy a Fiat 15%-os érdekeltségét a tervezett tőkeemelés utáni állapot szerint kell érteni. A tőkeemelés tehát elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a Fiat részesedését meg lehessen valósítani. A részvényjegyzést azonban az eddigi részvényesek számára is lehetővé teszik. A Citroen jelenlegi részvénytőkéjének névértéke 302 millió francia frank. A viszonosság szellemének megfelelően a Citroen számára vételi jogot biztosítanak abból a célból, hogy a Fiat-nál érdekeltséget szerezzen. Ennek az érdekeltségnek a volumene megfelel annak a részvénytőke névértékének, amelyet a Fiat jegyez a Citroennél. Minthogy azonban a Fiat alaptőkéje sokkal nagyobb, százalékos arányban a Citroennek biztosított vételi jog a Fiat alaptőkéjének mindössze körülbelül 4%-ára terjed ki. Meglehetősen valószínűtlennek tartják azonban, hogy a Citroen éljen ezzel a vételi joggal, hiszen nem az olasz, hanem a francia társaság van rászorulva tőkére. A vételi jog gyakorlását eddig nem kötötték időhöz, elképzelhető, hogy erre 50 évet állapítanak meg. A Citroen elnökének nyilatkozata szerint lehetséges a holding-társaságnak további partnerek belépése útján való kibővítése, de pillanatnyilag nem gondolnak reá. A KOOPERÁCIÓ EGYES RÉSZLETEI A kooperációs megállapodásba a Berkét teherautógyárat is bevonták, — közölte a sajtóértekezleten Bercot. Ezzel szemben a Citroen szabad kezet tartott fenn magának az NSU-val való együttműködés tekintetében. A Berlier a Közös Piac teherautó-termelési kapacitásának 13%-át képviseli. A kooperációba való bevonása tehát azt jelenti, hogy a Fiat — saját teherautó-termelési kapacitását is figyelembe véve — a Közös Piac teherautó-gyártásának 31%-át fogja ellenőrizni. Ezzel e téren az első helyet foglalja el, maga mögött hagyva a Mercedest, amelyé 27%. A Fiat-nál és a Citroennél egyébként még csak most kezdtek hozzá a közösen végzendő tanulmányok és piacelemzések elkészítéséhez. A közös műszaki teljesítményekre vonatkozóan tervek tehát még nincsenek. Nem szabad elfelejteni, hogy egy új gépkocsi megtervezésének ideje mintegy öt esztendő. A kooperációs megállapodás ezenkívül nemcsak gépkocsik közös gyártására irányul, hanem ennél jóval többre. Szó van arról is, hogy javítani kell a gyártás rentabilitását. A Citroen elnökének adatai szerint az amerikai autógyárak forgalmában mintegy 20% jut készpénzbevételre, a nyugatnémet és az olasz vállalatoknál a készpénzarány kb. 14%, míg a Citroen nél 1966-ban ez az arány mindössze 7,8% volt, pedig az egész francia autóiparban ez volt a legjobb eredmény. KOMMENTÁROK, KILÁTÁSOK A Citroen elnöke a kooperációs megállapodást úgy jellemezte, mint kísérletet „egy európai autóipar megteremtésére”. Hasonló szellemben kommentálta a megállapodást a francia sajtó is. „Az európai automobil 1968. október 25-én egy francia—olasz házasságból jött létre, amely a Fiatot és a Citroent köti össze egymással”. Az új Fiat—Citroencsoport „az első európai autókolosszus” jó helyzetbe fogja hozni Franciaországot az egyéb európai, valamint az amerikai és jövőben a japán versennyel szemben, míg egyes nyugatnémet vállalatok könnyen elszigetelődhetnek. Ha a nyugatnémet Ford és az Opel meg is teheti, hogy hatalmas anyavállalatára támaszkodjon, a Volkswagen, a Mercedes és a BMW valószínűleg szükségét érzi majd annak, hogy más hazai vagy külföldi partnerekkel erősítse meg magát. „Az autógigantizmus felé való nagy versenyfutás" tehát folytatódik az óvilágban is. Francia autóipari körökben úgy vélik, hogy a Fiat és a Citroen kooperációs megállapodása következményeként a Renault és a Peugeot között 1966 óta fennálló együttműködést elmélyítik. Ebbe az irányba mutat a néhány nappal korábban közzétett elhatározás, hogy az utóbb említett két cég közös motorgyárat állít fel Észak-Franciaroszágban. Dreyfus, a Renault vezérigazgatója azonban nemrég úgy nyilatkozott, hogy a Renault és a Peugeot között fúzió nem szükséges, továbbá, hogy az egyrészt egy állami, másrészt egy magáncég által, sajátos helyzetük megőrzésével folytatott jelenlegi kooperáció hatékony és fejlődésképes „minden házasság nélkül” is. A Le Monde véleménye szerint egyébként az a körülmény, hogy az egyik vállalat államosított, a másik pedig nem, nem teszi könyvvé a „mélyreható jogi és pénzügyi egységet”. Ugyanez a francia lap valószínűnek tartja, hogy a Fiat folytatja a halászatot kisebb értékes autógyárakra, s legközelebbi zsákmánya a Lancia lesz. Fölteszi azonban a lap a kérdést, vajon a túrini társaság nem duzzad-e túl nagyra, s nem vállal-e túl sok kockázatot. Ha olasz vállalatból európai vállalttá növi ki magát, talán nem lesz képes továbbra is megőrizni függetlenségét. Tavaly már tett egy lépést az Atlantióceán túlsó partja, pontosabban a General Motors felé. Vajon nem szorul-e rá újabb effajta kezdeményezésre, amennyiben Európában nem találja meg az eszközöket saját növekedésének finanszírozásához? (Nachrichten für Aussenhandel, 1968. okt. 28. és 30. Le Monde, 1968. okt. 28. 24 Ore, 1968. okt. 26. Handelsblatt, 1968. okt. 30.) A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi közgyűlésén Pierre-Paul Schweitzer vezérigazgató tett egy kijelentést, amely akkor még elsikkadt az arany- és valutaproblémák tömkelegében. De amikor az ülésszak végén McNamara elnök is azonos értelemben nyilatkozott, a konferencia összes résztvevője felfigyelt rá. Schweitzer kijelentette: az Alap vizsgáljon meg és támogasson minden olyan lehetőséget amely azt szolgálja, hogy világviszonylatú nyeranyagegyezmények és olyan keretmegállapodások jöjjenek létre, amelyek a nyersanyagárakat reális korlátok között szilárdan tartják. Az Alap — mondotta — a finanszírozásba aktívan bekapcsolódik és gondoskodik arról, hogy az árakról való elképzelések ne nőhessenek az égig. Londonban — ahonnan a lap jelentése származik — máris mindenfelé azt a nézetet, hangoztatják, hogy ha a nyersanyagegyezményeket a nemzetközi intézmények — a Valutaalap, a Világbank és mint eddig, az ENSZ különböző szervezetei — közvetlenül támogatnák, úgy ez új korszakot jelenthetne a fejlődő országok és a világ nyersanyagkereskedelme számára. Akkor ugyanis elegendő pénzügyi eszköz állna rendelkezésre ahhoz, hogy „lökhárító pool”-okat képezzenek, amelyek hiányában sok nyersanyagegyezmény már eleve kudarcra volna ítélve A tételt legjobban a Nemzetközi Önegyezmény példájával lehet igazolni. A Nemzetközi Öntanács „lökhárító pool”-ja ez idő szerint 11 290 tonnányi, 15 millió font sterling értékű készletet tart, az ónár támogatását célzó vásárlásokra. Több mint 20 millió font (nagyrészt felhasznált) tőkéje van és ezen felül még további 10 millió font áll kölcsönképpen rendelkezésre. A ,,pool”-t a vezető óntermelő országok: Malaysia, Bolívia, Thaiföld, Indonézia és Nigéria finanszírozzák. A Valutaalap vezetői szerint azonban éppen az önegyezménynek ez a szemlélete nem szerencsés megoldás. Az öt említett ország kénytelen ugyanis pénzügyi tartalékainak jelentős részével egyik export-nyersanyaga árának veszedelmes csökkentését kivédeni, ahelyett, hogy ezeket az eszközöket gazdasági növelte sajtószemle /AZ IMF ÉS A NYERSANYAGEGYEZMÉNYEK Egyébként megemlítjük, hogy 1968 első nyolc hónapjában a Valutaalap szokatlanul nagy összegű, 3,3 milliárd dollár hitelt nyújtott,amiből 2,7 milliárdot Kanada, Franciaország, Anglia és az USA kapott. A VILÁGBANK — IDA: a két nemzetközi pénzügyi intézmény 1967/68-ban 953 millió dollár hitelt nyújtott az előző évi 1130 millióval szemben. Az IDA hitelezései 350 millióról 100 millióra csökkentek, mivel eszközei majdnem teljesen kimerültek. Valószínű, hogy a forgótőke feltöltése főleg az amerikai kongresszus ellenállása miatt továbbra is súlyos nehézségekbe ütközik. McNamara, a Világbank új elnöke, az ülésen nagyarányú új programot jelentett be, amely szerint a következő öt évben a Világbank, az IDA és az IFC kölcsönnyújtásait a jelenlegi szint kétszeresére, tehát évente csaknem 2 milliárd dollárra növelnék. Az Afrikának adott kölcsönöket megháromszoroznák, a latin-amerikai hiteleket több mint kétszeresére emelnék. Növelni kívánják a különösen, súlyos helyzetben levő BAK, Indonézia és Jugoszlávia hitelellátását. A mezőgazdaságfejlesztésre szolgáló kölcsönök összegét a jelenlegi négyszeresére akarják növelni. Az eddigi gyakorlattól eltérően a Világbank saját, maga szeretné kidolgozni az egyes fejlődő országokban a fejlesztési projektumokat. A bank saját eszközeinek gyarapítására növelni akarja a nemzetközi tőkepiacokon hitelfelvételeit. A program sikeres végrehajtása sem oldaná meg azonban a fejlődő világ hosszú lejáratú és igen alacsony kamatozású vagy kamatmentes hitelekre vonatkozó fokozódó igényét. A Világbank kamatszínvonala változatlanul magas, jelenleg 6,5%. Felmerül, hogy a Világbank hitelnyújtási tevékenységének nagyarányú kiterjesztése nem jár-e befektetési kockázat növekedésével és így a hitelezők továbbra is hajlandók lennének-e a tőkepiacokon a Világbank igényeit kielégíteni. VEZETŐ TŐKÉS VALUTÁK Dollár: A dollárt a nemzetközi pénzügyi körök továbbra is viszonylag kedvezően ítélik meg, elsősorban a folytatódó nagyarányú tőkebeáramlás miatt, amit az amerikai kamatok és részvényárfolyamok emelkedő szintje okozott, így az USA fizetési mérlegének tőkeszámlája erősen aktív. De a kereskedelmi mérlegnek a korábbi években jelentkezett aktívuma számottevően összezsugorodott, bár szeptemberben a havi exporttöbblet 282 millió dollárra ugrott az augusztusi 88 millióról. Ezzel kapcsolatban megemlítjük: hivatalos nyilatkozat hangzott el arról, hogy a külföldön működő amerikai leányvállalatok tevékenysége rontja az amerikai kereskedelmi mérleget, mert az export csökkenése és az import növekedése irányában hat. Az amerikai pénz- és hitelpiacon a kamatok emelkednek: a háromhavi kincstárjegy tétele 5,34, a háromhavi kereskedelmi váltóké 5,75%, a hosszú lejáratú, 30 évig terjedő kölcsönöké pedig csaknem 7%. Ezekben a fejleményekben része van annak, hogy a jegybank újabban enyhén hitelmegszorító politikát követ. Erre azért van szükség, mert a közelmúltban elrendelt adóemelés egyelőre nem érezteti várt, az áremelkedéseket lassító hatását. ( Az amerikai pénzügyi hatóságok a dollár védelme céljából a swaphitel-hálózat még további kibővítésére törekednek, ami a tőkés nemzetközi pénzügyi együttműködési készség erősödése következtében nem ütközik nehézségekbe. Ennek egyik újabb bizonyítéka, hogy Olaszország és az USA között fennálló swapegyezmény keretét 250 millió dollárról 1 milliárdra emelték fel. Ezzel az USA rendelkezésére ebben a nemzetközi konstrukcióban fennálló készenléti hitelek összege 10 205 millió dollárra növekedett. Az amerikai fizetési mérleg nehézségei lényegében továbbra is megmaradtak, ezért a kongresszus erősen megnyirbálta a kormány segélyprogramját. A legújabban ismeretessé vált adatok szerint a segély összege mindössze 1750 millió dollár (ebből is 375 millió dollár nyíltan deklarált katonai támogatás), vagyis 1200 millióval kevesebb, mint amennyit a kormány kért. A segélyben (állami ajándék jellegű, illetve hitelnyújtási segélyben) összesen 33 ország részesíthető. A segély összegének tetemes csökkentésén kívül a fejlődő világ devizális problémáit az is növeli, hogy az amerikai hitelek kamatszintjét a tíz évi türelmi idő után az eddigi 0,5%-ról általában 3%-ra emelték fel. Nem ismeretes, hogy a kamattételek miként differenciálódnak. A közeljövőben a dollár romlása nem várható. Font: A font iránti bizalmatlanság csökkent, főleg Ausztria, Belgium, Kanada, Dánia, az NSZK, Olaszország, Japán, Hollandia, Norvégia, Svédország, Svájc, az USA és a BIS által felajánlott 2 milliárd dollár készenléti hitel biztosítása miatt. A konstrukció lebonyolítója a BIS. A megállapodás lényege, hogy a BIS a keretösszeg terhére középlejáratú (tíz évig terjedő) hiteleket nyújt Angliának akkor, ha a sterling területi államok fontköveteléseiket más valutákra konvertálnák. Egyúttal Anglia a sterling-területi országok fontköveteléseinek túlnyomó részére dollárgaranciát adott. A jelenlegi és általában igen magas londoni kamatszint folytán Angliának ebben a fontos viszonylatban továbbra is tetemes kamatokat kell fizetnie (megjegyezzük, hogy Angliában az egy főre jutó külföldi adósságteher 700 font, vagyis ugyanannyi, mint a sokkal gazdagabb USA-ban, és az angol fizetési mérleget egyedül a kamatfizetés évi 250 millió fonttal terheli meg), emellett a font leértékelési kockázatára is kezességet vállalt. A BIS ebben a keretben esetleg Angliának nyújtandó hiteleket a következőképpen fogja előteremteni: rövid- és középlejáratú hiteleket kíván felvenni a nemzetközi tőkepiacokon és törekszik rá, hogy a sterling területi országok nem fontban fennálló követeléseik egy részét a BIS-nél tartva — ebből is finanszírozhassa Angliát, végül pedig szükség esetén igénybe veszi a felajánló államoktól a megfelelő hiteleket. Az angol kereskedelmi mérleg továbbra is deficites, bár a hiány újabban csökkent. Általában az export növekedik ugyan, de emelkedik az import is és így nyitott kérdés marad: nem kell-e az angol fogyasztást erősebben korlátozni. A font védelmében a Bank of England megtiltotta, hogy angol bankok fontban finanszírozzanak olyan műveleteket, amelyek két nem sterling-területi országa között bonyolódnak le. A fonnt finanszírozóknak nincs akadálya akkor, ha az egyik ország a sterling-területhez tartozik, más valutában (például Eurodollárban) a finanszírozás pedig változatlanul szabad. Megemlítjük, hogy Anglia 10 millió font hitelt nyújt Jugoszláviának fémfeldolgozó, vegyipari és textilipari üzemek létesítésének finanszírozására. A font pozíciója rövid távon nem látszik veszélyeztetettnek. Francia frank: A francia frank rendkívül ingatag helyzete fennmaradt. Ennek két fontos jele a pénzügyi készletek és a kereskedelmi mérleg kedvezőtlen alakulása. Az arany- és devizatartalék augusztusban 219 millió dollárral, szeptemberben 227 millióval csökkent és az apadás irányzata októberben is folytatódott. A kimutatott készletveszteség a májusi válságtól október közepéig meghaladja a 2,5 milliárd dollárt. A valóságos veszteség azonban ennél jóval nagyobb, mivel Franciaország a részére felajánlott 1,3 milliárd dollár összegű készenléti hitel egy — ismeretlen összegű — részét már igénybe vette. Megállapítható, hogy nem sikerült a devizakorlátozások eltörlésével, a pénz- és hitelpiaci kamatok emelésével (az utóbbi természetesen lanyhítja az amúgy is csekély beruházási hajlandóságot) külföldi tőkebeáramlást előidézni, vagy legalább a franktól való menekülést fékezni. A francia jegybank, a tőke kiáramlás folytatódása miatt, szakadatlanul intervenciós frankvásárásokra kényszerül, mert a „leads and lages” (a frank leértékelésére számítva az importőrök növelik bevitelüket, gyorsan fizetnek, az exportőrök pedig halogatják a kivitelt) folytatódik, a kereskedelmi mérleg passzívuma növekedik. Az importtöbblet szeptemberben az augusztusi 150 millió frankról 840 millióra ugrott fel. A francia frank tehát nem került ki a veszélyzónából, leértékelése nincs kizárva. Japán jen: Japán monetáris készlete augusztusban 151 millió dollárral, szeptemberben 137 millió dollárral emelkedett, szeptember végén 2369 millió dollár volt. Kanadai dollár: A kanadai dollár helyzete folyamatosan javul, a monetáris készlet augusztusban 75 millió dollárral 2590 millióra emelkedett. Nyugatnémet márka. A nemzetközi pénzügyi körök érdeklődésének középpontjában a márka maradt: a felértékeléséről szóló hírek újabban — az ismételt hivatalos cáfolatok ellenére — sokasodnak. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a nagyarányú német fizetési aktívumot előidéző exporttöbblet szeptemberben tovább emelkedett, Kiesinger és Blessing állítólag titkos tanácskozást folytatott, Schiller gazdasági miniszter részt vett a jegybank főtanácsának ülésén és a nyugatnémet közgazdasági szakértők egy része a felértékelés mellett foglal állást. 1988 január—augusztusban a Bundesbank készlete 3047 millió márkával gyarapodott, a múlt év azonos időszakában 595 millióval csökkent. A kereskedelmiaktívum 10 395 millió volt, vagyis megközelítette a múlt év azonos, recessziós időszakában tapasztalt 11 055 milliót. A hosszú lejáratú tőkemozgás aktívuma erősen emelkedett ugyan, de a rövid lejáratú tőkék áramlásának egyenlege erősen aktív lett az egy év előtti passzívummal szemben. A nyugatnémet export tovább növekedett (1968 június—augusztusban az exportrendelések 18%-kal nőttek, a belföldi rendelések 14%-kal), vagyis a nyugatnémet belgazdaság megélénkülése nem fékezi a kivitelt. A pénzügyi hatóságok a felértékelés ellen azzal érvelnek, hogy a tőkésexporttal ellensúlyozni tudják a kereskedelmi aktívumot. Ez az érvelés azonban már most sem helytálló, a jövőben pedig a nyugatnémet belföldi hitelszükséglet várható növekedése, a kamatok emelkedése folytán a hosszú lejáratú tőkekivitel valószínűleg csökkenni fog. A jegybank a belföldi kamatszint emelkedésének megakadályozására törekszik, ez a politika azonban a nemzetközi valutáris rendszer egyensúlyának helyreállítása ellen hat, így végsősoron — különösen figyelembe véve az USA valószínűleg erősödő nyomását — számításba kell venni a márka felértékelésének lehetőségét. Az amerikai nyomás növekedése kitűnik abból, hogy a német pénzügyi hatóságok újabban 500 millió márka összegű amerikai kincstárjegyet vettek át, továbbmenőleg pedig hír szerint az USA azt követeli, hogy az ott állomásozó amerikai csapatok teljes ellátási költségét, vagyis évi 3,6 milliárd márkát az NSZK fedezze. Végül megemlítjük, hogy először hangzott el nyugatnémet hivatalos nyilatkozat a kelet- nyugati kereskedelem finanszírozásáról. Schiller kijelentette, hogy a Kelet-Európába irányuló német export finanszírozási állománya 1968. július 1-én 3,5 milliárd márka volt. Olasz líra: Olaszország hivatalos monetáris készlete augusztusban (ez a legújabb adat) 80 milliárd lírával 3293 milliárdra emelkedett. A fizetési mérlegen belül erősen javult a kereskedelmi mérleg, amely a korábbi évek nagyarányú deficitjével szemben az év első nyolc hónapjában 18 milliárd líra exporttöbblettel zárult, főleg az import lanyhulása miatt. A folyó mérleg láthatatlan tételeinek aktívuma kétszeresére nőtt. Ugyanekkor a tőkeszámla hiánya növekedett, ami a külföldi magasabb kamatszínvonal által előidézett kiáramlásnak tulajdonítható. Az olasz líra helyzete egyelőre továbbra is szilárdnak tekinthető. Svájci frank. A nyugatnémet márka felértékelésének lehetőségével a svájci pénzügyi körök sokat foglalkoznak. A felmerülő kérdés, hogy ebben az esetben a svájci frankot is fel kell-e értékelni. A vélemények megoszlanak, azoknak egy része szerint azonban a svájci valuta felértékelésére szükség lehet. Feltehető azonban, hogy amennyiben a nyugatnémet márka felértékelésének mérve csekély lesz, Svájc nem követi a példát. Svéd korona. A svéd jegybank váltóleszámítási tételét 5,5%-ról 5%-ra szállította le. FEJLŐDŐ ORSZÁGOK VALUTÁI Argentin pezo. Az ENSZ Fejlesztési Alapja 1 millió dollár támogatásban részesíti Argentínát hidrológiai vizsgálatok céljából. Az Amerikaközi Fejlesztési Bank 10 millió dollár hitelt nyújt 15 évre, 3 év türelmi idővel, 7,75% kamat mellett iparfejlesztésre. Ugyanez a bank 15 millió dollárt villamosítási célokra ad 30 évre, 3,25% kamatra. Brazil cruzeiro. Az Amerikaközi Fejlesztési Bank 35 millió dollárt kölcsönöz Brazíliának ,20 évre, 3,25% kamatraaz utak fejlesztésére. Chilei escudo. Az IDA 20 millió dollár hitelt ad Chilének mezőgazdasága fejlesztésére. A Világbank 12 millió dollárt hitelez 20 évre, 5 év türelmi idővel, útépítő gépek beszerzésére. Csád, CFA-frank. Az IDA 2 millió dollárt hitelez Csádnak 50 évre, kamatmentesen, 0,75% kezelési költséggel az oktatás fejlesztésére. 1968/47 3