Világgazdaság, 1969. augusztus (1. évfolyam, 144-163. szám)

1969-08-01 / 144. szám

2 1969. AUGUSZTUS 1. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, július 31. — A rézhuzaltuskó élénk adásvételi tevékenység mellett azonnalra 7­0 fontot, határidősre pedig 614 fontot emelkedett a déli zárásig. A tényleges eladások elleni fedezővásár­lások és néhány arbitrázs-ügylet alkot­ták a vételeket. A kontinensről is je­lentettek bizonyos számú érdeklődést. A katódok jegyzése mérsékelt tevékeny­ség mellett azonnalra 4, határidősre 7 fonttal ment feljebb. Az ónárak kis mértékben emelked­tek, tükrözve az újabb penangi emel­kedést, és a bróker vásárlásokat, ame­lyek jól kiegyenlítették az árbiztosító eladásokat. A kereslet a szokottnál mér­sékeltebb­­volt. Az ólompiac irányzata szilárd, zárá­sig a jegyzés azonnalra 15­,, három hó­napra pedig 1 font emelkedést ért el. Az irányzatot jól alátámasztotta a Reuter-iroda híre, hogy a Broken Hill-i kombinát megszünteti a termelést. A horganypiacon is áremelkedést okoztak a Broken Hill-i hírek. Az azonnali ár 12 shilling 6 pennyt, a ha­táridős pedig 10 shillinget emelkedett tonnánként. Az ezüstpiac árai az amerikai irány­zat miatt megélénkülő fedezővásárlások hatására feljebb mentek. Később ki­sebb visszaesést okozott az a bejelentés, hogy a szabadpiaci árak emelkedtek. A déli zárásig a jegyzés 12,1 pennyt emelkedett unciánként. A rézpiac délutáni ülésén a nyereség­­realizáló eladások folytatódtak, ezeket azonban a piac jól felvette.­­­Az INCO és a GASPE sztrájk hatása ellenére az árak az esti zárásig 0/4 fonttal mentek lejjebb. A katódpiacon továbbra is lanyha a tevékenység. Az ón piacán az árak változatlanok maradtak. Az irányzatot az általános vásárlási érdeklődés, ezen belül szór­ványos amerikai cash-vásárlás alá­támasztotta. Az ólom és a horgany folytatta a sztrájkhírek által kiváltott áremelke­dést, s ez különösen a horgany eseté­ben volt szembeszökő, amely 1 fonttal emelkedett tonnánként. Az ezüst lanyha piaci feltételek mellett 1—14 penny­vel süllyedt unciánként. (Reuter) NIKKEL, BIZMUT A nikkel londoni szabadpiaci ára to­vábbra is emelkedik az európai és amerikai érdeklődés, s az eladói tartóz­kodás következtében. Az eladók az INCO-sztrájk kimenetelére várnak. Jú­lius 30-án a long tonnánkénti ár — szállítási feltételektől függően — 3325 és 3650 font sterling között mozgott, az előző 3300—3600 font helyett. A hírek szerint a Szovjetunió negyedik negyed­évi szállításra a JOXIO inches katódok árát 3267 fontról 3500 fontra emelte. Egyes kereskedőknél ennél olcsóbban kapható ez a fajta, de készleteik ál­landóan csökkennek. A szabadpiaci bizmut libránkénti ára, d­s paritásban, 4,95—5,10 dollárt ért el az előző 4,90—5,00 dollár helyett. Az érdeklődés igen nagy, az ellátmány vi­szont szűkös. Japán állítólag rendkívül erősen tartózkodik az eladástól. Az Egyesült Államokból két hír ér­kezett bizmutárak emeléséről: a Cerro Sales Corp. a finomított bizmut árát augusztus 1-től libránként 4 dollárról 5,25 dollárra emeli, 2000 librás tételek vásárlása esetén. Az ASARCO _ 4-ről 5 dollárra emelte a bizmut libránkénti árát. (Reuter) A JAPÁN FÉMIPAR HÍREI Japán horgany term­elésének kapaci­tása 1971-ben elérheti a 972 000 met­rikus tonnát, s a belföldi kereslet a 706 000 tonnát. Az idei horganyterme­lés — a becslések szerint — 722 000 fémek tonna lesz, a belföldi kereslet 607 700 tonna, exportra pedig 100 000 tonna jut.* Az 1969-es pénzügyi év első felére tervezett nikkelöntecs importkontin­genst további 1990 tonnával emelte meg a japán kereskedelem- és ipar­ügyi minisztérium. Az egész évi import­­kontingens meghaladhatja a 10 000 tonnát. A Yawata acélgyár egy nemrégiben kötött szerződés értelmében 1970 júniu­sáig 370 000 tonna acélgyártmányt szál­lít két spanyol gyárnak. Az idén 30 000 tonna melegen és hidegen hen­gerelt acéllemezt, galvanizált vas­lemezt és táblát szállítanak le. Mind­két fél reméli, hogy Spanyolország 1966-tól 1975-ig tartó tízéves gazdaság­­fejlesztési tervéhez Japán további nagy acélszállítmányokkal járulhat hozzá. * A Fuji vas- és acélgyár új modern acélfeldolgozó telepet kíván építtetni, amelynek végső kapacitása évi több mint 10 millió tonna lesz. Az első két olvasztókemence 1971 szeptemberében, illetve 1972 elején lép üzembe, s évi kapacitásuk 7 millió tonna nyersacél lesz.­ A hat legnagyobb japán öntöde szó­vivője bejelentette, hogy rövidesen alá­írják azt a szerződést, amelynek értel­mében 28 és félmillió kanadai dollárt kölcsönöznek a Lornex Mining Corp.­­nak, a cég tulajdonában levő rézmezők feltárására. A szerződés szerint a japán cégek 1972-től kezdődően — tizenkét éven keresztül — évi 50 000 tonna réz­­koncentrátumot kapnak a kanadai cég­től. Az augusztus 11-én aláírásra kerülő szerződést jóvá kell még hagyatni a japán kormánnyal. ANGLIÁBAN MEGGYORSÍTOTTÁK A PLATINAGYÁRTÁST H. R. Brooker, a Johnson Matthey vállalat igazgatója, nyilatkozott a Reu­ter hírügynökségnek arról, hogy a pla­­tinafémek kitermelésében és finomítá­sában fontos újítások születtek, ame­lyek lényeges időbeni megtakarítást jelentenek a vállalatnak. A júliusi évi ülésszak alkalmából az igazgató el­mondotta, hogy azt a kilenchónapos eljárást, mely során a nyersanyagból piacképes finomított termék lesz, most lényegesen megrövidítették. A vállalat bővíti érdekeltségeit az USA-ba. En­nek első lépéseként New Jersey-ben 3,5 millió dollár befektetéssel üzemet létesít, amely 1970 februárjában már megkezdi a termelést. A következő két évben további fejlesztési terveket akar­nak megvalósítani. (Reuter) MIÉRT EMELKEDIK AZ ÓN ÁRA? A legnagyobb ónkereskedők csodál­kozásukat fejezik ki a fém árának jú­lius 18-a óta tartó állandó emelkedése miatt, és igen nehezen tudják megma­gyarázni a jelenséget — írja a Reuter­­iroda Kuala Lumpur-i tudósítója. A legjelentősebb bányaipari szövetség el­nöke szerint a kereslet állandóan nő, s ez a trend mindaddig tart, amíg az ár el nem éri a Nemzetközi Öntanács ál­tal megszabott legfelső szintet. Az egyik legnagyobb kereskedő vé­leménye az, hogy még mindig jelentős tényezőnek számít a bizonytalan nem­zetközi pénzügyi helyzet, amely a papírarány bevezetése ellenére tovább tart. A kereslet majdnem teljesen ki­egyenlített, s ez is felfelé nyomhatja az árat. Az is lehetséges — véli egy hír­forrás —, hogy a piac most reagál a már jó régen lezajlott malaysiai zavar­gásokra. Ellenkező hírek ellenére az is lehetséges, hogy az öntanács árki­egyenlítési alapjának igazgatója, az adott lehetőséggel élve, néhány tételt értékesített. A malaysiai termelés nem okozhatott áremelkedést — mondotta egy másik vezető kereskedő —, mert a májusi zavargások okozta kisebb visszaesés ellenére az óntermelés ál­landóan nőtt. AMERIKAI ORSZÁGOK HALÁSZATI VITÁJA Buenos Airesben mos­t ülnek össze az Egyesült Államok, Peru, Chile és Ecua­dor képviselői, hogy megtárgyalják a Dél-Amerika nyugati partvidéke men­tén felmerült halászati jogi problémá­kat. Ezen a vidéken az elmúlt évek­ben ugyanis az USA néhány tucat halászhajóját tartóztatták fel. Annak ellenére, hogy a négy említett ország végre megállapodott a tárgya­lások színhelyében és időpontjában, kevés remény van arra, hogy a közöt­tük fennálló nézeteltérés lényegét ki lehet küszöbölni, minthogy Peru, Chile és Ecuador elszántan ragaszkodik ah­hoz, hogy a parttól számított 200 mér­föld széles (320 kilométer) vízterület a parti országok fennhatósága alá­ tarto­zik. Az említett három dél-amerikai ország e hó elején a Limában tartott megbeszélésen abban állapodott meg, hogy erről a kérdésről tárgyalni sem lehet. Számukra a most összeülő érte­kezletnek az az értelme, hogy azon esetleg szabályozni lehet a kérdéses te­rületen folyó halászati tevékenységet és így biztosítani lehet a Csendes-óceáni tengerpart halállományának fenntar­tását és fejlesztését. A három ország gazdasága nagy mértékben a halászat eredményeitől függ, a 320 kilométeres tengersáv feletti fennhatóság biztosí­tása tehát arra késztette őket, hogy az elmúlt években külföldi halászhajók tucatjait tartóztassák fel. Legnagyobb részt amerikai, legutóbb pedig japán halászhajókról volt szó. A partmenti vizek feletti vita sok éve folyik, a most induló értekezlet mégis különös jelentőségű a Washing­ton és Peru között jelenleg fennálló feszült viszony miatt. Ez év elején az USA beszüntette a fegyverszállításokat mindazon országoknak, amelyek halász­hajóit elfogták. Ez különösen Perut és Ecuadort érintette. Ezen felül Peru múlt év októberében állami tulajdonba vette az IPC olajvállalatot és az USA azzal fenyegetődzött, hogy a segélyek jutta­tását megvonja, ha a vállalatot nem részesítik kártérítésben. A fegyverszállítási tilalomnak e hó elején történő váratlan megszüntetése rábírta Perut és szomszédait arra, hogy elutasító álláspontjukat megváltoztatva hozzájáruljanak a halászatra vonatkozó tárgyalásokhoz. Nem világos, hogy az USA miértt ha­tározta el magát arra, hogy a halászati vitáról tárgyalásokat javasoljon, amikor k kétségtelenül látható volt, hogy három ellenfele a területi vizek dolgában hajthatatlan marad. Néhány megfigye­lő szerint Nixon adminisztrációja mó­dot keres arra, hogy a Peruval fennálló kapcsolatait javítsa, anélkül, hogy a kongresszus előtt a kapituláció látszatát keltené. Az USA valószínűleg arra törekszik, hogy a napirend egyes pontjait lehe­tőleg bizonytalanul szövegezzék meg és így széles körű vitára nyíljon lehető­ség. Biztos azonban, hogy a latin-ame­rikai országok a tengeri felségjogra vonatkozólag mindennemű tárgyalás elől elzárkóznak. (Reuter) állati termékek ARGENTIN-URUGUAYI BŐRPIAC Az argentin bőrpiac a múlt héten tartott volt, csak néhány kötésről érkezett jelentés, a vevők ugyanis nem voltak hajlandók az eladók által kért magasabb árakat kifizetni. A kilogrammonkénti peso ár (fás paritásban) a következőképpen alakult: sózott frigorifico standard: ökörbőr ép 93, selejtes 90; könnyű ökörbőr ép 100, selejtes 97; extrém ép 104, selej­tes 94. Sózott frigorifico típusú ökör­bőr 80, tehénbőr 78, extrém 87. Az uruguayi bőrpiacon a múlt héten változás nem történt. Minden kapható tételt a helyi feldolgozók vásárolták meg. (Reuter) mezőgazdasági cikkek A CUKORPIAC HELYZETÉRŐL A statisztikai felmérések­ arra en­gednek következtetni, hogy jövőre ma­gasabb cukorárakra számíthatunk — írja a Woodhouse, Drake and Caray Ltd. legfrissebb cukoripari felméré­sében. A fogyasztás egyre erősebben meghaladja a termelést, s a növekvő szakadék 1970 elejére válik szembetű­nővé. Két olyan tényező van, amelyek részben áthidalhatják ezt a szakadékot: az egyik egy nagyon jelentős kubai ter­més, a másik egy átlagon felüli európai cukorrépa-szedés. Ez év végére — ál­lítja a körlevél — tisztább képet lehet majd nyerni, mind az európai termés, mind a kubai aratás eredményeiről. A Nemzetközi Cukortanács elnöke a Reuter Iroda tudósítójának adott nyi­latkozatában megerősítette azt a hírt, hogy Mexikó jogot kért 1969. évi teljes kvótájának felhasználására. Mexikó — attól tartva, hogy a Nemzetközi Cukor­tanácsa novemberben nem ülésezik — már most megkérte a végrehajtó bi­zottságot, hogy a neki ítélt 86 000 met­rikus tonnás kvótát teljes egészében kihasználhassa. Az ország nem akar a szabadpiacon cukrot eladni, s a végre­hajtó bizottság biztos benne, hogy Mexikó nem próbálkozik a cukorfeles­leg eladásával olyan módon, ami a ki­alakult árakat veszélyeztetné. Az elnök elmondotta azt is, hogy a végrehajtó biztottság befejezte e hétre tervezett ülésszakát. THAIFÖLD ÉS MALAYSIA RIZSEXPORTJA Thaiföld idei rizstermése a szak­értők véleménye szerint a bő esőzé­sek következtében jobb lesz mint tavaly volt. Atthakorn gazdasági miniszter el­mondotta, hogy Thaiföldön az idén egy­millió tonna rizstermést várnak. A miniszter — szeptemberi látogatása során — rá akarja venni Indiát, hogy több rizst vásároljon Thaiföldtől. A rizstermelő országok rekordter­mései miatt az idén a rizskereskedelem­ben igen nagy a kínálat. Atthakorn elmondotta azt is, hogy ideiglenesen megszüntetik a törött rizs exportját. A másodosztályú rizs exportját is visszatartották, amit pedig eddig 81 fontért értékesítettek és Hongkong, Malaysia és Singapore számára szállí­tottak. Az USA kormányát felkérték, hogy ne adjon el rizst Indonéziának és Indiának, mert ez csökkentené a thai­földi rizs versenyképességét. Japánt ugyancsak felszólították, hogy ne ter­jessze ki rizsexportjána­k területét. Kuala Lumpurban 3 millió font sterlinges befektetéssel társaságot ala­pítottak abból a célból, hogy Malaysia rizsexportáló országgá váljék. Az­ új szervezet eddig négy nagy rizsmalmot vásárolt és a rizstermesztés számára új földeket akarnak felszabadítani. Sürgetik a rizstermeléssel kapcsolatos különböző ipari létesítmények létre­hozását is. A cél az, hogy Malaysia első osztályú rizst termeljen, mind belső fogyasztásra, mind pedig ex­portra. (Reuter) A SZICÍLIAI GYÜMÖLCSPIAC Catania, július 31. —Citrom: A Ver­­delli citrom piaca kissé csöndesebb, a felhozatal eléggé csekély, minthogy a helyi kereskedők nagy része megkezdte nyári szabadságát. A kelet-európai or­szágokból elég jelentős kereslet mutat­kozik, a nyugat-európai vásárlók erő­sen tartózkodnak. Az ár a termőterüle­ten tartott, kilogrammonként 190—200 líra. Az első osztályú citrom ára for paritásban, duplakartonban 7000—7200 líra; első és másod­osztályú keverten 6300—6400 líra. Diófélék: Az eladók ellenállása da­cára a mandulapiacon kissé estek az árak. A pisztácia és mogyoró jegyzése csak névleges. (Reuter) ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK „KÖZÉP-KANADAI FEJLESZTÉSI ÖVEZET” Kanada lakossága ez idő szerint 20 millió körül mozog, de a szakemberek számítása szerint 100 év múlva az országnak több mint 100 millió lakosa lesz. Tekintettel az országban ural­kodó sajátos időjárási viszonyokra, a szakemberek már most foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a hatalmas népszaporulat hol lesz elhelyezhető. Jelenleg az a helyzet, hogy Kanada lakosságának túlnyomó része az ország déli határa mellett elhúzódó folyosó­szerű területen él, amelynek szélessége maximálisan 640 kilométer. Ez az országrész már most egyre zsúfoltabbá válik, és a népesség nagyobb ütemben való emelkedése szükségessé teszi, hogy a lakott területet — figyelem nélkül a hideg időjárás által okozott problémákra — észak felé terjesszék ki. A közép-kanadai fejlesztési övezet néven ismertté vált elgondolást a kö­zeljövőben egy konferencián széles körben megvitatják. Az elgondolás révén a hatalmas ország magas szín­vonalat elért és fejlett területét meg lehetne kettőzni. Az elgondolás egy Richard Rohmer nevű torontói ügy­védtől származik, aki évek óta foglal­kozik annak kidolgozásával, és 5000 dollárral finanszírozott egy olyan ta­nulmányt, amelynek eredményei alá­támasztották eredeti elgondolását, „második Kanada” létesítését. Egy második, 300—800 kilométer széles övezet létesítéséről van szó, amely lakható és kellő előrelátás és tervezés esetén a jövő század folyamán a nép­­szaporulatnak legalább egy részét fel tudja venni. Ez az övezet Új-Fundland­­nál kezdődik és Brit-Columbiáig terjed nyugat felé. Itt három ágra oszlik, amelyek közül az egyik észak felé halad a Mackenzie folyó deltájáig, a másik északnyugat felé Yukon tar­tományon halad keresztül, a har­madik pedig egyenesen nyugat felé Brit-Columbián át. Az övezeten belül féltucat új nagyváros létesülhetne. A folyosó éghajlata nem túlságosan szélsőséges. A júliusi átlaghőmérsék­let például 16 fok Celsius körül mo­zog, a tél ugyan szigorú, de nem sok­kal szigorúbb, mint egyes, már meg­levő kanadai városokban. Rohmer elgondolásának megvalósí­tása érdekében alapítványt tett, ame­lyet kanadai egyetemek és néhány iparág erőteljesen támogat. Az alapít­vány most kétrészes konferenciát hívott egybe, ennek első része idén augusztusban, második része pedig jövő évben zajlik le. Időközben helyszíni tanulmányokat folytatnak a javasolt övezetben, Szibériában és Észak- Skandináviában. Becslés szerint az előzetes tanulmá­nyozási és tervezési munkák körül­belül 10 millió dollárt emésztenek fel. A tényleges fejlesztési költségek ter­mészetesen sok milliárd dollárt ten­nének ki. A tanulmány szerint körülbelül 6400 kilométer vasútvonalra van szük­ség, amelyből 1100 kilométer már megvan. Szükséges továbbá a hajófor­galom, a csővezetékek, és a tenger alatti áruszállítás megvalósítása is. Az új övezet fejlesztése során ko­moly szerephez juthat a legújabb kori technikai kutatásnak az a területe, amely belső légnyomás által fenn­tartott hatalmas műanyag kupolák létesítésével foglalkozik. Elképzelhető, hogy ilyen kupolával egy egész várost is be lehet fedni. Rohmer véleménye szerint ez ugyan megkönnyítené az ott-tartózkodást, de nem feltétlenül szükséges, mert a szó­ban forgó övezetben már most is kö­rülbelül 200 ezer kanadai polgár lakik. Úgy véli, hogy az ország jövő század­beli tervszerű fejlesztése sokkal helye­sebb mint a jelenlegi „találomra” való fejlesztés, amely aszerint alakul, hogy hol fedeznek fel valamilyen gazda­sági forrást. (Reuter) Óriási acéláremelés az Az U. S. Steel vezérigazgatója július 29-én közölte, hogy csökkent a vállalat bevétele. A bevétel visszaesése az acél­­szállítások alacsonyabb szintjének és az egyre növekvő inflációnak tulajdonít­ható. Inflációs hatást gyakorolt a meg­emelt órabér, a késztermékek és szol­gáltatások magasabb ára, a növekvő állami és helyi adó, valamint a köl­csönzött tőke drágulása. 1969 első felé­ben csak 11,1 millió tonna acélt szállí­tottak ki, 1968 első hat hónapjának 12,9 milliós kiszállításával szemben. Július 30-án jelentette be a U. S. Steel Corp., hogy hengerelt termékeinek árát 4,8 százalékkal emeli. A gyártmá­nyokat főleg a gépkocsi-, konzerv- és építési ipar használja. Az Iron Age acélipari szaklap szerint a 4,8 százalékos átlagos áremelés való­színűleg állandósul, egyrészt, mert el­kerülhetetlenné vált, másrészt, mert a piac támogatni fogja a magasabb árat. Az ipar nem ellenezheti az árak emel­kedését, mert augusztus 1-én körülbelül 6 százalékos munkabér-növelés várható, s mert az acélipar első félévi jövedelme nagyobb arányban csökkent, mint az eladások. Az amerikai acélipar fellegvárának, Pitsburghnak, ipari szakemberei úgy vélik, hogy az U. S. Steel által bejelen­tett áremelés az ipar rendelésállomá­nyának mintegy 47 százalékát érinti. Az egyes termékekre vonatkozó emelés a következőképpen alakult: melegen * Egyesült Államokban hengerelt lemez és szalag, tonnánként 6 dollár, hidegen hengerelt lemez ton­nánként 8 dollár, és galvanizált és be­vont lemez tonnánként 9,50 dollár. Az ónozott lemezek árát október 1-én emelik. H. Gott, az USA acéliparának vezető személyisége közölte, hogy az iparág bevételének csökkenése az egyre növek­vő inflációnak és az acélszállítások ala­csonyabb szintjének tulajdonítható. Az infláció az 1968-as acél- és szénipari bérrendezés következtében emelkedő órabérek és a beruházott termékek és szolgáltatások magasabb ára, továbbá a növekvő állami és helyi adók okozták. A kölcsönzött tőke drágulása tovább súlyosbította a helyzetet. Gott elmondotta, hogy a második és harmadik negyedévi termelés az első negyedévihez képest, várhatóan emel­kedik a nyári időszak ellenére. A ta­valyi sztrájkok és nagy felvásárlások következtében idén az acélszállítás gyengébb lesz az átlagosnál. 1969 második negyedévében az acél­szállítás 5,8 millió tonna volt, fél­millióval több, mint az előző negyed­évben, míg 1968-ban 7,2 millió tonna volt. 1969 első félévében 11,1 millió tonna, 1968 azonos időszakában 12,9 millió tonna volt a szállítás. H. Gott arról is adott tájékoztatást, hogy az acélgyártáshoz szükséges újabb szén­bányákat állítanak fel az USA déli részén. (Reuter) INDIÁBAN RÖGZÍTETTÉK A JUTA LEGALACSONYABB ÁRÁT Az indiai kormány bejelentette, hogy minimális 40 rúpiás maradonkénti árat fizet az 1969—1970-ben Calcuttába szál­lított nyers jutáért. A támogatott ár fenntartásáért az állami kereskedelmi vállalat felelős és minden mennyiséget felvásárolhat, ha az ár­a 40 rúpiás szint alá esik. Az állami vállalat kész­leteket is gyűjthet. Augusztus 1-től megszüntetik azokat a korlátozásokat is, amelyeket tavaly, a nyers rutahiány fellépésekor léptet­tek életbe. A kormány 8—8,5 millió bálás rekordtermésre számít, s ezért a szövödék bármilyen tetszőleges mennyi­séget vásárolhatnak, és annyi juta­gyártmányt állíthatnak elő, amennyit csak tudnak. (Reuter) A VILÁG TEXTILSZÁL-TERMELÉSE A Nemzetközösség Titkárságának Lon­donban ma közzétett felmérése szerint a világ textilszál-termelése 1968—1969- ben 54 milliárd 800 millió librás rekor­dot ér el és majdnem 5 százalékkal haladja meg az 1967—1968. évi 51 mil­liárd 900 millió librás termelést. A felmérés a rendelkezésre álló ada­tokból azt jelzi, hogy a világ szálter­melése teljesen bepótolta azt a kiesést, amit előzőleg az Egyesült Államok gyapottermésének igen jelentős csök­kentése okozott. A legnagyobb növekedés műszálban és pamutszálban jött létre, s ezek, a kisebb mértékű gyapjúszál-emelkedés­­sel együtt ellensúlyozták a juta, a rost­­növények és a lenszálak tartós csökke­nését. A jelentés szerint a gyapjútermelés az idén legalább 2 százalékkal nő, fő­leg a nagyobb ausztráliai, új-zélandi és szovjet termelés következtében. Az amerikai termelési politika megváltoz­tatása következtében a világ gyapot­­termelése idén egytizeddel meghalad­hatja a tavalyit. A Szovjetunió jelentős mértékben csökkentette a lentermesz­tést, s ezért a világ lentermése ala­csonyabb lesz, mint 1964 óta bármikor. A kisebb indiai és pakisztáni juta- és rostos­ szálak termelése miatt az ezek­ből­­nyert szálak gyártása idén 18 szá­zalékkal alacsonyabb lesz a tavalyinál. (Reuter) AZ ARGENTIN-URUGUAYI GYAPJÚPIAC Az argentin gyapjúpiacon alig volt tevékenység észlelhető a múlt héten, a többnyire névleges árak az előző ár­szint körül maradtak. Igen csekély ke­reslet mutatkozott a helyi feldolgozók részéről patagóniai finom és príma me­rino iránt­ kapható készletek hiányá­ban az exportőrök teljesen visszavo­nultak. A patagóniai gyapjú ára 10 ki­logrammonként 2700—3200 peso volt. Az uruguayi gyapjúpiac a múlt hé­ten csöndes volt. Néhány szórványos kötésre került csak sor; a Corriadala gyapjú 10 kilogrammonként 1200—1350, a finom keresztezéses 1400—1600 és az ausztráliai merinó 2000 pesóért kelt el. Tavaly október és idén július közepe között Uruguayból összesen 55 097 178 kilogramm gyapjút exportáltak. Nem hivatalos becslések szerint az eladatlan készlet eléri a 10 000 metrikus tonnát. (Reuter)

Next