Világgazdaság, 1969. szeptember (1. évfolyam, 164-184. szám)

1969-09-02 / 164. szám

W( 1969. SZEPTEMBER 2. A NEMZETKÖZI GUMITANULMÁNYOZÁSI CSOPORT MÁJUSI VILÁGSTATISZTIKÁJA A természetes gumi termelése 1969 májusban 192 000 tong tonna volt az áprilisi 190 000 tonnával szemben — közli a Nemzetközi Gumitanulmányo­zási Csoport titkárságának ideiglenes statisztikája. A májusi fogyasztás — beleértve a feltételezett kelet-európai és kínai vá­sárlásokat is — 242 500 tonna volt, ugyanannyi, mint áprilisban. A Szov­jetunió áprilisban 20 500, májusban 20 000 tonnát, a Kínai Népköztársaság áprilisban 22 750, májusban 23 000 ton­nát importált. Május 31-én a világ természetes gu­mi készlete 780 500 tonna volt, az áp­rilis végi 802 500 tonnával szemben. Szintetikus gumiból májusban 372 500 lony tonnát gyártottak az áprilisi 362 500 tonnával szemben; a fogyasz­tás májusban 352 500 tonna, áprilisban 350 000 tonna volt, s a május végi kész­let 820 000 tonnára emelkedett az áp­rilis végi 812 500 tonnáról. (Reuter) A GUMIPIACOK A MÚLT HÉTEN A londoni gumitőzsde forgalma a múlt héten jóval csekélyebb volt, mint az előző időszakban. Az árak a hét fo­lyamán a közeli pozíciókban kóránként 7/16 pennyvel estek, a távolabbi határ­időben­­is pennyig terjedő mértékben emelkedtek. A kereskedelem általában óvatos és tartózkodó volt, ennek követ­keztében a vontatott adásvételi tevé­kenység közben csak minimális árvál­tozások történtek. A szórványos keres­let ritkán bizonyult eléggé tartósnak ahhoz, hogy a hét elején megakad.­ A SZOVJET CUKORRÉPATERMÉS A Pravda augusztus 28-i vezércikké­ben közölte, hogy az idei szovjet cukor­répatermés várhatóan 9 700 000 tonna lesz, 700 000 tonnával több, mint ta­valy. A nagyobb termőterületeken igen jó termésre számítanak — írja a Pravda —, a szovjet cukorrépatermelés még soha nem ért el ilyen jó ered­ményt. A legfontosabb feladat most a feldolgozási kapacitás lehető leghaté­konyabb kihasználása. A szovjet cukorstatisztika — írja a Reuter-iroda tudósítója — mindig a­ naptári évet, nem pedig a mezőgazda­­sági évet veszi tekintetbe. A számada­tok kristálycukorra vonatkoztatva ér­tendők. A NEMZETKÖZI KÁVÉTANÁCS BEFEJEZTE ÜLÉSÉT A Nemzetközi Kávészervezet (ICO) tanácsa befejezte Londonban tartott ülésszakát és jóváhagyta a végrehajtó bizottság javaslatait az 1969—70. évben érvényes exportkvóták megállapítására és a kávéellátmányt szabályozó árrend­szerre vonatkozóan. A tanács határozata szerint az 1969. október 1-én kezdődő kávéévben az összes exportkvóták együttes mennyi­sége 46 millió zsák lesz. Ezen belül két­millió zsák tartalék­ kvótát irányoznak elő. Ezt a­z első negyedévben arányo­san felosztják a kávéexportáló orszá­gok között, amennyiben a négy kávé­csoport összesített átlagára az első ne­gyedév folyamán 15 piaci napig egy­folytában a libránként 38,67 centes szint fölött marad. Ez a küszöbár a második negyedévben 39,67, a harmadik negyed­évben 40,67 cent lesz. A már engedé­lyezett tartalék-kvótát azonban a kö­vetkező negyedévben újra levonják az exportáló országok kvótájából, ha az összetett átlagár 36,67 cent alá esik. Ha az átlagár valamelyik negyedévben nem éri el a tartalék-kvóta felszabadításá­hoz szükséges szintet, az arra a negyed­évre eső kvótát törlik. Ez a kvótarendszer függetlenül műkö­dik a „szelektív kiigazítási rendszertől”, amely az egyes kávéfajtáknál külön­­külön írja elő az exportkvóták módo­sítását az áraktól függően. A tanács ezen a rendszeren csak annyiban vál­toztatott, hogy fibránként 1,5 centtel emelte az egyes kávéfajtáknál érvényes maximális és minimális árakat. A faj­ták közötti árkülönbözetet változatla­nul hagyta. (Reuter) HETI JELENTÉS A LONDONI KAKAÓPIACRÓL Annak a nem hivatalos jelentésnek nyomán, hogy a ghanai főtermés rovar­kárt szenvedett, az augusztus 29-én vég­ződő héten megszilárdult a határidős kakaópiac. Az árak long tonnánként 10 font sterlinggel emelkedtek és továb­bi áremelés­re nyílott lehetőség az új fedezővásárlásoknál és a kakaóipar vá­sárlásainál. A későbbiekben lanyhulást hozott a nyereségrealizáló és a viszont­biztosítási eladás, valamint az, hogy nem történt olyan újabb esemény, mely élénkítően hatott volna. Az egész heti forgalomra kivetítve az ár végül 0,5— 3,5 font sterlinggel emelkedett long ton­nánként. A tényleges piac jegyzései követték a határidős piac irányzatát, de az érdek­lődés viszonylag kisebb volt. (Reuter) mezőgazdasági cikkek pa VITA AZ INDIAI GUMIÁRRÓL Az indiai gumitermelők szövetsége azt kívánja, hogy a kormány haladék­talanul rögzítse a természetes gumi mi­nimális árát. A minimális ár felülvizs­gálatának elhalasztása következtében a gyárosok kizsákmányolják a kisebb gu­mitermelőket, akiknek száma eléri a 100 000-ret. Az új importengedélyek kiadásával — mondotta a szövetség elnöke — a monszun­ évad végén egyre több gumi áramlik a piacra, s a néhány hónappal ezelőtti mázsánkénti 520 rúpiás ár 470 rúpiára esett. A fogyasztók, akik elég nagy készletekkel rendelkeznek, nem hajlandók újabb mennyiségeket vásá­rolni. Az ár trendjének ilyen arányú mozgása erősen aggasztja a kistermelő­ket, akik a mázsánkénti 550 rúpiás mi­nimális ár kihirdetését várják a kor­mánytól. (Reuter) AUSZTRIA KŐOLAJ­­ÉS FÖLDGÁZTERMELÉSE Ausztriában 1969 júniusában 219 603 tonna kőolajat és 76,8 millió köbméter földgázt termeltek. A múlt év azonos hónapjában 212 915 torma kőolaj és 99,4 millió köbméter gáz volt a termelés. (Reuter) ikozza az árak lassúbb lemorzsolódását, különös tekintettel arra, hogy Kína távol-keleti beszerzései körül még bi­zonytalanság uralkodik. A hét vége felé a tényleges piacon némi érdeklődés mutatkozott távolabbi határidőkre szállítandó tételek iránt. Ennek eredményeként tartottabbá vált az irányzat, ami tükröződött a határ­idős piac távolabbi pozícióinak jegyzé­sében is. A közeli határidőkben azon­ban nem javult az irányzat, feltehető­leg azért, mert a vevők arra számítanak, hogy ősszel növekszik a termelés. Malaysiában is vontatott volt a gumi­piac forgalma, a spekulációs eladás és a megrendelések hiánya miatt napról napra lanyhultak az árak. A tengeren­túli piacok irányzata szintén hozzá­járult a hanyatláshoz. Valuta-megfon­tolások a jelek szerint már nem ját­szanak nagy szerepet. A kereskedők legtöbbje félrevonult és újabb ösztönző fejleményekre vár. (Reuter) CSÖKKENT A GABONAEXPORT A világ öt legnagyobb búzaszállító országának (az USA, Kanada, Ausztrá­lia, Argentína és Franciaország) ex­portja 12 százalékkal csökkent az 1969. június 30-án végződő mezőgazdasági évben — közli az amerikai földműve­lésügyi minisztérium külföldi mező­­gazdasági szolgálatának a napokban ki­adott becslése. A jelentés szerint az öt ország búza- és búzaliszt-exportja 33 millió 971 ezer metrikus tonnát ért csak el, az előző évi 38 539 000 tonnával szemben. Az öt ország általában több mint 81 száza­lékát szolgáltatja a világ búzaexportjá­nak. Az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália csökkent kivitelét csak kis mértékben ellensúlyozta Argentína és Franciaország exportjának növelése. A 4 568 000 tonnás visszaesés főleg annak tulajdonítható, hogy a Szovjetunió a vártnál kisebb mennyiséget vásárolt. E három piac összesen 6,1 millió tonná­val importált kevesebbet, mint tavaly. Az Egyesült Államok az 1968—1969- es évadban 31 százalékkal kevesebb búzát exportált, mint egy évvel koráb­ban, azaz tonnában kifejezve 18,8 mil­lió tonnával szemben csak 13,1 millió tonnát adott el. A 8,1 millió tonnás kanadai export 3 százalékkal maradt alatta az előző évinek, Ausztrália 6,5 millió tonna helyett csak 4,9 millió tonnát adott el, tehát itt 25 százalékos visszaesés regisztrálható. Argentína azonban megkétszerezte előző évi — szokatlanul alacsony — kivitelét és 1,4 millió tonnával szemben 2,7 millió ton­nát adott el. A francia export 1,7 millió tonnáról 5,3 millió tonnára emelkedett. Az amerikai földművelésügyi minisz­térium egy másik jelentése a világ ta­karmánygabona-exportjával foglalkozik, az 1969. június 30-án végződött évben. A nagy exportőr országok forgalma az 1967— 1968. évi 35,2 millió tonnáról 1968— 1969-ben 35 millió metrikus ton­nára csökkent. Ezen belül a kukorica és az árpa szállítása 3 százalékkal nőtt, a ciroké azonban 19, a zabé 6 száza­lékkal csökkent. A legnagyobb expor­tőrök kukoricaeladása 700 000 met­rikus tonnával gyarapodott, de az ame­rikai kukoricaexport — a kikötőmun­­kás-sztrájk következtében — 1,5 millió tonnával kevesebb volt, mint tavaly. Dél-Amerika is 260 000 tonnával keve­sebb kukoricát exportált, de a többi nagy szállító eladásai növekedtek. Sze­mes cirokból a négy legnagyobb szál­­­lító (az USA, Argentína, Dél-Afrika és Thaiföld) egy millió tonnával keve­sebbet exportált, ezen belül az USA szállításai 1,7 millió tonnával csökken­­tek. Nagymértékben visszaesett az USA és Kanada árpakivitele, de Francia­­ország, Argentína és Ausztrália növelte eladásait. A zabexport visszaesését a csökkent argentínai szállítás okozta. A takarmánygabona legnagyobb piaca Japán, amely ország az 1969. június 30-án végződő évben 7,9 millió tonna takarmánygabonát vásárolt, 10,8 százalékkal többet, mint előző évben. Az Egyesült Államok összes gabona­­exportja a június 30-án végződő évben 33,3 millió metrikus tonnára esett visz­­sza előző évi 42,5 millió tonnáról. Bú­zából és búzalisztből 540 millió bushelt szállítottak külföldre, 202 millióval ke­vesebbet, mint az előző évben. Ezen belül a búzaexport 212 millió bushelre csökkent, a lisztexport viszont 61 mil­lió bushelre nőtt. Takarmánygabonából 3,7 millió, ku­koricából 1,5 millió, szemes cirokból 1,7 millió, árpából 394 000, zabból 24 000, rozsból 40 000, rizsből 105 000 tonnával kevesebbet adtak el idén, mint előző évben. Most nyilvánosságra hozott adatok szerint Kanada a július 31-én véget ért gazdasági év folyamán 208,5 millió bushel búzát és 23,7 millió bushel lisz­tet exportált. Az előző gazdasági évben 310,7 millió bushel búza és 24,2 millió bushel liszt került kivitelre Kanada legnagyobb vásárlója Kína volt: 83,1 millió bushel búzát importált. Nagy- Britanniába 55,7 millió, Japánba 43,3, Indiába 15,3, Olaszországba 15,2, az NSZK-ba pedig 12,8 millió bushel bú­zát szállítottak Kanadától. ÚJ KONTÉNER­­TARIFAEGYEZMÉNY Nyolc atlanti-óceáni hajózási társa­ság kartelt (konferenciát) alakított a konténer-szállítási díjszabás összehan­golására. Tagjai szerint a konténer­­szállítás fejlődése tette szükségessé az egyezmény létrehozását. Az egyezmény tervezetét az amerikai Szövetségi Ten­gerhajózási Hivatal elé terjesztették jóváhagyásra. A tagvállalatok közösen határoznak az Egyesült Államok és Európa közötti konténer­szállítás díjairól és közösen bírálják el a csatlakozni­­kívánók fel­vételi kérelmeit. Figyelembe veszik, hogy a konténerizáció dinamikusan fej­lődő szállítási forma, ezért szabályozá­sát időnként a megváltozott feltételek­hez kell igazítani. (Reuter) A BELGA ACÉLPIAC A múlt héten a­­belga acélgyárosok továbbra sem jelentkeztek a piacon. Egyáltalán nem kaphatók bizonyos faj­ták, például a hengerhuzal és az idom­acél. Megdrágult a hidegen hengerelt finomlemez, de piaci körök szerint ez csak ideiglenes jelenség, minthogy az angliai Port Talbot-ban befejeződött a sztrájk és onnan újabb szállítmányok várhatók. Az érvényes exportár-elképzelések (metrikus tonnánként, USA-dollárban, sob Antwerpen még levonandó 2,5 szá­zalék jutalék; zárójelben változás ese­tén az előző heti ár) a következők: rúdacél, sima 118—120; szerkezeti acél 119—121, közepes mi­nőségű 120—122; kereskedelmi acél 125, az USA és Kanada viszonylatában 115—116 (113); hengerhuzal — nem jegyzik — (130); idomacél európai szabvány — nem jegyzik­ — (140); amerikai szabvány — nem jegyzik — (118); széles peremes gerenda 112; durvalemez, nehéz és közepes 160— 165 (160); hidegen hengerelt finomlemez 165— 170 (165); szalagacél 130. (Reuter) fémek textíliák AZ ANGOL TEXTI­MPORT Idén január—júliusban Anglia 145 millió font sterling értékű textilárut vásárolt külföldről. Tavaly ugyanebben az időszakban a textilimport értéke 139 millió font sterling volt. A kereskedelmi minisztérium részle­tes jelentése kimutatja, hogy az eladók közül a legnagyobb mértékben — 50 százalékkal — Svájc növelte angliai el­adásait, de Hollandiától, Finnországtól, Pakisztántól és Japántól is többet vá­sároltak, mint tavaly. Jelentős mérték­ben visszaesett a két hagyományos el­adó — India és Hongkong — angliai textilexportja. India az idén csak 12 millió font értékben szállított, 6 millió fonttal kevesebbet, mint tavaly január —júliusban. Az ugyancsak 12 millió font értékű hongkongi import csak 1 millióval maradt el az egy­­évvel ko­rábbitól. Az exportjukat növelő országok kö­zött Svájc áll az élen: tavaly január— júliusban 8 378 000 font értékű textíliát szállítottak Angliának, az idei szállítás értéke meghaladja a 12 millió fontot. Hollandia 7-ről majdnem 10 millióra, Pakisztán 5-ről 7 millióra, Japán 2 599 000-ről 4 099 000 fontra és Finn­ország 663 000-ről több mint 1 200 000 fontra növelte angliai textileladásait. . (Reuter) ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Holland cégek Budapesten Az októberi budapesti Holland Mű­szaki Hét alkalmával számos, világ­szerte ismert holland cég jelentette be részvételét. Az alábbiakban néhányat ismertetünk a vállalatok közül. A Thomasen gépgyár az 1966-ban létrejött három vállalatból álló Rhine- Scheld csoport tagja, amelynek össze­sen 8700 alkalmazottja van. Két test­­vérvállalatához képest a Thomasen cég 700 alkalmazottal aranyag kis vállalat. A gyár az olaj-, vegyi- és petrolkémiai ipar számára dugattyús kompresszoro­kat, amerikai licenc alapján 500—15 000 lóerős összteljesítményű centrifugális kompresszorokat gyárt. Ezenkívül elő­állítanak 500—3000 lóerős gázmotoro­kat, 34 000 lóerős gázturbinákat és Diesel-motorokat. Budapesti bemutat­kozásuk során elsősorban az új magyar petrolkémiai beruházások részére sze­retnének rendeléseket szerezni. Részt vesz a holland ipar bemutató­ján a C. and I. Telhin fővállalkozó cég is, amelynek profiljába komplett gyár­­berendezések, technológiai gépsorok szállítása tartozik. A cég 1955-ben ala­kult, elsősorban­ a vegyi, petrolkémiai, olaj- és műtűrágyaipar beruházásainak tervezésével és kivitelezésével foglal­kozik, alvállalkozók igénybevételével. Ellátja az építészeti, gépészeti munkák­kal kapcsolatos tanácsadást is. Elsősor­ban víztisztító berendezések,­erőművek, gáztárolók és gázszállító berendezések beruházásaiban vesz részt.­ Gépészeti osztálya magasan kvalifikált elektro­mosipari, automatikai, vállalatszerve­zési szakértőkből áll. A világ legnagyobb szerszámgépipari egyesülésének egyik leányvállalata a vlaardingeni Cincinnatti szerszámgép­­gyár. A holland vállalaton kívül 11 amerikai, 6 angol és 2 francia gyár tar­tozik a nemzetközi egyesüléshez. Első­sorban különleges köszörűgépeket, nu­merikus vezérlésű univerzális szerszám­gépeket, csúcsnélküli esztergagépeket, automata gépsorokat gyárt. Termékei­vel a világ élvonalába tartozik. Budapesten üdvözölhetjük az 1500 alkalmazottal dolgozó Van der Grinten venlói céget is. A gyár másolóberen­dezések előállításával foglalkozik. Nem­rég írtak alá licenc-megállapodást Csehszlovákiával másológépek, illetve a másoláshoz felhasznált különleges minőségű papír gyártásáról. Szeretnék meglevő magyarországi kapcsolataikat is bővíteni. Jelenleg aktívan kooperál­nak Japánnal és Nyugat-Németország­­gal az úgynevezett elektrosztatikus má­solás módszerének kifejlesztésében. Végül jelen lesz a Philips cég is. A konszern forgalma 1968-ban 9,7 milliárd holland forint volt, ami az előző évhez képest 12 százalékos növekedésnek fe­lelt meg. A forgalom növekedését leg­nagyobb részt a színes tv-készülékek eladási forgalmával, s az egyre nagyobb számú komputer értékesíté­sével hozták összefüggésbe. Szerte a vi­lágon 265 000 alkalmazottja van a cég­nek. A vállalat 1968-ban egymilliárd hol­land forint profitot könyvelhetett el, ami 27 százalékkal haladta meg az 1967. évi nyereséget. 1969-bem 9 százalékos forgalomemelkedést várnak. Háztartási gépek, elektromos komponensek és anya­gok, elektroakusztikai berendezések, adatfeldolgozó készülékek, orvosi mű­szerek stb. gyártására specializált fő­csoportok szerint tagolódik a vállalat felépítése. Budapesten az ipari készülé­keket gyártó főcsoport mutatkozik be mérő-, analitikai és szabályozókészü­lékekkel. H. R. Bankjelentés Anglia perspektíváiról Anglia egyik leghatalmasabb pénz­intézete, a Barclays bank, legutóbbi je­lentése figyelemre méltó elemzést ad az angol pénzügyi politikában bekövetke­zett fordulatról. A jövő év döntő jelentőségű lesz Ang­lia jövője szempontjából — hangsúlyoz­za az INS hírügynökség idézte jelent­­és. A szigorú takarékoskodás követ­keztében gondos szelektálásra lesz szük­ség és így lelepleződhetnek az ipar és kereskedelem veszélyes gócpontjai. „Nagy-Britanniána­k azonban nincs más választása, mint a kiválasztás.” A továbbiakban megállapítja a je­lentés: nem csupán Nagy-Britannia ki­látásai rosszabbodtak, de sok üzlet­ember annak is tudatára ébredt, hogy megváltozott a régi, megszokott gaz­dasági környezet is. Bár a kereslet be­folyásolásával megállapítható a költsé­gek emelkedése, csökkentésükre azon­ban, legalábbis túlzott arányokban, nem lehet számítani. Ezért a termelés nem­csak stagnál, de igen magas árakkal dolgozik. Mindez olyan időszakban tör­ténik, amikor a munkanélküliség hatá­rozottan növekszik és amikor külön­böző okokból a pár hónappal ezelőtti pénztől való menekülés egész hirtelen készpénz utáni versenyfutásba csapott át. Az egyes vállalatok határozottan szűkös likviditással rendelkeznek. Az év elején még aggodalmat keltett, hogyan tudná az ipar finanszírozni a tervezett beruházásokat olyan ütem­ben, amely megfelel a gazdasági előre­haladás derűlátó becsléseinek. Ma már világos, hogy a kevésbé hatékony és csekély önbizalommal rendelkező cégek képtelenek lesznek végrehajtani beru­házásaikat és helyzetük még az eddi­ginél is kényesebbé válik. A gazdaságilag hatékony vállalatok önbizalma ellenére a vihar jelei egyre inkább mutatkoznak és nem csupán bankári körökben. Az üzleti stratégia ma már sokkal inkább a veszélyzónák gondos megfigyelését tűzte ki célul és sokkal kevésbé keresi a nyereségesnek tűnő növekedési szférákat. Az alapvető helyzet — mint mindig —, most is egyszerű. Míg a múltban a pénzteremtés célja a kívánatos kiadási színvonal fenntartása volt, most a ren­delkezésre álló pénzmennyiséget elő­ször gondosan megállapítják és a ki­adásokat ehhez igazítják. Ha Nagy-Britannia fizetésimérleg­­aktívumra tesz szert, és ha a kormány továbbra is tartózkodik inflációs köl­csönfelvételektől, és inkább az adóssá­gok dezinflációs visszafizetését választ­ja, nyitva áll az út a bankok előtt, hogy növeljék hitelvolumenüket és ezzel megkönnyítsék a kereskedelem és ipar helyzetét. Ilyen körülmények között a hitelkor­látok betartásának gondját a likviditá­si arányokkal kapcsolatos gondok vált­hatják majd fel a bankoknál. A problé­mák valójában sohasem tűnnek el, csak karakterüket változtatják. A kormány finanszírozási politikájának módosulá­sa és az a tény, hogy csupán a sikeres cégek tudják egyedül állni a versenyt Angliában és külföldön egyaránt, azt jelenti majd, hogy a bankok pénzügyi támogatásukat szelektív módon fogják nyújtani. Ezért elkerülhetetlen a 70-es években a kiválasztáson alapuló gaz­daság — zárja gondolatmenetét a Barclays bank jelentése. A GABONAHELYZET FEJLEMÉNYEI Washingtonban lázasan munkálkod­nak azon, hogy e hétre létrehozzák az öt nagy­­búzaexportáló ország találko­zóját. A találkozón — amely az auszt­ráliai kereskedelmi miniszter sugalla­tára jön létre —, minden bizonnyal részt vesz az Egyesült Államok, Ka­nada és Ausztrália, s meglehet, hogy a Közös Piac és Argentína egy-egy búza­­árazási szakértője is megjelenik azon a megbeszélésen, mely az „árháborút” van hivatva megállítani. A csoport első lépésként felülvizs­gálná a különböző exportáló országok­nak a közelmúltban végrehajtott ár­­leszállításait, rögzítené minden szállító pontos exportárait és megkísérelné ki­dolgozni az egyes búzafajtákra vonat­kozó és eddig eltérő áraik közötti vi­szonylatokat. Az amerikaiak remélik, hogy az első ülésen sikerül valamilyen állandó tes­tületet létrehozni, s egyúttal gondos­kodni olyan „forró drót” felállításáról is, amely biztosítaná az azonnali és az állandó kapcsolatot a különböző orszá­gok árral foglalkozó illetékesei között. Az amerikai állami tisztviselők meggyő­ződése, hogy az árháború elkerülésé­nek, ha nem is egyetlen, de legjobb módja két probléma leküzdése, amely miatt eddig semmilyen megoldás nem tudott kibontakozni: először is meg kell egyezni abban, hogy melyek a külön­böző búzafajták és minőségek hason­lítható árai; másodszor ki kell küszö­bölni a hírközlési akadályokat, ame­lyek a közelmúlt árváltoztatásainál olyan sok félreértést és félremagyará­zást okoztak. Washingtoni megfigyelők szerint nem egészen világos, hogy miért sikerülhet­ne jobban a washingtoni ülés, mint a külön e célra létrehozott „technikai bi­zottság” londoni ülése, amely augusz­tusban meglehetősen eredménytelenül végződött. A technikai bizottság szep­tember 8-án ülésezik újból Londonban. A búzaháború megállítására irányuló erőfeszítések között szerepel egy kö­vetkező, széles körű, magasszintű gyű­lés terve, valószínűleg ugyancsak Lon­donban. A gyűlésre az exportáló orszá­gok képviselőin kívül a nagyobb im­portáló országok delegátusait is meg­hívnák.* A japán Élelmiszerhivatal szeptem­ber 3-ra 226 000 metrikus tonna búza szállítására írt ki versenytárgyalást. A vásárolt mennyiséget valószínűleg a három hagyományos szállító — az USA, Kanada és Ausztrália — szolgál­tatná, s ezek a tételek októberben ke­rülnek leszállításra. Az Élelmiszerhiva­tal szeptemberi szállításra óhajt még további mennyiségeket vásárolni, s itt Franciaország, Bulgária és Argentína is számba jöhet eladóként.­­ A Reuter-iroda kairói tudósítójának a hivatalos lapból szerzett értesülése szerint Egyiptom aláírta azokat a szer­ződéseket, amelyek segítségével jövőre 500 000 tonna búzát importál. Francia­­ország októberben kezdi meg 300 000 tonna búza szállítását, s ezenfelül még 90 000 tonnát ajándékba is küld Egyip­tomnak. Olaszországtól 75 000, az NDK- tól 100 000 tonna búzát vásárolnak. A közeljövőben olasz delegáció érkezik az egyiptomi fővárosba, s a tárgyalá­sok során az egyiptomiak újabb 100 000 tonna búza lekötéséről szeretnének gon­doskodni.

Next