Világgazdaság, 1969. augusztus (1. évfolyam, 144-163. szám)

1969-08-01 / 144. szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG a világsajtóból Hozzászólás a választékbővítéshez Dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes a VILÁGGAZDA­SÁG július 18-i számában munka­társunknak nyilatkozott a választék­cseréről. Dr. Russay István, a Külke­reskedelmi Minisztérium Könnyű- Vegyipari Kereskedelemfejlesztési és Termelési Főosztályának vezetője a nyilatkozathoz a következő kiegészí­téseket tette. — A belső stabilizáció egyik fontos eszköze a lakosság ellátása. Fontos, hogy a vásárlóerőt úgy kössük le, ami megfelel a fogyasztók és az ország ér­dekeinek is. Ezért, véleményem szerint, a belkereskedelemnek feladata, hogy piackutatással és pszichológiai eszkö­zökkel bizonyos mértékben befolyásolja a közönséget. Úgy gondolom, hogy eb­ben a külkereskedelem, a maga eszkö­zeivel, a belkereskedelemnek segíteni tud. Ismeretes, támogatunk minden olyan kapacitásnövelést, vagy esetleg szerkezeti változtatást, ami javítja a minőséget és bővíti a választékot. Évek óta javasoljuk, hogy akkor, amikor a külkereskedelem a maga eszközeivel támogatja az exportra kerülő fogyasz­tási cikkek termelését — ebbe a belke­reskedelem is kapcsolódjék be. Bo­csásson eszközöket — elsősorban forin­tot —­ a termelő vállalatok rendelkezé­sére. Véleményem szerint ilyen kö­zös összefogással néhány krónikus hiánycikknél gyorsan lehetne eredmé­nyeket elérni. Emellett sürgősen ösztö­nözni kellene a versenyt, aminek ered­ményeként is jobb minőségű áruk ke­rülnének a piacra. Ide tartozik az is, hogy a termelésben jelenleg monopol helyzetet élvező vállalatok mellett je­lenjenek meg a hasonló terméket gyártó vállalatok is. Ez ma úgy old­ható meg, hogy a szövetkezetek között keressünk kiegészítő versenytársat, vagy a nagy monopol vállalatokat szer­vezzük át. Igen jó példa erre az Orion és a Videoton versenye a televíziógyár­tásban. Ilyen verseny a textil-, a kon­fekció-, a cipőipar, a hűtőszekrény­, a mosógép-gyártásban is eredményeket hozhat a fogyasztóknak. A verseny másik hatásos eszköze a fogyasztási importáruk behozatalának növelése. Egyetértek dr. Juhár Zoltán miniszterhelyettes nyilatkozatával, a szocialista országokkal bonyolított vá­lasztékcserével kapcsolatban. A válasz­tékcsere azonban csak szerény ver­senyt eredményez, illetve kevéssé bő­víti a választékot. Ezért úgy gondolom, az elkövetkező években tovább kelle­ne növelni a szocialista piacokon ta­lálható fogyasztási cikkek behozatalát. Ehhez szükséges, hogy a belkereskede­lem előre felmérje a hazai igényeket és azokat időben jelezze a külkereske­delmi szerződésekről tárgyaló delegá­cióknak, így már a szerződés, illetve a kontingentálás időszakában a belföldi igényeket is megfelelően érvényesíthet­jük. Ez jelenleg a belkeresekdelmi vál­lalatoknál komoly problémát jelent. Ha a piac igényeit nem tudják megfelelően felmérni, úgy belső forintfinanszírozási szempontból hátrányos helyzetbe kerül­hetnek. Ezért célszerű mérlegelni, hogy nem kellene-e bizonyos pénzügyi köny­­nyítésekkel a belkereskedelmi vállala­tok vállalkozó kedvét növelni. Partne­reink a megkötött magánjogi szerződé­seket általában igyekeznek egész évben folyamatosan teljesíteni. Ugyanakkor előfordul, hogy ezeket a cikkeket a fo­gyasztók csak szezonálisan keresik, így például fenyő-fűrészárut a Szovjetunió egész évben folyamatosan szállít, de a fogyasztók igényei általában az építke­zések megkezdésekor jelentkeznek. Ha időben nem biztosítjuk az áru beérke­zését, úgy nincs lehetőség, hogy az év­közben jelentkező hullámzó igényeket ki tudjuk elégíteni. Erre számtalan példát tudok felsorolni a kerékpároktól a különböző ruházati cikkekig. Tudjuk, hogy a belkereskedelmi és a készletező vállalatoknak — a szigorú pénzügyi gazdálkodása következtében — elsőrendű érdeke a forgóalap meg­felelő szinten tartása. Feltételezhető, hogy egyes esetekben a vállalatok ked­vezőbb helyzetbe kerülnek, ha forgó­alapjukat megfelelő szinten tartják, mivel ezt nem ellensúlyozza a forgalom növekedéséből eredő haszon. Talán me­résznek hat a gondolat felvetése: külön kellene kezelni a forgóalap-ellátottság és esetleg a forgóalap kamatterheinek nagysága szempontjából is az import­ból beérkező áruk finanszírozását. Cél­szerűnek tartanám, ha a nagykereske­delmi vállalatokon kívül a kiskereske­delmi vállalatok bátrabban élnének le­hetőségeikkel, és közvetlenebb kapcso­latot alakítanának ki az importáló kül­kereskedelmi szervekkel. Régebben fel­vetődött már, hogy célszerű lenne, ha egy külkereskedelmi vállalat áruházat létesítene, ahol kísérletképpen, saját piackutatásai alapján behozott árukat értékesítené. Ezzel versenyt támasztana az itthoni áruházak között. Az ár­stabilitás, illetve a belföldi termelői árakkal a versenyeztetés vé­gett talán helyes lenne, ha az import­cikkek forgalmi adóját nem százaléko­san állapítanák meg, hanem a hasonló magyar cikkek után fizetett forgalmi adót fix összegként vetnék ki. Ugyanez vonatkozna a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi haszonrésze is. Nem biztos, hogy indokolt, hogy ugyanolyan munkaráfordítással értékesített cikkek abszolút számokban magasabb nyere­séget hozzanak. Ez vonatkozik a sör­importra is. A bekerülési ár és az utána fizetett vámösszeg után százalékosan jelentkezik a forgalmi adó, a nagy és a kiskereskedelmi haszon. Így ez a furcsaság jelentkezik, hogy ugyanazon üveg sör a vendéglátóiparban és a nagykereskedelmi szervnél lényegesen nagyobb hasznot hoz, mint a magyar sör. A külkereskedelem a tárgyalásokon messzemenően figyelembe veszi a bel­kereskedelem szükségleteit. Az úgyne­vezett keresett cikkeknél semmiféle előnyben sem kívánjuk részesíteni az exportot. Ennek ebben az évben a té­nyek látszólag ellentmondanak. Az egyes fogyasztási cikkeket termelő vál­lalatok szívesebben adták el áruikat külföldön, mint belföldön, még akkor is, ha forintbevétel szempontjából ked­vezőtlenebbül is jártak. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy ennek első­sorban az az oka, hogy a belkereske­delem nem adott megfelelő rendelést, illetve a múlt év őszén meglevő ren­deléseket is sztornírozta, s a termelők nem akartak bizonytalan helyzetbe, valamint pénzügyi nehézségekbe ke­rülni. Amennyiben nem használjuk ki az import­ nyújtotta előnyöket, úgy a sza­bad árkategóriába tartozó fogyasztási cikkeknél utat nyithatunk az áremel­kedéseknek. Ezen keresztül jogtalan előnyökhöz juthatnak különösen a mo­nopolhelyzetben levő termelő vállala­tok, és az értékesítés területén is ver­senytárs nélkül állnak. Ezért a külke­reskedelem a jövőben is messzemenően támogat minden törekvést, ami a fo­gyasztási­cikk-ellátásban mennyiségi és minőségi javulást eredményez. fonódhsblatt A szovjet—nyugatnémet gázvezeték és a szovjet—osztrák tárgyalások Az osztrák külügyminisztérium hiva­talos jelentést tett közzé a gazdasági és tudományos együttműködési bizott­ság moszkvai üléséről, amelyet Patoli­­csev szovjet külkereskedelmi miniszter vezetett, és amelyen Ausztriát Mitterer kereskedelmi és iparügyi miniszter kép­viselte. A jelentés szerint megvizsgál­ták a szovjet földgáz és az osztrák csö­vek, valamint a gépek és felszerelések kölcsönös szállításában elérhető bővítés lehetőségét. Az osztrák küldöttség nem értesült a szovjet—nyugatnémet földgáz-tárgya­lások részleteiről, de hazatérése után Mitterer közölte, a tárgyaláson bejelen­tette, hogy Ausztria elvben érdeklődik egy osztrák területen át Bajorországba vezető földgáz-vezeték építése iránt, amelynek egy leágazása Ausztria nyu­gati tartományait is elláthatná. Mitterer hozzáfűzte, még nem döntötték el, hogy a vezeték osztrák vagy csehszlovák te-A japán Thosiba-konszern Bécsiben létesített irodájának az osztrák piac ellátása mellett feladata a KGST-or­­szágokkal és Jugoszláviával való kap­csolatok ápolása is. A konszern kép­viselője a sajtóval folytatott beszélge­tésében elmondotta, hogy a bécsi iro­da a jövőben azt a feladatot hivatott ellátni, amit az említett országok felé beruházási javakban eddig a londoni Thosiba, fogyasztási javaikban pedig a düsseldorfi látott el. A bécsi iro­dára így nagy jelentőségű feladat há­rul a Thosiba-konszern európai érté­kesítési tevékenységének szorgalma­zása terén. A világ jelentősebb nagy­városaiban a cégnek közel harmincra tehető fiókvállalata működik. A bécsi összekötő szerv fő feladata a Thosiba-cég erősáramú berendezései­nek, így tur­bógenerátorainak, termi­kus és hidraulikus turbináinak, te­­rületen halad-e majd át. A tervezett földgázvezeték építését igen nagy mér­tékben befolyásolja Nyugat-Német­­ország és Hollandia e téren folyó együttműködése. A moszkvai tárgyalások során a tu­dományos-műszaki együttműködés terü­letére tartozó négy egyezményt is kö­töttek. Kohászati, gépipari, könnyűipari és vízi erőművi egyezmények előkészí­tése folyamatban van. Mindkét fél ré­széről fokozni kívánják a szakemberek kölcsönös látogatásait. Új munkacsopor­tokat hívtak életre, amelyek a szaba­dalmak, licencek és az erdőgazdaság kérdéseivel foglalkoznak. Ezenkívül megállapodtak a növényvédelem és a mezőgazdasági­­kártevők leküzdése te­rén folytatandó együttműködésről is. Az 1970 januárban a Bécsben folyta­tandó tárgyalások során új kereskedel­mi egyezményt is előkészítenek. (1969. július 23.) meló­üzemek elektromos felszerelései­nek, távközlő berendezéseinek, elktro­­mos orvosi műszereinek, színes kép­csövek gyártását szolgáló különféle ipari berendezéseknek, fénycsöveknek és elektronikus alkatrészeknek az ér­tékesítése lesz. A konszern Japánban levő 24 nagy gyárában 70 ezer személyt foglalkoz­tat. A nagy szériában történő terme­lésre beállított gyártási program az izzótól a rádión, tv-készüléken és magnetofonon keresztül háztartási ké­szülékig, konputerig és atomerőművi berendezésig egyaránt kiterjed. A szeptemberben végetért 1967/68. gazdasági év forgalma 1,46 milliárd dollárra volt tehető, ami 30 százalé­kos növekedést jelent a korábbi év­hez képest. A tiszta nyereség 43,5 millió dollár volt a korábbi 26,9 mil­lióval szemben. (1969. július 21.) Die Presse A bécsi Thesida-iroda és a kelet-nyugati kereskedelem fransfurter Allgem­eine Aki ma Portugáliába látogat, az az egy-két év előttiekkel szemben, válto­zott viszonyokra talál. Úgy tűnik, hogy Caetano miniszterelnök, aki múlt év szeptember óta irányítja az ország ügyeit, az új nemzedék számára evolúcióval akar új utakat nyitni. Mindenesetre a ma tapasztalható aktivitás egy politikai és gazdasági légkörváltozásnak az előjele. Caetano, miniszterelnökségének aránylag rövid ideje alatt meglátogatta Angolát és Mozambikot — amint Salazar soha sem tett meg —, sőt, nemrégiben Brazíliában is járt, hogy az óceánon túli nagy testvérnemzetet, amely por­tugál nyelven beszél arról próbálja meggyőzni, hogy Portugáliában de­mokratikusabb és liberálisabb szelek fújnak. Ha a bizonyítás sikerül, úgy ez a kis országra nézve — a lap lisz­­szaboni tudósítja szerint — belát­hatatlan, pozitív eredményekre vezet­het. A 40 esztendő óta tartó közömbös­ség élénk tevékenységbe csapott át. A néhány hónapos kormányválság ideje alatt több rendeletet és törvényt hoztak, mint azelőtt éveken keresztül. Ezek közé tartoznak: a harmadik fejlesztési terv teljesítését szolgáló speciális beruházásokkal kapcsolatban 50 százalékos adóelengedés; a vám­elengedés kiterjesztése a nyersanya­gokra és beruházási javakra az ipar korszerűsítés­e érdekében; bankpoliti­kai vonalon az eddigi­­tartalékolási rendszer újjászervezése és a pénz­tőkék szabaddá tétele közép- és hosz­­szú lejáratú hitelek céljaira; a régen tervbe vett exporthitel életbe léptetése egy külön exportfejlesztési alap lét­rehozása és egy olyan formula, amely a béreket összekapcsolja a termelé­kenységgel és a munkásháztartások minimális színvonalának (standardjá­nak) alapjául szolgál; a már 1962 óta tervezett nemzeti termelékenységi központok létrehozása és végül a köz­­igazgatás újjászervezésének megkez­dése. A jelek szerint mindez úgyszólván az utolsó órában történt: a fejlődés 1963-ban stagnált. Míg 1965—1966-ban a bruttó tőkeképződés 17 százalékkal emelkedett, 1966—1967-ben csak 1,3 százalékkal. A múlt évben lejárt har­madik fejlesztési tervben 18,5 milliárd escudo beruházási összeget irányoztak elő, de ebből szeptember végéig csak 1,26 milliárdot folyósítottak. Változások Portugália gazdaságában A magánipar beruházási részese­dése ijesztően alacsony volt. Míg az élelmiszerárak és a lakásbérek emel­kedtek, a textíliák és a cipők ára — a kereslet elmaradása miatt — ol­csóbb lett. A bruttó nemzeti termék 1967-ben 7,8 százalékkal nőtt, 1968-ban csak öt százalékkal. A külkereskedelemben ezzel szemben javulás mutatkozott, mert míg 1968-ban a kivitel a beho­zatalnak 70 százalékát fedezte, 1967- ben csak 66 százalékát Az idegenforgalom a francia, az angol és az amerikai megszorító intéz­kedések következtében a vártnál ke­vésbé fejlődött és így az ebből szár­mazó bevételek is ennek megfelelően alakultak. A reméltnél kisebb ered­mények ellenére is igen erőteljesen hozzáláttak új szállodák és vendég­látóipari létesítmények építéséhez kü­lönösen Algerve-ban, a déli tarto­mányban és újabban Madeira szi­getén is. Évek óta komoly gondja Portugá­liának a drágulás: 1966-ban 5,1, 1967- ben 5,5 és 1968-ban 6,1 százalékkal nőttek a fogyasztói árak. Főleg az élelmezési és lakbérköltségek emel­kedtek, a textíliáké nem. A textil­ipar helyzete válságos, ami az egész feldolgozó ipar növekedési arányát hátrányosan befolyásolja. A valutát továbbra is stabil. A fizetési eszközök forgalma 1967 októ­berétől 1968 októberéig 6,5 százalék­kal, a bankjegyforgalom nyolc szá­zalékkal emelkedett. Az arany- és devizakészletek ugyanezen idő alatt 10,3 százalékkal nőttek. A „kemény”­­valuta politikája még a salazari idők­ből származik és Caetano sem akarja ezt megváltoztatni. Portugália fel­fogása körülbelül a következő: kis ország lévén és Európában sem emlí­tésre méltó nyersanyagokkal, sem egyéb tartalékokkal nem rendelkezik, kereskedelmi partnereinek pénzügyi segítségére rá van utalva, fontos tehát, hogy jó valutával rendelkezzék és pontosan fizető adós legyen. A jövőt illetően túlságosan opti­­misztikusan nem lehet egy ilyen „mini-belső piac” kérdéseit megítélni. A portugálok azonban a korszerűsí­tésre törekvés, sőt, a gazdaság liberali­zálására irányuló munkájuk alapján remélik a külföld megértését. (1969. július 21.) E HETI MELLÉKLETÜNK SAJTÓSZEMLÉJE. HANDELSBLATT: Az amerikai gazdaság haszna az Apollo-programból. FINANCIAL TIMES: A konténerhajók forradalmasítják a tengeri szállítmányozást. ­ A békési Kosárfonó Vállalattól, a külkereskedelmen keresztül, francia cé­gek az idei 5 millió forintos export­­rendelés helyett 1970 első felére 10 millió forint értékű színes fonott garnitúrákat rendeltek . Nagy nemzetközi figyelmet kelt a magyar szabadalom alapján készülő görgős eire. A Lipcsei Vásár után most Párizsban, a mezőgazdasági gépek sza­lonjában állították ki. Egyre több min­tapéldányt rendelnek a külföldi érdek­lődők a gyártóktól: az NSZK-ba, Hol­landiába, Norvégiába, Ausztriába, Ku­bába, Svédországba, Pakisztánba, Olasz­országba, Csehszlovákiába, legutóbb pedig 3 darabot az Egyesült Államokba küldtek a mezőgazdasági szakemberek­nek.­­ A szeptember 1. és 11. között Buda­pesten megrendezésre kerülő VI. Nem­zetközi Borversenyre beérkeztek a kül­földi jelentkezések. A nemzetközi ver­senyre 21 ország képviseletében 263 külföldi vállalat és cég küldte el neve­zését. RÖVIDEN : Angliába, Svájcba és az NSZK-ba exportált 5200 teenager-táskát a Fővá­rosi Kézműipari Vállalat pásztói telepe. i© Az október 1-én nyíló Bagdadi Nem­zetközi Vásáron 16 magyar külkeres­kedelmi vállalat mutatja be export­cikkeit a HUNGEXPO rendezésében. A kiállítás anyagát már útnak indí­tották az iraki fővárosba.­­ A Remix Rádiótechnikai Vállalat­nál az NSZK-beli Siemens, a francia Sores, a svéd Ericsson és az olasz Raul Levy vállalat képviselői tekintették meg az üzem exporttermékeit. A kül­földi cégek kondenzátor alkatrészeket és szénréteg-ellenállásokat vesznek át a szombathelyi üzemtől.­­ 13 vagon sajtot exportált ebben az évben, és további 24—25 vagonnyi árura kapott megrendelést a Veszprém megyei Tejipari Vállalat. Készítményei közül a trappistát, elsősorban Csehszlovákiá­ban, az NDK-ban és Angliában ked­velik, de szállítottak belőle Libanonba, Spanyolországba és egyes afrikai or­szágokba is. 1969. AUGUSZTUS 1. 3 TÖBB MINT 4 MILLIÓ RUBELES ÜZLETKÖTÉS önálló árubemutatót tartott július 4-e és 15-e között Moszkvában az ART­EX. A magyar vállalat már a kiállítás megnyitása előtt tájékozódott a szovjet partnerek igényéről, minta­­kollekcióját tehát ennek alapján állí­totta össze. Az árubemutató jelentős üzleti sikerrel zárult. Az Exportlesz­­szel a most aláírt szerződés értelmé­ben négymillió háromszázezer rubel értékű modern és stílbútorokat — háló, dolgozó és nappali szobákat —, fémbútorokból pedig 120 ezer rubel értékűt exportál a magyar vállalat a Szovjetunióba. A szovjet partner bútorigénye igen nagy, s kilátás van további jelentős megrendelésekre is. A bemutató szervezői meghívták a különböző szovjet köztársaságok kül­döttségeit is. A velük folytatott beszél­getések alapján felmérték mindazokat az új lehetőségeket, ahonnan az ARTEX további rendelésekre számít­hat a jövőben. Megállapodtak a Raznoexporttal 526 500 rubel összegű esernyő és gomb szállításában. Ugyanezzel a szovjet vállalattal 425 ezer rubel értékben szerződést kötöttek hálózsákok, labdák és vívófelszerelések exportjára is. A Novoexport több mint 100 ezer rubel­ért rendelt keféket a magyar válla­lattól. A moszkvai kiállításon először sze­repelt az ARTEX magyar gyártmányú gáz-öngyújtóval és töltőpalackkal, különböző bútorszövetekkel és össze­csukható esernyőkkel. A szovjet vállalatok részéről igen nagy az érdeklődés az ARTEX új és hagyományos termékei iránt, s mint elmondották, elégedettek a magyar áruk minőségével. P. A. Tanácskozás a közgazdasági szabályozókról Július 14-e és 26-a között a gaz­dasági vezetők — a közgazdasági sza­bályozók koordinálásáért felelős Or­szágos Tervhivatal irányításával — Dunavarsányban kéthetes szimpo­­zionon vitatták meg a IV. ötéves terv kialakítandó közgazdasági szabályozó rendszerére vonatkozó elgondolásaikat. A megbeszélés alapja az a közös elő­terjesztés volt, amellyel a javaslato­kat a Gazdasági Bizottság, illetve a Minisztertanács elé viszik. A tanács­kozás kiinduló bázisai az egyes érde­kelt tárcák és szervek (Országos Terv­hivatal, Pénzügyminisztérium, KKM, Munkaügyi Minisztérium, Országos Anyag- és Árhivatal, Magyar Nem­zeti Bank) előre elkészített értékelő anyagai voltak. Ezekben a jelenleg ható közgazdasági szabályozók mű­ködésének mérlegét vonták meg. A szimpozion két menetben zajlott le, első részében az előzetes anyagokról folyt általános vita, másodikként pedig a közösen kialakult állásponto­kat, illetve az egyes különvéleménye­ket foglalták írásba. A tanácskozás főbb témái: az ár­rendszer és a jövedelemszabályozás általános kérdései, a beruházásokkal összefüggő szabályozók, a termelé­kenység és ennek számítási módszere, a támogatási politika, a mezőgazdaság sajátos problémái, valamint a külke­reskedelemre vonatkozó szabályozók voltak. Ez utóbbi keretében az egy­séges külkereskedelmi árszorzók hely­zetét, az exportképesség fejlesztését célzó támogatási politikát, a kivitel­lel összefüggő preferencia-rendszer és az import szabályozási politika kér­déseit vitatták meg. A tanácskozások során elhangzott széles körű és alapos viták kétség­telenül alkalmasak voltak arra, hogy a gazdasági szakemberek egymás néze­tét és álláspontját közelebbről meg­ismerjék, és megkönnyítsék az összes érdekeltek egyetértésével beterjesz­tendő javaslatok kialakítását. A TECHNOINFORM és az UIMIDO szerződése Az UNIDO először idén vett részt a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Erre az alkalomra az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ külkereskedelmi szolgálata a TECHNO­INFORM, az UNIDO megbízása alap­ján különböző tárgykörökből szakiro­dalom-kutatást készített. E kapcsolatok eredményeként az UNIDO Bécsben székelő képviselője, D. C. Newton, a napokban egyéves szerződést írt alá a TECHNOINFORM-mal. A megállapo­dás értelmében a magyar TECHNOIN­FORM az UNIDO megbízása alapján a fejlődő iparosodó országok részére különböző információs munkát végez. Elsősorban olyan szakirodalmi és doku­mentációs öszeállításokat, amelyek a fejlődő országokat műszakilag segítik. Ezenkívül szakfordításokat végez ma­gyar, orosz, cseh, lengyel, román, szerb és horvát nyelvről, angol, illetve fran­cia nyelvre. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ Intézet ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. 69.3212/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008■

Next